Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-18 / 64. (2285.) szám
Higiénikus ágytoil tisztítás és fertőtlenítés gőzzel. ' MARKSTEIN, paplankészitő, \ Nové-Zámky, Komáromi u. 46. i Régi paplanok átdolgozását vállalom. í Papíananyagok raktáron! Emlékezés Hangos hívómra i ‘ Komárom, március 15. A fagyos göröngyök I már eltakarták a koporsót, mely virágba ta- j kurva zárta magába egy derék magyar ember földi részeit. Ami benne múlandó volt, azt már enyhe szemfedővel betakarta a magyar föld, melynek porából ő is vétetett. De túl a múlandóság határain itt sajog köztünk egy emlék Hangos István dr.-ról, aki egy nagyobb társadalmi "körnek volt a középpontja, amely! most felocsúdva az alig hihető hírnek hatása alól, azt keresi és találgatja, ki lesz az utód, ki fogja elvégezni azokat a feladatokat, melyeket az elhunyt önként és szívesen vállalt és végzett. Hangos István dr, a katolikus magyar közéleti férfikarnak volt egyik megbecsülésre méltó típusa. Nem sok van belőlük. Kevesen akarják és merik vállalni az előítéletek zu- hatagát, mely bővesen zudul rájuk reakciós vádak és egyéb felelőtlen jelszó-támadásokban, amelyekben a türelmetlenség van rendszerint legerősebben adagolva, az igazság pedig még unciákban sem állapítható meg bennük. A születésétől kezdve terhelt liberális világnézet még nem jutott el a demokrácia igazságának és világszemléletének magasságára és túlélte magát. Hangos István dr. nem csak nevelésének körülményeinél fogva volt katolikus, de meggyőződésből is, mert felismerte, hogy a katolicizmus a legnagyobb demokráciát hirdeti és templomaiban az egyenlőség a koldust és a gazdag embert egy pádban, egymás mellett csak a külsőségekben választhatja el, de lélekben egyesíti. Ez a demokratikus világnézet alakult ki benne már kora fiatalságában és küldte az első harcvonalba, ahol a katolikus fronton kellett harcolni az e^ndiáz igazságaiért, alkotmányáért, melyet a hívek sok helyen nélkülöznek és szülővárosának katolikus intézményeiért. Ezen a fronton sokszor kerültünk egymás mellé és úgy a feloszlott Katolikus Na^vbizottságban, mint az autonómia legalsó szerveit építgető egyházközségi életben azonos nézeteket vallottunk és hirdettünk, de e mellett sohasem szorult bizonyításra az, hogy a katolikum és a magyarság szét nem választhatók, osztatlanul — indivi- dibiliter et insepaxabiliter — élnek bennünk. Hangos István elgondolása szerint a szervezett katolikus tömegeknek lelki életén kívül egyhá7.társadalmi életet is kell élniük és ezen a téren a világi elemet föltétien egyenlő szerep illeti meg a papsággal. Hiszen ezer és egy ok támasztotta alá ezt a nagy hitét. Együtt dolgoztuk ki a szlovenszkód katolikus magyar püspökségnek a tervét, mert abban a felfogásban voltunk, hogy ez a magyar hívektől meg nem tagadható és Róma nem siet olcsó kompromisszumok köpésére, mert a kétezeréves diplomácia jelszava várni, aöiig az ügyek megérnek és az igazság győz. Hangos István katolikus programja nem egyszer sodorta bele küzdelmekbe is. Egyik eklatáns példája volt ennek az érsekujvári iskolaszék megalakítása, amelynek számára érlelt gyümölcseit már nem élvezhette. Amennyire soha nem titkolta katolikus meggyőződését, ép úgy éreznie kellett mindenkinek, hogy magyarsága a legnagyobb terheket is elbírja és hogy igaz a közmondás: a teher súlya alatt növekszik a pálmafa. Párt- politikai ambíciói talán nem is voltak, megelégedett azzal a széles szerepkörrel, melyet vállalnia kellett szükebb hazája magyar érdekeinek védelme körül. Az érsekujvári kommunális élet minden eseménye érdekelte és pár év óta a járási bizottságnak volt egyik legképzettebb és legderekabb tagja, aki ott igyekezett megtalálni a magyar érdekek kielégítéséhez vezető arany középutal. A magyar nemzeti párt kötelékéhez tartozott édesatyja emléke iránt érzett kegyeletből is, aki a kisgazdapártnak volt első szenátora. Politikai meggyőződéssé érlelődött meg benne az, hogy a magyarság csak egyesült erővel, lehet kénes politikai és gazdaságú céljait kiharcolni és ebben a politikai párt- keretek nem alkothatnak akadályt. A legmelegebb viszonyban volt a testvér keresztény- szocialista párttal és annak vezértérfiaival, akikkel meleg barátság kapcsolta össze. — Hangos István dr. közéleti tevékenysége szélesen ágazott el Érsekújvár közéletében, amelynek homogén katolikus őslakossága megértő figyelemmel kisérte munkáját. A közélet férfiúi számolnak azzal, hegy útjukban tövisekbe is léphetnek, a gáncs, a felelőtlen kritika ütötte sebek nem fájtak neki, mert öntudata volt legfőbb bírája, az érzékeny lelki ismeret, mely föléje emelkedik minden emberi kiskorúságnak, kicsmyessé- <rének és a gonoszságtól fii tölt rosszimlulal- iiiik. Hangost prooram.'á'ó! melyei lelkiismerete liolyesnelr és bec.-iilele.-nei, tartott, soha nem tárl »1. > Mint ember, családi meghitt körében gyón- géd és boldog szeretettől környezve élt. K szentély küszöbén elsimultak a közélet gondjai. Az én házam az én váram, hitte az angol mondást és ez a vár ha megnyílt az ismerősök, barátok szűk köre előtt, azok tanúi lehettek egy szép és emeikedettebb szellemű élet varázsának. Mi jó barátságban voltunk, mondhatnám, jó szomszédok is. Mi nem ismertük, csak évődésekben Érsekújvár és Komárom rivalizálását. Komáromban soha el nem mulasztotta, hogy meg ne látogatta volna a Jókai Egyesület hatalmas könyvtárát. Ha több ideje lett volna, komoly tervei közé tartozott Érsekújvár történetének megírása. Ez is a sirbaszállt vele, mint minden szép terv és eszme, amelyért érdemes lett volna egy életet végig küzdeni. De ezek a tervek és eszmék halhatatlanok és bennük is meg fogja érni Hangos István szelleme feltámadását, legyőzve velük az idő és tér vé-; ges voltát. Alapy Gyula dr. j ................................................................................................................................................................................ i w —■————» / Ata pttn 1833. Xeleioa 33 \J S > * - , /% porceüfta aaxfk*rMÍwiUM< • | KOSIG E, F 5 ~ ts i c a 19- : Nagy választék. Jutányos árak. L--------------í-----------------------------J a PRÁGÁI MAGYAR ROBINZONAD Ittas GltöRY BEZS6ÍV, .4 umothus monianusfíf a diákság, a többi szigetlaké és egy kis szomorúság Az expedíció® bajok közt megemlítettem ebben a szubjektív vallomásban a „morbus montamus“-it: a begyi betegséget is. A magaslati expedíciók tagjai oxigén tartályokat cipelnek magukkal, bizonyos idő múlva, bizonyos régióban fellép a veszedelem: az oxig énhiány, a levegőin árny. Elő az oxigén- tartályokkal! Megmondjam-e, ne mondjam-e, vannak dolgok, ahol a lírikus is (akinek pedig hivatása és kötelessége, hogy meztelenül, ártatlanul őszinte legyen és lelkét maradéktalanul tükörnek tárja meg) valami férfi-szeméremérzettől függ: csábítja a hallgatás — hátha félreértik, hátha mást látnak a szavai mögött, mint amit ő egyszerű, őszinte lelki fel támlásában érez és megmondani akar. Csak szólni akar szegény, mert nénna gyereknek anyja sem érti szavát... A néma gyerek szavának lenni: ez a költő hivatása. Az itteni morbus montanust, az itteni le- vegőtlenséget: szeret ethiány fokozza. Ne értsen félre senki. Kötelességteljesités közben senki sem gondol elismerésre, senki sem akar itt megértést kicsikarni, — dolgozr ni akarnak és dolgoznak is ezek a (idegenből jött elismerés szerint is) „ismeretlen hősök", de a szív körül néha valami szűr, kapkodni kell a lélegzet után, rendetlen az érverés, — és ahogy baráti füllel fürkészem a szivek dobbanását, egy tört tárogató hasadt hangjaként édes, szomorú emberi sirám szól a mellékzörejekben, édes, szamom, emberi hang sirdogál benne: szeretőiért, szeretőiért, szeretet ért. Ki tilthatja meg, hogy szeretetre vágyjon? A napfény, az áldó eső, az erő és a könny édes testvéreként neinződött évezredek előtt ez a vágy a világra: a szeretet vágya. Vágy az érdeklődés, a velünktörődés, rezonáló visszhang, a megértés, a meleg baráti kéz, a simogató jó sző után: a szeretet után. Nem gyengeség ez: gyengeség volna be nem vallani. Tudom, igaztalan lennék, ha azt a diagnózist állapítanám meg, hogy ennek a kis szigetnek lakóit szeretetlen seggel övezi a lenti magyarság és annak vezetői, azoknak idelátogató, munkával agyonhalmozott és állandó krónikus időhiányban szenvedő tagjai. Aki Szlovenszkóról Prágába jön, dolga miatt jön. A maga, vagy — mint a törvényhozók — legtöbbször a mások dolga miatt. Ezt mi tudjuk legjobban; mi látjuk. Sok a dolgunk és kevés az időnk. -•*- De a diagnózis nem lenne korrekt, ha a szivhangokról meg nem mondanám, hogy szinte egy ütemre van egy melJékxörej is, amelyik azt fájlalja, hogy ennek a velük törődésnek 1 útikat 6, érezhető, az itteni minden napokat megelevenítő, seb- gyógyitó megnyilatkozásait szomorúan nélkülözik ezek a szigetlakók. Ezek a megnyilatkozások, visszhangok, érdeklődések, megbecsülések vagy nem hangzanak idáig, vagy oly gyérek, hogy jó hatásuk nem tart ki a következő találkozásig. Nem panaszra nyílnak emiatt a szájak, csak egy állandóan az ajkakon lebegő, de kimondatlan kérésre: milyen jó lenne, ha a szlevetiszkói magyarság vezetői és a prágai magyar sziget vezetői néha-néha egy asztal mellett IaláIkoznának s nem is egy pohár bor (erre nem igen telik itten s a szegény ember érzékeny btisz- kőségé tiltakozik az egyoldalúság ellen), csak egy egyszerű feketekávé melleit összekevered)!: ;| I)o„széIgélés-okiben a szloveuszkói lalaj ize a szigetlakok őr szem-meg figyeléseivel. Megkapnák a honi ízt, a levegőt ezekben a véleménycserékben, elbeszélgetésekben, nézet váltásokban. S a magyar életet meszszebbről néző, szenzitiv és a távol miatt elfogulatlan leiivük megfigyeléseit közölhetnék — a közjó érdekében — azokkal, akiket ez illet s akik ezzel törődnek. A jó államfő — tanítja a történelem — jó miniszterekkel veszi magát körül, a jó politikus jó újságírókkal. Hangsúly a jón van és a körülv&vésen: a sürü kontaktuson. A gyémántot gyémánttal, a szellemet szellemmel lehet legtüzesebbé, legelevenebbé csiszolni. Az ősember is két fának összedörzsölósóvel hozta életre Prometheus tüzét. Ha igaz, hogy „a tűznek nem szabad kialudni", azt ápolni kell s egyik parázs gyújtson újat és újabbat. Csak egy csésze feketére, pár perc baráti szóra... — Milyen furcsa: az jut eszem.be, hogyha ma meghalnánk százan az itteni magyar közélet kisebb-nagyobb neveiből, a túlvilágon mennyien nem ismernék meg egymást: ott mutatkoznánk be, a másik viliágon. Az évek esznek és őrölnek, erős tölgyek is kidőltek — (ugy-e, besztercei temető?) — s még arra sem vettünk alkalmat, hogy megismerjük egymást, expedícióé legénység és az anyahajó tiszti és legénységi kara. Semmi másért, csak lélekért fulladoznak a m ont aous baj meglepettjei: egy picivel több szereteted és velük törődést szeretnének az oxigén tartályokba. Lehet, hogy ők ölökre néma gvereti maradnak és a szlovenszkói magyarság mint édesanya soha nem értette volna meg a szavukat: gyerek és édesanya, bocsássatok meg a költőnek, hogy kimondta a szót: nagyon szeret és nagyon szeretett mindkettőtöket. És csak közelebb akar hozni. .©• A szigetlakók másik jelentős részét, számra százszorosát: a magyar diákság teszi. A magyar diákság, akiről egyszer külön lehetne vallani. így is elvonul előttem, mint pergő filmképek, életük ezer és ezer különös momentuma. Nehéz életű, furcsa kemény fiatalsága sorsuk, ujult, másutt életük, ujult, másult életlátásuk, uj és más magyar lelki világuk. A magyar történelem uj fejezetekre készülődik bennük s úgy edzi őket, mint a tisztániátó reálpolitikus Mózes a zsidókat a negyvenéves pusztai bujdo sással: keménységre, önállóságra, szembeszálló erőre, szociális látásra, reális életérzésre, — egész uj, magyar gyökerű, de európaibb, fajszeretőbb, de emberibb, önállóbb, de kollektivebb élet- beálliitoliságra. Úgy néznek és éreznek ezek a kisebbségi magyar fiatalok, ahogy még sehol és soha magyarok. A legtöbbje szegény. Az egyik fél évig ku- bj.kol, vagy hídépítésnél végez betonirozó munkát, hogy egy fél évig tovább tanulhasson. A másik napokig koplal, hogy egy fontos jegyzetet megszerezhessen, sok-sok közülük úgy lakik, hogy a gyerekeket tanítja, idegen nyelven, amit öt éve még maga sem értett. A diákság és a prágai magyar központ közi ugy érzem régebben még erősebbek voltak a kapcsolatok: a Szent György Kör idején egy egész magyar generáció kialakulására gyakoroll befolyást a sziget néhány tagja a diák vezetőkben s a romantikus dunn és óraiig vitái éleiét vittek és életet formáltak, gyakran kölcsönös felfrissítő hatással. ! Valószínű, hogy ez a nexus a fiatalsággal I a jövőben is megmarad. A körülöttük felfelporzó viharok és fejlődő beállítottságuk nem zavarnak meg: a komoly férfikor szerelő megértésével tudjuk, hogy a fiatalság a szw és a szívnek a baloldalon a helye. És a lényeget nézve a fejlődés grimaszai mögött — a magyar vezetők javával valljuk — hogy az erősen forró mustból jó bor érik egyszer s gyümölcs is lesz a fán, amelynek van virága, — még ha addig hernyózni is kell, nyesegetni is kell A férgese mindig lehull a tárói az első élebszélre, gyakran magáitól is. Mi néztük, csináltuk másult életüket, közvetlen baráti közelből. S jobbjaik lassan ötéves munkáját e tavaszon azzal kívánjuk honorálni, hogy egyéni képességeik alapján néhányukat magunk közé vegyük, ígéretes szukreszcenciának. Sokat, többet, egyre többet kell törődnünk velük: akié a fiatalság, azé a jövő. Pereg a film. A magyar menza mellett, ahol a diákság életének itteni centrumában találkozik minden rádiusz, a diáklányok életében a két leányotthon jelenti a kisebb fókuszokat. A diáklányokról ma Prágában azt mondhatni, hogy az itt élő fiuknál relatíve jobban érdeklődnek a korprobtémák, a megújhodás, a szellemi világáramlatok és a megoldáskeresés magyar lehetőségei után. Pereg a film. A kereskedők, elhelyezkedettek, orvosok, mérnökök szétszórt egyedei mellett a főtengely körül csoportosul még a kiadóhivatal személyzete és napi bajtársaink, a nyomdában dolgozó szedők és korrektorok kis csapata, akik tőbbé-kevésbé szintén megosztják velünk életsorsunk örömeit és bánatait. Az Írókról és művészekről, a nagy irodalmi ée egyéb vitákról és a szellemi életről talán egyszer még külön — egy lélegzetvétel erejéig fejezzük be a vallomást és a beszélgetést. Sorsok, életek, halálok: emberélet. Leg- örökebb, legnehezebb témái a felsíró beszédnek: a vox humana örök megszólaltatói. Csitt. & A szavak után nagy békesség és szőtalan- ság maradt bennem, olyan nagy, mint a prágai uooák lármája. És mint virágárusok tarka, illatos kosarai a Jindirisská sarkán, szili es melegséggel érzem benne a szív megnyugvását: nem tettél rosszat, fin. Szavakat mondtál, amiknek nem volt hangjuk. Lélek és lélek közt üzeneteket közvetítettél a magad szivének hullámain — talán rapszodikusan, talán elnagyolva, sok mindent kifelejtve, de híven keresve — megmutattad a szív rovátkáit: körmök, könnyek, harcok és bánatok sebhelyeit, amik támadnak és beforrnak, hogy újra támadjanak. Talán nem mondtad meg, amit akartál, talán nem úgy mondtad, ahogy akartad, szépen, közvetlenül és hatást elérve, lehet, nem is lesz visszhangja annyi sem, mint egy pergő falevélnek, egv szivnyilalásaak, de kerested a mondanivalót, jót akartál mindenkinek és senkinek sem tettél vele rosszat. Csodálatos dolgokkal vagyunk körülvéve, amik még megfogalmazásra várnak s amikből talán uj élet születhet. Belül jó most, szeüid, megtisztult és hivő a lelkem — de még sem tudom megkönyörögni az abszoluciót. Se a némagyetek-prágai- szigettől, se az édesanya-otthontól: a magyar olvasóktól. Sorsokhoz, életekhez, szenvedésekhez, küzdelmekhez, szegényekhez és betegségekhez nyúltam. És mikor a vallómé sós első óra lejárt, kétségbeesve veszem észoe, hogy csak a szavakig jutottam. A sziget körül zug az idegen tenger, háborog az élet, — mit ér egy vox lmmania a viharzugásban? Néni kenyér, nem mentőöv, nem pajzs, nem pénz és nem orvosság: sző, szó, szó csupán szegény féreg, költő, segíteni akarsz és csak beszélni (tudsz. Ki figyel rád manapság?... El, el okoskodás, meditáció, kétely. „Még
