Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)

1930-03-21 / 67. (2288.) szám

KVRUZSLÓK HAJNALA Irta: Márai Sándor Azt vettem észre, mióta kipattant ez a Zei- leis-svindli s beszédtéma is, hogy ahová for­dulok, ott lapul a kuruzsló. Igen és nagyon és elsőrangúan magas intelligenciájú ismerő­sükkel beszélgetve mindig kipattant valami olyan, hogy valakit a családban, most vagy a közelmúltban, küruzsolteuk vagy kuruzsolnak. A lenéző mosoly mögött, mely e közléseket kisérte, valami áttetsző, gyenge bizonytalan­ság bujkál s ez, meg az a 'körülmény, hogy ahol kicsit erősebben megy akarják fculturéle­tünket, elő'bujik a kuruzsló, érdemes arra, bogy a homályban bujkáló mesterkedések­nek most figyelmesebben a körmére nézze­nek. Mondom, nagyon meglepett, hogy vala­mi egészen enyhe kis kuruzslásiból minden­felől hallottam, amerre érdeklődtem. Persze, a nők mindenekelőtt, ők kuruzsolnak s ku- ruzsoltatják mindenféle kultúrákon s civilizá­ciókon át legmakacsabb ul magukat, — de akad a családiban mindig egy bácsi is, egy öi'eg apa, egy különben centine il fant felvilá- g'sodott, haladott és modern gentleman, aki érelmeszesedése ellen egy kültelki ur ideg- masszázsát használja, szivtágitlés ellen eljáró gat egy^ józsefvárosi hipnotizőrhöz, vagy he­veny gyomorrákjával szorgalmasan felkeresi Zeileis budapesti adleptusait, A család tud róla s miután a szelíd lebeszélési kísérletek meddöek s az energikus jelenetek eredmény­telenek maradiak s „a beteg korérzete szem- mellátíhatóan javult“ — nem találkoztam még kúruzsolttal, akinek közérzete ne javult volna kuruzsoltatás közben —, végre is belenyu­godtak, mert „ha nem is használ, de legalább nem árt". A müveit és haladott ember persze bánatosan int, ha ezt hallja, mert ő tudja, hogy a kuruzsló akkor is árt, ha nem árt s amíg a beteg közérzete javul, addig a beteg­ség vigan pusztít. Általában mind nagyon tisztában vagyunk vele, hogy a kuruzsló ár* tol más csirkefogó, akinek meg kell kötni a kezét, akkor is, ha szuggeszciója előnyösen befolyásolja a beteget. S miközben ezt mind tudjuk, nincs hét, hogy újabb és újabb kuruzs- lók leleplezéséről hirt ne kapnánk: olyanok­ról, akik édes borral és disznózsírral gyógyí­tanak rákot s másokról, kik kézfeltevéssel óe delejjel gyógyítanak akut gennyes vakbél- gyulladást. A kultarember, aki mélyen elrejt­ve szunnyad bennünk, ilyenkor örvendezik, bogy egy kuruzslót ártalmatlanná tettek. S amíg a kultaramber, aki bennünk szumy- nyad, örvendezik, az a sötét középkori lény, aki mellékesen szintén bennünk szunnyad, addig hallgatja megvető mosollyal az ismerő­sök előadásait arról az erzsébetvárosi uj ku- ruzslóról, akinek előszobájába nem lehet be­futni, annyira zsúfolva van, amig egy délután ideges gyomorfájásával, feltart kaíbátgallérral és szkeptikusnak Öltözve, felmászik abba az erzsébetvárosi bérházba. Vagy kimegy Sas­halomra. Vagy elutazik a turbános büvölőhöz Gallspaohba. Azért megy, hogy „meggyőződ­jön a svindliről“ s szépen, szabályosan és visszatérően kunizsoltatni kezdi magát. Túlzás nélkül: kuruzsló, ahová nézünk. A kuriiz:lóknak divatjuk van, mint a zord ko­rokban. Nálunk persze még istenes, mert a kuruzslás, jóslás és prostitúció tiltott vagy csak tolerált mesterségek. De kevésbé felvilá­gosodott országokban, mint Németország, az nyit kuruzsiószalont, aki akar. Minden német orvosra legalább egy Heilkünstler esik s mint a német orvosok megállapították, minden