Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-20 / 42. (2263.) szám
4 ^IWGMTVVaG^AU-HIUIiM? 1930 február 20, <»«8t«W. * ................ zőkxe is kiterjesztett és szigorúan betartott nemem® clausus jóvá nem tehető tanitóhiánnyal jár. A népiskoláknak derüre-borura, minden átmenet nélkül vialó fejlesztése ugyanis olyan nagy taneröhiányt vont maga után, hogy most a szép nagy tükör ablakos iskoláinkban sok helyütt félben maradt suhancokat, pesztráknak is alig való szlecsnákat, sőt Ru- szinszkóban egyszerű, tanulatlan paraszíle- gényeket is tanerőkként alkalmaznak a népoktatás legnagyobb csúfjára. Egy cseh Sáp a délszlovenszkói kaiármenii községek kaláirmíéiietéséről Ahol ai orwost Haosrarorsziohől teli hozatni s ahoS esi 30 koronás. szemiiiog 210 koronába s ü kilométeres utazásba toll Hit kém® Járási feiisis siSroyS állapotai a külQgirsniiiisztéiiismleoz kSzeiáilO sajtóorgánum ismertetésében Elviselhetetlenek az ss!te©?aa$8&k Nos. hiát el tudják-e képzelni az urak az agyonsanyargatott népnek a birkatürelmét ilyen csúf viszonyok között is? Hát nem hallják, hogy a lelkek mélységében valami morajlik? El tudják-e hitetni a- néppel azt, hogy múlhatatlanul szükséges volt az anyagi romlások árán is a félmilliótól a hárommillióig tér jedő iskolaépitési terhet nyakába zúdítani akkor. amikor egyelőre megfelelően képesített tanerőkkel sem vagyunk képesek ellátni iskoláinkat. Milyen dőre és rövidlátó az ilyen kultúrpolitika, amely mindent feje tetejére állít akkor, amikor a gazdasági krízis teljes mértékben szakad rájuk, akkor, amikor a nép teherviselési képessége a végsőkig meg van feszítve, akkor, amikor a kérlelhetetlen adóbehajtások több évre visszamenőleg, uzsoraszerü késedelmi kamatokkal megtetézve napirenden vannak? A törvény értelmében bizonyos százalékon túl-az Iskolafenntartókat nem is volna szabad tulajdoniképpen megterhelni és mégis már a rendes iskolai büdzsé legtöbb helyen 4, sőt 5 ezer százalékos iskolaadőterheí ró a szegényekre, főleg pedig a ludbőrig leko- pasztott falusi birtokos-osztályra, amelynek tagjai iÍvképpen csak erre az egy tételre ezreket kénytelenek kiizzadni. Ha még azután iskolaépítéssel is sújtja a sors valamelyik hitközséget, akkor ez az iskolai adó százalékban már alig fejezhető ki. Mikor esik meg már a szivük ezen a szegény gaz- daoeztályon és az önálló iparos-osztályon, amely minden kilátás nélkül csakis a közter- hekre robotol?! Az embernek szinte vérzik a szive, ha látja a sok gondot maga körül, ha hallja a sok panaszt, ha megüti a fülét a vésztjelentő elkeseredés, nemcsak azért, mert megnehezedett felettünk az idők járása, hanem azért, mert az állatot súlyos kerekei akkor is gázolnak felettünk, amikor ez föltétlenül nem szükséges. Inkább siethetne a tanügyi kormány a régi hitfelekezeti nyugdijáé káutortanitóknak a vállalt de a bizottságban is beígért nyugdijrende- zésével, még mielőtt azokat a sir elnyelné! Mint hallatlan anomáliát fel kell még említenem azt is, hogy tudomásom szerint a népoktatással foglalkozó férfi- és női-rendek nyilvános joggal bíró iskoláiban is a tanügyi kormány megköveteli, hogy a tanitó-rendtagok pályázatokat nyújtsanak be, holott ezeknek a rendeknek törvényadta autonóm joguk, hogy rend- tagjaikkal még nyilvános jogú iskoláikban is diszponálhassanak. Ezek után nincs más hátra, mint hogy választóink nevében a legkomolyabban követeljük hitvallásé® tanszabadságunk megóvására az iskolatanácsot autonóm jogkörrel, meghagyván az államnak a legfőbb felügyeleti jogát érdekeinek megóvása céljából és nem azért, hogy tanügyi közegei minduntalan túllépjék hatáskörüket. Az egyéb egyházi kérdésekről s a lelkészek kongruájáról lesz még alkalmam a részletes vita során a t. Ház türelmét igénybe venni. A felsorolt okoknál fogva kénytelen vagyok a kormány iránti bizalmatlanságomnak kifejezést adni s a költségveté-st sem fogadom el! 0$si@áiKstoUál( a fcassSi mmmWm bank vezérkarát Newyork, február 19. A nemzeti jegybankok elnökséged befejezték az egyes országokkal folytatott tárgyalásokat a baseli nemzetközi bank elnökségének összeállításáról. A jövő hét közepetáján a jegybank igazgatótanácsának római összejövetelén nyilvánosságra hozzák a neveket. A Héráid Tribüné értesülése szerint eddig a következő személyiségeket delegálták Baselbe: Franciaország részéről Moreau kormányzót, a Francia Bank elnökét, Brincard bárót, a Credit Lyonmais igazgatóját és Derengne bárót, a Szuezi társaság igazgatóját. Anglia Sir Charles Ad difit, a Ilongkong- shanghai vasút alelnökét küldi, Belgium Emilé Francqit és Paul van Zeelandot, Amerika Gates Mac Garrát és León Frasert. Egyelőre nem biztos, de valószínű, hogy y. felügyelőbizottság elnöke Montague Norman, az Angol Bank kormányzója és Addis lesz. Quesnay meghívásáról és a német delegátusokról egyelőre nem esett -zó. A bank felllgyelőbizott/ága első ülését március 10-én tartja Baseliben s ezen a napon nevezik ki a felügyel obi zmttság tagjait hivatalosan. Montague elnöksége melleit valószínűleg Fraaer lesz az akkuik. Prága, február 19. A dólszloveszkói ha tár- menti állapot okról, amelyek a csehszlovák— magyar határmegvonás egyenes következményeiként jelentkeznek s egyre elszomórit.óbbak, éppen a külügyminiszter házilapjának, a Ceeké Slovo-nak mai esti lapja rajzol markáns képet „A köztársaság légei dugót láb vidékéből4* cim alatt. A cikk annyira pregnáns, hogy fölöslegesnek tartunk minden kommentárt és megelégszünk szószerinti tolmácsolásával. A V. C. S. a következőket Írja: „A kékkői járás halármenti községei, főképpen Lest, Ipolyverbó, Ipolykér, Szócsény- kováosi, Zoibór, Csalár és Bússá a csehszlovák —magyar határnak 1918-'bán történt megvonásával elveszítették az összeköttetést a külvilággal. Az aszód—losonci vasútvonal, amelyért a nevezett községek többsége még ma is tartozik, Magyarországnak jutott s az egész vidék a nyomorúságos és lehetetlen utakra szorult rá, amelyek az évnek úgyszólván felében járhatatlanok. A legközelebbi vasútállomásig, a legközelebbi városig, ahol venni és eladni [ehet, tehát Losoncig és Ipolyságig, a kékkői járás haíármenti községeitől 44—46 kilométer az u t, Prága, február 19. A Prágai Magyar Hírlap keddi számában részletesen ismertettük azt a dokumentumot, amelyet az olasz tengerészeti folyóiratban adott ki a vizsgálóbizottság a Nobile-expedició ügyében végrehajtott vizsgálatról. Ez a dokumentum rendkívül lesújtó Mobiléra, akiről a következő súlyos ítéletet mondja ki: Vezetésre nem alkalmas, megbízhatatlan jellem, középszerű repülő. A hivatalos vizsgálat megállapitás-aival szemben vannak olyan vélemények is, amelyek védelmükbe veszik Nobilét és ezek a vélemények annál fontosabbak, mert az expedícióban, vagy a mentési munkálatokban részt- vett, egyébként teljesen érdektelen és így elfogulatlan tényezőktől származnak. Ismeretes, hogy Lundborg svéd repülőkapitány, aki két- izben repült el a vörös sátor jégszigetére és első alkalommal megmentette Nobilét, második alkalommal azonban maga is a jégtömbön maradt, élményeiről könyvet ir és ebben a könyvben Nobile megmentésének körülményeit teljes részletességgel mondja el. Lundborg tanúsága szerint Mobile vonakodott vele menni és azt ajánlotta a kapitánynak, hogy a vörös sátor lakóit a következő sorrendben mentse meg: Ceccioni, Béhounek, Trojani, Viglieri, Biaggi és végül vigye magával Nobilét is. Lundborg sürgette a tábornokot, hogy elsőnek menjen vele, mert jelenléte a mentési munkálatok folytatása céljából szükséges a Citta di Milano fedélzetén. A tábornok csupán a társaival folytatott beható tanácskozás után fogadta el ezt az ajánlatot. A Vossische Zeitung prágai levelezője, W. Neumann, fölkereste Béhounek dr. magántanárt, hogy meghallja véleményét a hivatalos olasz jelentésről. Béhounek Ítéletét a következőkben fejtette ki: —■ Véleményem szerint a vizsgálat eredményének nyilvánosságra- hozása tendenciózus és ezért értéktelen. Világosan föl lehet ismerni a publikációban a kettős tendenciát. Az egyik az, hogy Zappit és Marianot, a két tengerésztisztet tisztára mossák és igy a tengerészet becsületét megmentsék, a másik pedig az, hogy Nobilét bélyegezzék meg bűnbaknak. A hivatalos vizsgálat anyagának nyilvános- ságrahozása csak akkor birt volna értékkel, ha a jegyzőkönyvek szószerinti szövegét közük, különösen pedig közzéteszik a külföldi tanuknak: Lundborgnak, Béhouneknek és a lírásain embereinek vallomását. Ebben az esetben a közlésnek hagy pszihológiaí értéke lett volna, mert világosan föltárta volna az Italia legénységének az expedíció vozotőjévol azembon ez pedig szörnyű, sokhelyütt életveszélyes, amelyek a legrövidebb eső következtében is sártól dagadnak. Tavasszal és ősszel a határ- menti falvaik teljesen meg vannak fosztva a szilovenszkói városokkal való összeköttetéstől. Természetes, hogy lakosságuk a dolgok ilyetén állása folytán évente százezreket veszt s gazdaságilag évről-év.re érezhetőbbé váló nyomorba kerül. Az ipolyverbói vagy ipolykéri földműves sohasem adja el termékeit olyan előnyösen, mint egyéb, jobban fekvő vidékek földművese. Amikor elhozza áruját a 44 kilométernyire fekvő legközelebbi városba, a kereskedő kabátja alapján első pillantásra felismeri, hogy honnan jön s ennek alapján állapiba meg a vételárat. Jól tuidja, hogy a földműves, aki csak a legnagyobb nehézségek árán jött be a városba, nem viszi vissza rakományát, inkább feleáron, vagy még annál is olcsóbban adja el. Különösen a földművesek szenvednek az ily módon történő kizsákmányolás alatt. A rossz közlekedés szerencsétlen nyomorgókká teszi őket. Hasonló sors sújtja az állami alkalmazottakat is, akik itt kénytelenek élni. Lakás nincs, nagy a drágaság s a legcsekélyebb dologért is a 44 kilométernyire fekvő Losoncra kell bemenni. való elfogultságát. Az expedíció egyes tagjainak a vezetőhöz való személyes viszonya döntő jelentőségű az egész eset elbírálásában. Ami az expedició technikai részét illeti, valószínűleg az akták teljes publikálása, esetében sem dorülno föl semmi uj, mert a léghajó roncsait, nem találták meg. Béhounek ezután a részletekben védelmébe veszi Nobilét az ellen a vád ellen, hogy rosszul manőverezett és hogy alkalmatlan lenne a léghajó vezetésére. —• Szegénységi bizonyítványt jelentene a fasiszta Itáliára, ha egy olyan expedició vezetésére, amelynek az országra dicsőséget kellett hoznia, 'olyan embert küldött volna ki, aki „megbízhatatlan jellem44, „közepes repülő44 és „léghajó vezetésére alkalmatlan44. — Olaszországban elfelejtették, hogy éppen ez a sokat ócsárolt Mobile vezette el Amundsen Norge-ját Rómától Alaskáig és a léghajót csaknem egyedül kormányozta 14.000 kilométeres utján? Hát képes-e ilyen föladat elvégzésére egy, a. léghajó vezetésére alkalmatlan ember? Azt mondják, hogy Nobile, amikor a katasztrófa fenyegetett, rosszul manőverezett. Tudni kell azonban, hogy azon pillanattól, amikor a léghajót sülyedni éreztük, a jéghez való ütközés pillanatáig csupán ötpercnyi idő telt el. Természetesen könnyű azután zöld asztal mellett kitalálni a legjobb ellenintézkedéseket. Nobile megcselekedte, amit száz léghajós közül kilencvenen tettek volna meg, elrendelte a természeteseknek látszó intézkedéseket a léghajó statikai és dinamikai megkönnyítésére. Statikailag annyiban, hogy a súlyos fémszek- réuyeket kidobatta, dinamikailag pedig annyiban, hogy a motorokat félsebessógre állíttatta be. Nobilo különben abban a pillanatban, amikor a léghajó orra először sülyedt lefelé, elrendelte, hogy rögtön kutassák ki a hibát. A megbízott ember nem tért vissza, nem is térhetett, mert nem volt könnyű föladat kilenc, kamrát végigvizsgálni. A hivatalos bizottság olyan rendszabályokat sorol föl, amelyeket Mobilénak meg kellett volna tennie s amelyeket ő elmulasztott. Ilyen intézkedéseket azonban csak akkor lehet megtenni, ha az ember tudja, hol rejlik a hiba, de ezt a rövid idő alatt nem lőhetett fölfedezni. Nem volt olyan könnyű a dolog a nagy sebességgel forgó három motort beállítani, hogy a jéghez való esa- pódást enyhítsék. Amikor végro a motorokat beállították, a léghajó legföljebb busz méternyire lehetett, a jégtől. Folyton azt kell szem előtt tartani, hogy a katasztrófa eshetőségének fölismerésétől az összeütközésig legföljebb öt perc telt el Mind-önki könnyön ölké*p z-elhöti, hogy ez mennyi re megdrágítja a bevásárlást. Csak két esetet emelünk ki a sok közül, amelyeket Ipolcverbóról közölnek velünk. Egy állami alkalmazott feleségének szüksége volt a szülésnél orvosi segélyre. Erre el kellett hozatni a legközelebbi Orvost a — magyarországi S&écsényből. Mivel este volt, senki sem akart elindulni fogatán, amelyekből harmincöt van a faluban, mert féltette a maga és lovai életét. Csak a csendőrök felszólítására indult el az egyik paraszt. Elhozta az orvost, amikor a szülő asz- szony már félhalott volt. Férjének, aki állami alkalmazott, a szülés a következő összegbe került: orvos 900 korona, fogat 380. szülésznő és orvosság 450 korona. A másik eset is tanulságos. Borsódy Béla tanító elvesztette a szemüvegét. Szemüveg nélkül nem tudott tanítani, ezért újat kellett vennie. Fogaiért 150, éjszakai szállásért 30 koronát fizetett s a szemüveg 30 koronába került. Az ut 88 kilométert tett ki a leglehetetlenebb utakon44. Eddig a V. C. S. cikke. A közöli dolgokhoz ez a lap sem fűz kommentárt s a tanulságot sem vonja le. 6 ez alatt a rövid idő alatt Nobile mindent megtett, amit megtehetett. Azt mondják, hogy az irányító kormány meglett nem volt senki és hogy Malmgreen kiengedte a kormányt kezéből. Nobile azonban abban a pillanatban megragadta a kormányt, de ekkor már a motorgondola tizméternyire volt a jégtől. Lehetetlenség volt a léghajót vízszintesen rávinni a jégre. Talán jobb lett volna a motorokat közepes gyorsaságon tartani, hogy a szél hajtóerejét megnyerjük, a kevés idő alatt azonban nem volt lehetséges az összes eshetőségeket megfontolni. Majd igy folytatta Béhounek: —. Malmgreen tragédiájáról nem akarok semmiféle Ítéletet mondani. Ebben a történetben két olasz tiszt elbeszélésére vagyunk utalva és ez\ az elbeszélést senki ellen nem őrizheti. Meg kell azonban említenem, hogy Rómában történt kihallgatásom alkalmával nem annyira a katasztrófáról és a sátorban végbement eseményekről kérdeztek ki, hanem inkább azt tudakolták, hogy miképpen gondolkodom a Malmgreen-esetről. Akkor ezt mondottam Cag- ni admirálisnak: Nem volt helyes, hogy Zappi és Mariano Malmgreent elhagyta. Malmgreen katasztrófájának napján pontosan tudták, hogy kétszázkilométernyi utjuknak alig egy nyolcadát tették meg, hogy csupán negyven napra van élelmiszerük és már a tizennegyedik napon vannak. Amikor utjuknak kiiátástalan- ságát fölismerték, vissza kellett volna íör- dulniok. Geográfiái helyzetüket meghatározhatták volna, mert voltak műszereik. A három ember útja súlyos fegyelmezetlenség volt, mert a sátrat Nobile akarata ellenére hagyták el és ez a fegyelmezetlenség Marianónál annál súlyosabban esik a latba, mert Nobile után rangidős volt. —• Az sem felel meg a valóságnak, hogy az olasz mcntőexpedició minden lehetőt megtett, hogy a léggömbbel tovább sodort csoportnak segítséget vigyen. Egyetlen komoly kísérletet sem tett, hogy ezt a csoportot megtalálja- Pedig ennek a csoportnak érdekében annál sürgetőbb volt az akció, mert minden valószínűség szerint a léggömb az ingadozó jéghatár peremén szállt le. A Kraszin emberei föl voltak háborodva ezen a magatartáson, annál is inkább, mórt. a segitőexpediciónak két olasz és egy finn repülője volt. Azonban elfogadták Zappinak a nyilatkozatát, aki megmentése után a Citta di Milano parancsnokának azt. a véleményét fejezte ki, hogy a ballonesoportnak el kellett, égnie. A segitőexpediciónak azon baji ettől a véleménytől függetlenül tovább kellett volna kutatnia. Béhounek a hivatalosiíéleiteí szemben ; védelmébe veszi Mobiléi A hivatalos vizsgálat szerinte bűnbaknak' bélyegzi Mobiléi, hogy megmentse a tengerészei becsületét — Behoimek újból elmondja véleményéi az Hálta katasztróSájáról
