Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-10 / 83. (2304.) szám

Nekünk itt tevőknek egész törekvésűink ab­ban kéül hogy összpontosódjók. hogy ebben a repübli kában mindegyik faj élvezze azt a szabadságot, amely a fajt megilleti a termé­szet jogán és amely megilleti őt az állam al­kotmányának alaptörvényei szerint és hogy ebiben az államiban egy fajnak se legyen több joga, mint a másiknak és senkinek boldogu­lását ne befolyásolja az, hogy milyen nyel­ven dicséri az Urat és kritizálja a közálla­potokat. A szabadság megilleti itt az összes fajtá­kat. mert ez a köztársaság kötelezve van a kisebbségi szerződések által arra, hogy a szabad fejlődés lehetőségét megadja min­den fajtának, mert ezen fajták paritásos konglomerátuma — legalább a külvilág előtti propagandában — ez a repubbka. Ha végigtekintünk a történelmien és néz­zük' az egyes századod! filozófiáját, akkor azt látjuk, bőgj* a 19. század a história százada. A 20. század azonban a szervezettség száza­da. A mai modem állam jogi filozófiában már nem a históriai múlt, nem az elfogult históriai materializmus, de a pozitivizmus az irányitó erő; az a cél, hogy minél erősebb szervezettséggel, minél nagyobb energiát tudjon kifejteni nagy céljaiért az emberiség. Kifejleszteni mindazt, ami bennünk van: az a drill zárié; ednyomni mindazt a rosz- szat, ami bennünk ran: ez az erkölcs; s a kettő között megtalálni a harmóniát: ez a kultúra. Ezen az utóm menve kell nekünk keresnünk a kibontakozást abból a helyzetből, ahol azt az intenciót látjuk, hogy ki ne fejleszthessük a bennünk lévő jót, el ne nyomhassuk mind­azt, ami bennünk rossz s ekképpen ki ne fejleszthessük a magunk kultúráját. A napi politikából csak érinteni akarom azi. ami igazolja, hogy velünk szemben a létalapunk ellen .megy a harc. A könyv-razzia — hogy az 1918 óta megjelent magyar köny­veket elkobozzák — azt mutatja, hogy itt azt akarják, hogy mi kultúránkban álljunk meg 1918-mál és tovább ne fejleszthessük magun­kat « magunk anyanyelvién. Az iskolaügyi miniszternek nyíltan a felekezeti iskolák el­leni fordulása azt mutatja, hogy el akarja venni a lehetőségét annak, hogy a fiatalság lelkében elnyomják a rosszat, hogy így se­lejtes nemzedék nevelődjék. Masaryk és az Egyház tekintélye Látjuk azt. hogy mindenben törekednek a laicizálásna, igyekeznek a régi tradíciók leg­nagyobb kouzerválóját, az egyházat meg­gyeiig ifceui és kénytelen vagyok innen kije­lenteni azt, hogy az a megállapítás, amelyet a köztársaság elnöke a jubileumi beszédekor mondott, hogy ő elismeri, hogy a vallás krí­zisben van, de ennek a baja az. hogy „az egyház nem tudja tekintélyével megvédel- mezni a vallást". Ez az enuinoiáció így min­dem kritika nélkül el nem fogadható. Az Egyház meg tudja védelmezni a maga tekintélyét, mindenütt, ahol ennek a mód­ját megadják, azonban az az irányzat, amely elveszi az Egyháztól mindazt a le­hetőséget, hogy meg tudja magát védel­mezni, ez az irányzat nem tévesztendő ösz- sze az Egyházzal! Nem az Egyházban van a, hiba, hanem abban a kormányzati irány­zatban. amely ellen nekünk küzdemiink kötelességünk. Nekünk keresztényszocialistáknak. akiknek öntudatos keresztény világnézetünk van, mo­dern fegyverzettel kell fölvennünk a harcot azokkal az irányokkal szemben, amelyet a mai kormány követ, nekünk rá kell térnünk az erő­források összesítésére s ez az a politika, ame­lyet én. követek. Ez a politika indított engem mindig arra, hogy keressem a módját annak. Szeplöt, májfoltot legbiztosabban eltá­volít a régi, bevált Margit-Krém. Kapható mjnden gyógyszertárban £s drogériában. Folera- kat Szent Erzsébet gyógyszertár. BRATISLAVA, Duna utca 38. Vigyázat a védjegyre hogy hogyan lehetne Szlovenszkón az erőket [ egyesíteni, megteremteni az erők naeionaldzá- j lását. Az autonőmista blokk kedvező kilátásai Viasza akarom hozni emlékezetébe a tiszteit Végrehajtóbizottságának azt, hogy 1925 októ­berében, amikor engem Kassán megválasztot­tak & párt elnökévé, a választás után való na­pon első látogatásom Hlinka Andrásnak, a szlovák néppárt nagytekintélyű és kiváló el­nökének szólt. Már akkor át voltam hatva attól a gondolat­tól, hogy a néppárt és a mi fölfogásunk a val­lásról, a katolikumról ugyanaz, már akkor élt bennem az a meggyőződés, hogy a szlovákság, a magyarság és a németség fönntartásának egyetlen garanciája a közjogi autonómia, evégből törekedtem arra, hogy a néppárt il­lusztris vezérét megnyerjem az együttműkö­dés gondolatának. Azóta az idő elmúlt. Csalódásokon, küzködé- séken mentünk mindnyájan keresztül; de a gondolat érlelődni kezdett, .s most örömmel szá­molhatok be arról a tisztelt Végrehajtóbizott­ságnak, hogy egy nagy lépéssel közelebb ju­tottunk célunk: az autonómia megvalósításá­hoz, mert — mint tudjuk — a néppárt illusztris vezére. Hlinka András s a néppárt prominens tagja, Tisó József kijelentette teljes hozzájáru­lási készségét egy autonómista őslakos blokk megteremtéséhez. Hozzájárult azután ehhez a magyar nemzeti párt. a szepesi német párt ie és így remélem, sikerülni fog Isten segítségével megteremteni azt az őslakos blokkot, amely i kivívja azt, hogy a köztársaság keretén belül | mindenki megtarthatja a maga nemzeti indi- j vidualitását, kultúráját, de mindenki egysé- j gesen át lesz hatva annak a gondolatától, j hogy ez a föld, amely a mi szülőföldünk, csak akkor lesz igazán a mienk, ha annak sorsát mi a magunk akarata, a magunk élet­fölfogása, a magunk érzelmi világa szerint magunk tudjuk a köztársaság keretén belül kormányozni. Ezt a törekvésünket s annak lojális voltát természetes, hogy a legnagyobb kétkedéssel fogadják azok, akik abból élnek, hogy bennün­ket mindig megrágalmazzanak, s akik vissza­emlékezve saját múltjukra, nem tételezik föl másokban az őszinteséget. De ezekkel nem törődünk! Csak a jóhiszemüekkel szemben védekezem, a rosszhiszemüekkel szemben sohasem tar­tottam szükségesnek a védekezést: ezekkel szemben egyetlen érv az erő, a jóhiszemüek- kel szemben pedig a nobilis disputa! Szerveződünk, igy erősödünk, s ezért je­lentem be nagy örömmel a tisztelt Végrehajtó- bizottságnak, s kérem, méltóztassék tudomásul venni, hogy a magyar nem-zeti párttal meg­egyezve, visszatértünk a közös parlamenti klub szisztémájához, amely szisztéma 1925-ig jól bevált, amely 1925-ben megszakadt, de amely­nek fölujifását a tisztelt Végrehajtóbizottság > többségének szándékával kongruensen folyton szorgalmaztuk. Viribus unitis indulunk az uj parlamenti csa­tákhoz s remélem, a szervezettség diadalát el tudjuk érni. Ha a koncentrációt a parlamenti munká­ban megalapoztuk, itt nem szabad megás­nunk, de . ezért kell irmát Jelemelnem szerető gondos­kodó szamaimat az ellen az ideológia eb­iem, amelynek minden meggondolás néb- Iciili baklövését olt láttam, ahogy a 8adió­sok maguJcat védelmezve a következőket mondják: „Nekünk kisebbségi fiataloknak már nem volt élményünk a magyar állam, az uj cseh­szlovák államban puszíán nemzetit'égőinkkel, mint természeti, nem jogi adottsággal ma­gunkra maradva ,a származás, a nyelv törvé­nyei szerint hullottunk vissza régi államfenn- tairtó nemesi, vagy polgári környezetünkből (és atmoszféránkból a paraszti és munkáé tő­im egek, a magyar nép osztályérdekeibe®-“ Kérdés a fiatalsághoz A bombaszí okitól eltekintek. Eltekintek at­tól a logikailag helyt nem álló konzekven- cától is, hogy miután magára maradt az ifjúság, az a paraszti osztály-érdekekbe hullott vissza- Mert hiszen ez nem a magáramara- dóttságnák a konzekvenciája, oki magára marad, az a paraszti osztá! yéredekekbe hull vissza? Ezekre nem reflektálok, csak egyet­len kitételükre hívom fel a fiatalok figyel­mét: „a kisebbségi magyar fiataloknak már nem volt élményük a magyar állam.“ Hát ha valakinek az édesanyja meghalt, mi­előtt ő nagykorú lenne, az anyja neki az yem élmény és annak emlékével nem fog törődni? Ha valakinek a magyar állam nem volt álla­ma, azzal nem fog törődni, hanem együtt akar menni azokkal, akik annak legyöngjtéaót, le­rontását célozzák? Itt a hiba! Ezért kell nekünk szerető kézzel kö­zelednünk a fiatalokhoz, akiknek a lelkét én ismerem és tudom majdnem százszázalékos biz­tonsággal, hogy sem nemzetárulás, eem a nem­zet megtagadása nem volt a céljuk. Felvilágosítással, a szemináriumokon való részvétellel, históriai alapokra való tanítás­sal kell az ifjúságot hibáira figyelmeztetni, hogy többet olyan íagyvaságot el ne köves­senek, hogy önérzet nélkül akarjanak politi­kai akcióba kezdeni. Gondoljanak csak arra, vájjon mi történt vol­na azokkal az Elzászban maradt francia gyere­kekkel 1871-ben, ha el mertek volna menni Parisba és meg akarták volna koszoruzni német színekkel tarkitottan a kommunardok sírjait A kisebbségi jogok védelméért Még egy fontos kötelességünk van, amin dol­goznunk kell: hogy kifejlesszük azokat a jogo­kat, amelyeket részünkre ebben az államban a kisebbségi szerződés biztosított. Jelentettem már, de újból jelentem, hogy az u. n. procédüreban hosszú éveken át tartó mun­kánknak eredménye már meg van, sikerült kiverekednünk azt, hogy a népszövetség kere­tén belül a kisebbségi panaszoknak az eljárási módját megváltoztatják. Immár nem eehetik meg az, hogy a kisebbségi panaszok a papírko­sárba kerülnek, már nem esketik meg, hogy ad Kalendas graecas elhal aszthaseanak minden tárgyalást Éppen ezért jelentem, hogy ismét nekikezdtünk és megtettük a lépéseket arra, hogy mindazokat a kiáltó igazságtalan­ságokat, amelyek az illetőségi kérdésben <a kulturális kérdésben, a vagyoni kérdésben, a nyugdíjasok és hivatalnokok kérdésében faj­tánknak ezer és ezer sebét fokozták, újból gyűjtjük és már szerkesztjük azt a petíciót, amely a megjavítást célozza. Ezt megteszem minden megfélemlitési kísérlet ellenére. De ez a népszövetség elé való fordulás nem elég, nekünk a kisebbségi kérdések rendezésé­nél számba kelll vennünk minden lehetőséget, amellyel jogainkért sikerrel tudunk küzdeni. ez a lap, hogy hamarább átmegy egy teve a tü fokán, mint ahogy Szüllő Géza, vagy Sol- lich államhüséges lesz. Rraanárnak a lapja pedig a javaslat elten lá­zong s felkiált: mit akarnak a németek és a magyarok? Egy font húst akarnának, mint Sliylok kivágni a cseh nemzet testéből, ilyet megengedni nem szabad soha Csodálatos az, hogy ez a két ember, Kramár és Benes ime megegyeztek, amit örömmel üd­vözlök államhüségemből kifolyólag; de mind­ezek azt mutatják, hogy mind a két cseh frakció: a nemzeti demokrata és a nemzeti szocialista párt kimutatja a fogia fehérjét. El akarja nyomni a kisebbségi gondolatot és be­vallják, Ihogy nem akarnak itt mást, csak egy nemzeti cseh államot és nem akarják megen­gedni, szabad akaratukból, a nemzeti ki­sebbségek szabadságának álmát A katolikus blokk Ugyancsak jelenteni akarom azt, hogy mi ka­tolikusok a parlamentben, szlovákok, magyarok é.s németok egy katolikus blokkot is alökéezi­A társadalmunk ebben aiz országban beteg. A. régiek, akik a prevratot már nagyko­rukban élték meg, olyanok, mint a fa, ame­lyet idegen talajba ültettek át s azért serny- ved; a fiatalok pedig, akik már ebbe az álla­potba születtek, olyan atmoszféráim kerül­tek, amely atmoszférának a nyomását és melegét nem az 5 organizmusukhoz szabták. Nekünk tehát törekednünk kell, hogy a későn átültetett fákat, az öregebb generációt megerősítsük, élesszük benne az életerőt, te­gyük vitalitásukat nagyobbá, de elsősorban a mi utánpótlásunkról, a fiatalságról kell gondoskodnunk e azok nevelésére felügyel­nünk. A mai fiatalság megítélésénél, épp úgy, mint mindennek a megítélésénél, egyre sze­retném kérni mindnyájukat arra, hogy he­lyezkedjenek az egyedül lehetséges megitér lééi mód alapjára: arra a nézőpontra, ame­lyen azok vannak, akiket meg akarunk is­merni és kritizálni Ha én Rafael képeit akarom igazán élvezni, akkor a reneszánsz lelkivilágán keresztiül kell azokat a remeke­ket taglalnom; ha Beethovent akarom élvez­ni, akkor a klasszikus nyugalom korszaká­nak a filozófiájában kell helyezkednem. Ha erre az alapra helyezkedem, akkor helyesen tudok mgitélni valamit s akkor sem a meg- neiméirtettség, sem a megnemértés vádja nem érhet, s nem esem bele abba, hogy néha a szigorúság ridiegséggé válik és nincsen meg lelkemben az, ami minden ítéletnek alapja kell legyen: a javítani akaró szeretet. Amely ítélet nem akar javítani, az szeretet nélkül való, az csak hideg logikai kilhüivelyezettség, de nincs benne élet, mert az élet annyi, mint szeretet. A mm fiiatial'Ség könyvökéi kap, tamtást kap, de ivem talál enyhet a leömjvekben, sem a tmwtásbam. nem tudja megértetni magát senkivel és nem, ért meg senkit, mert senki sem mer vette nyitom beszélni, mert ezt nehézzé teszi, a rendtöirvény. Nem beszél igy velük más nyíl tan, mint azok, akik ,a múltat megtagadták, a jövővel nem törődnek s csak a saját maguk jelenét akarják megbosszulni s ez a látszólagos nyíltság hozza zavarba a fiatalok egy ré­szét, akikről az elmúlt napokban olyan sok sző esett, a fiatalokról, akilk az igazat kere­sik s akik jóhiszemüek, s nem veszik észre, lis, gazdasági és pénzügyi téren megerősíteni. Ezért különböző szakosztályokat kell kreál­nunk: legyen egy szerv, amely a gazdasági kérdésekkel foglalkozik, egy másik, amely a kultúra, egy harmadik, amely a kisebbségi kér­désben fejti ki működését. Nekünk szervezet­ten kell dolgoznunk bent és kint- az egész tár­sadalom irányítására. A modern kor készségeit kell igénybe ven­nünk: szervezkednünk kell nemcsak politikai­lag, de társadalmilag is, kulturális téren, gaz­dasági téren és pénzügyi téren. Ma a nagy egységek, a trösztök idejében nekünk is nagy egységekkel kell dolgoznunk, öeszesit énünk kell az egyedekben levő kvalitásokat, s nagy szervezetekben kell népünket kulturá­Az Ifjúsági kérdés hogy sokan vannak, akik iroefödbisKemüon mímelik a jóhiszeműséget. Azt teljesen megértem, hogy a társadalmi igazságtalanságokra rézmál a fiatalság és meg akarja a társadalmi egyenetlensége­ket javítani. Azt azonban sohasem hallat­tam, hogy az angol ifjúság Franciaország­ban akarta volna megváltoztatná a társa­dalmi viszonyokat, vagy a francia ifjak Spanyolországba mentek volna a viszo­nyokat megváltoztatni, csak a mi „Sarlós" magyarjaink lendültek neki Magyaror­szágba. Az angol dáákkatekizmus tanítja: nem szabad meghunyászkodnod magadnál erősebbek előtt, de nem szabad megverned valakit, aki nálad gyengébb. S itt mégis foly­ton azt látjuk, hogy a magyar fiatalok egy része kezdi keresni a kibékülést azokkal, akik erősebbek, mini ok és nem veszik észre azt. hogy az önérzet rovás ár megy az, ha az nyújtja ki a kezet, akit levertek. Ez nem a béke jobbja, de a kéregető keze. Látom azt is, hogy ez a fiatalság vezetés nél­kül a tnltudoimányossága által a doktrínaer pedantizmus hibájába esik és Újabban folyton azt láttuk, hogy Benes mi­niszter ezuggerálni kezdte mindenfelé, nagy pénzen fenntartott sajtójában azt, hogy a ki­sebbségi kérdéseket nem kint lehet megoldani, hanem csak bent a hatalmon lévő többséggel egyetértőleg. Ezt a nemes szólamot Benes mi­niszter ur a szokásos módszereivel szerte hirde­ti a világban. Éppen ezért, nehogy minket érjen olyan vád, mintha mi itt kisebbségek ebbe nem mennénk bele; mi németek, magyarok, ruszi­nok, lengyelek összeálltunk, ezt elfogadtuk és javaslatot tettünk arra, hogy jó, mi megoldjuk a kérdést bent, ha lehet, de legyen nekünk erre lehetőségünk és ezért indáit vány óztuk, hogy a képviselöliázban állittassék fel egy kisebbségi bizottság. És most hull le a Jeped Benejs miniszter nr arcáról. Ennek az arcnak kétszínűségét, azonban látják már Páriéban éppen úgy, mint. Londoniban és amelyet meglátnak most már — remélem — idehaza is. A saját torvére, amelyet mi igy elfogadtunk, Benes lapja, a Coské Slovo azt mondja, hogy ez tulajdonképpen .szemtelenség. Azt mondja Lehullott a lepel Benes igazi arcáról Megnyílt nMUSIKAM Szigeti zongorakészitö és hangoló zongora raktára, Bratlslava, Br&ssllng ucca 20. Raktáron csak világmárkás zongorák és pianinók. Elacfl&as eredeti gyári áron, kis havi részletre Is. Kérjen díjmentes árajánlatot. Hangolás, javítás — vidéken is — jutányosán, garanciával. r a társadalmi koncentrációt és szerveit is meg kell teremtenünk.

Next

/
Thumbnails
Contents