Prágai Magyar Hirlap, 1930. március (9. évfolyam, 50-74 / 2271-2295. szám)
1930-03-09 / 57. (2278.) szám
10 1930 mámti§ 9, TASéfDAp Négerek az étteremben Mikor koncért után bejöttek az étterembe,] mint mondom szokás — a közönség sorai-; fröM élénk és bizsergeiő izgalma futott végig, j Akár Bécsben, akár Berlinben ülhet as ember egy vendéglőben török hercegnők, japán diákok és pápua fejedelmek között, nem fog esze-1 be futni, hogy bámészkodjon és örüljön a lát-; ványosságnak. Titokban talán mohón és öröm-j mel játszadozik el az idegen figurákkal, de j közben fölényes arccal néz el az asztalok fö- j lőtt, anzikszot ir, vagy a pincérrel tárgyal az- obiigát bécsiszelet irányában- Ha aztán ugyanez a vendrég három hét múlva hazakerül a falijába és megesik, hogy ugyanaz nap sörözik a városi vendéglőben, mikor öt néger koncert j után bejön vacsorázni, egészen bizonyos, hogy \ valami önkénytelen- fesztelenséggel hátradől a\ székén, a jövevényeket leplezetlen érdeklődés- i seí muslrálgatja, összenevet a társasággal, eset-\ lég a művésznővel is kikezd és minden mozdít- f i-atávai hirdeti, hogy ő itthon vem, a másik uc- i cábmt lakik, mgyondézsmát fizet és néha aj városi képviselőtestületben is felszólal. Mikorj ő négerek bejönnek, körülbelül olyan a hon- í gúlát, mint egy társaságban, ahová éjfél felé érkezik meg egy uj vendég. Ha a diskurzus idáig a legvontatottabban is ment és az emberek nehezen melegednek egymás iránt, abban a pillanatban, mikor uj vendég jön, a hangulat és a társalgás minden kontaktusa nélkül, a többiek felélénkült temperamentummal és egy kis benfentes fontoskodással fogadják, a szendvicset, vagy a gesztenyetortát különös figyelmébe ajánlják és mindig akad a vendégek között valaki, aki a jövevénynek úgy mutogatja a szaténban a régi metszeteket, vagy a háziasszony mellszobrát, mintha a sajátja lenne . . . Most is, ahogy a négerek bejönnek az étterembe, az unalom felkavarog és felpezseg az asztalok fölött, mint a megkevert szódavíz, a pótkávégydr kvaterkázó tisztviselői mdámkod- m ujratöttik a poharakat. a hangverseny rendező élénk taglejtésekkel imbiszt rendel a családi áriáié, egy asztalnál a mérnölcök fontos megbeszélmvalóilcat hagyják abba az erotikus látvány miatt és a tulajdonos elégedett mosollyal legelteti a pillantását az étterem nemzetközi forgalmán. A négerek lassú, lomha és fesztelen.y léptekkel jönnek, asztalt keresnek, nem bajnak Ösz- sze félénken és zavartan egy nyájba, három asztalhoz ülnek, az egyik külön a nőjével, aki- fekete testecskéjén rózsaszínű ruhát visel, kettő a mellette lévő asztalnál és a negyedik egyedül, a terem közepén. Ezt a negyediket nemigen nézem többnek húszévesnél, látszik, hogy a szmóking alatt véznácska még, fejletlen és a mamája biztosan aggódva indította útnak valahonnan Kamerunból• Egyedül ül az asztalnál, abban a korban- van, amikor a- fiuk önbizalmukat szeretik növelni egy-egy önálló lépéssel, komolykodó leveleket ir haza és a Mlusparti Közlönyben már biztosan mint a néger művészet jövend/) csillagát emlegetik. Mikor odanézek, éppen a vacsoráját hozzák, a \pincérek valami önként jövő barátsággal és kíváncsiskodva repdesik körül; úgy szlogálják — kényelmeskedve előre felvágja az egész sülttel, aztán leteszi a kést és mohón kapkodja a szájába a feltrancsirozott ételt. Közben a kollegáira néz, azok a pillantásukkal heccelődnek vele, egy unatkozó asszony mosolyogva int Jelé és Jim szinte szánalmasan kómikus, amint evés közben, a magános asztalnál apró kis fuldokló kacagási rohamok csiklandozzák. Az étterem pezsgése lassankinl leülepszik, az emberek beleszoktak a látványba, a három néger összedugott fejjel számolja a honoráriumot, néhány vendég hazamegy és a lelafflr kadt hangulat emelésére, valamint a négerek tiszteletére Banda B,ezső zenekara úgyszólván nemzeti himunszként, egy édes-bus népdal taktusára áhítattal eljátszó a vSormy boy"4. & rA pincérek sétálnak Nem, lehet szó és gondolat nélkül elmenni mellettük az uccán, amint sétálva sütkérznek, n délelőtti napsütésben, szürke angol ruhában és rendes felöltőben, egyik kezükkel a gyerekük kezét, fogják, himbálózva, és élvezhető lassúsággal, kirakatot néznek, és vásárol,- nák, örülnek az éleinek, boldogok, szabadnaposak. Valami hoMtötlanúl megindító van abban, ahogy Géza, vagy Miska, — akÁ minden bizonnyal futóbajnoknak született és pincér lett belőle — a kávéház füstorkánjában és a vendégek szekirozásában, megpácolva, kikerül « tiszta és friss, harmatos délelőtti napra és a tjyerek vagy az asszony karján megmártózik a, szabadság és a csend rükávesö élvezetében. Amikf/r így végigmennek az vccán, üdülő lé- l^kzebvétellel, talán dolguk is van, ruhát néznek a gyereknek, kiváltanak valami bizonyít vtoiyl, beteget látoyatmh,, mgy állói* után, ér- j Akar-e Marquis de S his felesége tenni? — Nem! Különös esketem botrány a francia előkelő társadalmi körökben — A menyasszony pár nap malim más vőlegénnyel jeleni meg az anyakőnyvvezető előli Pirin, március 8, Á rocheforti anyakönyvi: hivatalban az elmúlt napokban egy esketési szertartás alkalmával a maga nemében páratlan esel történt. A szertartás rendkívül előkelő milliőben indult meg, résztvett rajta a francia tisztikar elitje, a kormány több megbízottja, a művészetek ós a tudomány számos kiválósága. A menyasszony egy nagyon tekintélyes francia orvos, Mennier dr. leánya volt, a vőlegény pedig Marquis de SaÜgnac, a francia hadsereg kapitánya. A két közismert család barátai és ismerősei tömegesen felvonultak az esküvő megkötésére, amely nem mindennapi pompával és méltósággal kezdődött. A dolgok rendje szerint az anyakönyvvezető feltette a menyasszonynak a szokásos kérdést: Akar-e Marquis de Selignac felesége lenni és ígéri-e, hogy hü asszonya lesz férjének. Ekkor következett be a meglepetés. A menyasszony tisztán kivehető, erőteljes hangon kiáltotta: „Nem!“ A szituáció rendkívül kínos volt. Az egybe- gyűlt díszes közönség a meglepetéstől és a szituáció kínos voltától feszélyezve némán és tanácstalanul várta a fejleményeket. De nagy zavarba jött az anyakönyvvezető is, akinek a praxisában még nem fordult elő hasonló eset. Ismét a menyassoznyhoz fordult és megpróbálta meggyőzni őt viselkedésének helytelenségéről. — Hiszen ön azért jött ide, mert felesége akart lenni Marquis de Selignac kapitánynak ... A menyasszony azonban hajthatatlan maradt és szilárd hangon jelentette ki: — Jól tudom, mit beszélek. Soha sém leszek ennek a férfinak a felesége! A jelenlevők között hallatlan izgalom támadt, a menyasszony rokonai körülvették a makacs leányt, hogy rábírják szavainak visszavonására és a további botrány elkerülésére. — Nem félek a botránytól, — mondotta elszánt öntudatossággal a leány — hiszen éppen azt akarom. Ha kiváncsiak, meg is mondom, miért válaszoltam nem-mel az anya- könyvvezető kérdésére. — Vőlegényem két éven át udvarolt nekem, anélkül, hogy komolyan gondolt volna házassági szándékának megvalósítására. — Csak akkor határozta el, hogy anyakönyvvezető elé vezet, amikor belátta, hogy társaságiig lehetetlenné teszi helyzetét a be nem váltott házassági Ígéret, Társadalmi kényszer alatt cselekedett tehát, amikor velem idejött. Én azonban nem kérek az ilyen kikényszeritett házasságból. 