Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-13 / 60. (2281.) szám
\ «KtXCAltMA<AAR‘H!RIiag 1930 mtociga 13, csWfarglL PRÁGÁI MAGYAR ROBINZONAD Irtai GYÖRY DEZSŐ í. A hivatás számkivetettjei Aki velők kezdtem, megszakításokkal velőik lom, nagy-auagy erőfeszítés és nagy-nagy nosz- folytatom, újabb megszakításokkal velők 1b talgia: aj ujai'ou sors döbbeneté és ébredése fogom tán befejezni az életem s aki egész csak, ujarcai sorsé, amilyenre a magyar ujság- szivvel bár, de mégis, mégis nem egészen tar- inás történelmében soha-soha nem volt példa- tozom közéjük, úgy érzem, kötelességeit tél- Pnága szép, Prága nagyvárosias is, — ván- jesitek, mikor megnézem s pár vonásban nak emlékeink is tőle, amiket sírba viszünk és megrajzolom életüket, sorsukat, a íizeszten- szeretni fogunk, mert fiz év küzdelmes magyar dós kisebbségi magyar újságírás fölkentjei- élete festette színessé, — csak épp idegen és nek ismeretlen, elmúló mindennapjait, amely- nekünk nem a nagyváros", csak egy nagyvá- ből nemes munkájuk lombos fája kinőtt- és ros, a nagyváros minden előnye nélküli. A lük- fölsudározott. A hivatás számkivetettjei öli, tető Venceíbér a kanyargó Moldivapart, a fes- akiket a kötelességérzet és a sorsparancs ál- tői Hradzsin, a német városháztér, a barokk libott ki a posztra. Koldusbotot-kapott népda- ás megkapó Malá Strauá, a megrázó zsidót-e- rah szellmi elitgárdája ők, azzal a különb- mető, az alkimástaucea, épip ugy, mint a ma- séggel, hogy tollforgató kezükben a koldusbot gyw Szent György-szobor, vagy a Mátyáskora- Tannbáuser-bottá változott s — csodára- — ki- beli magyar címer a Tyn-templom menyeze- virágzott tén, életünk része lett. és látta a mi vergődéSzasbjektiv téma, szubjektív emlékek s®ufo- síinket, a mi könnyeinket, infeszüléseinfcet, jektiv irása lesz belőle látta, hogy leveleket írunk és leveleket otvaNe vegye zokon a messze szlovénekéi sunk és kar-kanban sétáló magyar fiatalok vagy távolabbi olvasó, hogy nem riport lesz szerelmét is látta és tán liunyorodva nézett és nem cikk, — ugy írom meg, másképp nem párgai-mód iiccán adott-kapott tavaszi csokis tudom, ahogy hangtalanul az arcokra van iáinkra. Csak épp magáévá nem tudott, tenni írva, a szivekbe van vésve. Nem veszek el be- és tán nem is fog soha- föle és nem teszek hozzá, legfeljebb megszó- Mi, szlovenszkői magyarok, vidékiek let- Jaltaloan a hangot s megmutatom a szív rovat- tünk abban az értelemben, hogy nincs nagy- kait: karcolásokat, körmök, könnyek, bánatok városunk. Kassa, Pozsony f ólvárosok, se kicsi, és harcok sebhelyeit, amik támadnak s be- Slg nagy, Pesttől el vagyunk vágva s Prága forrnak, hogy újra. támadjanak. Ugy beszelek aem lett a mi nagyvárosunk. Legfeljebb ab- róluk, mintha édestestvéremről beszélnék s ban „em vagyunk vidékiek, ami a belsőt ille- ugy beszólom el, mintha közeli rokonokhoz ti; elvették tőlünk az egyetlen magyar nagy- szólnék, akik szeretik, amiről beszelek, aki- város lehetőségét, a lelkünk, mint a megriasz- ről szólok^ — tán meg ugy se, csak mintha tott mac[ár, magasabbra röpült, följebb mene- egy melódiát beledudo'nék a szélbe, egy só- hüit^ ahonnan az egész kontinenst meg1 áthat - hajt eresztenék a folyami habra, vagy elkiál- ta birtokba veheti. Európa ezallmi hárítanám magara egy sötét rengeteg vfharzugásá- zon,t-ja fe.l.é emelkedőben, eleinte öntudatía- bán. Mintha senki se tudná, senki se hallaná., nut, most már szinte tudatosan, szellemi • ié- azok se, akikről szó vau, meg magam se, akii re.ö ^karjo kipótolni területi veszteségeit. S íróra* Csak dúdolok, sóhajtok s lerögzítem mjg. életteli ©tőségeink a Nyílra, Garam, a ezt a „csodálatos életet", a prágai ma- fékDuna, Ipoly, Rima és a Hennád pariról gyár sziget életét, a hivatás számkivetett- nem szíhatnak messzebb, a lelkünk,------ie inek az élettenger idegenbe vetett magyar illaizióromboló valóság vérrel-vassal Rabinzonjanxak keserves mindennapjait., fabula rasává deetruáilt, (erre a megszenvedte várjanak rendszert, sorrendet, összege- dett, szociálisan érző, reálistán látó, illuziótlan, zést: a költő, aki véres szívvel jár a világiban de hivő, de életkedvvel visszatámadó lelki ta~ fe nézi, szenvedi az elrohanó életet, egy pilla- hulla elé fölszerelte a viMgboriaout és a vi- naána eszmélt, meghökkent s meglátta — a ] ágáraml a ltok, a magyar metafizika legmé- sok más többi közt — ezt is: muszáj meg- lyebb fényű lencséjét és az embensore-látás mondania, nem lehet magáiban tartania. Nem homályos üvegét) mellesleg: igy jöttünk rá felelés érte senki és semmi, —- csak igy van, hogy a magyarság Európa proletárja 8 így látom, — így érződik. igy jöttünk rá arra is, hogy a magyarság örök Az évek megsuhogtatják fekete szárnyukat kisebbség a népek országában (ez a lélek, korán gyérülő fejünk fölött és tövanepülnek. most kezdik elismerni öt év óta hirdetett Tíz év7 előtt milyen más tollú volt az év-ma- niásn1 ásóinkat, missziós hitünket, f eleme Ike- dár és milyen más máma. Csak fojtó álmok- üefrt a szenvedésben tiszlultság lelki kínoséiban és visszakérezfcedő nyájas emlékekben hez, „melyekeit nem lophat el a tolvaj s nem érezzük vissza az akkori szint, az akkori le- emészthet meg a rozsda". Vidéken él a szlo- vegöt, az akkori fiatalabb, csapongóbb venszkói magyar ujarcu uj mentalitása, eu- szá1 * * mycsapást. rópaibb horizontú lelke: az uj magyar kiHallgassuk meg egy vallomá-snyi óra ere- sefab^ití lélek, eig & kotlájuk le «* « életet Valami kései & eat a Prága csak mátemetorende*e*«r roa»d nwgtoWj. vatam sitja w n<Mnkj de n9m Aoy. SMrnoru, notoreto sirasoutod. „yibatí má&iit,jat ho?y egy^n* vagyunk a ^ magyar kisebbsiégből, ez a prágai magyar A miliő Prága. A magyar sziget centruma, sziget, mely in praxi, mindennapi életében lelke, kristályosodási magja a lap és gárdája: is legalább látja a nagyvárost., a modem a hivatás számkivetettjei- Köröttük élnek a élettemipót, Nyugatot, Európa közelségét., — változó arook: az egyetemi ifjúság, az idesza- mert itt máir nincs Balkán s ha a BaíHkán —- kadt leikeik és be-bekuikkant közéjük, vissza- a tíz éves mondás szerint: Bodenbaöhnál térőn. mint a hold telése, a felutazók párna- kezdődik is: Prága már Európa- pos ittléte, ügyes-bajos emberek, tört egzisz- Európában élünk és vidéken, Nyugat kaputenciák siráma, mánisztériumjárók sietése és ján belüli, félig keletiek. Ezt az európaiságot a magyar törvényhozók. Ez a prágai magyar itt főleg a német kultúra színei adják. A né- szisret és lakói. met kultúra ize lóg a levegőben, a francia Prága szép város, régi, modem, őrült tem- orientációjú szellemi törekvések, a szláv pávai lendületes, friss nacionalizmus lükteti óleiiempólk és beszéd, a zsidó és zsddós életűié1 * éggé, mint tavaszi vér a kamasz kezét. —• reailitások kilhangsulyozotbságia és a kékfe- nagyon szép keretet lehetne régi részeiből ki- hérpiros trikolórok dacára is: germán izü a vásni egy ódonzamatu idillikus regény köré, levegő. A csehek szlávul beszélő germánok, érdekes adatokat, jegyezhetne fel itt a fejlődés- Amj pedig nem szláv az itteni életben, a jó- riporter, jó lehet itt háztulajdonosnak, általa- zaoság, a hidegség, a lágy és elégifcns silóban csehnék, pláne prágainak lenni, — csak vákok liraiságától elütő, az orosz mélységeképp magyarnak lenni nehéz és nekünk is fő- tői és miszitilkuimoktól távolálló, az magában is lég csak élni nehéz itten. Nem mintha ezt hűvös, számitó, rendszeres: nekünk még utón-útfélen éreztetnék velünk, fejünkhöz idegenebb, még hűvösebb, még ózontalanab- vágnáJk, nem, az őszinteséghez tartozik meg- bá dermeszti a levegőt, nekünk magyaroknak, mondani, boov magvarságünk több keritésibe. Egy vitlágvárosias Turóoszeotmártonban, vagy több rosszindulatba, több tövisbe lép lenn, evv öbszázezeplakosu Rózsahegyen, vagy * Szlovenszkón. a kis basák kisvárosi kültelkein, Moszkváiban, vagy Varsóban, bizonyára sok- *— itt európaibb, intomaciónálisaibb a levegő, ka] otthonosabbak lennénk, az ucca, az emberek, — de idegennek idege- így aztán, — ahogy az évek szállnak és nebb: tenger, ahol csak sziget vagyunk, egy- belétörődést szitálnak — mégsem muilák el a másnak vagyunk sz'get. legjelilemzőlnb szigetiaikó-érzés: a nosztailgta — Nincstelen Robinzonok, akiknek egymásban Szloveiaszkó után. keilíl tartani a lelket: laikó és sziget egyszerre Expedíciókkal van ugy, hogy fenn a Hiima- mindenki itt. aki a tengelyt képezi: Alias, Iája csúcsát között., vagy a sarkok jégnengeaki a földgolyót tártja, de ugyanakkor azt a fegében, teljesen egymásra utalva, egy külön, földet is, amelyíyri áll. Ugy-e, ez nem igaz, különös furcsa életet, kezdenek. Az önkéntes ( nem lehot igaz igy, - a kép rossz, mint allé- számki vetet lek nem vetik le egyéniségüket nemi góri i. csamiiva’ó, de mint szimbólum: min- vetkőzik ki eredetiségüiket, do mind megmád.enf kifejez. Nem kell megijedni: nem siiráö sulnak egy kií«é, <ígyce sajátságaik elmosód- ez éfi nem ceügged'ée, csak nagy-nagy fájda- nak, ésareivéitíeneblbek erősein itoidomJbonodGHANDI ELINDULT India nem tudja, hogy nevetni fog-e, vagy eiml Ghandi elhatározásán, — írja a Daily Mail. Mert Halhatnia Ghandi — a nagy lélek, ez magyarul Mahatma — szerdám reggel ötven ■emberrel útra kelt ahmedabadi asra.m-jából, tanácskozó táborából és gyálogszerrel nekivágott a kilencvenhat kilométerre levő Cambaj-öbölnek — és útközben a szikes vidéken a földből termel ki >sót. És ezzel megindítja a harcot a hatalmas Anglia ellen, amelynek Indiában állami monopóliuma a só és senki sót magánhasználatra az állam megkerülésével nem szerezhetGhandi pedig faluról-falura jár és hirdeti: —■ A só a nép legszükségesebb ellátásának az eszköze. Szüntessék meg a sóadót. Milyen gyerekesnek látszik sok-sokezer kilométer távolságból ez a mozgalom. Só miatt megindítani a harcot a nagy Anglia ellen, a só jelszavával vívni ki India függetlenségét. De 1766-iban a teavám miatt szakadt el az Egyesült Államok Angliától. Akkor a tea. ma a só! Ezek csak jelszavak, amelyek mögött egy elnyomott nép lelke lázong. Amerika fegyvert fogott 164 év előtt. Roston népe megrohant egy kikötőjébe futó hajót és a teaszállitmányt a tengerbe dobta. Mahatma Ghandi, akit valódi keresztnevén Mohaudas Harambandnak hívnak, bottal a kezében, ma- gaszőtto vászonruhában útra kél és sót kapar az utón. Ez is forradalom. Ez is függetlenségi harc, Ugy hívják: szatiagraha ... Nem ellentállás. Angolul non resistens, A 61 éves Ghandi hü maradt ezzel is önmagához és tolsztoji elveihez, amely elvek vezették őt már évek előtt a szatiagraha tanához. Nem fegyverrel, nem erőszakkal, hanem a törvények bo nem tartásával, csendes ellenzéssel küzdeni az elnyomás ellen. Nem szabad ezt összetéveszteni a passzív elleutállássak amelynek hindu neve szoaraj. A passzív ellentállás meddő és céltalan harc, a szatiagraha, a. fönnálló rendszer el nem ismerése: lázadás! Ebben az el nem ismerésben találkozik Ghandi Tolsztoj jaj. akivel haláláig sűrű levele séfet folytatott, és teljes részletességgel kifejtette az el nem ismerés filozófiáját. (Tolsztoj: Levelek egy hinduhoz.) Az sem véletlen, hogy Ghandi Alroadahadból indult útnak. Guyaret tartomány és egész India egyik legszebb városa Almadahad. a hin- dosztáni kultúra egyik ősi forrása, amelyet Sir Thomas Roe 1615-ben kelt jelentésében igy ir le: legalább is van olyan nagy város, mint London. A mohamedán hinduk szent városa, a Jaesia Masjid szent mecsetével és Ghandi India egész mohamedán világához szól, hogy innen, indult útnak — gyalog. Szegény zarándokokként vágtak az útnak, csak egy málháslovat visznek magukkal, a málháiban gyógyszerek betegség esetére. Hogy gyalog mennek, az is szatiagraha. Nem használják az angolok készítette vasutat. Nem fizetnek az angol vasúttársaságnak, de mégis elérik céljukat- Mindent bojkottálnak, ami angol. Útközben a falvak népe tartja cl őket és ők cserébe sót adnak a népnek. Maguk gyűjtötte sót! Az ötventagu kiéretnek nem minden tagja hindu. Egyik leglelkesebb híve az angol születésű Reynolds', aki teljesen ugy él, mint Ghandi és ugyancsak magaszőtto lebernyegben jár. * Kedden járt le Ghandi ultimátuma, amelyet Lord Irwin angol alkirályhoz intézett. „Dear Friend", — igy kezdődik Ghandi írása, amely hangban és tartalomban emlékeztet Tolsztoj híres levelére, amelyet az orosz—japán háború alkalmával a cárnak irt és őt szegény fiatalembernek nevezte. ..Mielőtt a polgári engedetlenség fegyveréhez nyúlunk •— írja Ghandi —, én vállalom a kockázatot, amelytől egész éven át huzódozkérje az otthoni csizi íód- knra használati qtasitását. Csízfürdő. I tara: Igyekszem megközelíteni és megtalálni a megegyezés útját. Az angol uralmat átoknak tartom, de nincs szándékomban egyetlen angolt sem megsérteni, vagy angol érdeket megbántani." Lázitó alázatosság, tolsztoji rendszer! Ultimátumát igy fejezi be: „Ha nem tudja megtalálni az utat., hogy végek ves-suu a fölsorolt gonoszságoknak, ha levelem nem hatja meg a szivét, március 11-tg várok, azután elindulok kísérőimmel Asrumomból. hogy megkezdjem a harcot, a sóadó ellen, amely leginkább sújtja szegény pépemut és bár sohase szerepelt volna a statútumokban." ..Módjában áll, hogy meghiúsítsa szándékomat azzal, hogy élfogat, de remélem, hogy tízezren állanak készen fegyelmezett rendben folytatni munkámat." ★ És mo-sfr vagy elfogják Ghandit, vagy pedig vógigeogedik lázitó utján, amelynek végcélja India függetlensége. Legendás, szinte bibliai vállalkozás. És eszünkbe jut, hogy a vall ásás világtörténelem nem egy nagy korszakát indították útnak a fegyvertelenek és gyalogosan járók, akik oeak mentek és hirdették igéjüket . naik, érzékenység, sosem-érzett betegségek, ideges tünetek és menekülésvágy keveredik el bennük a végtelen szolidaritás, a testvéri sors- közösség és az összeforrottság hangtalan himnuszával, amit belsejük egyre énekelget. Külön gondjaik lesznek, speciális problémáik, sajátos bajaik, érthetetlen vágyaik, utánérez- hetetíen érzéseik. Expedícióban vagyunk itt, szigetre vetett, elhagyott, kitolt őrszemek. Évekre egyfonalasé giban, évektől egyhangúságban, — messze az anyaföldtől, az anyaöltől, az anyacsóktól. Itthon kéne lennünk s nincs otthonunk. Sokunknak nincs otthona SzUovenstakón, már itt van a családja, bútora, könyvei, itt született a gyereke, — de nem vagyunk otthon itt, itt nem járunk „haza", — hazamegyek, azt jelenti a mi szótárunkban, hogy Szlovenszkóra (mindegy Eperjes, Kassa, Ungvár vagy Komárom-e) és otthon ez a bár, az azt teszi, hogy Szlovenszkóo ez a hír (mindegy Érsekújvárt, Losoncon, vagy Besz- t ere én-e) tudjuk, hogy nem a lilbeni otthon, nem a souiohovi hónapos lakás vágj7 a bűbene- oi szoba: Szlovenszkó. És ez a nosztalgia néha — különösen éhekkel ezelőtt, mikor még kevesebb kötött ide és még több „haza" — betegséger©jü: félelmes erőre tesz szert és eluralkodik az idegeken, amik meg bomlanak, az agyon, ami rémképeket lát és a íknlátástalau talajtalanság pesiszj- m Anusát irtózza, a szivén, ami görcsös fájdalmat érez és hiába, hiába vonaglik kínban. Hogy lehet ezt kipanaszolni ? Ki érti meg? Csak mi, akik nem segíthetünk rajta, akkor se, ha megszakad a szivünk a másik beteg szívért: nincs módunkban. Emlékszem Véosey Zoltánnal laktunk együtt, immár öt éve. A szokott bajokon kívül semmi uj bajunk nem volt Tavasz volt, nem fáztunk és aznap ebédel tömik is, vasáir- napiasan. Nem bántottuk egymást, de szerettünk volna haragudni, öklözni, sírni. Miért? Egymásra néztünk és lekaptuk a fejünket. Már sokat vert az élet, rendesek vagyunk, lenyeltük. Aztán elindultunk, oékáLamul. Keserű lépések, ökölbefogoirt kezek a kabátzsebben. Merre? Egyszerre a Wllsou-pályaudvaraál taléltixk magunkatVooatok, emberek, füfctszag. Besaswvtuk* I Az otthon: Szlovenszkó! összekötő kapocs a drága anyafö’ddel, jó Wilson-pályaudvar! { És nem szólva, csak a szemünikkel beszélve, beültünk az első keleti vonatba, Szloven- szfcó felé, hazafeléOderbergig se értünk, vissza kellett fordulnunk. De következő szjomibat este ott találkoztunk a tízórás gyorsnál, vasárnap délben otthon, Itt itt, ki ott, g vasárnap négykor-ötkor vissza. Három-négy óna otthonért két éjszaka, két félnap, kétszer tizenöt óra, harminc óra ut Sokan tették, sokan vágyják ma is. Ante- uszt is csak a föld tartotta életben. A föld, amelyik édes, rossz, ápol és eltakar. És nekünk olyan visszhangt.alan messzi- Utána aztán egy hétig jő. Jobb az ideg, frissebb az agy, melegebb a kedély és megiait megy a munka: meggyógyultunk a földtől, az otthoni levegőtől, — egy-hét hétre, egy két hónapra. Minek erről beszélni? Ki érti? Ki hiszi el? Ki segít rajta? Csak az tudja, mi a betegség, aki már benne volt. Pedig sok van ilyen, ilyen furcsa uj, nagy betegség. Sok seb. Sok fájdalom, sok sírás és sok el nem mondott, lefojtott, neon kérdezett keserűség, ami most megdöbbentett és megindított. Legközelebb majd még egypárról. Hozzátav- tozik ehhez a furcsa élethez, arai páratlanul áll a magyar életben: specialitás ás történelem. Kár volna meg neon rögziitená a diákok életét, az asszonyok életét. — minden-•minden egy ananyporos gyászfátyol alatt, ismeretlenül, megtetlenül, megérzellenüil senyvd és nem szabad belepusztulni „mégsem, mégsem, mégsem" ... a léleknek erősnek, a szemnek biztosnak, a kéznek keménynek kell lenni: a magyar sziget a kisebbségi magyar élet főtengelyének egyik végét tartja: csapágy: ki kell tartani. Csak néha riadnak a szemek, a hivatás számkivetobtjcinek szemei: hátha a gyilkos forgásban megkopik az acél és a szivek, akik a tengelyt tartják és ölelik, egy szép napon rokkant zörejjel eltörnek, mint a cserép? Aztán rebbenésKezet a szívre. Még jár. Picit erősebben ver . . . semmi . . . fejet, föl ‘ • • uom szabad mutatni , * • előíró . . . tovább . . . (Folytatás következik.)
