Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-29 / 73. (2294.) szám

lftjjO márctus 29. sgojnbat. 'frJMSxAL-J »tÁü^Ak’hiKiirt^ ■Szn>HÁz-KönW-Kai>TaRA. .... Az összeférhetetlen színésznő Beszélgetés Gaál Franciskával írta: Sándor Dezső Budapest, március 28. Az össz^férihc'tetten szioésano nem anya- szinésziruő, aki anyós-szerepeket alakítva .szo­kott a színpadon viharok at támasztani. Nem démonokat játszik, akik a mai kor hisztériá­ját formálják művészien realisztikus eszkö­zökkel. Nem „társalgó14 színésznő, aki édes mosollyal szövi az intrika drámai bonyodal­maikat keltő szálait. Az összeférhetetlen színésznő úgynevezett naiva, aki a romlatlan, derűs romantikát kép­viseli a darabban. Akinek kicsiny, szende ar­cocskája vau, édesen kék szemei vannak, ár­tatlan tekintete s a darabban minden együtt­érzésünkre méltó bonyodalom után a happy and mindenképpen az ő boldog elégtételét szolgálja. A színpadon. Az életiben azonban a szende arcocska rendszerint fáradt és durcás, az édesen kék szemek gyakran villámokat szórnak, az áldat­lan tekintet pedig gőgös gyűlöletet áraszt. Nem különös? * Ez nemcsak Gaál Franciska művésznőnél van igy, hanem a legtöbb naiva ilyen, össze­férhetetlen. Mint ahogy a legtöbb komikus szomorú, a legtöbb intrikus színész a legjobb barát és a legtöbb, buja szerepekben tündök­lő dómon jó feleség, vagy a legrosszabb eset­ben hű barátnő. Ezt a témát azok a különös botrányok tet­ték aktuálissá, amelyek az utóbbi hetekben a legnépszerűbb pesti sztárok egyikével, Gaál Franciskával kapcsolatban történtek. Egy karmestert például, mert nem dirigált a ked­vére, durván lehülyózett, sőt állítólag tettle- gességre is sor került. Egy másik esetben „konfliktusa11 támadt egy szegény, alázatos ügyelővel s az ügyelő sérülései két bélen túl * gyógyultak. Legutóbb azonban még zajosabb botrány keletkezett körülötte. A templom egerét ját­szották a Belvárosi Színháziban, a főszerepek­ben Gaál Franciska, Somlay Aladár és Z. Molnár László. A művésznőnek valami nem tetszett s pa- táliát csinált, úgy hogy a színfalak mögül a nézőtérre is kiszivárgott csattogó hangja. Kérték, csendesebben murizzon, folyik az elő­adás, zavarja a játékot. A kis naáva Z. Mol­nárt tehetségtelen ripacsnak hizelegfce körül, aki tanuljon meg előbb szint játszani, azután menjen a színpadra. Amikor pedig Somlay Artúr, a legnagyobb magyar színészek egyi­ke, a darab rendezője lépett fel vele szem­ben, röviden piszok parasztnak, a feliháboro­dó színészeket pedig piszok bandának sérte­gette. Aztán folyt tovább az előadás. Somlay, a bankigazgató beleszeretett Gaál Franciskába, az édes és okos és figyelmes, gyengéd „tem­plom egerébe11 s amikor a megnyugtató happy end után elvette feleségül, s Össze­ment az utolsó függöny s Gaál Franciska és Somlay Artúr kéz a kézben, mosolyáé hálá­val köszönték meg a tapsokat, összeült a tár­sulat es elégtételt követelt. A szinészegyesület vészbírósága szigora ítéletet hozott. Gaál Franciska fél évig nem léphet fel pesti színpadon. Miután azonban ma Gaál Franciska a le- geslegnépszerübb színésznők egyike a pesti színpadon, aki egymaga sikerre visz egy da­rabot, annyira népszerű s, oly nagy törzskö­zönsége van, — s mivel egy-két színház az ő vendégszereplésére építette azokat a remé­nyeiket, hogy valamiképpen szanálják ma­gukat, megindult a mentőakció s a szigora ítéletet kegyelmi utón arra változtatták, hogy a művésznő köteles nyilvánosan bocsánatot kérni Z. Molnártól és Somlay Artúrtól. Z. Molnár elfogadta az elégtételt, Somlay nem fogadta el, hanem felbontotta a szerző­dést a Belvárosi Színházzal s olyan nyilatko­zatot tett, hogy „azzal a hölggyel11 nem ki­van együtt játszani, nem érdekli őt a boosá- natkérós, mintahogy nem érdekelte volna, ha lefejezésre ítélték volna őt... * összeszedtem minden bátorságomat s elha­tároztam, hogy szemtől szembe megismerem ezt a veszedelmes művésznőt. Telefonon úgy beszéltük meg, hogy a Belvárosi Színházban találkozunk, az öltözőben, félórával A temp­loma egerének előadása előtt. Pontosan félnyolckor berobogott az igazga­tói iroda előszobájába. Olyan valóban, mint „a templom egere11. Szerény, szürke kosz­tüm volt rajta, kis kalap, a kalap alól kihaj­lott valami kis bronz-hajacska. Kicsiny ter­metű, mint egy lds, 15 éves, nem is túlságo­sain fejlett leánygyermek. A szemei fárad­tan néznek, az arca fáradt és a hangja fáradt. Az a fáradtság az első, amit egy perces kon­venciónál. is beszélgetés után észrevettem rajta. Felmentünk az öltözőbe, ő udvariasan ked­vetlen, vagy mondjuk barátságtalanul ked- 11s nem nehéz kitalálni, hogy azt gondolja,! hogy jaj, de terhemre vannak ezek az új­ságírók, legszívesebben kirúgnám őket (neki nyílván ez a gondolat-tónusa), de nem tehe­tem, hiszen még rosszabbakat innának ró­lam .. Most az közömbös, hogy én milyen sablon- kérdéseket teltem fel a beszélgetés elején és ő milyen sablónválaszokat adott. Engem nem érdekeltek sem Gaál Franciska tervei és legközelebbi szerepei, sem legkedvesebb darabja és hasonlók. Engem az a különös probléma érdekelt, amely szinte törvénysze­rűvé vált, hogy egy színész az életben a re­akcióját éli ki annak, amit a színpadi alakí­tásokban a szerző akarata, fantáziája ráerő­szakol. Ez a probléma komoly és a kérdés is ko­moly, bármennyire pikánsnak is hangzott az első pillanatban: — Miért veszekszik mindig, Nagyságos Asszony,' az emberekkel? Tágranyiltak a szemei, kicsit imdignált az az ideges mosoly amely átviliant az ar­cán, de én nyilt tekintette] állottam a nézé­sét. Kicsit kínosan szünetelt a diskurzus, hosszú pillanatokig, aztán nem minden zavar nélkül, egészen őszintén kezdte mondani: — Én mindig veszekszem? ... Persze, hogy veszekszem, de csak akkor, ha okom van rá,.. Látszott, hogy kicsit szenved a vád alatt, amely népszerűségét kezdheti ki. Kereste a szavakat, miképpen magyarázhatná meg, hogy ő nem tehet arról, hogy hírbe hozták, hogy botrányokba sodródott, hogy bánja a dolgokat s nem érti... Kereste a megfelelő szavakat. Segítettem: — Nagyon ideges? Révedezve bólintott. — Fáradt? — Ki vagyok merülve, idegileg és fizika­ilag — kapott a kérdésen s szaporán folytat­ta, közelebb hajolva, most őszintén zenélt .ki­csit erotikus rekedtes, éneklő hangja — sen­ki annyit nem dolgozik, mint én. Állandóan legalább két színházban játszom, reggeltől késő délutánig próbák, délután tárgyalások, ruhák, szabőnők, bevásárlások, este szinház, szinház után