Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-16 / 63. (2284.) szám
1960 mftretos 16. vasárnap. *J S > Y„ < i A ftragi porceQSi ^ I Mpfrtmli itdfcn. p ^ < ■■■'■■• í I I KO Sí CB, F«»safc* *9. 1 * ,j- ■;_... ,; .. 4^1 tma^mmmmmmmmmmmmmmmmmmmÉmrnitmmmmmtmmámmmmmuiiumiT,m*\mmm .*í-.i»»i-.. ..... •. ■ -iftiin.ii.iih.., csa ceiaágot csinál. Anyagi gondok is fenyegették, —< a múzsától mindenki cs&k követelt, de senki se kérdezte tőle, miből fog megélni. Egy darabig tévedezett és aztán ráébredt, hogy semmiképpen sem tud egyedül élni, sem morálisan, sem anyagilag nem tud férfi nélkül a maga lábán megállni. Mit tehetett egyebet? Férjhez ment ahhoz, aki kérte, Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. A közvélemény, amely csak követelt tőle, de adni nem adott neki semmit, ezen nagyon megbotránkozott. Kisvárosi Magyarország volt az akkor, puritán polgári erkölcsű, emberszóló, kegyetlenül Ítélő. A Petőfi-legenda mint tegnap gyűlt uj fény lobogott az elbukott szabadság- harc gyászdrapériái fölött. Júlia erre a fényre vetett némi árnyat. A legendához jói illett volna záróvignettául a mártir-özvegy ét Júlia nem engedte ezt a vignettát odarajzolni. Júlia megbünhödött érte. Az egész ország szóbeszédének tárgya lett. Komoly, nagy emberek ks megrótták. Arany János *A honvéd özvegyé’1-* irta róla. De Arany János kíméletes volt, versét nem adta nyilvánosságra. Jókai nem volt ilyen kíméletes, „A holt költő szerelme” hangversenyek szavalat! darabja lett. Júlia érezhette és bizonyára érezte is az egész ország hol hangos, hol csendesük! rossza!áaá! Júliával nagyon szigorú volt a közvélemény. Még ax utókor sem hagy neki békét. Nagyon keservesen megfizetett azért, mert egy nagy költő felesége mert lenni PRÁGÁI MAGYAR ROBINZONAD Irtai GYŐRI? DEZSŐ W, A »morbas motttanus*, a diákság, a többi szigetlakó és egy kis szomorúság JUHA írta: SchöpiStn Aladár Herezeg Ferenc uj szindarabja újra aktuálissá tette Szendrey Júliát. Olyan kevés regényes nőalakja van a magyar múltnak, hogy az az egy-kettő minduntalan újra aktuálissá válik, anélkül, hogy valami újat lehetne róluk mondani Szendrey Júlia emléke támad föl leggyakrabban, nem azért, mert Szendrey Júlia volt, hanem mert Petőfiné volt, egy üstökösnek a kisérő csillaga, mely elhalványult, amint az üstökös letűnt az égről. Sok újat mondani róia nem tud senki, még Herczeg Ferenc sem, az újabban fölbukkant adatok és nemsokára — úgy hírlik —• nyilvánosságra kerülő naplója sem fog újat elárulni róla, legfeljebb részleteit olyan dolgoknak, melyeket nagyjában úgyis tudtunk. Juüa élete ugyanis egyáltalán nem volt nagy élet. Különösebben komplikált élet sem volt. A romantika korában folyt le, amikor kultusza volt a regényességnek. Az a kevés regényesig, ami Júlia életében mégis csak volt, részint a korból, részint Petőfi temperamentumából sugárzott rá. Falusi kislány volt, aki olvasott néhány Georges Sand-regény* és egyrészt arról ábrándozott, hogy vajha bálkirálynő lehetne a nagykárolyi megyebálon, másrészt pedig arról, hogy ő is átélhessen olyan, merész szenvedélyeket, olyan nagyszabású életben, mint a francia regényirónő hősnői. A véletlen szabta meg, hogy melyik ábránd vonalában alakuljon élete. Ha véletlenül egy csinos szolgabiró jön el érte, akkor a nagykárolyi életideál irányában élt volna, kacér, mulatós, szeszélyes falusi asszony módjára, legjobb esetben egy vármegye pletykáinak gyertyavilágánál. Véletlenül azonban a költő jött érte és ez a kicsiny élet a regény irányában fejlődött. Meglett a regény első kelléke: az apai ellenzés. Ezer apa ellenzett ezer házasságot és a dolog elsimult, a «ze- zekneeek előbb-utóbb egymáséi lettek, különösebb lárma nélkül. De mert Petőfi házasságát ellenezte egy apa és Petőfi nagyon ki önérzetes volt, nyilvánossághoz szokott ember volt, aki. semmiféle ügyét nem rejtette véka alá, versekben hozta nyilvánosságra jókedvét, rossz kedvét, azt, hogy összeveszett Pákh Albert tel, hogy meglátott egy kislányt, menten belesze- tetó és el akarta venni feleségül. Az apai eMen- sóebői £e mindjárt nyilvános ügyet csinált s & derék öreg Szendrey bizonyára nagyot nézett, mikor rájött, hogy Ö mindössze aggodalmaskodott, hogy jó férj leez-e ez & szokatlan viselkedésű poéta, el tudja-e tartani a feleségét és a dologból országos ügy lett, versek és hírlapi cikkek témája, sőt elvi kérdés, a költő megbe- leülésének kérdése a polgári ember részéről, amiről vitatkozott a* egész haza- Előbb-ufcóbb agyié beleegyezett volna a házasságba, hiszem, meggyőződhetett volna, hogy Petőfi derék, tíeateeeégee, példásan erkölcsös ember, aki hiába játsza a bohémet, alapjában mégis csak jó polgári érzésű ember és jövedelme is van amy- myi, nőttöo-oövekvő népszerűsége mellett, hogy a feleségének nem kell éhezni. De Petőfinek nem kellett az előbb-utóbb, neki a romantikus gesztus kellett, talán nem is esett volna jól az esküvő, ha egészen normál!* körülmények között folyik le. Abban a korban gyönyörűen — é« ami fő, őszintén — hangzottak az olyan szavak, mint apaátok, anyakönyv, minden akadályt legyőző szerelem stb. — az ember fől- diezithette vele magát é<s szerelmesét. Júlia esküvője tehát szenzációé formák közt folyt le, bár a szenzáció szót akkor még Erdődön és környéké® aligha ismerték. A nyugtalanul ábrándozó Georges Sand-olvasónak, Júliának hogyne tetszett volna az, hogy ő most egy .szenzáció hősnője? Hogy az esküvői menetében nemcsak néhány nyoszolyólány vesz részt ás nézője nemcsak a falu népe és a környék intelligenciája, hanem egész Magyarország.. Hogy szerette-e Petőfit? Persze, hogy szerette, máskülönben mért ment volna hozzá? Szerette volna-e akkor is, ha nem a híres költő? Isteneim, Petőfit szerette, az egész Petőfit, akihez hozzátartozott, sőt legfontosabb tulajdonsága volt az, hogy híres költő, mindenesetre fontosabb, mint hogy milyen az arca, keze- lába, milyen szinü a haja. És az ki fontos volt, hogy hírneve, költő volta, az életben való elhelyezkedése érdekes volt, regényes és mellette az élet érdekes é* regényes kilátásokat mutogat. Romantikus korban vagyunk, amikor a költő homlokán láthatatlan babért láttak a nyugtalanabb lelkek és a .szenzációkba® gazdag élei volt az élet-ideál. A fiatal lányok Hugó Viktor, az idősb Dumas és — iámét csak — Georges Sand regényhősnőit szerették volna utánozni. A szerelem komplikált valami, a szerelmesek külső körülményei épp úgy szerepet játszanak benne, mint a fizikai és lelki tulajdonságok. Akit szeretünk, úgy szeretjük, ahogy van é« ki tudja, ezeretnők-e, ha valami hiány- zanék belőle. Júlia szerette Petőfit, a költőt, a romantikus embert, a hk-ee embert, olyannak szerette, amilyen volt, az egész Petőfit szerette mindenestül. Ehhez a szerelemhez hozzátartozott az is, hogy Petőfi hírneves nővé, közfigyelem tárgyává tette, kielégítette hiúságát. Aztán gyönyörű hónapok következtek. Gyönyörű, szerelemtől áradó napok, nagy nyilvánosság, pesti élet híre* emberek között, feleségek felesége, fiúgyermek, állandóan elragadtatott férj, forradalmi szereplés, a költő koszorújához a csatatéri szabadsághős koszorúja, — hogyne szerette volna Júlia azt a férjet, aki <vvnyit nyújtott neki? Fiatal volt, szép volt, hiú volt, kacér volt, mindennap olvashatta Ő is, az •ország is, hogy ő fiatal, szép, boldog és 4 | boldogító. Nagy szerelem volt, szép szerelem, mindkét részről De jött Segesvár ét a nagy, boldog farsang böjtje. Júliának uj feladat nehezedett a vállára: a tüneményes költő, az elesett szabadság- hős özvegyének kellett lennie. Azon vette észre magát, hogy az emberek követelnek tőle, még pedig nem csekély dolgokat. Körülbelül olyasvalamit, hogy üljön oda a nagy költő ideális szobrának talapzatára allegóiikus múzsa- alaknak, .márványból, vagy bronzból. Hogy egész életén át ne csináljon mást, mint nézzen alulról felfelé elesett urára és szentelje ax életét annak a Petőfi-legendának, amely akkor bukkant ki a Világos utáni sötétségből. Egyszerűen nem követeltek tőle kevesebbet, mint hogy legyen éppen olyan nagy lélek, mint Petőfi volt. És még hozzá ott volt a „Szeptember végén” komor jóslata, amelynek megcáfolása ő reá hárult keserves kötelességként. Szegény Júlia pedig nem volt nagy lélek, ő egy egyszerű erdődi kisleány volt, akit a költő szerelme kiemelt a jelentéktelenség homályából, körül sugározta idealizálása glóriájával és óriási módon megn agyi tóttá a világ előtt. Júlia nem volt nagy lélek és mindenki azt követelte tőle, hogy akkora és olyan legyen, amekkorává és amilyenné a szerelmes költő idealizálta. Amint pedig elesett mellőle a költő, egyszerre megint az & kicsi asszonyka lett belőle, aki eredetileg volt, a jetentéktelenség homályába való. Mint a vókonyszáru virág, amely mellől a szélvihar kirántotta a karót, hajladozott ide- oda, nem tudott a maga emberségéből megállni. Nem maradt benne más, mint ami eredetileg -benne volt, egy .kis kacérság, egy kis hiúság, egy kis Georges Sand-i nyugtalankodás. A múzsa leszállt a szobor talapzatáról, kiderült róla, hogy húsból és vérből van, sőt, hogy a bizonytalan özvegység első zavarában néhány Ax expedícióa bajok közt' megemlítettem ebben, a szubjektív vallomásban a „marba* momtsnafl”-*: a hegyi betegséget m. A magaslati expedíciók tagjai oxigént*rtályokat cipőinek magukkal, bizonyos idő makra, bizonyos régióban feHép a veszedelem: «z oxigénhiány,, a lewegőfaMiay. Elő az oxigén- tartályokkal! MegmondtjaiiiHe, ne mondjam-e, vannak dolgok, ahol a tíritous i* (akinek pedig h*v»- táaa és kötelessége, hogy merteteott!, ártatlanul őszinte legye® és leikéi maradéktal*- nsd tükörnek tárja meg) valami férfi-szeméremérzettől függ: csábítja a hallgatás — hátha félreértik, hátha mást látnak a szavai mögött, miiöt amit ő egyszerű, őszinte lelki feltárulásábam érez és megmondani akar. Csak szólni akar szegény, mert néma gyereknek anyja sem érti szarvát... A néma gyerek szavának lenni: ez a költő hivatása. Az itteni morflbus montamust, az itteni le- vegőtlenséget: szeretethiány fokozza. Ne értsen félre setnM, KöteLességteljesités közben senki, sem gondol elismerésre, senki sem akar itt megértést kicsikarni, — dolgozni akarnak és dolgoznak is ezek a (idegenből jött elismerés szerint is) „ismeretlen bősök”, de a szív körül néha valami szúr, kapkodni beli a lélegzet után, rendetlen az érverés, — és ahogy baráti Miiéi fürkészem a szivek dobbanását., egy tört tárogató hasadt hangjaként édes, szomorú emberi sirám szól a me! lék zörejeidben, édes, szomorú, emberi hang sirdngál benne: szeretetért, szeretettért, szeleteiért. Ki tiilithatja meg, hogy szeretetne vágyjon? A napfény, az áldó eső, az erő és a könny édes testvéreként nemződéit évezredek előtt ez a vágy a világra: a szeretet vágya. Vágy az érdeklődés, a vefliünktörődés, rezouáló visszhang, a megértés, a meleg baráti kéz, a simogató jő sző után: a szeretet után. Nem gyengeség ez: gyengeség volna be nem vallani. Tudom, igaztalan lennék, ha azt a diagnózist áMapitanáim meg, hogy ennek a kis szigetnek lakóit saeretellemséggél övezi a lenti magyarság és annak vezetői, azoknak idelátogató, munkával agyouhalimozott és állandó krónikus időhiányban szenvedő tagjai. Aki Szlovenezíkóról Prágába jön, dolga miatt jön. A maga, vagy — mint a törvényhozók — legtöbbször a mások dolga miatt. Ezt mi tudjuk legjobban; mi látjuk. Sok a dolgunk és kevés az időnk. — De a diagnózis nem lenne korrekt, ha a szivfhangdkról meg nem mondanám, hogy szinte egy ütemre van egy mOWiéltzörej is, amelyik azt fájlalja, hogy ennek a vetüktlörődésnek látható, érezhető, az itteni minden napokat megelevenítő, seb- gyógyító megnyilatkozásait szomorúan nélkülözik ezek a szigetlakők. Ezek a megnyilatkozások, visszhangok, érdeklődések meg- becerMéaek vagy nem hangsainak idáig, vagy oly gyérek, hogy jó hatáottk nem tart ki a következő találkozásig. Nem panaszra nyitnak emiatt a szájaik, csak egy állandóan az ajkakon lebegő, de feimondiatkm kérésre: milyen jó lenne, ha a aakxveaeifeói magyarság vezetői és a prágai magyar sziget vezetői néha-néha egy asztad mellett találkoznának s nem is egy pohár bor (erre nem igen téÖk itten n a szegény ember érzékeny büszkesége tiltakozik as egyoldalúság1 ellen), csak egy egyszerű feketekávé mellett összekeveredne a beszélgetésekben a aztovenazkói talaj ize a szigtettakők őrszem-megfigyeléseivel. Megkapnák a honi ízt, a levegőt ezekben a véleménycserékben, elbeszélgetésekben, nésetváttásóikban. S a magyar életet mész- szebbről néző, szenzitiv és a távol miatt elfogulatlan lelkűk megfigyeléseit közölhetnék — a közjó érdekében — azokkal, akiket ez illet s akik ezzel törődnek. A jó államfő — tanítja a történelem — jó miniszterekkel veszi miagát körül, a jó politikus jó újságírókkal. Hangsúly a jón van és a körű Ívelésen: a sűrű koníaík tuson. A gyémántot gyémánttal, a szellemet szellemmel lehet legtüzesebbé, legelevenebbé csiszolni. Az ősember is két fának összedörzsölésével hozta életre Prometheus tttzét. Ha igaz, hogy „a tűznek nem szabad kialudni”, azt ápolni kell s egyik parázs gyújtson újat és újabbat. Csak egy csésze feketére, pár perc baráti szóra... — Milyen furcsa: az jut eszembe, hogyha ma meghalnánk százan az itteni magyar közélet ki sebb-nagyobb neveiből, a túlvilágon mennyien nem ismernék meg egymást: ott mutatkoznánk bet, a másik világon. Az évek esznek és őrölnek, erős tölgyek is kidőltek — (űgy-e, besztercei temető?) — s még arra sem vettünk alkalmat, hogy megismerjük egymást, expediciós legénység és az anyahajjá tiszti és legénységi kara. Semmi másért, csak lélekért fulladoznak a mond amis baj meglepettjei: egy picivel több szeretetett és velük törődést szeretnének az oxigtéiutartályokiba. Lehet, hogy ők örökre néma gyerek maradnak és a szüavenaakói magyarság mint édesanya soha nem értette volna meg a szavukat: gyerek és édesanya, bocsássatok meg a költőnek, hogy kimondta a szót: nagyon szerel és nagyon szeretett mindkettőtöket És csak közelebb akar hozni. <& A szigetlakóik másik jelentős részét, .számra százszorosát: a magyar diákság teszi. A magyar diákság, akiről egyszer külön lehetne vallani. így is elvonul előttem, miint pergő filmlképek, életűik ezer és ezer különös momentuma. Nehéz életű, furcsa kemény fiatalságai sorsuk, ujult, másutt életük, ujult, másutt életlátásuik, ujj és más magyar lelki világuk. A magyar történelem 0$ tejesetekre készülődik bennük s úgy edzi őket, mint a t isztániláftó reálpolitSkxM Mózes a aBfaJÓfeat a negyvenéves* pusztai bojdcaáesai: keménységre, önállóságira, szembeszálló erőre, szociális látásra, reális életérzésre, — egész uj, magyar gyökerű, de európaibb, fajszenertőíbib, de emberibb, önállóbb, de kollektivebb élöt- beállitettságra. Ugj, néznek és éreznek ezek a kisebbségi magyar fiatotok, ahogy még sehol és soha magyarok. A legtöbbje szegény. Ab egy* ftfl év% }m~ bfckoi, vagy hidépitésnél vége® beteniroatf munkáit, hogy egy fél évig tovább tasmSsas- som. A másik napokig koplal, hogy egy fontos jegyzetet megszereshessen, sok-sok kö- zSMk úgy lakik, hogy a gyerekeket tentiija* idegem nyelvein, anrií GK éve még maga sem értett. A diákság ée a prágai magyar könport kört úgy éraem régebben még erőoeblbeík: voltaik a kapcsolatok: a Ssent György Kőt ideijén egy egész magyar generáció kialakulására gyakorolt befolyást a saget néhány tagja a diákvezetőkben s a roroarnttfcns steinm és dvamg vitái életet vittek és életet formáltak, gyakran kölcsönös felfrissítő hatással. Valószínű, hogy ez a nexus a fiatalsággal a jövőben is megírna rád:. A körülöttük fel- felporzó viharok és fejlődő beállít ott s águk nem zavarnak meg: a komoly férfikor szerető megértésével tudjuk, hogy a fiatalság a szív és a szívnek a baloldalon a helye. És a lényeget nézve a fejlődés grimaszai mögött — a magyar vezetők javával valljuk — hogy az erősem forró mustból jó bor érik egyszer s gyümölcs is lesz a fán, amelynek van virága, — még ha addig hernyózni is kel], nyesegetni is kell. A férgese mindig lehull a fáról az első életevéire, gyakran magától is. Mi néztük, csináltuk másutt életűket, közvetlen baráti közelből. S jobbjaik lassan : ötéves munkáját e tavaszon azzal bivámijuk honorálni, hogy egyéni képességeik alapján néihányukat magunk közé vegyük, Ígéretes szukreszcemoiántak. Sokat, többet, egyre többet kell törődnünk velük: akié a fiatalság, azé a jövő. Pereg a film. A magyar menza mellett, ahol a diákság életiének itteni cent ruméba in találkozik minden rádiusz, a diáklányok élet ében a két leányotthon jelenti a kteébíb fókuszokat. A diáMányokról ma Prágában art mondhatni, hogy az itt élő fiuknál relatíve jobban érdeklődnek a korpr oblémák, a megújhodás, a szellemi vHágáraunfotak és a megoldósk* neeés magyar lebetőeégei utón. Pereg a film. A kereskedők, efhelyezkedieitek, orvosok, miémölrök szétszórt egyedei melliett a főtengely körüli csoportosul még a ktadóhivetel személyzete és napi bajtárs aduik, a nyomdában dolgozó szedők és korrektorok Ws csapata, akik többó-ke véebé szintén megosztják vélümk étetsorsuuk örömeit és bánatait. Ax irólíról és müvéstnekről, a nagy irodalmi és egyéb vitákról és a azeflenri életről taton egyszer még k ülön egy lélegzetvétel erejéig fejezzük he a vallomást éw a beszélgetési. Somok-, életek, halálok: emberélet. w t
