Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-13 / 86. (2307.) szám
AAaoYvR-HÍ RLA3? 1950 április 18, vasárnap. TO$mgpR?ecmP';': ssmt '^ir^rsi*!zs£&z'~ PESTI NOTESZ «■ «**, „Uj Munka?" Valahol a párisi iratok s levelek fiókjában meg tudnám találni hosszai kajtatás után még az ilyen címen tervezett szlovenszkói maigyar irodalmi folyóirat beköszöntőjét, melynek számára, ha jól emlékszem, nagyon sürgősen kellett Párásban postára tennem a kéziratot, hogy aztán ne jelenjen meg soha. Ez volt az az eset., mikor nem a kézirat volt közölhetetlen, hanem a lap, melyben meg kellett volna jelennie. Ezt a lapot tehát most újra alkalmasnak vélik megjelenésre? Talán. Közben, nagyon óvatosan, magam is ábrándoztam ilyesmiről, a közelmúltban is, s mondhatom, tanulságos próba volt számiba venni a hadsereg ereiét. Lehet, hogy tévedek, — a magam részéről úgy találtam, hogy nem bírná megvívni az ütközetet. Nem is gyenge, inkább szerencsétlen évjárat, az- uj harmincasok. Mindenfelé lobognak tehetségek, de félek, hogy valami nagy tüzet nem lehetne rakni, ha valaki összehordaná" az irodalmi máglyát. Laphoz több kel, mint a háborúhoz, mert a pénz, erz már a lapalapitás technikájához tartozik, egyfelől mindig kevés, másfelől összekerül valahogyan, s örök optimista vagyok abban, hogy a végén olvasó is kerülne. Laphoz mindenekelőtt Osvát kell, aki nincs már. Aztán kézirat kel, amit Osvát olvas el. Osvát nélkül, most lassan kiderül, nem lehetett magyar irodalmi lapot csinálni. Hol az uj Osvát, aki egész lényével feloldódjon a kéziratnak nemcsak tartalmiban és formájában, hanem levegőjében, írójának világában? Ez az egyik gond, a szerkesztő. A másik, súlyos gond: hol vannak az írók.? (Nem Scdovenszkóban, hanem Budapesten.) Nem mernék ma irodalmi lapot indítani, máT olyat, ahogy egypáran elképzeljük. Négy-öt szám után szárazon ülnénk, kézirat nélkül, vagy ugyanazt a féltucat nevet kellene cse^ roborálni végtelenül, ami lehetetlen. Az optimisták azt mondják: előbb a lap, aztán jönnek az irók, mint a tengerből hirtelen kiemelkedett szigetre a madarak. Ez aiz, amiben nem nagyon hiszek. Azt hiszem, meglehetősen ismerem a mai magyar irodalom éléstárát, tudom nagyjából, kinek mi fekszik asztaliiókjában, kire lehet számítani? (Attól ne ijedj meg soha, akik ellened jönnek, — de megijedsz és elcsodálkozol azokon, akik véled akarnak tartani. Mindent, csak ezeket ne! Inkább elpusztulni, csak ne ezekkel egy csatasorban diadalmaskodni! Inkább a pokolban egyedül maradni, mint ezzel a hivősereggel mennyíbeszállani!) Csodálom és bámulom hát Szvatkó Pál optimizmusát, aki azt állította, hogy igenis, ina már megérett a szlovenszkői uj magyar irodalom arra, hogy lapja legyen Léket. Az uj magyar irodalom, sajnos, nem érett meg reá, s ezért nincs lapja, ezért nincs Osvátja, ezért nem jöhet haza Ignotusa, mert mit keressen a tábornok ott, ahol nincs hadsereg? Kritikai füzetek félbukkannak időnként, s nem győzöm az unalomig ismételni, hogy, ba csinálnak valamit, úgy ne szépirodalmi melegágyat, hanem, elébb és közben és állandóan, a legkegyetlenebb gyomtálást. Nem igaz, hogy a tehetséget óvni és széltől védeni és ápolni kell! A tehetséget csak kritizálni kell, azt jobban bírja, s egészségesebben sarjad utána. Csak a dilettáns nem