Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-12 / 35. (2256.) szám

4 T?RKCaiMAGtAR.-HlRLA& Í9S0 február 12, eierda. Ai állampolgárság és Slávik miniszter nyilatkozata IrSa: VARHfiY ERSlfi Kassa, február hó. Megrágtuk már ezt a. kemény, mondjuk gumi- ezerüen megrághatatlan falatot minden adandó alkalommal, ahányszor aktualitást nyert ez a hon­polgársági kérdés parlamenti megalakulás, uj törvény megalkotásának lehetősége vagy minisz­teriális nyilatkozatok bekövetkezése idején s mi­vel megoldhatatlansága miatt állandóan aktuális, az uj belügyminiszter pedig nyilatkozataival ébren is tartja, bátor leszek az állampolgársági ügy és Slávik miniszterrel kapcsolatos reláció fonáksá­gára rámutatni. Legutoljára Slávik belügyminiszter a budapesti „A Reggelinek adott magyarnyelvű nyilatkoza­tában öntött olajat — a sebre (egész bátran tűznek is lehetne mondani), melytől azonban az interjú minden óleotifcus simasága mellett sem fog begyó­gyulni, mert hiányzik belőle az orv-osszer legfonto­sabb tulajdonsága és kelléke, az, hogy be is adják a betegeknek. A lap tudósítója és Slávik miniszter között imi­gyen folyt le a- beszélgetés: — „Sok panaszt hallani, hogy Csehszlovákiá­ban, de különösen Szlovéniákon és Ruszin szívó­ban sokan nem tudják megkapni az állampolgár­ságot11. — ,.Az a baj, — feleli a miniszter —, hogy ezer meg ezer kérvény fekszik a minisztériumban. A késedelmes elintézés miatt senki sem kerülhet hátrányos helyzetbe. Azok a csehszlovák lakósok, akiknek állampolgársága még nincs elismerve, semmiféle kárt, vagy bántaknat nem szenved­hetnek. Az állampolgárság kérdését liberálisan kezelem és gyorsított tempóval igyekszem a kér­vényeket elintézni11. ' Eddig a miniszter ur. Bármennyire érthető, in­dokolt, tárgyi és szubjektív forrásból táplálkozó a. sérelmek gyakori, ha ugv tetszik folytonos fel­tárása, a gravámenáli.-; politika, (végtére néma gyermeknek anyja sem érti a szavát), ezúttal még sem az állampolgársági sérelem felhányfcorgalása késztet szólásra, hanem annak a parancsoló szük­ségessége, hogy rámutassak arra, hogy a Magyar- ország felé is jó arcot mutató, ennek a kérdésnek a humánus, liberális és sürgős elintézésére legna­gyobb befolyással biró belügyminiszter kész akarva vagy jóhiszemüleg megtévesztően nyilatkozik. A belügyminisztérium de fac-to intézkedő, közönyös, ridegszivü ,vajmi kevés jóindulattal dolgozó refe­rensei vétót intenek a kedvező intézkedéseket kez­deményező miniszternek s ugyanakkor, amidőn a szegény állampolgársági sebesült az uj belügymi­niszterben ^folytonossági hiánya11 orvosát várja és látja, egyidejűleg kapják az évek óta kérvénye­ző felek az elutasításokat, legjobb esetben pedig lex-Dérer szerint néhány honpolgánság elismeré­sét 5—40.000 korona illeték kiszabása kíséretében. Tan tál us i kiírnak. szánja a belügyminisztérium a boldogító okmányt, feléje nyújtja, de az áldozat nem veheti át, mert az érte nyúló kéz üres, nem adhatja cserébe a horribilis illetéket. Slávik miniszter immár azt sem mondhatja, hogy ezen kérdés likvidálására lélekzetvételnyi időt sem hagynak neki az érdekeltek, a sérelmeket kiáltok, a sajtó, mert hiszen egy negyedévnyi miniszterség van már mögötte és a meglévő állam­polgársági törvények jóindulatú, legtágasabb ke­retűén liberális kezeléséhez csak egy szigorú mi­niszteri ukáz, körrendelet kellene legelsősorban az ügy minisztériumi referenseinél. A Breskyknél kell kezdeni a jóindulat érvényesítését Slávik minisz­ter ur, akik a kérvények ezerszámra való gyűjtői, ad acta halmozói, legjobb esetben gyors elutasítói! Ki hibás az ezrével való felhalmozódásért!? Semmiesetre sem a kérvényező fél, hiszen a lex- Dérer életbelépése óta is elmúlt több mint három esztendő! Azt pedig kétségbe vonjuk, hogy két esztendei várakozás, el nem intézés után automati­kusan megkapta volna bárki is az állampolgár­ságot, ellenben elmúlván két esztendő, kérvényét antedatálva elutasító végzéssel kapta vissza az illető. A bevezetett jóindulatnak ékes bizonyítéka a megpanaszol ás a legfelső közigazgatási bíróság­hoz, amikor is a legfelsőbb fórumnak kellett a ri­deg paragrafusok alapján kimutatni a különböző körmönfont, csavaros logikájú elutasítások hely­telenségét. Van konkrét esetünk, szóval cáfolatunk bőven a legutóbbi időkből. Tagadásba veszem Slá­vik miniszter kijelentését, hogy semmiféle kárt vagy bánfáimat nem szenvedhetnek azok, akiknek még nincs elismerve az állampolgárságuk. Egy kassai lakós szüleivel egyetemben 57 év óba tartózkodik Kassán, le van telepedve, állami szolgálatból elbocsátották. Itt született Kassán, s olyan derék lokálpatrióta volt, hogy két-három hétnél hosszabb időre Kassát sem hagyta el. öt éve hevert kérvénye a fórumok egész szériájánál, Ízelítőül: jegyzői hivatal, zsupanátus, szakigazga­tóság, szak- és belügyminisztérium, ráadásul or­szágos hivatal e miegymás. A körforgás vége az volt, hogy pont a belügyminiszter ur kellemesen hangzó, megértést ígérő nyilatkozata és elmaradt pótlékai kifizetésének aktualitása (pld. a vasútnál alkudozás tárgyává teszik!) idején utasították el az állampolgársági kérvényét!! Lehetetlen e pon­ton Dem keresni a pénzügyi összefüggés okozatát, lehetetlen itt meg nem látni a légéülyosabbb kárt és bánbalom bekövetkezését. Tovább megyek. Múlt év októberétől folyamai bán van a legkülönbözőbb minisztériumok, állami ható. ágok, hivatalok részéről a berni idusok ijesztő fíxirozáea, mely szerint az állampolgárság beanu­EeszélgeSés Förster Viktor dr.-ral, Pozsony aj alpolgármesterével — programjáról, Szibériáról. Marhovics Rodionról Pozsony, február 11. Pozsonyi s®erbe®z­hőinik fölkereste Försteir Viktor dir.-it, Pozsony uj ős'l'akos-aüpodgármesterét Nyerges-uccai ügyvédi irodájában, amelynek vezetője •egyébként Pozsony volt polgármestere, Zim- mer Imre dr. Megkérdeztük, ihogy mi az uj alpolgármester programja. — Programot adni addig nehéz, amíg azt sem tudom, hogy mi lesz a reszortom — mondja Förster dr. — Ludwig, eddigi helyettes polgármester urnák a gazdasági ügyosztály volt a reszortja, lehetséges, hogy ez más elnökségi tag kezébe kerül és én más beosztást kapok. Ez a főpolgár­mester úrtól függ, aki egyébként régi jó ismerősöm cs igy remélem a szives kelle­mes együtt műk ö dóst. Beszélgetés köziben régmúlt időkre te­relődik a szó, Przeimysl, Kraszmojairszk, hét- évii szenvedés. — K'rasanoijaírszikb'au voltam esz/temdlőkig hadifogoly -— beszéli Försteir dir. — ott véli Marko'viies Rodioa is, a Szibériai gumizón ihikraieives szerzője, mául szerény szatmári új­ságíró, főhadaiagy társam. Akkor még nem gondoltuk, milyen híres ember lesz belőle regénye révén, amelynek szereplő alakjait én is jól ismerteim. A tizennyolc magyar tiszt kivégzésekor ott; voltaim a táborban és ott voltam ké­sőbb, a tizennyolc vértanú exhumálásá­nál is. Az ügyvéd-alpolgármester íróasztala fö­lött 'tekintetűink egy allegorikus képre esik, amit a miagyar legénység orosz fogságban készített Försteir Viktor dir. főhadnagy szá­mára. Ez a kép Förster dr. legkedvesebb emléke. Egy budapesti h adiíogoly- ra jzoló ké­szítette és egy lerongyolódott meg egy fel­öltöztetett hadifoglyot ábrázol. 1918 decem­ber 23-án karácsonyi ajándékul kapta. A szövege olyan megkapó, hogy lejegyeztük: „Dr. Förster Vidor főhadnagy urnák. Mikor a nyomor, az éhség sziveinket marcangolta, mikor talmi emberszeretet leikeink megmérgezte, akkor igaz magyar fajszeretet gyógyító irt nyújtott, ős, erős, erkölcsi életfelfogás lelkünk megmentette. Mély hála annak, ki az irt sürgette, szere­tetünk azzal, lei a lelkünk védte. A Meg­váltó áldása legyen jutalma. — Kovács János, Sidó Árpád, Csiba Lajos, Varga (tábor, Preisz András, Angyás Lajos, Mé­száros János, Bemcze Ferenc, Barabási La­jos, Lupke Ferenc, Rostás László, Pénzes íjászló, Mailik Sándor, Groszmann Márton, Takács István, Fülöp György és Szunyó .Sándor s sázadihi zafírnak. — Ekkor már kommunizmus volt ugyan Oroszországban — fejezi be a beszélgetést Förster dir. — és ezek a magyar katonák mint száizadbi zulunak szerepelnek itt is kényszerűségből, de valamennyien erős ma­gyaré-raésüek voltak, akik ezzel az allegori­kus képajáudéklkal azt akarták kifejezésre juttatni, liogy a lélekimérgező bolseviziuustól távol átírnak és ragaszkodnak egykori volt fő/badn agyukbcxz,. R. J. Mistinguette öltözőjében Irta: HUNGARÍCUS VIATOR------------­----- Pária, február eleje. Pá lma y Ilkával vagy Fedák Sárival tudnám összehasonlítani. De csak úgy, ha a kettőből egyet gyurhanék össze. Hatvanihárom éves, de huszonhármat mutat. Alakja tökéletes, mozdulatén soereknes párducai őstémyre emlékeztetnek, tánca fi­nom, könnyed; hangja: — az a bizonyos kis­sé rekedtes, inkább mély, mint magas, tipi­kus párisi chanson-hang. A Mortmartre Moulin-Rougeálba csődjjtette évekig Párás benszülött és idegen népségét, aztán egyet gondolt, valami mozivállalat nyakába sózta a nagy vörös hodályt, s ő ma­ga Pár is legnagyobbszerii varietévállalatához szerződött napi 5000 frank fix s a jövedelem 13 százalékát kitevő részesedése honorá­rium ellenében. Parisban is szinházválság van, több minit hetven színház és music-hallja közül négy-öt­nek megy csak igen jól, tíz vagy tizenöt úgy a hogy, a Casino de Parisban azonban úgy az esti, mint a délutáni előadások előtt, amióta Mistinguette lép fe;l a Paris-Miss című revue- jében, nap-nap mellett kifüggesztik a „min­den jegy elkeltét11 jelentő táblát. Pedig ebben az óriási befogadóképességű negyven-ötven-hiatvun francos helyárakkal szeimtelenkedő Music-Hallban ugyancsak je­lent valamit a táblás ház, s a Mistinguette ötezres fixe csak a pénztárca fedelét, a tu­lajdonképpeni honoráriumot a pénztárcát duzzasztó 13 percentnyi jőve dél em részesedés jelenti. De meg is dolgozik érte a szorgalmas Mis­tinguette. Valami nyolc-tiz számiban szerepel s tizenkétszer öltözik át egy-egy előadás alatt. Öltözik, vetkezik, énekel, táncol­Százon felüli szereplője vau a revuenek. Legalább hatvan válogatottan szép, fiatal francia és angol lány. Különösen az angol lá­nyok álomszemen gyönyörűek. S akár hi­szik, akár nem, a 63 éves Mistimguei/be játsz­va verj őket mind. Valami megmagyarázha­tatlan varázs van ebben a Lányban. Mert igenis, még lány. ügy is kívánja, hogy cí­mezzék: mademoiselle Mistinguette. Az a hí­re, hogy sokat és semmit se szeretett. Vagy talán inkább senkit. Tény, hogy nem volt hi­tes férje. Pedig százszor is férjhez mehetett volna. Grófné, hercegné, esetleg egyszerű, de boldog Madame Duvalné is lehetett volna, — nem akad, megmaradt Mademoiselle Mistin- guettenek. Nincs jogom, hogy élete szétsuso­gott regény-meséit felteregessem, senkinek semmi köze ezekhez a dolgokhoz, Páris leg­nagyobb müvészkamédiása, — minden egyéb az ő és nem a világ dolga. Kezemben a színház főtitkárától kapott pas- separtout, — felvonásköZben a színpadra éviekéi ek. Statiszták, tűzoltók, kulisszato ló­gatok (itt ugyan már régen nem tologatják őket), félig öltözött girlök és frakkos gaval­lérjaik összevisszasága között, többszöri kér- dezősködés után találok csak a díva öltöző­jére. Fehér főkötős komoma áll az ajtó előtt. — A kisasszonyt már telefonon értesítették látogatásomról. Kérem jelentsen be. S a névjegy mellett egy kis halványkék papirost is csúsztatok a Ceríbera mankába. — Kérem helyet foglalni a szalonban. Beenged, mögöttem türelmetlen várako­zók hosszú sora posztok Az a bizonyos két percnyi várakozási idő — „a látogatónak ideje van körülnézni.11 Színházi fél eleganciával berendezett boudoir. A szemközti fal nagy darab tükörlap. Közöt­te világálljvány, telve élővirággal. Elég jó szőnyeg, pihentető dívány, két bársonyát- huzatu karszék s kis női Íróasztal. Az ajtó mellett talán éppen most küldött virágkosár, tatására elbocsátás, nyugdíj vagy pótlékok meg­vonásának terhe mellett igen rövid időszakaszt kapnak. Már pedig mi a belügyminisztériumnak két-hárem hónap az állampolgári kérvények el­intézésére, annyi, mint az anekdóta egyszerű embe­rének két-három perc. A konkrét esetek hosszú sorával tudjuk bizonyítani, hogy ezt a kérdést ma 6em kezelik liberálisan és' gyorsított tempóval. Egy variációjában 'gyorsabb az elintézés: az el­utasításban! Tapasztalataink szerint az ér dekp eltek legna­gyobb része csak a végső szükség esetén, a hiva­tali kenyér görcsös megmentésének reményében adja be adományozás alapján (1879. t. o.) állampol­gárság iránti kérvényét, mert 90 szásalékoe biz­tonsággal elutasítják. A lex-Dérer pedig legalább 24 évi ittlak ást. (1906 január 1.-től) és akkori nagy­korúságot kivan, tehát azok a „szerencsések11, akik mostanáig kérvényezhettek, kisebb számát teszik azoknak, aikik vibí.zaulaeitásban részesül­tek, vagy egyáltalán nem is folyamodhattak a honpolgár®ágért. Tehát ha Slávik miniszter ur amúgy magyaros asztalraütösen, jó szivvel-lélek- kel rendet teremtene a kérvények fölött meditáló referensek között s minden bennlévő kérvény ked­vezően intéztetnék ©1, vájjon meg volna-e a „hon­talanság11 problémája oldva? Szó sincs róla; eny­he számítással százezer főre lehet taksálni azok számát, akik 15—20 évi ittlakáe. letelepedés mel­lett sem bírhatnak állampolgársággal uj, sokkal liberálisabb szellemű törvény megalkotása nélkül. A tények mást igazolnak, mint amit Slávik minisz­ter kijelent! A szabadnaozgás, a polgári jogok gya­korlásának korlátozása, nyngdijnélküliség, elbo­csátás, pótlékok megvonása, zaklatás, kártónyei kísérik a hontalanság útját e ezért Slávik minisz­ternők radikális, őszinte, jóindulatú és azonnali intézkedések tényeit; kell produkálnia! Ennek a neheze^ gyógyuló kisebbségi sebnek csak igy lehet igazi orvosa. — még ott fityeg a borítékolt aiévegy. Észre se vettem, előttem állt Mistinguette. Egyszerű, fehér habos kis házir libában. Nem tudom miért öltözött igy, talán a sok struoc- tollas, arany-ezüst csipkés, nem egyszer tíz méter stoppos óriás toalettek után pihentet­ni akartja ebben a nyámpolgári kis vászon- ruhában szegény, agyongyötört önmagájt s legalább fetvonásközben, rövid félórára akar az lenni, ami szeretne. — mindig. Hisz jó­nak, egyszerűnek, komolynak mondják ezt a több emberöltőn át agyoniinnepeit dívát, aki nagymama, ha két generáción gyorsan men­nek férjhez a lányok s unokák, akár dédma­ma is lehetett volna s ahelyett, hogy az uno­kái harisnyáit stoppolná, lázas ezrek előtt kell - esiénkint koanédiáznia, fel és le öltöz­nie, ugrálnia, táncolnia, pajkos chansono­kat énekelnie. Kell? — Ki mondja, hogy muszáj? Már régen tőkéje kamatjaiból élhetne szépen berendezett Lóir-e-menti kastélyában, csend­ben, nyugalomban, távol Bábel zajától, tü- lekvő lármájától s valami mégis a színpadi lámpák fénye, a publikum őrjöngő tapsai elé húzza — vagy talán ő is, mint minden francia, mindennél jobban szereti a pénzt, maga se tudja minek, — kuporgatja a garast? * Mit lehet nyolc-tiz perc átáll-, felvonásküz- beu, öltözőben, Mistinguette 1 beszélni? Ba­nalitást, még ha őszinte szívből is jő . — Csodáiéi sorába léptem Mistinguette kisasszony. Mindenkit sajnálok, aki néni lát­ta még. Sajnos nemi jöhet mindenki Parisba, pedig Mistinguettere kiváncsi mindenki­— Őszig maradok itt s aztán európai 'körút­ra ind u 'ok. — Budapestet s Prágát is programra vette? — Valószínűleg oda is eljutok. S azután Amerikáról beszélünk, mert ma­napság, végezetül mindem ut Newyorkba ve­zet. igy. közelről is szép Mislimguetle. Ha tu­dóim: látni vélem, — pedig dehogy is lábzik. rajta a hatvaniiároni év. Különösen a szeme érdekes. Állandóan szimfcváltoztat. Jól megnéztem s nem tudnám megmondani: zöld, szüike, vagy Írek. S a végén előveszem 3-ik számú úti köny­vemet. TintátólIceruzával Írja be: Souvenir de Mistinguette Paris 30 Jaaivier 30- * Csengetnek. A. folyosón a tizenhat Jackson girls a színpad felé tolakszik. Hodzsa újabb nemzetwiiésí választásokat jósai Prága, február 11. A Lidiévé Noviny leg­újabb értesülése szerint a szlovák agrár- képviselők és szenátorok szombati pozsonyi tanácskozásán Hodzsa dr. kifogásolta a szlo- venszkói mezőgazdasági tanács munkáját, érintette a szlovénszkói népiskolák unifiká- lásának a kérdését és végül újabb időelőtti nemzetgyűlési választások lehetőségéről be­szélt. Szerinte a jelenlegi koalíció vagy hosz- szu ideig marad meg, avagy már március 7-ike után szétesik és kiírják az un választá­sokat. Hodzsa maga még néhány, hónapig nem vesz részt, a parlamenti munkában és üdüLés- céljából külföldre utazott. FELHÍVÁS A csehszlovák főiskolákon tanuló magyar egyetemi hallgatók támogatásál a alakult tár­sadalmi nagybizottság nevében ezennel fel­hívjuk a prágai, brünni és pozsonyi egyetem a^pn magyar nemzetiségű hallgatóit, akik az ezen egyetemek mellett létesített magyar menzákon való étkezés kedvezményét igény­be venni óhajtják, hogy ez iránti kérvényü­ket éspedig a prágai egyetem hallgatói Tör­köly József dr. képviselő Rimaszombat címé­re, — a brünni és pozsonyi egyetemek hall­gatói pedig Grosschmid Géza dr. szenátor, Kassa, Fö-ucca 4. címére, folyó évi február 20-ig küldjék be. A bélyegmentes folyamodványhoz csatolan­dó a folyamodó és szülei szegénységét igazoló hatósági bizonyítvány, továbbá az 1929—30. tanév téli szemeszterében tanúsított előmene­teléről szóló vizsga, illetve kolloquiumi bizo­nyítványok. Csatolandó továbbá egy felbélyegzett borí­tók, a becsatolt iratok és a határozat vissza­küldésére. Folyamodni azoknak is kell, akik az el­múlt tanévben kedvezményben részesültek. A bizottság fenntartja magának, hogy a kérel­meket, meglevő anyagi erejéhez mérten, rész­ben vagy egészben teljesítse, vagy elutasítsa. — Elkésett folyamodványokat nem vesz te­kintetbe. Kelt Kassán—Rimaszombatban, 1930. feb­ruár 4. Grosschmid Géza de. szenátor. Törköly József dr. képviselő, a nagybizottság elnöke, a nagybizotság ügyvezető igazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents