Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-21 / 43. (2264.) szám

T^GAI-MAGfeAR-IOTíIlSl? W30 február Sí, péntek. Tasiíiófeiány i pozsonyi kisebbségi iskolákban Pozsony, február 20. (Pozsonyi szerkesztőségünk teliefonjelemtése.) A város tókolaszékí bizottsága ma •ülést tartott, amelyen konstatálták azt a tényt, hogy Pozsonyban nagy’ tanitőhiány vara. így például a dinamiigyári iskolában kerestek német tanítónőt, kétszer is írtak ki pályázatot, amely azonban ered­ménytelen maradt, úgyhogy kisegítő erőt kellett al­kalmazni. Általában a kisebbségi iskolákban na gy a tani tó­hiány. A város kulturális bizottsága ma délben ugyancsak ülést tartóit, amelyen elhatározták, hogy március 7-én lesz a Maeairyk elnökről elnevezett kulluirház aiapkőletéteK ünnepsége a város álltat adományo­zod WaMerekirohen-féle teliken. A kulturális bizottság országos keresztényszo- ciaMsta és magyar nemzeti párti tagjai felszólalá­saikban azt követelték, hogy ebben a kulhirház- ban Masaryk elnök szellemében a magyar és né­met kulturális egyesületek épp oly elbírálásban részesüljenek, mint a szlovák és cseh egyesüle­tek. Kiraus helyettes polgármester és Berakó István ál­lami főjegyző eziráraybara megnyugtató kijelentése­ké': tettek, Hiiiraiiilfél a Mm® prágai áfáit gyilteát Prága, felbruár 20. Tegnapi számujnkbao részletesen beszámoltunk Skalsky Rudolf la­katos biiinperén-eik tárgyalásáról, aki harmad- fél évvel ezelőtt a Párás melletti Louvres hatá­rában agyonlőtte és kirabolta három honfiltár- sát, Macharovskv, Klika és Müller cseh diá­kokat. A tanúkihallgatások után Knobloeh dr. egyetemi magántanár, birósági orvosszakértő mondta el szakértői véleményét. Kijelentette, hogy a vádlott még a vizsgálat folyamán, csak úgy, mint a főtárgyaláson, beszélt a ti­tokzatos Gastonról és Offiei erről, azonban a megfigyelés megállapításai szerint Skalsky osak szimU'álta az elm ezavarodottságo t. Az­után az esküdtek elé terjesztették a kérdése­két, összesen negyvenhetet, s az esküdtek több mint két órás tanácskozás után a késő esti órákban hozták meg verdiktjüket, amely­ben 11 szóval 1 ellenében a rablógyilkosság bűntettében mondták ki Skalskyt bűnösnek, A verdikt alapján a bíróság kötéláltali halálra ítélte el Skalsky Rudolfot, aki teljes apátiá­val, megtörtén fogadta az Ítéletet. Teíefsaon tárgyaltak le ~ Amerikában egy liirtpirt Seymour (Indiana), február 20. Különös s a maga nemében páratlan módon tárgyaltak le Seymourban egy bünpört. A városka mint­egy 50 kilométernyi távolságra van Bedfordtól, ahol a legközelebbi bíróság székel. Mivel Amerikában néha éthetetlenül takarékoskod­nak is, elhatározta a bedfordi bíróság, hogy telefonon hallgatják ki Lyle Edwards vizsgá­lati foglyot, aki a seymouri fogházban ült így is íörtént. A delikvenst odavezették a te­lefon mikrofonjához s a bedfordi bíró rövi- debb bevezetés, a tárgyalás megnyitása után megkrédezte tőle, váj jon beismeri-e tettét. Mi­vel Edwards nem akart nagyobb nehézségeké^ , támasztani a bíróságnak, nyugodtan mondta bele a telefonba: ,Jgen. bíró ur, elkövettem azt a bűntettet., amivel vádolnak!" Az imter- urban-tárgyalás következő pillanatában el­hangzott az Ítélet. A bedfordi bíró rideg ham-1 gon harsogta bele a. seymouri vádlott fülébe: „Tíz évi fegyházra ítélem!" Ezzel leakasztotta a kagylót. A legfelső bíróság súlyosbította a szepsi rablógyilkos cigányok büntetését Briton, február 20. A legfelső bíróság ma | hirdette ki döntését azon semmis égi panaszok­ról, amelyeket a kassai esküdtbiróság Ítélete ellen a rablógyilkosságok miatt elitéit szepsi cigányok, illetve védőik, továbbá az állam­ügyészség adtak be. A legfelső bíróság dönté­sében eleget tett az államügyészség semmiségi panaszának és Janó Gyula, Rybár Béla és Zsiga Józsid büntetését nyolcévi .{egyházról ti zen-két­évi fegyházra, Rybár Jenő büntetését tizenhá- Tomévi fegyházra, Csiszár Gyuláét tizenketévi {egyházról tizen négyévi {egyházra, Zsiga Im­réét nyolcévi {egyházról tizenötévi {egyházra és Gruló Barnabás büntetését négyévi {egyház­ról ötévi fegyházra emelte fel. A többi bünte­tés változatlan maradt. Hetvenhétéves korában meghalt a multimilliomos Frank Gardner, a „császárok és királyok barátja" Aranyásó, Sfifő, pincér, bányamunkás, vasuShirály, bányaíuíaj- dános, cári jószágkormányzó Gardner karrierjének állomásai Paris, február 20. Néhány nappal ezelőtt Pá- ris egyik legelőkelőbb palotájában meghalt Frank Gardner, egy amerikai származású mul­timilliomos, a francia főváros egyik leggazda­gabb lakosa. Frank Gardner igen magas kort ért el, 77 éves korában halt meg és életpályája tele volt a legváltozatosabb fordulatokkal és kalandokkal. Mindig a szélhámosságnak hatá­rán mozgott, igen gyakran elhagyta a szeren­cséje, az élet azonban mégsem tudta legyűrni, liyen körülmények között élt Gardner, igy kú­szott föl lassankint az eredmények lajtorjáján, mig végül is mint különc és többszörös millio­mos végezte életét. Frank Gardner egy virginiai tekintélyes an­golszász családból származott és igen gondos nevelésben részesült. Már korán fölismerték, a gyermek nagy tehetségét. Szülei azt akarták, hogy orvos legyen belőle és amikor az érettsé­git letette, a philadelphiai egyetemre Íratták be. A kalandortermészetü Frank azonban hamarosan megunta az egyetemi életet és egyszerűen megszökött. Zsebpénzének rom­jaival San-Franciscóba utazott és olyan foglalkozás után nézett, amely keres­kedői természetének inkább megfelelt, mint a latéin er-pálya. Először mint banktisztviselő próbálta meg szerencséjét. Fizetése azonban nem volt túlságosan magas és Frank úgy érez­te, hogy más dolgokra született, mintsem mint egyszerű bankhivatalnok töltse el napjait. Ép­pen ezért örömmel fogadta egyik barátjának ajánlatát, hogy menjenek a kaliforniai aranyásók közé. A kaliforniai arany területen a nyolcvanas években fényes konjunktúra volt s az olyan vállalkozó szellemű fiatalemberek, akikben az erkölcsi érzés nem nagyon magasan lobogott, anyagi téren sokra vihették. Frank Gardnernek igen megfelelt ez az élet és igy néhány év alatt félmillió dollárt szerzett. Szerencséje azonban nem sokáig tartott. Arany hóm okra épített ugyan, de mégis csak homokra. Ahogy magához láncolta a szeren­csét, éppen úgy cserben is hagyta öt Fortuna, Három év alatt nagy vagyonát vasúti rész­vényekben teljesen eispekulálta. Koldusbot­ra jutott. Frank Gardner azonban nem vesztette el fejét. Az a körülmény, hogy rossz helyzetbe került, csak elősegítette tehetségének kibontakozását. Egyetlen cent nélkül ült föl egy ausztráliai ha­jóra, ahol fűtőként dolgozott és amikor Ausztrália területére ért, kis üzletekkel kereste meg mindennapiját és igy jutott el Melbourneba. Itt azután volt ő csizmapticoló, pincér, segédmunkás, végül egy bányában kapott alkalmazást. Ez a bánya olyan vállalat tulajdona volt, amely már a csőd szélén állott, amennyiben a mérnökök ki­jelentették, hogy már nincs kiadós teliér. Ek­kor jelentkezett a vállalat vezetőjénél Frank Gardner és kijelentette, hogy ért a nemesfémeknek vesszővel való fölkuta­tásához. Akkor ez a csodamódszer még ismeretlen volt és Frankot egyszerűen bolondnak tartották. Végül azonban mégis keresztülvitte, hogy meg­engedték neki a .kísérletezést. Franknak tényleg szerencséje volt, egyheti keresés után rátalált egy olyan helyre, ahol eredményesnek gondolta az ásatást. Az ered­mény a várakozáson fölül sikerült és igy Frank Gardner újból révbe jutott. Nem telt bele tíz esztendő és Franknak újból óriási vagyona volt. Egész sereg bányának lett a tulajdonosa. Egyik bányájának volt alkalmazottja, mint fiatal mérnök, Herbert Hoover, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke. Gardner ügyköre azonban messze túlterjedt az ötödik világrész határain. Joel délamerikai ércmágnásnak lett a tanácsadója és egy lon­doni utazása alkalmával VII. Eduard királynak is bemutatták, akit annyira elragadott Frank Gardner érdekes egyénisége, hogy baráti viszonyba lépett vele. A barátság azonban megszűnt, amikor Eduard a bányatulajdonosnak a baroneti méltóságot fölkínálta, Frank Gardner azonban büszkén visszautasította az ajánlatot azzal, hogy egy valódi yankee sohasem lesz angol állampol­gárrá. Frank Gardner kalandos természete nem tudta elviselni, hogy éleio zavartalan nyuga­lomban és egyhangúságban teljen el. Újból és újból kalandok után szaladt és állandóan a ve­szélyes vállalkozások idogcsiklandozása után vágyakozott. A legmerészebb börzemanővere­ket hajtotta végre, a legvakmerőbb és legkilá- tástalanabb tranzakciókon nyert milliókat, sze­rencséje azonban .sohasem hagyta el. Végül aztán a világháború kitörése alkalmával olyan börzepánik állott elő, hogy a Gardner-vagyon nagy része is elpusztult. Gardner újból sze­gény ember lett. Nevét azonban az egész világon sokkal jobban ismerték, semhogy képességeit parlagon hagy­ták volna heverni. Az orosz cár a tapasztalt embert a cári do­míniumok vezérigazgatójaként szerződtette és Gardner ebben a méltóságában úgy a cári vagyonnak, mint saját magának igen nagy hasznokat hajtott. Rövid idő alatt megsokszorozta a cári vagyont, közben azonban maga is újból megszedte magát. A cár tragikus sorsa (nemsokára beteljese­dett. Elkövetkezett a forradalom és az általá­nos zűrzavar. Frank Gardner elmenekült Oroszországból, de vagyonát magával vitte. Miután pénzét biztonságba helyezte, uj vállalkozásba kez­dett és Marokkóban rézbányákat szerzett. Alaposan benne volt a keze a francia—spanyol marokkói zavarokban, amelyek végül is Primo de Rivera diktatúrájára vezettek. Hetvenéves elmúlt már, amikor az első igazi szerencsétlenség bekövetkezett életében, amit igazi szerencsétlenségnek tartott. Leányát, egy csodaszép nőt, akit valósággal istenített, egy eltévedt marokkói golyó ha­lálosan megsebzett. Ez a golyó halálos sebet ejtett egyúttal az öreg ember lelkén is. Idegileg teljesen össze- roskadt, összes vállalkozásait likvidálta és összetört szívvel vonult vissza párisi palotájá­ba, ahol teljes visszavonultságban még egy évet élt, mig érte is eljött a halál. Gardner Franciaországban éveken át nagyon jónevü versenyistállót tartott fönn. ő volt a föltalálója a nyeregben alkalmazott amerikai guggolóülésnek, amely módszernek köszönheti a híres amerikai championjockey, Sloane, aki sok éven át a Gardner-istálló jockeyja volt, Európa összes versenypályáin kivívott nagy sikereit. A sokoldalú ember valóban miivészi képes­ségű zongorajátékos volt, szenvedélyesen ér­deklődött a színház, különösen az opera iránt és sok fiatal énekesnek és énekesnőnek egyen­gette útját a siker felé. Nagyszerűen vezette az autót és a repülőgépet és Serpolettel közö­sen ő konstruálta meg az első gőzautomobilt, .amely negyven esztendővel ezelőtt Páris uecáin igen nagy föltünést keltett. Végül Gardner nagy szenvedéllyel sakkozott is és sakkozói képességét annyira kifejlesztette, hogy sok professzionista mesterrel állotta meg páros via­dalban a helyét. Janovszky Dánielnek, a Pá- risban élt és két évvel ezelőtt elhunyt lengyel nagymesternek mecénása és állandó partnere volt és Lasker, meg Janovszky számos mérkő- 1 zését ő finanszírozta. A császárok és királyok barátjának nevezett milliomos, aki igazi világfi volt és a pénzt nem magáért a pénzért, hanem a megszerzésével járó izgalmakért gyűjtötte halomra, a múlt héten Neuilly csöndes temetőjébe került. Teme­tésén alig voltak néhányan régi barátai és párt- ; fogoltjai közül. Ford az elkövetkezendő idők találmányáról Uj motort vár a repülőgépek és uj hajtóerőt a motorok számára Dearbornban, Miohiigan államiban, nagyon érde­kes dolgokat mondott Henry’ Ford egy újságírónak azokról a találmányokról, melyeket a világ a most következő időkben remélhet. — Meglehetős kényelmiét biztosító korban élünk — mondotta —, de még nagyon sok teendő vár reánk. Azt szokták mondani, hogy korunk a gép korszaka s ennek a felfogásnak bizonyára van is jogosultsága. De azok, akik azt akarják ezzel mon­dani, hogy az embereik gépekké lesznek s hogy mechanizálni fogják az egész életet, nagyon elma­radott gondolkozásról tesznek bizonyságot. Hiszen a géppel csak emberek bánhatnak és emberek találták fel a gépeket 6 ők használják a gépet első­sorban arra, hogy otthoni életüket a gyárakban központosát ott munka segítségével szebbé és nyu- godtabbá alakítsák s természetesen, hogy időt is takarítsanak meg. Azok, akik azt hiszik, hogy máris az indusztriaíizálás édes korszakában élünk, nagy meglepettet fognak megérni a jövő időik fej­lődése során. Az, amit eddig elértünk, vajmi kevés, ha a nemzedékeknek azokra a százaira gondolunk, melyek megelőztek bennünket. Az indusztrializálódásnak az a korszaka, mely még reánk vár, sokkal szebb, sokkal kevésbé zajos s a magas életnívó számára sokkal előnyö­sebb lesz, mint a mi mostani korszakunk. Arra a kérdésre, hogy mely találmányokra van elsősorban szükség, hogy megérhessük ezt az ipari korszakot, Ford nem felelt egyenesen, hanem a ma te a holnap igényeiről beszélt, arról, hogy mi mindent válhatunk s IkeU várnunk még a lelemé­nyes emberi lélektől. — A most élő fiatalembernek — mondotta Ford —, ha nagyra akar vállalkozni, mindenek­előtt a repülőgéppel kell foglalkoznia. Az lesz az első feladata, hogy megtudja, mi minden történt már eddig a végből, hogy a repülőgépet mostani nívójára t ök él élesíthessék. Tény az, hogy még nincs igazi repülőgépmotor. Azok a fiatal emberek, aki ezidőszerint a repülő­gép szerkezet ét tanulmányozzák, még azt sem tud­ják, hogy volifcaképen milyenféle motor kelti egy oly repülőgéphez. A gondolat pályám kezdetének idejére emlékeztet engem. Akkor még .a gőz ter­minológiájával gondolkoztam, mert a gőz volt a lokomotív hajtóereje. Csak hosszú kísérletezés után jutottam el a gázmotorig. Teljesen világos, hogy a fiatalok azt gondolják most, az aeroptánt gázmotorral kelti hajtani, mert hiszen az automobilt is gázmotor hozza mozgásba. De gyezer majd egy okos fő rájön arra, hogy a gázmotor a repülőgép számára teljességgel alkalmatlan. Az, amit ezidőszerint repiilőgép ínotowak neveznek, alapél veiben nem más, mint az automobditmotor. Dearbornban kitartással folytatott kísérleteink talán hozzájárulnak ahhoz, hogy fel fellessen találni az uj repülőgépmotort. Figyelmünket most kávátl­képen a Diesel-motor köti Le s kilátásaink sokat Ígérők. — Mostmég senki 6em mondhatná meg, hogy milyen lesz a repülőgép jövednő motorja, de bi­zonyos, hogy négy jellemzőbb tulajdonságának kell majd lennie. Először: csökkentett gyorsaság: másodszor: megbízhatóság; harmadszor: teljes egyensúly te negyedszer; négyszerié vagy ötszörié oly hatékony fűtőanyag, miint a mostani. Addig is, mig találunk egy ilyen motort, mely megfelel min­dennemű követelménynek, oly modellt kell szer­kesztenünk, mely óránkénti 60 mérföldnél sokkal csekélyebb gyorsasággal tud ailásáfclani és földet érni. — És mi lesz a jövőnek ez a fűtőanyaga te hon­nan fogjuk venni? Ford nem hiszi, hogy ezzel más motorok számá­ra is el lehet érni a fűtőanyag csökkentéséi. — Tüzelőanyagra tehetünk szert — mondotta — az utezélí ^gyomnövényé öl, as almából, a far észporból s minden oly növényből, melvnek erjedést előidéző alkatrészei vannak. Egy’ hold föld burgonyatermé­séből annyi alkoholt lehet kitermelni, amennyi elég arra, hogy száz esztendeig hajtsa azt a gépet, mellyel a földet .megművelhetik. Akadni kell most valakinek, áld megtalálja a módját, hogyan lehet üzletszerűen előállítani ezt a tüzelőanyagot, vagyis hogyan lehet az eddiginél jobb tüzelőanyagot, élő állítani mérsékeltebb áron. — Nagy miértlékben valószínű — folytatta aztán Ford —, hegy az amerikai városokat a jövőben elektromosság­gal fogják fűteni. Ez természetesen azt jelenti, hogy házainkat. más­képp, vagyis jobban kell megépítenünk, mint eddig. Meg kell majd találni a módját, hogyan lehet a házakat legjobban elszigetelni, úgy, hogy nyáron hűvösebbek, télen pedig egyenletesebben f üthetek legyenek. Azt, amit eddig elérhettünk, sokszorosan túlszárnyalhatjuk az elkövetkező idők'ben. Foly­tonos a haladásunk és a levegőben van már sok változás. Gondolja el, mennyi időt, pénzt és fárad­ságot jelent az, hogy egyetlen egy városban sok- ezernyi különböző háztartásban főznek! Ha si­kerülne valakinek a fiatalok közül kitalálni egy olyan konyhát, mely képes az emberek százait el­látni élemmel, akkor neim volna messze az idő, mikor megszűnnék a háztartások kiiicm-külön konyhája. Az elkövetkező időkben kétségtelenül gummiból fesz a szobák padlója és abból fesz még ©ok mindenféle más. Svájcban például gumimat használnak az utépittehez. Vájjon nem gummiból lesznek-e az elkövetkező idők országútiai? Megérdemli ez a probléma, hogy az ember gondolkozzék róla. Látnivaló ebből, hogy Ford az emberiség bol­dogulását a tisztára gépi tevékenység fokozásában te fejlesztésében s a kézimunka teljes kiküszöbölé­sében látja. Mi’iiüilí 'imiiiriY I 0, | ..IWIiSCJi®6 l3lg@Ü zongorakészitö és hangoló g©01®|©r® ralliri, EJ j ■; ír BratlsBava. <©rS&ass8liiaq aacca a®. ItakGáron csak viíőgtmárkás zongorák és psaoiinók. ESacSős arecBettS győri! áron. kis TIT? Stoawi részletre Is. Kérjen díjmentes árajánlatot. BHangolás. Javítás — vidéken fis — Jutányosán, garanciával. I 6

Next

/
Thumbnails
Contents