Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-06 / 30. (2251.) szám

1990 tfttraig 6, csütörtök.

^X^<LM/AacVARHIRIíAP3

KOMMENTÁROK

KÜTJEPOV

Négymillió orosz emigráns él elszórva Európában, Amerikában, Ázsiában, van közöttük monarchista, akiket cyrillistáknak hívnak, régi előkelő emberek s a nagyhercegek köré csoportosulnak, van köztük úgynevezett „gal!ipoii“-i, hajdani egyszerű katonák, akiket a véletlen vagy a szükség a fehér hadseregbe sodort és akiket 1921-ben mint árva nincsteleneket a Wrángeit cserben hagyó nyugati hatalmak Gal- Iipoli félszigetén internáltak (a gallipoliak voltak a legszegényebbek az emigránsok között, a menekült arisztokraták megvetették őket, s ma mégis Ők helyezkedtek ed a legjobban, mert szerény, de biztos és gyorsan asszimiláló kisember fajta volt), s van közöttük republikánus, men- seviki,' Kerenszki-párti,. aki csak árnyalatokkal különbözik a Moszkvában uralmon lévő hatalomtól s nehezen illeszkedik be a hercegek és a gárdatisztek közé, akikkel az óhazában világ- életében dühösen harcolt E három árnyalaton — a nemes tiszten, a munkáson és az intel ek- tuellen — kívül Iassan-lassan egy negyedik emigráció kezd « kifejlődni: az Oroszországból száműzött vagy elmenekült kommunistáké, akik élén Trockij és Beszedovszki áll. Rengeteg bizonytalan elem vegyül egymással, a jekaterin- burgi sikkasztó ma könnyes szemmel szorongatja Juszupoff herceg kezét, a nők elzüllenek és Európa legkeresettebb kurtizánjai, a férfiak fantasztikus módon keresik kenyerüket — és a zavaros ár hullámozva hömpölyög a biztos cél, a megsemmisülés felé.

De valamennyien úgy tekintettek Kutjepov- ra, mint vezérükre és megmentőjükre.

A tömeg elszóródott, a tömeg ezer színben csillogott. Az egyik testvér Délamerika belsejében dolgozik az orosz plántázsokon, a másik Csankaiszek tisztje Mandzsúriában, a harmadik végrehajtó Cape-Townban, a negyedik soffőr Parisban, az ötödik ugyanott versenyistálló- tulajdonos, a hatodik orvos Szlovenszkón, az egyik nővér egy hindu maharadzsa barátnője, a másik szobaleány Berlinben, a harmadik valamely gazdag amerikai felesége, a negyedik elveszett Páris uccáinak éjszakájában. A gyermekek elfelejtenek oroszul, csak a bosszú tüze ég bennük. Ismertem Páriában egy tizenkétéve-, kedves francia fiút, aki még Bakuban született, ma nem beszél oroszul, de gyűlölte a boísevikit és beiratkozott Kütjepov uniójába. Ismertem egy szép asszonyt Páriában, aki olasznak vallotta magát, mert kaukázusi és fekete volt s a g&Iiipolii táborból eok évre Olaszországba került, s csak akkor derült ki, hogy orosz, amikor néhány nappal újév után erőszakkal elcipelt a nie-daru-i orosz templomba, mert — mint mon dotta — „ezek az emigránsok érdekesek és meg kell őket nézni11. Ott a bizánci fényben égő istentiszteleten, a marcona, hallgatag oroszók között, hirtelen leborult és' sirt. Hazug kurtizán- le Ike nem bírta tovább: az orosz karácsony ünnepén kitört belőle az elpusztíthatatlan orosz bánat, mely mindenért, azért, hogy a férjét megölték, hogy élzüllött, hogy idegenben él. hogy hazudik, hogy sir, a bolsevikit és az emigrációt tette felelőssé.

Valamennyien, a léha kurtizánok, a betörök, az éhezők, a szélhámosok, a munkásokba gyengék és az erősek Kutjepovtól várták üdvüket.

A bolsevizmus európai központja Berlin, ahol Ersei Goldstein, a kontinentális Csóka vezére, elsőrangúan működő irodát rendezett be. Az emigráció központja Páris, ahol Kütjepov rendezte be a megfelelő ellenirodát. Ez a tábornok rengeteg borsót tört a szovjet orra alá. Ellen- csekája jobb volt, mint a Goldsteiné, jel. eme makulátlan tisztaságához nem fért kétség, fa natikus volt, aki havi 1200 frankért dolgozott álmáért és hazájáért. Rendet tartott az emigrációban, megtudott minden rosszat a szovjetről. Gigantikus feladatot vállalt és megcselekedte. Lehetetlen leírni, mi az egy emigrációt rendben tartani és álmok után futni. Orosznak is sok. Amíg az emigráció divat volt és Európa valamennyi kabaréjában muszka táncokat rop tak, kaukázusi késdobál ókat csodáltak, az asz- szonyok oroszul öltözködtek, talán volt remény. Ez is elmúlt. A szovjet ellenpropagandá- ja divatossá tette Einstein filmjeit, az intellek- tuellek a moszkvai konstruktív könyveket olvasták, naiv amerikaiak csodálkozva utazták be a steppéket — az emigráció presztízse le- jebb, egyre lejebb szállt. Az „orosz herceg41 portást fölváltotta a néger, a gárdatiszt soffőrt az argentínai, a balalajka zenekarok mindjobban lekókadtak, fogyott a pénz, fogyott a presztízs, fogyott az ember — s a szovjet kibékült Európa valamennyi államával.

Az emigráció egyedül Kutjepovban bízott.

Mintha az utolsó hónapokban nőtt volna a remény. A párisi emigráció óriási morális támaszt kapott Beszedovszkiban, a megugrott szovjetdiplomatában, aki megnyerte a főváros valamennyi lapját. Ágált, irt, bizonyított és hittek neki. Beszedovszkit Kütjepov nyerte meg az ügynek s ez volt reuaissance-politiká- jának első lépése a megvalósulás felé.

Azt mondják, a szovjet bosszúból megölt? Kutjepovot. De a tábornok halála talán a második lépés a megvalósulás felé. Az emigráció és a világ fölhördült. Kütjepov úgy váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hogy eltűnt és mögötte, » mártír mögött^ előtört a fölháborodás eteöfvő Mrege? , > - v FULGOR.

Törköly: Nekünk a legteüsiehb kulturális autonómia kell l

Törköly magyar nemzeti párti képviselő a kulturális bizottságban föltárta kisebbségi kultúránk ezer fájó sebét és előterjesztette a magyarság legsürgősebb követeléseit

Prága, február 5. A kép viselőház költség- vetési bizottságainak mai ülésén Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő, a magyar nemzeti pórt országos elnöke, a következő nagyjelentőségű beszédben szólt hozzá az iskolaügyi költségvetéshez:

A csehszlovák köztársaság mint nemzetiségi állam a maga nemzetiségeinek köteles megadni a kulturális autonómiát, mert csak ezen az alapon fejlődhetik ki a belső béke s válhatnak az egyes nemzeti kultúrák kiegyenlítővé s a megértés előkészi tőjévé A mostani rendszer s annak foltozgatása az asszimiláció jegyében mozog, amelyet — nem mondom — nem igyekeznek itt-ott kendőzni s nem mondom, hogy itt-ott az sikerüli is, néhol azonban nem,

de egy bizonyos, és pedig az, hogy az el- nemzetietlenités célzatát sikerre vinni a kultuszhatalmi kormányzat egyik erős törekvése.

Az észt példa

A lex Perek álláspontja az iskolatanácsok intézményével csak egy bizonyos fokú javulást hozhatna. De nekünk nem ez kell.

Nekünk a legteljesebb kulturális autonómia kell.

Tessék Észtországot követni, amely ország példát mutatott az egész világnak, hogy miként lehet a kisebbségi kérdést a hatalmi politika teréről a jogpolitikai térre átvinni.

A nemzeti kisebbségek kulturális önkormányzata szociális önkormányzat, egy közjogi test, amelynek alapja a személyi és nem a területi jog.

Tehát nem helyi önkormányzatról van szó, hanem országos önkormányzatról, amely alá tartozik az ország nemzeti kisebbségének összes iskolája és közművelődési intézménye. Ha Csehszlovákia demokratikus állam, ha — amint hirdeti — ez a köztársaság a szabadság hazája, akkor a kulturális szabadság se maradhat ki a sok szabadság közül s ebiben részesíteni kell a nemzeti kisebbségeiket is.

A kulturális autonómia hiánya mindig a legerősebb bizonyítéka lesz annak, hogy az államban nincs meg a belső béke, hogy a hatalmi politika főmozgatója a nemzetiségi gyűlölet, az elnemzetietlenitő törekvés, amellyel szemben a nemzeti kisebbségek részéről minden ellenállás és önvédelem jogosult.

Az iskolaautonőmiát is csak megígérték

1925-ben beígérte Hodzsa. Az ígéret beváltatlan maradt. Jött Stefánek, akit igazán csak a nemzetiségi gyűlölet fütött. Tőle nem volt mit várni s hálát ad minden magyar azért, hogy mint miniszter jelenleg már nem látszhatja ártó szerepét. Annál nagyobb reményeket táplál a magyarság Dérer miniszter úrral szemben, mert őbenne látta az emberi érzést, a belátást, az igazságérzést, amely a sovinizmus felett mérsékletet gyakorolni képes. Nyílt kérdést intézek tehát a miniszter úrhoz:

állja-© Hodzsa dr. volt iskolaügyi miniszter ígéretét és hajlandó-c ez év folyamán a kulturális autonómiáról szóló törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjeszteni?

K ram ár a monarchia idejében minden nemzetiség számára kulturális autonómiát követelt s megjelölte a pénzkérdés megoldását is akiiént, hogy minden autonómia a maga népét iskolaadóval róhat ja meg, amelyet közadó módjára hajtanak be úgy, hogy az állami iskolaügy részére az illető nemzetiségi alany külön adót nem fizet. Tehát

a nevelés és a kultúra ügye a kulturális autonómia révén financialifer is a legmagasabb nivón tartható. Ennek keretén belül jól megoldható a felekezeti iskolák kérdése is.

A megfelelő autonóm költségvetési fedezet mellett a nemzeti kisebbségek annyi iskolát állithatnak maguknak, amennyit akarnak s ezzel az általános műveltség emelését is szolgálják. A felügyeleti jogot hatékonyan gyakorolhatja az állami, tehát semmiféle érdek sem szenved sérelmet. És végtére, ha Esztoniában bevált, beválik az nálunk is.

Az államosító törekvések a nemzetiségi elnyomás erősebb formáját jelenti

Ezzel ellentétben azt állítják, hogy a miniszter ur nem barátja a kulturális autonómiának és csak állami iskolát akar, a felekezeti oktatás teljes eltörlésével.

Ez a törekvés az állam belső békéjének a felforgatását jelentené Szlovenszkón, ez ellen egy fronton fog küzdeni a szlovák nép óriás tömege, az egész magyar és az egész német nép. Mert a felekezeti iskolák eltörlésével a valláserkölcsi nevelés eltörlése is bekövetkezik és a nemzeti kultúra fejlődése is csirájában támadtatnék meg s az állami iskola csak egy cél eszköze volna: az asszimilációs szocialista nevelés eszköze, vagyis a cseh nemzeti állam kiépítésének vak eszköze.

A nemzetiségi elnyomás erősebb formáját jelentené a felekezeti ikolák eltörlése. Óva intjük etiöl a miniszter urat.

Az iskoíafigy sok kívánnivalót mutat

Ami az iskolaügyet illeti, hát erre vonatkozólag bizonyítgatják és statisztikai számokkal alátámasztják, hogy a népnevelés itt igen magas nivón áll. Nem akarok ezzel a kérdéssel statisztikai alapon bővebben foglalkozni, csak arra kívánok rámutatni, hogy a szlovenszkói iskolák túlzsúfoltsága evidens, hogy a magyar iskolák egy részét indok nélkül bezárták, hogy nagy területek vannak iskola nélkül, hogy nincs elég magyar tanító, hogy nincs magyar tanítóképző intézet, mert csak egy Isten kegyelméből való tanítóképző tanfolyam van, hogy nincs elég, a magyarság számarányának megfelelő középiskola, polgári iskola, hogy nincsenek a magyarságnak középfokú leányiskolúai.

Emellett az iskolai tanítás sem helyes, nem sok súlyt helyeznek az erkölcsi nevelésre, ellenben az iskola a ma^ar srvermeket mindenképnen ellenfélbe hozni a

családdal. Egy rejtett elnemzetietlenitő akció folyik a tankönyvekben és az oktatás során.

Ez az, amit mi eltörlendőnek tartunk és addig nem nyugszunk, amig a kulturális autonómia meg nem vált minket, főként az iskolák utján érvényesülő asszimilációs törekvéstől.

Miért nincsenek iskolafeíugyeleti gondnokságok?

Tarthatatlan a helyzet abban a tekintetben is, hogy sok magyar iskolánál a felügyeletet gyakorló gondnokság még ma sincs kialakítva s hiába nevezik meg az önkormányzati testületek a gondnokságba delegált tagjaikat, a kinevezés s ezzel együtt a nemzeti ellenőrzés lehetősége késik.

A nyelvtörvény az iskolaügyi kormányzatnál inég ma sincs végrehajtva, hiányzik erre a kormányzati ágra a nyelvtörvény végrehajtási rendelete. A törvény kihirdetése és a mai nap közötti intervallum igen jól kihasználható volt az asszimilációs törekvésekre, mert hisz azok végrehajtási rendelet hiányában semmiféle tárgyi korlátozást nem nyertek. Ez tovább egy nem mehet. Uj nyelvtörvényt és uj végrehajtási rendeletet kérünk.

Az állampolgári nevelés

A 67—1919 számú az állampolgári nevelésről szóló törvény Szlovenszkón — legalább is a magyarságra vonatkozólag — végrehaj- tatlan. 1920-ban adták ki a törvénynek Szlo- veuszkóra vonatkozó végrehajtási rendeletét, amelyben a zsupánoknak vagy törvényes helyettesüknek elő lett írva, hogy haladéktalanul hívják össze a járási művelődési s a járási nemzeti kisebbségi művelődési választmányok alakuló gyűlését, a zsupánok azonban ennek a kötelességüknek nem tettek eledet.

A magyar nemzeti párt 1927-ben kidolgozott egy uj, a két évvel későbbi viszonyoknak megfelelő végrehajtási rendelettervezetet, azt átadta Hodzsa miniszter urnák és kérte, hogy intézkedjék a törvénynek a magyarságra vonafkr'te azonnali végrehajtásáról. Hodzsa o"” áprilisban összehívandó ankéttel kívánta az iigvet elintézni azonban az ankét sörért 'síink ellenére nem lett összehiva a mai napig sem,

Ezután a szlovenszkói országos elnöki hivatalhoz fordultunk s közvetlenül az országos 1 elnök címére küldtük kérelmünket v

Tőle az európai szokásoknak megfelelően két év elmúltával nv'~ a mai nr-se kantunk semmi íe1 et. Ez az e^-'sz eljárás a maga megcáfolhatatlan tényeivel azt bizonyítja, hogy mr állítani Szlovenszkóban a magyar művelődés fxljődését.

Tiz évi visszafejlődés mindeneseire a hivatalos kormányzat szándékos élném zetiet- lentő tendenciájának a bűne. Kérdem a miniszter urat, hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy az állampolgári nevelésről szóló törvény a magyarság javára haladék nélkül ' végrehajtassák és a magyar nemzeti járási kisebbségi művelődési választmányok alakuló gyűlései össze hivassanak.

Miért nincsenek tanfolyamok az írástudatlanok részére?

A költségvetés tételei között megtaláljuk egyes tanfolyamoknak a kiadási tételét, de arról nem tudok, hogy a magyarság részére tanfolyam tartatott volna, ellenben arról tudok, hogy

a mezőgazdasági tanfolyamok tartását újabban a kormányzat akadályozza.

Szlovenszkón még igen nagy az analfabéták száma és pedig ez a sajnos állapot a szlovákoknál fordul elő nagyobb mértékben, de szép számmal vannak még magyar analfabéták is. Nem gondolja a miniszter ur, hogy azokból a kurzuspénzekből, amelyeket költségvetésébe felvett, ilyen analfabéták részére rendezett tanfolyamoknak is kelletne juttatni egy jelentékeny összeget?

A fanifőfe és fe'kfszek állampsfgárségi kálváriája

Lehetetlen, hogy reá ne mutassak azokra az állampolgársági mizériákra, amelyek a kulturális munka magyar faktorait sújtják. Lehetetlen, hogy ne foglalkozzam ezekkel akkor, amikor az a Dérer a kultuszminiszter, aki magyarul is megjelent könyvben fejtette ki az állampolgári kérdésben azt az igazságot, amelyet a magyarságtól mind a mai napig megtagadtak.

A ki!rfuPzkormány adminisztratív utón is segítségére jöhet azoknak a szerencsétleneknek, akik súlyos hátrányt szenvednek amiatt, hogy az állampolgárságuk kérdését nem hagyják az igazság szerint elren- deztni.

Még így is mindig igen sok a katolikus és református lelkészek között azoknak a száma, akiknek állampolgársági kérdése nincsen rendezve, de vannak a tani tóik és tanárok között is számosán. Kérjük a Miniszter Urat, hogy ne késlekedjék a közbenjárásával.

Az u. n. Skolsky referál az az intézmény, amely a legnagyobb rosszakarattal és a nemzetiségi gyűlölettől fűtve akadályozza itt a kérdések elintézését és politikai kortescélokra akarja gyüniölcsözíetni azt a kényszerhelyzetet, amelyet az állampolgársági kérdés elintézetlen volta jelent.

A teljhatalmú szlovén szikói mi rész lérum 1925-ben két magyar tanárnak kiadta a végzést, amely szerint az állampolgárságuk elismertetett. Ennek a két tanárnak definitiv átvétele ennek dacára késett, sőt az egyik tanár definitiv átvétele ma sem történt meg s amikor utasították, hogy ezt irásbeb'leg kérelmezze, a kérvény beadásakor követe7- ték tőle az állampolgársági igazolványt, amire előterjesztette a teljhatalmú minisztérium végzését.

És itt jön a csehszlovák hivatalos közokirat hitelének a kérdése. A közigazgatási hatóságok nem tartják a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium végzését közokiratnak és utasítják a tanárt, hogy kérje az állampolgársági igazolványt.

Erre eziránti kérvénv lelt beadva vissza lett küldve, újra be lett adva, a kérvény ni a is elintézetlenül áll, a skolsky referál pedig 1930 január 1-től beszünteti a szóban lévő tanár fizetését. Azt elfogadják, hogv tanítson tovább, rn^rt hisz ma is tanít érvp u^v, mint azelőtt. És mindez a^érf mert az ütetŐ tanárnak van egy nagv bűne. ó« ez az bpcry nr^r! Kérem a miniszter ur s’tegőc íntez- kedését. A névvel szolgálni fogok. Kóreni azt is megakadályozni, hogv óriási illetéket követeljenek a tanároktól. Kérem az érsek-