Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-19 / 41. (2262.) szám
'PKAQAI-yv'itAGVARHI RIoAP 1930 február 19, raecrdA. viiBWKmrmFmíMcirx.'msssxmi/miíjmm Lidi néni rokonai írja Márai Sándor znóny beszámolónk után megadja nekünk a főim öntvényt. És így eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy mi legyen teendőnk álláspontunk sikere érdekében! Nemzett! önsegély és az alkoemánybizfossfofta közsegély Itt a jelen tényleges és jogi állapota erősen ezerepet játszik. Ez az állapot azt mondja, hogy nagyrészt csak a saját erőnkre támaszkodhatunk. Ámde ezt a saját erőt összefogni és ezáltal a cél érdekében eredményessé tenni, nagy föladat. Sok nehézség áll a föladat sikeres megoldásának útjában. A még szabadon áll sok-sok kicsi erőt össze kell hozni és nagy erővé kell tenni! És ez a szellemi, anyagi és erkölcsi összes erőkre vonatkozik, amellyel a nemzet még tényleg rendelkezik. De ez azt is jelenti, hogy nem csak a nemzeti önsegélyt érvényesítő organizmust kell kiépíteni é.s eredényesen működtetni, hanem meg kell fogni azt az erőt is, ami a részünkre intézményeink részére ki nem szolgáltatott, de az alkotmány szerint dukáló állami közsegélyben rejlik. Ezeket minden vonalon, a legnagyobb nyilvánosság előtt kell követelni és ennek a nyilvánosságnak kényszerítő erejével tényleg rendelkezésünkre is kell hozni azt. De arra is kell törekednünk, hogy minden törvényes jogunk érvényesüljön. Meg kell szerveznünk a saját erőnkből a szükséges és egy ön-tetü jog v éd el műnké t. És össze kell fognunk és együtt kell működnünk, mert minket csak az egyetértő egységes munka válthat meg, az adhat nekünk jobb jövőt s az biztosíthatja a magyarság fennmaradását. S ez igaz a nemzetpolitikai, a kulturális, a gazdasági és a szociális téren egyaránt. A nemzetpolitikai téren a pártpolitika megteremti a maga válaszfalait, azonban ha nem is vagyunk egy pártban, azért pártjaink a politikában is kifejthetik az együttműködés ama minimumát, amely nélkül a nemzeti ügy határozott visszamaradást szenvedne, már csak a lelki összhang hiánya miatt is. Ellenben a kulturális és a gazdasági téren nem szabad ellentétnek lenni, nem szabad külön utakon járni, hanem az összmagyarságnak egységes fronton kell munkálkodni. Ez a szociális téren is kell, hogy parancs legyen. A magyar munkásság csatlakozását a közös nemzeti munkához nem lehet tovább a nemzeti ügynek nélkülözni. És azt a föhibánkat, hogy azt nélkülöztük, mindenképp és mindenáron a leggyorsabban jóra kell hozni Jusson eszünkbe az okos mondás, hogy egy nemzet életképességéhez az kell, hogy a nemzeti érzés é? gondolat oly társadalmi szervezeteket teremjen, amelyek nemcsak akarnak, de tudnak is cselekedni s amelyek az egyént a kora ifjúságtól a késő öregségig beállítják a nemzet szolgálatába. Nsssrerak és szlovákok Ezen nemzeti munkánkban lehetetlen, hogy össze ne találkozzunk a szlovák néppel és hogy bizonyos együttműködés ki ne fejlődjék köztünk. Hiszen mindakét népnek mostoha a sorsa és mindakét népnek azonosak a% életfeltételei. A Szlovénszkót ért megkülöböztetett elbánás épp úgy válságba sodorja a szlovák nép, mint a magyar nép gazdasági életét. A kulturális fejlődésre mindakét népnek erős szüksége van. És a jobb jövő el érkezését a két nép egymás nélkül, a két nép békés együttműködése nélkül nem tudja elérni. Itt tehát össze kell szintén fogni, természetesen nemzeti jogaink sérelme nélkül. Mert a nemzeti jogok terén is meg kell találni a megértést, az áldásos békét, a testvériséget, amely a múltból és a jelen közös feladataiból táplálkozik. A döntő harctér: a gazdaságpolitika A csehszlovák hatalmi politika mindemképp ■lehetetlenné akarja tenni a mi kulturális és társadalmi politikánkat. A harcot ügyesen a gazdaságpolitika terén kívánja megvívni, mert gazdaságpolitika adja az eszközöket a kulturális és társadalmi politikához. Ezeket az eszközöket akarja elvenni tőlünk. Ezért zudul reánk az anyagi rontás, ezért van mesterséges akadálya a szövetkezetek jó kiépítésének, ezért halt meg a szí öve nsakói ipar legnagyobb része, ezért jött a banktörvény, ezért kellett sok magyar pénzintézetnek meghalnia, a többinek pedig a reárakott terhektől korlátolt működési lehetőség mellett vergődnie. Ezért kellett az anyagiak terén, a gazdasági téren, az egyenlőtlen elbánás minden kárát viselni. Szlovenszkó kőlt- ségivetésének is amiatt szabták szűkre a szárnyait, hogy ne nagyon tudjon repülni, mert magassági szabad levegője ártalmas. És minek az, van itt Szlovenszkón a földön is elég szabadság s annak egv részét, amivel az Szolnok, februárban. öfcödiiik romod a* mraénparben. Mint egy birkózás. A közönség a padsorokban ÜL, az állami apparátus most a sovány, szikár, fekete asszonnyal verekedett, akit a csendőr kiemelt a faluiból, a fagy őr felhozta a börtönből, apját, anyját ölte meg s estére kötelet kapott. Fekete fejkendősen, kezében keszkenővel, görnyedtem ül a pádon, csontos, merev paraszt asszony, mindhalálig tagadásban, mögötte a fegyőr, balra az ügyvédek, az ügyi ész, szemben a biirák rálcezdiik. Az elnök értelmes, jó magyar beszédű ember, érti ennek a népnek a beszédjét, az ő szavaikkal szól, simán jön szájéból a jóízű, kenek, kimért magyar beszéd, néha le keli fordítania az ügyvédek, vagy az ügyész városi beszédét magyarra, hogy a tanuk megértsék. Ezek az emberek, másfólórányira Pesttől, a síkság közepén, a Duna és Tisza között, mind azt a csodálatosan tiszta, érintetlen magyar nyelvet beszélik, mely e lapos szigeten, nemzetiségektől elkülönített, idegensógtől nem érintett szűz magyar területen érett meg, jászok és kunok beszélik, idegen vagy csinált, hanyag, városi szó nem tapadt ehhez a nyelvhez. Ez a Legtisztább magyar vidék. Kunság, magyarság, jászság. Idegent itt a statisztika is legkevesebbet mutat ki. A vádlott tlszakürtá. A vádlott Lidi néni, atyafieága, komái s ismerősei künn állanak a folyosón. Lidi néni felel most a biró kérdéseire, a tlszakürti atya kiég hegyes bárón ybőrkucsm ábán, csizmásán, ködmönösen álilong a folyosón, várja, hogy tanúságra hívják, az asszonyok mind fejkendősen, feketében. A tárgyalási teremajtóhoz egy öreg ember odaszori’ja a füllét, ez a Lidi néni férje. A többi áll, türelmes pislogással, órákon át. Aztán szólítja őket az elnök, sorra bejönnek a terembe, „elmondják az igazait". Tucatnál többen vannak, mind paraszt s a községi orvos is eljött tanúnak. Lidi néni tagad. Az elnök behozatja az első tanút. Egymásután érkeznek Lidi néni rokonai Tisza- kürtrőL a férfiak feszesen, katonásan állanak a bíró elé, az asszonyok nyelveinek, csípőre tett kézzel. A férfiakban van valami megfélemlített. Az asz- szonyaiiktál félnek. Ez a nép a matirdarchátus egy primitív alakulatában él. Az asszony a család. A férfit elvitte a háború, visszaengedte szörnyű fogad közül, vagy ottartotta. Az asszony maradit a sovány földön, verekedett a munkával, ínséggel, jegyzővel, barmokkal. Az asszonyok világa alakult ki ezekben a falvakban, az asz- szonyok szövetsége. A férfit használták, mólkor visz- szajött, döntöttek sorsa fölött, élete s halála fölött Szexuális és szociális szempontból megmérték, kell-e még, a küzdelem aiz óletel egyre nehezebb volt, megzavarta látásukat, a bába tanácsa kéznél volt, uralkodtak. Lidi néni öreg szüleit küldte ed teás őrzőméi a másvilágra, szétütött, eltneher tett embereket, akikhez .gondozót" kellett fogadni, egy falubeli parazita házaspárt, akiknek az öregek a házat ígérték oda ápolás fejében. Hogy ez be ne következzen, hogy az öregek a házat át ne Írathassák, meg hogy a szőlőhöz hamarább hozzájussanak, Lidi néni egy este bejött a szőlőből, reggelre teát főzött az öregeknek, akik negyedmapra meghaltak. Ezt a d rámát hámozza ki a biró a tanukból. A poranyag átlátszó, hazugságaik világitóak, Lidi néni egy öreganyóra keni a gyilkosságot, aki bort küldött az öregszütőknek, ezen vitáznak, volt-e bor, hát pálinka, vagy mégis a tea. Nyelvelnek a tanuk, de valahogy egy fölösleges szavuk sincs. Minden szó a helyén van ebben a szapora beszédben, minden jelző odavaló a helyére. Mint egy nagy dráma közepén a süllyesztőből, úgy lépnek elő egymás után a magyar élet színfalai mögül, az ismeretlenből, a maguk világmögötti, törzsi életéiből, néhány szót mondanak, a világosság egy pillanatra reájuk esik, eltűnnek megint. Nincs iró, aki ezt leírja, ami egy népről, egy törzs életéről itt pillanatokra megvilágosodik. Aki a szolnoki pert hallgatja, érzi, hogy ennek a népnek még nem voüt írója, papirost írtak róla, népszínmű vet, sallangot. Tragédiáját miég nem írták meg. # Magas, őszhaju ember, hetven négy éves. Nyugodtan áll, öregemberes vasárnapi ruhában, fejelt állaimnak Szlovenszkó kiadásaihoz hozzá kellene járulni (150 millió), szabad kölcsönt felvenni a Hypoteoné banktód jótékony kamat mellett. De a Kólónics tanítványai résziére sötétség kell. A magyarság részére nincs te-1 hát elég iskola. Az állampolgári nevelésről szóló törvényt, amely az iskoláin kívüli további képzés áldását a magyarság részére is megadja, nem engedik tizenegy esztendeje végrehajtani. Kullvrális sérelmek Egy fél maőgazdaisági iskolát juttatnak a magyarságnak és megakadályozzák a magyar mezőgazdaiskolán kívüli nevelését is. Betiltják a mezőgazdaságii tanfolyamokat, amelyeket a saját erejéből tartott fenn a magyar nép! Üldözik a magyar gondolatok, a magyar szellemi termékek szabad közlekedési szabadságát. Felforgatják a könyvtárakat, hogy az 191*1 óta írott magyar könyvek felett hóbérkodhas- sanak. Az érdekvédelmi alakulatok létrejöttét és hasznos működését, lehetetlenné teszik, vagy akadályozzák. Az ügyvédi kamarát, egy jog nélküli, de terhet viselő intézménnyé te- wrik éw almikor belátják., hogy ez igy 1 ehetetcsizmában, kezében tartja kucsmáját. Mentőtanu, komája a vá-dtottmaík. — Foglalkozása? — Csak panaszt — mondja. Gondolkodás nélkül mondja, hirtelen, ahogy a sző a szájára esik. Ahogy egy élőt megtanította rá, egy hetvennégyeBBtendős élet. Ezt a szócskát, e®t a „csak" szócskát, amit „foglalkozása" elébe biggyeszt, nem lehet meghatározni. A hang a mélyből jön, évszázadok lebunkőzott öntudatából. Úgy mondja, mint egy előnevelt, valaimii't, amit felismert, belátott, amibe belenyugodott. Néha fellázadt ellene, febun- kózták, visszanyumitiák Aggaslyóimos, ijedt pislogással néz a bíróra. Minden kérdésre gondolkozás nélkül felel. Öregbátyám (neki. a hetvennégyeszten- dősnek, öregbátyja volt az áldozat, Lidi húgom apja) bejött a piacra, aszalt gyümölcsöt árult, mondta neki, hogy... — itt eÜsmétM öregbátyám gorombaságát, amit a „gondozónak" kívánt. Iíogy felélfik a gondozók. A gorombaságot, durva gyakorló igét, olyan természetességgel ejti ká, a nagy teremben, a bírák, a publikum előtt, hogy az elnök rendre se utasítja, senki nem mosolyog, s az öregnek eszébe se jut, hogy másként is mondhatná. Szó, hát szó. Honnan vegyen más szót? Igenis, felel mindenre. „Csak paraszt." Ebben nincs gúny, nincs ötlet, nincs vád, csak ádázát és beismerés. # Ősöreg asszonyok jönnek, daganattal a hasukban, eltorzulván, botra támaszkodva, meg fiatalabbak, a vádlott rokonai, a gondozó felesége. Az asszonyok éppen oly öntudatlanul felelnek, mint a férfiak, nyilvánosság elölt ugyanolyan nyers szavakkal, melyekből aa élet maró sava kiszitt minden frivolt. Az egyik így tudja, a másik úgy, három évre vissza kell emlékezniük napokra, meghogy 1926 októberében volt-e pálinka a házban, küldött-e csütörtök este bort Mari néni? Hogyne, ők emlékeznek, küldött, nem küldött, emlékeznek ők jól három évre vissza. Egy szobában laknak, két család is, irni, olvasná alig, vagy semmit, a vádlott a Hiszekegyet se tudja. A Miatyánkot, igen. A vádlott ül a padján, figyel. Az ételéért verekedik itt, de van benne méltóság. Nem siránkozik. A szembesítéseknél tanú és vádlott nem néznek soha egymásra. Egymás mellett beszélnek el merev kézmozdulatokkal. Hát maga, Lidi némám, hát én, lányom, a szemedbe mondom, nem mondasz igazat. De nem mondja a szemébe. Egyetlen pillanatra sem néznek egymás szemébe. A levegőbe néznek, üresen. A vádlott férje, fia jön, a vádlott nem emeli fel kendős fejét, a férj, a iüu nem néz reá, úgy állnak egymás mellett, se bejövóskor, ©e etametélnéi, a világ kincséért neon pillantanak egymásra. Mintha a tekintet valami olyan nagy, szemérmes dolog lenne, amit idegenek előtt nem szabad. Egymásról beszélnek, halállal vádolják egymás füfehallatára, egy lépes távolban a vádlott előtt, de mint az elbűvöltek, -kerülik egymás pillantását. Jön a falu, Lidi néni fafaja, vall, tamizfk, vádoü,-ment, esküszik, de a vádlott s a tanú nem pillantanak egymásra. Mintha tanult játék lenne ez. Az Ösztönük diktálja, valami nagyon finom szemérmesség. Az asszony nem néz föl férjére, fiára, rokonaira, kik hőnapoík óta nem láttak. Csak a hangjukkal érintkeznék. # Magánügy. Ez a visszás, ez a lehetetlen benyomás, ami kialakul abban, aki hallgatja őket. Egy törzs magánügye. Külön, törzsi törvények, melyeket az élet faragott, dagasztott e magányos lelkekben. Egyes szavak nyomán a totem és tabu impressziója. Ott éltek magányosan, a magyar szigeten, másfél-órára Pesttől. Senki nem törődött velük. soha. Megcsináltak a törvényeiket, ahogy az élet hozta. Tanuk, hogy Lidi néni szerette a szüleit Persze, szerette; de aztán elöregedtek, terhére estek a közösségnek, a családnak, hát elküldte őket. A falunak volt egy pár. magánügye. A biró azt mondja Lidinek, mikor ez tiag-adja, hogy hallott a mérgezésekről: „Egész Európa hallott róla, csak maiga nem?" Miikor ebben a teremben, a vádlott, a tanuk előtt ez a sző „Európa" elkongat, körülnéz az ember. A tanuk arcán közöny. Mi köze a® 5 magánügyükhöz Európának? Ezek az asszonyok úgy gyilkoltak, mint a természet. Ami felesleges vdlt, azt kiselejtezték az ételükből, öregszüle felesleges volt, rofldltiant férj, len, megtervezik azt a módot, amely szerint a magyar többség akarata és vezetése nem érvényesülhet. De minek folytassam! Hiszen befejezhetem bátran a felsorolást azzal, hogy ha a hatalmi politikusok Szlovenszkóra korlátozni tudnák a mezőgazdasági válságot, akkor biztosan korlátoznák is és hagynák, hogy a válság elvégezze a maga munkáját. Ez ellem a hatalmi politika ellen küzdenünk kell teljes erőnkkel és ezért kell az együttműködés, mert a szétszórt küzdelem energiája kevés a győzelemhez. Ez a küzdelem mér maga is nagy feladatot ró reánk. Hát még, ha úgy fór nullázzuk a feladatunkat, hogy nemzetünknek értékekben gazdaggá, elhatározásokban és érdekekben erőssé és a nemzeti Öntu- daitbam meginigathatatilanmá kell tenni. Ehhez a jelent elviselhetővé kell tenni, hogy belőle kiemelkedhessék az a holnap, amely a holnap magyarjait a boldog nemzeti jövő biztos pilléreivé teszi. Magyarok! Értsük meg a nemzeti kötelesség parancsát és végez zük el a nemzet megváltó munkát és akkor lesz még ünnep nemzeti berkeinkben! — mi — - « iszákos szerető falesteges volt, megölte!:. Most figyelik a biró száját, hallgatják a vádiait, mejy (magánügyeikből drámát csinál. # Sok „csakparaszit" után egy ur, a községi orvos. Ezt hivatta el, egy nappal a halál előtt Lidi néni, hogy vizsgálja meg a mérgezett haldoklókat, 6 elterelje a gyanút a mérgezésről. Részben sikerült is; három esztendeig nem beszélt a dologról senki. Az orv-oe negyvenes ember, sovány, nem nagyon egészséges -külsejű, deres hailántéku, óvatos. Fekete -kabát, sokszor mosott, gondosan tiszta szarvaebőr- kesztyük, melyeket vallomást étel közben sem hu* le. Őt hívta el Lidi néni, hogy vizsgálja meg a hab d-oklókat, s a súlyosan mérgezetteknél, kik néhány óra múlva elpusztullak s egyebekben „belső fájásról" panaszkodtak, mindössze a szivet hallgatta meg s szivtáguláet konstatált. Jódkáliit írt, meg csöppeket. Elifogódott, ünnepélyes ember, akinek persze csak az a fontos, hogy igazolja itt orvosi tekintélye csorbát!«nságát, neki nem panaszkodtak hányásról, hasmenésről, honnan tudja ő? Amíg hallgatom, végtelen szomorúság fog el. Ez már „ur" a biró urazza, az ügyész, a védő a kabátos ember szolidaritásával kerül hozzá, a'sok paraszt előtt. Ez is egy élet, gondolom. Pesten tanult, orvos Tiszakürtön, a paraszt a diueznajához előbb hív orvost, mint szüléjéhez, egy élet, szegényen, lassan az elmer ülés, a semmi felé. # A „gondozó". Kun paraszt, alacsony ember, nyomott a homloka, vörheny-es gyér bajsza tatár-mód leiág. Ravasz -és degeaerált. A szeme fürge együgyü&óggei já-r, ő nem tud semmit, őket csak megfogadták, hogy ápolják az öregeket, a házat Ígérték, igenis, de neI Vérszegény gyermekek! igyák a *. Csizi-vizet, Csizfiirdőj mma -ihMiunreusE«» kik nem kell a ház, kétmilliót kaptak a temetés után, igenis, ők tu-djak biztosan, hogy Lidi néni mérgezte meg, de három esztendeig nem szóltak a teáról, Lidi néni a gyilkos. Visszaül a felesége mellé. Kis. nyúzott, beteges, korcs ember. Az asszony fölényesen hat mellette. Csak lenéz a férfira, a szemével igazítja, egy i'lyétn koros, egy ilyen férfi, s most már élni fog mellette, most sokáig nem lesz arzén Tiszakürtön. A bábaasszony fejkendős, de ez már uriasabb, félcipőben, fekete harisnyában. A ezőlőszomssécL Egy másik kétes ember, akiitől a vádlott férje évekkel előbb, kocsmai beszélgetés során megkérdezte, milyen büntetés jár azért, ha az ember meg- mórges. vagy megfejt valakit? Tanuk és tanuk. Lidi néni néha felnéz, de sose a vádlóra; ha kellemetlent hall, bosszúsan int a kesével. # A bíró berekeszti a tárgyalást. A tanú-pénzeket állapítják meg, a tászaikürtiek sorba állanak e lebaktatnak a fogíháziirodábö a pénzért. A vádlott egyedül marad a teremben a fegyőrreL Se férje, ee faa nem szólnak hozzá etknenőben. ök sietnek elsőnek a pénztárhoz, tűz pengő nagy pénz egy délelőttért. Mind ez emberek, férfi és asszony, akik aiz előbb halálos vádakkal vallottak; egymás ellen, békésen baktatnak együtt a pénztar elé, mintha mi sem történt volna. A törzs, a család. Ők tudják. Minek beszéljenek róla? A férj nem tesz szemrehányást a terhelő tanúnak, a fiú segíti a lépcsőn a legsúlyosabb taniu-t anyja ellen., a kövér, százesztendős Mari nénit. Az ítéletet be se várják. Ebéd után találkozom velük az uccán. Mennek haza Tiszakiirtre. fa # A vonatablakból a fagyott, d'ércsipte földeket nézem. Néha egy tanya, csend, síkság, fagyott földek. Borzangok. Nem tudunk semmit.-traaMmramaBamwpapy’v ii'iniiMiiiinwiiwiiiiiiiiMaa—— FELHÍVÁS A csehszlovák főiskolákon tanuló magyar egyetemi hallgatók támogatásáia alakult társadalmi nagybizottság nevében ezennel felhívjuk a prágai, brünni és pozsonyi egyetem azon magyar nemzetiségű hallgatóit, akik az ezen egyetemek mellett létesített magyar menzákon való étkezés kedvezményét igénybe venni óhnjtják, hogy ez iránti kérvényüket éspedig a prágai egyetem hallgatói Törköly József dr. képviselő Rimaszombat címére, — a brünni Ó9 pozsonyi egyetemek hallgatói pedig Grosschmid Géza dr. szenátor, Kassa, Fő-ueca 4. címére, folyó évi február 20-ig küldjék be. A bélyegmentes folyamodványhoz csatolandó a folyamodó és szülei szegénységét igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá az 1929—30. tanév téli szemeszterében tanúsított előmeneteléről szóló vizsga, illetve kolloquiumi bizonyítványok. Csatolandó továbbá egy felbélyegzett boríték, a becsatolt iratok és a határozat visszaküldésére. Folyamodni azoknak is kell, akik az elmúlt tanévben kedvezményben részesültek. A bizottság fenntartja magának, hogy a kérelmeket, meglevő anyagi erejéhez mérten, részben vagy egészben teljesítse, vagy elutasítsa. •— Elkésett folyamodványokat nem vesz tekintetbe. Kelt Kassán—Rimaszombatban, 1930. február 4. Grosschmid Géza dr. szenátor, a nagybizottság elnöke. Törköly József dr. képviselő, , a nagybizottság ügyvezető igazgatója. 4 ma—mm