bírja el a kritikának enyhe fuvaknát sem, elfajgy bele és szára megtörik. Ha csakugyan megcsinálják ezt az „Uj Munkát", melyről szó van, nagyon érdekes, sok szempontból döntő kísérlet lesz ez a szlovenszkói irodalom számára. El fog válni, van-e, s ha van, ki lehet-e vele állani már? Most fog elválni, higyjék el, s nem a könyvnapokon, hírlapi csaták során. Ha megindítják, egy félév múlva majd beszélünk róla. Lehet, hogy a szlovenszkói ládafiákban remekművek vázlatai várják a szabadulást. A lap talán felszabadit tehetségeket, körötte kristályosodik M az a gárda, melyet egyre várunk. Tudok négy-öt elsőrangú lírikusról Szlovén szikób an, néhány európai mértékkel mérhető publicistáról, s egy-toót regényírói Ígéretről. Ezek megtöltik az „Uj Muhká“-nak egy számát, s aztán, két hónap múlva, ugyané nevek megjelenhetnek újra. De közben? De később? Vagy megint a -pesti segélycsapatok, egy Karinthy, egy Krúdy, egy Komlós, egy Soköpflin, egy Má- rai-cikik minden számban, melyeknek sűrű ismétlődése éppen olyan reménytelen, mintha a házi tűzhelyen főzik meg a lapot? Boldog, régi Nyugat! Micsoda gárdával indult.! Micsoda évjárat volt! Ady, Móricz., Karinthy, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Kaffk:' Margit, Ignotus, Osvát! Ki jött utánuk? Egy-két lírikus, esztéták, különben senki. Kassák ment a maga külön útján. Különben dagályos próféták, rokonszenves tücskök, szorgalmas hivatalnokok mindenfelé. Nem szeretném, ha félreértenének: nem az „Uj Munka “ellen beszélek, csak megbeszélem itt a nehézségeit egy vállalkozásnak, melyet ma, Pesten se tudtunk egynéhámyao nyélbe ütni, — olyan vállalkozást, melynek vezére is, pénze is, talán olvasója is akadt volna, — csak éppen meghökkentünk ter- vezgetés közben, mert, ami a leghihetetlenebb, kézirat nem igen érkezett. Nem vagyok nagy híve az áflkulturatenyésztésnek, se annak, hogy ugyanaz a tiz ember ugyanannak az ezer ötszáz embernek multasson.be kéthetenként bűvészmutatványokat. Mielőtt az „Uj Munka" előfizetőt verbuvál, nézzen jól körüli kézirat után. Csodálatos lenne, ha nem érnék meglepetések: majdnem nehezebb ma munkatársat találni, amint előfizetőt. Különben, ki tudja: mi nőtt ott a magányban! Micsoda erőket kőt le a nyilvánosság hiánya, a napfényn élkiül iség! Talán Losoncon fekszik egy fiókban az uj magyar regény, talán -Kassán csattogtatja nyesőollóját s feni ojtókését az uj magyar kritika! Ideát már csak allegóriákat írunk. Talán ott megírják a meztelen szöveget. Ibseti megjelent BuSfalíóban és gyilkolt Irta: NEVBAUER PÁL Az élet így formálta meg ezt a tragédiát: Bufíalóhan röviddel ezelőtt Marohard francia szobrász féleségét megyilkolták. A rendőrség két indiánná leányt tartóztatott le ée a vizsgálat kiderítette, hogy a leányok egyike gyiílkoiltattia meg a francia asszonyt. E száraz rendőri jelentés alapján arra gondol a gondtalan olvasó, hogy Istenem, a szobrász jóképű fiú volt, viszonyt kezdett az in- diárnus leányzóval, ráunt és visszatért kevésbé ekzótikus, ezzel szemben azonban pá- risiasan kulíivált feleségéhez. Pillangókisasszony rózsákat és egyéb jóillafcu virágot hint el szobájában és epedve igy várja azt a® ostoba kis angol tengerésztisztet, aki közben régen tovavitorlázott. Pillangókisasszony ‘ a harakiris hűség híve- Nem igy ez az indiánná leány, aki biztossal Tüaokádó Sárkánynak, a nagy főnöknek egyetlen leánya és kiássa a maga harci i é J j át, hogy megbosszulja a rajta, és családján esett sérelmeit. Harakiri helyett a törvényes feleség koponyáját hasitatta ketté és most nem törődik vele, hogy a bíróság le fogja csukná vagy huszonöt esztendőire, vagy a fehérbőrüek, jndiánus szokásokra emlékezve, villamosszékibe ültetik. Féltékenység, minduntalan féltékenység- Áz ember már szinte szégyeli, hogy nincsen semmi uj a nap alatt. Itt azonban volt egy nóvum, azaz az élet uíánköltésében az öreg Ibsen elevenedett meg, a mérges norvég, akit még mindig modernnek nevezni, biin. * Előbb néhány sorban Ibsen. „Ha mi holtak feltámadunk", e címen irta meg drámai epilógusát, epilógusos önmagát. Azt a szimbólumot, hogy Rubek szobrásznak volt egyszer egy modellje, akit Irénnek hívtak- Róla faragta „A feltámadás napja" című márvány- müvét, amely világhíressé tette. Imádta Irént, a modellt, fiatalok voltak mindketten és a márván yszobor Árnyékában ott húzódott meg a születendő gyermek, a szobrász ée a modell gyermeke. Fiatal volt Rubek és miég távolról sem mester, de „A feltámadás napja" a mesterek sorába emelte, világhírűvé, dúsgazdaggá tette és — igy öregedett meg máról-holnapra. így feledkezett meg máról-holnapra Irénről és az elhagy ajtót t modell gyermekét megölte. A mester pedig feleségül vette Maya asszonyt, akit a világ érdekelt, nem a művészt, az élet, neon a feltámadás és aki Ulfheim földbirtokos-Nimródban találta meg azt a férfit, aki vadászik, verekszik, szeret ée nem farág márványhraMá- k&t Minden úgy történik, ahogy a két pár lelki ingája előírja. Rubek a hegyekben üdül Mayával, amikor megjelenik az elhagyatott modell, aki azt állítja magáróól, hogy azóta halott,. amióta a szobrász a leikéit 'kihasította és beleszoritóttá a márványszoborba. Elajándékozta a lelkét, tehát halott És igy jön rá Rubek, a művész, aki a művészetet választotta az élet helyett, a márványszobrot az élő nő helyett, hogy a legnagyobb bűnt követte el, amelyért bűnhődnie kell- A bünhődés ott kezdődik, hogy Maya elhagyja és vígan vadászatra indul Ulfheimmai és ott fejeződik be, hogy a kettős valóság felismerése után a hegyekről alázúduló ködökön át Irénnel megindul a legmagasabb, a napsütötte, az elérhetetlen ormok felé akkor, amikor egy a mélységeikbe aládörgő lavina éppe-n megindul, hogy eltemesse a halál két jegyesét, akik csak igy tudnak-------feltámadni. A tavaszi könyvpiac szenzációja NYITOTT KÖNYV IPrága 1930 Prágai magyar költők lírai antológiája Darvas János, Győry Dezső, Szenes Erzsi, Vozári Dezső könyveiből s legújabb verseiből Dzurányi László előszavával Nacv alakban husvétkor jelenik meg W&# .mJWWrW*f ff MM •r« Ma rohand francia szobrásznak viszonya volt az imdiámis leánnyal. Áz első tárgyaláson azt mondotta, hogy szerette a leányt, ezért kezdett vele viszonyt. Egy véletlen derítette ká azt a mellékesnek látszó körülményt, hogy nem egészen igy történt, a skála nőm. volt ennyire primitív és a történés hézagai közt ott bujkál az ibsend szimbolikus misztérium. Marchand ugyanis Rubek szobrász szerepét játszotta végig, talán anélkül, hogy íhdott volna Ibsen darabjáról. Fiatal volt és szerette a szép indián nőt, de szobrász volt, aki világhírre törekedett és mester akart lenni. Az indián nő teste megihlette: márványszobrot faragott róla, apielybea be- ilezárta a preve leánylelket. Azután, amikor a világ szalónjainak egyikében kiállította a müvet, amikor csodájára jártak a müértők és a milliomosok és amikor Mardhoxsd valóban mester lett, akit ©Ihalmostak rendéi éhekkel, akit kényeztettek, aki boldoggá, tette az embereket, ha nehány szót váltott résük, vagy autograimimot adott, megfől edkezett arról, aki testét-! elkét odaadta neki, aki aiazaá tette, ami ma, megfeledkezett az isdáási leányról. A Leány testönö®, diftereneíáM ssoggonifelásototő! el nem gyengített étetakferat* teJá* ugyanazt érezte, amit Ibsen Irénje, de a fej másként gondolkozott és a tomahavkhios és skopolásho® szokott kis ataviaziikne magÁna- ébredásseá - másként cselekedött- ö m, «& a prerinőetény ás „halottnak* hsába, maigái, á» a SBentáanesataíáaanust messzire rúgva cl magából, a szobrász feleségét gyilkol-tatta meg. A drámai epilógusban m elhagyott modoll-saers^ő a férfit és önmagát gyilkolja meg és nem törődik az életerős vadászó® energiájú feleség' boldogságával, ő csak a saját leikéi a&fcrjsa visszaszerezni, azt, amelyiket műrrész-egoizmusával a szobrász elrabolt tőle. Ez a buf- faló-á nő halálos csapással akarta észretérite- ni a mindenről megfeledkezett szobrászt: meggyilkoltatta a feleségét, őt pedig életben hagyta. A tragédia még nem elvenedett meg a bíróság előtt. Még nem lehet tudni, mért kellett a feleségnek meghalnia- Lehet azért, hogy ne Legyen többé az övé a szeretett férfi. Lehet azért, hogy a férfi ne térhessen visz- sza hozzá. Áz indián nő nagyszerű primitivi- tásában talán úgy gondolta, hogy Marohand mester feltétlen visszatér a feleség éhez, mert a felesége és mert fehérbőrű asszony, ügy gondolta, hogy ő, a rézbörű csak szerelmi játékszer, pillangókisasszony volt a szobrász kezében. De akinek nincs szüksége kézzelíogbató- ságokra és aki tudja, hogy az ember nem győz meg senkit bizonyítékokkal, mert csak saját meggyőződéssel lehet bizonyítani, az megsejti, bogy a buflalói tragédia mögött valóban költői misztérium húzódik meg. A gyilkos azt mondotta a bírónak, hogy a szobrász vallomása szerint azért kezdett vele szerelmi viszonyt, mert csak igy, csak őzen az áron tudfta eiénm azt, hogy- a leány testét-! elkét odaadva neki modellt álljon. Szüksége volt erre a modellre, ezért — szerette. Minden művészet ellen micsoda filippikáit lehetne ebből a történetből faragni! Leemelem a könyvespolcról Tolsztoj „Mi a művészet?" cdimü vádiratát és mig fáradt aggyal forgalom az oldalaikat, egyre csak arra gondolok lankadt an, eoerváltan: művészeiért élet, életért művészet • . . Válaszút. Elindíthatok balra, elindulhatok jobbra és nem érkezem el sehová: sem itt, sem ott. ő, ebből a fon ekettenségből vérzett elő * buffail ói tragéd ia. *— A Carnarvon-örökösök költségszámlája. Londonból jelentik: Puad egyiptomi király a tragikusan elhunyt Lord Oamarván örököseinek visszatérítette a Tutankamen -sir iöltárásának költségeit, mely öltnek fejőben 85.000 fontat cr lángét fizetett le az örökösök kezeibe. r AUpfóva AS3A téhdm. » v s ! W , , ^ | > d&asraeíBl j> é% Írog» P«s««Mk 1$$*% • j KOSICE, Fi-aica 19. »ají7 válásaiéi** Jutányos árals* 4
