Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-11 / 58. (2279.) szám
1930 március 11, ke<M. 'PRXGAlA\\GtARHTRIj1M> 5 KOMMENTÁROK * AMERIKAI VARÁZSLÓK A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség székhelyét Kassáról Pozsonyba helyezték át Ha ma ax Egyesült Államok világhatalmára gondolunk, meglepődve és csodálkozva forgatjuk vissza a történelem lapjait s kíváncsian kérdezzük: kik voltak azok az óriások és varázslók, kik a semmiből és az ó-country söpredékéből megteremtették a legújabb Rómát, mely máris elhomályosította Nagybritánniá- nak, az angolszász Hellasznak, minden ragyogását? Egy ilyen varázsló — Taft — tegnap halt meg. Pályafutására visszatekintve, fejcsóválva állapíthatjuk meg, hogy ez a varázsló szürke és beképzelt kis nyárspolgár volt. Európában a tanfelügyelőségig, vagy a „neves" ügyvédségig vitte volna és százszámra van államférfiunk, aki nagyobb kvalitást mutatott, de a legszebb tehetségekkel ékítve is elveszett, mint a banánfa Norvégiában és a kutya sem törődött nevével, hacsak annyit nem sóhajtottunk halálakor: szegény, szerencsétlen, mennyi balszerencse érte az ügyetlent, Isten nyugasz- talja. Hiába, nehéz haza az óhaza, & a valódi félreismert zsenik annyian vannak minálunk, mint lik a rostán, csillag az égen, sőt még eggyel több, — nem szólva a hamis félreismert zsenikről, akiknek száma beláthatatlan. Ezzel szemben az amerikánus diadalmas vezér lösz, amint a véletlen a dolgok élére taszítja. Az uj haza a korlátlan lehetőségek országa, ott a nyárspolgár i« lehet zseni és ,a zseni nyárspolgár, ott, ha valaki valamit a kezébe vesz, sikerül, mintha az élet meg volna babonázva, nem úgy, mint nálunk, ahol a legritkább esetben válik be az, amit megkisér- iMlnk. Az amerikai élet a természetes gazdagság, a biztos konjunktúra (legalább eddig az i volt), <g amint a jelentéktelen katonákból álló, 'tapasztalatlan amerikai hadsereg megnyerte a világháborút, egyszerűen a helyzeténél fogva, úgy aratta le az elmúlt évtizedekben az élet valamennyi diadalát az Unió, egyszerűen helyzeténél fogva. Élvezet vezérnek lenni odaát. Washington György még európai volt, európai értelemben küzdött és sikerei az európai zsenialitás méreteivel mérendők. Jefferson hozta be az első amerikai tempót, kiadta a rendeletet a vörösbőrüek lemészárlására, s először sikerült valamennyi lehetetlenség, amit logikátlan aggyal és forró fejjel megkockáztatott. A hatvanas években Amerika újra visszaesett Európa tragikus életsémájába és Lincoln Ábrahám újra százszázalékos európai agyvelőnek tekinthető, európai sorssal, európai és igy természetszerűleg sziszifuszi küzdelmekkel. Valódi bajai voltak, s az agyag nem vált arannyá a kezében. Harcolnia kellett kétség és remény között, okosan és logikusan s nem volt szerencsés holdkóros, aki világtalanul járt a háztetők peremén a lehető legteljesebb biztonsággal De azóta, amióta agyonlőtték ... Amerikában bevált az alhimia. Amit kezébe vett a nép és ráköpött, arannyá vált. Fölfedezték a kaliforniai aranymezőket, az olajat, a szenet, a gyapotot. A tragikus embersors megszűnt. Kiformálódott az amerikai ember tipusa. "Washington György, Lincoln Ábrahám és házi költője, Walt Whitmann után az első európai mentalitású amerikai lángész bohóc lett: Char- lie Chaplin. A köztársasági elnökök sora igazolja legfőképpen az amerikai könnyű munka igazságát. Mac-Kinley után Roosevelt Tódor került uralomra. Félőrült, mulatságos eszmékkel, olyanokkal, amit lángeszesebbnél lángesze- sebb európai államférfiak számtaalnszor megkíséreltek az ó kontinensen és sohasem sikerült. Tanulatlan demagóg, forrófejű álmodozó, rossz bohém, meggondolatlan könnyenhivő, rajongó, akibei parányi objektivitás, vagy világismeret sem szorult. Európában katasztrófába vezetett volna minden tette, Amerikában varázsló lett, aki csodákat mivolt. Amerre ment, virult a tartomány, aranyfák nőttek a nyomában, petróleum szökött jókedvűen az égig, a föld tiszteletére kétszeres termést adott és a juhok duplára híztak, hogy örömet okozzanak neki. Roosevelt alapozta meg az amerikai világhatalmat, — pedig ki volt? Szertelen álmodozó, aki véletlenül csodaországba esett, ahol álmai sorra megvalósulhattak. Roosevelt zavarosfejü álmodozó volt, Quer- kopf, mint a németek nevezik, de stílusos és szertelensége hasonlított a magyaros szertelenséghez (csak éppen: a mi kusza terveink nem sikerülnek), — de mi volt a tegnap elhunyt WiWiam Howard Taft, az utódja, akit tévedésből ő segített uralomra? Taft 1908-ban azért került az elnöki székbe, mert Roosevelt akarta. Szürke ügyvéd volt, s amit kezdeményezett, fölöslegesnek és rossznak bizonyult. A birodalom mégis óriási lptt alatta « az ő idejében (1908—1912) tette meg a döntő lépést a világ- hatalmi végkifejlődés felé. Taft harcolt a tru&- te-ok ellen, nem sikerült; — harcolt a döntőbi- róságokért, nem sikerült; — harcolt a védvá- mo kért, nem sikerült; — harcolt Japánnal dip- iomáciailag, Mexikóval ténybelileg, mindig a rövid ebbet húzta; — s az USA lakossága a négy év alatt mégis egyharrnaddal megnövekedett, vagyona megháromszorozódott, tekintélye döntővé vált, a nyugalom, a rend, a jólét és az egészség az egekig hágott, szóval a szürke Taft nagy varázslónak bizonyult. Csodálatos ország, ahol Taft, vagy akár utódja, a fantómokat kergető Wilson (aki diadalmasan elfogadott „koncepciójából" csak akkor zökkent ki, amikor Európával került érintkezésbe), vagy CooJidge, a véletlen-elnök, a A szövetség pozsonyi közgyűlése — Júniusban országos dalosünnepély lesz Losoncon — Schell Gyulát választották meg néhai Konrády Lajos helyébe országos elnöknek — Pozsony, március 10. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség vasárnap délelőtt tartotta évi közgyűlését Pozsonyban a Toldy Kör helyiségében Jankovios Marcell dr. társelnök elnöklete alatt. A közgyűlésen a következő szlo- venszkói dalosegyesületek képviselői vettek részt: Komáromi Dalegylet, Komáromi Zsidó Egyházi Énekkar, Komáromi Egyetértés Mun- káedalárda, Komáromi Római Katolikus Egyházi Énekkar, Pozsonyi Toldy Kör dalárdája, Érsekujvári Iparosdalegylet, Lévai Dalárda, Losonci Magyar Dalegylet, Kassai Zenekedvelők Dalegylete, Lyra-Dalkör (Kassa), Daltestvérek (Eperjes), Országos Magyar Tanítói Dalárda (Léva). Jankovics Marcell dr. megnyitó beszédében meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg ezután Konrády Lajos prelátus-kanonokrói, a szövetség elhunyt elnökéről s elévülhetetlen, nagy érdemeit méltatta. Majd Sziklay Ferenc dr., a Dalosszövetség főtitkára terjesztette elő a szövetség hároméves működéséről beszámoló jelentését, amelyet fontosabb részeiben a következőkben ismertetünk. Sziklay Ferenc iőtithári jelentése A Dalosszövetség élete a csehszlovákiai magyar kisebbség kulturéletének egyik fázisa. Akik itt vagyunk és nemcsak szeretjük, de értékelni is tudjuk a nemzeti dal, a karének jelentőségét egy nemzet életében, tudjuk, hogy e fázis nélkül nem lehet teljes és egyöntetű kulturéletünk lüktetése s mindannyian féltő szeretettel viseljük szivünkön azt az ügyet, melyet az egyes dalosegyesÜLetek kti- lön-külön, kiki a maga" posztján, a Dalossaö- vetség pedig országosan összefogó erővel képviselnek. Mindnyájan érezzük, hogyha tettünk is valamit a szent ügy előhaladásáért, nem tettünk eleget s a«t hiszem, mindnyájan velem együtt nagy elhatározással jöttünk ma ide, hogy egyre fogyatkozó erőinket még jobban megfeszítve nekilátunk a küllőknek, hogy magasra toljuk a szekeret, a hágó tetejéig, ahonnan már szinte magától megy a haladás, csak a gyeplőt kell megfogni. A Dalosszö vétség első pillanatra, mint speciális feladatok megoldására alakult egyesülés, úgy látszik, mintha különálló lenne a maga nemében, pedig nem az. Minden idegszálával benne ól a magyar dal a nemzet életében s ha nagy nemzeteknél a dal talán csak szórakozás, szépség, nálunk, kisebbségi sorsban fenntartó erő, nemcsak csemege, de lelki eledel is. Hogy ez igy vau, annak bizonysága az, hogy a Dalosszövetség élete is magán hordja az egész kisebbségi életformánk minden jellegzetes tünetét. Tájékozatlanok vagyunk a célkitűzésűnkben s nem tudjuk megtalálni az utat a személyi érdekektől a kollektív közérdek felé. A társadalmi- és kulturegyesületek tavalyi kongresszusán fejtettem ki a gondolataimat a kisebbségi magyar szellemről s azt hiszem, megtaláltam a mai kisebbségi sorsba fordult nehéz életünk alapelveit. Akkor igy tűztem ki a kisebbségi szellem kialakulásának feltételeit: 1. Kollektív nemzeti érzés az individuális érdek hajszolása helyett. 2. Szolidaritás a kisebbségi társadalom minden más tagjával és összességével. 3. A kulturértékeink fokozott mértékben való megbecsülése s egy minden irányban megszervezett társadalom utján való pártolása. . Azt hiszem, hogy maga a karének kicsiben példája, szimbóluma szinte az emberi szolidaritásnak. Az egyén megszűnik individuum lenni, mihelyt karba áll. Hangja nem az övé többé, csak egy szin az emberorgona fenséges összhangjában. Két vezére van az egy óéira dolgozó együttesnek, a költő, aki a dal eszméjét adta s a karnagy, aki a költő eszméjét megértette, átérezte. És varázspálcája égy intésére életre kel az eszme, egyöntetűen, égre szárnyaién, nemcsak szépséget képviselőn, de a sok ember egy akaratának diadalaként. A karéneknek ebben az egyéni akaratot a közös óéinak való alárendelésében látom nagy hivatását a kisebbségi szellem fejlesztése terén, minden énekkar példaadás lehet arra, hogy kellene tennünk kisebbségi életünk minden más fázisában. — Minekünk a magyar dal karban való- ápolása nemcsak a jókedv kiömlése, nem mulatság, de életÍ9kola s még a mulatság jellegében is van hivatás, mert a szépség által felszabadult lélek igazolja azt a tételt, hogy „a maga sírját ássa, hallgatag és a szürke, biztos sikerrel járulhattak hozzá a. világhatalom, a prosperity és az emberi tökéletesedés óriási arányú kiépítéséhez, csodálatos ország.FLLGQii. Andal Ernő Tengertánc Andai uj regénye a kisvárosi szinészéletet írja le, amelyet a szerző saját tapasztalataiból kitünően ismer. Andai ebben a könyvében is érdekes rae- seszövönek és a finom hangulatok mesterének bizonyul. Ara KC 31.20 vászon kötésben Kt 44.20 Kapható a P. 1VL H, könyvosztályában Praha II., Panská 12. t8-éves korban aki a kisebbségi sorsban elveszti az életkedvét." És ha az egyes énekkaroknak ilyen magasztos a hivatásuk, fokozottabb a jelentősége annak, hogy a magyar dal kis meleg otthonai közt kapcsolatot, egyöntetű érzés- és gondolat- világot teremtsen egy összefogó szerv, amely él, amelynek lehetőségét megkaptuk a Da- losszövetségben. Ezzel a gondolattal indult útjára három évvel ezelőtt a Dalosszövetség élete s ezt a gondolatot szerettük volna megvalósítani, vagy kellett volna megvalósítania a szövetség működésének. Hogy nem sikerült száz százalékban, annak oka ezernyi, meglátogató sorscsapás és mibennünk élő hiba, végzetes és általános hiba, hogy magát a kisebbségi életünk formáját és metódusait még máig, tiz óv múltával sem tudtuk teljesen tisztázni. A Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség 1926 december 8-án tartott alakuló közgyűlése s az alapszabályok benyújtása után azonnal hozzálátott a központi vezetőség kettős célkitűzésének: a) a meglevő dalosegyesületek működésének előmozdítására s a művészi karének, különösen a magyar dal és zene Irodalmának ápolására és fejlesztésére, valamint — b) uj dalosegyesületek szervezésének előmozdítására célzó működését. A vezetőség munkájának egyik eredményeképpen az 1927. és 1928. évek folyamán három uj dalegyesület alakult meg. Az elindulás tehát céltudatos volt s hogy nagyobb eredményt nem értünk el a kezdeményezéssel, annak más oka lehet, mint a központi vezetőség jóakarata. Fel kellett tennünk, hogy az uj énekkarok alakításának egyik nehézsége az, hogy a karok alakítására hivatott egyének nem ismerik az énekkarok megszervezésének és vezetésének módját. Ezen is segíteni akart a központi vezetőség s egy rövid, praktikus útmutatást állíttatott össze a főtitkárral. Ez készen van. Hogy nem jelenhetett még meg, az a továbibakban közlendő belső bajokiban fog magyarázatot találni. Az 1927-re tervezett I. országos dalosversenyt, bár az a központ részéről minden izében elő volt készítve, nem lehetett megtartani. A program kibocsátása után az érdeklődés maga sem volt elégséges, az összejövetel dalosverseny formája nem alakult ki. Később a részvételüket bejelentett dalosegyesületek közül is több visszalépett, úgy hogy kárba veszett teljesen az előkészítő munka, a versenyről le kellett tennünk, illetve azt elhalaszta- nunk. 1927. év november 16-án visszaérkeztek a belügyminisztériumból az alapszabályaink pótlás, illetve javítás céljából. A minisztérium kifogásai jelentéktelenek, inkább formális jellegűek voltak, melyeket honorálni nem ütközött nehézségibe s az 1927 december 17- én megtartott közgyűlésen a kívánt módosításokat eszközölve, az alapszabályokat újra benyújtottuk. Az 1928. év igy a jóreménység jegyében indult, hiszen az alapszabályok jóváhagyása már csak idő kérdése lehetett, április havában meg is történt, mire a központi vezetőség az alapszabályokat kinyomatta s megküldte a tagegyesületeknek. A szövetségi élet most már legális utón indulhatott volna meg, ha egyrészt a tagegyesületek működése s a szövetségi életben való részvétel nem hagyott volna alább s magában a központban is neon állottak volna elő sajnálatos események. A szövetség tengődő életét csak az adminisztratív szerv, a főtitkári hivatal vitte tovább a folyó ügyek intézésével. 1929-ben érte el a szövetségi életműködés mélypontját Konrády Lajos oszágos elnök halálával. Pótolhatatlan veszteség érte ezzel a sorscsapással nemcsak a Dalosszövetséget, de az egész kisebbségi magyar életet is, mert a megboldogult gazdag élettapasztalata, törhetetlen magyarsága, óriási munkabirása és aranyos jókedve pártlan volt. A központ élete megbénult. Az országos ügyvezető kar igazgatót más irányban foglalta el a megélhetés gondja, nem látszott egy reménysugár sem a láthatáron, mely a jövőbe világított volna. A fojtott hangulatot, mely megfülledt nyári napokon szokott bekövetkezni, távoli, tiszti tő villogás törte meg. Komáromból jött az égi jel. Augusztus 11-én hét nyugati dalosegyesület a megtartott d.alosnap kapcsán megbeszélést tartott, mely megbeszélésen a központ inaktivitását szóvá téve, a jelenlevő dalos- egyesületek képviselői elhatározták a szövetségi alapszabályok 11. paragrafusa alapján a Dalosszövetség nyugati kerületének megalakítását, sőt az értekezleten olyan hang is hallatszott, hogy a megalakítandó nyugati kerület függetlenítse magát a központi vezetőségtől. Érre enged következtetni az is, hogy ugyanezen értekezleten a losonci dalosegyesület 70 éves fennállási jubileuma alkalmából kerületi dalosverseny megtartását határoz ták el. Az értekezlet határozatai, a megmozdulás maga az élniakarás jelének látszott a központi vezetőség előtt, amit kihasználni és a megtett első lépést folytatni egész természetes szükségszerűség volt. Viszont veszedelem fenyegette az országos dalosügy egységes irányítását, ha a kerület megalakítása szepara- tisztikus alapgondolattal történnék meg. Ezért a főtitkár a komáromi dalosegyesület meghívására Komáromba utazott, ahol sikerült a helyzet őszinte feltárásával a központ inaktivitásának okait megvilágítani s a fenyegető ellentéteknek elejét venni. A komáromi második értekezleten határozatba ment, hogy a nyugati kerület megalakítását kapcsolja öisz\
