Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)

1930-04-09 / 82. (2303.) szám

1930 április 9, fMteráa. Hogy a tertÖEO betegségek eEIea attíitoxmokfcal,; íaéruinokikai és vaoriit okkal ma már hathatósai!: tudjuk a küzdelmet felveanl, azt csaknem kizárólag: m, ájüatokoa végzett, kísérleteknek kössorihetjük, 4 vérátömlesztés technikáját például, amely oly eek menthetetlennek hitt életet adott már vissza kz emberiségnek, csak az állatkísérletek alapján lehetett a mai tökélyre fejleszteni. Állatkísérletek adták a tudománynak' a tehönhkn Idolt ást, ami olyan hathatós fegyvere a himlő elleni harcnak, — amely betegség hajdan egész országokat tartott rettegésben, - hogy ma már egyes országokban egyáltalán elő sem fordul ilyen megbetegedés s ha elő is fordul, jórészt teljesen veszélytelen le­folyású A. tengeri nyúlnak például igen nagy része vari az orvos1udományok előrehaladásában. 1880- ban. sikerült Pasteurnek a kutya veszettséget ten­geri nyírtba beoltani. Ugyanekkor dolgozott, ki egy "módszert, amellyel a tengeri nyúl hátgerincé­ből egy v* cetet állított elő. Ezt az anyagot, hasz­nálta 1885-ben arra, hogy" kutyákat, veszettség ellen beoltson.. A kísérletek sikerrel jártaik és Pasteur­nek nemsokára alkalma volt, hogy ennek a vaccin- nek hatását egy vesaett kutya által megharap ott kisfiún kipróbálja. A Pasteur-oltásoknak köszön­hetjük, hogy a veszett, kutyák által megharapott embereknél a veszettség kifejlődése az. eseteknek j 16—20 snázalékáról 0.8 százalékra redukálódott. B? a. győzelem annál is inkább figyelemreméltó, ha meggondoljuk, hogy az embereken kitört ve­szettség kivétel .nélkül halálos kiméire te Ki volt. A tengeri nyúl továbbá bizonyos diagnózisok felállításánál megbecsülhetni énül értékes kísérleti anyagnak bizonyult.. Itt Ite ionosén a hámolysin előáll Kására gondolok, amit a vérbajnak Wasser- mann-féle diagnosztt’zá.lásáuái alifcalmaznak. Azon­kívül a tífusz, tuberkulózis és néhány más fertőző betegség diagnózisánál is megbecsülhetetlen sze­repe volt ennek a kis állatnak. A tengeri nyulaf alkalmazzák bizonyos precípi- tinek előállításánál is, amelyeket a törvényszéki orvosién gyilkosságoknál a vérnyomok azonosításá­ra használ s amelyekkel azonkívül a hurka és kolbászfélékben a husinak a hamisított voltát is meg lehet állapítani. A tengeri malac is egyenesen pótolhatatlan. Bizonyos fokig 6 felelős a . diftériaantitoxin fel­fedezéséért, ami eddig már számtalan emberéletet mentett, meg. 1890-ben fedezte fel Behring. hogy a virulens diftéria-hacilliisokkal beoltott tengeri ma­lacok igen sokszor felgyógyulnak ég vidáman él­nek tovább annak ellenére, hogy testül!: szövetei­ben a haciHúsok még életképes állapotban fel- találhalók. Behring tovább kísérletezett és lcisér- teternék eredménveként megállapította, hogy a tengeri ntelae vére nagymennyiségű amtitoxint ter­mel, atni az állatot immunissá teszi a betegsége ég ellen, bár szervezetében virulens bari Húsok élnek. Ebből a tényből világosan láthatta, hogy az anti- tpxin egy- igen hathatós profílaktikus és gyógyító anyag á diftéria ellen és hogy ezt az anyagot az emberek gyógyítására állatokból elő lehet állítani. A tengeri malac kicsi volt ahhoz, hogy az anti­toxint nagyobb ■mennyiségben állítsák elő és ki­tűnt, hogy lovak és tehenek is tökéletesen alkal­masak az antitoxin előállítására. .Ahhoz azonban, hogy a diftéria és a merevgörcs antiioxinjainak hatóerejét megáVr^Hsák, a tengeri malac jelenleg nélkülözfheieilen. ezen az állaton végzett Ideértetek teszik ugyanié lehetővé, hogy as. antitoxin koncentrációját és erősségét pontosan, egységekben kifejezhessék. Hogy a diftéria iránti fogékonyságot megállapítsák, sztorii diftéria-toxint fecskendeznek a bőrbe, még pedig oly mennyiség­ben, amely a fiatal tengeri malacokra nézve leg­kisebb mérgező hatású mennyiség ötvened részi­nek felel meg. Ha az illető páciensnek a vére a diftéria ellen védő antitoxmból megfelelő mennyi-1 séget tartalmaz, nem áll elő semmilyen reakció; Í92i májusában indult útra az első Mount Everest-expedició —Az expedíció útja a Csorna Lungma lábáig — (10) KülömŐS’em jelíemao azokra a nehézségekre és gátló körűimárnyékre, amelyek egy-egy Hi- mália jia-expedioi ó szervezésével és végrehaj­tásával kapcsolatban vannak, Bruee generális harmadik próbálkozása. 1907-bem. A nepáli tKivárnák volt akkoriban a vendége és gyakran tárgyalt az ország uraival, akik nagy érdeklődést teniusáitottak tervei iránt. Mind- nyájam sajnálkoztak -azon, hogy a legutóbbi tervet. Morlev lord államtitkár tilalma meg- hiúsította, főleg azért, mert maguk is sze­rettek volna valami biztosat megtudni a ti­tokzatos hegy pontos helyeatéről, főleg po­ciig a tiibetj-nepalú határ valódi elhelyezkedé­séről. Végül éppen ők maguk ajánlották fel a közös mgol-nepali expedíció tervéi, amit Bruee természetesen nagy lelkesedéssel rögtön a ingáévá teli, kidolgozta a terve­ket és már javában huzgólkodobt az elökéeai- 'bés nuunikálatain. Azonban nem számítottak azzal, minő hatással lesz a terv a .közvéle­mény “-re. Miméi inkább haladt előre Bruee előkészítési munkálata, annál nagyobb kor- j látomások következtek és a gikurtkák végül; egyáltalán nem akarlak 'belemenni a dolog- j ha. Minden fáradozása hiáhavaló volt. Vé- j gül is sok utánjárásra azt a, nevetséges en- j gedényt kapta, hogy Nepál határain belül | három hónapnyi időt tölthet el, ezalatt vég- j >re kell hajtani az expedíciót és tizenkét ku­lit vihet magával. Ugv számítottak, hogy ezek a , lehetetlen feltételek elriasztják az angolt. Bruee azonban ezeket a -feltételeket is elfo­gadta és az utolsó hozzájárulásra várt. amire természe t e sen a végleges tilalom következett. 1899—1900 telén Nepál első miniszterének lengedelmóvel egy Kint Boeck dr. nevű né­met is néhány hetet töltött Nepál területén. Azzal a kalandos tervvel foglalkozott, hogy a hegyek királyát, a Csomo Lungnaát, kulijai­val déli irányból ostromolja meg. Az ő vál­lalkozási kedve is hiábavaló volt. mert a hegyinek éppen ezt a lejtőjét féltik a ghiur- kálk legjobban az európaiak kutatásai elől. Csupán arra kapott, engedélyt, hogy a 3000 méter magas Kukámmal mássza meg és erről a csúcsról tekintsen fel a hegyek begyére. Mindazonáltal ilyen módon ö véli az- első európai, aki a legjobban megközelítette a század elejéig a Osomo Lungmát és nagyon értéke fény képanyagot is hozott magával. ha ellenben az antitoxin mennyisége nem elegen 4ő, akkor egy kisfoké reakciót fapasztalliatirak, mné\y pozitív Sohick-fóie reakció néven ismeretes. A gyermekek 70 százalékának 1—7 éves korban rnnes antitoxin a vérükben és ez az oka annak, hogy a diftéria oly gyakran ép fel közöttük. Egyetlen injekció azonban körülbelül elegendő antitoxint termel a vérükben ahhoz, hogy egész hátralevő életükben megóvja őket a megbete­gedéstől. Amint már említettük, a tengeri nyullból nyer­nek egy bizonyos reagenst, (baemolyain), amelyet a Wassermarm-fé* 1 - vizsgálatnál és egyéb diagno- íáeoknál is alkalmaznak. Azonban emellett a tengeri malac vérszémma pótolhatatlan, mert be­lőle egy második reagenst, au úgynevezett ,ycomplement“-et állítanak elő a kísérletekhez. A haemolyeint kutyából kecskéből, vagy lóból épp «ly jól elő lehet állítaná, mint tengeri nyulból de m ©mbervérrel, továbbá lovak, birkák és . sok más állat vérével végzett lelkiismeretes kísérletek a*t mutatják, hogy megfelelő complementei csak n tengeri malac véréből nyerhetünk. Végül emliteük még meg azt, hogy milyen nagy terepet játszott, a tengeri maía" az anaiphylaxiá­ról való ismereteink kibővítésében, amitől az emberiség oly sokai szenvedett. Az összes kísér­teti állatok közül, melyeket ezekhez a Ideér Ifitek­hez felhasználtak, a tengeri malac és a tengeri nyúl voltak a legértékesebbek. A kii» fehér egér a tüdőgyulladás gy egyszer p/i- nek előállításánál játszik fontos szerepet. A fehér ígér ugyanis rendkívüli módon fogékony a pneu- mococoussail, a. tüdőgyulladás kórokozójával szem­ben és igen jól felhasználható az antipnoumococcur- eaérum é« a pneumococcus-anlitest-olda t, hatóerejé­nek megállapításánál, mely szerek nagy mérték­ben csökkerjtették a tüdőgyulladás' halálokáét winyeusámát. A* emberiségnek tett. szolgálatai '•"Wik/i Oftp, imfffl., rrörá ikagyohb testvéréé, a M»ér I patkányé, sokkal jelentékenyebbek a ohemotbera- ! pia terén. ­Kedves háziállatunk, a ló, nagyságának és ere-' jenek köszönheti azt. hogy a dif tér ia-antitox in elő­állításához őt választották M. De a diftéria csali egyike ama számos betegségeknek, amelyeknél a ló-szérumok úgy a prophytaxisnál, minit a kezelés­nél felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek. A totanuB- antitoxin például közvetlenül alkalmazva megaka­dályozza sebesüléseknél az állkapocs-görcs fellépé­sét és ha a betegség már kifejlődött nagy adagok­ban alkalmazva a tetaniis-antitoxin igen sok em­bert mentett meg az életnek olyanok közül, akik már menthetetlennek látszottak. A világháború Szerencs 'tlen 6ebesiiltjei közül sokan köszönhetik életüket a szintén a lő segít­ségével előállított anti ga ngiáns Árumnak, amely különösen anputációknál a sebek üszfltösödéeének megelőzésénél és azok kezelésénél rendkívül haté­konynak bizonyult. Az antiboüilinue-antitoxin az élelmiszermérgezések egy igen veszedelmes formá­jánál mint profiiaktikus és gjógyszer nyer alkal­mazást és az . ,:timenragitis6zérum a járványosain fellépő cerebrospiinalís meningitisné. a halálozási •■irányszámot 70 százalékról 25 százalékra csökken* ; lelte. j A gyermekágyi láz ellen alkalmazott, antistreplo-1 coccus-szérum, a sarlaob-antitoxin, a rose-antí­i toxin, az anliantrax-szérum. az antivenin (kígyó- j marás elleni szérum), az anlivérhas, antipestis, j antigonococciií és az antiikolera szérumok, mind azt | bizonyítják, hogy a ló milyen hasznos szerepet játszik a kórokozó baktériumok. \agy toxinjaik el­len immunízáll. szerek előállilásá iál. A diflerilisz és n tetanus-antitoxin. valamint néhány más szé­rum is immunizál! telienekbö1 i • előállitható. Terrnészeteeen ii tudománveak ezek a négylábú 1 szegény i-ibszolgáí szolgálataikká! nem csak az [ embereknek, de az állatokuaik ns hasznára válnak. , Az állatorvos igen gyakran használ a bériig álla­tok kezelésénél olyan szérumokat, melyeket az' áBatokon való Irieértetezés adott « tndományoo* Jeiiemaö az is, hogy hogyan jutott ehhez a nagy kedveményhez. Volt nála egy csap­panó kalap* (ckapeau cLaque), ezt csapta a fe­jére, amikor első látogatására ment: a ghur- Icák főminisízteiréhez, hogy engedtél yl kérjiein a Mount Elvorest ostromára. A nagyu-r azon­ban a legnagyobb hi-zolgésekre is haj thatat­lan maradt. Haragosan lépett most Boeck dr. az ajtóhoz., elővette az összenyomott kalapot a hóiba, alól és klakk — a kalapból hirtelen kürtő lett. — Mi az, — kiáltott fel kővárnál ni! a fő- méltóság. — Eg-y ikalap, amelyiben gép v-an —• vála- •s®olt.a a német és még egyszer megcsinálta a titokzatos csajifpanást. A miniszter azonban löl.őiei is meg alkart tudni a kalapról. —• Jól van hát. ,— mondotta a doktor, — ön meg akarja, iemormi enmek a kalapnak a titkát, én pedig ki akarom fürkészni a Mount Everestéi. Én önnek ajándéké zom a kalapul, ön pedig megadja az engedélyi., begy fel­mászhassak a Kukanuira és onnan megszem­lélhessem a Mount Everestet. A miniszter egy szeiQipililafnlá.s alatt meg­adta az engedélyt és Boeck dr. kalapja nél­küli, de megelégedetten távozót! a m>iinásiz(ber rezid enciáijából. 1913-han Noel angol kaipiitány akarta meg­közelít eni ésszaklkeleti irányiból a Osomo Lungmát, azonban a tibetiek meggátolták az előhaladásban. Ezek a silkertelen kísérletezések azonban nem szegték kedvét a vállakozó szellemű tu­ristáknak. Elsösorbian Ymnnghuisbamd, Raw- liing, Bruee és Kellas áHandóan felszínen ta-rtották a Mount Everest expedíció tervét-, ügy élt bennük ez a nagyszerű gondolat, minit ahogy hamu alatt rejtőzik az izzó pa­rázs. 1920-ban végre elérkezettnek látták az időt. hogy munkához fogjanak. A londoni földrajzi társaság és az angol alpinisták klub­ja a legnagyobb lelkesedéssel tette magáé­vá az ügyet. A legkiválóbb és legtapasztaltabb szakem­berekből megalakították a Maimt-Everest- bizottságot, amelynek élére Youngkusbandet állították. A terv hamarosan megérett. Csupán a nepáli kormány mutatkozott hajthatatlannak és minden kísérletre ellenállott. így végiül is vissza kellett térni a régi gondolatra, hogy nagy kerülővel hajtsák végire a vállakózást és a hegyet keléiről Sikkimen át megkerül­jék, azután északi oldalról. Tibet felöl m- dwljamak ellene rokonira. Tiilbetről azonban szintén köztudomású, hogy néni nagyon szereti az idegiem betolako­dókat. Aki Sven Hédin útleírásait ismeri, tudja, hogy minő kalandokon, megy végig az európai kutató az eltiltott országokban. Az angoloknak, azonban szerencséjük volt.: Az indiai kormány ügyvivőjét, az angol Bellt igen fontos ügyiben küldte követségbe Lhasá- ba a dalai lámához, akivel az angol régtől fogva baráti viszonyban állott. Bell most az expedíció érdekében is toözíbejárt és nemcsak az engedélyt vívta ki. hanem azt is eléi'te, hogy a födéma az expedíció hat­hatós támogatását Ígérte meg. Akik a mi Alpeseink viszonyait ismerik, tudják, hogy éppen a hegység északi oldala állítja a legnehezebb hegymászó feladatokat a turisták elé, mert itt az eljegesedés na­gyobb, a hideg erősebb, a sziklák omlósab- bak, mint a déli oldalon. Azonban a Hima­lája szakértőd tudták, hogy a hegynek a ti- heti femsákra ereszkedő lejtője nem olyan magas, mint. a déli, meredek oldal, a tibeti fensiik maga felnyúlik egészen a hegy dere­káig, tehát északról kisebb utat kell magiín a hegyen megtenni, mint délről. A tibeti uta­zók led írásaiból az is közsmert volt, hogy a főtávénak tibeti oldala még a vad mon- szimidöben is tiszta és száraz- Hogy a hegymászók erejét a nagy feladatra, magának a csúcsnak megmászására megőriz­zék. fontos volt, hogy kiváló hordárosztagot állítsanak össze és hogy ennek erejét .is kí­méljék, elhatározták, hogy az expedíció fel­szerelését olyan magasságig- ameddig csak tehet, jaokokkal $ öswvérekkel vhmeHt fel. Erre pedig az északi oldal széles f-en+érségetvel szántén alkailmasabb volt, mint a szirtes, .tei- jesen .szétmart nepáli oldal, habár a széles tr­ióé ti fensifcom sokkal nagyobb kerülőket. keP tenni, liogy a hegyek nyúlványait és a fo­lyók mély szurdokvöilgyeit, minő főleg m Áruin fölyónak a völgye, kikerüljék. Mindezt a fontos dolgot alaposan meghánytátk-vetjet- ték és olyan kimos gonddal készítették élő az expedíciót, hogy a legnagyobb nyugalom­mal tekinthetlek az 1921. tavaszára kitűzött vállalkozás elé. Az expedíció tagjai 1921. májuséban Dar dzsilinybm találkoztak. Az expedíció vezetője C, K. Howard-tSury ezredes volt, aki már sok tibeti és Himákv ja-utazást sikerrel abszolvált A hegymászó- osztag vezetése a kitűnő H. Reabum kezében volt és ennek az osztagnak tagjai az alpinis­ták körében, világhírű Hellas dr., Mallory és Bullodk, azután két mérőHezt, Morshead és Wheeler őrnagy, Herom dr. geológus és WaL laston orvos, egyúttal kiváló botanikus is. Nehéz probléma volt a kulik kiválogatása és különösen azok felruházása. A hegyvidék lakói ugyanis állandóan mezítláb járnák és így talpuk, nagyon elszélesedik, éppen olyan széles, mint hosszú és igy az Angliáiból szál- látott hegymászó cipők egyáltalán nem voltak használhatók. 1921 május 18.-án és 19.-én két 'j&opertbmt indvM útnak ac expedíció. Mindegyik csoportban. 50 öszvér és 20 kuk volt. Útjuk Dardzsilingból először a Tista- völgyébe vezetett le, azután azonban a tibeti határ felé állandóan kapaszkodniuk kellett. így haladtak hegyre fel, hegyről le Sifekim tartományon keresztül,' miig néhány fáradsá­gos nap után az ösvény egyre magasabbra és magasabbra kapaszkodott, az erdők birodal­mából kikerültek a sziklás femtérségre és végül megérkeztek Daselap La-ihoz, a Síkká- met Tibetiéi egybekötő hágóhoz. Ez a szo­ros azonban a főLánaaak még mindig csupán előhegységén vezet keresztül és az ut a há­gó mögött nyomban mély völgybe visz le. Amint lieszállottak Tibetbe, az előhegység ge­rince mögött elmaradt az eső meg a köd é*s most napsütés kisérte a karavánt. Köves, szik­lás, die buja növényzettel dásairtett hegytetőm haladtak le a Csnmibi-völgyöbe. Itt a mély­ben már nem is alpesi a tenyészet, vadró­zsák illata teszi csaknem részegitővé a leve­gőt. Oumibi völgye rendkívül virágzó tenyé­szete, boldog emberek lakják. Házukat gon­dosan ápolják és ezek a tiroliak lakóházaira emlékeztetnek. Bár ez a föld már Tibethex tartozik, de éppen termékenysége miatt még a Himálaja déli részéhez csatlakozik. A karaván innen hamarosan elérte a Pha- rit, elhaladva a 7293 méter magas széni hegy, a Csomalhari mellett, amelyet a néphit Tibet őrizőjónek tart- Innen a tibetiek hely- télen tanácsára nagy kerülőkkel haladtak tovább a Tang La hágón keresztel Kampa Dsomg felé. hmen a karmán most mái' megváltoztatta az eddigi dél-északi irányt és erősen nyu­gatra hajlott az útja, hogy terve szerint hát­ból támadja meg a hegyóriást. Fensikokom és hágókon, mocsaras területeken és falvak romjain keresztel tört élőre nyugat felé. A nyugati útnak ezt a szakaszát, nagy sziklavárak kisérik, mint jelzőtkövek Tibet- rnek s a kimai birodalomnak a határán. Ezek a sziklavárak magasan trónolnak a helyiségek felett és mindegyiknek a nevében benszere- pe! a dasong, ami várat jelent. Ezek a várak éppenugy mint a régi görög oszlopos templo­mok, egy egykor hatalmas kultúrának és egy eltűnt katalmas országnak, Katai-nak emlék­kövei, amelyet Katad uralkodói bástyáknak épitettek a délen 4000—5000 méternyi mély­ségben örvénylő népmozgalmak ellen. A fen- térségekről szqibad kilátás nyílik a déW hegyláncokra. Ezeken a fent őrségeken hőség­ben tanyáz a karcsú amuron-juh s a félénk goa-gazella. tűig a kiang-vadszamár hatalmas csordákba verődve galoppozik végig a füves fenibérségeken- A vadkacsuknak és vadtedak nak egész rajai verődtek fel a morswatóbél a karaván .közeledtére, (Folytatáuk.) Nyolc férfi és egy nő rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himálaja-expediciójáról írja: VECSEY ZOLTÁN dr. Mit köszönhet a mány az állatoknak? Irta; John A. Colmer ér, Csíkágó é

Next

/
Thumbnails
Contents