Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-02 / 27. (2248.) szám

MA* *>_<*■:---M re ----m------­«i wU H.«! 1MT A, T«BffliniHp« 15 „Nem mondhatom el A szíovenszhói képzőművészet válsága A eribimBhrintí müvósaek iwazsáeaálá- «a után helyet adtunk egy teameBlüven-- eakói müvészn-etk, Maxiié Péiiwsk, aiki jelenleg Sefev«n«rikőn. tartÓRtkedSk. Kassa, jamuár rége. Igetl tifiSfeN Szebkesriő TTr! Héfcnfö bélre olton- som a P. M. Hubáin fosbönjüvéeBek boöraósrokLsa-il a SEiioveufwkói featiésssel/et ée festéraeti vfescrnyoksl ilHwtőleg. Nem iwmerem sem őket, eem képességei­ket, sőt az itteni gazdaságii vÜBttooyofcait ás csak aamytoa, atmennyire egy hónapos aeehszlováSriaá •iftterforioodás alett azt megósmernd Jéhet. Egyréssröl agy ózzam, hogy a P. M. H. httBáthfjnin ongern a mó nem iWwfc meg, mart én egy ide- csöppent idegen vagyok, más ■vidékről, más embe­rek ikösüfi, más gocdolíodáEsal és én ikarifcatórrirta vagyok és másodsorban csak festőművész, — viszont fordátok egyet a dolgon és art remélem, hogy ép a Etüvéeszkoflégákoai segáitheteik taJáfn, ha goudofetaánwrt és rétemén yerroet a eaáovesnsalíód fesbészjetrt áUertőLeg papírra vetem, hisz évek éta Bérűmben étek, bejártam Ettrópámafk nagy rdsKét, ismerem a német, írsaucda, angol, olta*®, jngosatóv rnüv-ésaetó riBaonyaksrt. Vétetnényecned ex egém vfáétbam és hozrómoié- sokbaa nto^ám hagytam, quasd végső aikfeordként •» aat fejezőm, eflt tudom, hogy teljesem objektív tudok leesni, hasa éffia fent eanütett tények alapján nkucB érdekémben semmit aem eftvesaá, sem héréá- admí a dolgokhoz. A salovensüikóá fertőm frv éeaetre «»oinvcmi napok járnak, ént a cikkekből ohf®«fcam. Ebnek «e okát meg kési kereeniüdk, de főkép meg- kH? taft&knznk. Tehát kezdjük: d R;^gn nőte régi tánc. Rcaanak a gazdásági vjhho­nyok, nincs pénz, eteárkoriik: a közönség, nem érdeklődik ée nem érdeklődhet a művészet iránt, nem érdemes ifoiálOlitást csinátei, sok a dilettáns, akik a Iközőnséget eiárasztják holmi peperseíéeek- löei e*r„ eftc. Nem akarok temátíl'éseik'be tKwgátóaoam. ezeket már megírták főttem, reek tejért doúgofc, dm ........ HS gyjfflt *8 ttritóft boBéga arak, hogy nana méwUg a tóteösseég és nem aÉK% a ttoyot ofcoflhírtók a művészet iránt való éndekütaée Jany- htiMsáérü hanem ágyefkeranöinik mki-deofcoir lehetőleg objektív látószögből áttérni. el még Tatamit Urnám: a Scösfeség éráeMüáém nem hatt ki és oem te fog Mhritri. mert « teöasönségrt rogy tehet liniáuyttaná — sadnte fcöUSnöe, 4a így vast — ahogy a müváreek akarják, <te Inátjyttm* tat, kriS tudni A kőBÖns^at, Hkép ma, a rádió, a hangoriSta, a Zapprito kc—flniibaii mag Ul hp ri, meg kel da*eráea*, Steril fctegrfbeá triráwrf. Aa ember ma etet, tennétek, reawang mfndteoben és ndndemtttt. Ideje ée idegei csak aranyira *acd~ gólnaöc, hogy csak féteseosmél hafiget a toöMő saa- vára, csak féteBsearMnw! Btéüí a kápsőmüvésBefc ®Sa>- iásai-t. ÍU bigyiék ed, e* te raktam, a flétesüem és a féllfii'l. Most ponte® pontra megyek. Tévedés ar, hogy sok a dilettáns, illetve nem baj, ha akázmááyeo sokan is ráncaik, aw>k nem ártanak önöknek, sem pedig a művészéinek, mert a köcönségnek aa a rétege, amelyik érdeklődeet nttttet a művéssaettál seiemiben, anaKtűi valéersm ü, sőt bissocyoa, hogy Sej­tett esztetikad érzéke van, ha pedig vasi, akkor értékelni tud egy miivésai munkát ée megfciMöíQ- böztetéseiíet tud tenni. A köaőnségneik az a rétege pedig, amelyik nem ért és összevásárol mindent, aa úgy sem aa önök közönsége, aa agy sem aa önök, hogy úgy mondjam fogyaaaUdtábore. Ahogy nem árt a nyogett éüwmok művészetnek sem a dütettánsok eraeá, agy nem Art önöknek sem. Művészeti szempontból a gazdasági viszonyok egyformáik mindenütt, mert aa a gyáros, vagy bankár vagy bérfri, oki megengedhet magának mű­vészi fersnékéket és ahogy meg te enged magánjaik a nyugató állaimokfban és eUjárogaí a loiáilldiíáfíoé.ma, ugyanígy edjánogafhatna (eljárogethatna!!) itt x ldáftttABOkra ém vásárolna te, ha úgy és olyan wriHrtéfflsmei termének ezek rendezve, nunt aasok. A reMciék ugyaneffiok. Amámt megaugedilietó a londoni iparmágnás an»jgáiaak Wood Herberzottt, amint meg-eegiedhetó magának a párisi inteleMnel Van rtougent, amfot megengedheti magának a benüni nagyiparos IAebennacnt, egészen pozsttren íodam, hogy ugyanúgy engedheti mag magának aa itteni bemikár te önöket Ne tekxükeaoBŰnk meg ^afrunteröt, amR t. i, hogy a közönség szereti a váiMoeiatosaágoit, szeröti az újak Pb meg vulkánit: senki sem profiéba a saját basájá­ban. A asaoveawnkói közönség ismeri önöket és ismert aa önök a&otását Ha eSőször rendeznék egy helye® knáilátAat, ha mésodeaor, ha ötödazör, ha nyolcadszor, tatán még tizedszer te wn erdefciödte, — de tdaenegyedezer kméebbé te tizetikettedazer mír egyá>aiáö náiKS. Tehát vándorolni költ, ama xtom te olyan nagy dolog, hisz a képzőművészet ópugy wÁed a zene intemaoioniális. ídiárt nem termek kártetdniáwfciií, miért ölnek állándőan Sadovenaekön? Htez önök a képeikkel elmehetnek, kárándaiáaolnt tehetnek más orecáf.rtkba te! Aa idegenbe eMszOx Itteni hnpreesEMjuk*A te aa érde- kaa laza ott, mert idegen, mert uj. A kűáfSWrffl pedig agy év moha, két éw moSna, öt ér metvo, ' híurmánc képet és elmennek. Mándenűtt akadnak ' emberek és mindenütt talál atz emiber inteliektuelt (ha nem is sokét), önök ezáltal világwt látnak, -mindenütt nj embeívikkel találikoanalc, mindieniütt uj köB&neéggel twlálják magúikat széniben s éppen azért, mert uj a köBöiteég, újak önök te, nem csak 'kösöufrtgre, hanem vásárid közoneégpe tesanek szert. Most pedig egy nagyon fontos dolog kövrtlkezik ugyaoceaik. Ha utánaniézünik akár Nénietonszágban, akar Fr-anciaoriszágbam, akár Svájcban, vagy bárból a nyugati áHamokban, legyen a® a legkisebb város vagy község, mindenütt azt fogjuk tapasodalná, hogy a művészek, ha ateár csak Ölen te mnnsk, egy közösségben élnek, meg van esz egyesületük. Mű­vészeti eredményt, eMsmerért, eáikert, egyesület néW’dU eíHképzolinti nem tudók. Him ma már smv- vevve van a legelső szoUesm munllcás a legutolsó fizikai munkásig is! Miért ép a művészek, ültetve csak a ertovensekői művészek ételeik küllőnkül ön, elszigetelve egytilke a másikától. Itt nem lehiet ezó Ironkurreaxciáról, nem tehet szó koniyérárigységiről, mert minnél többen vagyunk együtt, annál erősebb egy egyesület, annál komipatotahbak annoik pilléred, annál egészebb az egész, annál jobban foirank együt­tesen és Ifcüilön-fcuilön te moaognii, annál jobban tatólumk vtezhangra. a közönség köréből Tehát azt ajánlom az igen tteztellt szkyvesnszíkóá kofliégá!kii«k, hogy tömörüljenek: egyesuietbe, ne holnap, hanem ma. Ek a legelső alapfeltétel Érdekes óe külön megermiMtéöre méltó, hogy N-émetországban például, ha egy nj eipéramestért vesmek fel a céh-lbe, ha egy uj mozi alakul, ha egy nj orvos telepszik te, ha egy uj festőművész belép ez egyesületbe, szóval ha egy uj kartárs érkezik, akkor m összes eddigi kollégák, ísagok, kmtársak stetótel< a* xíjdonsültet üdvözölni, ajacdiékokltail tepík nneg »* i'Setőt, -meri nagyon helyes felfogás szerint ezáltal egy ember­rel eiőeebb tett a pánijuk, az egyesületük vagy bárminek nevezzük te azt. Hogy hogyan ogyesttljewek önök? Azt te nagyon egyszerűen megmondom: nem tottam hányán vwd- aak Sskmtmdsősi éé5 fetiAnűvéantt? Ha vaunak hMUdnan, vagy knn vagy aieár csak tteem te, m wssai baji, enei már hite egyeadfatait ahpCwá Megk-éjxueA áhrim vAffoában, SBCnsé^xn, ttduban kéí-ttéS müvéainvíjpéítoíő tttteÁektóatet. hogy aegat- serwk önöknek fáibaa, hsogr nriamiél több íxártokó tagot eJBe-recraenos- akar egy t**ém éviben nem több, msA 10 (tós) komouát ficokrek a Stekyveusskód Ifeteőmüv ősnek EgywiQfetiéni*, mint pártwió tagok. Tte kopcna <wtekraek m flartheeékuek üym hnonámoB oába na aok, vteanut ott hinnem, nn nehh nBÉniillllln Murim te mgyen, ée nagyum fceate embeor stesdüsa, sM egy érijén Ck borooÉt %wa oAra nseg- vouno. Én amint meg vöm önöknek m ogyenüM ée ven agy M»ois3W» wteapéraflWBbéfök, áfcbor meg pMee nrm. okon msbéaaége* «*, hogy & mOvéneek elmwojienek méehova te köálíSt-ásokat Teaecteraad és okkor, mánt egyoé^ee eaetrv, a kűMÖM bánmelyik egyewütetőbea ferduShafarafc: inforovártők, propegiá- !ás végett. JÉhor önök nyugodtan pafcoáhaÉnafc fei pár ösA* domb léteméin^, rajnot én vifíwtfflc akár Bttkareetite, tkér Zágrábba, akár Gemftm, afcár Mogdebor^ja m önök feáéíWtfeám. (Én magam te nagyon sriveseo szolgálok * teofléga uraknak «e- ■iiránya bármily ribasgazííassaíl, *&. egy pér kül­földi Kűne^tervvsredmrtl te létrehoznám «=tetleg a kapcsolatot.) Ha a szlovén«doói fertőmüvészdk: fly módon fog­nak ee-efoíkedsíi, akkor egészem, bizonyom vagyok, hogy aean m sriaSferi, sem an anyagi riber nem fog elmaradni R-emóbu seuFrriuten, bőgj éri a mttvéaaek rövide­sen meg fogják vaüóritorai és ez aflbálommaí én léserak ae első, aki %e$ szivből iogek aa alapítók- rtaik. graftwMüui és jövendő tevéfcw»ywógtüfchő« sok szereűCBét ós igaz, megérdemett srffoart kívánná. • R«m-e!em, hogy így fesz! Addág te pedig fogod jóik a edfovesna&ói kwffiégálí ismeretteuüíí te aote^yea ádvdoáetnknet. Marte Pál. mftnr hoaajörmrtk, hazahozzák ettmti éSmétnyeilket, ben pjuiáaB^íat, riduBeíket. és akkor az itt lem von- rt5, fitt fosa uj é« idegen, dfekiu-írve attól, hogy mily ángyon bőrűit as öoMc iátóköne ez Idő alatt! Ebhez te m Syen kfeánduftásókfcaa nem kel sok pém, tenml Mtetektedte, a bdimk sM mwpnoík bosa­(*) Budapesti nrftvéííwk kiáHifása Porcony­bam. Pozsonyá iSKerke^cös^ikiík jeüjentó: B«ré- íuyá Róbert és Mértffy Ödön ®esrt>Ö!iraÖJv6sBelk és Bo<kiros-Hiem»iMi Dezső i&wbrá'smnüv'égx Buda- pesrttrtH Poajponytb* értoeafceik és itt a pozsonyi KépBÖmü'vészjeti Egyesülőit hjedyiségéfoon, Kájpfadaffi xucca IS/a műrveiklbőíl feiMtótást ren­dőrnőik. A kiállitás megnyitása február 2-án, \rarárna-p délelőtt 10 émaikor lesz,. A tór-cmi jónevű pesti nuftvésK a imoderm magyar avant gande ^preasentámsa és beműtaiükoaásuk elé a pozsonyi nsOénUS könönaég nagy vójrafcozáa- sal tetobrt. (•) Uj Auróm-őet a magyar fővárosban. Jő­lezitiöik már 1,apunk bán, hogy az Uj Auróra körül csoportosuló Íróink február 18-áu Buda­pesten a Zeneakadémia nagytermében nagy- ssabáeni kiíttureet keretében föllépnek a ma­gyar főváros közönsége előtt. Ez lesz a® első alkatom, hogy Steto-venszikó és Rusrtnsztkó vi­dékeiről összegyűlt magyar i-rőámik sróelleml termésűik lőgjaní&lt fogjáilí mögyarorsnági faj- tesbvéreinflf előtt beumta-tni. A kulturest este fél. P órakor ke/dödiik. Jegyek 1, 2, ff, 4. 5 pengős és 50 filléres árban elővételben kap­hatók. Budapesten a Rózsavölgyi cégnél (IV., j STJtewitti tér.) — « i ! Mécs László A Budapesti Hírlap agyik hétefoji ®»A mában jelent meg a* alábbi gyönyörű mél­tatás Mécs lászlöról, a esehwilovAkiai ma­gyarság nagy költőjérftt. Hubay Jenőék zenedélutánjai mind egy-egy esemény. Annak becsüli társadalmunk, mű­vészi életünk egyaránt. A budai durfaparii palota vendégül látja a főváros társadalmá­nak előkelőségeit, fel a királyi vérből való fenségekig, Még azon túl is: az államfőig. A zeneteremben hallgatóságul a politika, köz- igazgatás, tudomány, képzőművészet, muzsi­ka, színház, újságírás fejei gyülekeznek. A zeneii program pedig ekktóizív: kiaesarikushói, romantikusból, énekesből szintén. Mint ahogy ez Itenmésosetes a világhitnü hegődüs és komponista házában, Zeneművészeti Főis- kolánk főigazgatójának tűzhelyénél. Az exe- kutáló művészek sorában is a legszorgalma­sabb és a legelső maga Hubay Jenő. Hozzá igazodik a produkciók színvonala. A legutóbbi vsámap dékiteísa prwgirwnj* eftért a anegsao'kottó'l: a ae®vsrárrhok ikőcé próm ék-séöd&tt be. Ez a pró»a aaoirbaa vem vöBt. Költője ée elő­adója. Mécs László. A mér másr nem temeretleo: nóháiny kötet-nyi Kra hifteM és dteri Bnetívjett nekti. iA eBOTKŐvel aioet adojtoift clűsnör teJöJlciooaKmk. Fehér pap. Tagja a neugvom íiisTfelieftrexiíóltó „cswx- d'idus ©t erempaus“ pnemtonlreri reri-dnék, nm&ly- nék JásBóváratt ran a ssjékhélye és Keseén. Vára­don, Roonsnyóci volteik ktiíbümő gámndainiimiM. Mécs Láe®ló Ki rályfoeilmeoen pJébáttos. F^yiike a Iteg- Hafoitaíbb plébénosóknak. Egj-ik* a msagyainség teg- fiaíatlabb és legjteheteégiefieibb poétóűnak. Ejgyaneeeo lizgrió es a teheteág, ntáu/t a víffiBiinos teHstókap^i: éa a sáriikra Msülése. ő maga mondja él verwett és ne­héz eildönten-üok: előadóoaSc 'különítse, vagy poé­tának? Ax előadó annyit tód, mtezt. a legjobb esxoész. Tud suttogni és dörögni, ©uyeifegm éB fesnyegetóii; ibud gunyoWdinti és feSkesedmi, véirzemi és ujjongani. íIoO. a magasba röppen és hangja olyan át&aoovnit én éteri, mint az argóun szeráfi regtemberei. Hol a mélybe MŰI és .megdöbbent Jjomoa- térR/msó- gával. És a versek. Hormon ewedfo ea a s»©Ndi!)eikijstttotü. íinomnnodoru, ábrándoesiaeiixvü fehér pap ez&k&t ax uj eaisaekiet, eneket ae uj hangokét, ©adfcet m -aj feraribri ée legfőképp eeeket a» ujj tárgyakat? Ahogy ac atnyaá aueveíot, *s ártatlan gyeMssefei ősöm, a veésoa. te sötét éjmeskAbem rárrceutó hacte- good aoSsá meg teo^Scm nscnofiyogvn temétel^ük ma^aofcban a köttő nevét: Méos. HksybmtésgyQ. mécs, ame&y «n mégis téég erík, Iwgy mvsjttxfc » ma­gyar éjszaké egyktoagn homályét örtSamAos, amely m .oftérrA eoősja mifriJJmi rtfflágát te aeftebnee dmaroeemTHbíaa tartja as eüragyvri, kfiörüS egy háaaat A kegyeeteí mécse, amely kedves haftottakri virraeri. As emáébente mécse, amely saegójja & feledéstől A sóim ei nem feAedbetiSösít De • vetrsric lungjá artfaMcMk, m évate teéatete onp ét, « aáenveétef tasvétfl áttörik a köttő msem, aoen, Makién n-an—b, égmgp/L, Ekteat TergStkmu, » rűemá uawn BmGseet éoeteeee. ft* smSf. a teroaMt, mljritea vénritek s asnedyekben, fiAjdafom, msédőn osBÜioflS «fi vérGaok. Fe\m Tteórfi Lantos Seberiwkmek, * kóbor tartós­nak kopott köpönyeg s jéJm « véuosolrat, • totem- kert, a tenyá&at, aa ndvartíReakat és JmróoSja ósá­gával beteg eaivénék mész nragywr ©ebét. Éb éniekei .hősi htetóriálkri mándeartefe a végétem. S berdoesa rnztgávri a rigascrtalfiaosAc, a fotesnriSnKfiéBnck k> bőgő táMvAját Fáklya. Es a kflSbteaat ttklyn. fk m Mik gmp fáklyuhordA Helyet neki minde^boi, dhol aőtőteég vsai ©toékbeai te SBivefefeen, Itt nem a fcootár tavt- pengőtő ánwdtja oteső feroeKuényóí. aki cékséasai. te célzattal, firáBÍseal te ádpátoesaKd szKuetoe kteec- dfeágét bfetositianá gyarló portékéjáiKak. Kőfctő szól, aild egywttaH művész te. A cél uwm ssresitesitó m oszköast, ha m eszköz gyarló. A müvésaet iga­zolja • StffieéBseteá, ha a poéta Isten kegyeámábA vafiA, Mécs Léacrtó MDkfi kapta «e artrist a Good- riselésML 8 hoasrt wtodari as aéonrinyt, <sná a költőt költővé tesaá. Mert amurt versről vensre hatod « ekképp unted több ddairól engedi fiátei tehetségéi.: sisost látjuk csak aHirfekr© bonshttíi költöti sseeéte prizmáját Előbb n aowbBd vers, fekfelsnsfek tetsző áradásával, ameslyaek. az»nban a gondolat, m önmagáit «Henőr«ö tóidat szab törvényt te rittnaaat Árián egy amtoáttó mese kedve* kei, gyerm^áimdktasiS M gyemw^DcraWfeMs*: «fy-| 'bekapcsolódnak: « Mfos, ul, eredeti, -mo^tepő, W- lofes niimpárok. ffittnuHisz m anyai avlvréB: szár nyaló, merées ritfmwdk, soha nőm hsStott szőkap- eKolÓMok, ábnafog képek, gywngédpárawságn aate- fírttek. Majd a költő arcát te vemét varosra gyújtja a harag: as örök magyar átok, * aaeghasoariéa, as egymást *aeg aetn értés iMarfSja fel vérét Ahány kölfemóny, annyi uj forma. Mind töfeátetes, nrtnd az övé, mind kész. Ez a poézia nnessB© éteilágrtó ivlámpa, amelynek. liékretjötóén * tóidé* dotgoBott. A tudás is. Úgy, mint az intóiirió. .Miiirt a sebesség gyűlölete. Mint a káofthatntlan vágy vílágoeság után. Csak hallgatjuk Mécs Lásoldit S nean {ndnnk he­teim vefe. Hangjával! és mondanhralőivai. Mécs? Fáklya? Ivlámpa? Talán taind a három. Tatén egyik ecm. Talán az, aminek a MiraBáben testvére, őse, sokban minteloépe és mestere, a halhatatten Petőfi nevezte a költőt: „Egy kipattant Kaikra Isten homlokából". 8. K. senkinek** (Karinthy Frigye* verseskönyve.) Humomaégy vse*. A* etoő vet* oteő kát sora agy kootte! Bbftg, mintha a tör* te á vemiráa igaal értetóóé* te mm»­gyairáza-tát kiiHmni el riőe-sör vabuki: N©m mondhatom el senkWk, Elünondoai hit mindeitk5n«k. (®«seó.) »Vi A.Í cAvmé bólfi>i: wffftse, erxő! v«i «r6. iteek Írna különb versei, isi snöksége lenne különben rá? Hufixomnégy vem, ki*, érv&ked fermtee: mán- dem egyes versen éned, hogy utolsó piUanafeban szftleteU meg, végnő kényszer hatása alatt, mikor már nem volt kiút, ttem lehetett feaieg&tni, nean lehetett elanagyaráiiift, féilrebeszélni, nem tehetett prózában efenoodani, meatihe'tetferill elöiikrtt m a pillanai, ftírc: ri k«öS vKwiidjMvi tainiwtkiaek te JaálgMPd meg, árián meavM riisam «ai, Versben usondoan, hogy jobbon niegjegyeteL*1 (Mtefc, Tokai.) Miaderi azenvueleaiül ldáítja, arinte moswH ciálpi. Karimthy a ^ááÜó ver«‘; megteremtő}©, a legiközvetienebfe páthose kikiáltója. Mkuten mén- danivaJójávaJ feíénk fordái, ndktok te miattaak szólal meg, „Még nem tudom, wefe mondok majd, asm tei“ de • psSkamt M van, műkor nos tefari inApgatri a dolgot. Valami ellenállást gyón te, ocato* ide Ja lir&ufi eiEK?si<riókb«ai teteKolgi&ai, in&goön a kő sepén kezdi. Néhány vesse srigora, gondohrtl exakteágában agy hat, mintha sOrgősen rttesno- grafálná abban a néhány pereben, ómig tsrt a 80&7»©. Yereei korrektek te perrtoeak, tewéd, hogy itt mrrxter a helyén van, neos tehet tnmvskmt aé* tologatni, szinte asGtkéfcfka* egyrrerüoégbec. soru- koanak íel, Aa Ibtet perceiben * potensét fogja, figyel te jegyez. Egy érzést úgy tár fel két sorban, pincettával te kéeoeí: F/mS>er kérdez, aiseria fete4 — De éri már inkább »*óvri mondom «L (Almriá) Ahová a kCSRfeS oasfe. iásas őnáárilterimii jri «fe a mogfenaertetg, — Karinthy ott kendi Nem tadem rcegttsispw. oebol, hogy vem közben jött reá: eáő- szőr volt * aBegtanenfe, érién kővetkenett a vem. Fegyeífflfee kőMöfölötti Nksos «x a crái.dfir . kép, foróaktt, mátyásét eStent mmí tadna Mbeal. Nem fffigedi, hogy a vese elvigye valahová. Erre vaSé- aszil!J©g sáaoe te ideje. Néha igazán mák egy or4&* tá*m Jutja a risodpw, esség a létemé* tori: yJDtotgfi menny, fcitoriteai&, hegy etonftt etted uoa-. gaá helyettem, Trién meghrilja mégte m tetem vagy aeés rafafete Éa mmk ember vagyok, és Máim ordítanák." (Zfivotee^ (*) Kitüntetett magyar író. DudapetstrőJ jelentik: A magyar komiányTÓ a mánleBberéliniök eiőtorfeínsté- sérra Srillday Jénoa dr.-nak., a KaitoMBcu© írók ée Hir- íkpirók Omaágoe Pézanásiy-Egyesöteée afelmök-főtit­kárámiü, m ismert irófiaik, .közihofiainiu éirdemee fce­véílcenytsége elneimeréeéül a magyar teirálri üwnmámy- főtauács’Ofíi oianrt adomáinyoria. A régi magyar "iij- eágjirógárda egy ivöeUieatetetibön álló és nlfoláinos sae- rrienelv örvendő érdieimes 1 agjál érié a nragyar ál- iatnfő kitóbrtetóB©. / Sínemnek m*m pésai mm toi m viharnak, ©e zugé teogemak, J>e«i ölt maskarát. Mindvégig1 ©gy aaabert hallffisk, akűfek halászi ári nem tűrő mo@do®ival ój* van, tahié Én léten 2s«B£ vagyok * sem agy vAág se feaafctony, ee áloév&rág, ha®Km aséndou kdSOv értenítee helyett, ember, aki te {„Mégte a legtöbb ...“ veti oda, eKfote ezennér- msiea,) MÖlegos öokivüfetéook ismeri okát te határait. A magásiaorte, melyre ezek a vevsak. mint két óriási cölöpre a rctekvmH, feJéfrílKek, kettős. Aa eted: jjBkAreiűhevéstim te ftHedberágcan: Rossz volt embenoek 1 eresed a világon.“ Ez emgÁTSkw téey, sftriyet megtodekoi. Non nél suíyoeobb vádja te a teceeetéimei eremben: Létekkel, kit vtedrika MfMM Hadar: — hndakeriaaB. teaettea — D« p&efc rást onrsK, tettel te teással : Lélek voltos®, verekedtem." (i&rerekni öogyi&ottiág, JMft.) Erre » kttveöierev: ^Mtok vritare ..." épén M mtóxtasl TeMto egy ri vmM rtmm m eürett Há­lok bee: a ererataB. JHoodtem, jreeretfek, mouiáá esereter a — MÍEKiöBBse eraoys raSt » feck», Mjjudöneae ennyi a titok, De jaj neked, ha nem teadod* kiáltja kéteégfceeeettea. A vmirtaskőr bmássÉA, n toce tovtórti. Néhány verse o kötetnek {„Lecke*, „Bri&e*9* „Pitypang*, ,Jl gyermek morianAfiwa nyegtelos*} páthos-T^. hideg önkivűlet-ébe®, nyelve fegyelme­zett, ©nunciáló ékességében as »j magyar Ura izkibe titokzatoo, páratien idötfemtti fénylő ékkőre marad. Kárai Sándor­n FŐM** DeseT»áh^r«ftkiáuk mAren Dunas»eT<faihelyeB: Vabsároíbp: Dhéfoexeiréhaoo, yperöfit. Vaaármap dólustóu: SaöfeSk aw aser.­szouy. MérséikeiM li^lyáraldcal Hétfőn: 28-e.w tordór, Surk^d'i Aladár vendégtfeíl lép bével. Kedd: DitetáltÁr iki«a«*»»an.y, Sarkedi Áte#r i^ndégféHéptével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents