Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-15 / 38. (2259.) szám

4 T>RX<nU-.MAG^AR-HlRIiA& 1930 február 15, 3gombát. FEKETE VEREBEK írta: TERÉZI Magócsy-Dietz doktor nagyon érdekes és na­gyon szomorú előadást tartott minapában Prágá­ban. A falu pusztulásáról kavart forgószelet. Óh, talán első sorban a magyar falu pusztulásáról! Lassan vértelenné lesz a falu: urbanizálódik. Magába szédíti a vérszegény, sápadt város a vér- dus, piros egészséges falut. Ez a vér-transfuzió szakadatlan és íeltartózhatatlan. A borzasztó fa­lusi csend jövője ma a borzasztó városi lárma. A „senki szigetének” üde, tiszta, szép virágai a városban hervadnak el, a városban hullanak le. Miért? miért? Mert a falun nincsenek dörgő próféták, Iáng- szavu apostolok, keményigéjü professzorok. Ezek mind halkan, csendesen a városi katedrákon filo­zofálnak. A falu hangja csak sóhajtozik, panaszko­dik, álmélkodik, sir öregesen, fáradtan a virágok vándorlásán. Nincs senki, aki a niesszevágyóknak falusi kíméletlenséggel fülükbe kiáltaná: te bo­lond! nem ismered a várost! Amint földjére lépsz, a városi öreg harang már temetésedre kondul meg. A városban folyton harangoznak, mert folyton te­metnek. Szabad-lelkeket temetnek. De még ennyi fecsegés sem kell egy falusi lé lek észreíéréséhez. Legtöbbször az életbe rejtett igazságok hangtalanul is meggyőzik őket... Kassán a liget egyik padján üldögéltem újsá­gommal. Az állomásról özönlött a nép a város felé. Legtöbbnyire falusiak, öregasszonyok, hátukon fehér térítőbe kötött kosarakkal, üde, hamvas, pirosképii, tiszta lányok, szép sudár-Iegények nád- pálcásan, hetykére vágott virágos kalappal. Úgy láttam, mintha a város felé valamennyi fia­talnak reszketett volna a Iába, mintha valamennyi fiatalnak remegett volna az ajka, mintha vala­mennyi fiatal szem könnyes ragyogással merülne a nagy bizonytalnságba... Egy idősebb asszony nagy, erős, szépséges lá­nyával mellém telepedett a padra. Nagy gondjuk lehetett, engem észre sem vettek. Az asszony leeresztette hátáról a kosarat s bon­togatni kezdte a fehér térítőt. Közben csendesen, bánatosan kedveskedett a lánynak: — Nem akarnám, hogy éhesen járd a várost kismadaram. Hosszú volt az ut Bélytől idáig. A vasúton nem tudtam kibontani a kosarat. Ehetnél egy kicsinyt. — Minek? Nincs vágyásom semmire. Meg aztán ettem otthon édes anyám. — Jó, jó. Ettél hajnalban. Most már délfelé jár. Ki tudja, mikor ehetsz megint. — Csak adnak ott, ahová beállók. — Adnak. Tudom. De, hogy hová állsz be, ma­gad sem képzeled. — Gyuri azt Irta, hogy már van helyem. Csak őt kell megtalálnunk. — Gyuri le inkább haza jött volna! Nem Igen szeretem, hogy te mégy a helyébe. De ilyenek vagytok ti Hálálok! Mintha falán nem is szerethet­nétek egymást A lány elvörösödött, zavartan nyúlt a kalács után. — Inkább ennénk édes anyám ... Gyuri már ngysem jön vissza a faluba... Ur lett belőle... olyan sapkában jár, mint a tiszturak... meg a nagy Bank pénzét és leveleit is ő hordozza... — Ez bánt engem kismadaram, hogy Gyuri ur lett... te meg falusi lány vagy... megszédit, oszt otthagy... az ur igy csinálja... Veres Rozi is igy járt... tudod ... — Engem feleségül vesz édes anyám. A lány suttogva és szégyenlősen mondta ezt, a falusi tisztaság és ártatlanság bájos, üde piru­lásával. — Ha még paraszt lenne, elvenne... de már ur lett... nagy bánatomra esik nekem ez az ut kis­lányom ... Kezükben lassan morzsolódott a kalács. Közben- közben kötényükből feleszegették a nagyobbszemii morzsákat, az aprókat a földre seperték. Ssrrr! Hirtelen tiz-tizenkét lármás, szemtelen veréb surrant a csupasz faágakról a földre eléjük. Csiripelve, ugrálva, egymást verdesve, vagdalva pillanatok alatt felcsipegették a morzsákat. Aztán ott illegették magukat továbbra is a falatozók előtt s várták a morzsákat. Az asszony is, lány is a verebekre bámultak. — Nézd már Boriskám, milyen kezesek ezek a kis jószágok! — Miféle maradak ezes édes anyám? — Mifélék? Én bizony ki nem találom kislá­nyom. — Nagyon ügyesek. Olyanok, mint otthon a pintyőkék. — Ugyan eredj már! Sohasem voltak ezek pin­tyőkék. — Hát mik? — Azt csak a jó Isten tudhatná... no né!... befalnának ezek egy kosár kalácsot! — Kérdezze meg édes anyám ez az urat Itt.. no, kérdezze meg. Az asszony tlsztességtudással hozzám fordult. — Ugyan kérem nem tetszene tudni, miféle ma­darak ezek itt előttünk? — Verebek, — feleltem készségesen. — Verebek? Hihetetlen! Nálunk nem ilyen feke­ték a verebek. — Nem is verebek ezek! — erősitgette a lány. — A verebeknek egészen más a tollúk! Nálunk a ve­rebek világos, tiszta szürke-selyem lajbiban és vörösbarna kabátkában járnak. Ezek meg fekete szemfedőben. — Ezek városi verebek, — világosítottam fel őket — szárnyukat, tollazatukat, csőrüket, lábai­Rozsypal félreértésből eredi rendeletére rendőri segédlettel akarták feloszlatni a ruszin- szitái Országos Üizüifeldési Szövetséget Az országos efaüi visszavonta tévedésen alapúié rendelkezését Ungvár, február 14. (RuszinszJkói szertkos ztőségü n k tő 1.) A Pod- karp. Rusi Országos Közművelődési Szövet­ség botránykxőfn'iíkája ismét egy újabb kirívó esettel bővült: Megemlékezett a P. M, H. az Országos Közművelődési Szövetség választmányi ülé­séről, amely a nemzetiségi villongások jegyében folyt le.. Az ülés vége felé Fenézik István dr., a Szö­vetség elnöke, elhagyta a termet, amiből a gyűlés azt a következtetést vonta le, begy Femczik lemondott elnöki tisztségéről. Az esetet Rozsypal országos elnöknek is tudomására hozták, aki — a Szövetség jelen­legi összeállítása és vezetősége ellen áskáló­dó egyének tanácsára — elrendelte, hogy a Szövetség Széehényi- té<ri hivatalos helyiségeit hatóságilag pe­csételjék le és a pénztárt rendőri zár alá vegyék. Az országos elnök rendeletét végrehajtandó Sojka országos hivatali politikai referens, Kohauy isii óla ügyi referens és a rendőrség emberei megszállták a Szövetség hivatalos helyi­ségeit és a tisztviselőket a munka abba­hagyására szólították fel. Ugyanekkor rendőrt küldtek a Szövetség elnöke: Fenczik dr., valamint Fedor szövet­ségi titkár és Ignáczy szövetségi pénztáros után, akiket a szövetség hivatalos helyiségé­be invitáltak. Itt Sojka országos hivatali politikai refe­rens kijelentette Fenczik dr. előtt, hogy mivel úgy ő, mint az elnökség többi tagjai tisztségükről lemondottak, a. Szövetség megszűntnek tekintendő s igy Rozsypal or­szágos elnök a Szövetség helyiségeinek és pénztárának rendőri zár alá való vételét rendelte el. Fenczik dr. erélyesen tiltakozott az ellen, mintha ő elnöki tisztségéről lemondott vol­na. Ezt azzal is bizonyította, hogy éppen most készíti elő a március 15-ére összehívandó közgyűlést. Sojka referens erre a rendőri készenlét visszahagyásával eltávozott és jelentést tett az ügyről Rozsypailmaík. Az országos elnök látván, hogy bizonyos elemek félrevezették, rendelkezését azon­nal visszavonta és igy a rendőrök elhagyták a legújabb bot­rányok színhelyét. alkudnak le egymás hatalmából, egy akta hiányzik, a referens telefonál, Grandi bóbiskol, lumpolt az éjjel valahol. Ezentúl minusz hat hüvelykkel nagyobb lesz a béke a tengeren. Senki nem neveti el magát. A pincér óvatosan rámába teszi a lapot, sze­me megáll a vastag föliraton, ő is olvassa, hogy legyein a csatahajó huszonötezertonnás. Lúdtalpán elbiceg a lappal, viszi a számta­nácsosnak, aki most lépett be, a havat törli bajszáról. Egy elkésett diákgyerek inai az uccán. Már nyolc óra. Lebet, hogy mire ez felnő, már csak tizezertonnások lesznek a hadihajók. S ennek a.z unokái már csak ismétlőpisztoly- lyal lövöldöznek majd az óceán fölött. Még szerencse, hogy föltalálták az uj gázo­kat, mint más helyen olvasom. Csökkenthetik a hadihajók térfogatát, az uj gázok már elké­szültek s elvégzik a magukét. Van valami narkotikum az életben, hogy mégis el lehet birni, ájulás nélkül, szófián. * fiz agrárpárt i lakók védel­méről szélé törvény módosítását követeli Prága, február 14. Az agrárpárt elnöksége e napokban fontos ülést tartott, amelyen részletesen foglalkozott a mezőgazdasági válság kérdésével. A szónokok rámutattak arra, hogy a válság egyre veszedelmesebb s a zab és rozs ára rohamosan esik. Épp ezért az elnökség követeli, hogy a kor­mány ezen a téren a legsürgősebben a szük­séges óvintézkedéseket megtegye. Ugyan­csak rosszabbodott az állattenyésztés helyze­te is. Az elnökség még a gabonaimonopő- 1 iámnak, a behozatali jegyeknek, a kenyér előállításának és a külföldi liszt behozatalá­nak, valamint eladásának a kérdéseivel is foglalkozott. Ezenkívül még azon kívánságát fejezte ki, hogy a lakók védelméről szóló törvényen to­vábbi módosításokat eszközöljenek, mert a jelenlegi állapot tarthatatlan. Az agrárpárt elnöksége nem azonosítja ma­gát azon pártok javaslataival, amelyek a je­lenlegi törvény érvényét minden módosítás nélkül hónapoikira meg akarják hosszaíbfbi- taoá. Budapest, február 14. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen mi­niszterelnök, Vass József, Búd János és We- kerle miniszterek ma délelőtt mintegy két és fél órát tárgyaltak a munkásszakszervezetek tizenkét kiküldöttjével a munkanélküliség­ről, munkaalkalmak teremtéséről és az ipar sérelmeiről. A kiküldöttek végül átadták terjedelmes, írásba foglalt javaslataikat, amelyeket a szakminiszterek tanulmányozni fognak és mintegy két hét múlva össze fog­nak ülni a további teendők megbeszélésére. S2.3£3SSKSMBnBHI MŰSORON KÍVÜL írja t MÁRA!SÁNDOR (Utánnyomás tiloij — A CSATAHAJÓ SÚLYA ­„Legyen a csatahajó huszonöté zerionnás, f tizonkélhüvelykes ágyukkal" — olvasóin. Vastag óim. Reggel nyolc óra van, a hó nagy pelyhekben kavarog, mocskosain issza fel az ucea. Fázékomyan nézem, eltolom az újsá­got, bámulok a fonnyadt hóesésbe, mint egy regényhős. Bánom is én, legyen a csatahajó huszonöt­ezertonnás, gondolom cinikusan. Tizenlkéthü- velykes ágyukkal. Legyen csak. Felőlem. A St. James-palotában ebben az órában a ki söpört, befutott tanácskozási teremben esüstlánoos, frakkos hutssier-k őgyelegnek, helyére tolnak egy kar esszéket, megigazíta­nak egy tintatartót, serteipertélnek. A kandal­lóban nagy hasáb fák lobognak, a kandalló előtt rézsodrooyból ellenző, a falon gobelinek. A csillárok égnek. A szolgák totyognak ide- oda, halkan. Lehet, hogy köd vau. Ebben a hónapban reggel mindig köd van London­ban. A hosszok bőgve tapogatóznak az uccu­kon át a ködben, flapperek másznak fel a bussz emeletére, egy angol magánhivatalnok ásítva néz a selyemharisnyás lábuk után. A Picadii 11 y-cirkusz közepén az az óriási ir rendőr felemeli fehér gyapjúkéztyüs kezének mutatóujját, a hosszok nyögve megtorpannak, libegve állanak a ködben. MacDonald bérétválkozik most. Fogadjunk? Az ócska Downing-streeti ház emeletének egyik homályos, boltíves szobájában ül egy ikarosszékben s a bórbély-elvtárs borotválja a miniszterei nők-elvtársat. A szomszédszobában a komornyik-elvtárs jár fel s alá, elrakja előző estéről a miniszterelnök-elvtárs frakkját, cn- tavayt készít elő, csikós nadrágot s megcsi­nálja a fürdőt. MacDoualdnak szerencséje van, ő már törődhet a Downing-streeten, meri a háború vége felé Lloyd George beépített a miniszterelnökségi palotába egy fürdőszobát. Mindaddig hol is fürödtek az angol minisz­terelnökök és családtagjaik évszázadokon át? Nem tudom. Talán elmentek a gőzfürdőbe. kát feketére szennyezte a vároa kormos, poros, füstös, párás levegője. — Óh, Istenem! szegények!... Aztán tessék mondani, minden madarat Így bepiszkít a város levegője? — kérdezte aggodalmasan az asszony. — Minden maradat jó asszony, kivétel nélkül. — Szörnyűség!... Ilm!... Hát ilyen a város levegője!... Beszennyez minden kismadarat... Gondjaim vannak. Tardieu ébredezik a Hyde Park-Hotelben, ha ugyan most is ott lakik a francia delegá­ció. Van neki elég baja a társadalmi biztosí­tási törvénnyel, szegénynek. Csokoládét iszik, francia módra, vajas kiflivel. ő is cutawayt húz, egy óra múlva lemegy a haliba, referensek és szakértők várják, autóba ül, megy a St. James-palotába, a huissier-k föl­tárják a két és félméteres tölgyajtókat, kelle­mes meleg van, az urak meghajolnak egymás felé, helyet, foglalnak, MacDonald teát reggeli­zett kisütött szalonnával, esetleg zabpehely- Levest. Anglia javasolja, hogy a csatahajók térfoga­tát 35.000 tonnáról 25.000 tonnára '■szállit­•sák le. Öreg MacDonald bámul maga elé az elnöki székben, ő nem szakember a tengeri fegyver­Ofthoni-iéeBkurák Kérje az otthoni csizi ivó és fürdökurák használati utasítását. Csízffirdő ke zésben, ő a békében szakember. Megírták róla, hogy nem sokat ért a csatahajókhoz. Künn vagyunk a vízből, gondolom. Hát szál­lítsák le. Magyar ember vagyok, nincs egy fia hadihajóm se, felőlem megegyezhetnek a tizen- kéthüvelykes ágyukban. Ez a hó, ez a mocsok. Gyerekek mennek iskolába, diáksapkával, döcögnek a hóban. Állítólag ez is a béke érdekében történik. Ezentúl nem 35.000 tonnás hadihajókról, tizen- nyolehüvelykos ágyukból lövik az emberek egymást a tengeren hasba, hanem huszonőt- ezertonnás hadihajókról, tizenkéthüvelykes ágyukból. Béke, béke. Ülnek a St. James-palotában, az ablak előtt száll a köd, ágyuk hosszáról vitatkoznak, tor­pedók súlyáról, centimétereket és ezer kilókat Kössed össze a kosarat kislányom... Megyünk vissza az állomásra ... felülünk a délire ... estére otthon leszünk megint. — Csak nem visz vissza engem is édes anyám? — Vissza én, kislányom... Elég fekete veréb van már itt. Minek szaporítsam... Lassan iekihelődtek s elindultak vissza az ál­lomás felé. FELHÍVÁS A csehszlovák főiskolákon tanuló magyar egyetemi hallgatók támogatásál a alakult tár­sadalmi nagybizottság nevében ezennel fel­hívjuk a prágai, brünni és pozsonyi egyetem azon magyar nemzetiségű hallgatóit, akik az ezen egyetemek mellett létesített magyar menzákon való étkezés kedvezményét igény­be venni óhajtják, hogy ez iránti kérvényü­ket éspedig a prágai egyetem hallgatói Tör­köly József dr. képviselő Rimaszombat címé­re, — a brünni és pozsonyi egyetemek hall­gatói pedig Grosschmid Géza dr. szenátor, Kassa, Fö-ucca 4. címére, folyó évi február 20-ig küldjék be. A bélyegmentes folyamodványhoz csatolan­dó a folyamodó és szülei szegénységét igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá az-1929—30. tanév téli szemeszterében tanúsított előmene­teléről- szóló vizsga, illetve kolloquiumi bizo­ny itványok. Csatolandó továbbá egy felbélyegzett borí­ték, a becsatolt iratok és a határozat vissza­küldésére. Folyamodni azoknak is kell, akik az el­múlt tanévben kedvezményben részesültek. A bizottság fenntartja magáuak, hogy a kérel­meket, meglevő anyagi erejéhez mérten, rész­ben vagy egészben teljesítse, vagy elutasítsa. — Elkésett folyamodványokat nem vesz te­kintetbe. Kelt Kassán—Rimaszombatban, 1930. feb­ruár 4. Grosschmid Géza dr. szenátor, a nagybizottság elnöke. Törköly József dr. képviselő, a nagybizottság ügyvezető igazgatója. * 150 — Megiinneiplik Budapesten a magyar újságírás 150 éves jubileumát. Budapesti szerkesztőségünk te­lefonálja: A magyar újságírók egyeeütebének elnö­ki tanácsa Márkus Müksa elnökletével csütörtök esti ülésén elhatározta, hogy a magyar újságírás 150 éves jubifeutmát ünnepélyes keretek közt ürnnepliik meg. A jubiláns ünnepet március 15-én tartják. — A dobsinal zsidó hitközség uj vezetőséget kapott. Dobeinai tudósi tönk jelenti: A hitközségi elnökség lemondása következtében e napokban tartotta meg tisztújító közgyűlését a dobsianai zsidó hitközség, amely alkalommai a választmány reorganizálása mellett a régi elnökséget egyhan­gúlag megválasztottátk. Elnök lett. Altatnék Artkur dr., alel nők Groszmann Samu, gondnok Simon Jenő, péuztárnok bangór .József. A válasz­tás eredményét a hitközség abszolút tobbvég* } örömmel ói megnyugvása*! vette tudomáeuL 1 magyar kormány i szakszervezetek képviselőivel tárgya i a munkanélküliségről

Next

/
Thumbnails
Contents