Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)
1930-02-12 / 35. (2256.) szám
t ‘ * KciXX JVA kJKJJtrW lyeoeknek, a népszámlálás sokszor kifogásolt keresztülvi telénél fogva. Úgy hogy a valóságban a magyarság sérelme még lényege- sem nagyobb, mint ahogy arra a hivatalos •tatásat ik a adataiból következtetni lehet Aanág az adófizető magyar kisebbségnek nincs főiskolája, addig a prágai főiskolán az orosz emigránsok részére létesítettek orosz jogi fakultást. A közoktatásügyi minisztérium költségvetésében nem találunk a magyar főiskolások segélyezésére vagy kulturális törekvései támogatására szolgáló tételt. De az adófiUé- neinikkel ml is hozzájárulunk az orosz emigráns főiskolások eltartásához. Az 1929. évi költségvetésben például csekély tizenöt millió koronával, akkor, amidőn a magyar középiskoláikra a kormány ezen összegnek alig egytbatodnészét fordította. Hány szegény nyugdíjas vagy nyugdíj átél is elütött hontalan magyar emher családiját tenné boldoggá az orosz diákoknak nyújtott havi 600 koronás támogatás. Az ilyen demokrácia megalkotóinál, akik s kulturális ügyekben is igv osztják az igazságot, valóban nem tudni, hogy ostobaságukon vagy szemérmetlenségükön csodálkozzunk-e jobban. Lehetetlen néhány rövid hirlapi cikkben a magyar kisebbség kulturális helyzetéről részletes képet adni. Feladatunk inkább arra szorítkozik, hogy a Csehszlovákiáiban meghonosított áMemokrácia törekvéseibe belevilágítsunk a fontosabb adatoknak bemutatásával. Mert hiszen nemcsak az iskolaügyet kezeli a csehszlovák kultuszkormányzat az ismertetett szellemben. Természetes, hogy a ml szempont unkból i>s az iskblaügy a legfontosabb. De fontos az is, hogy a magyar lelkészek, különösen azok, akik magukat magyarnak vallják, nem tudják megkapni kongnia jukat, hogy a magyar reformátusoknak a zsinat által elfogadóit alkotmányát a kormány különböző indokolásokkal nem hagyja jóvá, sőt még a magyar szinpártoló egyesület alapszabályainak jóváhagyását is csak sokesztendei utánjárással tudtuk kieszkö- zölná. Hogy a magyar szintársulat működés© az országos hivatal jóváhagyásától függ s hogy nagy magyar intelligenciával bíró városokban, mint -például Nyitna, Eperjes, Lőcse, Késmárk, nem engedélyezik a magyar szín- társulat fellépését, aligha válik a művelt nyugat szeméiben a demokratikus Csehszlovákia dicsőségére. Az elmondottak után senki sem csodálkozhat azon, hogy a kormány, amely évente milliókat költ a többség színművészeiének pártolására, a magyar színészetről nem vett tudomást. Az országos képviselőtestület juttatott a múlt esztendőben Szlovénszkó költségvetéséből a magyar színészetnek alarm zs- naszámiba menő összeget. Cikkem elején már rámutattam, hogy Rendtörvényt követei üli professzor ellen egy cseh aaciMista lap, mert a statisztikai hivatal kisebbségi adatait kritizálja Prága, február 11. A túlzó cseh nacionalisták nincsenek megelégedve a statisztikai hivatalnak a nemzetiségi hovatartozás kritériuma kérdésében elfoglalt álláspontjával. Rendkívül idegesen reagálnak Rauchberg cikkére, de főleg Rád! egyetemi tanár megnyilatkozására, melyekben a cseh tudós a tudomány emberének hűvös objektivitásával veszi kritika alá a csehszlovák statisztikai hivatalnak a kisebbségek számviszonyairól kiadott adatait. A Národ megbotránkoziJk azon, hogy „Rádl nem hisz a csehszlovák állami statisztikai hivatal százezreseiben és kifejezésre juttatja aggodalmát — írja vezércikkében a lap —, hogy a németek valahol elveszíthetnek egy-két lelket. — Ez teljesen fölösleges félelem, — úgymond — mert senki sem akar cseheket csinálni a németekből, de Rádl ur elérte célját: amennyiben ő, cseh egyetemi tanár létére állítja, hogy a statisztikával mindent be lehet bizonyítani és hogy nincs bizalommal iránta, amivel a németek s magyarok leghőbb vágyát teljesíti. Rádl dr. urat, aki kiemelkedik ger- manofil voltával, a belföldi és külföldi német és magyar lapok ki fogják kiáltani kiváló szaktekintélynek, aki nekik bizonyítja, hogy statisztikánk nem megbízható és