Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-02 / 76. (2297.) szám
4 TBWgMtMAjBtoRHlRIiAg 1930 április 2, merd*. A budhista hit Mozartja Romain Holland legújabb tanulmánya Romáin Holland, az emberi összetartás és a világbéke nobilis lelkű és törhetetlen apostola, Jean Christophe monumentális regény- sorozatba foglalt élettörténetében az egyéniség és a lángész harcos útját rajzolja a bölcsőtől a koporsóig. Az Elvarázsolt Lélekben a ma asszonyának társadalmi és lélektani bonyodalmait körvonalazza. Michel Angoléról, Beethovenről, Mahatma Gandhiról irt tanulmányaiban írogkapóan állítja elénk a szenvedő titánt, a legszomiorubb emberi sorsot viselő géniuszt és a szelídségében harcos apostolt. Most megjelent könyvében az. Indiában rajongásig tisztelt Rámakrisnával foglalkozik. Megismerteti velünk Ramakrisna és követői életét és egyúttal azt a humuszt, amelyből Rabindranath Tagore és Mahatma Gandhi j kifejlődött. Romian Holland egy helyen a budhista hit Mozartjának nevezi Rámakrisnát, Legtöbbször az indusok „Szegénykéjének** és több iz-l ben von párhuzamot Ramakrisna látomásokat átélő testvériséget, földi javaktól való elfordulást, szeretethirdető tanitása és Assisi Szent Ferenc költőien szívhez szóló hitvallása között. Devendranath a Himalája halmai közé vonult szent meditációra. Ezen visszavonultsá- gában elkísérte fia, az ifjú Rabindranath Tagore is. Amikor Devendranath 1862-ben visszatért elvonultságából, maga mellé vette segítőtársul a huszonhároméves Keshab Chunder Sent. Keshab nem származott arisztokrata családból, mint a XIX. század többi nagy bindu újítója. Keshab apja orvos volt. Korai árvaságra jutván, angol iskolában nevelkedett. Keresztelő Szent János, Jézus és Pál apostol vezették életét. Keresztény hitét sokáig titkolta a Brahmosamájban. Keshad tragédiája éppen abban állott, hogy miután lelkileg Krisztus-hívő volt: a babonában tes- pedő, elmaradt bindu néppel került ellentét- j be, Maga a nyílt eszii, nemes Devendranath Tagore ie elfordult kedvencétől, amikor rájött, hogy Keshab az evangélium tanításait csempészi a Brahmosamájba. 1866-ban nyíltan szakítottak egymással. Keshab kilépett a Brahmosamájból és csekély számú hívével uj társaságot alapított. Ebben a szektában már nyíltan hirdette, hogy Krisztust követi. Az ő Krisztusa azonban ázsiai Krisztus volt, a primitív őskeresztények felujult formája, amelyben Keshaz össze akarta hangolni Keletet Nyugattal. A közvélemény felzudult ellene. Keshahot elhagyták követői, nagy megpróbáltatások között magára maradt. Kétségek szakadtak reá. Kételkedett elhivatottságában. Végre is őszintesége meggyőzi a hindu haladókat. Az angolok hathatósan támogatják. Az alklrály 1.870-ben hivatalosan Angliába küldi. Olyan lelkesen fogadják, mint a nagy keleti szövetségest. Visszatérve hazájába, nagy előadó körútra megy. Össze akarja egyeztetni a hindu nép szivében Krisztust és Buddhát. 1875-ben találkozik Rámakrisnával. 