Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-26 / 47. (2268.) szám
6 t930 február 26, szerda. 'PTlXGM -TV^AGteR-HlRIiAP Zeileis és a sugárzó gyógymód — Látogatás a gallspachi — Barsvármegye ufols® magyar alispánjának halála Léva, február 25. (Saját tudósítónktól.) Az előttünk lezajlott történelmi kor emberei egymás után dűlnek a sírba, uj emberek, uj gondolatokkal, más eszmékkel lépnek a helyűkbe. Nekünk ez különös, mert nem értjük őket, de száz év múlva talán munkájuk eredménye megmutatja értelműket. Egy öreg ur mondotta e szavakat mellettem vasárnap délután, midőn Rudnyánszky Titusz dr.-t temettük. Az utóbbi időben sűrű egymásutánban kon- dátják meg a híres lévai öreg harangot a letűnt kor nevezetesebb szereplőinek. Am Rudnyánszky Titusz dr. hirtelen váratlansággal költözött el az ©lök világából. Halála előtt két nappal még ott láttuk az uccán elegáns, sudár alakját, karakterisztikus ősmagyar fejét, a tradicionális családi szakállal « csak a mindig élesre vasalt nadrágot kellett volna a magas lovagló csizmáikba bujtatni az angol zakkót a vasvértezettel felcserélni, máris előttünk állt volna egy középkori lovag daliás alakjával, amely nem árulta el a Íratván esztendőt. A szive pár óra alatt végzett vele. A deeséri és szomorfalvi Rudnyánszkyak már több mint félezer éve élnek vidékünkön. Nyitrából 1745-ben származtak át Bamba, ős- j idők óta közpályán működött a Rudnyánszky nemzetség. Hét személynek, zászlótartó, püs- j pök, testőr, alispánok és szolgabirák kerültek i ki közülőik. Az elhunytnak atyja, nagyatyja szintén barsi alispán volit. A magyar szabadságharc idején 1848—49-ben .is egy Rudnyánszky ült a barsi alispánt székben. Az elhunyt Rudnyánszky Titusz dr. pedig a világháború súlyos viszonyai között töltötte be ezt a díszes, de felelősségteljes pozíciót általános köz- megelégedésre, igy most az ősi volt Barsvármegye utolsó magyar alispánját temettük el vele. Rudnyánszky Titusz dr. közigazgatási pályájának elején Léván, majd Aranyos marőton — a megye székhelyén — szolgák iráskodott, az államátalakulás után pedig a Barsmegyei Népbank szolgálatába lépett. Egyénisége, diszkrét, finom tónusa, amely- 3yel mindenkit az öt jellemző úri udvariasságával kezelt, minden körben osztatlan tiszteletet biztosított számára. Temetése impozáns részvét mellett zajlott le, mindenki érezte, hogy a volt történelmi magyar vármegye egyik élő szimbólumát búcsúztatták el benne. A régi Barsvárrmegye volt szereplői mind összejöttek a szomorú aktáé alkalmából; itt volt Mailátih István, az utolsó barsi főispán is, de megadta a végtisztességet az uj közigazgatás is, mert ott. láttuk Zosfah András lévai kerületi főnököt is. A koporsót a Lévai Dalárda gyászéneke mellett eresztették le a sírba. Rudnyánszky Titusz dr. halálát — amint már röviden jelentettük — édesanyja, született Konkoly-Thege Jolán, továbbá húga, a jótékonyság és magyar nőmozgalomból ismert Rudnyánszky Olga és egyetlen fia, Antal gyászolja a többi rokonságéin kívül. HaiékaiaiiiMÉat skozott a sir! kid! A[eicyork. február 25. Ma reggel hatalmas köd bontotta be a newyoirki kikötőit, ahol a forgalmat, teljességgel megakadályozta és több baleset történt. Mankóit an déli részén a Battery-parknál egy Bilis Izland felöl érkező hajó oly erővel rohant neki a nagy ködben a kikötő fariának, hogy az összeütközés pillanatában öt asszony súlyosabban megsebesült. A Boston felől érkező Plymouth nevű személyszállító gőzös ráfutott a kikötő cölöpjeire és ugyanekkor összeütközött egy másik gőzössel. 'Mind a kettő megsérült. Egy másik kikötői gő zös összeütközött egy kisebb hajóval, de nagyobb baj nem történt. A munkahelyükre igyekvő munkások ezreit akadályozta, meg a nagy kőd ütjük folytatásában. — A zselizi kereskedő-bál fényes sikerrel zajlott le á Roth-féle Gentral-kávéház termeiben, amelyet zsúfolásig megtöltött a helyi é? környékbeli lakosság színe-java. Farsangi királynőnek Eubem.schütz Lenkét, Eubenschütz Jenő nyíri földbirtokos és kereskedő bájos leányát, választották. — Táncmulatság Nermesabonybán. Nemes- ábonyból jelentik: A dunaszerdahelyi, ne- mesabonyi és nemesbódosj ifjúság március 0-én Nomeeabr>nyba/n kabaréval egybekötött táncmulatságot rendez. A tiszta jövedelmet «z elöregedett és tehetetlen zenészek javára fordítják. Mindenfelé nagy feltűnést keltett Lazarus dr. berlini orvostanár nyilatkozata, aki nemrégiben kuruzslásnak bélyegezte Zeileis „professzor", a gallspachi csodadoktor híres kúráját, ami ellen Zeileis a bíróságnál keresett orvoslást. Zeileis tudvalévőén azt állította magáról, hogy minden betegséget gyógyít saját találmányu gyógysu- garaival. Bées, február 25. Még sötét van. A szűk belsejü, de romantikus vicinális izzadva liheg velünk Grieskirchen felé a szürke hajnalban. Jámbor, nyugodt tájon zakatolunk keresztül, ahol most kezdődik mindenfelé az élet, Hárman ülünk a fülkében: rajtam kívül egy férfi, vele szemben a felesége. A szürkületben nem látni, csak hallni, mikor megszólal az asszony. — Félsz? Az egyetlen szóból álló kérdés remegve, aggódva kúszik a férj felé. — Félni? A férfi erőltetett-nyugodtan titkolt kis izgalommal ejti ki a szavakat. — Félni? Miért? Erős akarat, kell. Semmi más. Fogait erőszakkal szorítja össze és, most, mintha egy kicsit mégis átrángana arcán valami csöppnyi félelem, egy egész apró kis aggódás. . A hajnali szürkület közben észrevétlenül derengésbe olvadt. Aztán mind fényesebb és fényesebb lesz az apró kis vicinális kupéban. Most már jobban ki tudom venni férfi- utitársamat. Bal karján sárga karszalag van. A karszalagon három fekete pont. A vakok jele ^Ausztriában. A mellettem ülő férfi vak. Most már egészen bizonyosan tudom, hogy ő is Grieskirchenbe, illetően Gallspachba utazik... Két óra múlva talán ... Gallspach. Nemcsak Ausztriában, de az egész világon kezdik ismerni ezt az apró kis telepet, a Zeileis-intézet középpontját. Valóságos zarándokhely, ahová százával és ezrével önti napjában az izzadó, pöffögő, szuszogó, zakatoló kis vicinális (meg a sokszáz autó) a betegeket. Gallspachban gyógyít a „sugárzó" Zeileis „professzor" és fia, Zeileis Frigyes dr., aki már az orvosi diplomát is megszerezte, ők alapították kettesben azt az intézetet, melynek „csodagyógymódja" az egész világ hiszékeny betegeit idecsalogatja ebbe a kis osztrák falucskába. — Grieskirchen ... A kis vicinális szuszogva áll meg az apró állomáson. Le kell szállnunk. Innen autóbusz visz Gallspachba. Az élettelen, apró vidéki állomás egyszerre megelevenedik, utasok szállnak le kofferokkal, bőröndökkel, hordárok szaladgálnak. Tolongás, kavarodás, lárma, mint valami vasúti csomópont pályaudvarán. Bepréselődünk az állomás előtt, várakozó autóbuszba. A vak férfi és a felesége mellém kerül Hallom, arról beszélgetnek, hogy talán két óra muva már látni fog a sárga kar szalagos ember. Önkénytelenül is feléjük fordulok. A vak férfi a vakok hihetetlen érzékenységével érzi meg, hogy sorsa érdekel és üres, lélektelen szemeivel idegesen kutat arcomban. — Ugy-e, önnek is az a véleménye, hogy ez lehetséges? Város, melyet a »gyógysugár« teremteti és éltet Az autóbusz a főtéren áll meg. Itt van Zeileis kastélya, ahol kiraknak az autóbuszából minket. Minden, amit itt lát az ember, minden őt hirdeti, magasztalja, dicsőíti: öt, a nagy sugárzót, Zeiíeist. ő trónol abban a hatalmas kastélyban, mely körül halastavacskák, virágágyak, gondozott utak és modern luxussal épült épületek sorakoznak. Középen az az „Institut". Körülötte egész uj város nőtt ki a földből, mindenütt vadonatúj épületek: hotelok, éttermek, kávóházak. Mind a „sugár"-ból él. A titokzatos erejű gyógysugárbóL (Ha Zeileis egyszer becsukja a boltját, ez a virágzó élet itt egyszerre megemészti önmagát. Az egész településnek vége akkor, őrzik is az alkalmazottak és a Zeileisből élők százai a telepet, mint a mohamedánok Mekka városát. Egész testőrség veszi körül a csodadoktort és óvja attól a szörnyű veszedelemtől, mely akkor következnék be, ha valamilyen módon megingana a sugárba vetett hit.) * Aki nem hisz a sugár gyógyhatásában, az ellensége a telepnek. Ugyancsak kell hát ügyelni. £-n olvastam Lazarus doktornak és sok más ós kollégájának véleményét a „csoda- gyógymód“-ról, igy hát meglehetős vegyes érzelmekkel léptem be az intézet kapuján. Szomorú csapat az élet hajótöröttéiből Bemenetelem után a legelső, hogy egy alkalmazott cédulát nyom a kezembe. A cédulán ez áll: „Institut Zeileis. Eine Behandlung. Nr. 1267. A." Nem kell csodálkozni a szám nagyságán. Valóban van nap, hogy több, mint ezer páciens keresi betegségére Zeileis-mődon a gyógyulást. A pénztárnál lévő hölgy, — akinél az egyszeri besugárzásért járó 3 schillinget leszurkolom — mereven, szigorúan, szúrósan néz a szemem közé: — Sie sind ein Neuer? Be kell vallanom, hogy uj beteg vagyok. A pénztárosnő erélyesen figyelmeztet: — Tessék ezt bejelenteni a bemenetelnél a nővérnek. Most a vetközőbe kell menni, aztán levetni a felső testről a ruhát. ... Körülbelül százan lehetünk a vetköző- beü. Csupa félmeztelenre vetkőzött férfi. Sűrűn egymás mellett. Nagyon erősen kell ügyelnem, hogy szomszédaim hozzám ne érjenek. Pedig nem szeretném. Annak, aki közvetlen mellettem áll, valami csúnya betegség szinte teljesen lerágta arcáról a húst. Közvetlen előttem egy béna. Mögöttem egy súlyos hisztériás, akinek nyelve állandóan félig kilóg szájából. Az ablak mellett egész fiatal gyermek ül összezsugorodott hátgerinccel. Csupa mindenre elszánt, kétségbeesett beteg ember, akik mindegyike évek óta kilincseli a csodadoktorok rendelőit. A csupán tudással és a tudomány fegyverével dolgozó orvosok már szóba sem állnak velük. Némelykor idegesen, fázósan (pedig meleg van a teremben) borzong össze némelyik. Ilvenkor eszükbe jut, hogy hátha hiába jöttek mégis... Hátha hiába? Öt másodperc Egész keskeny ajtón lehet bejutni Hozzá. Markos, hatalmas termetű „nővér" áll az ajtóban és bocsátja be egyenkint a betegeket. Nekem, mivel uj vagyok, vécig kell várnom mindent, aki előttem van. Hiába akarok becsúszni időelőtt, háromszor is kiragad és visszalök a keskeny ajtó szigorú őrzője. Végre mégis rám kerül a sor. A terem, amelybe jutottam, nagy. Nagyon nagy. A világítás művészi. Velem szemben levő falon misztikus tanácsok. Meglehetős homály. A háttérből motorzugás hallatszik. A betegek, akik az egész termet, betöltik, halkan nyüzsögnek és mormognak. Ebben a pillanatban fény villan fel, majd ózon illatot érzek. Zeileis sugároz! Félkörben ivlárnpák állanak (mint a gőzr fürdőkben a zuhanyok). Ezalatt állnak az emberek, akikre a lámpák sápadt fényt zuhanyoznak. Nem sokáig. 4—5 másodperc az egész. Mindössze 5 másodpercig sugározza Zeileis a betegeket egy óriási üvegelektróddal, az ötödik másodpercben már mehetnek is tovább. Ez a sugárzás kerül 3 schillingbe. Minden betegnek háromszor kell' napjában jönnie és a legkisebb kúra is 10 napig tart. Zeileis, a sugárzó Én kerülök sorra. A professzor segédje rámnéz. — Mije fáj önnek? — Gyomor — mondom olyan hangon, y mintha azt mondanám, aszfalt, vagy szénakazal. A segéd int Zeileisnek. Most van szerencsém először láthatni őt. Duzzadt arc, kampős orr, apacsgallér. Jobbszájaszélétől hosszú virginiaszivar csüng le. Kövér és nevet. — Gyomor? Kezébe vesz egy kisebb üvegelektrodot és komoly képpel végigbuzza a homlokomon, majd mellemen és a gyomrom táján. Ez az egész a másodperc kiszámíthatatlan hányada alatt történik, úgy, hogy még csak véletlenül sem lehet alkalma diagnózist csinálni. — Mióta vannak önnek fájdalmai? K i vágom: — Egy éve. Erre a nagy üvegelektrodot veszi kezébe Zeileis. Bekapcsolja az áramot, az sistereg, zug, zakatol. Az apparátus háromszor körülfut a gyomromon. Zeileis keze reszket, látszik, hogy nem gondol rá, mit csinál. Ez meglehetősen kellemetlen, de szerencsémre nem tart soká. Sőt nagyon kevés ideig tart. Legfeljebb három másodpercig. A sugárzásnak már vége is és egy másik asszisztens gyorsan a kezembe nyom eov cédulát. Ránézek. „Ulcus vént." Éz áll a cédulán, amely a diagnózist tartalmazza. Valószínűleg ulcus ventrkuli: gyomorfekély. A cédulát le kell adni! Már kifelé indulok, mikor az „asszisztens utánam kiált: — A cédulát az irodában le kell adni! Nagyon ostoba képet vágok. — Miért? Még szükségem volna rá... Az asszisztens ur nagyon dühös lesz. — A cédulát tessék leadni az irodában. Ott állapítják meg, hogy hány sugárzásra van önnek szüksége. Megígértem, hogy leadom és lassan kifelé indulok. Az asszisztens ur azonban, ugv látszik, nem nagyon bízik bennem, mert újra utánam kiált: — De aztán adja le! ... Előttem két ember halad kifelé- Egy férfi és egy nő. Lassan botorkálnak, a férfi erősen támaszkodik a nőre. Elhagyom és felismerem őket. Reggeli utitársaim. Az asszony szinte heroikus fegyelmezettséggel viszi imbolygó járású férjét. Szeméből könnyek patakéinak, de ezt a vak ember nem tudhatja, mert a sirásnak nincs hangja. Az asszony kétségbeesett dühhel préseli össze ajkait, melyek fölött bő zuhatagban rohan át a hangtalan könnyek vad áradata. Az irodában tudtomra adják, hogy tizenötnapi kezelésre van szükségem. (15 nap X 3 sugárzás X 3 scliilling — 135 sehilling.) A vizsgálatot megelőzően nézettem meg magam Becs legjobb nevű orvostanáraival, akik egyöntetűen állapították meg, hogy kutyabajom ... n. n. Zeileis védekezik Bécs, február 25. Wagner Jauregg, a Nobel- dijas orvostanár lesújtó véleményt mondott Zeileis mester gyógytudományáról és osztja álláspontját úgyszólván az egész tudományos világ, élén a kampány vezetőjével, Lazarus doktorral. Egybehangzóan azt állítják, hogy Zeileis teljesen tudománytalan módon használja fel gyógyításra a magasfeszültségű áramot és a rádiumot. A hetek óta tartó sajtópolémia mostanáig nem bírta megszólásra a gallspachi varázslót, aki csak ma lépett elsőizben a nyilvánosság elé nyilatkozatával. Kijelenti, hogy az emberiség önzetlen jótevőjének tartja magát és a meggyógyított betegek ezrein kívül olyan tanukra hivatkozik, mint például Waídemar herceg, a dán király fivére, György görög herceg, valamint számos nagyiparos, bankár és magasrangu katonatiszt. Mint mondja, ezeknek a magas társadalmi állást betol lő egyéneknek a vallomásait és bizonyságait még sem lehet a hisztéria számlájára írni. Védekezését azután igy folytatja: „Nem teszek én semmi egyebet, minthogy kilesem a ‘természet titkait. Még nem vagyok a végén, inkább csak a kezdet kezdetén. Amit ón csinálok az: a praktikus kereszténység, semmi egyébb. A tudomány az ügyeimbe semmilyen jogcímen nem avatkozhatik bele. A személyem és gyógymódom körül fellángolt szenvedélyes harc elől nem menekülök el. Van még jócskán lőporom, de csak akkor fogom felhasználni, amikor nekem tetszik és nem akkor, amikor a támadóimnak. Kétszázöh'cnezcr meggyógyított beteg áll mögöttem." Nyilatkozata befejezésül Zeileis burkolt és óvatos formában meginvitálja a tudományos köröket terápiái módszerének ellenőrzésére. Megnyalt „MUSIKA”1 Szigeti zongorakészitö és hangoló zongora raktára, Ekratlslavo, tSrOssRIng ucca 20. Raktáron csak világmárkái zongorák és pianlnók. Eladás eredetű gyári árén. kis havi részletre is. bérien díjmentes árajánlatot. Hangolás, lavltás — vidéken is — Jutányosán, garanciáival.
