Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-11 / 84. (2305.) szám
uyebb, amelynek megsértése illojalitás. Est akartam itt leszögezni, mert amig ezt nem respektálják, addig hiába vannak határkiiga- zi tások, az igazi lelki békét nem tudják megteremteni! 1 í1 Erre Tomasek elnök megkérdezi Szüllő Gézát, hegy hogyan értelmezte szavait: ügy, hogy Benes külügyminiszter ur az itt lévő magyarok lelkét sértegeti? Szüllő Géza: Igen! Szüllő erre az elnök részéről rendreutasításban részesül. Hrusovsky rágalmaz Közben Hrusovszky azt kiáltja Szüllő felé, hogy a deklaráció szövegét Magyarországból kapta. Szüllő: Mit mondott Hrusovszky képviselő ur? Ismételje meg, amit mondott! Hrusovszky: Igenis. Magyarországtól kapta az utasításokat! Szüllő: Ezt kikérem magamnak! Ez rágalom s ezt az inszinuációt visszautasítom. Jegyezze meg magának a képviselő ur, hogy én itt azt teszem, amit a magam leje szerint jónak látok s tudom hogy mit cselekszem. Engem nem félemiit meg senki, én független ur vagyok, nem pedig másnak a fizetett embere! Szüllő képviselő után Svetlik cséh néppárti képviselő, majd pedig újból a minisz- bériomok képviselői beszéltek zárszé jogán, A bizottság ezután elfogadta a javaslatot Török rablóbanda véres csetepatéja a bolgár határon Szófa, április 10. A szerdára virradó éjszakán egy nyolctagúból álló török rablóbanda lépte át a bolgár határt, megtámadtak egy bolgár falut s a gazdag parasztokat kifosztották- Egy gazdálkodót, aki ellenállást próbált kifejteni, a helyszínén kivégeztek. A közs-ég lakói értesítették a határőrségen levő csendőrséget, amely üldözőibe vett a rablókat s több órán át ádáz puskaiharcot vívott velőik- Az útközében a bandaiyezér életét vesztette s egy másik rabló súlyosam megsebesült, A csendőrök közül négyen könnyebb lövési sérülést kaptak. A szétvert és vissza- szorított banda épen maradt tagjai a határon át elmenekültek Elnapolták az Ozebiner-féle kémkedési bünper tárgyalását Kassa, április 10. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai törvényszék bűntetőtanájcsa két napig tartó tárgyalás után ma barminc napra elnapolta Ozebi- ner Istvánná kémkedési ügyét. A két nap a tanuk kihallgatásával telt el; felvonultak a slov-nov.-anestói csendőrök, a határrendőlök s igen sokan a lakosság köréből is. A bíróság további tanúkihallgatásokat tartott szükségesnek a bizonyítás kiegészítése végett. A folytatólagos tárgyalás május 10.-én lesz. Az „eltévedt" Jorga Mikiét Bukarest, április 10. Jorga Nikolój, a szépszakániu román politikus, aki bejárta Amerikát, eőt a legutóbbi napokban Olaszországban is propagandát fejtett ki Románia érdekében, Bukarestbe érkezett, román politikust, — akiről, bár történetíró, sohasem lehetett eimoadiaiM azt, hogy a tudós tárgyilagosságával foglalkozott volna a magyar történelemmel, — sok tamilvámya, ismerőse, barátja fogadta a reggeli órákban a pályaudvaron. Mivel Jorga egyben a „Neamut Romaneec" cirnü meglehetősen vérszegény lap szerkesztője is, munkatársai is kivonultak főnökük fogadtatására. A tudós professzor nem volt túlságosan hajlandó interjút adná az "ssaegyült újságíróknak. Mikor megkérdezték tőle, hogyan, fest ez amerikai román párt sorsa, csak annyit felelt: — Jó lesz, ha több amibieióvail foglalkozunk az óceániul! roméin ifjúság nevelésével. Különben — mondotta — nem adok semmiféle interjút sem. Itt Bukarestben elfeledkeztek rólam az újságok, az újságírókat csak a pártpolitika tündöklése érdekelte. Úgy Iá'.szik. én már nem érék semmit sem ... Jorgát szemmel láthatólag bosszantotta, hogy a lapok nem számoltak be részletesen amerikai utjai epizódjairól. — Mégis csak különös, — szólt keserű iróniával hogy az amerikai egyetemek bennem a jelenkor Kultúrájának legtekintélyesebb képviselőjét látják, Romániában pedig kicsibe se vesznek, annyit se törődnek velem, mint X. Y. ur hölggyel, aki a párisi szalonokban forgolódik. Hiába. én nyugati ember vagyok, aki idetévedtem ebbe a keleti országba. Azt is megmondhatja, — szólt oda az újságírónak — hogy állami pénzen utaztam I Pedig háromszázezer leit költ öltem erre az útra a magam szerény vágyó mából. . . Persze, arra ügyet sem vetnék, mii. csináltam odakünnl írja még, — szólt epés hangon/'-- hogy meghaltam, hogy Amorik álban eltemettek és hogy Olaszországban megüttök a hatottá toromat Forradalmi május elsejére bujtogat Moszkva Páris, április 10. Moszkvai jelentések szerint a kommunista internacionálé elrendelte, hogy a kommunisták Európa minden nagyobb városában a május elsejét különösen nagy készültséggel ünnepeljék meg és ünnepségü knek adjanak forradalmi jelleget. A III. In- ternacionálé rendeletének befejező részében bejelenti, hogy az idei május elseje a polgárság és munkásság közötti polgárháború kitörésének kezdetét kell, hogy jelentse. Egyre mélyül a baráti viszony Ausztria és Olaszország között Becsben a lövő héten tárgyalják az osztrák-magyar és az osztrák-jugoszláv kereskedelmi szerződést Szterényl báró Ausztria és Magyarország viszonyáról Bécs, április 10. Az olasz—osztrák barátsági szerződésről a római kamara nemrégiben folytatott vitát s azok a barátságos megnyilatkozások, amelyek az olasz kamarában Ausztria meliétt történtek, Bécsiben is visszhangra találtak. A Neuer Freie Presse mai számában azt írja, hogy Ausztriának igen nagy érdeke, hogy déli szomszédjával békében és barátságban éljen. Különösen kedvező jelnek tartják Ausztriában, hogy Brixen érsekévé a német nemzetiségű Geiesler János dr.-t nevezték ki, aki Zillertal- ban született. A kinevezés tényében mindenesetre Pa-celli bíboros-államtitkár munkáját kell’ látni, azonban ezt a fontos egyházi pozíciót sohasem tölthették volna be német nemzetiségű pappal, ha Mussolini ehhez hozzá neon járul. Ha ezen az utón tovább lehet haladni, úgy a két szomszédos ország között olyan viszony jöhet létre, amely nem csupán a szerződések betűin, hanem a népek érzelmén nyugszik. Az olasz kamara ünnepélyes barátság-megnyilvánulásai jellemzőek a helyzetre és reményt nyújtanak arra, hogy az olasz és a német nemzet között a viszony a jövőben is igen barátságosan fog alakulni. Bécs április 10. A jövő héten érkezik Bécsbe a jugoszláv delegáció, úgyhogy egyidejűleg lehet lefolytatni a Magyarországgal és a Jugoszláviával kötendő kereskedelmi szerződések tárgyalását, ha a tárgyalások természetszerűleg elkülönítve is mennek végbe. Remélik, hogy a gabona vámok kérdésében az Ausztria által kívánt emelést végre lehet hajtani. Bécs, április 10. Szterényi József báró volt miniszter a Neue Freie Presse mai számában az Ausztria és Magyarország közötti megegyezés érdekében száll síkra. Szterényi cikkében kijelenti, hogy a közeledés csak úgy gondolható el, ha végre megtalálják a becsületes reciprocitási viszonyt. Magyarország ipari téren bizonyos áldozatokat hozhat, ezzel szemben Ausztriának agrárius téren kell áldozatokat hoznia. A KISEBBSÉGI DEMOKRÁCIA ALKONYA? Irtai DARVAS JÁNOS Mostanában divat generációkról beszélni. Néhány tucat húszéves intellektus 1 külön generációvá deklarálta magát s a magánál idősebbekkel szemben egy korszakkezdő, történelmi generáció rangjával ékeskedik. A példa ragadós és már a harmincéveseik is egy közbülső generáció igényeivel kezdenek föllépni. Mi lesz itt tovább? Mi lesz, ha minden egyes évfolyam külön generációalapitó vérszerződést, vagy asztaltársaságot köt? Annyi generáció lesz itt egy- má mellett és egymás ellen, amennyit csak akarunk, vagy amennyit nem is akarunk. Arany János még ötven évre taksálta a generációk egymásutánjának idejét, de általában 33, legjobb esetben 25 év korkülönbséget számíthatunk az egymást váltó generációk között. Vagyis egy évszázad alatt legföljebb háromnégy emberöltőről beszélhetünk és akkor is egész sereg korosztálynak adjuk ezt az összefoglaló történelmi rangot. Ma ezt a rangot tiz- évenkint, sőt évfolymonkint kezdik parcellázni. Generáció? Nagyon nagy szó ez. Azaz csak volt nagy szó. Valamikor húsz-harminc évvel ezelőtt. Azóta szörnyű inflációk jöttek, pénzben, jelszavakban, gesztusokban, tettekben. Inflációik és devalvációk. Az értékek zuhanásával fordított arányban növekedtek a név érté kok, a számok, a nevek, a címek, a rangok. Régen csak Roth- sdhildék számoltak milliókban és billiókban, azóta már a kispolgárok mellényzsebeiben is elfértek a milliók és billiók. A nullák megsokasodtak, az összegek, a nagy nevek tartalma összezsugorodott. Ami régebben szerény összejövetelnek számított, azt ma már mozgalomnak mondják. Amit régebben kiforrásnak neveztek, ma forradalomnak léptetik elő. A kis műkedvelőét kultúrának. Az incidenst korszakos sorsfordulónak. És ez nem szerénytelenség, nem nagyzolás, csak stílus. A devalvált •belső- értékű szavak stílusa. Az értékzuhanások utáni ujareu nyelvezet. Persze, ezen csak mi. öregebbek csodálkozunk, akik ugyanezeket a szavakat, kifejezéseket még a né vérték-infláció előtt ismertük meg. A fiatalság zsonglőröd játszi könnyedséggel emelgeti és dobálja ezeket a nagy, nehéz szavakat. Én a mai társad alomban csak két generációt látok: a háború előttit és a háború utánit. A háború előttit, mely a rajvonalban csinálta végig a háborút, és a háború utánit, mely a világégést páholyból nézte végig. Az elsőnek a ..generációs élménye" — ahogy a fiatalok frazeológiája mondja — még az összeomlás előtti kor. a másiknak már az összeomlás utáni állapot. Ami nekünk uj és rendkívüli, az nekik már magátólértetödő adottság. És ezért a dolguk szemléletében már nagy eltérések vannak köztünk. Amig mi egy egész életre elundorodtunk a háborútól, addig ez a fiatalság már világszerte falja a háborús könyveket. A háború előtt nevelkedett intelligencia individualista volt, de izig-vérig demokratikus gondolkodásmódba nőtt bele, a háború utáni nejnzedék ujj arcában már sokkal több a kollektivizmus, de a demokratikus vonás kevesebb. Az öregebb generáció világszemléletében az érzelmi és értelmi elem veit túlsúlyban, a fiatalságban az értelmi, de főleg az akarati. A régi szentimen- talizmust és racionalizjmust egy uj racionalizmus, de legfőképpen voluntarizmus váltja föl A voluntarizmus végletformái a diktatúrák « ezek iránt ez a voluntarizmussal telített ifjúság sokkal hajlamosabb a rezonanciára, mint az előző, individualista demokráciára áhítozó korosztályok. A demokrácia legfőbb kollektivfo- galma a nemzet volt a nemzeti harccal, a szocializmusé az osztály az osztályharccal. Az uj intellektuellek már megoszoltan keresnek mindkét irányban utakat. De itt is, ott is túlteng bennük a voluntarizmus. Helyesen tapintott rá a dolog lényegére Győry, amikor kimondta, hogy még a „magukat .szocialistáknak valló" mai fiatalok közt is a tudat alatt több a fasiszta példa követése, mint ahogy azt maguk a fiuk gondolnák, a szívesebben hajlanak ,.a. hierarchikus diszciplína, mint egy demokratikus pártfegyelem felé". Győry, aki közvetlen .szemléletből' látta a. tiszta szocializmusból indult fasizmus lelkét és lélegzését, bizonyára szabatosan rögzíti és ismeri föl a szimptómáíkat. A voluntarizmus a. koilektivumban és azon át természetszerűleg diktatórikus formákat termel ki magából. A háború előtti intellektus Hőknek — demokratikus beállítottságuk miatt — akár a jobboldali, akár a baloldali diktatórikus rend mindig idegenszerü marad. A kollektív vonás: ez a, fiatal generáció uj arcának leglényegesebb vonala. Az együttessé# révén agresszívebbek. A fiatal intellektuellek zártabb és harciasalbb sorokban tudnak marsol- ni, mint mi régi, polgárias individualisták. Ez már a cserkészmeveltség tudatalatti drillje bennük, a militáris rendű parancsnok ósdi játék vérrévált formáinak teljes beidegzettsége. A kollektív játékformából é le tnyilv állítási forma lett. A fiatal intellektuellek nem hajlandóik a maguk együttességóböl egyénekké forgácsolódul szét, csak zárt. „generációs" kötelékekben (hajlandók csatározni a társadalomban is. Mert. tudják, hogy a ko 11 oktiivnmban az erő és az átütő képesség titka.. A sokéves cserkészfegyelem örsközösségekiké olvasztotta, őket, a csapatok és táborok közös élete annyira vérükké vált s annyira megtetszett nekik, hogy amikor a játékot az egyetemen már abba lehetett volna hagyni, a kollektív cserkészformák szeretető tovább is fogva! ártott a őket s most már — más. demokratikusabb formák ismeretének hiányában — magáért a kollektív műért;, a kollektív fegyelemért, mint öncélért az öregcserké- •szot együttesében maradtak együtt és akarnak együtt maradni. És Így adott a. cserkész fegyelem külső formákat az ifjúság ideológiai mozgalmának. Idegeit jobban kell táplálnia, szedje hat héten át rendszeresen a kiválóan bevált Sajmtoz&fi test- és idegerősitőt, melyet több mint 24.000 elismert orvos ajánl. Sanato$én oly erőtartalékot ad, mely minden tel- feszitett testi- és idegnmnkánál elegendő. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában Kő 14.50-től felfelé. Az árak jelentősen le 'vannak szállítva. Kivágni és borítékban az alábbi cégnek beküldeni: Ing. Neumann & Cíe. Prag H, Vyiehradská 25 Küldjön nekem teljesen díjmentesen és minden vételkényszer nélkül egy SANATOGÉN próbaküldeményt és Használati utasítást. Sanalógén, mint erésitSmr idegbetegek részére, gyermek ágyasok rémére, ifidöbajosok részére, sárgaság és vémegéeyatr gyomor-, bér és vesebajosok »_ réaséra, L ■ gyermekek és aessoeyok ré- táplálási zavaroknál aknáé* síére. II fajtája frMftságaáL Név és íoglaJkoaás: ___________________________________ La khely:_________________________________________ Különösen & baloldali ÖTegcserkószek tartják ezt a szövetséget. A sajtóban, ie exkluzív egy lift ességben cserkészkedn-ek á la Szabó Dezső mindenki ellen. Zárt „generációs" korosztály, vezetési jogot együttesen követelő réteg gyanánt jelentkeznek. Nagyon igényesek, még. a társadalmi kereteket és rétegződéseket sem találják alkalmasaknak, hogy azokba beletag- lalódjanak s ezért uj kertekről, uj rendről ábrándoznak. Keveslik az előző emberöltő ideálját: a demokráciát, a mi egyénies nemzeti demokráciánkat, mely a nemzet rétegeinek szociális harmóniáján át keres nemzeti és egyetemes igazságosságot, ehelyett ők oeztálykollek- tivizmnst hirdetnek, mely a rétegek osztályharcán át keresi az egyetemes szociális igazságosságot « melléktermékekónt a nemzeti igazságot. Mi még az evolúció nemzedéke vagyunk, ők a revoluoió évtizedében nőttek föl közénk. Két (külön nyelven beszélünk. Evolúciós és revolúciós szemlélet. Ebben tér e1 a két generáció lelkisége. A fiatalok csak két jegecesedésá pólust látnak, a két revolúciós végletet: Lénán arcát, vagy Mussolini arcát. Azt mondják, Napóleon nem volt magában véve nagy ember, elleniben kora környezetébe beállítva, naggyá kellett lennie, mert körülötte millió és millió kisebb Napokon élt s ezek a kis napóleonok önmagukat ismerték föl benne, önmagukat szolgálták, amikor az ő történelmi sémáját szolgálták. Napóleon az ő révükön lehetett diktátor, ők pedig an. ő révén élhették ki diktálóri énjüket. A mi fiataljaink között i® sok a fiók-Lenin, sok a fiók-Mussolini. Ez aZ állítás nem feddés akar lenni részemről, csak megállapítás, az ujareu generáció másságának puszta rögzítése. Egy baj van csak itten. Kissé keleteurópaá és ldssé déleurópai szemüveggel nézik Közép- európát. Keleteurópa és Déleurópa életstílusát applikálják a középeurópai magyar életre ■& a két diktatórikus keleti és déli stíluson kívül más életformát nem tudnak elképzelni. Pedig van ilyen, a harmadik, a nyugati stílus, amely nem más, mint a lesajnált demokrácia, folytonos és föltartóztathatatlan fokozódása, szólsz élesedése. Az a társadalomépitő erő, mely nem erőszak, de erélytelenség sem. Nem kamaszlendület, hanem férfias egyensúllyal \ aló haladás. A demokrácia nyugaton egyre főbb szociális tartalommal telik meg, a szociális tartalom révén elmosódnak benne az osztályok határai, amikor a közös programban és életföb- tételekben hozzálhasonul a munkássághoz, * proletárság pedig elpolgáriasul. Ez az evolúciós ut ráadásul a legkisebb kockázattal, a legkisebb üzemáldozattal jár. A háború elöttről való kisebbségi magyar intellektuel-gencrácíó ehhez a nyugati orientációhoz áll a legközelebb s ma — azt hiszem — igazán kétszeresen szükség van erre az egészséges nyugat osságra. Soszor megdöbbenve gondolok arra, hogy az idősebb generáció ezzel a demokratikus szemléletével egyre elszigeteltebben kezd állani Jönnek a roham-fiatalok a maguk nj lelkiségével. Két oldalról, ikereszttüzzel jönnek, egyre többen vannak, mi egyre kevesebbek, félre keíl állnunk. Néha már a sorainkban is meglepetten látom: ime, itt is. ott i®, ez is: az is már az nj- arcuak egyike. Nem Írsz talán utánpótlásunk? Nem lesz a demokrácia, generációjának szejle- ini t ovábbfoly (atása? Pedig agy kisebbségi intelligenciának nincsen más útja, nincsen más érve, nincsen más erkölcsi alapja, mint a demokrácia. A többségi nemzetek kísérletezhetnek, ám a kisebbségi géniusz lényege csakis a demokrácia lehet. Mert. ha. egy kisebbség a demokrácia belyoM erőszak-elméletek felé Imjlik. azzal kirúgja maga. alól az egyetlen erkölcsi alapot és maga ellen is •szentesit! az erőszakot. ______ti A* *
