Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-30 / 74. (2295.) szám
MgWMMBBmaeniBaggac^^ ^IlS<Utí^MA!GífeAR.*HIRIíAE> 1930 március 30, vasárnap. amtaBmBaammmmmKBimmmHmmsjyam A TAVASZI LECKE- Irodalmi mozgalmunk konkrét feladatai írta: GYÖRY DEZSŐ r,Eass, alkoss, gyarapits .. / Lenn jártam Szlovenszkón. Örömmel veit ere észre, hogy az irodalom iránt évek óta nem volt lenn ennyi érdeklődés. Az a.z energia befektetés, amit a fenn élő írók e télen a pangás megállításába beledobtak, nem volt hiábavaló. Nem célja e soroknak, hogy a télen történteket reka/pituláljnk. És nem célja, hogy jósol; gaesumk. De elárulhatom, hogy egy hatásában kiszámi thatatlannl nagy és elgondolásának realitásában hatalmas, életrevaló, nagyszabású reneszánsz előjeleit látom. Persze, végleges kép csak a májusi iróértekezleten alakulhat ki. (hisz annak épp az összehozás és a közös teen dők közös megtalálása a céljia), de nyugodtan merem állítani, hogy a megoldások ideje elkövetkezett. Teljesen osztom azoknak az íróknak a felfogását, akik — valljuk meg őszintén, — részben épp a mostani viták és a kritikai éra lendítő bekopogtatásának hatása alatt, amit semmi ellenhang nem zavart meg — minden idejüket és energiájukat ezentúl az alkotás: az írás köré akarják koncentrálni. Bravó! Ez a végcélja minden ilyen tisztogatásnak, kritikának, vitának. De azt is látom, hogy az írók tudják kötelességüket a gyakorlati előkészítés iránt is: a „Segíts magadon, Isten is megsegít" elve iránt is. Tudják, érzik, hogy az alkotások korát — a tizenkettedik tavasz leckéjeként — reális, megfogható vállalkozásokban megmutatkozó praktikumokkal kell még előkészíteni. Nem veszekedésekre, klikk intrikákra, súgás-bugásra, nem önadmimsztrációra van itt szükség: ezekből elég volt. Ezeknek eredménye, mint egy barátom helyesen állapította meg, az lett, hogy a közönség minden rosszat elhitt és semmi jót sem hitt el. Mindenki rosszul járt. író is, közönség is. Fordítva legyen már. Jöjjön el a produkció zavartalan lehetőségeivel biztosított alkotások kora: az irodalmi termelés. A teremtő szellemi munka belső értéke szerezze meg kinek-kinek közülünk az őt meg- üleltő közéleti és irodalmi szellemi hatóerőt, pozíciót és súlyt. Á gyakorlati — előkészítő — feladatokról akarok itt szólni. A legeslegfontossabbakról. amik szinte egységesen ott élnek már az írók lelkében: konkrét, elvégzendő penzumként. Szólok pedig a feladatokról, az irók szánté egyhangú véleményeit összegezendő. De még ezelőtt két odalent, egyes irókörök- ben hallott, nekem mondott, de sokaknak szánt kérdésre, illetve vádra adom meg a nyílt és becsületes választ: az egyik az, hogy egy prágai iró-klikk kialakulása, „fenyeget", a másik meg az,- hogy a májusi irókongresszusbó! mi egy zártkörű exkluzív egyesületet, amolyan egyedül üdvözítő akadémiát akarunk csinálni. Egyik félelem, egyik vád sem jogos és nem is igaz. A fényes napvilágon jelenthetjük ki, hogy senki nem akar klikket, közülünk, mert épp a klikkrendszer ellen küzdünk és egy egyetemes összefogás és a tehetségek független kooperációja a célunk és vágyunk. (Rizonyiték: Ezért javasoltuk a-z ország minden részében élő, gyakorlati kérdések iránt is érdeklődő, -tehetséges íróink, esszéistáink és publicistáink kimagasló egyéneinek az író- kongresszusra való meghívását-. Ha klikket akarnánk, volnánk itt elegen. De ezt bizonyítja, hogy a mi kezdeményezésünkre adják ki most húsvétkor a szlovenszkói magyar irók 10 éves termését összefoglaló antológiát is.) A klikk- rendszert, akármilyen formában, elítéljük h az ellen küzdeni fogunk. — De ennél is távolabb áll tőlünk, hogy egyesüléséit vagy álcádé miásdit proponáljunk a kongresszuson, melynek csak a gyakorlati és az alkotó korszakhoz mulhat-lan szükséges konkrét feladatok megbeszélése és megoldása lehet a célja, tehát értekezlet és nem egyesület-csinálás. Irodalmi kérdésekben nem lehet választgatósdira, szavazgatósdira, elnö- kösdire játszani: praktikusan szükséges és praktikusan megvalósítható vállalkozásokra van szükség: ezek mikéntjéről kell dönteni, ezeket a vállalkozásokat kell pozitívumokká érlelni és nem tagokat választani vagy tisztikari listákat éljenezni. Mindenkiért és mindenkivel akarunk együttdolgozni: minden magyar tehetség és magyar ígéret érdekében! Szellemi életünkben egészséget, lendületet, kiteljesedést szeretnénk, s nem bontást, széthúzást, pártoskodást. Sápién ti sat. A konkrét feladatok közül a legfontosabbak: 1. A szépirodalmi-kritikai revü. Ennek megteremtése és megalapozása évek óta szükséglet. Komoly, a magyar irodalom szellemi egységének jegyében induló, európai nívójú, széles horizontú, őszinte, abszolút kritikai mértékkel mérő, de speciális szlovenszkói nevelő szerepét szeretettel és megbecsüléssel végző, magyar irodalmi folyóirat kell, mely az irók és szellemi életünk legjobbjainak, tehát mindenkinek (és nőm csupán a szerkesztőknek és főmunkatársaknak) írását hozza, ha az igazi, érték. A lap szerepe elsősorban nem a termelés elhelyezése, de a termelés irányítása és válogatása kell hogy legyen. HASSON irányitólag és név előleg szellemi és irodalmi életünkre. 2. A könyvkiadás A termelés elhelyezése — a napi lapoknál ki építendő szorosabb nexusok mellett, ahol az irodalmi mellékletek felújítása magyar kulturális szempontból is nagy jelentőséggel és jó ha táss a- bírna — a könyvkiadás feladata. Ennek megteremtése, illetve kibővítése a másik rnulha tartan szükségesség.' Van egy sok lehetőséget rejtő s évek óta sok elánnal küzdő könyvkiadónk: a Könyvbarátok vállalata, melyet — mint örömmel halijuk, — egyik vezetőjének és lelkének, Darkó Istvánnak javaslatára reorganizálnak és szövetkezeti, szélesebb alapon akarnak megszervezni. Úgy a vállalat, mint vezetői megérdemlik, hogy a megindítandó lap mellé ne külön könyvkiadó vállalat kerüljön, de a meglévőnek felhasználása, felkarolása, kiépítése és megerősítése jöjjön: ne kontra lépés, de pro. Ezt a vállalatot — különösen szövetkezeti alapon — egy országos és nívós akció virágzó és gazdag intézményünkké gyár api thatná. Tagjainak másfélszeresre emelésével kiadványainak száma több mint másfélszeresre ugo-rhatna s a honoráriumok megkétszereződnének: a vállalat méghatalmaeodása. egyaránt többet és jobbat adhatnia íróknak és közönségnek. Ezt kell, hogy GYARAPITSUK! 3. A pályadijak. A termelés irányítása és elhelyezíése mellett, a termelés kvalitatív és kvantitatív fokozásának módja a világon mindenütt és minden időkben (hogy egész rokon képű példát vegyünk: most Erdélyben iis a Helikonnál) dijak kitűzésével, pályázatok kiírásával és versenyek rendezésével történik. (Erdélyben egy 30.000 és egy 20.000 lei-es nagydij vezet első helyen az alkotásra ösztönzésiben.) Évszázados bevált módszer ez: meg kell találnunk azokat, akik ennek rendszeresítését itt is bevezetik e „ALKOSSATOK" jelszóval szerzik össze vagy adják ki a munkához -szükséges anyagi bázist és az alkotás fokozására, s javítására szolgáló erkölcsi siker eme konkrét lehetőségét. A termelé-s irányítása, a termelés elhelyezése és a termelés fokozása: ezek a konkrétumok, miikor a negyven-ötvenévesek szárnya alatt a harmincévesek nagy gárdája a húszévesek legígéretesebbjeivel együtt májusban összejön, hogy minden egyéni és klikk-érdek, minden harag és gyűlölet, minden mellékgondolat nélkül — a kultúraterjesztés feladatait végző egyesületektől függetlenül s azok munkájának tiszteletben tartásával — a kultúra teremt és gyakorlati lehetőségének előkészítő feladatait sikerrel oldja meg. ★ Ezeket nem csak én mondom: sok illetékes vélemények összessége ez csupán. „Honny sóit qui mai v pense": átkozott legyen, aki rosszat gondol erről! Mérnetek és moh Kís vita hangos Hím előadása után írta: KARINTHY FRIGYES őnagysága (egyébként igen müveit, okos és érdeklődd uriasszony, másról is lehet vele beszélni, mint arról, hogy neki szép arca és jó az alakja): Na, hogy tetszett? — Nagyon. Az első beszélő film, ahol fogalmat kap a fantáziáméi kiüli hallgató is, hogy mi az a beszélő fáim és mi lehet belőle. A női hang nem kappanszerü recsegés, mint az eddigieken, lágyan és olvadón zeng — mellék- zörej nincs, a természetes zörejek* lépés, viz- esobogás, pompásan érvényesülnek, életáel- jes 'keretet adnak az emberi szónak — s ami a legfőbb, végre f igy el embewet ték a hang- pespektiva törvényét is, amit már a ->S inging Fool" alkalmából sürgettem: a távolodó és közeledő hangok közt különbség van 6 már érezni halvány nyomát a hang plasztik a rekonstruálására való törekvésnek is: hogy ész- revegyem, mint a valóságban, honnan jön a hang. őnagysága (nem nagyon lelkesen): Igen, technikában a németek .nagyszerűek . . . — (Már fel vagyok paprikázva, látván- hogy kicsinyelni akarják a németeket.) Mér* és miben nem? őnagysága: A darab, izé . . . nem fogja meg az embert. Ugyanaz a zsíros, nehézkes, szorgalmi dolgozat, az a janningsi Gewalt- naturalizm'us, ami már az Atlantik-ot is elviselhetetlenné tette a számomra. — Ugyan! Talán rosszul jászottak. Nekem az A ti antik is tetszett. Végre egy film* ahol legalább igyekeznek komoly színészül unkát produkálni a szereplők is, — nem ope re okszerű, kollektív nesembile-hatás az egyetlen céh őnagysága: Nem is azt mondom, hogy rosszul játszanak. Inkább nagyon is jól játszanak, talán az a baj. Agyondolgozzák a szerepüket. Érezni az izzadságszagot a mesterkéltséget, mint mindenben, ami német. Nézze meg ezzel szemben a Chevali-er-filimet, ami pedig . . . — (Folytatom, mert ismerem ezt a leckét): . . . ami pedig technikában gyalázatosául rosszul van megcsinálva, holott a híres Hollywoodiban készült* rengeteg pénzzel, annál kevesebb hozzáértéssel és tárgyi szeretettel — viszont Ghevaiier ur csakugyan elragadó fickó, azzal az állandó gaminmosolyával. Mo- djros, modoros, de kedves a modora, az biztos. No de hiszen nekem teljesen elég, ha elismeri* hogy technikai szabatosság és finomság, rövidesen: a kidolgozás, a ker&sziüJvUel művészetében már megint a németek vezetnek, itt is, — ,*ánglislh invention, made in Germany" felirattal — mert remélem, azt csak nem vitatja, hogy a technikában mégis csak a tökéletesebb és gondosabb munka ér többet* — hogy ezen a téren nem lehet „ugyon- d ögozni" a müvet. Őnagysága (mosolyog): Hát, ez csak természetes. Zsebórában és autómotorban magam i is a 1 egmegbiabatóbbat szeretem. | — No Látjta, szóval azt, amin a legtöbbet bíbelődték, amit a legkinosabban* ^-„izzadtabban" próbáltak ki és ellenőriztek és tiszti tgattak keresvén a hibaforrásokat, újra, meg nem nyugodva, míg a legjobb anyag a legmegfelelőbb elrendezésben legtökéletesebben meg nem közelítette azt az elképzelt ideáit* amit a ,zseniális" feltaláló, a híres latin intiució embere csak sejteni mert, nem is remélve hogy megvalósítható, miikor „ötletes" találmányát néhány rendetlen ceruzavonással felvázolta a kávéház márványasztalára. , őnagysága: No igen* hiszen ez nem is vitás, hogy a németek legjobban értenek hozzá, kidolgozni és megcsinálni azt, amit mások kitalálnak. Szorgalmas, komoly nép, minden tiszteletre érdemes. Mégis* ne vegye rosszné- ven, hogy nő létemre nekem a kezdeményező erő, a zseniális első gondolat az ötlet villanó szikrája, — egyszóval és röviden: a tehetség imponál. — Vagy mondjuk igy: tetszik. Hát persze, hiszen éppen ez az — s ebből a szempontból — nagyon is* sajnos (esküszöm, panaszképpen mondom nem dicsekvésképpen), úgynevezett „tehetséges" fajtához tartozván, a -.férfias" jelzővel illetett német népnek ép- penhogy valami feminin jellegét éreztem meg abban a pillán atban, mikor nőiét éré hivatkozva azonosította magát a németekkel. Őnagysága: Hogy én? a németekkel? Mint nő? Hiszen éppen . . . Egy szót se értek. — Pedig nagyon egyszerű. „Ötlet szikrája", ,kezdeményezés4, -első gondolat4, no meg, még őszintébben, ,tehetség4 — ezek mind férfias dolgok s a nőnek azért tetszenek úgy, mert mindeme dolgok híjával szűkölködik. Freudista létére nem vette volna észre* hogy csupa erotikus kiléteit használt? Őnagysága (meglepődve): Micsodát? — (Legyintve, mert unom már ezeket az átlátszó dolgokat): No persze. ,ötlet szikrája4 mi volna más, mint a férfi ötlete, hogy ,kezdeményező4 módon őré legyen az *első gondolat4, melynek hatása alatt nekimegy a nőnek, lévén hozzá ,tehetségbe, — utóbbi kifejezés már nem erotikus, hanem egyenesen szekszuálás. Ejgy szabályszerű udvarlás látomását volt kegyes idézni* holott nyilván Shakespeare-re vagy Edisonra gondolt. őnagysága (jóizüen nevei, minden kaoérság nélkül): Na hallja, én már . . . — (Elkeseredve): Hiszen éppen ezért nem értjük egymást. Persze, hogy magának éppen csakhogy ez a csekélység imponálhat, az első lépés bátorsága, minden- ami férfias — én azonban tehető lenül és lenyűgözve vagyok bámulni kénytelen a nők és a németek hősi ki- ta r fását. őnagysága, (gúnyosan idézve): ,Férfi és nő — hogy érthetnék meg egymást— hisz mind a kettő mást akar . . / — Hagyjuk az idézetet Én nem a hascor lóságra, én a különbségre akarom ezúttal felhívni a figyelmét. És a ,*tehetség“-nek, az .ötletének arra a túlbecsülésére- a.rrvel testi mivoltában csakúgy visszaél az el bizakodott férfi, mint ahogy szellemi mivoltában visszaél vele a ,tehetség4 vak fanatikusa. Tehetség! Tehetség! Ugyan mit jelent ax egész? Egy szó- aminek semmi határozott jelentősége nincs. Ezzel a -hat-het4 raggal a közepén annyit árul csak el, hogy az illető ,-tehetne" valamit, ha akarna, vagy tudna. No és mi az- hogy .jellalélm“ — a világ legnagyobb feltalálója tott-e többet- minthogy észrevett valamit, ami a természet világában régen, őnél- küle is megvolt már: utánozta csak a természetei, lefordította a természet ötletét emberi nyelvre, de valósággá váltaná az ember számára már nem a »,-tehetség" férfias iniedatár váján múlt, hanem szorgalom, türelem és belátás müvén, teremtő erőn, szóval női 'képességeken. őnagysága: Szorgalom* türelem, teremtőerő, — mit hallok?! Ezek női attribútumok? — A szó eredeti értelmében, nagyon is. Mert teremteni a nő teremt — a férfi csak alkot, az megint más. A csók ,-zsenális" pillanatnyi ötletéből például, ami valóban a férfi kezdeményezésére szokott történni, ugyan melyik fél váltotta valóra ennek a találmánynak lényegét- kilenc hónapig tartó aprólékos, kitartó, türelmes, teremtő munkával és kísérletezéssel? Őnagysága (egyáltalán nem pirul el): No hiszen — rendes férfi a esőkot se sieti el. Egyébként örülök, hogy a -.felmagaszi alt női és anyai ideá-l" utolsó lovagijával találkozhattam . . • — (Vállat vonva): Ki beszól a nőkről? Bánom én a nőket! Én a németeket védem a felületes kiosnyléssel szemben, amire mindig hajlamos a „kellemes csevegő"* mikor olcsó és népszerű hatásra van szüksége a táraságban. Védem őket, minden megnyilatkozásukban- nehézkességükben, nagyképűségükben, szőrszálhasogatásaikban, amit ők igy hívnak: „miiseimudersetaen". Mert igenis- ebből az „anseinandarsetzeu“-íből fakadt eleddig a vemhes és tévelygő világ minden pozitív java- — ebből a jólcsinálásból, ebből az aggodalmasam kicsinyes ,-durohfillíren'‘-bői és „durdhsetzenl'-ből- ebből a szabatos és gondos megfogalmazás bál a megváltó Igének, amiről mindig kiderült utóbb- hogy megváltó ereje éppen a fogalmazáson s nem a fogantatáson múlt, — éhből a tiszta ész kritikájából és kategóriktus imperatívuszból származott és szánimazhatitk csak amaz emberkőenpouti, ember számára készült édenkert- amire mindnyájan áhítozunk, — ez a kidolgozás ée munka és izzadtság és tárgyszeretet és türelem és kitartás és bizalom hivatott rá, hogy ne> csak az állatok, az ember számára is elfogadható és használható lakhellyé rendezze be a teremtés „zseniális" találmányát- ecet a hat nap alatt összefuserált világot. őnagysága (csakhogy övé legyen az utolsó szó): Amelyben- remélem, addigra már iv-ak francia filmeket fognak játszani. AJaptt-ra 1933. TaMtea \3 S > y. ^ dfen&safi A flveg, potccIIAb «3ü|jy nagy kereskedés*. $i i [ KOSIG E, F5>ntca 19, Hagy vákumtéh. JsUbiyoN ..... . ,