1883-ban a nagybeteg Keshad felemeli utolsó szózatát „Ázsia izenete Európának. Európa nem értette meg, hogy Krisztus és az emberiség egyet jelent. Az embert nemcsak istennel, de embertársaival is ki kell békitenünk." Temetésén egyaránt gyászol a haladott India és hivatalos Angolország. Keshab volt a gyűrű, amely összefogta Indiát EurópávaL A gyűrű elpattant és mind a mai napig nem lehetett összekovácsolni. Mahatma Gandhi, ismét az Angliától való elszakadásra serkenti Indiát. Mi lesz a vége a mindig újból fellángoló küzdelemnek? Milyen megrázkódtatásokat hoz a nemzeti alapon fejlődni akaró Indiára? Maga Ramakrisna 1886 a gusztusában, egy vasárnapi estén, fejezte be földi küzdelmét. Meghalt gégerákbau. Utolsó érthető szavai voltak: — Ne beszéljetek felebaráti szerétéiről, hanem szeressetek! Ne vitatkozzatok vallási dogmák felett, az igazi hitvallás egy. Minden folyó az óceánba ömlik. A nagy víz a fajok, korok és lelkek különbsége szerint különböző medret ás magának. De a nagy folyó lényege ugyanaz. Menjetek... menjetek az örök tenger felé... B. Nyolc férfi és egy nő rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen Ramakrisna a bengáli tartomány Kainar- puhur nevű falucskájában született bókoló pálmafák és végeláthatatlan rizsföldek között. Szülei vallásos braminok voltak. Apja, Khuderain, inkább minden vagyonától megvált, semhogy kényszerűségből hamis tanúságot tegyen. A szegénységben és vallásosságban nevelt fiúcska, aki eredetileg a vidám Gadadliar uevet viselte, öreg apa és fiatal anya késői gyermeke volt. Már igen korán elragadtatott látomásai voltak. Huszeszten- dős korában fölavatták Káli papjának, 1864- ben, amikor már országszerte ismerték elhivatott jámborságát, tanácskérők zarándokoltak szerény cellája felé, találkozott Totapuri- val, a keményszav-u aszkétával, aki negyven esztendőt töltött néma kontemplációban. Ezt a komor fakir fanatizmust a hindu jámborság és vallási csudát étel legfelső fokaként tisztelték hazájában. A meleg, résztvevő szi- vii Ramakrisna fojtó szorongásban félt ezektől az eleven halottadtól, akiknek kiszikkadt táborába neki is el kellett volna érkeznie, ha eléri az előirt vallási fejlődés legmagasabb csúcsát. Ám Ramakrisna szeretni akarta embertársait és a teremtés csudáját; az életet. Aki megszületett, kötelezettséget vállalt Istennel szemben — mondotta a kemény aszkétának —, de esrvszersmind adósságot a szüleivel, embertásaival és az asszonnyal szemben is. Aki nem fizeti ki minden földi adósságát, az megsérti Istennel szemben vállalt kötelezettségét! Rámakrisna egy évig vitatkozott a remetével. Végül meggyőzte. Attól fogva nyíltan hirdette, hogy a fakirok mesterkedései már nem a mi napjainkba valók! Ramakrisna visszatért az emberek közé és lelkes munkatársakat talált az emberiséggel szemben vállalt nagy adósság letör- lesztésében. De kik voltak ezek a munkatársak? A Neo-Budhizmus, vagy ahogy Indiában nevezik: a Brahmosamáj megalapítói. Mindenekelőtt meg kell emlékeznünk Ram- Mohun-Royról, aki uj korszakot nyitott Ázsia szellemi történetében. 1774-től 1833-ig élt. Bengáli nemes családból származott. A Nagy Mogul udvarnál nevelkedett, tökéletesen beszélte a perzsa, arab és szanszkrit nyelveket. Huszormégyéves korában megtanult angolul, héberül, görögül és latinul. Az európai kultúrához közeledett és megtagadva a nemzeti előítéleteket, hazája javára szövetséget kötött az angolokkal, India szociális ujra- épitését csak az angolok segítségével vélte megvalósíthatónak. Küzdött a hindu özvegyek megégetése ellen. Családja — az ortodox bramin papok hatása alatt — kitagadta. Tiz évig nyomorgott, házi tan itóskod ott, hogy kenyerét megkeresse. Majd apja halála után óriási vagyont örökölt, családfő lett és a delhii uralkodó rájai rangra emelte. Most pazar palotában és csudás kertekben élt. Fuvolások és táncosnők szórakoztatták mesés ünnepélyein. És mégis tovább folytatta vallásfilozófiái tanulmányait, ő volt az első hindu, aki Krisztus tanításait magáévá tette. Miután az ortodox bramin papok kizárták minden templomból, uj templomot emelt. Megalapította a Neo-Budhista unitárius egyházat, a Brahmosamájt. A láthatatlan Egy-Isten egyházat.. Küzdött a gyermekházasság, a kasztrendszer és a többnejüség ellen. Tudományos alapra akarta szabadítani az asszonyokat a Zen au a — a hindu hárem — törvénye alól. Hirdette a szabad gondolkozás, a szabad sajtó és a politikai egyenlőség jogát. 1830-ban a delhii uralkodó követnek küldte Angliába, ahol lelkes fogadtatásban részesült. 1830-ban meghalt Bristolban. A nagy költő, Rabindranath Tagore apja, Devendranath Tagora 18 éves koráig a dúsgazdag hindu mágnások nagyvilági életét élte. Akkor meghalt apja Dvarkanath Tagore, aki Ram Mohun Ray meghitt barátja és Brahmósamáj főtámasza volt. Devendranath Tagore apja helyére lépett, ő lett a Bahmo- samáj igazi szervezője. Devendranath Tago- ret. a régihez ragaszkodó hindu papság heves támadásban részcsitette, úgy, hogy a san- tinikéláai palotát mely valósággal ostrom alatt állott — meg kellett erősíteni. J860-ban A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himálaja-expediciőjáról írja: VECSEY ZOLTÁN dr. A Himáiaja népeket választ — A primitív népek isteneket képzelnek a hegyóriások csúcsaira — A Himáiaja magaslati túrái (7) A Himáiaja óriási láncai a leghatalmasabb népválasztók, amelyek a tibet-kinai Magasázsiát az annyira siirü lakosságú és annyi népmozgalmat átélt déltől szinte hermetikusan elválasztják. A 2400 kilométer hosszú kőgát sokkal nagyobb akadálya a forgalomnak, mint a kínai Fal, amellyel a mennyei birodalom északról zárja el magát, a külvilággal való érintkezéstől. Finnek a kőfalnak szjklaszorosaio még soha sem kelt át egyetlen hadsereg sem. csupán egyetlen egy Ízben, 1377-ben kísérelte meg egy uralkodó, Mohammed Ibn Toghluk szultán, hogy Kínát ezen az utón hódítsa meg. Hadserege a vezérrel együtt elpusztult az irdatlan szakadékokban, a jégmezők között. Ezért a klasszikus ókor írói, tudósai tudnak ugyan Ázsia óriási hegységeiről, a Taurusról, a Parapanisusról, az indiai Kaukázusról is megemlékeznek, amely alatt a Himálaját értették, de senki meg nem említi a tibeti magas fensikot. Éra testben es a Himálaját Imausnak nevezi. Strabo, a klasz- szikus ókor legnagyobb geográfusa Emodus- nak és Imausnak emlegeti és meg is magyarázza, hogy ez a név havast jelent. A Himalájának népválasztó hatása egészen napjainkig, a technikai fejlődésnek csoda- korszakáig is kiterjed. Különös viszont, hogy inig a hatalmas láncokon e-vetleneey anyagi hatalom sem hatolt át, addig egy lelki hatalom akadály nélkül átjutott rajta, tudniillik a buddhizmus, de a Turkesztánban végzett legújabb ásatások mind jobban és jobban megerősítik a már régóta gyanított tényt, hogy a buddhizmus terjedése nagy kerülővel történt, amenyiben a Pamiron keresztül vezetett a Tarim-medeiioére a Kuenlun északi lába mentén, ez az ut tehát nyugtra van a Himalájától és Tibettől. A Himalájának még egy szerepe volt. Azokat a népeket, amelyek a betörő hódítók elől menekültek, magába fogadta és a Tarajon, meg a magasabban fekvő völgyekben és szurdokokban menedéket nyújtott nekik. így keletkeztek a Himálaja-népek, amelyek az egyes államokban a sziklafalak oltalma alatt még máig is nagyfokú függetlenséget és önállóságot őriztek meg. Amíg Kasmírban árja-fajta legszebb típusa él Nepálban, Sikkimben és Bhutánban az őslakosságnak maradványai élnek tovább, külsőleg bizony nem valami magasrendü embertípusok. Ezekhez járultak még a magas her'vl szorosokon Tibetből leszivárgott nép- töredékek, úgyhogy a Himáiaja vül»rveiben és szorosaiban eey különös népkeveredés ment végbe az ősrégi turáni, indiai-árja és tibet-mongoli típus között. Érthető tehát, hogy Kőrösi-Cso- ma Sándor az ősin a nyárok rokonait ment keresni a Himáiaja láncai közé és legújabban is egv jeles ma0*var kutató ősmagyar rokon- 'Vot talált a Taraj né^ei között. Nepálban mongol törzsek élnek, minők a bhutiak, nm ..." muriul'.- akiket alig lehel a tibetiektől megkülőnbövltetni. Ezeket a ghurkák, egy indiai radzsputa-törzs igázta le. Éppen ezek a ghurkák menekültek 1300 körül a mohamedánok elől a Himáiaja láncai közé. A Himáiaja keleti felében a mongol Tibet uralkodik néprajzi tekintetben, tehál nyugatról kelet felé és délről észak felé követhetjük az árja vér átmenetét a mongolba. A független Himálaja-államob, elsősorban Ne^al és Bhután, mind a mai napig mentesültek az intenzivebb enrópai behatás alól. Sikkim és Kasmír, meg a két dombos vidék állama, Gharwal és Kumaun angol fenható- ság alá tartozik. Sőt 1903—-1904-ben Tibetbe is betört egy angol expedíció, amely elérte Lhasát, Tibet világi és egyházi fejének, a dalai-lámának székhelyét. A lakosság érzelmi világára rendkívül mély hatással van a Himáiaja. Az elérhetetlenül magas hegy bércek szépsége, a vízben való bőség, a sziklaomlások, jéglavinák, hóviharok és áradások okozta borzalom mind nagy kihatással van a néppszihére. A babonás elképzelés szerint istenek és szellemek trónolnak odafenn a magas csúcsokon. Minden primitív, pogány képzelet igy népesítette be a maga Olymposait istenekkel. Azok a magas, jéggel borított csúcsok, minők a Devi, vagy a Kailas, mind isten-trónus. Az emberek meghajolnak a szent csúcsok előtt, ezer és ezer ima, millióknak alázatos kérése száll fel a hegyekhez napról-napra. Egyesek „az aranycsucsokban gazdag hegyekhez*4, mások „a hegyek legjobbiáboz** imádkoznak. A tibetiek halkan beszélnek a türkiszkék csúcsú istennőről és föld istenanyáról suttognak. A délen lakó népek szemében a Himalája Indra istennek trónusa, ő az esőnek, és Otthoni-Jódkurök Kérje az otthoni csizi ivó és fürdökurák használati utasítását. Csízfürdő a napfénynek hatalmas istene, aki szarujából a földre önti az ezüstös holdfényt és a szivárványnak hét színű hidján száll fel az égbe, amikor ott dolga akad. Ott fenn, a hó birodalmában laknak a boldog lelkek. Forrón óhajtott vágy, hogy mindenki eljusson oda, hogy a halhatatlanokkal örökké vándorolhasson a végtelen hőmérőkön. Ott a hegynek mélyében kristályból erednek az istenek f oly ói és körben nyugszauak az isteni tavak, az istenek tükrei, amelyekben szépítik magukat. Innen bocsátják útjukra az ezüstös hegyi hattyúkat, a felhőket, amelyek lótuszvirág!!oz h •> -■'>u 1 óan terjednek szét a ragyogó kék égboltozaton. A népek leborulnak a hegység nagysága előtt és naiv vallásos érzületükben a világ legmagasabb, csúcsait imád- ságos lélekkel tisztelik. A titokzatos világ, a Himalájának és déli Tibetnek elzárt országai természetesen régi idők óta sok kutatónak fantáziáját, izgatta. Igen sokan, egyesek és expedíciók indulnak a rejtett titkok felkutatására, de nagyon sokan olt is maradtak. Megölte őket vagy a, természet, vagy a heusziilöttok idegengyűlöletének estek ál dozatul. Lassanként azonban mégis csak átkutatták a Himáiaja rendszerének legnagyobb részét és különösen az angol földmérés dolgozott fáradhatatlanul, hogy a hegység minden titkát felderítse. Merész expedíciók indultak a legjobb Himálaja-ismerőknek, egy Younghus- bandnek, úgy Rawlingnak vezetésével az idegenek elől elzárt és tiltott országokba és a tudomány hovatovább a Himalájáról is megszerezte a szükséges ismereteket. Amint a tudományos munka mindinkább előrehaladt, a hegység turisztikai meghódítása is lehetővé vált A geológusokat nyomban követték a vakmerő turisták, akik vágyó lélekkel indultak ostromra a legdicsőbb turisztikai feladat végrehajtására. A tátrai turisztikához szokott hegymászók is nehezen tudják elképzelni azokat a nobés- sé eket, amelyeket egy Himáiaju-expedadónak kell leküzdeni©. Nehéz elképzelni azokat a veszedelmeket, kényelmetlenségeket, nélkülözéseket és szenvedéseket, amiket a teljesen lakatlan hópusztákon való, hetekig tartó élet jelent. A 4000—6000 méteres magasságban való hosszabb ideig tartózkodásnak puszta ténye is eléggé megerőltető, mivel az emberek általában 0—600 méter között élnek, az ilyen magassági réteg légv’ anyaihoz alkalmazkodott a szervezetük és igy az organizmusnak alkalmazkodnia kell az uj légviszonyokhoz. Nagyobb magasságokban ugyanis ritkul az oxigén és ez lélekzési zavarokat okoz. Ehhez járulnak még az éghajlat viszontagságai, a monszunviharok, amelyek a keleti Himaláján a magaslati túrákra alkalmas időt néhány hétre korlátozzák, úgy hogy a legnagyobb előkószültsóggel felszerelt Himálaja-expedi- ció is csupán egyetlen csúcs megosíromlására vállalkózhatik. Ez mind érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy ilyen magaslatokban nincsenek emberi települések, nincsenek menházak és ajnig az expedíció közvetlenül a csúcs tövébe érkezik, gyakran egy-két heti megerőltető hegyitura telik el az előhegységek cs magaslati szorosok leküzdésével. Éppen ezeken a hosszú meneteléseken kell a készleteket és a sátrakat az expedíciónak magával szállítania. Ehhez a teherhez az erdő és a cserjés határa felett a tüzelő gondja járul. Az előre megállapított időre kinos gondossággal kell megállapítani, beosztani a készleteket. Megterhelik az expedíciót a tudományos műszerek is, amelyek — bármilyen finomak legyenek különben — mégis csak terhet jelentenek. Az előkészületek minemüsége tehát már magában foglalja az expedi^* ** cinek lehetőségét, vagy a kudarc okit. Amikor pedig minden előkészület a lehető legnagyobb gondossággal megtörtént, meg:n-» dúl az előretörés az uttalan utakon, a teljesen ismeretlen vidékeken. Gondolj>ik sak meg azt az egyetlen tényt, hogy a folyók sziklavölgyei alig használhatók a felfelé haladásra. A Himáiaja rendszere fiatal hegyrend- szer, amelyben a patakok, folyók közvetlenül a meredek sziklafalak tövében * lynak, utat nem hagynak az előretörésre é- az expedíció arra kényszerül, hogy a termésre- tps útvonalak, a folyóvölgyek helyett nagy magasságokba kapaszkodjék, magaslati szorosokon, hágókon haladjon át, ami óriási kerülőket és rettentő megerőltetést jelent. (Folytatjuk.)
