Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-20 / 66. (2287.) szám
ráüy napidij volt. És mert nem lévén a pénzzel bánni tudás mestere, bár utam javarészét már félig betegen és minden zajos alkalmat elkerülő, igazán komoly elmélyedéssel, takarékosan tettem meg, mégis deficitbe kerültem. Ráfizettem a dologra a saját zsebemből és hajlandó vagyok megsúgni a Slovensky Derünknek, amennyiben saját, külön budapesti Sherlock Hol mese ntég nem lenne ez adat birtokában, hogy hol tartozom mindmáig a deficit eredményeképpen 800 koronával. * De végezetül is: igaza van a Národny Den- niikuek. A P. M. H. körül tényleg bűzlik valami. Bűzlik az irigység, a rosszhiszeműség és a rosszakarat. Sötét hatalmak, amelyek már végigkóstoltatták velünk a kisebbségi sors minden keserű poharát. Tizenkét esztendő óta ülünk a vádlottak padiján bűn te lenül, tiszta ; homlokkal. No?, ha a Národny Dennikék demokráciája ezt az örökös vádlottak padján tartást a kisebbségi kérdés 1 egeé 1 ixányosa.bb és i legeurópaibb megoldásának tartja, mi igazsá- j gunk és bűnt elsőségünk tiszta tudatában nyugodtan vállaljuk továbbra is ezt a pollen-1 gért, mert a hatalom sáncain kívül védekező-j síinkben nem használhatunk egyenlő értékű; fegyvereket és nem javíthatjuk föl a nekünk juttatott állampolgári kalkulust. Csak egy a. megjegyzésünk. Állampolgári kötelességeink példaadó tel- j jesiléséért a leghivatottabh faktorok mellünk-; re tűzték már a siguum laudist ? a sár, amely- j lyel a centralizmus szlovenszkói előőrsei I minket akartak célba venni, elsősorban erre a signum laudisra fröccsen. Sajnálatos, hogy az a demokrácia, amelyet Masaryk elnök fogalmazott meg az állam keretében élő kultúrák szabad fejlődéséről és összefonódásáról, mire a szlovenszkói előőrsökhöz ér, hallatává torzul és a humanizmus mindent kiegyenlítő és mindent magábaölelő, emelkedett himnusza — az ultránacionailizmus kottájára — paródiává ferdül. Merjük állítani, hogy Masaryk Igazságát a maga tisztaságában és velejében inkább mi éreztük föl és az egyetemes igazságon fölül mi jutottunk közelebb a szlovenszkói népek nagy igazságához, amelynek eszmei erejét, neon csorbíthatja és nem ölheti meg az opportunista zsoldosok sanda taglóemelése. Mert a hajnalpinkadásban mélybe bulinak a rossz Lelkiismeretgyuirta árnyak és lángolón íöl.tü- zesedik a horizonton az örök igazság, az egy igazság: az élet igazsága. CSILLAG ALATT * A nagy férfiú emlékezete. Élete imbolygás volt a hasznos tévedések és a haszontalan igazságok között. Az előbbiek felülkerekedtek. Ma szobor hirdeti dicsőségét * A művészi zsenialitás igazi ismérve: az a valami, ami az esztétikai elemzés után a boncasztalon marad. * Nincsen igazi bölcsesség a test, a szellem és a lélek nyugalma nélkül. * Egy irodalmi per margójára: Költeni annyi, mint eleget tenni a kiadó sürgetésének. ★ Egy jó verskötet fölé: utánköltés tilos. * Ne szidd a spleent! Ha nem lenne, vájjon élt volna-e számunkra Byron s ba nem élt volna, tudnók-e, milyen határtalan az élet játéktere. * Pindaros: légy azzá, aki vagy. A zsidó: nem merek. * Stendhal a sarlatánság századának nevezte a XiX. századot. Dicső XX. század, minek nevezzelek? ★ Leninnek és Mussolininek közös tanitóines- tere volt: Georg Soréi. * Párbeszéd Bismarck és Lassalle között. Bismarck: Ha ön karriért akar csinálni, földbirtokra és csúnya feleségre van szüksége. A birtokra, hogy felüditse gondjaiból, csúnya asszonyra, hogy lehűtse viharzó temperámén- j tárnát. Lassalle: Nekem inkább a város és a szép í asszonyok kellenek. Bismarck: ön azt akarja mondani, hogy boszuságra és extázisra van szüksége? Ezzel csinálhat oppoziciót, de nagy politikái nem. Lassalle: Vonja ki belőlem az extázis és a gyűlölet zsenijét s mi marad? Bistnrack: Az Allgemeine Deutsche Arbeiter- verein. * A Plató szocializálni.a: a boldogsághoz mindenkinek joga van, az uralkodáshoz csak a legjobbaknak. * A világháború első halottja —- irta valahol1 Kosztolányi Dezső — az „én“ volt. Tetszhalál, legyintenek az individualistád és kirángatják az „én“-t koporsójából. Tel. élet mormolják a kollektivisták és visszayy möszölik az „éiri-t a koporsóba. Ezt a játél ha úgy tetszik, a művészet nagy válságán;!’ nevezhetjük. Erdélyi László. EGY RÖVID AFRIKAI KIRÁNDULÁS IZGALMAS TÖRTÉNETE Amikor Rotschild repülőgépével sólyomként lecsap az oroszlánokra... Beszélgetés Walter Mittelhoizerrel, a hóbortos milliárdos kedvenc pilótájával Ha az üzletember ráér egy-két hétre, „week-end expedíciót" rendez Közép- afrikába — Szinházi kudarcok, csodálatos következményekkel — Riport, melyből ; megtudhatjuk, hogy mi az oroszlánvadászat legújabb módja Pesti cigányzene szálai meg a Kilimandzsáró tövében — A P. M. H. munkatársától. — Róma, március elején, legelőkelőbb római szálloda halijában találkoztunk Walter Mittelholzerrel, a híres stvájoi repülővel, aki — csekélység — éppen a legsötétebb Afrika rengetegeiből jött visz- sza, természetesen repülőgépen. Mit csinált arrafelé? Ó, kérem, egy kis oroszlánvadásza- ton volt. Oroszlán vadászat? Századunkban nem nagy dolog, valamennyi meggazdagodott angol szövetkereskedő megteszi és rég elmúltak az egyiptomi fáraók nagy fölkereked ései, ha udvartartásukkal, aranyozott gályáikon föleveztek a szent folyamon, hogy nyíllal és dárdával megöljék az állatok rettegett királyát. Nem is az oroszlánvadászaton van a hangsúly MittelhoTzer esetében. Hanem azon, hogy repülőgépen vadászott. Illetve nem ő, hanem gépének hires-neves utasa, a párisi Rotschild báró, aki néhány hétre kibérelte a svájci pilótát és gépét s valami oJvat tett, ami kényes századunkban is rekord lehet, stílusos, mégszi viendő és jellegzetes esemény. Érdemes elmondani és feljegyezni, nem mindennapi történet, sem a mód, sem a tett. A világlapok különben eleget foglalkoztak vele. A szenzáció előzményed a következők: Él Páriában két dúsgazdag báró: a Henri és a Philippe a Rotschildok közül. PhiHppe békésen kultiválja családja tradícióit, jeles pénzember és napjait a lóverseny és a tőzsde között tölti el, vagy estélyeket ad a Rue Fanbőtiry St. Honoré ucoábán levő palotájában. Hála beszéli a fáma, hogy a háború alatt Svájcban családi tanácskozást rendezett s Bemben találkozott a német Rotschilddal, a frankfurtival. Megbeszélték ügyes-bajos pénzügyi dolgaikat, art, miképp lehetne mindennek elleném egységesíteni a család üzleti munkáját, majd a megbeszélés végén elpoli- tizálgattak. Mindkét Rotschild, a párisi és a frankfurti, megrögzött pesszimista volt. Szomorúan sóhajtoztak, szó szót követett s végül temperamentumuknak megfelelően fogadtak valamiben. A francia Rotschild art állította: Németország győz, a német Rotschild, hogy Franciaország kerül ki diadalmasan a háborúból. Arbiternek az angol Rotschildot kérték föl, aki a szigetbirodalom lordjához méltó fölénnyel mosolygott és — szófukar lévén — csak annyit jegyzett meg: — Egyik seim győz! Akkoriban, a többi Rotschild nem érthette a pithiai jóslatot, — sebaj, talán a svájci találkozás is mese elejétől végig, de ha nem igaz, bén trovato s rávilágít a Rotschildok igazi mentalitására. A legnaernzetközibb család Európában, gyönyörű nemzeti allűrökkel. Szomorúak, gondját viselik országuk sorsának, a német udvariasan a franciára fogad, a francia a németre... Ezt beszélik Philipperől, az üzletemberről. A smok-szinház ura elfárad A Henri az más. Jó üzletember ő is. de .más ambíciói vannak. Versenyistállója mellett a politika istállójában is járatos, egy ízben képviselő volt, majd regényeket irt több-kevesebb sikerrel, végül Phitippel együtt csodálatos színházat építtetett Parisban a Rue Blanche-on, Montmartre tetején. A kultúra e hajléka csaknem kacsalábon forgó tündérvár, mint a népmese mondja, sőt az is, legalább, ami a színpadát illeti. Henri népszerűsége vetekszik Soréi Cecília kisasszony népszerűségével. Különösen azóta, amióta hippormodern színházát megépíttette és maga választja ki az előadott színdarabokat, melyek ~~ mellesleg szólva -- sorra megbuktak. ’ V Théalrc Pigalle elsőrendű miiintézot, ennyi tagadhatatlan. Az ócska és kicsiny párisi drámaszinháznk királya, a nézőtere pompás s előcsarnoka hasonlít a modern luxusgőzösök szalonjához, fogásolták, hogy ennyire a német iparmű ' ••/■Cl hatása alatt áll, egvremegy. Elsőnu ; uik a szcenikai béreivécő e'>‘ a ->•/.in|>•:<1 'pék és a villányii:’. I á - - >!