Heilkunstlerre ötször annyi beteg esik, mint egy orvosra. Ausztriának nincs egyetlenegy reguláris gyógyintézete, mely 60.000 beteget gyógykezelne egy évben, mint a gallspaohi Zeil- eis teszi. Paris a knrnzslók Mekkája, ahol na­gyon gyakran a diplomás orvosok is kúruzsól­nak, nem beszélve a francia gyógyszerészek­ről, akik lelkes kuruzelók. Amerre tehát a Nyugati Birodalomban, a kultúra s a felvilá­gosodás e végvárában pillantásunkat vetjük, mindenfelé szépen virit a kuruzslás, a komoly és megbízható orvostudomány árnyékában s ha így van, már pedig ezt nem mi laikusok, hanem az orvosok állítják, akik a keserves koruk urreneiát a zsebükön érzik, érdemes len­ne megkeresni az okát, hogy miért bízik a buta. és műveletlen és haladni nem tudó tö­meg jobban a Zeileisban, mint heves és név­telen belgyógyászainkban? A buta és műveletlen tömegnek mindenek­előtt fáj valami, — a hasa vagy a tüdeje, vagy rákja van, vagy rossz a vére, — s mielőtt el­megy a kuruzslóhoz, átesett a orvoson s úgy találta, hogy nem érzi magát jobban. Egy vi­lághírű orvosprofesszorral beszélegtve erről nemrégiben, a professzor egyike a legelfogu­latlanabb tudományos embernek, akit. isme­rek, vállat vont e azt, mondta, hogy minden­nek van oka s ha a tömeg most tódul a ku- ru/,sióhoz, aki csal, akikor elóbb megjárta az orvost, aki tehetetlen. A sebészet csodáit, mind ismerjük s reménykedünk benne s nem lehet tagadni azt se, hogy belgyógyászat r bakteriológia terén is vau haladás, — de hegy ez a haladás, a feladat nehézségeit hoz­zá mór ve. milyen lassú, véges és bizonytalan, azt minden lelkiismeretes belgyógyász tudja. A buta t- műveletlen tömeg tellát addig járt az orvoshoz, amig megcsalta a kuruzsióval. Megcsalta, mert segíteni az se tud, de leg­alább mulatságosabb, titokzatosabb, látszólag olcsóbb, s mindenesetre más, mint az orvos, aki tudja, amit tud, már mint azt, bőgj- csak ritkán tud segíteni. Ki a kuruzsló? Egy em­ber, aki néha elvégezte, gyakrabban nem vé­gezte el az egyetemet s azt állítja, hogy egy titokzatos és többnyire univerzális gyógyító- eszköz birtokában van, egy elektromos rúd vagy egy bájital birtokában, mely egyformán gyógyít vakságot, fehérvérűséget és székreke­dést. Már most a beteg, akinek vakságát, fe­hérvérűségét vagy székrekedését az orvos nem tudta gyógyítani, nem látja be, miért ne menjen el a kuruzslóhoz, aki legalább azt nyújtja neki, amit az orvos nem tud már nyújtani: hogy hisz benne. Hisz benne s ha erről nyíltan he szélünk, a hivatalos tudomány hibája, hogy a buta és műveletlen tömeg hite megrendült a hivatalos tudományban. Ennek a megrendülésnek szo­(3.) Megszámlálhatatlan évmilliók múltak el, amikor egyszerre, a földtörténetem fcis&en- ketedik órájáíban, a geológiai újkorban, ha talmas forradalom támadt földanyáhk testé­ben. Rendkívül erős feszültségek rázták a föld kérgét, azok a nagy ráncvelések, ame­lyek már azelőtt is folyamatban voltak ala­kot öltöttek, ff l&rcier-korssakbm felbolt ózó dmk a föld legbxzMmasabb gyürődött hegységei: « Boucky Mouvjiadns, a Pyreneusok, a mi Alpesemk, a Himduktis és mások, végül mint a legimpozánsabb zárókő, a Himá- latja rendszere. Megmagyarázhatatlan, óriási erők északról déli irányban ható nagy egységes nyomás­sal gyűrték fel ilyen módon a Himálaját és Magiasázsáának sok más sziklabástyáját, dél­re hajló Ívben nyomták ki a Himálaját, az iráni ivet, a Hinduikust és még sok más lánc­hegységet. Amiig tehát az Alpok ive észak felé, a Himalája begykanaja dél fölé hajlik, élénken képviselvén az ázsiai típust, ahol a forró tömegek mozdulása dél és délkelet felé irányult És már a keletkezés idején, azután t nyomban a hegység létrejötte után meg­kezdték működésüket a romboló, lelwrdó erők, a lerohanó vizek milliói, amelyek a tenger mélyéből felemelkedő sziklafalak sok tízezer esztendő munkájával — mintha vésővel dol­goztak volna — finoman kicizellálták, völ­gyeket, szurdokokat hasítottak, a redőket láncokká változtatták, hátakat, ormokat, csú­csúikat faragtak az egykor sima, magasra bol­tozott hegytömegbe és addig furtaik-faragtak rajta, mág kialakították a Himalájának mad, t.'képi szépségekben oly gyönyörűséges ké­pét. A viz mellett más őreik is dolgoztak a hosszú periódus folyamán. A HLmálaja fölött is elvo­nult a jégkorszak, amely a magaslatokat örö­kös hóba burkolta, amelynek tömegei önmagu­kat terhelve, a magaslatokról lefelé kezdettek csúszni, jeges szerkezetűvé sűrűsödtek, mint gleccserek töltötték meg a völgyeket és a ten­ger szino fölött 2000 méter magasságig a Hi­malája (Jeli lejtőin ad áe reszted tele. A hó mint­egy 3600 méterig esik. A gleccserek és a lavinák, a feszítő jég mind- mind hozzájárult a hegység mai alakjának létrejöttéhez. A jégkorszakra a diluviurn következett, amely már melegebb kiimát hozott, amire a gleccse­rek is visszahúzódtak a magas völgyekbe. A jégkorszaknak azonban nincs olyan számos nyoma a Hirnálajaban, mint az A1 perekben és itt hiányzik az Alpeseknek és a Tátrának az a nagy varázsa is. amely éppen a jegesek mű­ködésének köszönhető, a hegyi tavak és ten­gerszemek gyönyörűséges világa. Mindabból, amit mát idáig is elmond (it­tunk, láttuk, hogy a Himálája nagyon is „sok­ciális és tudományos oka van. Először is itt vau az a szociális abszurdum, hogy a cselé­dem, ha megbetegszik — pardon, de tények­ről beszélek, — szívesebben hozat a saját pénzén magántanárt, ha telik neki reá, mint ingyen a biztosító pénztár orvosát, aki „csak megnézi." Ez nem támadás, hanem egy álta­lános hangulat koustatáiása, nem vád, hanem jóindulatú figyelmeztetés'. Megértem és em­berileg méltányolom is, ha a pénztári orvos nem tud olyan kimerítően foglalkozni Szabó Julis mindenes gyomorfájdalmával, mint Bier professzor a londoni Rotschilddal. A lusta és műveletlen tömeg szemében a „tanár", a hi­vatalos tudománynak ez a dalai lámája, az ötvenpungős konzultáció é? ötszázpengős has- f el vágás el érhetetlen csúcsain trónol, tehát számára reménytelenek a hivatalos tudo- mánynak azok az ősforrásai, ha csak protek­cióval nem áll be klinikai esetnek. A kuruzs­ló olcsó, könnyen megközelíthető, „nem fáj" se az, amit csinál, sem, amit kér. Nagyobb s nehezebben áthidalható nehézség a buta s műveletlen tömegnek tudomány-ellenszenve. Kétségtelen, hogy a tudomány szakállt eresz­tett. Ha meggondoljuk, hogy jód és dhtam mellett gyógyszer alig vau s a félméteres la­tin nevű salycil-preparátamok. milyen törne­óídalu" begyrendszer, ivalakban húzódó ránc-, vagy lánchegység, egyúttal azonban perem- hégység is, mert az előindiai táblás vidékkel merő ellentétben, mint meredeken délre zuhanó fal övezi a hegyekben annyira gazdag Magas- ázsiáí. Mindezek a harmadkom lánchegységek — és ebben már nincs kétség — nagy tenger- mélységből emelkedtek ki. A hegy képződés előtt, sőt annak hosszú folyamata alatt is a folyóvizek hordalékát óriási mennyiségben nyelték él és raktározták föl a tengerek a fe­néken, amely éppen a rája hordott terhek miatt mindinkább sülyedt. Ezek a lerakódások össze­nyomódtak, ráncot vetettek és végül — vagy talán a ráncvetéssel egyidejűleg — a magasba szálltak, a tengerből kiemelkedtek. Lassan aztán elűzték maguktól a tengert ie, amely ezülte őket.. A hegyek közé szorult ten- geröbölbe a hegyi patakok mind több és több hordalékot vittek, az öblöt feítöltötték és az igy keletkezett termékeny sikság közepén ki­alakult egy, vagy több folyónak a vízrend­szere. így keletkezett a Ga.ronne-sikság a Pyre­neusok északi oldalán, a Pó siksága az Alpesek és az Apenninek hegylánca között, a Havasal­föld a Kárpátok déli ivében és igy alakult ki a hindosztáni alföld ie. Hogy milyen erők működtek ennek a hegy- óriásnaik létrejöttében, ma is sokat vitatott pro­bléma.. Vájjon a föld összezsugorodása követ­keztében keletkeztek-e a hatalmas hegyláncok, avagy pedig a földkéreg ama törekvéséből, hogy a kéreg minden részében egyensúlyi hely­zet álljon elő, esetleg a föld belsejéből feltörő meleghullámok boltozták-e fel a hatalmas redö- ket, ezekre a kérdésekre nem adott még felele­tet a tudomány. Egy azonban bizonyos. Minden emberi mértéket el kell vetnünk, ha magunk elé akarjuk képzelni azokat az erő­ket, amelyek a Himálaja felépítésében tevé­kenykedtek. A hegyrendszer láncai nagyobb területet borítanak, mint amekkora a mai német birodalom, hosszúságában 2400 kilométerre terjednek, vagy helyesebben — mivel a Karakó rum hegylánc is épp úgy a Himálajához tartozik, mint ahogy a liptói Kriván a Magas Tátra rendszeréhez — 2800 kilóméternyire nyúlnak el. A Himalájáról I készített keresztmetszet még impozánsabb Vannak olyan profilok, amelyek 80—1000 kilo­méter szélességben fognak összo 8000 méteres gerincű hegytömegeket, amelyek egyszerre meredek zuhanással szállnak le a tenger színé­nek magasságára­Mondottuk, hogy a Himálaja nem jelentékeny mint vízválasztó, annál fontosabb azonban, mint klimatikus választófal. Különösen fontos jelenség a délnyugati mou- szu/n, olyan szél, amely Ázsiában, elsősorban pedig Indiában lép fel szabályos időközökben, félévenként. A Himálajai-expediciók szempontjából rendkí­vül fontos figyelembe venni a monszun perió­dusát és Dyhrenfurth expedíciója éppen ezért forszírozta a tempót, hogy megelőzze a, monszunt, amely később oly i rővel lép fel, bogy a csúcs elérését teljesen le hetefclönné tenné. A monszun k eleiké zésének és periodicitásá­nak okát a klimatológia már teljesen felderltet­gét bocsátják az orvosok egyetéirtéeével gyógy­szertárak s kémiai laboratóriumok a gyanút­lan emberiség hasába, ha meggondoljuk, hogy j annak a Jóhiszemű tapogatózásnak, sőt sötét­ben tapogatózásnak, amit a belgyógyász az esetek nyolcvan százalékaiban müvei, minden diploma mellett milyen kevés a szuggesztiv ereje a buta s műveletlen tömeg számára s ha általában tudomásul vesszük, hogy bizo­nyos nagyon enyhe és jóindulatú esetek s a sebészi mimika kivételével a beteg vogelfrei az orvos kezében, még ma is, s a talkezelt- ségi pszichózis Jóvoltából egyre jobban az, akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy a kuruzsló Zeileis kastélyát 60.000 beteg ke­reste fel az elmúlt esztendőben. Ne értsük félre egymást, én az a kis szá­zalék vagyok, mely a hivatalos orvosi tudo­mánynak minden kezdetlegessége s gyarló­sága mellett ie feltétlen hive s szívesebben halok meg egy orvos kezében, hogy valami nagyot mondjak, mint javítok közérzetemen Zeileisnál. Nem a kuruzslás mellett beszélek, csak keresem a kuruzslás lehetőségének, an­nak, hogy van, az okait. S mert van és ter­jed, azt kell látnom, hogy a beteg csalódott abban a tudományban, mely a kuruzslóénál lelkiismeretesebb, de nem hatékonyabb. te. A forró nyári időben az északi féltekén levő Magasázsia pusztákban gazdag térségei, földtö­meged sokkal jelentékenyebb mértékben mele­gednek fel, mint az Indiai óceán vizei. E forró földtömegek felett a levegő óriási oszlopokban emelkedik a magasba, mig az óceán felett ter­jengő hidegebb levegőtömegek ilyen módon be­rántó ónak a belső ázsiai síkság felett keletke­zett Jevegöbarlangba. Ilyen módon a passzát­szelekre érvényes törvények szerint nagy dél­nyugati légáramlás indul meg Előázsia felett, még pedig különösen annak keleti része felett, az assami zugban. A tenger felöl érkező hide­gebb óceáni levegőtömegek párával terhesek és igy ütődnek neki a Himálaja hatalmas falá­nak. Éppen ezért ebben az assami zugban vannak az egész világnak esőben leggazdagabb vidékei, ahol éven­ként 10—12 méternyi csapadék esik le, tehát tizennyolcszor több eső, mint nálunk, ahol a csapadék évi mennyisége 71 cm körűi mozog, mig az esőben leggazdagabb márama- rosi hegyek között másfél métert, két métert tesz ki. A délnyugati monszunnak a Himálaja falá­hoz csapódásától lehet magyarázni azt az ér­dekes jelenséget, hogy a várakozás ellenére a Himálaja déli lejtőjén a hóhatár mélyebbre ereszkedik (4900 méterre), mint az északi ol­dalon (5600 méter.) Ez viszont visszatükröző­dik a gabona- és a fünemüek határában, amely a tibeti oldalon 4600—5290, a déli ol­dalon 3700—4600 méter között van. Mivel a csapadék keletről nyugat felé haladóban csökken, a hóhatár is ebben az irányban fo­kozatosan emelkedik. A monszunszelek olyan mennyiségben ön­tik a magukkal hozott páramennyiséget a Himálaja lejtőire, amely minden elképze­lést meghalad, a mélyebb rétegekben ez a csapadék mint eső, a magasabb régiókban mint hó jelentke­zik. Április végén, illetőleg május elsején kez­dődik oz a hatalmas esőzést és havazási periódus, amely csak szeptember végén, il­letve október elején szűnik meg. A Dyren- furth expedíciónak tehát feladatát április végéig be kell végeznie, különben a monszun csapadékai miatt óriási nehézségekkel kellene megküzdenie vissza­térő útjában. Aki az esőzés mértékét el akar­ja képzelni, legjobban teszi, ha megnézi a Hi- mólaja tájképét, a relief kialakulását. Csak ilyen óriási mennyiségű csapadék mellett képzelhető el, hogy a föld legfiatalabb hegy­ségén a korai vénség ilyen külsőségei, rán­cok, redőik, csorbulások mutatkozzanak, mini a Himaláján, amelynek testébe a viz 3000- 1000 méter mélységű réseket mart. A monszun tehát felkuszik a Himálaja déli lejtőin, megmássza a legmagasabb gerinceket is, a főgerincen is átszáll és a tibeti fentér ség félé is elkerül, do már csapadék nélkül és csak kevéssé nyomul Tibid felé. Ezért mondhatjuk a Himálaját a föld legjolentvkc n yebh k Hm a vá 1 a szidjanak. (Folytatjuk.) Nyolc férfi és egy nő rohama a világ második legmagasabb hegycsúcsa ellen A Prágai Magyar Hírlap cikksorozata Dyhrenfurth Himálaja-expediciójáról írja: VECSEY ZOLTÁN dr. Április végén beáll a monszun-periodus a Himátafa déli íeflőln — Óriási csapadékmennyiségek zuhannak alá — A iáid eső-zuga ~

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents