Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-20 / 42. (2263.) szám

v lAXitAk’HiRLiA^ IttóO február ao, eaotortafc. Öntvényt készítettek a trencséni vár római feliratáról, mely a köztársa­ság legrégibb írott történelmi emléke A Wirth-pusztai és zselizi szarkofágokról is öntvényt készítenek — Malacka mellett római mérföldkövet találtak — Trencsén, február 19- A napodban külön bizottság utazott le Prágából Szlovenszíkóra, hogy a trencséni vár falán lévő római fel­iratról külön öntvényt készítsen. A feliratot hosszú évtizedekkel ezelőtt Mommsen, a hí­res német történ ettudős és archeológus fe­dezte fel és 1902-ben öntvényeket késaitite- tefct jól a, de ezek azóta nyomtalanul eltűnteik. A trencséni római felirat a Krisztus utáni 179. évből való és nemcsak Szlovenszkón, de az egész köztársaság területén is a leg­régibb írott történelmi emlék. A bizottság, amely Menhout ii&kolaügyi mi­niszteri tanácsosból, Dobiás dir- egyetemi ta­nárból és Böhm dr. archeológusból áll, va­sárnap éjszaka és a hétfői nap folyamán vé­gezte el munkáját. Vasárnap este fél kilenc­kor a felirathoz emelvényt támasztottak, az­után erős reflektorfényit árasztottak az elmo­sódott hetükre. A felirat a reflektorfényben kidomboro­dott, a belük árnyékot vetettek s ily módon a szöveget hármas fényképezés utján éj­félig sikerült lefotogrdfálni . Hétfőn Hedm pozsonyi stuka-tőr gipszbe ön­tötte a feliratot. A gipszöntvény, amely pom­pásan sikerült, közel két. méter széles, 120 centiméter magas és körülbelül 150 kilogra.m súlyú. Dobiás tanár azonnal megáll apitolta, hogy Mommsen az 1902-ben készített öntvényében helyesen olvasta ki a szöveget, amely a kö­vetik esőképpen hangzik: VIKTÓRIÁÉ ÍAVGVSTORV EXERCITVS CVTLAV GARICIONE SiEDITMIL L II D CCCLV TANSLEGLEGIIADCUR F _ Magyar fordítása ennek a leravtiditett sza­vaikban ránkmaradt feliratnak megközelí­tően a következő: i^A császárok győzelmének (emlékére) a Laugorido-ban táborozott katonaság, a második légió 855 katonája (állította). El­rendelte (Cons?)tans, a márnáik segédlégió legátusa A felíráshoz meg kell jegyezni, hogy Laugari- eio a mai Trencsén és a „császorok“ szó azt jelenti, hogy a feliratot a római kettős császár­A SzMKE szervezkedésének újabb állomása Szögyén, február 18. Rendkívül nagy érdek­lődés kísértő Szégyenben, a párkányi járás e népes és szép községében a Szlovenszkói Ma­gyar Kultur-Egylet zászlóbontását. Az iparos­kor termében százakra menő közönség szoron­gott vasárnap délután és sokan már be sem fértek a terembe, ahol az értekezletet Haiczl Kálmán dr. szentszéki tanácsos, helyi plébános nyitotta meg és szivekhez szóló szavakban fej­tette ki a kultúra jelentését, munkájának nem- zetfönntartó értékét és bemutatta a központ vezető tagját, AJapy Gyula dr. tartományi kép­viselőt. A kulturegylet nagy céljait és munkakörét ezek után Alapy dr. fejtegette és meggyőzően mutatta ki azt, hogy nemzetünket a kultúra tartotta fönn Európa közepén és a magyar ki­sebbségnek is a nemzeti közmivelődés fegyve­reivel kell folytatnia jövője érdekében munká­ját. Majd az egész falu-problémát felölelve, megvilágította a SzMKE szerepét, a magyar falunak a várossal való szoros kapcsolatait, amelyet a rohanó időnek technikai csodái is egyre jobban egymásra utalnak. Megjelölte a célhoz vezető utakat is, a községi kulturház fölépítését, ahol minden egyesület megtalálhat­ja otthonát, előadóterme színházul szolgálhatna és itt helyeznék el a községi könyvtárt is. Mindez csak a magyar lakosság kulturális ön­tudatra ébredésétől függ, amelyet minden szét­választó politikai tendencia kiküszöbölésével könnyű szerrel megvalósíthat. Ezt a munkát az állam és az ország is támogatják anyagi segítséggel. A meggyőző erejű előadás után már a gyű­lés számos tagja jelentkezett, akik kimondták, hogy az SzMKE helyi szervezete megalakul és nyolctagú ideiglenes vezetőséget választottak Haiczl Kálmán dr. plébánossal élén, amely a tervezés előmunkálatait még a tavasz előtt elvégzi. ság második periodusánaJk idejében helyez­ték el, azaz amidőn Krisztus után 177 és 180 között Március Aurelius, a császárfiilozó- fus és fia, Commogus uralkodott. Aurelius 180-ban hal t meg és a kivádokkal Szlovenszíkó területén folytatott harc 179-ben volt. A ró­maiaknak a Dunától északra eső, maá szlo­venszkói területén az egyes helyőrségeikben összesen húszezer katonájuk volt. Az egyik ilyen nagyobb helyőrség Trencsénben állo­másozott, a másik pedig Stomfán. Ezeknek a helyőrségeknek az volt a feladatuk, hegy a kvádokat féken tartsák és ezek ne lázithassa- nak a rómaiak ellen, ami Mareus Aurelius alatt két ízben is megtörtént. A trencséni felirat a rómaiaknak a lázadé Budapest, február 19. Szokatlan esemé­nyek játszódtak le hétfőn este az Akadé­miában. Nagynevű, egyetemi professzorok, vi­lághírű tudósok, akik évtizedek óta akadémi­kusok, kijelentették, hogy a történtekre még nem volt példa az Akadémia százesztendős múltjában­Méhely Lajos egyetemi tanár előadása köz­ben felállt Zemplén Géza műegyetemi ta­nár és az osztály elnökétől azt követelte, hog vonja meg a szót az előadótól. Ilyen kívánság még sohasem hangzott el a Magyar Tudományos Akadémia ülésén, ép­pen ezért a meglepetés erejével hatott. Izga­tott zűrzavar keletkezett, jobbról-balról zajos közbekiáltásokat lehetett hallani, végül is éleshangu purparlé támadt Méhely professzor és a szokatlan indítványt tevő Zemplén pro­fesszor között. Az izgatott szövStás végén Zemplén pro­fesszor otthagyta az ülést, becsapta maga után az ajtót s példáját több akadémikus követte, akik egyenként, látható felindulteággal távoz­tak. Az ülés első tárgya — a meghívó szerint — ez volt: Méhely Lajos r. tag: „Gsdky Ernő szárazföldi izopodáinak ismertetése." Ez az alapjában tudományosan száraz!zsü óim azonban már is magában foglalja az el­következő izgalmak csirá ját. Akik isim érik Méhely professzornak és Osiky Ernőnek, a Magyar Nemzeti Muzeum-i állattár igazgató­jának a bíróság előtt is megfordult tudomá­nyos harcát, azok sejtették, hogy „a száraz­földi izop ódáik" címmel hirdetett előadás bi­zonyára nemi lesz híjával a személyi vonat­kozásoknak, Valószínűen ennek tulajdonít­ható, hogy az Akadémia kistermének a hall­gatóság részére fenntartott padsorait zsúfolá­sig ímegtöltötték az érdeklődők. S nem is csal ódák várakozásukban. Méhely professzor súlyos és kemény kri­tikát mondott előadása során Csiky Ernő könyvéről. Ennek az éles bírálatnak érdekes hátteret ad az a körülmény, hogy Méhely professzor ugyanazt a könyvet hu­szonnégy esztendővel ezelöt, 1906. évben, a Természettudományi Társulatnál kitün­tetésre ajánlotta. Ez a mii később tel jesen elfogyott s a háború után az anyagi nehézségekkel küzdő Termé­szettudományi Társulat helyett a Nemzeti Múzeum adta ki természettudományi folyó­iratában. „Szárazföldi izopodákon" magyarul úgyne­vezett ászka rákokat kell érteni. A nagykö­zönség e tudományos munka minden kiváló­sága, vagy fogyatékossága ellenére sem vett volna az ásyJk a-rákokról tudomást, ha az el­múlt esztendőben Méhely professzor tollából nem jelenik meg egy füzet, amely az ő tudo­mányos kutatásairól számolt be, főleg arról a három-négy uj faj Iáról, amelyeket Méhely professzor az ásraka-rákok maládjában fede­zett fel bvádok felett aratott egyik győzelmét örö­kítette meg. Tiszára archeológiái árdekessegü, hogy a prá­gai bizottság, amidőn a feliratot áttanulmá­nyozta, észrevette, hogy a nagy „G" mellett még egy kis ,g“ is ki van vésve, amit Mommsen annakidején nem vett észre és hogy a felirat fölött még egy „A" betűnek is látszik a nyoma. Dobiás tanár ezt azzal ma­gyarázza, hogy eredetileg az Augustorum szót is ugyanúgy le akarták rövidiiteni^mint a felirat többi szavát. (A M-betü a végéről kü­lönben is hiányzik.) Hétfő folyamán átadtak .a bizottságnak egy Mareus Aurélius-pénzt is, amelyet nemrégiben találtak a vár melletti halmon. Azonkívül jelentették a bizottság­nak, hogy Malacka mellett római mérföldkövet ta­láltak és Dobiás tanár rögtön odautazott a szen­zációs lelet megtekintésére. A bizottság ma és holnap öntvényeket készít még a Wirth-pusziaá és a zselizi szarkofágok­ról is. Az öntvényeket a köztársasági elnök nyolcvanadik születésnapja akalmából rende- ziendő archeológiái kiállításon fogják kiállí­taná. Vita a vakrák körül Ezek közt is különös nevezetességre tett szert a körülötte keletkezett hírlapi polé­miák révén az úgynevezett vakrák. Méhely professzor szerint ezt a vakrákot határozta meg különösképpen helytelenül munkáját r- Osiky Ernő és ezzel kapcsolatban irta meg aztán füzete előszavában Méhely professzor azt az éles bírálatot, amely nem csupán Osiky Ernő tudományos kvalitásait vonja kétségbe, de a nyomán keletkezett sajtópolémia követ­keztében még a bíróság elé is került, ahol nemrég tartották meg ebben a becsületsér­téssé fajult tudományos vitában az első tárgyalást. Ilyen előzmények után került sor a Magyar Tudományos Akadémia harmadik osztályá­nak hétfő délutáni ülésére, amelyen Mé­hely professzor most már nem csupán a vak- rák kérdésével foglalkozott, hanem Csiky Er­nő könyvével általában- Elsősorban azt kifo­gásolta Méhely, hogy Csiky példáinak legna­gyobb része olyan komplikált vagy egyszerű organizmus, amely a meglévő fajok ismerte­tésére nem alkalmas. Méhely mostani előadásában a Osiky által leiirt bizonyos mirigyek alakjáról és helyze­téről beszélve, kijelentette, hogy Csiky állí­tásainak ellenkezőjéről mindenki meggyőződ­hetik, ha mikroszkópi metszetet készít ezek­ről a mirigyekről. Athasonlit vagy áthasonit-e az ászkarák? — Természetesen — fordult Csiky felé és csípősen megjegyezte: — csak az készíthet ilyen mikroszkópi metszetet, aki tud. Csiky könyvében előfordul az a kifejezés, hogy ezek az állatok a levegőt „áthasonlitják". Méhely kifejtette, hogy a levegő nem lévén táplálék, nem lehet asszimilálni, áthasonita- ni, még kevésbé „áthasonlitani". — Az a hallgató — jegyezte meg — aki a vizsgán ezt nem tudja, megbukik. , Méhely Lajos ezután klasszikus példaként fölemlítette Csikynek a vak-rákról való meg­állapításait. Ezt a kis állatot Frivaldszky Já­nos 1865-ben ismertette először, azóta sike­rült precizirázni ennek a fajnak minden mástól való lényeges és rendszertainilag fon­tos Mlönbözőségét. Csiky Ernő azonban — szerinte — még mindig az ötven év előtti Frivaldszky-iféle megállapításokat fogadja el mérvadónak, amivel kétségtelenül elárulja, hogy fogalma sincs a vak-rákról és soha ala­posan meg nem nézte az aggteleki barlang­nak ezlt a kis állatkáját. — Az egész műre jellemző a tudományos lendület hiánya, miután a leírásokban nem talajon, meg az igazán jellemző adatokat. Ehelyett a könyv tőle van általánosságok közt mozgó üres szöSzaporMásokkal. Silány tákolmány a könyv, amelyről leri, hogy nem önálló tudományos kihalás, hanem külföldi szerzők elolvasásának az eredménye. Vihar a germánizmuaok miatt Ezután rátért arra, hogy Osiky Ernő köny­ve tele van bántó gonnanizmussal. — Végeredményben — mondotta Méhely Lajos — ez még nem is lenne magában véve olyan nagy baj, mert hiszen aki nem tud jdl magyarul, az még igen kitűnő sóhivatali ' igazgató lehet. Érthetetlen azonban, hogy ' ilyen kiáltó magyartalanságokkal megirt mü ' a tudományos munka elnevezését atrogálja. Állítására példáikat idéz. Csiky könyvében ilyen kifejezéseket lehet olvasni: ,jelen munka tárgyát képezi.. .. vannak elhelyezve...“ „... elnevezéssel illetjük .. „... levegő felvételét eszközli.. 1 Méhely Lajos maliciózusan megjegyezte: — A magyar nyelv használata valóban nem ilymódon történik. Amikor előadásában a germanizmusok ki­figurázásához ért, az akadémikusok soraiban moraj kereke­dett. A vihart Méhely. Lajosnak következő mon­data váltotta ki: — A nagyfokú dilettantizmus' a szerző sze- mélyében leledzik ... Ebben a pillanatban történt azután az Akadémia százesztendős múltjában példátlan esemény. Zemplén Géza, a Műegyetem orga­nikus kémiai tanszékének professzora, fel­állt és izgatott hangon az elnöklő Horváth Géza felé fordulva, a kővetkezőket mon­dotta: — Indítványozom, hogy az elnök vonja meg a szót az előadótól, aki szakszerűtlen előadást tart és a tudományos tekintély rovására szubjektív ügyeket tár itt az Akadémia elé. Az elnök, Horváth Géza, a Nemzeti Muzeum nyugalmazott igazgatója, a váratlan felszólalás nyomán keletkezett zűrzavarban még nem is in­tézkedhetett, amikor Méhely professzor. Zemplén professzor felé fordulva, éles hangon megjegyezte. — Azt akarja., hogy megvonják tőlem a szót? Ilyen, még nem volt az Akadémia történetében, holott én harmincöt éve vagyok akadémikus. Ve­gye tudomásul, hogy én akadémikus voltam már akkor is, amikor maga még a Szaturnusz harmadik gyűrűién sétált. — Elég volt! — kiáltotta izgalomtól túlfűtött hangon Zemplén professzor, — ilyen piszlicsár-ügyeket nem lehet az Akadé­mia elé hozni. — A tagtárs ur — replikázott Méhely prof esz szór — nem szólhat hozzá az ügyhöz, nem a szak­mája, nem ért hozzá!... — Annyit én is értek, mint maga. — volt az élee válasz. Méhely professzor tovább akarta olvasni kriti­káját, Zemplén Géza műegyetemi tanár azonban most már türelmetlenül odakiáltott: — Mondom már, elég volt, nem akarom ezt to­vább hallgatni! — Nyitva van az ajtó, kimehet, — ez volt Méhely Lajos egyetlen megjegyzése. Zemplén Géza erre izgatottan felugrott helyé­ről, az ajtó felé sietett, visszafordult: — Jó mulatást kívánok, — szólt, azzal bevágta maga,után az ajtót Teljes zűrzavar Néhány pillanatig az Akadémia ünnepie6 ko­molysághoz szokott falai közt érthetetlen zűrza­var lett úrrá. Kürschák József, a Műegyetem matematikai professzora hirtelen felugrott és távozva szin­tén bevágta maga után az ajtót Példáját hasonló külsőségek közt nyomban követ­te Cholnoky Jenő, a földrajz-tudomány prof esz- szóra, utána még négy-öt akadémikus. A vihar aztán Iassankint eltilt, úgy, hogy Méhely professzor befejezhette előadását. Eire általános figyelem közepette Csikihy Ernő emelkedett szó­lásra. A megtámadott tudós válasza — A kritikára válaszolni szándékoztam, — mon­dotta — de ezek után, azt hiszem, fölösleges min­den megjegyzés. Én tisztességes tudományos mun­kát végeztem, amikor annak eredményeit 1906- ban könyvibe foglaltam. A Méhely professzor által idézett könyvek adatait nyilván nem vehettem be piüvembe, mert hiszen azok nagy része jóval a második kiadás megjelenése után láttak napvi lágot. — Mindezideig, — fejezte be felszólalását Csi­ky Ernő, — nem akartam az úgynevezett külföldi ügyekkel előhozakodni. Most azonban Méhely professzor ur kritikája után igenis " kijelentem, hogy külföldön a professzor ur munkáit és nmg- állapításait nem veszik komolyan, magyar zooló­gusról olyan formában még nem is ittak külföl­dön, mint Móhely professzorról s nemcsak pont ról-pontra megcáfolják megálalpitásait. de öt ma­gát állandóan figurázzák. Méhely professzor erre a következő kijelenté­seket tette: — Az igen tisztelt levelezőtag ur felhozta elle­nem a, külföldön megjelent cáfolatokat és gúnyo­lódásokat. ón azonban mondhatom, hogy ha ide- próbálná hozni u rólam nyomtatásban megjeleni dicséreteket, minden bizonnyal összetoskadna alattuk. Ezzel azután a szokatlan incidens véget ért, i a következő előadó kezdte meg tanulmányáask felolvasását. Példátlan affér zavarta meg a budapesti Akadémia hétfői ülését Méhely Lajos előadása közben Zemplén Géza azt követelte, hogy az előadótól vonják meg a szót — Heves szóváltás után Zemplén ötödmagával kivonult az ülésről Vs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents