Prágai Magyar Hirlap, 1930. február (9. évfolyam, 26-49 / 2247-2270. szám)

1930-02-09 / 33. (2254.) szám

W90 Jdbmár §, vasárnap.

<PRKGM-A^cAaRH!MW®

KOMMENTÁROK

CSíKÁGÓ REJTELMEI

A legforgalmasabb uceákon néhány ember villámgyorsan gépfegyvert ránt ki a zsebéből és szitává lő két-három automobilt — ez Csikágö.

Hetek óta foglalkoztat ez a város, sajnos, e*ak így távolról, de a lapok bőven táplálják az érdeklődést s nincs nap, hogy valami szörnyűséget ne olvasnánk a íegigazabb amerikai városról. (Mert Newyork nem a legigazibb, közel van Európáihoz és'-a tengerhez, még kikötőváros a specimen valamennyi interoacionális i-smertetöjelévei.) El kell hinni az amerikai filmeket. Komplikáltabb esetek ott sem történnek és Csikágóra úgy kellene jegyeket osztogatni, mint a moziba, ahol rémdrámát játszanak. A csikágói alvilág fölmerül, letűnik, gyilkol, egymást gyilkolja, ágyuparkja van, gép- fegyverosztagai, aknavetői, mérges gázai, tankjai, bírósága, királyai, császárjai, legitim királynői és balkézre maitressei, bankjai, színházai, templomai, adminisztrációi és iskolaügye, —• mi ez, ha nem a pokol expoziturája ezen a világon, jól megszervezett alvilág, ko- miszabb, mint a Danté-é és nyilván hozzáférhetőbb. Európai szemmel egyenesen megoldhatatlan a probléma és bizonyára akadnak mi- nálunk ateisták, akik épp oly kereken tagadják e csikágói alvilág létezését, mint ama másikét, amelyről az evangélium szól.

Pedig létezik és rabol. Milliárdokat rabol. Dúsgazdag. Palotái vannak. Eszembe jut a híres anektóta, melyben két talmudista ül és gondolkodik, miután az egyik föltette a kérdést: „honnét van a gójoknak az a rengeteg pénze, amit mi keresünk rajtuk?" Honnét van Csikágónak az a rengeteg pénze, amit az alvilág keres rajta? Van, van s nem csoda, ha van, mert a legújabb jelentések szerint a világváros anyagi nehézségekbe került, miután az elmúlt években jcétszázkilencvenmillió dollár tűnt el a kezén. Kétszázkilencvenmsílió dollár az csak- j nem tizmilliárd korona, szép összeg, amit Wil- j Ham Thompson főpolgármestCTsége alatt elköl- j töttek. A felét ellopták ás a hivatalnokokat j nem fizették. Mire a hivatalnokok, élükön aj derék detektivtestülettel, egy emelettel leje'bb j szálltak és beálltak kombattáns tagoknak az { alvilágba. Mire hallatlan összegeket zsaroltak! ki a város kereskedőitől, akik tönkrementek, « mit volt mit tenniök a jámbor kereskedőknek, elmentek alkoholcsempészeknek, ami jobban jövedelmező üzletnek bizonyult és biztosabb bázisokon állt, mint az örök zsarolásnak kitett felvilági kereskedelem. Mire a vevők oly drágán és oly nehezen kapták az árut, hogy buba na tűk bán szintén beszegődtek az alvilág istenségeihez. Mire azok, akik netalán megmaradtak — bírák, papok, ügyvédek, iparosok, katonák —, kénytelen-kelletlen üzleti összeköttetésbe léptek az alvilággal, hogy nyomorult életüket csendesen leélhessék. Szép társaság. Csakhamar a kínálat nagyobb lett alvilágban, mint a kereslet, s megkezdődött az alvilág differenciálódása, alvilágok keletkeztek, konkur- rencia az alvilágosult emberek között g egyéb hijján, a gazdag poklok egymással kezdtek hadakozni. Nemzetek, pártok keletkeztek s most Gsikágó történelmének azon stádiumánál tartunk. amikor az alvilágban nagyban dúl & világháború. , •

Autók cikáznak át a városon, megállnak valahol, falhoz állítanak hét embert, és legépfegy- verezik őket. Azután mozifölvéteit készítenek a vesztőhelyről. Másnap egy kétemeletes palotát röpítenek levegőbe, harmadnap öt egyemeletest, negyednap kirabolnak hat bankot, ötőd- hap meggyilkolják a népszerű kasszafurót, akit a gyerekek a felhőkarcolókban „old knak- ker“-nek becéznek, hatodnap délután az egyik kerületet kiüritik, mert két alvilág három óra hosszat csatázni fog a főtéren, hetednap —- vasárnap — ünnepi harc van a repülőtéren a Tepülő bootleggerek és a prohibiciós rendőrség között, mely utóbbi megmaradt a „társadalmi rend" szolgálatában, tekintve, hogy tagjait fölmentették a morál szabályai alól: ölhetnek, rabolhatnak, lophatnak, csak éppen inniok nem szabad,

S így folynak csendese® Gsikágó békés napjai. Á dolog nem tréfa. Bankroff filmjei Csiká- gó szörnyűségeiről nem mesék, hanem történelmi adatok, úgy, ahogy vannak, gépfegyver- csatáikkal és roraantieizmnsukkal együtt. Breóht és Weil „Három garas© s operája" — az az opera különben, amely az elmúlt szezonban a legközelebb férkőzött az európai emberek leikéhez, mert fején találta a szöget és természetes volt — nem költészet, hanem a csikágói valóság kedélyes és szellemes apothoózisa. C-sikágóban mindaz lehetséges, ami történik, éppúgy, mint Oroszországban is minden meg- va'fésulhat, ami elképzelhető, mert Amerika is, Oroszország is, külön világ s európai fejjel nem értünk gondolkozásmódjához. Csikágóban valószínűtlen magasságokat ért el a modern ka- ' pitalizmus és megbontása most bévülröl történik, önmaga által, az alvilággal: a gigantikus gazdasági szervezet megbontása a gigan+ifcus alvilági szervezet által.

Gsikágó, ez a világváros, amely nem létezett, amikor nagyapám született, útban van althoz, hogy mesevárossá változzék, valószínűtlenné és istenkáromlóvá, mint amily való- [ : •színűtlen volt útja mostanáig, istenkáromló. ■ értelmet hazudtoló és természetet kisemmiző 1 fejlődése, istenkáromló gigantikusa ága és föl- : fuval kodása. FULGOR.

Kfinyvrazziákat rendeltek el a mmwt közkönyvtárakra

Hajsza az 1918. illán megjelent magyar kinyvek után

Szlovenszkó, február 8. (Skját tudósitónktól.) Az államfordulatot követő hónapokban a magyar könyvnek kitelt a becsülete. Ekkor törté'nt, hogy a magyar olvasóköröket, kaszinókat bezárták, elfoglalták, a könyveket pedig kiszórták. A magyar népkönyvtárak ekkor semmisültek meg és

emlékezünk egy magyar főgimnázium sokezer könyvből álló tanári könyvtárára, me-* lyet a szó szoros értelmében az ucca sarába tiportak.

A német könyvekkel is. körüli elé. i történt, de itt mégis kisebb volt a veszteség, mert kevesebb volt a német könyv. Hogy ez a roham j a magyar kultúra ellen nem jó reklám a na- í ci ónállót a forradalomnak, ezt talán még az i úgynevezett komolyabb elemek sem vették a-k-! kor fontolóra.

Azután megjelent a teljhatalmú miniszté- i riumnak hírhedt rendelet©. amely elzárta, a magyar könyv elől a határsoromT>ókat és ezzel a magyar kultúra egységét akarta hatalmi ■szóval megszüntetni. Az 1918 után megjelent magyar könyveket száműzték az összes ma^- gyarnyelvti újságokkal és tudományos folyóiratokkal együtt, A könyvbehozatalt kérni kellett é« fordítást kellett mellékelni belőlük. Ez természetesen megölte a magyar könyvek forgalmát. Azóta tettek néhány úgynevezett engedményt a magyar kormányt támadó baloldali és szociáldemokrata lapokra és folyóiratokra és néhány magyar könyvre, a nagy tilalom azonban mai napig is fönnáll.

