Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-27 / 48. (2269.) szám
fla! oldal 48, (2269) szám « Csütörtök o 1930 február 27 MMWMM1IM1 .......■ IWH .......jjlliHliMlMIll^^ II IliiiBrTIllIflHlllllllIllW''''' ■HH1IIMPWMIMMMMÍMMBMBMM El őfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Re; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. Egyes szám ára 1 *20 Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACfi GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A §«far kisebbség éi a népszámlálás (§) Alig vált aktuálissá a második csehszlovákiai népszámlálás, máris élénk és tanulságos vita indult meg körülötte, amelynek célja -egy tudományos határkérdés tisztázása. Nőm uj ez a probléma, már Rénan felvetette, a kérdést az 1882 március 11-én a Sorbonneon tartott előadásában: „Qu'est ce j qüune nation?" A probléma geneológiai megoldásának kísérlete akkor már csődöt i mondott, 1881-ben hangsúlyozta Bluntsohlí, hogy a nemzeteknél semmiféle vérségi köteléket nem lehet kimutatni s R-éna-n idézett előadásában már ezt a tételt állította fel: Az igazság az, hogy nincs tiszta faj. A lingvisztikái ismertetőjegy is csődöt mondott s miután a nemzet lényegét egyetlen elem alapján, vagy objektív elemeknek a komplexuma alapján nem lehetett megállapítani, Réna.n éta a nemzetiség lényegét tisz/tán szubjektív területen, keresik. Amint Rénan mondja, a nemzet egy nagy egységes csoport, amely az együttes élet kedvéért hozott közös áldozaton és azon az elhatározáson alapul, hogy a nemzet tagjai a jövőben .is együtt kivannak élni, vagyis a nemzet élete egy napról-napra megújuló plebi scitum s maga a nemzet lélek (une áme, wx prkicipe 3pirit>nel) Anélkül, hogy ennek a pszichológiai momentumnak a jelentőségét kétségbe vonnék — amit a népszámlálással kapcsolatban megindult vitában különösen Rádl professzor hangsúlyoz — meg kell állapitanunk, hogy a kérdés teljes megoldását nem lehet ebben az egy szempontban keresni, mert több ismeretlennel bíró egyenlettel van dolgunk. Égés zen bizonyos, hogy a nemzet problémájában objektív elemek ás vaunak. A különböző nemzetek lényegében kezdettől fogva nagyobb vagy csekélyebb nemzeti meghatározottság van s a nemzetiség foka világosan felismerhetően változik az egyes népeknél. A nemzetiség fokának realitása mellett újabb objektív jegyet szolgáltatnak a rtemget fizikai és pszichikai jellemvonásai, tehát az antropológia és a néppszichológia mint a politika segédtudománya lép fel. Igen komplikált kérdéskamplexummal állunk tehát szemben, amikor a nemzet és a nemzetiség fogalmát tisztázni akarjuk. Hajlandóak vagyunk igazat adni Rádíluak, amikor a nemzetiség kritériumának nem fogadja el az érintkezési nyelvet. Amikor ennek a jegynek alapján csoportosítják a megszátmlá- landókat, akkor nem nemzetiségük alapján csoportosítják őket, hanem csupán azt állapították meg, hogy a köztársaság lakosságának ez és az a csoportja köznapi használatban milyen nyelven beszél. Itt azután felmerül az a kérdés, hogy nem teljesítette-e a népszámlálás a feladatát, ha az ilyen csoportosítást elvégezte? Az államnak, a közigazgatásnak voltaképpen nincs is szüksége az én belső érzésem megismerésére, nemzetiségem mellett tett vallomásomra, talán nincs is joga hozzá, hogy ezt firtassa, amikor ez a vallomás gyakran a külső körülmények (befolyásolás, félelem, Ígéretek stb.) miatt nem is lehet őszinte. Az állam szempontjából talán teljességgel elegendő, ha megállapítja, egy- egy községben, kerületben hányán használják a cseh, a német, a magyar, a jiddis nyelvet és ennek alapján milyen nyelven kell ott hi vataloskodni. TTa viszont a megszámlál andók nemzetiségét akarják megáll api tani, akkor elméletileg egyedül Rénan szubjektív jegyének felhasználása vezet célhoz. A nemzetiséghez való tartozás m bensőnkben uajpró4iaa©na 1 Síiül® Géza kétszer is síkra száll a kisebbségek jogaiért a Uépsait stségi Ligák Uniójának brüsszeli összetételén Megakadályozta az igazmondó Kisebbségi Bulletin elhallgattatását - Sikeres harc a tataiaméért és a nyugdíjasokéit - Valamennyi javaslat keresztülment, amit Szülő is támogatott Bruxelles, február 26. (Saját tudósítónktól.) A Népszövetségi Ligák Uniójának állandó politikai és kisebbségi osztályai tavaszi gyűlésükre február 22-én gyűltek össze Brüsszelben. Megjelentek: Limburg J., a holland állami tanács tagja, az ezévi elnök, Lord WMlongby Dickenson, Sir Napier, Hennessy, a volt Tar- dieu-kabinett tagja, Kirchoff németországi képviselő, Gianinni olasz miniszter, Prudhomaneaux volt miniszter, Marhurg admirális, Bővet egyetemi tanár, Magyarországból Pékár Gyula és Zichy gróf, Romániából Stojka követségi tanácsos, Titulescu titkára, Jugoszláviából Csako- vics egyetemi tanár, mig a csehszlovák ligákat Baxa szenátor, Medinger szenátor és Szüllő Géza képviselő képviselték. Az első nap az unió jövő évi költségvetésének megállapításával telt el; de a délutánt az a kérdfV foglalkoztatta. Hogy az állandó titkárság Brüsszelben maradjon-e, vagy Genfbe helyeztessék át. Az Amerikai Egyesült Államok ugyanis a népszövetségbe nem lépett be, de a Ligák Uniójának tagja és szükségesnek látta (és az összköltségeket magára vállalva, akarta), hogy a főtitkárság Gonfbe helyeztessék eh A vita, melyben tulajdonképpen a népszövetség melletti és elleni szellem küzdött egymással, a rendes kompromisszummal végződött. Sok fölszólalás után, melyben Szüllő Géza is j résztvett, úgy határoztak, hogy a főtitkár- j ság megmarad Brüsszelben, de egy helyettes főtitkárságot Genfben is fölállítanak. A második nap egészen a kisebbségi kérdések égisze alatt állott. A brüsszeli tudományom akadémia tanácsterme teljesen megtelt; sokan ott voltak a Belgiumban akreditált követek közül, többek között Hedry, a magyar királyi követ is és a hallgatóságban nagy számban jelentek meg a belga képviselők. A kisebbségi kérdés ismertetése végett és a világ közvéleményének fölvilágositására az unió egy bulletint ad ki „Les Minoritás Nationales“ címen. A legutóbbi két számában jelent meg Bővet egyetemi tanár tollából a romániai, a dodeca- nesi görög és a jugoszláviai kisebbségek helyzetéről irt jelentés és Bakker van Bőssé asz- azonyuak tanulmánya „Vayage dana les Bal- kans“ (Balkáni utazás) cimmel. Ebben a cikkben többek között azt a párbeszédet reprodukálja Bakker asszony, amely-j ben egy román miniszter szóról-szóra a következőket mondja a népszövetségi kiküldöttnek, aki a korrupciót kifogásolja: „Mit kiván, végre is a Balkánon vagyunk!* Ez a két tanulmány szivén találta a ludasokat. A fölszólalók elseje Stojka követségi tanácsos volt, aki azzal a balkáni indítvánnyal lépett föl, hogy az egész bulletint el kell nyomni,! mert tűrhetetlenül .sértő modorban ir. Egymásután állottak föl Lengyelország részéről Stromsld képviselő, Lypacévicz kép- j viselő, Olaszország részéről a fasizmus egyik j legelszántabb oszlopa, Gianinni miniszter, i Jugoszlávia részéről Csakovics egyetemi ta- nár s mint a jégeső, ütötték-csepülték a fo- lyóiratot, mely meg merte írni az igazságot j és csatlakoztak Stojka indítványához, s aholj az elnyomatást nem remélték, azt inditvá- j nyozták, hogy más szerkesztőség és más j irányzat vezesse a szerkesztőbizottságot. A í vitában a folyóirat fönntartása mellett első- j nek a németországi Jinghaun dr. szólalt föl, j utána Szüllő Géza beszélt. Rámutatott arra,! hogy ha eddig az elnyomó többségek beszél-) tek, általa a kisebbségek szólalnak meg. Ha! a kritikára ax elnyomatás indítványával vá-1 Jászolnak a románok, ettől nem félti a folyó-: iratot, de örül az indítványnak, mert ez a\ román, de általában a többségi nemzetek í metódusát leplezi le. Ha az uj államok félnek a kritikától, ez csak azt mutatja, hogy az I eievenükre tapintottak és hogy baj van. A bírálattól való félelem egyenes arányban áll; a bűnösséggel. A bulletinre szükség van,; mert ez legalább megírhatja azt, amit a kisebbségek kénytelenek elhallgatni, mert ha j megírnák: vagy elkoboznák az írásukat, vagy elhallgáttatnák az írókat. Bővet és í Bakker megérdemlik az unió háláját, mert j aki a hibák föltárásával javítani akar, az a ; megértés és a béke érdekében dolgozik, nem úgy, mint az, aki eltussol. Szüilő után Amende, a Iriipebbségi kente- j rencia főtitkára szólalt fel és élesen polemi-; sáit Gianinival, StojkávaL, majd sorra követ- = késtek Bulgária, Ukrajna képviselői s igen élénk tárgyalás után, melyben Hennessy is erősen dolgozott, a bjzotteág elvetette az ösz- szes javaslatokat s a szerkesztő Mzetíságuák Ufruboxg áiltem- íanácsos javaslatára fölhatalmazást adott a további szerkesztésre s az irány fenntartására. A délutáni ütés féühíutk-or félbeszakadt, mert a delegátusok teára mentek, de hátikor újra kezdődött Sir Waliter Napier javaslatátval, amely a hontalanok és az illetőségi visszaélések megszüntetésének kérdésével foglalkozott. Napier egy a népszövetségbe kiküldött uj bizottság- áltel kívánná a sworawwui ügyet rendezni. Ebiben a kérdésben a lengyelek, a románok, az olaszok újból élénken tiltakoztak a javaslat ellen s azt igyekeztek bebizonyítaná, hogy nincs szükség újabb intézkedésekre, mert minden rendben van. Elsőnek Medinger szenátor szólalt fel, pártolta a Napier- javaslatot, de kételkedett a sikerben, utána Lypacewicz lengyel képviselő beszélt, aki a lengyelekkel szemben felhozott invekiivák miatt panaszkodott s igyekezett fehérre mosni azt, amit a poroszokkal és ukránokkal el követtek. A vita harmadik szónoka .Szüllő Géza dr. volt, akinek beszéde mindvégig tiszta polémia maradt. Rámutatott arra. hogy különbség teendő aközött, hogy mely államok kötöttek kisebbségi szerződéseket, melyek nem s eszerint kell megállapítani a kötelességeket. A kisantant államainak, a lengyeleknek és olaszoknak szépíté^i kísérleteit szubjektív© megérti de ellenérvelés helyett egyet kérdez: Van-e m utódállamokban kisebbségkérdés? Van-e hontalan? s van-e olyan ember, akinek illetősége még nincs rendezve? Ha Van, — pedig van százezernyi — akkor nem igaz az az állítás, hogy az utódállamok rendezték az illetőségi kérdést. A legégetőbb kérdések egyike ez. Az a könyörtelenség, ahogy a nyugdíjasokkal bánnak s az a tény, hogy aki nyugdíjra lenne jogosult, annak nem adják meg az állampolgárságot, hogy Így a halálát várva a terhektől szabaduljanak, minden igazságnak airculcsapását jelenti. Ez a kérdés a lelki béke kérdése. Köszöni Sir Walter Napier törekvéseit s ezeket minden erejével támogatni fogja. A 'beszéd polemikus élének, a néha gúnyos mellékmondatoknak szemimellátható sikere , volt. A kérdéshez hoamáiSBÓiott Bulgária és Németország delegátusa s a vita folytatását elhalasztották. A gyűlés előtt még egy ünnepélyes felszólalás volt, melyet Pékár Gyula tartott, aki üdvözölte Dickinsont, a kisebbségi jogok eló- harcosáit, akit a legutóbbi időkben a lordi méltósággal tüntetett ki a királyi kegy. A gyűlés este fél kilencig tartott. Hétfőn a politikai és jogi osztály működéssé kezdődő bt, melynek főtárgya a népszövetségi alapokmány 19. paragrafusának értelmezése körül forog, amelynek alapja az, hogy lehet-e békés utón a létező szabályozott szerződéseken változtatásokat tenni, magyarul, lehet-e szó revízióról vagy sem. A kérdés óriási hordereje miatt az agitáció nagy, de majdnem bizonyos, hogy a kérdést az alaposabb előkészítés végett, egy • szükebb albizottságnak adják ki, mert megoldására még nem érett meg az idő. megismétlődő plebi scitum, a népszámlálás pedig az az alkalom, amikor ez a tudatalatti plebiscitum tudatosan el is hangzik. Amikor tehát a népszámlálás módszere közvetlenül a nemzetiség megtudakolásában áll, egyenesen a célra tör és a központba a lakosság tagolódásának legfontosabb jegyét állítja. Minden egyes megszámlálandótól a Rénan-tféle plebistótumot, a nemzetiség mellett teendő tudatos vallomást kívánja meg. Ha a megszámlálandók mindnyájan politikailag felvilágosult, elég intelligens és képzett egyének, ha van népi érzésük és bátran hitet is mernek teuni nemzetiségük mellett, i akkor a n^eí^imMlásmk ez a módja kétségtelenül a legjobb. Egyébként azonban céljának nem felel meg. Rádl az 1901. évi népszámlálás bírálatában -kifogásolja, hogy abban az alkotmányban, amelyben oly nagy gondot, fordítottak arra, hogy az összes nemzetiségi jogokat csupán individuálisan fektessék le, a nép- számlálásra vonatkozólag egyszeriben csak azt az elvet állították fel, hogy a megszám- lálamdóknak valamely nemzetiséghez való hozzátartozása objektiven megállapítható, úgy hogy adott esetben a népszámlálási biztos a megszámlált egyén akaratával szemben is megállapíthatja azt. Az 1920 október 30-ki kormányrendelet szerint a népesség nemzetiségét szabad vallomás alapján kell megállapítani, azonban a biztosoknak megvan a joguk az adatok ellenőrzésére. A nemzetiség kritériumára vonatkozólag tehát két -egymással diametriálisa-n ellenkező felfogás szegezed! k szembe. Éppen ezért meg kellene fontolni, vájjon nem lehelnie-e a kettő között egészséges kompromisszumot létrehozni olyan módon, hogy a népszámlálási lapra egy helyett két rubrikát vezetnének. be. Az egyikbe az objektív és könnyen ellenőrizhető kritérium, az érintkezési nyelv kerülne, amely többnyire az anyanyelvivel egyezik meg, a másikba pedig a megszámlált egyén szubjektív, feliül nem bírálható, nem
