Prágai Magyar Hirlap, 1930. április (9. évfolyam, 75-98 / 2296-2319. szám)
1930-04-09 / 82. (2303.) szám
1930 április 9, fMteráa. Hogy a tertÖEO betegségek eEIea attíitoxmokfcal,; íaéruinokikai és vaoriit okkal ma már hathatósai!: tudjuk a küzdelmet felveanl, azt csaknem kizárólag: m, ájüatokoa végzett, kísérleteknek kössorihetjük, 4 vérátömlesztés technikáját például, amely oly eek menthetetlennek hitt életet adott már vissza kz emberiségnek, csak az állatkísérletek alapján lehetett a mai tökélyre fejleszteni. Állatkísérletek adták a tudománynak' a tehönhkn Idolt ást, ami olyan hathatós fegyvere a himlő elleni harcnak, — amely betegség hajdan egész országokat tartott rettegésben, - hogy ma már egyes országokban egyáltalán elő sem fordul ilyen megbetegedés s ha elő is fordul, jórészt teljesen veszélytelen lefolyású A. tengeri nyúlnak például igen nagy része vari az orvos1udományok előrehaladásában. 1880- ban. sikerült Pasteurnek a kutya veszettséget tengeri nyírtba beoltani. Ugyanekkor dolgozott, ki egy "módszert, amellyel a tengeri nyúl hátgerincéből egy v* cetet állított elő. Ezt az anyagot, használta 1885-ben arra, hogy" kutyákat, veszettség ellen beoltson.. A kísérletek sikerrel jártaik és Pasteurnek nemsokára alkalma volt, hogy ennek a vaccin- nek hatását egy vesaett kutya által megharap ott kisfiún kipróbálja. A Pasteur-oltásoknak köszönhetjük, hogy a veszett, kutyák által megharapott embereknél a veszettség kifejlődése az. eseteknek j 16—20 snázalékáról 0.8 százalékra redukálódott. B? a. győzelem annál is inkább figyelemreméltó, ha meggondoljuk, hogy az embereken kitört veszettség kivétel .nélkül halálos kiméire te Ki volt. A tengeri nyúl továbbá bizonyos diagnózisok felállításánál megbecsülhetni énül értékes kísérleti anyagnak bizonyult.. Itt Ite ionosén a hámolysin előáll Kására gondolok, amit a vérbajnak Wasser- mann-féle diagnosztt’zá.lásáuái alifcalmaznak. Azonkívül a tífusz, tuberkulózis és néhány más fertőző betegség diagnózisánál is megbecsülhetetlen szerepe volt ennek a kis állatnak. A tengeri nyulaf alkalmazzák bizonyos precípi- tinek előállításánál is, amelyeket a törvényszéki orvosién gyilkosságoknál a vérnyomok azonosítására használ s amelyekkel azonkívül a hurka és kolbászfélékben a husinak a hamisított voltát is meg lehet állapítani. A tengeri malac is egyenesen pótolhatatlan. Bizonyos fokig 6 felelős a . diftériaantitoxin felfedezéséért, ami eddig már számtalan emberéletet mentett, meg. 1890-ben fedezte fel Behring. hogy a virulens diftéria-hacilliisokkal beoltott tengeri malacok igen sokszor felgyógyulnak ég vidáman élnek tovább annak ellenére, hogy testül!: szöveteiben a haciHúsok még életképes állapotban fel- találhalók. Behring tovább kísérletezett és lcisér- teternék eredménveként megállapította, hogy a tengeri ntelae vére nagymennyiségű amtitoxint termel, atni az állatot immunissá teszi a betegsége ég ellen, bár szervezetében virulens bari Húsok élnek. Ebből a tényből világosan láthatta, hogy az anti- tpxin egy- igen hathatós profílaktikus és gyógyító anyag á diftéria ellen és hogy ezt az anyagot az emberek gyógyítására állatokból elő lehet állítani. A tengeri malac kicsi volt ahhoz, hogy az antitoxint nagyobb ■mennyiségben állítsák elő és kitűnt, hogy lovak és tehenek is tökéletesen alkalmasak az antitoxin előállítására. .Ahhoz azonban, hogy a diftéria és a merevgörcs antiioxinjainak hatóerejét megáVr^Hsák, a tengeri malac jelenleg nélkülözfheieilen. ezen az állaton végzett Ideértetek teszik ugyanié lehetővé, hogy as. antitoxin koncentrációját és erősségét pontosan, egységekben