% | vlig látványos j ágszámba mennek. Csak éppen a darabok rosszak, amelyeket itt játszanak. Három darabot adtak elő eddig ebben a proocosan felcioomázott, parvenüszeriien .kiad jus ztál t uj teátrumban. Mind a három bukás volt. Az sem használt, hogy valamennyi szerepet világhírű színész ép színésznő játszotta, sőt a darabok szerzői is jó nevek voltak, épp úgy, mint az sem segített a sikertelenségen, hogy valamennyi szimészöltöző mellett fürdőszoba és turtelep díszelgett — a darabok kegyetlenül megbuktak. Az első darabot Henri Sa- cha Guitryvel íratta. Látványos revü volt „Franciaország történelme" óimén, Yvonne Printempsszal és — természetesen — a szerzővel a lég írni tatósabb szerepekben. Mindenki föllép benne — ami jó és drága — a világtörténelemben. A Merovíngeken, a Capeteken, XIV. Lajosén, Goethén, Napóleonon át napjainkig, valamennyien. Ropogós alexandrinekben értekeznek a szereplők, kellő pátosszal és jóakarattal, ami mát sem segit. a darabon. Hiába mondatja Saoha Guiíry Első Ferene francia királlyal, (aki, mint ismeretes, korszakalkotó Don Juan volt Franciaországban) azt a pattogó mondatot, amin ma egész Paris nevet és ami közben szállóigévé vált a francia társaságban. Amikor Első Ferenc egyszer átmegy a színpadon s meglátja feleségének egyik szép ud- varhölgyét, meghajlik előtte és karon ragadja: „Madame, je vous témoigne ma révérence, Venez fairé 1‘amour avec le roi de Francé". Körülbelül annyit jelent ez, hogy: ,iszonyom, fogadja tiszteletem nyilvánítását ée kérem, jöjjön szeretni a francia királyt". A második darabban, a Számumban, Fir- min Gémier, az Odeon igazgatója játszotta a főszerepet s állítólag az ő rossz játéka okozta a korai bukást. A harmadik darabot Pierre Dominique-al íratta Henri, címe a „Mennyei Tűz" lett s rövidesen kitűnt, hogy az is megbukik. Szegény Henri, rengeteg csapás és kellemetlenség érte az utóbbi időben. A csodálatos expedíció Ezeket előrebocsátva rátérhetünk az oroszlánvadászatra. Nem csoda ugyanis, hogy Rot- scbild báró idegeit megviselte a sok hercehurca s némi pihenésre vágyott. Hogyan pihen a Rotpohild, ha elfárad? Elmegy Afrikába oroszlánt vadászni! Igen ám, de a modern üzletembernek nincs annyi ideje, mint a nyugdíjazott angol tőzsdeügynököknek s néhány hétnél többet nem szentelhet a pihenésre. Már pedig az afrikai ut hosszú. Walter Mittelholzer, a svájci repülő, kisegítette a Rotschildot a kényes helyzetből. Az elkedvetlenedett párisi milliárdost pere- puttyostul beültette hatalmas gépébe és fölös időveszteség nélkül megrendezte a nagystílű oroszlánvadászatot. A beavatottak csodákat meséltek az expedícióról. Néhány hét alatt Középafrikában lebonyolódott az, ami máskor hónapokig tart; a hárommoto- ros gép mindent elbírt, sátrakat, fegyvert, muníciót, élelmiszert, rádióállomást és a négy utast. Az első eset, hogy ilyesvalami megvalósult. Mi ma Afrika? M.i az oroszlánvadászat a lég- | sötétebb Szudánban? Week-end kirándulás, természetesen tehetősebb emberek számára. Ebben az esetben a program kitünően sikerült, szerencsétlenség nem történt, de a visszatérésnél átizzott az egyik cilinder s Mi ttel-1 holzer kénytelen volt Rómában leszállni és útját két napra megszakítani. Itt találkoztunk vele. Pesti cigányzene Afrika szivében .. Ti zen kilencezer kilométer t‘21 óra alatt, de fektus nélkül -- kezdte a hatalmas termetű repülő — az eredménnyel meg lehetnék elégedve. Kár. hogy Európa fölött ez a kis baj éri. (így mondja: „Európa fölött"). Bzzeg Afrikában diadalmasan szálltunk. Úgy cserkész- lünk az oroszlánra, mint a verebekre. A vad rr dk szerűen meneküli előlünk s a büszke • ros'/lánok a szolid antilopokkal versenyt fu- síak. Nagyszerű élmény volt. Ménéi jen róla kértük. Nehéz géppel iiululUmk Innom hé őri! ezelőtt. Első állomásunk Catania volt. Átugrottunk a Földkört tengeren s kikötöttünk Bengasihan. Azután Kairóban. Innen Assuanba repültünk 8 Khartum körül elértük a sivatagot. Viharokkal találkoztunk és sokszor kénytelenek voltunk közvetlen a löld fölött repülni, hogy tovább juthassunk. Majd izzó steppék fölé kerültünk, a hőmérő 45 fokot mutatott s alig tudtak a motorokat megóvni a végzetes izzástól. Mongalla alatt feltűnt a Kenia hegység s átröpültük 5600 méter magas csúcsait. Végre Nairobiba érkeztünk, miután 8300 kilométert hagytunk magunk mögött — Ott kiszálltunk a huszadik század trójai lovából. Sátrat ütöttünk, megkezdtük a vadászatot. Sok száz mérföldnyi körzetben egyetlen ember sem lakott, legföljebb néhány ismeretlen vad törzs az őserdőkben. Az ekvátor közelében, Afrika szivében voltunk. De a rádió elénkvarázsolta a kulturvilág kellemét és este a tábortűznél különös előszeretettel hallgattuk a budapesti cigányzenét vagy a londoni szállodák halijainak pompás jazz-zenekarát. Az apokaliptikus keselyű lecsap — Azt kérdi, hogyan lövünk manapság oroszlánt? Minden reggel fölszállt a gép és fölkereste azokat a helyeket, ahol előszeretettel tanyázik az állatok királya. Ha észrevettük, föléje kanyarodtunk és a vadászok néhány méter magasságból rólőhettek. A Tanganyika-tó közelében öt oroszlánt, öt bölényt és négy rinoeérosrt ejtettünk el néhány nap alatt. Sietni kellett. A gépben ülő vadászok úgy érezték magukat, mint a sólyom, ha prédára les és lecsap a zsákmányra. A magasból, a távcső segítségével, állandóan pazar kép tárult szemünk elé. Zebra nyájak legeltek és ha meghallották a gép zaját, ijedten csoportosultak, hogy védekezzenek, — néha sokezer állat gyűlt igy össze és iramodott el a végtelen füves síkságon, ha jöttünk. Fa nem volt, védelem nem volt, a gép szédítő sebességgel lecsapott rájuk s ki futhatott el a kétszázötven kilométeres sebesség elől? Mint az óriási ölyv, vagy az apokaliptikus keselyű, lebegtünk az állatok fölött s fájdalmas lármájuk gyakorta tulharsogta a gép zaját. — így cserkésztünk a levegőben száz és száz kilométereken keresztül. Eljutottunk a Kilimandzsáróig, de a hatezer négyszáz méteres óriási gát sem volt akadály a hóditő előtt: kacagva röpült föléje az óriási madár és a trópusi forróság után jól esett lehűlnünk a gleccserek világában. Az oroszlán ijedten behúzza farkát... — Az első oroszlán felejthetetlen lesz. — A harmadük nap egy magányos dombtetőn két barnássárga pontot vettünk észre. Oroszlánok voltak. Lecsaptunk rájuk. Tágra- meredt szemmel bámult ránk a két dög; egy hím és egy nőstény. Kezdetben megőrizték nyugalmukat, mozdulatlanul állottak, _ csak nem ijed meg az állatok királya a jött-ment rablómadártól? De a ragadozó rájuk rontott. A nőstény hír- leien nyugtalankodni kezdett, halkan és puhán fölállt s odabujt az urához. A him fölborzolta szörnyű sörényét, feltátotta száját és ordított... ordított. Ki hallotta bőgését. a gé pék zakatolása közt? A tátott száj, amely mindig halott, ez egyezer hatástalannak bizonyult: az óriásmadár egyre közelebb jött, egyre lejebb s néhány méterrel az állatok fölött egyre szűkülő köröket irt le a levegőben. Ez kibírhatatlan, ez lehetetlen, fis a sivatag ura behúzta farkát, hűtlenül elhagy hl nőstényét és bőgve eliramodott. Évezredek óta nem történt meg ilyen az állatuk királyával. És ez egyszer a futás sem használt... .- Oserkészgetóseink alatt 126 oroszlánt fizva] lünk meg a levegőből. Sz tnoltingos diner a Kilimandzsáró tövében ... Rolschikl báró ideje hamar lejárt. Az ..iáp bori el csomagol luk. az antennát le I