Mintha hiába lett volna a szellemi együttműködésnek világmozgalma és Rockefellernek fejedelmi alapítványa, a Genfben székelő világszövetség a szellemi együttműködés védelmére. Hágában már Likvidálták a háború pénzügyi maradványait is és derengeni kezdett előttünk egy kis megértőbb világnak hajnala. Ez a remény azonban, hamarosan hiúnak bizonyult.

Most jelent meg egy rendelkezés a közigazgatási hatóságok részére, amely könytár- razziát rendel el az 1918 után megjelent magyar könyvekre, melyeket a községi könyvtárakban kimutatásba kell foglalni és a köz- igazgatási hatósághoz benyújtani.

Ezt a „liberális" intézkedést a köztársaság elnökének nyolcvanadik születésnapja előtt nekünk külön is értékelni kell, mert ez a magyar könyvek rendőri ellenőrzését j jelenti,

de egyúttal a magyar kultúrának policiáfis kezelésére jelemző. Nem tudjuk, hogy Romániában gyakorolják-e a rendőri cenzúrát, de azt hisszük, hogy ott nincsen tilalom & magyar könyvre és a magyar kultúrára, mint minálunk, Csehszlovákiában, Európa közepén, ahol a kisebbségek állítólag sokkal többet kapnak, mint amennyi őket megilleti...

I Nedves imímk szárazzá tétele i

„áramló levegő" módszerével•

Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál: I

Schulz gőztégíagyárak r. t, speciális osztálya, Bratisiava, Lorenztorgasse 6. I

Kassa betartása és virasfegesztésl tervei tiwrrtlwlil Sin szeBfw taawáa

kritikájában

Grossdtmid Géza reálisad és szolidabb alapokra kfvánia fektetni Keletszíovenszkú fővárosáéit egész gazdálkodását

Kassa, február 8.

(Kassád 8B»rkeszrtőségünktől.) Kassa város 1900. évi költségvetésének táirgya- lása alkalmával Grosschmid Géza dr. szenátor szólal fel az országos keresztény szocialista pórt nevében 6? a legnagyobb figyelem közepette fektette le nagyvonalú beszédében a várospolitika leendő uitjai! Régen nem hallott a kassai városháza nagyterme ilyen széles skálájú és a követendő várospolitikának a város gazdasági helyzetéiről ily erős megvilágítású fejtegetést, amelyet bár kivonatol va, de sok általános vonatkozású és értékű tartalma folytán főbb részeiben ifit közlünk:

A mai összetételű képviselőtestület 1928 április 2-án tartott első ülésén — kezdi beszédét Grossöbmid szenátor — elsőrendű teendőnek jeleztem a város pénzügyi egyensúlyának hely reá Hibását. Habár ez teljes mértékben nem is következett be, mégis @1 kell ismerni, hogy a képviselőtestület, a tanács és a város vezető tisztviselői e cél éredkében sokat tettek, amiért készséggel fejezem ki a város vezetőségével szemben pártom elismerését.

Ez azonban nem jelent többet, minthogy

a város vezetőségében megvan a jé szándék a város gazdasági helyzetének konszolidálására, de minden nem történt meg, aminek meg kellett történnie.

így utalok az 1928. évi költségvetés tárgyalása alkailmával tetfxaaon előterjesztésemre, amellyel felhívtam a város vezetőségének figyelmét arra a nagyfonlosságu kérdésre, hogy az 1927. évi zárszámadás adatai és az állami adóihivatal kimutatása szerint a pót- akiőihátnalék ezen időpontban 21.5 millió koronát tett ki, amelyből az állami adóhivatal csak előlegeket adott ki. Értesülésem szerint a helyzet csak annyiban változott, hogy erre a póladóhátralékra mintegy 2 millió korona előleget utaltak ki és ezzel a számlatartozá- sotoatt jórészben ki is egyenlítették, miáltal a városi gazdálkodás nyugodtabb és normáik sabb mederbe terelődött, ámde a havi részlet kiutalásokból a korábbi előlegeket az állami adóhivatal levonásba hozza és igy a régi pót- adóhátralék kérdése elintézést egyáltalán nem nyert. Jelentést sem tett a város vezetősége arról, hogy ezen régi, valamint a folya- ' inatos pótarlókból a befolyt adók mily százaléka utaltatott át a városihoz, továbbá arról sem, hogy gyakorolja-© a város úgy, mint 1 például a kereskedelmi és iparkamarák, a

néki járó rész megállapítása és kiutalása • te kintetében megillető ellenőrzési jogát?

Á városi jegyzői hivatal költségeihez a város 800.000 koronát irányoz elő, amely őszszeg túlnyomó része oly tisztviselők és alkar ' mázolták szolgálati járandósága, akik tisztán államivá tett közigazgatás] teendők elvégző- j sére alkalmaztatnak. Nem térek ki arra, hogy | a jegyzői hivatal intézménye a város haté- j sági jellegét megszüntette,

sem arra, hogy másrészt politikai ellenőrzés szempontjából ez az intézmény fölösleges, mert hisz a város élén úgyis a kormány által kinevezett bizalmi emiber, a polgármester áll, mindössze csak arra akairok rámutatni, hogy

©zen, a törvény értelmében is átmeneti jellegű intézmény fenntartását az államnak kellene viselnie, nem pedig a városnak, I

A jegyzői hivatal személyzete oly nagy, hogy a tisztviselői kar túlnyomó része nem tekinthető már a törvény szerint a város által fizetendő segédszemélyzetnek és e horribilis tehernek viselése ellen a költségvetés tárgyalása alkalmával kötelességemnek tartom tiltakozásomat bejelenteni, annál is inkább, mert a város költségvetése azt bizonyltja, hogy a képviselőtestület és tanács abban éli ki a hatáskörét, hogy a mindennapi megélhetéshez szükséges összegeket igyekszik előteremteni. Arra kell törekednünk, hogy az országos kormány a költségeket méltányosabban ossza fel.

A várospoiit Urában dacára annak, hogy a

jelenlegi törvények rendelkezése szerint a képviselőtestület a pártok exponenseiből tevődik össze,

nem a pártérdek, de a város, szabadjon hozzátennem, hogy nekünk, szülővárosunknak érdeke irányadó és mindakét nézőpontból az a legfontosabb, lngv a modern várospolitika folytatásához és az ez zel kapcsolatos szociálpolitikai intézmények létesítéséhez szükséges összegek előteremtésében van elég körültekintés és a város lakosságjának életviszonyaihoz simuló belátás.

E szempontokból az a fontos, hogy ;n jövedelmek fokozására minden lépést megtettek-© hogy gondoskodtak-e a megfe- ; lelő fedezetről, hogy a kiadások elodázha- i lattanul szükségesek-e és ha igen, a vá- i ros pénzügyi helyzetére való tekintettel 1 mily sorrendben valósi tar dók meg « terv- : be vett beruházások, i

i E kérdéseikre az idén előterjesztett költaégvo- | tés előirány/;; I nőm ad kielégítő választ, így nem kielégítő a városi közmüvek *>- l védelméből való részesedé? elóirányzaita, 1,350.000 koronát juttat a városnak, bár, gondos tartalékolás esetén is a váróé joggal nagyobb összeget várhat ez intézményektől, Ugyanez áll a város erdő- és mezőgazdaság~ hozadékára is. Különösen : feltűnő a városi épületek jövedelmének

alacsony volta és legfeltűnőbb az alacsony házbérjövedelem a kaszárnyáknál, amely ennek ellenére sem íolyiik be, miután a katonai kincstár a javítások eszközlésén® visszatartja a bérösszegek nagy részét.

A városi jövedelmek emelése mellett keresnünk kell azokat a módszereket, amelyekkel a kiadások apaszthatok. A költségvetés legnagyobb tétele a személyi kiadások,

amelyhez azonban méltányossággal kell hoz zányulná. Oly nagy a személyi kiadások 'tétele, hogy e téren valamit kell tenni, így az első lépés az lehetne, hogy a srisztematizálás keresztülvitele meífeísfc meglevő állások meghatározott időn belül ne szaporittassanak és az elhalálozás, le mondás vagy esetleg elmozdítás utján megüresedő helyek egy bizonyos időn bőiül a© | töltessenek be, hacsak az ügymenet zavar- i talansága feltétlenül nem kívánja a pótlást. Az okszerű gazdálkodás elgondolása alapján rá kell mutatnom arra, hogy az alapítványokból és alapokból felvett kölcsönök tör- lesztéses kölcsönökké volnának átataki tan- dók, különösen azért, mert ezeknek mindenkor folyósítható betétként bel! az alapítók intenciója szerint rendelkezésére állami.

A modern kor fejlődő igényei: a népnevelés, a közegészségügy, a közlekedés és szociális gondolkodás terén uj ée nagy feladatokat rónak a községi háztartásra, melyek élői kitérnünk nem lehet. Az erre vonatkozó kivár natos célokat megvalósítani a rendszerialti bevételből nem lehet s az e téren megnövekedőit szükséglet csak a jövő generációkat áss megterhelő törlesztése? kölcsönök utján elégíthető iki. E feladatok megoldásánál különösen

oda kell törekednie a város vezetőségének, hogy ezen nem pusztán helyiérdekű ügyek költségeinek fedezésére szükséges és törvényszerű támogatást a tartomány és az állam minél magasabb mértékben biztosítsa. Kassa város iskolája, kórháza, úthálózata, stb. azt lehet mondani: háromnegyed részben nem a városi törzsink osság, hanem a várost körülvevő nagy kiterjedésű vidék- nek érdekeit szolgálja,

tehát a legszívósabb kitartással kell a legmagasabb támogatást igényelni, mert éppen Kassa városa egyike azoknak a városoknak, melyek & közigazgatás és egyéb intézmények centralizációjával kereskedelmében és iparában és polgárainak teherbíró képességeiben a legtöbbet veszített.

Nem abban rejlik a várospolitika nagyvonalúsága, hogy minél magasabb összegű, kölcsönök megszerzésével, minél ragvo- | góbb külsejű középületeket emeljünk, hanem hogy az intézményeket az azokban j egyformán érdekeltekkel karöltve és nem ) pusztán a város terhére tudjuk létrehozás és ©mellett fenn is tudjuk tartani.

A városi vagyon mérlege még mindig elég kedvező ahhoz, hogy kölcsönöket lehessen, szerezni, azonban a kölcsönpénznek nem az a rendeltetése, hogy

minél gyorsabb tempóban, minél több és feltétlen uj épületet emeljünk, amikor a meglevők felhasználásával is elérhetjük a eéli

Például említem, hogy a város északi részén szándékolt uj isíkola nern létesithető-e a Múzeum háta mögött levő modem iskola kibővítésévé]? A milliókba .kerülő uj szocális ház létesítése, az összes szociális intézmények legkitűnőbb elhelyezése, nem a legcélszerűbben és a legolcsóbban volna-e akiként niegva- lólitlhatő, ha a jelenlegi városházában helyeznék el valamennyit, a központi városháza pedig vísszahelyeztetuék a város szí vébe, a most bizonyára előnyös feltételek mellett megszerezhető volt vármegyei székházba, ahol kis épitkezéspótlással a vele tő-szomszédos és a város tulajdonát képező Fekeíesas épületben, úgy a városi hivatalok, minit a jegyzői hivatal megfelelő elhelyezést nyerhetnének és a közgyűlési terem kérdése is meg volna oldva? Egész tömegét lehetne az ilyen elgondolással felsorakoztatná a takarékosság módjainak, ahelyett, hogy drága épitkezésekkel terheljük mega városgazdasági helyzetét. Előttünk állá nemcsak nálunk, d© a külföldön i? sok városnak szomorú példája, amelyeket a körűitek intés hiányéival végzett befektetések válságba sodortak.

A szakszerű körültekintéssel végzett átalakítás ok sokszor megfelelőbbek és fél összegébe kerülnek az aj intézményeknek, illetve épületeknek.

Megengedem, hogy mindaz, aimdlt előadtam, nem ragyogó perspektiváju, nem egy nagy- arányu fejlődés igéretföklje, d© jószáiviéku törekvés a városi gazdálkodás konszolidálására és ennek a ma igényeivel való összeegyeztetésére az indítvánjaim fenntartása mellett a költ?égelőirányzatot a tárgyalás alapjául elfogadóim.

9