kifejezhessék. Hogy a diftéria iránti fogékonyságot megállapítsák, sztorii diftéria-toxint fecskendeznek a bőrbe, még pedig oly mennyiségben, amely a fiatal tengeri malacokra nézve legkisebb mérgező hatású mennyiség ötvened részinek felel meg. Ha az illető páciensnek a vére a diftéria ellen védő antitoxmból megfelelő mennyi-1 séget tartalmaz, nem áll elő semmilyen reakció; Í92i májusában indult útra az első Mount Everest-expedició —Az expedíció útja a Csorna Lungma lábáig — (10) KülömŐS’em jelíemao azokra a nehézségekre és gátló körűimárnyékre, amelyek egy-egy Hi- mália jia-expedioi ó szervezésével és végrehajtásával kapcsolatban vannak, Bruee generális harmadik próbálkozása. 1907-bem. A nepáli tKivárnák volt akkoriban a vendége és gyakran tárgyalt az ország uraival, akik nagy érdeklődést teniusáitottak tervei iránt. Mind- nyájam sajnálkoztak -azon, hogy a legutóbbi tervet. Morlev lord államtitkár tilalma meg- hiúsította, főleg azért, mert maguk is szerettek volna valami biztosat megtudni a titokzatos hegy pontos helyeatéről, főleg pociig a tiibetj-nepalú határ valódi elhelyezkedéséről. Végül éppen ők maguk ajánlották fel a közös mgol-nepali expedíció tervéi, amit Bruee természetesen nagy lelkesedéssel rögtön a ingáévá teli, kidolgozta a terveket és már javában huzgólkodobt az elökéeai- 'bés nuunikálatain. Azonban nem számítottak azzal, minő hatással lesz a terv a .közvélemény “-re. Miméi inkább haladt előre Bruee előkészítési munkálata, annál nagyobb kor- j látomások következtek és a gikurtkák végül; egyáltalán nem akarlak 'belemenni a dolog- j ha. Minden fáradozása hiáhavaló volt. Vé- j gül is sok utánjárásra azt a, nevetséges en- j gedényt kapta, hogy Nepál határain belül | három hónapnyi időt tölthet el, ezalatt vég- j >re kell hajtani az expedíciót és tizenkét kulit vihet magával. Ugv számítottak, hogy ezek a , lehetetlen feltételek elriasztják az angolt. Bruee azonban ezeket a -feltételeket is elfogadta és az utolsó hozzájárulásra várt. amire természe t e sen a végleges tilalom következett. 1899—1900 telén Nepál első miniszterének lengedelmóvel egy Kint Boeck dr. nevű német is néhány hetet töltött Nepál területén. Azzal a kalandos tervvel foglalkozott, hogy a hegyek királyát, a Csomo Lungnaát, kulijaival déli irányból ostromolja meg. Az ő vállalkozási kedve is hiábavaló volt. mert a hegyinek éppen ezt a lejtőjét féltik a ghiur- kálk legjobban az európaiak kutatásai elől. Csupán arra kapott, engedélyt, hogy a 3000 méter magas Kukámmal mássza meg és erről a csúcsról tekintsen fel a hegyek begyére. Mindazonáltal ilyen módon ö véli az- első európai, aki a legjobban megközelítette a század elejéig a Osomo Lungmát és nagyon értéke fény képanyagot is hozott magával. ha ellenben az antitoxin mennyisége nem elegen 4ő, akkor egy kisfoké reakciót fapasztalliatirak, mné\y pozitív Sohick-fóie reakció néven ismeretes. A gyermekek 70 százalékának 1—7 éves korban rnnes antitoxin a vérükben és ez az oka annak, hogy a diftéria oly gyakran ép fel közöttük. Egyetlen injekció azonban körülbelül elegendő antitoxint termel a vérükben ahhoz, hogy egész hátralevő életükben megóvja őket a megbetegedéstől. Amint már említettük, a tengeri nyullból nyernek egy bizonyos reagenst, (baemolyain), amelyet a Wassermarm-fé* 1 - vizsgálatnál és egyéb diagno- íáeoknál is alkalmaznak. Azonban emellett a tengeri malac vérszémma pótolhatatlan, mert belőle egy második reagenst, au úgynevezett ,ycomplement“-et állítanak elő a kísérletekhez. A haemolyeint kutyából kecskéből, vagy lóból épp «ly jól elő lehet állítaná, mint tengeri nyulból de m ©mbervérrel, továbbá lovak, birkák és . sok más állat vérével végzett lelkiismeretes kísérletek a*t mutatják, hogy megfelelő complementei csak n tengeri malac véréből nyerhetünk. Végül emliteük még meg azt, hogy milyen nagy terepet játszott, a tengeri maía" az anaiphylaxiáról való ismereteink kibővítésében, amitől az emberiség oly sokai szenvedett. Az összes kísérteti állatok közül, melyeket ezekhez a Ideér Ifitekhez felhasználtak, a tengeri malac és a tengeri nyúl voltak a legértékesebbek. A kii» fehér egér a tüdőgyulladás gy egyszer p/i- nek előállításánál játszik fontos szerepet. A fehér ígér ugyanis rendkívüli módon fogékony a pneu- mococoussail, a. tüdőgyulladás kórokozójával szemben és igen jól felhasználható az antipnoumococcur- eaérum é« a pneumococcus-anlitest-olda t, hatóerejének megállapításánál, mely szerek nagy mértékben csökkerjtették a tüdőgyulladás' halálokáét winyeusámát. A* emberiségnek tett. szolgálatai '•"Wik/i Oftp, imfffl., rrörá ikagyohb testvéréé, a M»ér I patkányé, sokkal jelentékenyebbek a ohemotbera- ! pia terén. Kedves háziállatunk, a ló, nagyságának és ere-' jenek köszönheti azt. hogy a dif tér ia-antitox in előállításához őt választották M. De a diftéria csali egyike ama számos betegségeknek, amelyeknél a ló-szérumok úgy a prophytaxisnál, minit a kezelésnél felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek. A totanuB- antitoxin például közvetlenül alkalmazva megakadályozza sebesüléseknél az állkapocs-görcs fellépését és ha a betegség már kifejlődött nagy adagokban alkalmazva a tetaniis-antitoxin igen sok embert mentett meg az életnek olyanok közül, akik már menthetetlennek látszottak. A világháború Szerencs 'tlen 6ebesiiltjei közül sokan köszönhetik életüket a szintén a lő segítségével előállított anti ga ngiáns Árumnak, amely különösen anputációknál a sebek üszfltösödéeének megelőzésénél és azok kezelésénél rendkívül hatékonynak bizonyult. Az antiboüilinue-antitoxin az élelmiszermérgezések egy igen veszedelmes formájánál mint profiiaktikus és gjógyszer nyer alkalmazást és az . ,:timenragitis6zérum a járványosain fellépő cerebrospiinalís meningitisné. a halálozási •■irányszámot 70 százalékról 25 százalékra csökken* ; lelte. j A gyermekágyi láz ellen alkalmazott, antistreplo-1 coccus-szérum, a sarlaob-antitoxin, a rose-antíi toxin, az anliantrax-szérum. az antivenin (kígyó- j marás elleni szérum), az anlivérhas, antipestis, j antigonococciií és az antiikolera szérumok, mind azt | bizonyítják, hogy a ló milyen hasznos szerepet játszik a kórokozó baktériumok. \agy toxinjaik ellen immunízáll. szerek előállilásá iál. A diflerilisz és n tetanus-antitoxin. valamint néhány más szérum is immunizál! telienekbö1 i • előállitható. Terrnészeteeen ii tudománveak ezek a négylábú 1 szegény i-ibszolgáí szolgálataikká! nem csak az [ embereknek, de az állatokuaik ns hasznára válnak. , Az állatorvos igen gyakran használ a bériig állatok kezelésénél olyan szérumokat, melyeket az' áBatokon való Irieértetezés adott « tndományoo* Jeiiemaö az is, hogy hogyan jutott ehhez a nagy kedveményhez. Volt nála egy csappanó kalap* (ckapeau cLaque), ezt csapta a fejére, amikor első látogatására ment: a ghur- Icák főminisízteiréhez, hogy engedtél yl kérjiein a Mount Elvorest ostromára. A nagyu-r azonban a legnagyobb hi-zolgésekre is haj thatatlan maradt. Haragosan lépett most Boeck dr. az ajtóhoz., elővette az összenyomott kalapot a hóiba, alól és klakk — a kalapból hirtelen kürtő lett. — Mi az, — kiáltott fel kővárnál ni! a fő- méltóság. — Eg-y ikalap, amelyiben gép v-an —• vála- •s®olt.a a német és még egyszer megcsinálta a titokzatos csajifpanást. A miniszter azonban löl.őiei is meg alkart tudni a kalapról. —• Jól van hát. ,— mondotta a doktor, — ön meg akarja, iemormi enmek a kalapnak a titkát, én pedig ki akarom fürkészni a Mount Everestéi. Én önnek ajándéké zom a kalapul, ön pedig megadja az engedélyi., begy felmászhassak a Kukanuira és onnan megszemlélhessem a Mount Everestet. A miniszter egy szeiQipililafnlá.s alatt megadta az engedélyt és Boeck dr. kalapja nélküli, de megelégedetten távozót! a m>iinásiz(ber rezid enciáijából. 1913-han Noel angol kaipiitány akarta megközelít eni ésszaklkeleti irányiból a Osomo Lungmát, azonban a tibetiek meggátolták az előhaladásban. Ezek a silkertelen kísérletezések azonban nem szegték kedvét a vállakozó szellemű turistáknak. Elsösorbian Ymnnghuisbamd, Raw- liing, Bruee és Kellas áHandóan felszínen ta-rtották a Mount Everest expedíció tervét-, ügy élt bennük ez a nagyszerű gondolat, minit ahogy hamu alatt rejtőzik az izzó parázs. 1920-ban végre elérkezettnek látták az időt. hogy munkához fogjanak. A londoni földrajzi társaság és az angol alpinisták klubja a legnagyobb lelkesedéssel tette magáévá az ügyet. A legkiválóbb és legtapasztaltabb szakemberekből megalakították a Maimt-Everest- bizottságot, amelynek élére Youngkusbandet állították. A terv hamarosan megérett. Csupán a nepáli kormány mutatkozott hajthatatlannak és minden kísérletre ellenállott. így végiül is vissza kellett térni a régi gondolatra, hogy nagy kerülővel hajtsák végire a vállakózást és a hegyet keléiről Sikkimen át megkerüljék, azután északi oldalról. Tibet felöl m- dwljamak ellene rokonira. Tiilbetről azonban szintén köztudomású, hogy néni nagyon szereti az idegiem betolakodókat. Aki Sven Hédin útleírásait ismeri, tudja, hogy minő kalandokon, megy végig az európai kutató az eltiltott országokban. Az angoloknak, azonban szerencséjük volt.: Az indiai kormány ügyvivőjét, az angol Bellt igen fontos ügyiben küldte követségbe Lhasá- ba a dalai lámához, akivel az angol régtől fogva baráti viszonyban állott. Bell most az expedíció érdekében is toözíbejárt és nemcsak az engedélyt vívta ki. hanem azt is eléi'te, hogy a födéma az expedíció hathatós támogatását Ígérte meg. Akik a mi Alpeseink viszonyait ismerik, tudják, hogy éppen a hegység északi oldala állítja a legnehezebb hegymászó feladatokat a turisták elé, mert itt az eljegesedés nagyobb, a hideg erősebb, a sziklák omlósab- bak, mint a déli oldalon. Azonban a Himalája szakértőd tudták, hogy a hegynek a ti- heti femsákra ereszkedő lejtője nem olyan magas, mint. a déli, meredek oldal, a tibeti fensiik maga felnyúlik egészen a hegy derekáig, tehát északról kisebb utat kell magiín a hegyen megtenni, mint délről. A tibeti utazók led írásaiból az is közsmert volt, hogy a főtávénak tibeti oldala még a vad mon- szimidöben is tiszta és száraz- Hogy a hegymászók erejét a nagy feladatra, magának a csúcsnak megmászására megőrizzék. fontos volt, hogy kiváló hordárosztagot állítsanak össze és hogy ennek erejét .is kíméljék, elhatározták, hogy az expedíció felszerelését olyan magasságig- ameddig csak tehet, jaokokkal $ öswvérekkel vhmeHt fel. Erre pedig az északi oldal széles f-en+érségetvel szántén alkailmasabb volt, mint a szirtes, .tei- jesen .szétmart nepáli oldal, habár a széles trióé ti fensifcom sokkal nagyobb kerülőket. keP tenni, liogy a hegyek nyúlványait és a folyók mély szurdokvöilgyeit, minő főleg m Áruin fölyónak a völgye, kikerüljék. Mindezt a fontos dolgot alaposan meghánytátk-vetjet- ték és olyan kimos gonddal készítették élő az expedíciót, hogy a legnagyobb nyugalommal tekinthetlek az 1921. tavaszára kitűzött vállalkozás elé. Az expedíció tagjai 1921. májuséban Dar dzsilinybm találkoztak. Az expedíció vezetője C, K. Howard-tSury ezredes volt, aki már sok tibeti és Himákv ja-utazást sikerrel abszolvált A hegymászó- osztag vezetése a kitűnő H. Reabum kezében volt és ennek az osztagnak tagjai az alpinisták körében, világhírű Hellas dr., Mallory és Bullodk, azután két mérőHezt, Morshead és Wheeler őrnagy, Herom dr. geológus és WaL laston orvos, egyúttal kiváló botanikus is. Nehéz probléma volt a kulik kiválogatása és különösen azok felruházása. A hegyvidék lakói ugyanis állandóan mezítláb járnák és így talpuk, nagyon elszélesedik, éppen olyan széles, mint hosszú és igy az Angliáiból szál- látott hegymászó cipők egyáltalán nem voltak használhatók. 1921 május 18.-án és 19.-én két 'j&opertbmt indvM útnak ac expedíció. Mindegyik csoportban. 50 öszvér és 20 kuk volt. Útjuk Dardzsilingból először a Tista- völgyébe vezetett le, azután azonban a tibeti határ felé állandóan kapaszkodniuk kellett. így haladtak hegyre fel, hegyről le Sifekim tartományon keresztül,' miig néhány fáradságos nap után az ösvény egyre magasabbra és magasabbra kapaszkodott, az erdők birodalmából kikerültek a sziklás femtérségre és végül megérkeztek Daselap La-ihoz, a Síkká- met Tibetiéi egybekötő hágóhoz. Ez a szoros azonban a főLánaaak még mindig csupán előhegységén vezet keresztül és az ut a hágó mögött nyomban mély völgybe visz le. Amint lieszállottak Tibetbe, az előhegység gerince mögött elmaradt az eső meg a köd é*s most napsütés kisérte a karavánt. Köves, sziklás, die buja növényzettel dásairtett hegytetőm haladtak le a Csnmibi-völgyöbe. Itt a mélyben már nem is alpesi a tenyészet, vadrózsák illata teszi csaknem részegitővé a levegőt. Oumibi völgye rendkívül virágzó tenyészete, boldog emberek lakják. Házukat gondosan ápolják és ezek a tiroliak lakóházaira emlékeztetnek. Bár ez a föld már Tibethex tartozik, de éppen termékenysége miatt még a Himálaja déli részéhez csatlakozik. A karaván innen hamarosan elérte a Pha- rit, elhaladva a 7293 méter magas széni hegy, a Csomalhari mellett, amelyet a néphit Tibet őrizőjónek tart- Innen a tibetiek hely- télen tanácsára nagy kerülőkkel haladtak tovább a Tang La hágón keresztel Kampa Dsomg felé. hmen a karmán most mái' megváltoztatta az eddigi dél-északi irányt és erősen nyugatra hajlott az útja, hogy terve szerint hátból támadja meg a hegyóriást. Fensikokom és hágókon, mocsaras területeken és falvak romjain keresztel tört élőre nyugat felé. A nyugati útnak ezt a szakaszát, nagy sziklavárak kisérik, mint jelzőtkövek Tibet- rnek s a kimai birodalomnak a határán. Ezek a sziklavárak magasan trónolnak a helyiségek felett és mindegyiknek a nevében benszere- pe! a dasong, ami várat jelent. Ezek a várak éppenugy mint a régi görög oszlopos templomok, egy egykor hatalmas kultúrának és egy eltűnt katalmas országnak, Katai-nak emlékkövei, amelyet Katad uralkodói bástyáknak épitettek a délen 4000—5000 méternyi mélységben örvénylő népmozgalmak ellen. A fen- térségekről szqibad kilátás nyílik a déW hegyláncokra. Ezeken a fent őrségeken hőségben tanyáz a karcsú amuron-juh s a félénk goa-gazella. tűig a kiang-vadszamár hatalmas csordákba verődve galoppozik végig a füves fenibérségeken- A vadkacsuknak és vadtedak nak egész rajai verődtek fel a morswatóbél a karaván .közeledtére, (Folytatáuk.) Nyolc férfi és egy nő rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himálaja-expediciójáról írja: VECSEY ZOLTÁN dr. Mit köszönhet a mány az állatoknak? Irta; John A. Colmer ér, Csíkágó é
