Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-05 / 29. (2250.) szám

« 'PRÁGAI -A\aCíVAR- Hl RLAP 1930 február 5, szerda. Fajtalan üzelmekkel, betörésekkel és csalásokkal foglalkozó bandát leplezett le Privsgyén a csendőrség Büntanya egy privigyei legénytőltáskán — Homosexuátis orgiák és bankrablást tervek — Letartóztatták a banda tagjait Nyitra, február 4. (Saját tudósítónktól.) Napokkal ezelőtt rövid hírben beszámoltunk arról, hogy a Privigyei Gazda Bank kárára h.őíniajpo'kkal ezelőtt történt furfangos csalás tettesét Král János 22 éves fiatalomer sze­mélyéiben letartóztatták, aki hosszas fagga­tás után beismerte, hogy a csalást 6 követte el. A esendő rség annak megállapítására 1 őr eke- deli, hogy mire kölUhotte Král a banktól ka­csait 15.000 koronát. A nyomozás során megállapították, hogy Král János alkalmazottja volt a Privigyei Gazda Banknak és a csalást 11 yformán meg­lehetős könnyen elkövethette. Král az iskolá­ból tanárainak ajánlólevelével került a bank­hoz, ahol eleinte kifogástalanul végezte teen­dőit, később azonban rossz utm tévedt. Olyan baráti körbe keveredett, mely erköl­csileg teljesen LezüHesztette. Állandó látogatója lett a különböző mu­latóhelyeknek, ahol szórta a pénzt* Egyre gyakrabban utazgatott mulatni a na­gyobb városokba és fürdőhelyekre s igy a csalás révén szerzett pénz is hamarosan elúszott. Král még jóval a csalás elkövetése előtt is­meretséget kötött egy Tábor Vita nevű férfi­vel, akiről még régóta azt suttogták a község­ben, hogy a férfitársaságot mindennél többre becsüld. Már régen feltűnt, hogy Tábor főleg tapasztalatlan fiatalemberekkel társalog, aki­ket lakására invitál és megvendégel. Král és Tábor között szoros barátság fejlő­dött ki, melybe belekapcsolódott még több privigyei fiatalember. A kis társaság gyakran tett ki ránu'l ásókat a közeli fürdőhelyekre is- Tábor, aki egy mér­nöknél, mint geometer volt alkalmazva, nem rendelkezett olyan jövedelemmel, hogy a drá­ga passziókat anyagiakkal bírta volna, s mint most megállapitást nyert, legtöbbnyire Král volt az, aki a kirándu­lások és nagy mulatozások alkalmával fi­zette a költségeket. Ebben a környezetben Král egyre le jobb ke­iül! a lejtőn. Mikor már fizetése és mellék­keresetei" nem voltak elégségesek a költsé­ges passziókra, elhatározta, begy csalás ut­ján szerez pénzt. Rozenzweig József nováki földbirtokos ne­vére hamis okiratok alapján felveU a banktól 25 ezer koronát. A csaláshoz felhasznált egy Gál János nevű szomszédfalubeli föidmivest is, aki mit sem sejtve eleget tett Král kérésének és a Král- tól kapott okmányok és utasítások alapján felvette a bankban a pénzt. Král ezért a szí­vességért néhány száz korona jutalmat adott a földművesnek. Král a csend őrség előtt eleinte mindent kereken tagadott, mikor azonban a házkuta­tás során kompromittáló leveleket találtak nála, melyekből kitűnt, hogy a bank kárára elkövetett csalásokról még a „baráti kör" is tudott, altkor már látta, hogy a tagadás nem h asznál és töredelmes beismerő vallomást tett. Ezzel kapcsolatban a csendőrség kiderítette, hogy Tábor Vita lakásán valóságos büntanya volt, ahol az erkölcstelen üzelmeken kívül egy betörőbanddt is szerveztek, amely a kö­zelmúlt hónapokban intenzív ténykedést fejtett ki és a betörések és lopások egész sorát követte el. A banda tetteinek értelmi szerzői a „baráti kör" tagjai voltak, míg a betöréseket Solcer István, Ulrich Lász­ló és Módiik István hajtották végre. Ez a banda követte el Sivák József szlovák néppárti képviselő lakásán történt betörést is. A Siváktól ellopott revolvert a banda egyik tagjánál, Medliknél megta'álták. Ugyancsak ez a banda követte cl a Singer és Ofa cégek kárára hónapokkal ezelőtt tör­tént vakmerő betöréseket, valamint a Zirkó J. dr. tanár, Márk dr. orvos lakásában tör­tént betöréseket is. Márknál a betörést oly módon hajtották végre, hogy a konyhában tarlózlcfMjtó cselédleány kloro­formmal etkábitotlák azzal a céllal, hogy a leányon erőszakot kövessenek el. Tervük azonban nem járt. sikerrel, ment. meg- /rarvarták őket. Ez a banda járt Wentheimer kereskedő üzletében is és ők voltak tettesei a Ligacs Jánosné, valamint a Goldberger cég kárára elkövetett lopásoknak. A banda nagyban készülődött arra, hogy betörési kövessen el a Privigyei Gazda Bank kárára, azonban tervüket nem tudták keresztülvinni, mire abban állapodtak meg, hogy Král csalás r&vén fog nagyobb össze­get szerezni a banktól, ami sikerült is nekik. A banda tagjait a csend őrs ég szin­tén letartóztatta. Kihallgatásuk során beismerték, hogy Tá­borral természetellenes viszonyt folytattak. A banda tagjait kihallgatásuk után beszálli­Egy hangot hördok napok óta a fülemben, nem tudom elfelejteni. A hang tulajdonosa egy fiatal színésznő s egy összefércelt, össze­szabdalt darabban ő mondja azt a mondatot, melyet elvisz az ember a színházból s nem tud elfelejteni. Ezt kiabálja Nyilas Misi sze­repében, az utolsó felvonásban: „Én nem akarok felnőtt lenni.** Egyszerű bővített mondat, melynek jóvol­tából egyszerre költészet lesz az igénytelen színdarabból s aki addig csak türelmesen és várakozva ült a nézőtéren, udvarias várako­zással, az megmozdul, felfigyel, odatapad te­kintetével a színpadra, ahol ez a törékeny színésznő birkózik valami láthatatlannal és kiabálja hogy nem akar felnőtt lenni. Magyar színpadon hasonlót még nem hal­lottam. Csak azért verem össze egy csendes sző- lótapsra a tenyereim, mert ebben a városban, ahol színészekkel kapcsolatban minden di­csérő jelzőt használhatatlanná koptattak már, ahol minden ügyesen ugráló szubrett és minden érceshangu apaszinész olyan jelzőiket kap, amilyet Duse és Caruso nem kapott, ahol klakk-osengése van az őszinte tapsnak is és hitelét vesztette a dicséret, ahol mint poros pap irvi rágok a zsinórpadlásról, úgy potyog­nak az értéktelen hozsannák a színházi toliak­ból s ahol a publikum mindent elhisz, csak éppen nem hisz benne, nem árt jelzők nélkül lefixálni, ha egyszer csakugyan olyan vala­mit kapunk itt színpadról, aminek nincsen párja sehol­Ez a tompa, rekedt, fiús hang ennek a szí­nésznőnek hangja, végigkondul a hosszú da­rabon s figyelsz és hallgatod és érzed hogy itt valaki vergődik, keres és iparkodik. De a. végén, a kínlódó, gyötrődő acsarkodó bir­kózás során, mikor a Láthatatlan torkára szo­rítja ujjait kicsordul ebből a torokból az a mondat s valami hideg remegés szalad át a nézőn­Addig jórészt a páholyokat néztem, az emberek sírtak, mint a záporeső, ptéhgalléros sokjáig katonatisztek röstelgetve törülgették a szemüket, parancsszóra sirt az egész szín­ház. Ezt már láttuk. De mikor Vaszary Piroska urho’gy Nyilas Misi szerepében kinyilatkoztatja hogy nem akar felnőtt lenni, elsülyed minden, csak ez a hang süvít a levegőben, ezt magaddal viszed, E'őadás után gondolkoztam mikor és hol hallottam már hasonlót színpadról? — 6 de­rengett egy ilyen ritka emlékem: 1921-bep, Berlinben, egy Reinhardt-igazigatta Kammer- spierében egy ismeretlen fiatal színésznő Strindberg Júlia kisasszonyá-ban mutatkozott be. Előadás után sokáig csend volt még a né­zőtéren az emberek dermedten üllek mozdu­latlanul, e'fetejtettek tapsolni- Akkor az egy­szer hallottam hason’ót- Az ismeretlen szí­nésznőt Eel isabeth Bergner-nek nvezték. (Nagyon érdekes lenne a budapesti Kama­ra-Színházban Strindberg Júlia kisasszonyá­ban meghallgatni Vaszary kisasszonyt.) Merői, addig is. Panasz Két prominens színész panaszosan nyilat­kozott arról, hogy egy riporter téves infor­mációk alapján irta meg a köztük felmerült félreértést s azt, kérdik, hogy mi jogon illesz­tenek a napi- s hetilapok színészek szájába valótlan anekdotákat s egyáltalán, nincs-e 3 lapoknak fontosabb dolguk? tolták a nyitraá államügyészség fogházába, ahol elrendelték ellenük a vizsgálati fogságot. A banda leleplezésében oroszlánrésze van Konya Vilmos privigyei csendőrőrmesternek, aki hosszas nyomozás és megfigyelés után ál­lapította meg a banda bűnös űzőiméit. A letartóztatások híre Prím gyén és a kor­nyékén a szenzáció erejével hatott. A jelek arra engednek következtetni, hogy a szenzációs ügyben még újabb letartóztatá­sok lesznek s igy rövidesen tiszta ké patakul a hurokra került banda minden (izeiméről. A fejlemények elé élénk érdeklődéssel tekin­tenek. Van. A kérdés időszerű, soha jobbkor. Nyugtas­suk meg a prominn miseket, hogy a lapoknak valóban álcád fontosabb dolguk is, mint szí­nészek szájába adni tréfás történeteket s ka­cagtató módon elmesélni azt, amit a színé­szek nem mondtak. A másik oldala a dolognak az. hogy min­den kezdő színházi riporter hálás kézszoron­gatást kap az országos hir művésztől, ha Lap­jában a következő kis történetet közli: Az öltözőben Y. X., a kitűnő drámai művész azt mondja a múltkor az öltözőjében Z. U.-nak, a világhírű komikusnak: » — Te Jósika, tudod, hogy mai kellene az uj szerephez? — Ugyan mi? — kérdezte az ördögi hu­mora komikus. — Hát — előleg . . . vágta rá szellemesen a mindig tréfáskedvü művész. Ilyesmit naponta olvasunk. Aki tudja, hogy minden borzas hefilapvo’ontőrre micsoda va­dászat folyik éppen színészek részéről, hogy ilyen s ezt bárgyuságban még felülmúló os­tobaságokat kinyomtassanak róluk, az ha egy kis csodálkozással is, de megkönnyebbüléssel fogadja a hirt hogy éppen a színészek tilta­koznak a reklámnak e paralitikus formája ellen. Nagyon idejében szólt a két promi­nens- Már éppen kérni akartuk, hogy szól­jon valaki. Már éppen kérni akartuk, hogy a színészek kérjék ki maguknak azt, amiért eddig könyörögtek. Nem lehetett elég osto­ba egy mondás, hogy prominens-szájból hu- morveretet ne kapjon. ,.Az öltözőben", „A kiskapu előtt", „A társalgóban", „Az elő­leg", ezzel a négy címmel kavarognak kutya-, ágy- és készpénztörfénetek színészekről el- birhatatlanul. Már éppen kérni akartuk, hogy ne kérjék ezt többet. A sajtónak, ezt eltalál­ták, van fotosabb dolga, mint ezt megírni s a közönségnek van fontosabb dolga, mint tu­domásul venni, hogy az országos nevű mű­vész mit mondott? Eltekintve attól, hogy ezek az anekdoták általában komprom itt á’óan hü­lyék, a sajtónak nem fog nehezére esni, hogy elhallgassa művészeink .jó mondásaiét is, ha már egyszer felkérték reá. Igaza van a két prominensnek, van egy halár. A színész magánélete, a színész klubku- mora és ölíöző-negéde nem tartozik a kö­zönségre. Kezdjük el a diszkréciót. A sajtó s minden jóizlésü olvasó már régen érzi, hogy itt hiba van. Udvariasságból és toleranciából hallgattak eddig a sajtó s a jóizlésü o' vas ók s eltűrték, hogy a reklámnak ez a fajtája, mely , Hogy*, hogy? — kérdezte a szLlemes bouvivant" — recept szerint etette a színész nevével a közönséget, kivirágozhasson. Az', hogy egy ilyen „hogy*, hogy ?“-szeTlemesség közreadásált a színész részéről hány telefonos és személyes könyörgés előzte meg eddig fe- lej'sük el. Amit kértek, azt megkaphatják: csendet, diszkréciót, ők csak játszanak, mi majd nézzük. S főként ne tetefonáljanak s beérkezett öreg művészek ue fogják meg saj- tósüvélvények kabá(szárnyát azzal, hogy „ezt írja meg. szerkesztő ur, a múltkor azt mond­ja Őszi: „Szereted te a tormásvirsHit?" — Mire tudja, hogy mit feleltem? Igen, de sör­rel." Köszönjük a figyelmeztetést. Neon is hiszik 'hogy mennyire elég volt Újabb attak készül Ruszinszkóban a felekezeti iskolák ellen Ungvár, február 3. (Ruszinszkói szerkesztősé­günktől.) A napokban közölte a P. M. II. Dérer iskolatigyi miniszternek a felekezeti iskolák helyi összevonása ügyében tett nyilatkozatát, melyet a közvélemény a felekezeti iskolák ál­talános megszüntetésére irányuló törekvés egyik újabb megnyilatkozásának tekint. Hogy Dérer miniszternek ezzel — az első tekintetre talán ártatlannak látszó — nyilatko­zatával messzebbmenő céljai vannak, bizonyítja egy ruszinszkói kormánylap is, amely már ar­ról ir, hogy az iskolaügyi minisztérium a felekezeti isko­lákhoz beosztott állami tanítóknak visszahí­vását határozta el. Még annak idején, amikor a tanítók töme­ges elbocsátásával Ruszinszkóban nagy tanitó- hiány keletkezett, a tanügyi referátus ezen a hiányon úgy segített, hogy ukrán és cseh tan­erőket alkalmazott. Ezeket a tanerőket állami iskoláknál minden további nélkül elhelyezhette, nem úgy ám a felekezeti iskoláknál, ahol a ta­nítói hivatáson kívül kántori és hit-elemzői föl­adatai is vannak a tanerőknek. Az ilyen helyekre, ha azt a hitközség kérte, a tanügyi reíerátus állami tanerőket adott, amiből aztán sok kellemetlenség is származott, amennyiben a gór. kát. iskolához református, református iskolához meg róm. kát-., sőt zsidó tanerőket osztott be. Az emiatti panaszoknak vége-hossza nem volt, de amennyiben a tanítás folytonosságát a tanügyi referátus mégis csak fönn akarta tartani, a tanerőket továbbra is csak alkalmazta. Voltak olyan szegény hitközségek is, ame­lyek nem bírták és ma sem bírják a tanító fize­téséhez való hozzájárulás elmén előirt minimu­mot fedezni. Ezekre a helyekre is állami tan­erőket osztott be a tanügyi referátus, bár föl­tűnő, hogy ezen a téren a magyar iskolákkal nagvon mostohán bánt és bánik. Dérer iskolaügyi miniszter tehát — az ália^ mositást előkészitendő — azzal üt egyet a fe­lekezeti iskolákon, hosry a napokban 100—150 állami tanítót fog a felekezeti isko­láktól visszarendelteim. Képzelhető, hogy ez a miniszteri rendelkezés fölborítja a ruszinszkói elemi oktatás normális rendjét és elgáncsolja azt, hogy a növendékek az iskolai évet befejezhessék, mivel a hitköz­ségek ezt a tanitóhiányt máról-holnapra pótol­ni nem képesek. A jelzett ruszinszkói sajtóorgánum ebből a rendelkezésből azonnal le is szűri a konzekven­ciákat, amikor az államosítás mellett tör lánd­zsát, ami — szerinte — Podkarpatska Búsban indokolt és sürgős és amit a lakosság óriási többsége valósággal megkövetel a kormány­zattól. Kétségtelen, hogy ha a tanügyi referátus a föntemlitett rendelkezést végrehajtja, óvási kultúrharcnak veti meg az ágyát, melynek be­láthatatlan következményei lehetnek. leértre enelkedetf Grulbár Ludmilla nfiflssíiak halálos Ítélete Prága, február 4. Múlt év decemberében a prágai esküdtbiróság, mint emlékezetes, kötél- általi halálra Ítélte el Luksik Ferencet, Grujbár Ludmilla szlovák hivatalnokleány gyilkosát. A bestiális gonosztevő megtörtén nyugodott bele az ítéletbe, mig védője semmiségi panaszt je­len tett be. Tegnap L/uksikot átszállították a pankráci fogházból a kerületi bíróság épüle­tébe s itt Souesek dr„ az esküdtbiróság elnöke, közölte vele, hogy a legfelső bíróság elutasí­totta védője semmiségi panaszát. Luksik ér­dektelenül fogadta a hirt. Ilyenformán a halá­los ítélet jogerőre emelkedett s azt végrehajt­ják Luksikon, amennyiben nem nyer kegyel­met. Megbukott a vzsgán — agyonlőtte tanára féeségét Brüsszel, február 4. A városban tegnap megdöbbentő tragédia történt. A gyarmatke- reskedelmi főiskola egyik növendéke de Krick, a belga hadsereg altisztje, elbukott az utolsó vizsgán s ezt az ered­ményt nem készületlenségénok, hanem ta­nára rosszakaratának tulajdonította. Levelei intézett a főiskola tanári karához kö­zölve, hogy a bukás minden életkedvét elvette és ön- gyilkosságot fog elkövetni. Ehelyett egy autótaxiba ült, tanárának la­kására hajtatott és beesöng-etett Schmidt tAnár felesége nyitott neki ajtót. A bukott diák villámgyorsan revolvert rán­tott elő és négyszer rájött az asszonyra, aki holtan terült el. Véres tettének elkövetése után elmenekült. A rendőrség nyomába eredt, de sehol sem ta­lálják. Majdnem biztosnak tekinthető, hogy a végletekig elkeseredett diák öngyilkosságot követett el. MŰSORON K írja t MÁRA! SÁNDOR {Utánnyomás tiloéi — HANG —

Next

/
Thumbnails
Contents