3íásrészről azt a szívességet sem akartam megtenni neki, hogy minden további nélkül feloldjam öt évekkel ezelőtt tett ígérete alól. Ezért határoztam el, hogy bosszút állok és pedig éppen azon a napon, midőn ez a férfi gyöngédség és szerelem nélkül, a gyűlölet és brutalitás rosszul leplezett érzéseivel házasságot akar kötni. Ami történt, az teljesen az én előre elgondolt programon szerint játszódeklődnek, dolguk, gondjuk és bánatulc van éppenugy, mint Radó urnák, vagy Kelemen ■urnák, aki törzsvendég a kávéházban és mikor bejön és leül az sztalához, olyan arccal kopogtat; a {gyűrűjével a poháron, mintha például Mvslca direkl az 6 földi kényelmességére teremtődött volna. Nemrégiben, egy péntek este egy öreg kávéházi ruhatárost láttam az uccán, szép, uj sötétkék ruhában, uj kalapban és az imatar- sollyai a kezében, péntekesti ájtaf,osságra ment, lassú és ringó léptekkel, egy családfő öntudatával és egy vakációzó kisgyerek nzrv- dobogtaió boldogságával. Pedig 6 a ruhatáros a kávéházban, a vendégek „Prügelknabe- ja", akw, minden ideges, türelmetlen és finy- nyás vendég elveri napokint a port, ha, nem hozza elég gyorsan a kabátot, ha elég gyorsan hozza, ha felsegíti, vagy ha tartózkodóm átengedi a férjnek a kabátfelsegités kitüntető gyönyöreit. Ha Fehér urnák nem sikerült az üzlete, ha a felesége átkacérkod,ott a másik asztalhoz, ha nem találkozott a fontos üzletféllel, a ruhatáros érzi, és szenvedi meg, lehajtott. fejjel és pirulán, pedig ö otthon komoly és rettegett családapa, szép, nagy, kövér felesége vm, fejlődő bakfislánya, talán nősülendő fia is és külön megszervezett háztartása, lakása és lakcíme, ünnepe és ünnep■ lő ruhája, amit ha péntekesténkmt felvesz a templomba. az egész kávéházi üzemet el tudja felejteni . . S& Nagy Művi. dott le. A város legkitűnőbb .polgárai előtt, úgyszólván az egész világ szinfe előtt vágtam arcába a megszégyenítő nemgt. így hiúsult meg az az esketési szertartás, amely két fiatalembert boronáit volna össze nem egymásnak való irigyben. A kapitány a botrány után tüstént távozott a városból, szabadságot. kért ezredétől és pár nap múlva megkapta elbocsátási levelét, amelyet állítólag maga szorgalmazott. Volt menyasszonya igen hamar megvígasz- talódott és áiár a következő napok egyikén egy mérnökkel jelent meg az anyakönyv- vezető előtt és egybe is keitek. A mérnököt már régibb idő óta szerette, de csak a kapitánnyal való viszonyának likvidálása után vallottá be neki szerelmét. A francia sajtó rendkívülinek mondja a há- zasságkötési botrányt, amely azonban nem áll egyedül. A lapok visszaemlékeznek egy évekkel ezelőtt történt hasonló esetre, amikor is Malvy amerikai milliomos leányát akarták összeadni az angol Duderford lorddal. A menyasszony szülei minden áron a születési arisztokráciába akarták beházasitani gyermeküket, akinek azonban nem volt Ínyére ez az érzelmektől mentes megoldás. Ellenkezni próbált, apja azonban olyam sötét színekben festette a visszalépés következményeit, hogy sikerült reávenDi leányát a házasságkötésre. A jegvesség hónapjaiban a leánynak alkalma volt kiismerni vőlegényét, akinek tulajdonságai egyáltalán nem nyerték meg tetszését. Szüleit azonban elvakitotta a lordi eim, rang és származás, ragaszkodtak n házassághoz. Az esküvői szertartáson a leány az anyakönyvvezető kérdésére szintén nemmel válaszolt. A szülők az első pillanatban kővé meredtek a kellemetlen meglepetés hatása alatt, azután azonban jobb belátásra tértek és a leányuk ismételt kívánságára lemondtak az előkelő vőről. A kétéltű Vermer Hajnali gyilkosság, amelynek sem áldozatát, sem tetteseit nem ismerik Pária, mámuB S. j J Kutjopov tálbonotík rejteíyeB efraibJéséinaik ügye, amely a párisi rendőrség legjobb detekttvjett foglalkoztatta, csak nemrég jutott holtpontra g a rendőrség máris nj titokzatos ügyben nyomoz. Az áldozat ebben az esetben is idegen, Az esetet különösen rejtélyeséé teszi, hogy & rendőrség máig sem tudja, hogy tulajdonképpen ki as a 28 éves fiatalember, akit szerény siállo- dai szobájában két nappal ezelőtt kora reggel meggyilkolva találtak, A jelek arra vadítanak, hogy m ismerettel! áldozat kétlaM életet éM, Páriéiban. Tettednek, céljainak ée összeköttotéseánek meoíejtées annál nehezebben ment, mert a fiatalember, a teouvaiHomáecjk szerint, egy szót sem tudott kanalául A rejtélyes laké Egy hónappal ezelőtt meglétest egy fiatalember a rue cles Ginq-Diamante 24. szám alatt lévő essáüo- dában és szobát kért. Egy nagyon elegáns másik fiatalember veit vele. Tolmács-szerepet jétezott az uj lakó mellett, aki a vendégkönyvbe a következő nevet irta: Joseph Verner. A bejegyzések szerdád Szarajevóban születeti és jugoszláv állampolgár. Megállapodott a szálloda tulajdonosaival, a Galonmáer házaspárral hogy he- tenkót 50 frankot fizet második emeleti egyszerű szobájáért. Az állítólagos Veraer foglalkozásául azt. jegyezte be, hogy újságíró. Rögtön elfoglalta szobáját és ettől az időtől kezdve szabályos életmódot folytatott. Délelőtt 10 óra tájban távozott a szállodából és sete, legkésőbb éjfélikor már otthon volt A heti 50 frankot minidig pontosan megfizette, A múlt héten háromszor és megtörtént, hogy a szállodában jelentkezett egy idegen fiatal férfi, aiká törve beszélt franciául ég érdeklődött, vájjon Verner otthon van-e. Az állítólagos jugoszláv újságíró ebben az időben nem tartózkodott otthon. Az idegen nem hagyott számára üzenetet, hanem szobájának száma után érdeklődött Két nappal ezelőtt kora reggel az állítólagos Verner szomszédja, bizonyos Malachina asszony arra ébredt, hogy kopognak, a szomszéd ajtón. A következő pillanatban több revolverlövóart hallott Rögtön kiugrott az ágyból. teliMrmáata. a szállodát. A tulajdonos és a* alkalmazottak félrohaníbak Verne? szobájába, I A kétnevö halott Annakor beléptek a szobába, a padlón véresen elterülve holtan találták az újságírót- Hat sebből vérzett, hajt golyó találta. A padlón revolverhüve-1 lyek heverték. Megállapították, hogy a hüvelyek I kétféle revolverből snármaiznak. VaJóazin/ü tehát, hogy i a gyilkosok kettőn voltak. A legfontosabb vallomást a szálloda közéltében posv, toló újságárus tette, aki látta, hogy a szállodából két férfi rohant ki. Az egyik elejtett szalad ás körben egy revolvert, majd felkapta, asebredugta ós tovább szalad! A két férfi egy taxiba ugrott ób pl- hajitatott. A gyilkosok fényes nappal elmenekültek. A rendőrség most próbál nyomukra akadni. A feladat azonban rendldvüil nehéz, mert; aa áldozat szobájában tartott házkutatás sorin a legkülönösebb adatokra bukkantak, így mindössze egyetem igazolványt találtak V<j>mer holmijában. Ez a® igazolvány azonban Alá flalfic névre szólt. A* igazolványt Zágrábban álllk/lta ki egy ottani diákszövetség s Veroar fénykén-e volt benne. Bizonyos tehát, hogy as áldozatot nőm Vernernck hívták, as is 'bizonytalan, vájjon Ali Ilaltic volt-© * valódi név©. Az Is rejtélyes, miért, nevezte magáit ujeáfgiirónnlk. mert kiderült, hogy a párisi külföldi pjeágüirók í e»indiikiáitwán«ik jugowMv tagjai sóba öLeiöikbeii nem is hallották a Veamer nevet. Megálifepítottfe % nyomozás, hogy a rejtélyes ál dósat ' űratkoíoti *, Sorbonne-m, ahol állítólag szociológiai tanulmányokat folytatott, d© a tanfolyam hallgatói közül senki, eem látta őt a® előadásokon. Néhány horvát és szerb nyelvű Levelei találtak Alá Halific, másnéven Verner lakásán. A' levetek természetesem Veraer névre szóltak. A párisi rendőrség horvát és szerb tótanánsa lefordította a leveleket., amelyekből csak annyit lehetett megállapitani, hogy egyrószüket egy zágrábi férfi Irta, akinek bisonyos rejtélyei E*©lgálatokat tett Verner Parisban. A többi levél egy belgrádi nőtől való. Ezek szerelmeslevelek. Két feltevésen indult el a nyomozás. A rendőrsége nek az a gyanúja, hogy vagy féltékenységi, vagy pedig politikai gyilkosság történt Az előbbi esetiben bizonyára sserepe van « drámában az ismeretlen belgrádi nőmet A másik élet Az eset rejtéllyeseégét fokozza, hogy a® áfhfrtepiró holttestét teljesem íelötözve találták a szobában, noha a gyi'tkipseág reggel hal óra után néhány perccel történt. Veraer rendszerint csak 9 óra után kel, fel és egy óm múlva távozott a szállodából. Oka lehetett tehát arra, hogy ezen a naipon már hajnalban felöMőzködöt! Az is különös, hogy a fiatalember úgy tett, mintha nem tudott volna franciául, holott a rendőri nyomozás szerint már két év Óta Páriában tartózkodott. Tehát ex alatt az idő alatt már megtanulhatott franciául. A detektívek kinyomosták, hogy a rue des Oiinq-Diamae.ts előtt öt különböző helyen lakott a fiatalember. Mind az öt helyre ugyanaz a rejtélyes elegáns férfi kalauzolta el, aki a Gálomíáer-házaspár szállodájába vezette. A rendőrség sa,érint még egy lakása volt Vernemek, ahö? titkait, pénzét és ruhatárát tartotta. Ver per az eddigi jelek széna! szerény anyagi vv- szonyqk között ”f a kis szállodában. Erre vall, hogy heti 50 frankos szobában lakott és a gyilkosság után mindössze 31 frankot találtak nála. De finom ruházatta arra vall, hogy másik életében gazdag volt. Ezt 'a másik életét keresik most. Teljesen kizár inak latijaik az a feltevés, hogy esetleg rablógyilkos'ág történt, hiszen Maladhitsa asszony vallomása e-zeriiP közvetlenül a kopogtatás után dördültek el a re volverlövések •ég a gyilkosok nyomban elmenekültek. Malachina oÁeoony látta az egyik gyilkost, afcirö' ezemédyleiirásí qdott. Ez a személyiéirás teljesen ráülik arra a rejtélyes férfija, aki a ~rilikossá.got meteiőző napokban pöbbizbeu érdeklődött a kélétbü Verner titán. A párisi szerb kolónia körébe.) azt hiszik, hogy 'a meggyilkolt Verner igazi neve Ib: onmamovac. Ál látókig a múlt év októberében h. gyta el Zágrábot ahol politikai osetekményekért kőt évi fogházra ítélték. KIHALLGATÁS ~ — Szóval, maga azt állítja, hogy feledé kenységből dobta ki a feleségét :i' akinkön a negyedik emeletről? — Igen, kérem, ezelőtt a félemeleten laktunk és elfelejtettem, hogy már elköltöztünk. (Le Journal AnnuranO JÓ HOTEL — Kérem, ön azt irta nekem, hogy a maga hotelje minden kényelemmel van ellátva. Most azt látom, hogy még csengő sincs a szobában. Mit csináljak, ha szükségem van vaalmire? — Tessék erősen döngetni a padlót. Erre az az tir, aki maga alatt lakik, eljön hozzám panaszkodni és én tudni fogom, hogy Önnek i ilksége van valamire. (Le Journal] Amusaut.)
