Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-09 / 57. (2278.) szám

válság nehézségeivel, korántsem igazolja a Prága által eddig folytatott külkeresdelml politikát. A kérdés helyesebben az, bekövetkezett volna-e és milyen mértékben a gazdasági válság akkor is, ha a prágai kormány idejében mérlegeli európai és világgazdasági szempontból Csehszlovákia gazdasági helyzetét és nem áldozza fel a köztársaság természetes földrajzilag adott azon fogyasztópiacait, amelyek iparának kifejlődését lehetővé tették, egy oly politikai ábránd kedvéért, melyet a gazdasági élet törvényei előbb- utóbb szappanbuborékként fognak megsemmisíteni.

Ma már elmúltak azok az idők, midőn Be- nes kereskedelmi iskolai tanár ur felkapott küipoiitikai vesszőparipájára és Napóleont Is meghazudtoló pózzal diktálta a csehszlovák külpolitika és kereskedelmi politika irányát. Politikája sarkpontjává tette a békeszerződések górtheteiienségét, Franciaországon kívül nem szerzett barátokat a csehszlovák köztársaságnak é« kereskedelempolitikai téren még azokat az államokat sem tudta magához lán- eolni, amelyekkel politikai és katonai szövetségeket kötött

Természetes, hogy az ilyen realitásokat nélkülöző célkitűzései és módszerei által is a világ tájékozatlanságára számi tó külpolitika lényegesen előmozdította a szomszédos államok azon törekvését, hogy gazdasági életüket szomszédaiktól minél jobban függetlenítsék.

Benes küípolítkáján&k kétségkívül lényeges része van abban, hogy például Magyar- ország annyira kiépítette textiliparát, hogy ezidőszerint szükségletének már 65 százalékát maga képes fedezni. Amíg Magyarország textilipari termelése ax 1926. évben 392.6 millió pengőről 1927-ben 420.9 millió pengőre emelkedett, addig Csehszlovákia gyapot éa gyapjuáru kivitele az 1927. év első 10 hónapjában 538 millió koronáról az 1928. év hasonló időszakában 443 millió koronára csökkent.

Csehszlovákiának mindent meg kell tennie gazdasági pozíciójának megtartása érdekében, ennek azonban előfeltétele, hogy felelős politikusai szembe merjenek nézni a valósággal és a köztársaság külpolitikáját haladéktalanéi a gazdasági érdekek szolgálatába állítsák. Hiábavaló ugyanis Csehszlovákiának nyersanyagokban való gazdagsága, hiába iparának fejlettsége, ha a termelésének értékesítéséihez szükséges piacokat lépésről-lépésre elveszíti.

Csehszlovákia gazdasági életébe beleszól ugyanis egy nagyon kényelmetlen igazság: Csehszlovákia gazdasági életének a külföldtől való függősége.

Csehszlovákia össztermelésének 30 százalékát értékesíti kivitel által. Az össztermelésben az őstermelés, az ipar és szolgálati illetmények is benníoglaltatnak. Ez a 30 százalékos arány a Csehszlovákiát környékező és kiviteti szempontból elsősorban fontos államokhoz viszonyítva rendkívül kedvezőtlen és ezért nagymérvű függőséget jelent. i

A Német Birodalomban ugyanis, mely Csehszlovákia kivitelének 28.4 százalékát veszi fel, ezen arány csupán 23 százalék. Egyedül Ausztriában, mely állam Csehszlovákia kivitelében 15.2 százalékkal részesedik, de külkereskedelmi mérlegének aktívumához a legnagyobb tétellel, 1927-ben a 2.406.402 millióból 1.789.747 millióval járult, rosszabb, t. i. 38 százalékkal. Magyarországon ellenben, mely Csehszlovákia kivitelőben 1927-ben 8.1 százalékkal részesedett és külkereskedelmi mérlegének aktívumához 659.333.000 korona egyenleggel járult, 17 százalék, Jugoszláviában 16 százalék, Lengyelországban és Romániában 14 százalék.

Ezen számok azt bizonyítják, hogy Ausztria után Csehszlovákia közgazdasági élet® függ leginkább az őt környékező államok közül a kivitel mindenkori lehetőségétől. Ezen függősége majdnem kétszer akkora, mint Magyar- országé és több mint kétszer akkora, mint Lengyelországé és Romániáé. ,

Még súlyosabb a helyzet, ha meggondoljuk, hogy az ipari termelés kiviteli hányada Csehszlovákiában a legkedvezőtlenebb éa a kivitel csökkenése elsősorban az ipari termelést fogja sújtani.

Aki tárgyilagos szemmel nézi Csehszlovákia gazdasági helyzetét és keresi a megoldás sikerrel biztató kilátásait, annak el kell fogadnia azon megállapítást, hogy a köztársaság gazdasági jövőjének biztosítása elsősorban politikai kérdés. Ennek leszögezése annál fontosabb, mert a hivatalos és félhivatalos külpolitikai megnyilatkozások azt látszanak bizonyítani, hogy a felelős tényezők ezen valóságnak még mindig nem ébredtek tudatára.

Benes külügyminiszter német nyelvű félhivatalosa például eredményt iát abban, hogy Matousek kereskedelmi miniszter, mint szakember politikai halaszt tői mentesen képviselheti a genfi vámbékekonferencián a csehszlovák köztársaságot. Miután Banesről nem tételezhetünk fel naivitást, tehát félhivatalos lapjának efajta megállapításai csak az őszinteség hiányának Igazolására alkalmasak.

A külügyminiszternek tudnia keü, hogy a vámbékét nem Fart pour Fart eainálj&k, éppen ngy, mint ahogy a külpolitika maga aem lehet öncél, hanem csupán sazkös. A kereskedelmi politika a különböző államok érdekeinek összeegyeztetésén épül fel. Az érdekeket pedig lényegesen kiélezi vagy tompítja a politikai atmoszféra. Benes külügyminiszternek tehát tudnia kell, hogy hiába küldi el, talpán politikamentes útilapuval szegény kereskedelmi miniszter kollégáját Genfbe, annak a kedvéért a jelenlevő államok egyike sem fog nemzeti termelésének megkárosításával áldozatokat hozni, ha ezért a külügyminiszter ur nem hajlandó külpolitikájának célkitűzésein és módszerein változtatni. Az olyan kis államnak nagyhatalmi ál- lüröktől fűtött, .imperializmustól és militariz- mustól csepegő külpolitikájával, mint amilyent Benes képvisel, nem fog a köztársaság iránt sem rokonszenvet kelteni, sem közgazdasága részére előnyöket biztosítani. Ismét csak Románia és Jugoszlávia példájára vagyunk kénytelenek hivatkozni.

Csehszlovákia gazdasági pozíciójának megtartása és termelésének a külföldtől való függősége megköveteli a gyors elhatározást és cselekvést Csehszlovákiának elsősorban érdeke, hogy a békeszerződések által feldarabolt termelő- és fogyasztó-területek gazdasági összekapcsolódására megvalósítható tervvel álljon elő. Nem az elzárkózás, az önteltség és elbizakodottság, hanem a tényekkel és adottságokkal való megalkuvás adja meg erre a módot

Harmincöt állam érdekeit szint© lehetetlen ezidőszerint a viszonyoknak különbözősége folytán összhangba hozni. Sokkal köny- nyebb a Csehszlovákiát környékező államok gazdasági érdekeit megfelelő politikai atmoszféra megteremtése árán közös nevezőre hozni, annál inkább, mert ezen területeken azelőtt is a mezőgazdasági éa ipari termelés érdekei nagyjából kiegyenlítődtek és még ma sincsenek elh ári thatatlan akadályok. Ellenben minden nappal, mely & szomszédos államok önellátásának kiépítésében eredményt hoz, romlanak a megegyezés kilátásai.

Csehszlovákiának lenagyobb érdeke fűződik a középeurópai gazdasági probléma megoldásához, M&r eddig is súlyos következményekkel járt gazdasági téren Benes külpolitikája. Egyáltalán nincs kizárva, hogy Románia után Ausztria is az olasz politika érdekszférájába kerül, s akkor Csehszlovákia külkereskedelmi mérlegének további nagymérvű leromlására kell elkészülnünk.

Ha azonban Csehszlovákia megteremti egy nagy középeurópai termelő és fogyasztó terület kialakulásának lehetőségét és megszünteti kereskedelmi szerződéseinek labilis voltát, sokkal biztosabb kézzel nyúlhat egy a mezőgazdasági válság tervszerű megoldásához,

.....................G-&<s-é-'ny . j

I i-Ta : S U ft Q fi Y I fimfLOS’

w—mi utiim rinniii i mi ibiii \tw*vrvwm&vr'*rrrt~?r:r~- —r j“V wve f/l

Ámbár sokszor hittak az estélyeikre, nagy házat visznek, hogy a vésni a, sovány és hón- horgas lányuknak valami előkelő férjet fogjanak. Na, most éppen róla van szó. A kicsike férjhez megy.

— 17 ‘ veszi ed? — kérdene Klári önkéntelenül, csak úgy, szórakozottságból.

— Lujza tant© megvetőleg legyintett:

— Nem voltam kíváncsi rá. Várossymé ugyan megmondta a vőlegény nevét, úgy b© szélt róla, mint akinek csak a nevét kell kimondani és már mindenki tudja, hogy kiről van szó, biztosan valami éhenkórász képviselő, vagy más közéleti nagyság. Nekem ugyan nem imponál sémimi.féle hozományvadász, no, de nem ez a fontos, hanem hogy ők most megvettek egy várkastélyt vagy gnit a Svábhegy alján, oda mennek lakni, két emelet, a felső emeleten a fiatalok Laknak, huszonnyolc szoba, billiárd- és zongoraterem, télikert, uszoda, tenni szgrund a háztetőin, mondom, valami várkastély a Kárpátokban, de ee nem érdekel, hanem az aztán már nagyon érdekel, hogy a Steíánia-uto® levő villájukat el akarják adni.

Klárika arca felderftK,

— A Stefánia-utón ?

— Ott. No, én rögtön nyakonceipteim őnagyságát, azaz hogy beültem ax autójába ée megnéztem a házait. Rendben ra<n A háx a tietek. Mintha csak a ti számotokra építették róka a. Nyomban meg is vettem volna, de eszembe jutott, hogy előbb fco in nézd meg.

•— Szívese®.

t— Ma délután hatkor,

i- Jó.

>— Éppen társaság lesz náluk.

| érkezik.

! — No Jó, akkor kimegyünk a pályaudvarra

| és onnan anyádat de elvisszűk a Stefáiria| útra, megnézni a házat.

A gyorsvonat egy Mórát késett Lujza néni ( ! oporzékoli dühében, de mégis megvárta

j Klárika mamáját

így történt hogy csak háromnegyed nyolckor csöngettek be Várossyék fényesen kivilágit ott villájának vas rácsos kapuján. Háromnegyed nyolckor. Lujza mérd nagyon szégyellő magát

V.

Ezen a napom Várossyék délutáni teát adtak a hossziu, sápadt, sovány és reked than- gu Lenke és Benedek Gábor drámaíró eljegyzésére.

Előtte való nap volt az uj Benedek-darab bemutatója ax Udvari Színházban s az író volt a társaság központja. Az ünneplés azonban csak hattól hét óráig tartott; hét óra felé a fiatalok táncolni kezdtek, az öregek pedig bevonultak a kártyaszobába.

A szalonban csak néhány szép lélék maradt, férfiak és nők, akik tovább beszéltek a tegnapi bemutatóról.

— Nekem nem tetszenek, ezek a modern

színdarabok — nyilatkozott egy vörősszemü fc'mlwr rrfíitaíirtást ar. ivára

— Az baj — riadt fel Klárika meghőkken- ve. — Akkor zavarni fogjuk őket és nean is lehet kényelmese® megnézni a házat.

Lujza tant© majdnem haragra lobbant emiatt a kicsinyeakedés miatt.

— A társaság engem nem feszélyez,. Itt házvételröl van szó. Én már alaposan megnéztem az egészet, neked csak a szobákat kell végigjárni, hegy tetszik-e, vagy nem. Holnap aztán elmegy egy építész és megbecsüli. Holnapután meg akarom kötni a szerződést. Amit ma megtehetsz, ne halászd holnapra.

— Ahogy gondolod — adta meg magát Klárika mosolyogva és őszintén bámulta önnek az impozáns asszonynak a bogarait is.

Lujza néni azonban ezúttal sem tudott pontos lenni. Sürgöny jött Szombathelyről, hogy Klárika mannája este bélikor a gyorssal

A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezokkel küzdünk a legeredményesebben!

Levegő Napfény

Fürdő Diéta

keiertvli,

Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb

füszerüzietbeo.

mint pedig ipari termelésének fenntartásához.

Az érdekelt államok szuveréniíásának aka* dályként való hangoztatása szintén csak ft többi megszokott politikai frázishoz hasonló

vesszőparipa. Az államok szuverénitása kifejezésre jut a létesítendő megállapodások megkötésénél, azután azonban már nincs gyakorlati jelentősége. Ha a világ-relációban kis Csehszlovákia nem maga kénytelen védekezni a világversennyel szemben, hanem ezen védekezést egy olyan területileg és termelésének arányainál fogva is nagyobb közösségbe fogja bekapcsolni, melynek a nemzetközi politika szempontjából is súlyosabb a jelentősége, kétségkívül a mostaninál sokkal nagyobb eredményeket tud elérni. Egy ilyen nagy fogyasztó és termelő területen a kereslet és kínálat aránya sokkal biztosabb, a konjunktúra részére sokkal nagyobb stabilitást biztosit, mint a mai helyzet.

De volna egy ilyen nagyszabású lépésnek még egy 1© nem becsülhető ' következménye. Lehetővé tenné az állami költségvetés tételeinek, különösen a katonai és külügyi kiadásoknak lényeges csökkentését és fokozná a lakosság vásárló erejének emelkedését is. Ez pedig az össztermelés és kivitel kedvezőtlen aránya által előidézett függőség fokozatos csökkenésével járna, a közterhek csökkentése pedig az általános jólét fokozottabb emelkedésének kiinduló pontjává lehetne.

A helyzet Csehszlovákia szempontjából rendkívül komoly. Ezt elismerik a köztársaság felelős tényezői is. Az eddigi nyilatkozatok azonban abból a szempontból nem nagyon biztatók, hogy a kormány a helyzet komolyságához illő elhatározásokra már most elérkezettnek tarja-e az időt. A politikusok csak látják a veszélyt, de egyénileg is érdekeltek lévén a dolgoban, még nem hajlandók a császármetszésre vállalkozni. Ezért tehát Csehszlovákia gazdasági köreinek kell a politikára nyomást gyakorolniok. Sem az eddig megszokott politikai módszerekhez, sem a személyekhez való ragaszkodás nem akadályozhatja meg a gazdasági érdekek védelmét Ezeket legfeljebb elodázni lehet rövidlátással párosult lelkiismererlenséggel, de akf erre vállalkozik, fokozott felelősséget vess magára.

Csehszlovákia gazdasági vezetőinek be keR látniok, hogy ma már nem az a fontos, hogy Benessel, vagy Benes nélkül, hanem a lényeg Cseh Szlovákia gazdasági pozíciójának megmentése. Ha Benes eddig, amint as eredmé* nyék bizonyítják, dolgát rosszal csinálta, Jöjjön helyébe máé, aki megmenti azt, ami még menthető.

aki unottan lógatta lábát egy mély, puha brokát-fotel párnái között. — A modern színpad sutba dobta a lélektant és azt az elvet, hogy a tragikum a szereplők jelleméből fakad, mint ahogy ax egyenlet két ismert mennyiségéből játszva ki lehet számítaná az ismeretlen X-et.

— És az antik sonstragédiák? — kérdezte félénken az egyetemi magántanár.

— Az más — csattant fel a vörös kritikus és kifejtette, hogy a tudományosan gondolkozó embert untatják a véletlenből, a fátűmből, a dolgok ée tárgyak szerencsés vagy szerencsétlen passzivitásából kierőszakolt megoldások.

— Az élet sokszor produkál csodás véletleneket.

— Az élet, az élet. De az irodalom, színpad, az művészet. És...

Ax iró nem hallgatott oda. Felkelt, letelepedett Sairnay képviselő felesége .mellé és az asszony szép kezét nézte csendes gyönyörűséggel ... Az asszony sok mindenféléről csicsergőit neki, de ő töprengve, komolyan és meghatva nézte az asszony ölében pihenő fehér, rózsáskönmü, vékony, sima, ideges kis kezet,

~ Nem érdekli magát az ismeretlen egyenlet? — kérdezte nevetve az asszony, negyvenéves szépség, akiről azt suttogták, hogy évekkel ezelőtt, kezdő iró korában Benedek múzsája volt. Kissé fáradt ajkával halkan, vontatottan, kacér mosollyal susogta a szavakat.

— Nem — MoWe a férfi. — Engem csak a tények érdekelnek...

— Mesék?

— Fájdalom, sok mesét kell kitalálnom magamnak is.

— Emlékek?

— Fájnak, öreg vagyok. És nem tudok megöregedni.

— Látom. Azért házasodik. No ne féfjea, nem azért mondom. Látja, én már beletörődtem abba, hogy öreg asszony lettem.

— Persze, mert még fiatal... Még mindig roméli, hogy kipótolhatja az elmulasztottakat,

As aewcony koeeröen nevetett

2 -Ht 19*9 *, ■»*>»