Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-29 / 73. (2294.) szám

1980 mártótus 89, sMnbti

ü Sarló levele i Prágai Magyar Hírlap

iiütiiifőségéhez

Pozsony, március 28.

Tisztelt Szerkesztőségi

A pozsonyi Sarló budapesti koszornelhelyeiiéBe ] kó. •)! kibomlott vitában, amelyben legnéóbb Dar-! vas -János ez ólai í meg tréfálkozó, de erőse® gu-! nyes hangén, a. következő nyilatkozat. íeköiléséfc' kérjük, annál is inkább, mert a' Prágai Magyár j Hírlap volt a b&ksője a Prágából kiinduló kisebbségi magyar ifjúsági. mozgalmaknak, a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségében ülnek azok, akiknek első generációs élményeinket köszönhetjük és akik teputeO^t adtak arra, hogy a ma* gyár kisebbségi és szociális problémákkal b&ha-i í pan fogíalkozzunk. A P. M. H.-ban megjelent j tudósítás és Dzurányi ízászló vezércikke után j Erogyá-nyn Kálmán személyesen vitte fel Prágába részletes nyilatkozatunkat. Ez » P. M. H.*ba<rt nem látott napvilágot, azóta azonban teljes egészében megjelent a. Pesti Napiéban. Ennek lényegét *. kővetkezőkben rekapiíiL áljuk.

Mindnyájan megdöbbenéssel értesültünk a. ma- j gyár képvtoelöháziban történtekről. A „aemxetáru- lás" vádjára a tények ismertetéséveá íefóisönik, annál is inkább, mert 3. magyarországi és a. kisebbségi ifjúság közötti ariöde® esetleges öBSBotfr- zéenek vágj* félreértésnek elejét, akarjuk venni. Ez a szempont vezette kiküldötteinket fe, amikor a budapesti zendőráökarpálánybelj^tes. todáltyá- nyára elállottak a Petofí-szobor megkosioruzásá- től, elkerülni óhajtván a magyarországi diákság egyes köreinek esetleges támadó magatartását. A Sarló koszorúja egy kultirrmozgalom azímbeliuma kívánt lenni, egy olyan kulturmozgajoin ssknfoo* lúma, amely ma nemcsak a Sarló vátagyülésein, de a magyarországi és erdélyi uj magyar nemzedék bontakozó szellemi életében is nagy szerepet! játszik. Minit- kulturmozgáJom ezzel a félreértet* koszom szimbólummal csupán annak a' bdttokuek akartunk kifejezést adni. hogy a középeurópai népek egymásrautaltsága történeti szükségesség és ezt kizárólag a nemzetek közti igazságos békesség és a közös szociális bajok megoldása valósíthatja meg. Sajnáljuk, hogy félreértettek, holott mi sem áíUampolitikai, sem napi-politikai törekvést nem akartunk kifejezni. Kultomozgalmunk szellemi háttere pedig csak a társadalomtudomány, a közgazdaságtan vagy kuifcurtorteneílem eszközeivel bírálható el,

A pesté koszoruelhélyeZés pozsonyi, a Sarló helyiségében nagyszámú diákság jelenlétében megtartott — március 15-i ünnepélyünkkel függött össze, amelyen Kossuth Lajos dnnakonfödera- cióe koncepciójának nyomán a Sarló vallomást .tett az 1848-ae magyar ez»abd«ág5ta«:b»c fölme- jült, de meg nem oldott kossufhi gondolatok: a parasztság földígénye és aa agr árkörülméuvek között maradt .dunai népeknek a kölcsönös jogtisztelet alapján va-ió kiegyezése mellett.

Budapesti koszorúnk nem az államokat., hanem a keleteurópai nemzeteket fejezte ki. Az államok fogalma nem azonos a nemzetekével. Ezért vittük le a mi nemzeti színünk gyanánt a. piros- fehér-zöldet, s ezért- vittünk le nem csehszlovák. hanem esek és szlovák, valamint román, szerb te horvát színeket. A vörös szalag sem pártszo- eiaiizmust fejezett ki, hanem , a szocializmus tudományos társadalomezemléletét szimbolizálta.

Leszögeztük a Pesti Naplóban, ezt is, hogy nem a Petőfi-szobor megkoszorúzásának betiltása fáj, hanem a magyar belügyminiszternek a-ma vádjai, amelyek nemzeti becsületünkbe gázolnak. E vádak. ellen tiltakoztunk s megismertettük mozgalmunk eddigi munkásságát, amely éppen a- nemzeti megújhodás problémáit vette fel a kisebbségi magyar uj nemzedékben. Azokkal a magyarországi diákokkal pedig, akiktől a budapeezi rendőrség koszorúnkat féltette, csakis a színvonalas szellemi vitte formájában akarunk megküzdeni Hiszünk abban, hogy a magyarságra uj történelmi szerep vár Keieteurópa ezéthaspgafofct területén- Hisszük az! hogy* a magyar népet belső szociális válsága te kisebbségi balsorsa a keleteurópai szükségességek legerőisebbb hirdetőjévé és kovászává érleli meg* És tudjuk azt, hogy e történelmi s-zerpp katasztrófába fül. ha neon mi, építő szándékú magyar értelmiség készítjük elő, hanem, a//, ellenállhatatlan történelmi erők vak kitörésére bízzuk a jövőt.

A Pesti Naplóban közölt nyilatkozatunkat Darvas Jánosnak módjában állott még kéziratban elolvasni, s mégis azzal vádol meg bennünket a gúnyolódó sorok mögül, hogy 1. más „arranasi- roata“ a Sarló tagjainak budapesti útját; és 2. a Sarló íkoezomjáva] egyformán opportunista volt a -magyarokkal, csehiekkel, szlovákokkal, romá nokkal, szerbekkel hordátokkal és . vörösökké! szemben. Leszögezzük még egyszer, hogy senki* ne! exponensed nem vagyunk, s bár minden int-cl- Ifífktii41 megértésére szám ttunk, senkinek jóakaratát vagy szere tetőt nem akarjuk gyáva opportunizmussal megszerezni, hanem csak az uj nerrMJO- dék uj történelmi követelményeinek logikus kifeje. zését akartuk adni. Darvas János cikke nemcsak egy kultuimozgalmat kicsinyeit le tréfával, nemcsak embereket kezdett ki a személyi sértegetést megközelítő módon, de aláásta, megtámadta az u-j magyar nemzedék nehéz küzdelmek elé néző jövőjét is. Küzdve a magyar bűnökkel szembe szállva a- ránktörő csehszlovák sovinisztákkal, kitágádV.i é- kigunyojva, továbbra is kitartunk elveink meí- i'út és nem félünk attól, hogy magúinkra maradunk. Magyarországon és Erdélyben nagy tábora van már azoknak a gondolatoknak a fiatalok kóréhem. nmslye/kéti mi 'M kándttr*

Mária Terézia partomje

Peslbadai história az illatszerek hőskorából — A Jiehete-nárclsz-batzsam** tündöklése és bukása

Budapest, mézem® vége.

A XX. Mázad asszonyé. ©lőtt termésaetesnek

látszik he, hogy a jó parfümök tökéletes iluBiólként adják -vissza a különböző virágfajitiák üaitát. Az -ideges női fantáziáit nem ©okáig tudja lekötni egy- egy illat, éppé®, ezért a kozmetika piacán ma már a parfümök százféle IMatáinnyaliafo. igyekszik kielégíteni a modem dáma .szeszélyes Ízléséi. Szé»- félé parfém vívja a liarooi a budoárak ogyedairal- ímáért & a parfümmel együtt a kirakatokból as afegánsabbuá'l elegánsabb metszésű iSakömok versenyeznek a dámák kegyeiért Ugyanis a jó üSifot- szer szugigeezrfáv pompáját a müvésstessti ceásaofl&, ssép formájú üveg a duplájára tudja emelni. Mert hiséeö a parfém -és körülötte minden csak sisesaély, .fantázia és illúzió, mint maga m álltait.

A jó parfém nemcsak aa orridegeket. ceükllian.- dozaaa, hanem a .lölekibe is feangulatoí lop. Meg tudja szépíted a jeLeoit, szebbé tudja tenni a nő? s költészete varáaaeoí a. -egsivárabb percekbe is, A.

jó parfém iraga n jó

*

A mai Motyasrékfaet:- visaonyétva péSdáttí a Mária Terézáa-korabe-M paTfómak éppen olyan práimi- ti-Tok voltak, imint. a kora ^iMigitóesakösét repreesn- i?áló fonott-belü k^yugyer-tya a Wolírasn-égö mellett. Jía a vegyigyáraik tucatszámra ontják a kü- iönböso j.parfónioscMiákait^, rfssoot a XVIII. századbeli Pest-Budán bjfotü'rkén.t terjedt. pl a bére annak. ha ágy-egy g-aadag dámra Béasbdí ka®a érkezvén. csókra nyújtott kesén a h-odolatral meghajtó arssíán valami njmódi baiassaa iliatát éreizte meg. Mert a dámának csak a kesén érezhette meg as illatot, a mháján nem. Ugya-nás annak a komák nem vplit olyan ilfeíSEeire, melyet a ruhára veszély néteül rá lelietett volna cseppenteni. Foliiot hag^/’ott a snÖT'e'tien, poásáón, selymen • a rokokó dámáinak rmindenfajta parfdmje, as an;áaiitő i'Mífru roamarfng'- oüaj éppen úgy, mint a Sfortzák Mres rózsaesssen- oiája Tujgy a török ksbnároík által ánussiíott küáön- bőffiő péfflsmahaniísite'ányoík,

A pair főm ráfflca 1-dncs volt. csak a s*ago» pomádé d-ivatesott. És m cr-diináré rőzeavte.

#

Ezerhélssárficívenötben nagy ásenzáaiót keltett a pesti és budai dámák MM az a osodálates parfőm. imofyet Vörösh-heőy Boldfizeár, a budavérböH „Mihály rsd!<angyal[lioz,< cimae-tt patika tulagdcmoKa (hozott f-o-rgaloaníba. Xenics-iak ' az erős, átható ás sokáig fair tó illata miatt, keltett saeínaádót, hanem ifok'ámit - a®érf, ,merf a ruhára is rá lehetett cseppenteni. Nem hagyott foltot. Nagy csoda voÜ!. Qlyan, .mint .m-egjei'enéfwiikioir a rádió. Talán annál is nagyobb. TökfiefetsE iíiluajiójőt, ilteltette a uárciisznaik. A patikus ’..Ftíiete-.DároTíc:ája']Tsa-minak‘‘ nevezte eL

Otyan nagj1 cso-la volt ea a parfőm, hogy* a* emberek valanri migzíikumot, boszcrríkányiságot, sót cealáfit sejtettek mögötte. Olyan kdieieteser-iten íüM el s ruháról és' olyan fenséges illata volt, ttogy egj'S-zei'üen nean tudták hinni benne. Kd&őbb aztán, aimíikor ráesztnálteík, hogy semmi ördöngösség nem rejtőzködik a , ..Fekete-nárcisz-bailzsiáin'"'

issögiM. o»pcrőHo«pűra dfeMptodtóik w öaeeee üvegeket, mélyeiket a VörÜBklheőy patákájánek labanild- r fosna huseoamiágy óréntoént prodiifaáitoá tudott. A

ipoetalliocai vidékről is egyre hozta a m&grendébé- seket, mert hiszen, a® aJfökM kurfták és a havasokra nóziő ikasitélyok boldog dámái már ei sesm tudták képzelra as életet ,,Féket©-aérrfsa-'ba'la&ain*'1 aétoük Elvégre aani divat, m .dikat, teliét kötelező.

A csoda hire etjufoti; Bécsbe ss. Mária Teréziáit elbűvölte és rabjává tette a „Fekete-náTxása- be>liasasn‘<. Tticafonikéiit. retsdéfte a szenzációs paff- fómöt Csak. akteor mondott I© — bár fájó száwel — róla, aaníkor ésasmrette, hogy a* udvaPhÖlgyai is egyteWegyjg asst hasmá|ljá)lir- Ebben a gestzbusá- höm, ’temniészetesen a® örök asszony ütközött fed a nagy ikárálynöb®. -Szép, szép a divatos ruha, de csak addig, amíg .uíam soka® vdselálk. Vagy éppen amíg miás valaki haeonlót nean váeeL ügy Miteásik, éli és a téted a parfümre is. Sót áStett már a feen- nyoLcadák ssázadbasi isVöröeíkheiőy «amek ©ÜSeasér© is úgy meggazdagodott e ,, Fekete -:néröÍÉ2wbaiBsaan “-ból, hogy aáág kát ssat&aéő leforgása alatt emeletes, tornyos ba/rókfe- házwfc tudott építtetni a Fontom uooáiban.

Ez a ház tett a veszte.

Ugyanis Fram Wacspaneir, a pesti német pa'tákus, iirdgykedtni kezdett a Vörösklh-sóy BókJatzsár sikerére. • Egykorú íirásolk tanúsága ss&rfot csaikneic gutaütésí ikapcutt, aimtfkor hírét vette, hogy a buda- várbefd patikus divatos barokk-kastélyt építtetett... Mílb(S? Hát tesmésaetes, hogy a ,,Fekete-náreisz- balasasn4*' órfási űtd&m kassnábdiL Olyan gyüüöliet ás Érágy»ág tobtződett emiatt Wacnpauerban, hogy a j' ^F^rete-issárcfliSE-balasani" k^zitöjcrői ó®árlö röpáiratot terjesztett A töpinaíBbasi szt áí- litetta VöfrcskheóyrSL hogy ei ^Fekete-aérciisn* bakzsaan" receptjét Bolognáiban egy Giovanm Pháró nevű vegyésztől lopta el s a balzsamot, minit saját | laiTáilmiányát hozta forgöíl'oezba. A helytartótanács I ellőtt pedig aasal -fododta meg, hogj; a ,,FeIcete- ! uáms&bal^amóii" minit bájitalt is ajácip és ám- j altja a férjükre féltékeny asszonyoknak, t Vörötíi’kiheoy érre a hétenemiélyee tábla előli, iasdi- kott pert Waczfpaue-r elitem rágalmazás miatt.

; A per vége m lett, hogy Waczpauer tizenkét i tanú jelenlétében ,bocsánatot esdékelt" Verö^aheóy | Böidázsárfól.

| • Vöröskheöy megbocsólbolfit, de Waczpaiuer — nem. | Wacspauer nem az az ember volt, aűaí csak úgy, | 'mint egy könnyű prüsszentést. viesaa tudta volna | fojtani az irigységét és csak úgy egy (korty italként j ie tudta volna nyelni a VöTOsiMieőy egyre nagyobb gazdagságát. Ment hiscen a ,.Fokefe-nércisz-ba'l- zsaim£‘ üzleti síicerének csak használt a röpiraf és 0. per nioTnán támadt pletyka. Most. már aztán mindenki igazán kiváncsi volt a boszorkányos iliaitszerre. És csak úgy* dóit a pénz a brcdavárbeli patika fiókjába.

#

Waeapauer közben ravasz tervet, aszett M, Olyan 1 furfarrigoe cselhez fcd'yaanodott,-amely arra vall,

hogy ets tm okos mámét pentákue tökéletesed issneffte & tömegpeBsihét Azt csinálta ugyaede, hogy szárút kttartásBOil laseamkáctí; vdsszafopta magát a Vörös* kheőy barátságéba. Mikor aztán már látta, hogy Vöröskbeőy gyanútlanul fogadja s amákar látta, hogy egyikét ,Jó“ tamácsát effienvebés néBcDe magáévá teean, újabb ,J6 tanácsot" adott. A^á taoáceotta Vöeüdklheőynek, hogy váKcetasea meg » balzsam nevét. Mert hát a ,,Fetoete-náncásB-balaBaatt'*! elnevezés már divatját unittá, elcsépelt, unott, kopott Sokkal jobb lenne, ha vadaim txj, szeDzációR. dávatosan oeeogő neveit adna neki. PoWáuá «0t; hogy „Mária Terézna-bal®sam“,

Vöröekheőy káitörő örömmel fogadte a jő tsané^ csőit Miodjért engedélyt la (kiért a bécsi kenceÜá* riétöi, hogy a királynörőil neveahesee el a csodák* tos sílatezetrt. Az engedélyt megkapta. Pár hát? múlva már nem „Fékete-nárciez-balaHaim64 névec áruMák a buda várbeli pattkában m országsáéra híres parfőmöt A vignettám ©b volt nyansa*v»^ LHMfUfikwi „Maria Thereeia" Buda, 1877.

Pár hónap múlva sémidnek sem kellett a „csodálatos" bálasam, A Wacepasjer ördögi tényé poas>- pásan bevált M. G.

Április 6-án d. e. 11 órakor a pozsonyi Vigadó nagytermében

Magyar cserkész ünnepség

legyek 20. 15,10, 8, 5 K árban a „Szent József'* könyvkereskedésben (Lörinckapu ucca 3) válthatók

taoaszi

kalapdioat

A tavasza kalapdivat a nyár vidám effimfoSjainak üameipd köntösébe ölibözíetá a hölgyeket és a teg- (különibözóbb formájú és ateiku katepujdcefiágok számára nyit korlátlan, tehetőségeket

A legnagyobb s»e«izácié diivatszakérUSk véte- mény6 szerint arz a tény, hogy idto ujbő£ népszerű áe álitalános viselet tesz a steleökianLmáju, rsags kalap, aanelyet mér * tavaszi kreációkon, is vfoág- dász ákesát

A azétes te cgy-enlötle©. kaosnáju ^seesseaK

veiouv- és szajlmaikajLaipoík. anaelyeáket alig néhány esztendővel ezelőtt úgyszólván teljesen kásaorótott a divat ezinpadáról a kis, ©aipk? aerü toque, nnosi: ismét népszerűekké válnak és természetes, hogy az uj kalapm initá'knaík eknaTadhaíatlan kelMkex e legkülönböiz^bb színű és mintájú gaalagdiistek, » etrasszcsattok és a vékony bőröveik. Nyári kalap- diszneik azonban, ismét csaik a virág jöhet számitae- b? éppen úgy, mint ahogyan általában a modem hölgykönönség egész öltözk-öd ésének stálusa a ruhákon is esükeég^sé. tesrf a sók te élénk^iaű

Érdeke® és merte® uptás egyébként a majdnem tenyérnyi széles, eokssinü szaíagdisz is, aimely előnyösen emeli a száleskarimáju kala.pok formáját. Kissé túlzottan újszerű a szabálpdalím rfok- szögetkiből, ferde négvveteíkből, vagy inás geometriai alakokból a kalapformána aplikólt saines minta, nemikülönben érdekes szabásbelá újítások mutatkoznak a karimanélkülid sapkakalapok ezdva- lakú kivágásaiban, vagy a karimáiknak íéhajbása által kdkiépzett nyakelensőkiben is.

A tavaszi kalapdivat ter-m'égziotesein megterem- tette a fantasztikus újdonságokat is! Bőven akadnak különböző sisak, turbán, pilótasapka, búvárba rang te más efféle különös alakú kailapujdon- ságok, de nyilvánvaló, hogy minél inkább halad nyárfeló a tavasz, annál hóditóibban terjed, el a ezéleskarim'áj u kalapok általános viselete, amely sok esetben fölöslegessé teszi a napernyőt is.

A divatozom egyelőre sötét maradt! A sötétkék és fekete kalapokat általában igen kedveli a hölgyközöneég te a különböző szalonokban egyelőre csak elvétve kísérleteznek a rozsdabarna, világos drapp, piros vagy zöld kalapok bemutatásával. Könnyen érthető, hogy a különböző szinösszeAlliitá- sokbam általánossá vált kalapdiiszék a legelőnyösebben a sötét alapszínű kalapokon érvényesülnek s a hölgyközönségnek az élénkszlnü kalapok iránt való tartózkodása ebben az. egyszerű okban találja a magyarázatát

Minden jel arra vall. hogy a dávaitárányzaiínak megfelelően szimes, ötletes te sokoldalú lesz tehát a kailapdávait is és bizonyos, hogy a piacra kerülő újdonságok közül minden hölgy könnyen kiválaszthatja az egyéniségének te Ízlésének megfelelő újdonságot.

Kultortmozgalmuulkra lehet tanító szándékkal 'reagálni, annál ss inkább, mert fiatalok vagyunk s azért mindig te mitideniMfcől szerefrdite! • vesz- ®zük az igáit szívből jövő megértő és jószándéku tanácsot épp úgy, mini; az ilyen ■ tendenciájú szigorú bírálatot '®. Lehet' veiönk tudományos sziu- vonalu vitát kezdeni.. Lehet benűnket kulturfogy- verekkel megbárálni és megtámadni, de ilitak-o- zic bennünik megeértétt nemzeti beteület'ünik, föladataink elvállalásának tiszta önzetlensége a nehéz magyar sorsproblémák megoldásáért küzdő azociáliis igazságérzétünk te egyéni tisztességünk is, hogy őszintén elgondolt törekvéseinkét akár gúnnyal lekicsinyeljék, akár piszkos politikai elönykereeéfinpk liélyegezgék.

A pozsonyi Petőfi-szoborról pedig csak anmyiit: A szobor előkerül még a városi pincéből, altikor, amikor a e®öh, szlovák és magyar fiatalok az élet- bő nőnek te jóvátcszik a múltat.

A Sarló nevében:

Asztély Sándor, Balogh lidgár, Öerecz, Kálmán, Boross Zoltán, 'Brogyányi Kálmán, Slnkovlts Béla, Tercbessy János, Varga Imre, Horváth Ferenc.

A másik fél utöszaya

A főúti léé élhez a Sarló álltai1 kifogásolit oiitóciink kójű, Darvaá János a következő reíloxiókat fűzi:

— N'Íiuk* tobetcégom a humor iránit & evérl, ha a oártócHiSjak saajliagnyei'véről irt oliMiem'be humor csu- ^Koijt bele, akkor az semmi-esetre nem ibelőtem eredt,'hia,uf«m cliovc benne vott a témáiban, n sadő- eok peefci geaatueábaiu. A geRStos, ohfcmerecm, ícn- véffosnek Muftv de, «■&><*, b*#®! «A menti máns

den oldalon félreérbéBt araitott vele a Saifo. Baillépés volt, legjobb eeetben baleset.. Iilyemkor mindenesetre a .legjobb mentési mód, ha a kánnáIfott is a humorosabb oldailáróíl veszi a dolgot, egy kis félire- ói'.fcte volt,' sebaj, okulunk beMOie. Én is ilyen staán- dékflml imagyaiázgaJttiam a P. M. Ií. olvasótábora öltött, hogy’ ezek a sarlós-fiuk vallójában jóakaratu igyellívő ekfototókueoik, az eüiekitiioianiuBukérit Irise-é mindeníki a magáénak tartja őket, de mert egészen eémlkl sem mondhatja őket a magáénak, mindenki gyanakfiziik kissé nájoik és 'fétreértii őket. Ez volt a cikkeim igám lényege e nem az, említ a Sarló tallóz ki belőle („aiinan!B?irozáe“ te „opportunizmus"). Semmi okom, hogy a Sarlót, lekiicsínyeljean. Sót : egyedül a Sar.kVhain. látok jővMgéretet. Azonban a Sarló minden beceültec: meilletit le nem tagadhatom, hogy itnáreiuei gesztusuk balog dolog voit. Az a kis tréfa ne fájjon nekik, ők hívták ki. .A tréfa Öt, de nem üt agyán. A kritáiks fáj. de a itoriitiilvátó] miég a® ifju- ség sem jelent, sailvue conductust. S aki (kót-ihárom ország hat nemzetének eadneiived demonistir«ációt provokál, aiz ezzel a gesztiussal kiilépeftt. a uaípdpoldibika iporcuwlijiáirvi e memitihetetienül állania kell! a napi po- liittloft knlltiibáják Hiába védekeznek, hogy pairdío®, fsaik doiktnina te déiiibáb-poézis te félreértés az egitez. A. dolgot meg is lelhet foidiitani, hogjr neau a közvélemény értette őket félre, hánejn ők értették félre a közA’él'ennéhyt, te a helyzetet.. Én a közvéleménnyel szá'iiiotiiaim szembe a sarlósok éadekében, amikor az előbbi léteit védtem, sőt a prágai ifjúság egy része előtt is pántjukra keltem, ők 'meg' „a® uj nemzedék nehéz iloütüd&limedv élé néző jövőjének alá- ásáBát te megtám adását" vélik ebben a itóipósiem- Vm Fiatotok, jefnik vm henA

A jiómagyauságukban nem kéte'llredik senki. Sőt elhüilt bennünk," távolban levő jóakaróikban a vér, amdlkor aura goedolitunk, hogy dólibábos mag>'ar poózdsüket le találják fordítani a jog rideg prózájára. De szerencséire Budapest félreértette filcet és e® rájuk nézve a jobbik eset. Azért, fiuk, jobban kell foglalkozni a rideg jog' prózával abban a jogi sze- mináriumbam!

A fiuk főleg azt a ikátejezésemet veszik rossz néven, hogy szerintem „félreértette őket az, add a pesti 'kiiirándiuilásukat aranzsiirozta'4 e le is szögezik rögtön, hogy ők ,piem expmnensei senkinek." Ez nagyon helyes, de én ennek leírásánál csupán azokra a jóakairatu és bizonyára érett baráti kezekre céloztam, amelyek a koszorú te 6zalogkölitoégek, meg a vasúti költségek fedezésével lehetővé tették a pesti kirándulást. Miiért kell ezeken a szavakon úgy fölizguilni? Hol ebben a sértés ? Én a félreértés el*- kerülése végett, hozzá tettem azt is, hogy kár volt a szegény diákok pénzéért, ment ezéírt a pénzért itthon is leheteti volna olcsón maróiudkodmi. Mert iga*: a pozsonyi Petőfi-szobor előtt is éppúgy tehetett volna hitet tenni a márciusa szabadságeszmék mel* lett, mint Pesten. Sót, jóval zavartelambbul, mert itt — mint Írásukból látom — a Petőfi-szobor zártkörű ünnepségekre igen alkalmas védett helyen, « városi pincében van. A fiuk e kérdésemre, sajnos, csak egy mondatban férnek ki. És ebben a mondatban kit érnek a kérdéseim elől. Biztosan félreértettek. Ami pedig a szailiagszínelcet illeti, nem győztek meg afelől, hogy a különböző nemzeti színek 'használatára íölfh'ntelimaaáert nyertek volua. És .\gj as Ágét** «5ahigBzianbo>Likn i'lduzónw voM-