szereptanulás, belemélyedés, analizálás, szó-stúdiumok... aludni sem le­het és reggel újra a robot, a rettenetes ro­bot ... Soha egyetlen szabad, semmittevő napom... Mikor vagyok én ember??... Mi­kor vagyok én asszony?... Pária vagyok.., Ezt ia fáradtan mondta. Hinni lehetett ne­ki, hogy kimerült. De mért nem megy pi­henni ez az agyondolgozott szellemű mim- kásnő? Hiszen nincsen szüksége arra a fel- léptidijra... Amikor játszik, fantisztikus ho­noráriumokat kap esténkint... — Hányszor könyörögtem, hogy engedje­nek el — panaszolja, de ebimi a panaszból már megbocsátható dicsekedés csendül — hányszor, de nem engednek. Ha tudnék, öt színházban játszhatnék minden este, darabo­kat írnak nekem s addig feküsznek a dara­bok az igazgatói fiókokiban, araiig én nem szabad ulok... Nem engednek pihenni... Ha akarnám, felléptádijakkal úgy kihasználhat­nám a direktorokat, akik ragaszkodnak hoz­zám, de nem teszem ... Beszéd közben sebesen festi magát, az öl- töztetőnő lábujijhegyen jár-kel s lázasan lesi a parancsait. A nagy sztár. A legcsodálatosabb gyorsa­ságú színpadi kaoriér-ek egyike. Az érvénye­sülés csúcsán sétáló pesti primadonna. Bol­dog? Legszi ve sebben elsírná magát az idegen ember vállára borulva. A veszedelmes, az összeférhetetlen színésznő, aki — egy szo­morú, boldogtalan, kis asszony. Ahogy festi magát, úgy élénkül és derül az arca. Már mosolyog is, amint feláll, már kel­letéén húzza a hangját, kezd „naiva11 lenni, kis irodakiisa-rszony, ingblúz, rakott szoknya, ijedt mosoly. Mosolyogva nézek rá és hallgatok, nagy szürkéskék szemeit rám melegíti egy-egy pillanatra. Csak nézem és csendesen kérde­zem: — Azon gondolkodóin, aasraonyom — ha szabad ilyen egészen neveletlent gondolni egy ragyogó, fiatal asszonnyal kapcsolatban —- milyen szerepkörben fog játszani, ha meg­öregszik, mert, ugy-e, az is bekövetkezik, Is­ten segítségével egyezer... Gaál Franciska — anya szín észnő? ... — Igen — mondotta egyszerű közvetlen­séggel — mondjuk, hogy anyaszinésznő, bár én még egyáltalán nem gondolkodtam ezen. Ha véletlenül sokáig élnék és ez annyit je­lentene, hogy megöregednék és véletlenül még színésznő lennék, akkor anyaszinésznő is lehetek ... Elmosolyodott. Szellemes fordulatot adott: — Hány naiv öreg van az életben, én majd az öreg naiva leszek ... Újabb csengetés. Mozgalmassá vált a folyo­só. A színészek az öltözőiből a színpadra siet­nek. Utolsó pillantást vet a tükörbe. Most egészen olyan, amivel meghódította a pesti közönséget. Valami friss báj van benne, egé­szen megkapó eh araié, gyerekes szende ség, hallatlanul kedves. — Ilyen hát az a hires, veszedelmes, össze­férhetetlen Gaál Franciska?... El sem tu­dom képzelni, amikor nagyon haragszik . .. —- Pedig én nagyon tudok dühösködni — mondta igen komolyan — és magára is na­gyon fogok haragudni, ha rosszakat ir ró­lam ... ...Talán nem is olyan nagyon rossz, ami­ket írtam ... Csak igaz... Az Iván-társatat kassai szezonnyitása elé Kassa, március 28. (Kassai szerkesztősé­günktől.) Iván Sándor szín társulata április 1-én kezdi meg a tavaszi szezonját Kassán, amely nyolc, illetőleg 11 hétig fog tartani. Mint jelentettük ugyanis, Nedíbal operatársu­lata ezidén budapesti és bécsi vendégjátékai miatt valószínűleg nem jön el Kassára, ezért az operatársulatnak járó hat hetet egyenlő arányban osztják fel a magyar és a szlovák színtársulatok között. A kassai magyar sze­zon jó eredménye annál is inkább kívánatos lenne, mivel a társulat kisebb városokban tar­tott szezonjai a lehető legsizomorubb anyagi eredménnyel végződtek és a tavalyi eszten­dőkhöz képest aránytalanul magasabb defici­tet hoztak. Iván igazgató számára. Ennek fő­ivént az az oka, hogy kisebb városokban a társulat tuLhosszu ideig volt kénytelen időzni és a városok közönsége a leglelkesebb támo­gatás mellett sem képes eltartani ilyen első­rangú nagy társulatot. Természetes, hogy en­nek oka elsősorban a mai tarthatatlan kerü­leti beosztásban rejlik, amely Iván Sándor tárralatát legjobb állomáshelyeitől fosztotta meg és ezzel színészetünket a lassú sorvadás útjára kényszeritette. Ivón Sándor a mai helyzetben csak óriási megfeszítés árán tud boldogulni, mivel arra nem hajlandó, hogy tárral a tán ak nívóját csak egy fokkal is csök­kentse. A Kassára érkező szín társulat repertoárján csupa nagysikerű újdonság szerepel, melyek a budapesti színházakkal egyidőben kerül­nek itt előadásra, ezért megérdemlik a kö­zönség legteljesebb támogatását. Az idei ope- rettujdonságok közül szinrekerülnek a Tom- my és Társa, Katica, Fekete szem éjszakája, Csúnya lány, Sisters, Halványsárga rózsa, Diákszeneiem, Mips Amerika és Szeretem a feleségem. A prózai újdonságok közül pedig Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Légy jó mindhalálig, Takács Alice, Egy-kettő-három, Földmélküly János, Béla, aki 26 éves, Két lány az uccán, Matyika színésznő szeretne lenni, Cigányok, Agglegény apa és az Azira. Azonkívül tervbe vette Iván a legkitűnőbb .pesti színésznők és színészek vendégszerepel- letését, akik közül Lábass Juci, Titkos Ilona, Honthy Hanna, Makay Margit, Csontos Gyula, Kis Ferenc, Rózsahegyi Kálmán, Sarkady Aladár stb. lépnek föl több estén a kassai színpadon. Reméljük, hogy a kassai közönség eleget tesz majd kultuckötelességének és teljes ere­jével áll oda sokat hányatott színészeink mel­lé, akiknek Kassa ma az egyetlen fix bázist jelenti, ahol pótolni tudják a vidéki városok­TÍZ EV a csehszlovákiai magyar kaitok lírai antológiája 1920 -1930 íj sxtoveaszkó! magyar könyvpiac húsvéti szenzációja! Április közepén jelenik meg! mMiwii—Bainiiiawi Nátha, köhögés és grippe, röviden, minden meghűlés fi L PR menthol-sósbcrszesz dörzsöléssel elkerülhető. Egészséges és ellenállóképes akar Ön maradni? Dörzsölje testét állandóan Alpá-val! Ügyeljen az eredeti, plombáit csomagolásra! bán elszenvedett hatalmas deficitet. A társu­lat agilis titkára, Varga Béla vasárnap óta Kassán tartózkodik, hogy előkészítse a tava­szi szezont és elvégezze a bérle'gyűjtés mun­káját, melynek eddigi eredményéből jó sze­zonra lehet következtetni. (* *) Pásztor Borisba nagysikerű prágai hangver­senye. Pásztor Borikká, az erdélyi magyar hege- dümüvésznő, aki itt ..Prágában végzi az állami kon­zervatórium mesteriskoláját, a mesteriskola leg- utóbbbi hangversenyén Dohnányi Ernő P-rinr hangversenyét játszotta. A fiatal magyar művész­nő pompás bravúrral és elmélyüléssel játszott. Technikája, már ma erősen kifejlett, tónusa rend­kívül kellemes és egész zenei egyénisége sokat ígérő. A. hangverseny nagy követelményeket tá­maszt az interpretálóval szemben és Pásztor Bo­rikká az összes követelményeknek teljes mér­tékben megfelelt. A mesteriskola hangversenyén a legkiválóbb tanítványok léptek fel és tárgyila­gosan megállapítható, hogy a magyar művésznő mindenkivel felveheti a versenyt. Igen nagy és megérdemelt sikere volt. (*) Kotász Károly kiállítása Torinóban, Róma és- Milánó után harmadszor kelt feltűnést. Kotász Károly magyar festőművész, aki most Torinóban állított ki. A kiállítás megnyitásánál több szemé­lyiség jelent meg és a sajtó nagy elismerés hang­ján ir a magyar művészről. Az olasz trónörökös is meg akart jelenni ezen a kiállításon és távol- maradását levélben azzal okolta meg, hogy csalá­di ügyek távoltartották. A torinói magyar kon­zul a megjelentekkel ismertette a magyar művé­szi irányokat, különösen Kotász művészi felfogá­sát és páratlan technikáját- Rómában az országos szépművészeti múzeum, Milánóban pedig a városi muzeum vásárolta meg Kotász egy-egy müvét. (*) Anna May Wong legnehezebb problémája. Anna May Wong mesélte, hogy az újságírók igen komplikált dolgokat kérdeztek tőle és ő képtelen volt válaszolni. Arra a kérdésre, hogy mégis mi volt a legkényesebb kérdés, az ünnepelt filmsztár igy felelt: „Egy fiatal hírlapíró azt kérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a modern Kína gazdasági jövőjéről1*. (*) A hollywoodi magyar kolónia. Bíró Lajos a Fox-studiólhoz szerződött. Bító megérkezése után meg akarták csinálni a Sárga liliomot beszélő- filmre, de Báró más szerződést vállalt. — Vajda Ernő nj témán dolgozik, amelyet Lubitséh fog ren­dezni. Heti fizetése kétezer dollár. — Kertész Mi­hály a W&rner-studióban rendezi újabb beszélő- filmjét. A magyarok közül Lúgosa Béla kapta az egyik vezető szerepet. Kertésznek és Lúgosának egyaránt heti ezer dollár fizetése van, de mág Kertésznek állandó a szerződése, addig Lugoei csak egyes darabokhoz köti le magát. — Kovács Károly sok magyar dal- és tangók ompozició révén híres ember lett Hollywoodban. — Bohém Endre a Foshoz szerződött. Uj szcenár kunon dolgozik. — Korda Zoltán „A pokol szépei11 címmel eredeti filmtémát ír. ő is a Fox-nál dolgozik. (*) Idegroham és siker. Lőtte Lehmann bécsi énekesnő most koncertet adott Pániéban a Theatre Ohamps Elysées-ben. Régi bécsi és francia sanzó- nokat énekelt és a párisi közönség lelkesen ünne­pelte. Lőtte Lehmann fellépése előtt valóságos idegrohamot kapott a drufckolás izgalmáétól, mert a német énekesnők túlnyomó része mindeddig megbukott a párisi közönség előtt c»ak azért, mert németül énekeltek. Neki azonban sikerült. (*) Jannings ünneplése Bécsben. Récéből jelen­tik: Jannings Emil, a híres német színész első fel* lépése beszélő szerepben Octave Minbeau „Az üz- let“ című darabban valóságos diadalt hozott a művésznek, akit minden felvonás után számtalan­szor előhívtak és viharosan ünnepelték. A mű­vésznek szánt koszorúk valóságos virágerdőt al­kottak. A közönség sorában levő nagyszámú mii vész és iró is csatlakozott azokhoz, akik Jan­ii Lngsot iinnepeitek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents