Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-05 / 53. (2274.) szám

ÍÖ30 március 5, szerda. TX^GAI-yVVACtoRHIRLAP Pizsamában, hálókabátban és papucsban iogadta Lomsiana kormányzója a német iőkonzuíí és az Emden cirkáló tisztelgő parancsnokát Általános derültségbe faliadé a „diplomáciai incidens" — A naiv, faragatlan kormányzót kioktatták az earópai illemből naw, Newyork, március 4. Az a félig-meddig dip­lomáciai incidens, amelyre az Emden német cirkáló parancsnokának, neworleansi fogadta­tása adott alkalmat s amely komoly nyitány után általános derültségbe fulladt, tipikusan amerikai történet, karakterisztikus tükörképe az évtizedek alatt világhatalommá növekedett, tradiciótlan és csiszolatlan Amerika társadal­mi életének, amolyan hamisítatlan „america- na", amilyenekből egész kötetre valót gyűjtött egybe Ménekén, a legkiválóbb amerikai szati­rikus író. Hogy az incidens humoros oldalát méltatni tudjuk, ismerni kell az amerikai köz­élet férfiainak, a közigazgatás számos vezető emberének s a politikai élet tényezőinek az európai értelemben vett társadalmi élet forma­ságaiban való tájékozatlanságát és naivitását. Az újvilág demokráciája nem ismeri az euró­pai társadalmi érintkezés kifinomult, évezre­dek alatt kicsiszolt formáit s nemcsak, hogy nem ismeri, de nem is méltányolja. Eltekintve egypár diplomatától, vezető politi­kustól és társaságbeli vezéregyéniségtől, vala­mint olyan intuell éktől, akiket „megmételye­zett" az európai formakultusz, az átlagameri­kai nem sokat törődik a külszínnel, az alakisá­gokkal. Ebből az életszemléleti különbségből fakadt most a humoros incidens. Az Emden német cirkáló befutott New-Or- leans kikötőjébe. A cirkáló parancsnoka, Ar- nauld de la Periere, a fogadtatására megjelent német konzullal együtt első és legfontosabb kötelességének tekin­tette, hogy udvariassági látogatást tegyen Luisiana állam kormányzójánál, Huey Long- nál. A hajóparancsnok tündöklő gálauniformisba vágta magát, a főkonzul pedig kifogástalan társasági ruhába, igy indultak el a kormányzó rezidenciájába. Hogy tudott-e a kormányzó az udvariassági látogatásról, vagy sem, az egy­előre titok. Tény az, hogy amikor az Emden csillogó egyenruhába öltö­zött parancsnoka és a főkonzul belépett a kormányzó fogadószobájába, igen különös ruházatú úrral találták magukat szemközt. Ez az ur zöld selyempijamába volt öltözve, amelyre kék-vörös csíkozása bálókabátot vett s hogy a pompa teljes legyen, lábain kék papucsokat viselt. A bemutatkozásnál kitűnt, hogy a fantasztikus ötlözetii férfiú nem más, mint Luisiana állam kormányzója. A megrökönyödéstől percekig nem tudtak szó­hoz jutni a kötött társadalmi formákhoz szo­kott német vendégek. Ugv-ahogy eldarálták az udvariassági mondanivalókat és nagyot léleg­zőitek, amikor becsukták maguk mögött a fo­gadószoba ajtaját. A konzul nagynehezen ma­gához tért megrökönyödéséből, amelyet fölhá- toorodás váltott föl Egyenesen a kormányzó személyes köréhez tartozó milicia kapitányá­hoz ment és előadta sérelmét, amelyet példát­lannak mondott a nemzetközi udvariassági szabályok krónikájában. — Mi itt a német köztársaságot képvisel­tük — mondta fölhevülten a konzul — és nagy tiszteletlenségnek tartjuk, hogy a kor­mányzó nem talált erre az alkalomra más ruhát a hálószobába illő neglizsé-ruhadarab- jainál. A kinos incidens pillanatot alatt forron­gásba hozta a kedélyeket. Legfőképpen a kor­mányzó volt az, aki az incidenst a legmélyeb­ben sajnálta. Eszeágában sem volt megsérteni a magas vendégeket és angyali naivsággal for­dult a német konzulhoz, hogy magyarázatot ■adjon: „Végtelenül sajnálom azt, ami történt, nem tudtam, hogy hibát követek el. Luisiana hegyvidékéről, Winnefieldből származom s ott kevés ismeretet sajátíthattam el a nem­zetközi diplomácia szokásaiból és udvarias- sági aktusaiból. Mentségemül szolgáljon, hogy csak véletlenül lettem kormányzó, amit annak köszönhetek, hogy egypár szavazattal többet kaptam az ellenjelöltnél. Én nem va­gyok örököse semmiféle királyi trónnak, nem neveltek a reprezentációra és nem is tudom, mi az illem az ilyen esetekben. Mondják meg hát az urak, mit tegyek, hogy elnyerjem bo­csánatukat?" A német konzul a helyzethez mért komoly- eágsral fogadta a kormányzó főlszólitását és alapos leckét adott a nemzetközi érintkezés és diplomáciai jelentőségű találkozások il­lemkódexéből. Mindenekelőtt lelkére kötötte a kormányzó­nak, hogy másnap, hétfőn akceptábilis ruhában jelenjen meg az Emden cirkáló fedélzetén és adja vissza az udvariassági látogatást. A kormányzó lelkére vette a jótanácsokat és nagyszabású előkészületeket tett a másnapi látogatásra. Nem lévén társasági ruhája, mozgósította baráti körét és az ujságirókat, hogy szerez- sék meg neki az ilyen alkalomra előirott ruhadarabokat' Amikor elérkezett a látogatás előre kitűzött időpontja, a kormányzó kölcsönkért ruhákban megje­lent a cirkáló fedélzetén. Egyetlen ruhada­rab ellen sem lehetett kifogást támasztani, kivéve a kopott, öreg, szürke filckalapját, amelyet szégyenkezve forgatott kezében. Ez a kalap ismét megzavarta az ünnepélyes aktust, mert semmiképpen sem illett ahhoz a parádéhoz, amelyet az Emden ceremóniames­tere rendezett az illusztris vendég fogadtatá­sára. A cirkáló parancsnoka kénytelen-kellet­len szemet hunyt és elnézte Luisiana kormány­zójának ezt az egyetlen nem szalonképes ruha­darabot, a kopott, elhordott filckalapot. Annál inkább bünbocsánatot nyert a kormányzó, mert rögtön exkuzálta is magát és elnézést kért egyik barátja nevében, aki biztosra ígérte cilinderét és nem tartotta be a szavát. A bajó parancsnoka fátyolt borított a filcka­lapra és jeladására huszonegy üdvlövés dördült el a magas ven­dég iránti tisztelet kifejezéséül. A kormány­zót végtelenül meghatotta a Mississippi dél-, tájában visszahangzó 21 ágyulövés, mélyen meghajolt és megindult szavakkal rebegte el háláját. Ezzel a kényes diplomáciai incidens elsimult, a német—amerikai jó viszony egére tornyosuló viharfelhők eloszlottak s kisütött az általános derültség napja. A sajtó szorgalmasan keresi a mentséget, a kormányzó számára és egyebek között fölhoz­za, hogy Luisiana kormányzójának évi fizetése 7500 dollár, tehát olyan csekélyke összeg, amely- bő! nem telik az állásához illő, európai érte­lemben vett reprezentáció. A kormányzó a lapok szerint, kétségbevonha­tatlan jóhiszeműséggel öltözött needizsébe. A legszebb és legjobb ruhadarabjait akarta felöltem és ízlés dolga, hogy éppen az uj selyempijamát, hálókabátiát és papucsát választotta ki a ne­vezetes alkalomra. a Szenvedélyes grafológiai támadt düsseldorfi Fantom levele körül Sokan valódinak tartják a levelet, sokan rossz farsangi tréfának minősitik — A Freiheií nyilvánosságra hozta a levél egész szövegét Düsseldorf, március 4. Német grafológiai kö­rökben, a bűnügyi szakértők társaságában va­sárnap óta óriási vita kerekedett a körül, hogy az a lóvéi, amelyet a düsseldorfi ‘kom­munisták lapja, a Freiheit, vasárnapi számá­ban hozott nyilvánosságra, valóban a szörnye­tegtől származik-e, avagy pedig nem egyéb os­toba farsangi tréfánál, csúnya misztifikációnál, amelynek célja csupán az volt, hogy a már kissé megnyugodott idegzetű város lakóinak lelkiállapotát ismét fölkavarja. Emlékezetes, hogy amikor a düsseldorfi Fantom két áldozatának: Hahn Máriának és a kis Albermann Gert rúdnak meggyilkolásáról értesítette a rendőrséget, egyidejűleg a kom­munista lapnak is levelet irt. A Freiheit két ilyen Írást kapott a Fantomtól s a nyomozó rendőrhatóság mindkét levélről megállapította, hogy azok valódiak. Éppen ezért szörnyű iz­galmat keltett Düsseldorf városában az a tény, hogy éppen a Freiheitben jelent meg a Fantom legújabb levele, amelyben a szörnyeteg bejelenti, hogy újból a város területén tartózkodik. Még inkább fokozta az izgalmat, hogy a lap szerkesztősége azt a kommentárt fűzte a le­vélhez, hogy a Fantom eredeti kézírásával összehasonlí­totta ezt a harmadik levelet is és minden oka megvan annak a föltevésére, hogy a harmadik levél is autentikus. A Freiheit teljes egészében közölte a Fan­tom állítólagos levelét, amely a következőkép­pen hangzik: „Ismét itt vagyok, én, a hosszú ideje kere­sett düsseldorfi tömeggyilkos. Első látogatásom a múlt szombaton a Zoo- álarcosbálnak szólt. A legtöbb fiatal hölgy magával hozta édesany­ját védelmiül, tehát semmit sem lehetett csi­nálni ... Atyám magasrangu hivatalnok volt. Én is iskolai tanulmányokat folytattam, ké­sőbb azoüban súlyos hibát követtem el egy bankban és elbocsátottak. A düsseldorfi festő­akadémiát is látogattam, de ez a pálya nem tetszett nekem. Hosszabb időn át éltem szü­leim költségén könnyű lábon ... Egy napon, amikor szüleim megelégelték életmódomat, okosabb exisztencia után kellett néznem. Elő­ször a Victoriánál lettem biztosítási inspektor. Ma már csak csirkefogásból élek. Sokat táncolok, az asszonyok kedvence va­gyok, bár ki nem állhatom őket. De kitartanak, pénzt adnak nekem és én megígérem nekik, hogy a csillagos égboltot a lábuk elé hozom, ha pedig arra akarnak kényszeríteni, hogy Ígéretemet váltsam be, fölküldöm őket az égbe. Nagyon sokat beszéltek annakidején a pa­pírról, amelyen levelemet megírtam. Egészen egyszerű a dolog; a postán a papírkosárban találtam, ott rajzoltam rá a vázlatot és elküld­tem önöknek. És aztán a gyermekgyilkossá^ gok ... Úgy gondoltam, hogy ezzel levezethe­tem belső feszültségemet. Az eredmény nega­tív volt. Igazié, szombaton ax álarcosbálban hölgynek voltam öltözve és egy rendőrtisztviselővel tán­coltam. így nézek ki: 168 centiméter magas vagyok, nincs szükségem szemüvegre, néha azonban dekorációképpen viselek papaszemet. Ruhám jelenleg egy marengo-paletot, kockás öltöny, marengo-cipő lakk pántokkal. Ebben a pilla­natban van némi pénzem. Most nincs szüksé­gem a gyilkosságra. A farsang mámorában ke­resek enyhülést. Ha a rendőrség utolér, átkozott életemnek véget vetek, mert a világ csak a. nagy gazemberek számára való. Addig ie, amíg újból hajlanak rólam, üdvöz­löm önökéi." A rendőrség a levélnek megjelenése után természetesen a legerélyesebb nyomozást indí­totta meg. A Freiheit szerkesztősége fakszimi­lében közölte a levelet, amely igy tényleg némi hasonlatosságot mutatott a Fantom eredeti írásaival. Momberg bűnügyi tanácsos, a düsseldorfi gyilkosság! bizottság vezetője, a Berliner Ta- geblatt munkatársának kijelentette, hogy a gyilkos fakszimilében közölt levelének gra­fológiai vizsgálata semmiféle támaszpontot nem nyújtott arra, mintha a nyilvánosságra hozott levél valódi lenne. A fakszimilében való közlés esetén a kézírás egy csomó lényeges finomsága és ismeTtető- jele veszendőbe megy, amelyek pedig az Írás­szakértők számára nélkülözhetetlen támasz­pontokat nyújtanak. Momberg bűnügyi taná­csos azt is közölte, hogy a Freiheit szerkesztő­sége megtagadta a rendőrség kívánságának teljesítését, amely a levél kiadására vonatko­zott. Ezáltal az újabb levél körül szükségessé vált vizsgálat rendkívül megnehezült. A szer­kesztőség azt válaszolta a rendőrségnek, hogy a levél közben eltűnt. Ez a kimagyarázkodás rendkívül különösen hangzik és a hivatalos helyeket megerősíti ab­ban a véleményükben, hogy ez alkalommal is­mét goromba misztifikáció történt. Magmts HirscMeMtiél lefoglalták a levelet Berlin, március 4. A bűnügyi rendőrség megállapította, hogy a Freiheit szerkesztősége a néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott levelet a berlini szexuál-tudományos intézet vezető­jének, a világhírű Magnus Hirschfeld dr. pro­fesszornak küldötte be szakértői véleménye­zés végett. A berlini bűnügyi rendőrség ezt a levelet a düsseldorfi államügyészség rendeletére Hirsch- feld dr.-nál ma délben lefoglalta és eljuttatta a düsseldorfi államügyészségnek. Az egészség- ügyi tanácsos a rendőrség lépése ellen panasz- szal élt, mert az orvosi titoktartást látta ebben a cselekedetben veszélyeztetve. Bírósági utón akarja tisztáztatni azt a kérdést, hogy a rend­őrség jogosan járt-e el a levél lefoglalásával. Hirschfeld dr.-nak különben az a fölfogása,, hogy a tizenhat-oldalas levél nem a düsseldorfi Fantomtól ered, hanem misztifikáció. mssfzgw&o Üiüiliü llfiSliüfíliS pÍSIͧfl helyzete — A besszarábiai rémhírek hatása — Run a bankok ellen — Bukarest, március 4. Madgearu román pénzügyminiszter tegnap visszaérkezett a fővá­rosba, ahol azonnal intformálíák a pénzpiac katasztrofális helyzetéről. A riasztó hirek ha­tása alatt (az orosz-román háború hire) a betevők kiveszik pénzüket a bankokból, ami nem járhat nagyobb megrázkódtatás nélkül. A legnagyobb intézetekből az elmúlt héten sok száz millió lejt vettek ki. A betévök run ja oly erős, hogy a bankok saját presztízsük érdekében kénytelenek az összegeket azonnal kifizetni. A krízis nem ért véget és a pénz­ügyminiszter kénytelen lesz erélyes rendszabályokat foganatosítani. Tegnap este órák hosszat tárgyalt a Nemzeti Bank kormányzójával, majd nyilatkozatot adott a sajtónak és kifejezte, hogy a pénzügyi helyzet nem kedvezőtlen és a bajt csupán az alaptalan hirek okozzák. A Nemzeti Bank megfelelő tőkét bocsátott a többi bank rendelkezésére, hogy minden intézet eleget tehessen kötelezettségeinek. lotiiernere lord @ll Silres olni ifggster Mátyás király képét ajándékozta a magyar kormánylisták — A kép értéke harmincezer angol font — Budapest, március 4. (Budaipesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) Rothermere lord megbízásából Paul George Konody világ­hírű miiértő Budapestre érkezett és a kor­mányzónak jubileumi ajándékul hozta Bol- traífio híres olasz mester Mátyás király portréját. Boltraffio Leonardo do Vinci kö­vetője volt és a szóban forgó festmény a milánói iskola legkiválóbb alkotásai közé tartozik, a kép cime Cotrvinus és értéke körülbelül harmincezer font. A lord már régebben vásárolta meg ezt a képet azzal a szándékkal, hogy a magyar nemzetnek ajándékozza és most azt a formát találta a legméltóbbnak az ajándékozásra, hogy a képet Horthy kormányzó jubileumára kül­dötte eL Budapest, március 4. (Budapesti szerkesz­tőségünk télefonjelentése.) A külföldi álla­mok államfői kivétel nélkül meleghangú táviratban üdvözötték Horthy Miklós kor­mányzót tízéves jubileuma alkalmából. A külföldi sajtó Legnagyobb része is a legme­legebben méltatta a kormányzó érdemeit s a legtöbb lap közölte a kormányzó arcké­pét. Budapest, március 4. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A kormányzó ma dél­ben fogadta Paul George Konody miikritikust, aki átadta Rothermere lord ajándékát. A kor­mányzó meleg szavakkal fejezte ki köszönetét Rothermere lordnak és kijelentette, hogy mél­tó helyen, a királyi várban helyezi ed a nagy- értékll képe*

Next

/
Thumbnails
Contents