Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-01 / 26. (2247.) szám

'PKKGAlA^AGtARHlRLAl? 1930 február 1, szombat. Tizenhétéves leányt gyilkoltak meg egy Olmiitz melletti faluban — A bűntettel a leány kedvesét gyanúsítják —* KOMMENTÁROK * A HEDVIG Ki ő, mi ő, mit csinált eddig', táncolt, nem táncolt, ki babája volt, kémkedett, nem kém­kedett, hogy került Biarritzba, San Sebastian- ba, Parisba? — nem tudjuk. Rejtély fedi és el­takarja, de a bús szürkeség homályából most •hirtelen fölemelkedik boldogan, negyvenötévi meddő és elkeseredett várakozás után és ra­gyog és ragyog fővárosok egén, rózsa-csokrok­kal várják a pályaudvaron, mint a sztárt, uj­jongó embertömegek ölelgetik a váróteremből a fölvirágozott automobilig vezető boldog vesz- szöhitás közben, egy szálloda érte él, egy taba- rin műsora belőle él, övé az első oldal a dél­utáni lapokban Hága és Primo előtt, — ez ő, ez a másik, ez a Hedvig, akiről nem tudni, Nav­ratil e, vagy sem, de itt áll előttünk a porondon és gagyog és ünnepük, mint Mary Pickfordot, a csillagot, az édest. Hogy történt, mi történt? Hedvig épp oly •szép volt, mint ama másik, a Gaby, de a sze­rencse ellene esküdött. Az Ívelő pálya meg­akadt valamely francia, vagy spanyol nagyipa­ros barátságánál, a. tánc nem ment, a világhír nem jött, az évek morzsolódtak és Hedvig, az elkeseredett kurtizán, megmaradt polgári ké­nyelemmel berendezett appartementjában, ko­csival, lovakkal, do hol késett- Mánuel, a hír­név, a nagy sansz, ami az életet a nyomasztó várakozások és a keserű lemondások rétegé­ből kiprojicálta volna az égre, a középre, aho­vá minden nő vágyik, aki egyszer hasonló pá­lyára tévedt? Sejted, mennyi nyomorúság le­hetett abban, amikor ez a kis cseh—magyar leány végigcsinálta a szörnyű iskolát. Hatvan­ból Becsbe, Becsből Párisba. Biarritzba és nem jött semmi, semmi, legföljebb pénz és az öreg kor, már egjügyiien élt a biarritzi házban, már lemondott és kávésdélutánokat adott horgoló francia vénkisasszonyoknak, a múltat elfelej­tette és mások is elfelejtették, — amikor sze­me a Journal egyik hírére tévedt és a sors ha- jitőereje mcglóditotta. Most végre itt volt. Mellékes, Navratil Hedvig e, vagy más. Mel­lékes, együtt kémkedett Gabyval, vagy sem. A lényeg, hogy a sokmultu, de történelmietlen kis félöregasszony egy megfoghatatlan vélet­len folytán megkapta mindazt, amire örökké vágyott és várt. Az egész dologban ennyi ér­dekes. Látni a félszeg örömet, az édes megdöb­benést, érezni azt a boldog bizsergést, ami eb­ben a fonnyadó testben van előttünk a szín­padon a tapsorkán és az üvöltözés közepette, ennyi elég. Ahogy elnézem gyönge táncszámai közben és tudni szeretném, mi lehet ennek a Navratil Hedvignek a. titka (Navratil, de néha Nógrádi­nak hívták. Minden Navratilt Nógrádinak hiv- nak Középeurópában, ha táncol), ahogy tudni szeretném, mi előzte meg ezt a váratlan prágai ünneplést, egy név jut eszembe. Earry Pilcer, a táncos. Most is él, most is táncol, egyszer a boldo­gult párisi Moulin Rouge-ban láttam ördöngös mozdulatait, a legféktelenebb embermotolla, aki elképzelhető, leírhatatlan, mit tud a testével. Félrcdobhatatlan az az érzés, hogy Harry Pil­cer, a partner aránytalanul nagy szerepet ját­szott a két nő életében: a Gabyéban is, a Hed­vigében is. Valahányszor Hedvig előtt megem­lítik a nevét, ködö.s hallgatásba burkolódzik, ö-sszeszoritja ajkát és kedves francia, vagy spa­nyol csevegése elnémul. Tudvalévő, hogy a táncos évekig kísérője volt Gaby Deslysnek, különösen a háboruelőtti években, amikor a táncosnő közismert kémnő volt már és neve a német és az osztrák-magyar feketekönyvekben -szerepelt. Mit akart az ördöngös férfi a két nő életében? ő volt a felsőbb hatalom, aki a szá­lakat bonyolította? Ott volt, amikor a Hotel Danlou-ban ellopták Hedvig írásait és bizo­nyára fölvilágositást tudna adni arról, miképp irta Gaby Deslys, az ál-Hedvig, aki csak fran­ciául tudott, cseh- és magyarnyelvű leveleit ál­anyjának, bizonyára elmondhatná, tudott-e Hedvig Gaby navratilságáról, együttdolgo­zott-e a két nő a felsőbb hatalmak parancsára, vagy sem. Hedvig viselkedése gyanús. Mintha élete nagy titka nem Gaby lenne, hanem Har­ry, mintha a Deslys mindössze a vetélytársnőt jelentené, a Pilcer a nagy szerelmet, aki behá­lózta, rabszolgájává tette és aki miatt a nevét odaadta a másik nőnek, mert nem tudott az ellenállhatatlannal megküzdeni. Biarritzban, San-Sebastianban, Nizzában, Danvillcban száz­számra él a Navratil Hedvighez hasonló magá­nyos nő, öregedő és nagyon előkelő, nagyon kedves és extáncosnő, mindenik élete mögött egy-egy jelentéktelen titok lappang, miért ne volna titok e nő életében is. akit o napokban a premier-plarira sodort a szél? Sokat a dologról nem lehet mondani. Hedvig itt van, egy szenzáció felhozta, egy másik le­taszítja, s visszamehet San-Sebastianba kár­tyát vetni a spanyol nénikéknek. Mi elfelejtjük. Mi igen, de családja, a Navratil család, alig­ha.. Mennyi keserűség és mennyi irónia van számukra Navratil Hedvig föltiinésébcn. Sze­gény anya, szegény apa és főleg a szegény ro­konok, évtizedekig keresték édes gyermekü­ket. Rendes körülmények között mekkora csa­ládi boldogság volna: most végre megtalálták leányukat. Do elvesztettek kétmillió dollárt. Mily keserű, mily keserűi FULGOR. Olmutz, január 31. Az Olmiitz melletti Blatika falut tegnap óta bestiális gyilkosság tartja izga­lomban. Tegnap este hét órakor Urban molnár a malomárokban felfedezte egy fiatal leány hulláját, akinek a nyakához vastag kötél volt erősítve. A molnár azonnal értesítette a borzalmas lelet röl a hatóságokat, amelyek: megállapították, hogy kétségkívül gyilkosság esete forog fenn. A fiatal leányban azután Dolezsal Mária tizen hétéves cseléd leányt agnoezkálták. A nyomozás rövidesen kiderítette, hogy a leány egy Antes Antal nevű huszonegyéves falu­beli zenésszel szerelmi viszonyt folytatott,1 akinek azonban rajta kivit! még egy kedvese volt s igyekezett Dolezsal Máriától megszaba­dulni. Az ismeretségnek mégsem szakadt vége, mert a leány állandóan pénzt kölcsönzött a fiatalembernek. A csendőrség ezen adatok birtokában Antest vette gyanúba s letartóztatta. A fiatalember tagadta kihallgatásakor, hogy a leáuyt meg­gyilkolta volna s kijelentette, hogy a leány öngyilkosságot követett el. Kötelet kért tőle, azt a nyaka köré kötötté, egyik végét a malomárok hídjának karfájához erősítette s azután beugrott a vízbe. A hivatalos vizsgálat megállapítása szerint azonban gyilkosság történt s a leányt előbb a kötéllel megfojtották, azután bedobták a vízbe. A tizonhétéves prágai leány önke- zével vetett véget életének? Prága, január 31. A város perifériáján teg­napelőtt történt szerelmi tragédia ügyében a nyomozás még nem jutott végleges eredményre. Mint jelentettük, a rendőrség kinyomozta Brehner Ludmilla eltűnt udvarlóját s be-zálli tóttá a fogházba. A fiatalember azonban azt ál­lítja, hogy a leány öngyilkosságot követett el, mert nem tudott szülei házában megmaradni. A tizenhétéves Ludmilla holttestét tegnap felboncolták s a boncolás eredménye 6zerinfc nem lehetetlen, hogy a leány valóban öngyil­kosságot követett el, miután külső erőszak nyomait nem találták rajta. — Hát azon a születésnapomon fordult meg a mi sorsunk. Elkezdtem Barna bará­tommal együtt ping-pongot játszani... — Ki volt a mesterük? Kitől lesték el mű­vészetük titkait... — Mi kérem? Senkitől! Mindenre magunk jöttünk rá. Egymással vívtunk számtalan csatát. Azután megláttak bennünket mások is játszani. Olyanok, akik értenek hozzá. Azt mondották, hogy nagyon tudunk és jelentkez­zünk valamelyik ping-pong egyesületben, így kerültünk az MTK-ba. Ott felfedeztek bennünket és abban a kegyben részesültünk, hogy nem kellett először végigmennünk a juniorság iskoláján, rögtön szeniorok lettünk. — Az első versenyük? — Az MTK versenye. Első Szabados. Az­után Budapest bajnoksága. Első Barna. Az­után következett a harmadik világbajnoksági verseny Budapesten. Mindakeüen játszottunk a győz es magyar csapatban. Szabados az egyéniben második lett, Barna helyezetten, ellenben a Barna—Szabados duó megnyerte a világbajnokságot. A többit már tudjuk A két magyar bajnok karrierjei Berlinben ko­ronázna meg. Barna a világ több mint fél­száz legjobb versenvzője között megnyerte a világbajnokság büszke cimét s a két verseny­ző minden egyes számban „benne voíí“ vala­melyik magas helyezéssel... * A hotelszoba egy kis alkóvban ugrik a tér­re, az alkovon asztal, amely szinte roskad a trófeák súlya alatt. . Kíváncsian veszem szemügyre a diadalmi ielvényeket. Azt hittem, hogy a magyar já­tékosok összességének győzőim! zsákmánya. Dehogv. Mindaz a kincs, ami az asztalon szé­pen ki van rakva, a Barna fiúé Most hozta ökot Bőrűin bői és Hannoverből. Súlyúk meg­van vagy busz kiló. mert a koffert Barna alig tudja megemelni. Középen trónol a gyönyörű Bridge-serleg, a világbajnokság félméteres vándorkupája. Egv évig Barnának a tulajdo­na, aki büszkén Írhatja a névjegyére a serleg feliratából „the Champion chip of the World“ ...világbajnok, ___A serleg mellett egy gyö­ny örű ezüsttál, alján remekbe készült dom­bormű, az egyéni világbajnokság személyre szóló dija. Azután egy óriási kristályüveg hamutartó ezüst kerettel, a hannoveri férfi- egyes első dija. Van ott még ezü.st cigaretta- tárca, ezüst gyertyatartó, ezüst serleg kettő, összesen nyolc pompás ezüstdij, ezeket Bar­na mind mostani két versenyéről hozza. Az állótükör lapján Szabados dijai sorakoznak, egy hatalmas krislályüveg, váza, amelyet a berlini versenyen mint a vegyespáros első helyezettje kapóit, azután két kisebb dij... A többi versenyző is kufferekre való zsák­mányt cipel a hat magyar asztali tenniszező legalább mázsányi súlyú dísztárgyat cipel haza magával diadalainak színhelyéről... Nem zavarom tovább a bajnokokat. Későn, illetőleg ma korán reggel érkeztek meg Han­noverből, pihenőre van szükségük, hogy dél­után öt órakor újból gummiütővel a kezük­ben mutassák be artistamüvészetüket a prá- gaiknak, akiknek figyelmét a reklám alapo­san felhívta a világ legjobb ping-pongistáira. Vécsey Zoltán. A Udové Koviny a losonci ipar szanálásának kérdéséről Prága, január 31. A Lidové Noviny „A losonci ipar szanálása“ címen a következőket írja: „A cseh szociáldemokraták klubjában ma délelőtt tanácskozás volt, amelyen az ipar, az érdekelt mi­nisztériumok ée hivatalok képviselői is resztvettek és arról tanácskoztak, mint lehetne a losonci ipa­ron segíteni. Lényegében öt vállalatról van szó, ame­lyeknek különböző módon kell segítséget nyújtani. Elsősorban a StemMoht és társa zománcedény gyár jön mérlegelésre. Ezt a gyárat a Sfinx-csoportuak kellett volna átvennie, de miután jeterítékeny tö­megű magyar kölcsön leírása forog szóban, amire nincsen egyenes törvényes intézkedés, ebben a kérdésiben először a pénzügyi és kereskedelemügyi minisztérium mai kell külön megegyezni. Épp azért ma este tárgyalás folyt a pénzügyminiszterrel afelől, miképpen lehetne ebből a helyzetből kiutat tatáin!. A másik vállalat Tarján Ödön mezőgazdasági gyára, melynek magyar nemzeti orientációjú tulajdonosa maga nem törődiik (?) a vállalat ügyével. Ennek a gyárnak a szanálását a munkásságra való tekintet­tel hajtottál? végre, mert mindössze nyolcvan sze­mély van a gyárban alkalmazva, holott a gyár 300 —400 munkaerőre volt berendezve. Az egyesült nemzeti textílgyár rt. apátifalvi gyára, mely a zsol­nai konszernhez tartozik, ma egyáltalán nem dolgo­zik, mert minden rendelést a zsolnai gyár lát el. amely sokszor túlórázik. A helyzet javítását oly ér­telemben vélik elérhetőnek, hogy a rendeléseknek mind a két üzem egy’forma mértékben Iegyen ele­get Azután a ríme' kovái tábla1"’vég gyár követ­kezik, amelyben a Legio-bnnk van érdekelve, Ej. palackíiveg készítésére kellene, hogy átalakuljon. Itt nagy szerepet játszana az olcsó kölcsön. Az ötö­dik vállalat végül, ame’ynek a szanálásáról szó vart, az alsó pataki Kohl érvér féle üveggyár, me’y szint ón palack fi veget gyárt s tulajdonosa hajlandó eladásá­ról tárgyalni. A legfőbb kérdés azonban Ivzonyes kölcsönök likvidálása, illetve leirá'a. melyek a vál­laltatokat terhelik. Ebben n kérdésben már tárgya­lások folytaik a pénzügyiminWérium k -''tvdoe'őivel, de a minisztérium döntését csal? a legközelebbi na­pokra várják.** jBMBaaaMaawaaaaaBBMawBMwaMMMaBaanwwMiiiaiiiiiiwiiw' i a niaaiii»BWMBaaBMwaaBawaMawawwaaawwwwwMW»> „Három évvel ezelőtt ping-pongot veit a mama születésnapomra, ez volt a karrier kezdete" Agyban, párnák között nyilatkoznak a tizennyolc éves pingpong világbajnokok — Egy múzsa dísztárgyat nyertek Össze a magyar versenyzők Prága, január 31. Pénteken délután öt órakor kezdődik és két napon át tart Magyarország és Csehszlovákia országközi mérkőzése az asz­tali tenniszben. Telefonkapcsolat Papczs mér­nökkel, a csehszlovákiai table-tenniszszövetség egyik vezetőjével és megtudom, hogy a ma­gyar bajnokok, akik Berlinben és Hannover­ben minden pálmát learattak, a Hotel Gráfban vannak elszállásolva. Déli tizenkét óra, a leg­jobb idő a látogatásra, gyerünk tehát a ping­pong világmestereihez, aliiket a berlini sajtó a kaucsuklabda akrobatáinak nevezett. Sport-e, vagy nem sport az asztali tennisz, erről még élénk vitatkozás folyik és annyi bi­zonyos, hogy minden népszerűsége ellenére még nem sikerült a frontot az egész vonalon áttörnie. Konzervatív sportrókák nem ismerik el sportjellegét. Sok sportrovat nem nyit he­lyet az asztali sport versenyeredményeinek. — Bocsánatot kérek, ha az asztali tennisz sport, akkor a kuglizás is az és ha az asztali tennisz versenyeredményeit hozzuk, akkor kö­zölnünk kell a jelentősebb kugliversenyek ered­ményét is, — ezt a lesújtó Ítéletet hallottuk egy tekintélyes prágai sportrovatvezetötől, aki egyáltalán nem akar tudomást venni a tahle- tenniszről. Az asztali tennisztöl főleg azon a jogcímen tagadják meg a sportjeleget, hogy szobajáték, zárt, néha fülledt levegőben kultiválják, nem fejleszti a testet, az izomzatot, semmi vonatko­zása nincs a sporttal. Ezt a vitát nem akarjuk eldönteni, csak annyi a bizonyos, hogy az asztali tennisz az ujabb időben éppen úgy kiépítette sportszerve­zeteit, mint minden versenyképes sportág, meg van a maga nemzetközi szervezete, meg van­nak nemzetközi versenyei, vannak sztárjai, primadonnái, van érdeklődő közönsége és a sajtó is kezdi befogadni a sportrovat hasáb­jaira. Olyan komoly, konzervatív lap, mint a Berliner Tagcblatt, a most lefolyt világverse­nyek alkalmával hasábos tudósításokat közölt a versenyekről, az igaz, hogy bevezetőben egy- pár mentegetőző szót bocsátott előre, de mégis kénytelen volt regisztrálni a világverseny ered­ményeit. Mint tudjuk, Berlinben az összes számokat, a csapatversenyt és valamenyi egyéni számot a magyar versenyzők nyerték és ezzel ismétel­ten bebizonyították, hogy a világ legjobb asz­tali