Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-06 / 30. (2251.) szám

1930 február 6, csütörtök. TO«GAlAVAG^ARHIRIiAP 5 December elsején bajiiák végre a csehszlovák állam egész területén a népszámlálást A nemzetiség megállapításában yj Hériumiként a nyelvet használják — Zsidónak csupán azt veszik, aki héberül, van jiddisül beszél — A magyar cigány legyőzte a négert Afrikából jött a jazzband ősi haj maién, Sebtiben meghódította Amerikái és gőgösen, győzelemhez szokottén rávetette magát Euró­pára: a néger. Ismretlen volt, friss és erős; könnyen végzett Európával, a harcukiris világ­résszel. Londonban és Budapesten5 Parisban és Berlinben, Konstantinápolyban és a leg­eldugottabb cseh faluban tombolt a jazzband. Tombolt a szabadjára eresztett ritmus —: a melódia gyilkosa. A bárokból és weecken- dekről ráugrott az opera deszkáira és Jon- nynak nem kellett kétszer odákiáUani: Húzd rá! Jorniynak olyan sikere volt, hogy elfelej­tették mellette Strcms Richardot, Schönberget és mindazokat, akik a nagy néger hajrá előtt Európa legbecsesebb nevei voltak. Berlinben, a propagandák legvehemen- sebb fészkében megkezdődött a négeristenek jazzatkonya. Berlinből jelentik, hogy az elő­kelő lokálok cigányt, magyar cigányt szer­ződtetnek ás hogy a tízezer berlini Kávéház kö'veti ezt a példái. Az „Odeon" gramofonle- mezgyár lemezeit Dajos Béla, és Géczy Barna­bás játszók, két magyar „cigány", aki kiverte a négereket Berlinből. A néger volt az idő ritmusának eddigi repo'ezentánsa, mert a lel­kileg lerongyolódott Európa, tempóval dicse­kedve kénytelen-kelletten a négerre bízta a re prezentálást. A dobogókon trónoló, orrá­val, szájával, füleivel, szemeivel hcmdabcm- dázó, a ritmus dadaizmusát tomboló néger, az ösztönös, Európán zsarnokoskodó rabszol­ga valóban Ur volt: uralkodott. Megérezte, hogy királyság hull az ölébe: Európa annyi­ra elgyengült, hogy a lég értelmetlenebb értel­metlenség, a legbarbárabb barbarizmus is elég jó arra, hogy meghódítsák. Mit hozott magával az öserődőböi? Hozzáértők szerint a szinkópát. Szinkópa volt ugyan az európai zenében is (Puccini muzsikája tele van ve­le) de a néger szinkópára azt mondták, hogy zene gazdagitóan egészen uj valami. To­vább: szagot hozott magával. Négerszagot. Mondták azok, akiknek mindig valami uj kell. Szinkópa plusz szag: két képzeli „értékkel“ hódította meg a néger Európát, a kultúra ősi fészkét. Jonny itt, Jonny ott: ő volt az uj Figaro mindenütt. A melódiát elesápták azzal, hogy nem kell a kornak. Elég a ritmus. Illet­ve az uj hangszerek lombolása. A szakszofon egyetlen döféssel leter htette Siradivarit és a nemes hegedűk, brácsák, csellók és Bösen- dorferek zenei töltelékké degradálódtak. A szakszofon fu-jta az orrát, nyekergeti és nyá­vogott, kromatikusán áögl eszi ette a sziveket. Teddy Sinclair ért odvaolt az uj zene uj száz­milliós közönsége és megcsodálta, hogy a nagyszerű albioni zenebandita dirigálás orvé cFatt fwtballosan miként rúgja ki maga alól minden ok és cél nélkül a levegőt. Simmis neuraszténia vett erőt azokon, akik pont olyan szenvedéllyel olvasták a háború véres hekaiombáirol készült remarqueos beszámo- molókat, mint amilyen határtalan lelkesedés-' sel fürüsztöiiék testüket véres verejtékben, hogy megtanulják az uj ,formákat". Egy-egy uj „lépés" fontosabb volt mindennél: ma­iurán-sok és bibliai kort élők ezen a p'atlfor­mon találkoztak. Világ néger bolondjai egye­sültek. ! I Ez volt az idő ritmusa. Mired Pickler-band volt a négerek neve: a zene robotjai évelőre legyőzték az élő embert; a ritmus a dalia-', mát. Automatás mozdulatokkal abszolvál- ' fák a lokálok szomorúságában a groteszk, csakazértis-jókedvei. Merev nevetésük, min­den emberiből kivetkőzött zenei csataordMá-1 suk győzelmesen koronázta meg a világhábo­rút. És amit tízmillió halotton kereslek az élők: hullt az arany a négerek ölébe. Berlin, az akcionizmusra felesküdt mo­dern Bábel reakciósán ráeszmélt a mégis élő melódÁára. Újból kell az, amit Urai pátosz­nak neveznek hivatalos kategorizálással és am i a, magyar cigánymuzsikának mond• Meg­indult a dallam iránti vágy és vele a gon­dolkozás, az érzés, a kultúra két legősibb komponense. Kell a dallam . . . Kell a magyar rapszódia, Liszt magyar zenéje — Berlinben. Berlin európaizálódik és fenébe kergeti Jonnyt. Lellkesen ünnepük odakint a magyar cigányt, aki megváltotta a néger-' nelc bedőlt poroszokat önmaguk többéves i lidércnyomásától• A szinkronisztikus neural-\ rjiára beköszöntött a legnagyobb ellenség: azl egészség. Reneszánszos erővel kapja fel —! berlini jelentés szerint — a magyar cigány a\ vonót és a néger hány áthozni ok menekül. A lerongyolt, megtépázott, éhező cigány meló- diás ősisége túlélte, aminek áriám jövőt jó­soltak: a jaazbandot. Neubatter PéfL Prága, február 5. Az Országos Statisztikai Hi'vatal ma a népszámlálásra vonatkozólag hivatalos közleményt adott ki, amely szerint a Statisztikai Tanács szombaton befejezte a második népszámlálás megfejtésére vonatko­zó tárgyalásait, amelyek 1929 junius 14-én kezdődtek és ezeknek a tárgyalásoknak eredményét jóváhagyás céljából a kormány elé fogja terjeszteni. A Statisztikai Tanács javaslata szerint a népszámlálás december elsején történik meg. A lakosság megszámlálásával egyidejűleg azokban a városokban, amelyekben az elő­városokkal együtt a lakosság száma megha­ladja a tízezret, a lakásokat is megszámlál­ják, mig a mezőgazdasági és ipari üzemek megszámlálását, amit a Statisztikai Tanács színién a népszámlálás integráns részének minősít, már május 27-én hajtják végre. A népszámlálást ugyanazon módon, tehát népszámlálási biztosok utján hajtják végre, mint 1921-ben. A népszámlálás programját kissé kibővítik, mert több olyan szempontot fognak figyelembe venni, amit az első nép- számlálás alkalmával mellőzték. A régebbi népszámlálási formulából a következő kér­déseket veszik át: 1. A háztartás fejéhez való viszony (csa­ládtag vagy alkalmazott;. 2. Nem. 9. írni és olvasni tudás. (Hogy különösen azt állapítsák meg, milyen mértékben fej­lődtek a viszonyok Szlovénszkón és Rnszin- szkón.) 10. Hivatás és az alkalmazási hely meg­jelölése. földen megszMált lakosnak, tehát isgy a csehszlovák állampolgárok­nak, a Csehszlovákiában éld idegen állampolgároknak nemzetiségét annak a nyelvnek alapján vezetik be, amelyet a iegtdkélefesebben ismer és a leg- folyékonyabban beszél. Ez a nyelv általában az anyanyelv. A zsidé nemzetiség nyelvének a héber mellett a jiddist (Pargon) elismerik. Nincs megengedve a többféle nemzetiségnek (anyanyelvnek} bevezetése. A vallás megállapítása azon az alapon tör­ténik, hogy a megszámlált egyén milyen egyházhoz tartozik, tekintet nélkül arra, hogy ezt az egyházat az állam elismerte-e vagy sem, vagy pedig a megszámlált egyén felekezetűélküli. Az egyházhoz való tartozás megváltoztatását csali akkor fogadják el hi­telesnek, ha a változást a hatóságnak sza­bályszerűen bejelentették és azt tudomásul vették. A nemzetiségnek és az egyházhoz való tartozásnak bevallására semmi­féle nyomást nem szabad gyakorolni. A megszámlált egyéneknek adatait a nép­számlálási ivén csak akkor szabad megvál­toztatni, ha az érdekelt fél a megváltoztatás­ba beleegyezik és beleegyezését aláírásával megerősíti. A régebbi népszámlálás adataiból a hiva­tás megváltoztatására és a községben való tartózkodás időtartamára vonatkozó adato­kat kihagyják. Ehelyett a főhivatással egy­idejűleg a mellékhivatást is bejegyzik és a népesség belső vándorlását olyanképpen ál­lapítják meg, hogy minden lakos megadja, hogy jelenlegi lakóhelyére mikor költöz­ködött. A jótékonysági intézmények felkérésére a súlyos testi hibákat (vakság, némaság, sü­ketség, testrészek hiánya) szintén meg fog­ják állapítani. „Megnyíltak az ajtók ai§l felé is, akikkel eddig Csehszlovákia nem tudott megegyezni”- lenes zárszava a feépviseleiiáz kölögyi vitájában ­Prága, február 5. Benes külügyminiszter tegnap este a képviselőházban a hágai jelen­tése feletti vita befejezése után válaszolt az elhangzott beszédekre. Ez volt az első alka­lom, hogy a külügyminiszter minden előké­szület és gépírásos jegyzetek nélkül szaba­don beszélt. Beszéde véges végig erkölcsi prédikáció volt egyrészt a politikusoknak, másrészt a sajtónak címezne. A feiszabaditási adósság elnevezése, — mondotta többek kö­zött — a béke tárgyalások folyamán hangzott el éspedig a következő teljes cimmel: „a volt osztrák-magyar monarchia felszabadított te­rületei felszabadításával járó kiadásokhoz va­ló hozzájárulás". Ezt az elnevezést a Wilson féle ismeretes jegyzék után kezdték használ­ni, amikor a felszabadított nemzetek alatt az olaszokat, jugoszlávokat, románokat és csehszlovákokat értették. Olaszország volt az első, amely az adósságot vállalta. A köztársa­ság fenállása óta — folytatta Benes — Kra- már első miniszterelnök idejétől kezdve va- lemennyi miniszter és politikus folytonosan hangsúlyozta a szövetségesek iránt érzett há­lánkat, ma tehát háládatlanság volna tagadni azt, amit értünk a szövetségesek tettek. Tény az, hogy véráldozatat hoztunk, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szö­vetségesek segítését sem. Ezt az időt sohasem fogjuk elfelejteni. Azon kifogásokra, hogy a hágai eredmények meglepték a közvéleményt, mert a közvélemény nem lett volna állítólag kellőleg tájékoztatva, az a válasza, -hegy a múltban is sokat beszélt már a jóvátétel! kö­telezettségekről, de ezen ki jelentéseivel egyes politikusok visszaéltek s igy a miniszterta­nács többizbn jobbnak látta ezeket a kérdé­seket nem feszegetni. A sajtó hírei Snowden angol miniszter ki­jelentéseiről nem felelnek meg a valóság­nak. A sajtárnak különösen a külpolitikai kérdé­sekben tartózkodóbban kellene viselkednie. Egyesek azt is állították, hogy Csehszlovákia a külpolitikában izolálódott. Ezt tíz év óta minden fontosabb esemény után hallottuk, — mondja a külügyminiszter — azonban tény az, hogy Olaszország és Anglia a saját érde­keik keretén belül támogattak és támogat­nak, éppen úgy, mint Franciaország. Ami a bolsevik betörésért járó kárpótlást illeti, erről a követeléséről Csehszlovákia Hágában sem mondott le, de ez nem is került ott napi­rendre, mert nem képezi a békeszerződések ki­egészítő anyagát. A bolsevik! károk kérdése tehát nyitva maradt s ezt Csehszlovákia és Magyarország között kell elintézni. Magyaror­szág ellen bolseviki károk miatt eddig 17 ma­gánszemély indított keresetet a nemzetközi döntőbíróság előtt s mind a 17 esetben a ma­gyar államot a csehszlovák állampolgárok kár­talanítására ítélték. Hogy Csehszlovákia nem arany frankban, hanem arany márkában fizeti reparációs adósságait, ez a Young-tervvel van kapcsolatban. Ennek tehát semmiféle jelentő­sége nincs. Csehszlovákia most már szabadab­ban folytathatja külpolitikáját. Politikai tekintetben megnyíltak az ajtók azok felé is, akikkel eddig Csehszlovákia megegyezni nem tudott és ujabb, jobb vi­szony lehetősége nyílik meg a szomszédok­kal különösen a középeurópai politikában. ,J!a Benss lemondást volna..." Prága, február 5. A Benes-sajtó nagy örömmel szögezte le, hogy a kül ügymi mester expozéját a kormánykoalíció valamennyi pártja egyhangúan tudomásul vette. Ennek az egyöntetűségnek azonban van egy kis szép­séghibája: a cseh nemzeti demokrata párt csak fenntartásokkal és kritikával tette. A Národny Listy jelentése szerint a cseh nem­zeti demokrata pánt központi végrehajtó bi­zottsága örömmel vette tudomásul a jelenés azon részét, hogy a hágai konferencia elállt azon kívánságától, hogy Csehszlovákia külön is fizessen az átvett állami javaikért. Ezzel szemben nehezményezi hogy a feiszabaditási dijat Csehszlovákia részé­re nem törölték a maga teljességében, mint a többi érdekelt államoknál. A párt arra az időpontra tartja fönn magá­njaik a jogot, hogy a hágai konferencia ered­ményéről véglegesen ítéletet mondjon, ami­kor a hágai egyezmények teljes szövegét közzéteszik és ismertetik nemcsak a Cseh­szlovákiát, hanem a többi államokat érdeklő teljes anyagot ős összegeket. Rosszaljuk — mondja többek között a határozat, — hogy a külügyminiszter expozéjában említést tesz bizonyos ,. jelentéktelen áldozat okról", miket fölszabadulásunkért hoztunk s ezzel olyan ki­fejezést használ, amely veszélyeztetheti a vál­lalt1 kötelezettségek jövőbeli eynhitését és amely bántóan érinti a történelmi tényeket, mint a nemzet jogosult önérzetét, mely a va­lóságban súlyos és máig érezhető áldozato­kat hozott. Ugyancsak sajnáljuk, hogy szakadatlanul úgy beszélnek a mai pénz­ügyi áldozatokról, mintha jelentéktelenek volnának. A határozat végül hangoztatja, hogy az ed­digi szövetségek fönntartása és kiméblyifése mellett a csehszlovák külpolitika ne térjen le arról az irányvonalról, melyet a külföldi feiszabaditási. mozgalom és október 28-a je­lent s Európa átalakítására vonatkozó min­den törekvést engedjen át Európa többi álla­mainak, ellenben arra igyekezzék, hogy a kö­zös érdekek szférájába bekapcsolja a szláv ál­lamokat. A cseh néppárti Prazsiky Vecemik a kö­vetkezőket írja: A benes-ellenes kampány nyomban megszűnne, ha Benes lemondana. Lemondathatatlan volta azt a benyomást kelti, hogy személyi ambi-cióból kapaszkodik a bár­sonyszékhez s hogy még sem rendjén való dolog, ha va­laki képes volt kilenc kormányt túlélni és a bá rson yszékben nuara dini. A. cseh demokrata Stred hasonló vélemé­nyen van s igy beszél Ha Benes egy időre lemondana, rövidesen ismét pótolhatatlan lehetne. Eng'is esete tanulságos. Benes azon­ban az elnök óhajának engedőimeskedive nem mondott le. Ingadozása annakidején, amikor akijj.. válogatott, hogy szakember, vagy po­litikus legyen-, ugyancsak nem szolgáit elő­nyére. A költségvetési bizottság ülése Prága, február 5. Az 1930. évi. költségvetés bizottsági tárgyalása a múlt évekbeli tempó­hoz képest sokkal lassabban halad előre, mivel a részletes vitában az egyes tételeket nem csoportosították. Udrzsal miniszterelnök a bi­zottsági elnököt utasította olyan napirendi ja­vaslat megtételére, amely szerint mától fogva a még le nem tárgyalt költségvetési tételeket négy csoportba osztják: éspedig az első cso­portban tárgyalják a földművelésügyi miniss- térium, az állami földhivatal, a kereskedelmi minisztérium és a közmunkaügyi minisztérium, á második csoportban a vasút- és postaügyi minisztérium, a harmadikban a népjóléti és egészségügyi minisztérium, a negyedikben pe­dig a pénzügyminisztérium költségvetését. E csoportokba foglalt költségvetési tételek fö­lött. tehát egyesitett részletes vitát indítanak. Úgy vélik, hogy ezzel a tempóval. február 15-ig a költségvetési bizottság be­fejezi a vitát, úgyhogy február második fe­lében már a plénum is hozzáfoghat a költ­ségvetés tárgyalásához. A bizottság ma délelőtt folytatta az iskola­ügyi tétel fölötti vitát. Haekenberg német szo­ciáldemokrata a kisebbségi iskolaépületek ki­építését és az osztályok szaporítását követelte. Liska iparospárti a szakiskolák kifejlesztését, a tanonciskolák államosítását kívánta. A dél­előtti vita utolsó szónoka Jurán kommunista volt, amely után a tárgyalást délutánra halasz­tották. 3. Születési dátum. 4. Családi állapot. 5. Születési hely. 6. Illetőség és állampolgárság. 7. Nemzetiség. (Anyanyelv.) 8. Vallás.

Next

/
Thumbnails
Contents