nem pontos s amellett sérelmes a kisebbségi nemzetekre. A Pesten Lloydlban nemrégiben jelent meg olyan hír, hogy az egymilliót is megüti a csehszlovákiai magyarok száma. Ugyanez hangzott el a magyar képviselőházban is. Bizonyos, hogy a magyarok most Rádimak a csehszlovák statisztika tárgyában a mi százezreinkről mondott mendemondáira fognak hivatkozni és a külföld meg lesz győződve a ff elől, hogy a magyar hazugságok igazak... Nem volt még elég a német és magyar rágalomból? Illő és szükséges-e, hogy ebben még egy cseh ember is segítségükre siessen? Rádl professzor felelőtlenül jár el, mert nemcsak, hogy kárt okoz az állaimnak, hanem igazat sem beszél, mint ahogy a német sajtó hasonló állításai is hazugak. Az állam érdekeit sértő ilyen hazugságokat nemcsak kobozni kellene, hanem a rend- törvény alapján üldözni is. így jutott el az igazmondó Rádl — a rend- törvényig. Nincs szükség Rádl professzornak arra, hogy egy magyar lap keljen szavahihetőségének védelmére, de a magunk részéről mindaddig az utolsó betűig megbízunk fejtegetéseiben, míg azit az egy állítását meg nem cáfolják, (sőt nem is reagálnak rá), hogy a legutóbbi népszámlálásnál Losoncon egész uccákat hagytak ki a népszámlálásból. A Nárední Politika vezető helyen foglalkozik a népszámlálással s cikkírója kifogásolja, hogy a nemzetiséget nem kötik kizárólag az anyanyelvhez. De a leghevesebben ellenzi azt, hogy a zsidó nemzetiség kritériumául a héber nyelvet, vagy a jiddisch-német zsargont teszik meg, ami által a zsidók „százezrével a magyar, illetve német nemzetiséghez lesznek kénytelenek jelentkezni, még még ha nem is akarják ezt" — írja a cikk írója. — Ennek révén mily súlyos sérelmet jelent a kisebbségéi: részére azon körülmény, hogy az alkotmány 132. paragrafusához a csehszlovák többség még eddig nem készítette él a végrehajtási utasítást. A .kisebbségek, de elsősorban mi magyarok, akikkel sokkal kevésbé számol a többség, mint a németekkel, évente sok-sok millió koronával károsodunk, még pedig kétszeresen. Egyszer, mert az adóinkat, amint azt az adózás kérdésénél igazolni foga saliove-nszkőá magyar középiskolákra felvéve szlovenszkói szlovák középiskolákra . . . . cseh kisebbségi iskolák részére (többnyire n* külföldi kulturális összeköttetésekre . . . s főiskolák eeociáiMs intézményei részére . „ . középiskolák szociális intézményei részére . . Ezen tételekből a magyar kisebbség nem részesedik, amely ilyenformán szerény diákjóléti intézményeit saját erejéből kénytelen ! fenntartani. Színházak támogatására példán! ezen költségvetésben 4,680.000 koronát irányoztak elő. Ezen összegek természetesen szintén csak a többség szinikulturájánaík javát jak, fokozottabb mértékben fizetjük, másrészt pedig az állam jövedelmében nem bírván megfelelő részesedéssel, kultúránk visz- szaferjilődik, a mi ad'ófiíliéreink pedig a többség kulturális színvonalának emelését szolgálják. Hogy például cstaík egy állami költségvetési előirányzat adatait vegyük szemügyre: Az 1924. évi költségvetésből vesszük a következő adatokat: .......................................* . . IK 2J274.152*—* ......................... . M . . Kö 11,308.520— mo t területen) . . * . . Ke 55,839.930— ........... Ki 4,014.856*— . « . , . a . g . a . KÖ 4,300.000— ....... ¥ . Ki 2,784.740— szolgálják. Az összegek jelentőségéről azonban, melyek a magyar kultúrától nemcsak a demokrácia, hanem az atkotmánylevél 132. paragrafusának figyelmen kívül hagyása következtében elvonattak, csak akkor kapunk helyes képet, ha a kultuszminisztériumnak az elmúlt években az iskolaügyre és kultuPABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY m I 9 Úgy érezte magát, mint egy uj ember, aki börtönből szabadult. Utolsó aggodalmait is eldobta, boldogsága forgatagába kívánta vetni magát, Magda olyan volt, mint a csicsergő hajnal. Rózsaszínű ígéret — Az én Gyurikám napok óta szomorú, — simogatta meg a lány György bánatos arcát. — Mi bánt? — Semmi, — mosolygott György, — már semmi. 1 — Nekem ne légy bánatos! — duzzogod Magda, de olyan kedvesen, hogy György erőr sen magához szorította: — Én drága kis menyasszonyom! Úgy határozták, hogy Svájcba mennek át, Lausanneban fognak lakni. Ez nemcsak a György eszméje volt, aki mentői távolabbra igyekezett elvonulni az ismerős világból, hanem az öreg Almáéi Pál szándéka is, aki nagy üzleti tervezgetéseá- ben Györgynek fontos szerepet kivánt juttatni a svájci bankok körül s jónak látta, ha egy megbízható embere rendelkezik bonyolult üzleti útvesztőiben. György szintén hozzákapcsolta a maga jóval kisebb vagyonát az apósáéhoz, ezáltal azt remélte, hogy az üregűm alk egyre kalandosabb terveiben a higgadt ellenőrző szerepét játezbatja. Az/Öreg Almáéi o pillanatban részvényekkel spekulált s nagy kötései voltaik valami mezopotámiai petroloumíf< xrrás papírj álból.. — Ceak hoaezra kell játszani mindég, —1 Irta: SZOMBATHY VIKTOR biztatta Györgyöt, akinek elmondta minden tervét, nem sóikkal az estküvő előtt. Magda roppant boldog menyasszony volt- György egyre inkább felénkült a lány örök- friss kedve mellett s nem sok időbe tellett, míg végkép elhessegette magától Fiibricy Félix emlékét. * Bécsiben esküdtek. Az ötreg Almása ünnepélyesen kikisérte őket a vasúthoz, aztán a Dunántúlra utazott, ahol volt miég egy kis birtoka, aminek szerette személyesen gondját viselni. Magda levelei egyhangúak voltak. De ez az egyhangúság a boldogság állandó hirdetője volt. Minden levelét ezzel kezdte: — „Nagyon boldog vagyok!" 10 Mire az öreg Almás! szakított magának annyi időt., hogy meglátogassa Magdáékat: a lányát mint pompás, igazi asszonyt találta, aki hálásan simult az ura karjához. E pillanatban boldogok voltak mind a hárman. — Mindig ilyen férjről ábrándoztam, — ■mondta mosolygó szemmel Magda. — Ilyen asszonykát óhajtottam magamnak mindig is, •— szólt Flix boldogan. — Helyes! — bólogatott az após. Magda, játszó kedvű, hízelgő kis cica, roppant tudott az ura nyelvén. Nem volt félreértés közöttük, nem vívódtak a. gyötrődés ut- vcBffltőiiíben, az életet Magda természetesnek fogadta a maga adottságában és ha György nem vette észre, rajongó pillantásokkal kísérte az urát. Büszke volt erre a komoly, bátor emberre. György úgy látta, hogy életének hajója biztos révbe került és tudta, hogy nagy szerelmi fel'lángolásában Magda az, akihez, mint végső célhoz elérkezett. Mint két nagyszerű pajtás: György és Magda. Egyelőre visszavonultan éltek: Magda nem volt hajlandó az urát megosztani senki társaságával. — Kisajátítottam magamnak az uraimat 1 — mondta és belecsillogtak a fogaiÁm az öreg Almás! egyre többet járkált ide-oda, mind nyugtalanabb lett. Üzleti vállalkozásai sehogysem úgy sikerültek, mint ahogy tervezte. A mezopotámiai olajmezők egyelőire mint földifurási lehetőségek szuny- nyadíak. s néhány erőss kontremin-roham alapjában ingatta meg ezt az építményt, ami különben is csupán háború utáni tákolmány volt. Most is azért jött, hogy Györggyel pontosabban körvonalazzák azt a módot, amellyel ezt a megingott konjunkitura-palotát újból megszilárdíthatnák. György az utóbbi időben nem igen törődött anyagi ügyekkel, elfoglalta újra szerzett boldogsága s valami állandó, titkos aggódás. Félt, hogy napvilágra kerül egész bűne, amit kettejük boldogsága érdekében követett el. De most, hogy az öreg Almáéi egy kicsit szorongva tárta elé adatait, melyek nem sí-' került ]>énzügyi manővereire vonatkoztak, felébredt benne a tetterős lovag.menteni igyekezett, ami megmenthető. A baj egyelőre nem volt olyan nagy, amilyet sejtettek s némi veszteséggel továbbfolytathatták a spekulációt. Az öreg Almás! azonban a sikeren feliellkesedve Pestre utazott, a magyarok száma 20 százalékra, sőt Ruszin szik óban 20 százaléknál többre növekszik, mert ez utóbbi helyen eddig 17, a zsidók pedig 13 százalékot reprezentálnak. Szüoven- szkó így kétnyelvű országrésszé válna, — írja a lap — ez következményekkel járna a nyelvtörvény végrehajtására, a közigazgatásra stb. Ausztria erőszakkal hozott ilyen rendelkezéseket s mi most önként kövessünk el igazságtalanságot és hálái! amságot ruszin - szikéi testvéreinken a köztársasághoz önként való csatlakozásukért? Mint atyáink örökösei — fejezi be cikkét — nem akarunk harakirit elkövetni önmagunkon. A Ná.rodni Politika fölöslegesen izgul. Szlo- vén-szkón még az eddigi statisztika szerint is túl vagyunk a 20 százalékon, csak a cikkíró nem tud róla. Különben nem ijedezne annyira a kétnyelvű veszedelmétől. Szlovenszkón tehát a. magyarság helyzete kisebbségjogilag az erő- növekedés után sem fog változni. Rnszinszkó- bam pedig meg fogja kapni, meg kell kapnia, a •szlovenszkói magyarság kisebbségi jogi pozícióját. — Azonban nem olyan egészen tiszta elképzelésű dolog ez a nemzetiségi kritérium. A zsidó nemzetiség kérdése ugyan tisztázódott és e tisztázás révén a magyarságból kiszakított- és zsidó nemzetiségnek deklarált magyar zsidók nagy tömegei visszatérhetnek a magyarság kebelébe, de ugyanakkor az anyanyelv és a. társalgási nyelv körüli mesterséges bizonytalanság épp elegendő lehetőséget biztosit arra. hogy- a csehszlovák színezetű intézményekkel és vállalkozásokkal kapcsolatban álló magyar any-a^ nyelvű alkalmazottaknál érvényre juttassák az elvet, hogy nemzetiségük bevallásánál nem az anyamyelv az irányadó, hanem — az érintkezési nyelvük, vagyis az a nvelv amit hivatalból, szolgálati érdekből legjobban kell tudnick. Az államnyelv. Amennyi előnyt jelent tehát a kisebbségre nézve a statisztikai hivatal uj fölfogása, ugyanannyi hátrány lehetőség < is van benne. Minden a végrehajtás becsületességétől függ. rára fordított összkiadásait hasonlítjuk ösz- sz.© ázom alamiz&uasaáimiba menő összegekkel, melyeiket magyar iskolákra fordítottak. Mert egyéb magyar kulitur törekvések ről a kormányzat számbaivehetü mértékben nem vett tudomást A közoktatásügyi minisztérium egész az 1927. évig évenként közoktatásügyre több mint egymilliáird koronát, egyéb kulturális kiadásokra pedig százmillió korona körüli összeget fordított. Az 1929. évi költségvetési előirányzatban . az iskolaügyi kiadások 712 millió 383.000, a kulturális kiadások 115 millió 553.000 koronáival voltak beállítva. Ha meggondoljuk, hogy ezen összegekből a magyarság számarányának megfelelően a hivatalos statisztika szerint 5.5, de a tényleges számaránynak megfelelően' legalább 7 százalék illette volna a magyar iskolaügyet és kultúrát, becsülhetjük csak fel azt a mérhetetlen károsodást, melyet magyar kisebbségünknek az elmúlt évek folyamán el kellett szenvednie ahol kitűnő üzletet ajánlottak neki Négy napig nem tudtak róla. ötödik nap a milánói tőzsdén hirtelen a kontremin kerekedett felül, amelynek hatását megérezte Becs és közvetve a budapesti Szabadság-tér is. Hatodik nap szűkszavú távirat érkezett György címére, amelyben a-z öreg Almás! jelentette hossz-tervéinek bukását. Valami ismeretlen nevű iparvállalat részvényei törték ki a nyakát. És még néhány ezer emberét rajta kívül. György lázasan szedte össze az Almás! vagyon svájci és bécsi maradékait, csakhogy apósán segítsen, a pénz megérkezett Pestre, ámde mind kevés volt ahhoz, hogy a mezopotámiai olajforrást betömhesse. Az öreg Almáéi vagyonával együtt elúszott György pénze is s egy keddi napon György ijedten vette észre, hogy alig tudják megfizetni a kis nyaralás negyedévi bérét a szaporabeszédű francia özvegynek. Magda minderről nem tudott még semmit. György nem akarta vele tudatni a dolgok ko- molynafordulását, ámde néhány nap murva újabb távirat érkezett, amelyben az öreg ,\l- máéi kérte Magdát és Györgyöt, hogy jöjjenek haza, mert igen beteg .A szive nem I‘irta ki az utóbbi hónapok izgalmait. Magda nagyon megijedt. — Mi baja apának? — állott könnyes szemmel György elé, — neked tudnod kell! Az utóbbi napokban úgy titkolóztálGyörgy magához húzta Magdát: Szomorú dolgot' mondok. Tönkrementünk. Az asszony soká nem tudott szótan i «vgy szót sem. Alig hallhatóan mozgott a szájjá: — Tünkre? György bólintott. — Apa ettőzsdéz/te mindenét. Hosszúi fogott bélé. (Folytatjuk < X UMX Xm. üfrOX Ulil ám