tenniszezői. Úgy látszik, tradícióvá vált, hogy a magyarok elsők legyenek a vívásban, a vizipolóban és a ping-pongban. Ha föltalálják a bumeráng-sportot és versenyre jogosítják, egé­szen bizonyos, hogy a magyarok a bumorang- sportban is elsők lesznek. Ám gondolkodjunk akárhogyan az asztali tenniszről, annyi bizonyos, hogy ezek a magyar gyerekek gumiütőjtikkeJ és villámgyorsan pat­togó kaucsuklabdáikkal a nemzetközi fórumon ujabb elismerést szereztek a magyar névnek és ezért dicséret és elismerés illeti őket. Tehát látogassuk meg a világ asztali ten- niiszezőit a kanosuk labda akrobatáit. * Medhlovics Zoltánnak, a négy évvel ezelőtti világbajnoknak vezetésével hat bajnok, négy férfi és két nő jött el Prágába, hogy a leg­kiválóbb cseh versenyzőkkel két napon át, összesen 29 számban megütközzenek. A társa­ság egy része Meohlovios vezetésével kiment körülnézni Prágában. Rossz időt kaplak, a friss hó csatákká dagadt az uocákon, most kö­szöntött be Prágába a tél. De ott találjuk a szállóban a két legjobb magyar férfi játékost, Barnát, az újsütetű vi­lágbajnokot, az angol Perry utódját és Szaba­dost. A szoba ajtajában kifényesített félcipők, annak a jele, hogy a olxampionok még az ágyban nyújtózkodnak. Szertartásosan be- külőjük a névjegyünket, mire kiüzenik, hogy ha ne malterál, hogy ők ágyban vannak, le­gyen szerencséjük. Nem altér ál és így benyitok. Egy alkovos, tágas szállodai szoba, két egymásmellein ágyban fekszik a két bajnok, Barna és Szaba­dos, fülükig nyakukra van húzva a takaró. A két ággyal szem behúz ok egy széket és meg­kezdődik az interjú. Közvetlen, bájos, fiatal gyerekek, semmi póz nincs bennük, lelkeseik, ragyogó szeműek, tele vannak a berlini és hannoveri sikerek örömével, semmi nagyké­pűség bennük, igazán élvezet velük interjút csinálni. — Tehát, kedves mesterek, arra szeretnék valami felvilágosítást, hogy van az, hogy a magyarok annyi klasszissal múlják felül a világ összes nációját az asztali tenniszben? Van talán valami tradíció, valami különle­ges magyar iskola, vannak speoiális magyar fortélyok?... — Nem tudunk ezekről semmit. Szerin­tünk a pestiek azért tudatuk olyan jól játszani, mert a magyar fővárosban legalább negyven olyan játékos van, akiről el lehet mondani, hogy klasszis. Akár melyiküket is legyőzni nagy feladat. Ezek a klasszisjátékosok foly­ton egymással mérkőznek és igy egymás já­tékerejét fejlesztik. Másutt nincs igy. Ott van ©gy-két kiemelkedő játékos, miint az angolok­nál Perry és Hűsítőn, a többiek azután átlag­erők és igy ott az asztali tennisz sportja nem fejlődhetik... — Tehát sport? — És miért ne lenne az? Pesten az egyes sportklubok keretében, mint külön szakosz­tály szervezkedett meg a ping pong. Én pél­dául Szabados barátommal és Medgyánszky Máriával együtt az MTK dresszét viselem ... — Mondják el, kérem, karrierjük történe­tét. Kiváncsiak vagyunk, hogyan tudták mű­vészetüket ilyen fiatalon annyira fejleszteni, hogy egy évi nemzetközi szereplés után a vi­lágbajnokság büszke cime van a tarsolyukban. Szabados kezdi, Barna is beleszól. Rövid ez a karrier, egyszerre tűnik fel a két csillag, hogy egyszerre szökkenjen is fel a magasba. — Tehát három évvel ezelőtt kezdtük. Szü­letésnapi ajándékul kaptam egy asztali ten- niszkéiszleiet... — Bocsánat, hogy félbeszakítok. Hányadik születésnapjára? — A tizenötödik. Én egy hónap múlva le­szek tizennyolc éves... — Szép kor, — csóválom meg a fejeimet... És Barna ur? — Én már tizenkilenc mulítam .. * — És az iskolák? — Oh, kérem, azokon már túl vagyunk. Az elmúlt tanév végén érettségiztünk a Vili. kerületi Bulyovszky-reálbnn ... — Tehát térjünk vissza a sportkarrierjük­re.., 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents