Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-13 / 86. (2307.) szám
6 H®0 ApriiLs 13, r&sáraap. CIGÁNYZENE sSfem^ALADA. A héten néhány napot vidéken töltöttem és volt alkalmam látni, hogy hiába minden országos és egyéni baj és bn. még él. a régi cigány ózó virtus, még vannak, akik azzal védekeznek túltengő temperamentumunk befülledése ellen, hogy odaintik magukhoz egy duhaj estén a cigányt és özönlő bor mellett reggelig huzatjuk. Es* * még vannak jó nő tás legények, akik tudnak minden nótát, jól cseng a hangjuk és van k e cl vük-er ejtik akár három éjjel egymásután dalolni. Hideg szociológiai szemmel nézve, ezen föl kellene háborodni. Arról kellene beszélni, hogy ez a cigányozó-borozó magyar mulatozás méltatlan a mai racionalizált kor emberéhez, rengeteg bajoknak okozója, számtalan család tönkretevője, az alkoholizmus tenyésztője stíb. Arról is lehetne szólni, hogy micsoda- kul túr tálán dolog, hogy a magyar emberek nagy sokasága a muzsikát csak alkohollal kapcsolatban szereti élvezni. Könyv nélkül tudom az összes érveket, melyek a cigányozás ellen szólnak b méltányolni is tudom ezeket az érveket. Elvben tehát én is a cigányozás ellen vagyok -— mégis, nem tehetek róla, ha néha, nagy ritkán belekeveredem ilyen mulatozásba, magával tud Tagadni a hangulata és úgy érzem, ez valami kedves és szép dolog, meg lehet érteni, ha vannak, akik szeretik, mert eredeti, érdekes dolog, valami, aminek mélyenfekvő gyökerei vannak, egy nép temperamentumában. Idegen ember nem érti, nem is értheti. Nemrég olvastam egy néhány évig Budapesten élt francia író, Mistler D’Auriol ,,Ethelka“ c. regényét. Abban van egy jelenet, amikor a szerelmi bánattal terhelt magyar főhadnagy este bemegy egy kávéház- ba, hozat egy üveg bort, odahívja a cigányt és huzatja magának, tenyerébe hajtott fejjel, dúdolva a nótát, egész éjjel és a végin odaadja egész havi fizetését. Ahogy a francia író ezt elmondja, érezni a hangján annak az embernek a csodálkozását, aki nem érti, hogy lehet igy mulatná, mi ebben a mulatság. Nem érti, hogy lehet mulatni, mikor az ember szomorú s hogy lehet ilye svai ami ért anyagi gondokba keverni magát. Fogalma sincs róla, hogy milyen szép érzések habzanaJk ennek a könnyelmű fiatalembernek a szivében, hogy ez a fin ebben a pillanatban néma költő, ak! nem tudja kifejezni magát, pedig van kifejezni valója. Azt hiszem, ennek a magyar mulatozásnak az a megkülönböztető vonása, hogy a mulató ember maga is aktív részt vesz benne. A német, vagy a francia beül a zenés mulatóhelyre, issza a maga sőrét, vagy pezsgőjét, üldögél szótlanul, hallgatva a zenét, vagy beszélget a társaságival. Egészen passzív marad, elfogadja, amit a zenekar muzsikál neki, nem teremi személyes kapcsolatot a muzsikával. A magyar mulatságban a mulató aktív részt vesz: nótát parancsol a cigánynak, dirigálja a játékát, maga is dalol hozzá: élvezője és csánálója az egésznek. Nem úgy mulat, ahogy egy előre megszabott program előírja, hanem maga csinálja a programot. Nem passzív részese a dolognak, hanem ura és rendezője. Van benne egy eleme a színjátszásnak, amire minden emberben van egy kevés hajiam. Hogy ez az aktivitás nem több, mint egy gyermeknek a játékban való aktivitása,, hogy végeredményben csak illúzión alapszik, hogy voltaképpen csak kitérés az élet más vonatkozásai elől, — azt meghagyom a szociálpszichológusoknak. Hogy a varázsa alól magyar embernek alig lehet kitérnie, annak érdekes példáját éltem át nemrég. Egy alföldi városban, ahol hangversenyt rendeztünk, a Nyugat emberei, vacsora után betértünk a kávéházba. Egy ideig csendesen szemléltük a helybeliek mulatozását. Aztán az asztalunkhoz jött a cigány, elkezdte nekünk huzni és egy idő múlva azon vettük észre magunkat, mi, irók, művészek, nyugati hájakkal megkent úgynevezett kultuT-emberek, sokat gúnyolt européerek, hogy úgy nótázunik, duhajkodva, reggelig, mintha vidéki ezolgabirák társasága volnánk. Bennünk volt a magyar ördög. Másnap csodálkozva néztünk egymásra: te voltál az, aki egész éjjel olyan meggyőződéssel fújtad, hogy: igy se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan se volt az jó, mindig csak a más babája volt a jó. Micsoda egyíigyü nóta és mekkorát mulattunk vele! Mostanában a cigányok szabadságharca folyik a jazz ellen. Általában rájuk jár a rúd. A zeneileg kulturáltak szeretnek úgy beszélni róluk, mint a magyar zene valami átkáról és Bachon. Mozarton. Beethovenen és Wagneren hízott, kritikai szempontjaikkal mutatják ki, hogy a cigányzene nem is magyar zene. nem L szép zene, hogy kul'turtény volna megszabadulni tőle. Port is indítottak cigányzenészek egy zenekritikus hölgy ellen, aki egy folyóiratban összegezte az ellenük szóló érveket. A kitűnő kritikusnönek tagadhatatlanul igaza, is volt. a maga szempontjából, csak az a kétséges, nem volt-e túlságosan igaza s hogy n szempontjai érvényesek-e az adott esetre. Én ugyanis attól tartok, hogy a cigányzenéről más szempontokból kell beszélni. Itt nem Beethoven és Wagner a mérték, hanem például a jazz. Ez sem sajátlagos amerikai zene, hanem az amerikai négerek zenéje. Eredetileg néger népdalok játszására való volt, de mióta- elterjedt a világon, már rég nem néger népdalokat játszik, hanem zeneszerzők által készített úgynevezett slágereket. A néger zene igy szép lassan felhúzódott a. művelt fehér emberek világába, amelyet sajátos jellegével, érzékekre ható ritmusaival hódított meg. Épp igy a cigányzene is eredetileg lehetett a cigányok faji zenéje, de idővel átalakult a magyar dal zenéjévé. amelybe épp úgy átvitte a maga cigány temperamentumának az emlékeit, mint a jazz a négerét. Hogy nem igazi népdalt játszik, hanem úgynevezett, géntry-nóiákat? Mi is, ha A krajcár, tudod, régi pénz volt, Peremén nem volt jelige, A forint jeligét is hordott. De a krajcárnak volt szive. Egy krajcárért cukrot is mértek. Bonbont, édest és savanyúk Egy krajcár a gyerek szivéről Minden btrt, bánatot lefntt. A gondolat megtette nagy körútját. Az a generáció — melyet jobb szó híján egyelőre a harmkioéveaek gene rációjának neveztünk el — az. utóbbi időben egymásután fujjja a tóboraókat „Valami lesz" — mondta az író. Valami lesz, mondják a harmincévesek is. Még nem tudni pontosam, mi, hogyan, mivel, de a jelentkezés megindult és a késrtBŐ front felé irányított érdeklődés le neen tagolható. Jelentkezésük tényének fon/toeságát éppen aaok ismerik el legjobban, akik a generációs elmédet — kétségtelenül támadható — hangoztatását egyre több oldalról, még saját sorainkból is, megkontrázzák. Lehet, hogy a generációs elmélet nem tökéletes. Lehet. De a harmincévesek front- alakulása., majdnem hogy azt mondhatni, befejezett tény. Legfeljebb szélesebb, tömörebb organizációjuk hiányzik még: az összetartó közös kapcsok: kiölte célok és sajátságok ön tudatosítása. * Megvan a könnyű magyarázata is ennek az érdeklődésnek: Először az, hogy az itteni magyar élet vezető köreiben kezd föléledni a szűk re szóén- cia-kérdés iránti buzgalom: a szukreszcencia megoldása egyre aktuálisabbá válik. Több szomorú példa, leendő dezignált vezetők korai leívitézlése és a relatív nyugalmi helyzet a konstruktív utánpótlási gondoskodásnak készítették elő a talajt. — A gondolatok elsősorban felénk irányulnak. Másodszor: ok annak a szakadéknak igen éles megnyilvánulása, amely a vezető felnőtt generáció és a legfiatalabbak mentalitása közt megmutatkozott. — A természetes hidat aliibfelül miben,nőink keresik. A harmadik ok az az egészséges, lendületes akció, mely az írók közt széles vonalon indult egy uij irodalmi korszakért s amely fenéken s föl színen egyaránt mozgásba hozta a vizeket. — Az akció a mi lelkünk leikezel tje. Az érdeklődés is szemmel látható. Mióta egy őszi Írást a harmincévesek szereplésének, illetve szerep!elenségéiiek szenteltem, azóta nagy hullámok nyomták v előtérbe a kérdést. Számos érdekes és értékes cikk foglalkozott vele. Dzurányi László iirányitó erejű és közvélemény alaki ló Írásaiban is felbukkant a probléma, .mikor egyenesen kijelölte ennek a generációnak a bolyéi és szerepéi a közélet porondján. Fiatalabb polili- kiusaink közül .faross Andor e lap hasábjain magyar nótát éneklőnk, csak hisszük, — ha hisszük —, hogy ez népdal. Hogy lenne népdal az olyan ciszta biedermeyer-valami, mint hogy „Lehullott a rezgő nyárfa ezüstszínű levele44! A ma közszájon forgó magyar nóták túlnyomó részét, olyanféle úri emberek csinálták, mint a nemrég meghalt Fráter Lóránd volt. A nevük elveszett, a nő tájtik megmaradt. Lett belőle a középosztály népdala, amely azután a kuriák- bó lalászátit a szalmafödeles kis házakba is. A cigány ezt húzza-, mert ezt követeli tőle a közönsége. Biine-e, ba a sajt cigány idegrendszere, temperamentuma szerint csinálja? Játéka nem áll a modern zenekultúra magaslatán, több benne a naturalista, ösztönösség, mint, a zenei tudás, van benne — kivált középszerű művelőinél —• sok kegyhajhászó affektáltság, de azt nem lehet tagadni, hogy van benne tehetség, speciális faji ösztön, különös, kissé vad szépség. Olyan időket élünk, amikor célirányos akár csak egyetlen szépséget is kiirtani a világunkból? Krajcárért cigaretta Is volt, Ábránd és füstből karikák. Egy füstkarikán áthajolva Oly gyönyörű volt a világ. Krajcárért ibolyát fs adtak. Mely kék volt s illatos nagyon- És szárnya volt az ibolyának, Mert beröpült egy ablakon fogHuHkozóbt a háborús generáció sajátságaival a e®ek szomorú okaival s fájlalta generációs szcflidaaátássMLk hiányát. Falgor itr&mos cikkben ismertette a kérdés lényegét s jelentette be az éledő cselekvés vágyai Minap Darvas János nyu.lt — más szemszögben — a tárgyhoz, mely egyre aktuálisabbá válik. Ezeken kívül is sok pro és kontra vélemény futott be hozzánk. * Elsősorban azok részére, «kEk kétségbe vonják létezéssünket, vessük fed a kérdést: Vagyunk-e tényleg éa ha vagyunk, bői vagyunk és mü csináltunk eddig? (Hogy mit kell csinálnunk ezután, aiz más kérdés és ezt ebben a cikkben nem is akarom megbolygatni.) Egy pillanatnyi, futólgaos seregszemle: vágjunk. Kikapott nevek a® ismertebbekből: Bankó István, Mécs László, Tamás Lajos, Sebesi Ernő, Vozári Dezső, Darvas János, Szombathy Viktor Fábxy Zoltán, Egri Viktor stb stíb. az irók, Véesey Zoltán, Szvatkó Pál stíb. stb. az újságíróik köziül, akik ennek a generációnak a tagjai: a szlovensz- kói magyar irodalmat nagyrészt és az itteni magyar újságírást is legalább felerészt: ez a generáció jelenti. És képzőművészeink jórésze is ennek a generációnak y tagja. * Nem célom itt és most ennek a generációnak a feladatairól, sajátságairól és leendő szerepéről beszélni: komolyan és érdekesen ezt részben már ki is fejtették. De van egy másik kérdés, ami pillanatnyilag mindennél jobban érdekel. És ez az, lehet-e és hogyan és mivel ért a generációt történelmi felelősségérzetében felrázni s ha számra nézve kevesen is vagyunk' (nem kell azért megijedni: a vidéki városokban, kulin r egyleteinkben és szanaszét a szlovenszkói mezőkön, ha megtizedelve is, ha elfásulva is: élnek és vannak, sokan és nem is értéktelenek, csupán hallgatagok), nem tudnék-c kvantitatív hiányunk dacára is kvalitatív jelentős cselek ed etekkel betölteni azt a íel- ailathaiunazt, amelyet ránk szab az élethelyzet és rendeltetésünk? A harmincévesek tömörülése kívánatos és egészséges. , A magyar élet nagy és fenyegető hiátustól szabadulna meg. ha ez sikerül. Nem kell jóstehetség hozzá, hogy megmondjuk: ez a probléma a közel esztendőikben még sokszor sokakat fog közelről érdekelni. A DIVAT ÉS A TAPASZ Budapest, áprítí© elege. A tava/ee iránt kétségkívül a poéták ée a nők • legérzékenyebbek. Az az idő, amely újra aökibe öltözteti a fákat, mezőket, meglágyítja az díjú költőik szivét és friss rigmusokra ihleti őket. Ilyenkor ©iára szín ék a szerlceezt-feégeket a versek löm egei (legnagyobb részük szintén zöldbe öltözve), mrtyék minid a várva-várt tavaszról zengedeacieík. A poétáknál jobban csak a nők örülnek a tavamnak. Érthető is. A tavasz mindig csupa izgalom, csupa saeotzsáoió divat eBamiportJábó! • levethetjük végre megunt, sötét tóiá teilielttjjeántoet és újakkal, színesekkel cserélhetjük M, Á fáikkal, bofcrotkfoail egyidejűleg a dívathölgyek is vjjászülehnek, dóst idén ez az újjászületés megfehietőeesi nagy feladat. A divat ugyanis most azt kívánja tőlünk, akik évéfc hosszú munkájáv®!, aagynebeasen f&ue leányokká fogytunk Le, hogy hb idén magas, ka rcsudeireku dámákká változzunk. A gyermekes termetű bakifi&akat nem akceptálja már a divat. Az egyetlen mód pedig, hogy nssgee&bbuiak Játszódjunk, mint amilyenek vagyunk: « boaBzas szoknya. Évek óta neen vak asaayi váSát, awracssrt. ífcocífik- ituat okozó davatprofobéuML, safiöt a honszo és i&nt szoknya kérdése. Harc folyik e kérdés kőrfÉ, fcomoSy, Ruíyvse bana, amelyben két elszánt tábor ál egymással szemben. Az egyik tábornak az a véleménye, hogy a rövid szoknya kényelmesebb, ofceóbb és divat (© közben a saját szép lábukra goníkAaak, amit sajnálnak eltakarna), o másik tábor pedig ugyancsak hiúsági okokból aet haagoctaitja, hogy elég volt a fiús divatból, a rső fegyaa végre isnsót: hosszuszokniyás, igazi dáma. E pereiben még aesn t&kxzrl&t * dlteaAirAyofeiNÉ: békét teremteni a világ két tófeocTa szakadt Ss&r gyei között. Legjob-.ujsk Sáttáfc teását soegaacur- váseaerüen efestézni a dolgot ég egyelőre tEáadtoéft párt kívánságának igyekeztek némileg etedet termi. Eszerinit a közeljövő divatja estese hoeesa szoknyáit diktál, mdg nappalra megmarad a rövid, bár az <is arasznyival ér tel a térden. HarasmcSt centiméternél kevesebb n^yan nem váiaBZÖhatja eá a földtől az ucrai kosztüm szoknyáját, de igy azért a karcsú boka — már akinek van — k®Sö«a érvényesülhet. A hosszabbodó szoknya láttán a derekvonal is egyre magasabbra ugrik. Az öwonal ma már mtiö- den ruhánál — legyein estélyi, délutáni vagy sportruíhua — ott van, ahol nagyanyáink idejébm. ügy létszák, a divat végleg megunta fim kűlBŐinfoet és éBM*k%rozt«. hogy ujre a®, gzáaBaáxepkíkm rőSc ieszünk. A lövid derék köveötsrtóboa a cadjnyát fóSg eűta&aró jumpeorék háttéré asxw'ulft&k. Újra JöSár madt a régi, szóknyábeai viselt bkts. omely inte- d remiiéi .fontosabb ruhadarab idéa. Sót annyira kedvencévé lett a dívaitaiaík, hegy — móré Párisbői birlk — a kabáttal, easoknyával egyszksü fle3yen»- bks BEigora is eocgfe&aő láftoggHónAa A párieá bhaKscaMk « eeye^űíRtxS SoéBzüfevek. Gwrgettebé?, cP^pfMÍ©-cbáEae-b®, mSöíás japán octyecrnböl. A mánt-s. aadne roodeeea megegyezik « kosztdm anyagával. Példáid kék kosztümhöz fehér alapú kékmintás btiuz a tegujabib divatötlet. Ilyenkor a kosztüm kiabátját ugyajnazon mintás selyemmel bélelik ki. A nőies tendenciának az eredménye, hogy sa idén a kosztüm éa köTK’.o.ydivíilíba is bevonult a franciás, gtekmis vonal, amely «dd% osíök a selyem- niháömál érvényesült. Az uj fcoszbümdivat tág temet ad a EOÍtöri'böaő Ízléseiknek; egyajránit kedvez a karcsú éfe a móléit hölgyeknek s jól Slálc a fiatal és idősebb hölgyeknek. Egyformán divatos a ceápődg érő és a hárosn- negyedea kabát, ez egyenes, angolos fazont éppúgy viselik, uniót a derékba, szabott, haramgo* formát. A franciás kosztümöknél a saeknya i« gyakran glofcniis. Egyeseknek férliigal'lérjuk van, a legtöbbjén azonban egyálitelában nincs gallér. Elől nyitoítak vagy öv tartja őket össze. A kosztümök anyaga a tweed és más angol, mintás kelmék. Igen elegáns a csákóé kelmékből készült kosztüm, melynek előnye, hogy a csákók ügyess elrendezésével nagyszerű hatásokat lehet elérni, különösen ott, ahol az alak vatamilyen okból javításra szorul. Ezt. a tehetőséged elsősorban a motett hölgjtak fogják kihasználni A kockás kelmék is divatosak, bár esek inkább a vékony termetű hölgyeknek állnak előnyösen. A ©ima anyagok kiesé háttérbe szorultak, bár annak, aiká nem egy ssezánra csináltat kosztümöt, célszerűbb ilyen kelmét választania, mert kevésbé megy lei a divatból és több szezonon át lehet hordaná, anélkül, hogy umottá válna. A kosztümdiival! annyira domináld szerephez jutott az idei tavasszal, hogy még a selymek is nagyban ut ánozzák a szöveteket. Nincs as a mar cicáin, fiominga, orépe-<roimaá!n, amely me akarna kosztüm lenni, mert érzik, hogy cwak így van jövőjük. A seilyemkosztümök reverféröl reml- szeriint nem hiényzák a fehér vagy esaines piké- kaméláa vagy limonvirág. M. — Az országos hi atal honorálja a lemondás erényét. Pozsonyi szerkesztőeégünk teleíoojeletíbése: N,idci«i László dr. pozsonyi ügyvédet as országos hivatali elöierjeezt'ésére a belügyiminísrtérkrn a városi Ivéipviselőtestüliethez sz-ikértőnek nevezte ki. Ismeretes, hogy Nádori László dr. ügyvéd, e képv.i- selölest öleli üigsáigáról azért mondott te, hogy Knno dr.-nak helyet csináljon s már aktkor Tnegigértiéik neki, hogy szak értőként fogják visszahozni a kép viselőtesitületibe, ami most meg is történt. l M\ Mmw&wUt Sai^efi zongorakésziiö és hangoló rajtára, fi j RfatSsi®*®, «r9s*llwg a®. ftaMiron asi! vKSgnírkás ignjorik és itianlnék. El«4SSs erédéti girésí ina, M* ? n> > j B*«aw3 r€sxlafre Is. Kérjen c8§|mentes oiraíőnJatot. üavit&s — vidlé3«en is — iiet^wytesai»« saran«(6val. FALU TAMÁS: KRAJCÁR A milliótok nem kell nékem, Nem zengem a pénz himnuszát. Egy krajcárt adjatok, egy krajcárt, Mert vele van az ifjúság! MM—M— A harmincévesek Irta: GYŐEYDEZSŐ t
