Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-09 / 6. (2227.) szám

n^N) 1L, Mai ufiaianli t* évi. 6, (2227) szám . Csütörtök Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesziö: politikai napilapja Felelőt szerkesztő. DZURANY! LÁSZLÓ FORGACfi GÉZA Szerkesztőség: Prága ü., Panská ulice 12, II. emelet Telefon : 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská u! 12/111. — Te­lefon; 34184. -Sürgönyeim? Hírlap, Praha A népszámlálás éve ENGLIS PÉNZÜGYMINISZTER EXPOZÉJA A KÉPVISELÖHAZEAN (s:p) Prága, január 8. Ma vált ismeretessé, hagy a csehszlovák Statisztikai Hivatal 1930 májusában kezdi meg a deoenniiuimi rendes és általános nép- számlálást, egyelőre csupán a mezőgazdasá­gi és ipari üzemek össze .számlálásával, mig a politikai és etnográfiai számlálást kellő előkészítés után novemberben és december­ben bonyolítják le. Ezzel, a szlovenszkói és nuszinszkói ma­gyarság nemzeti és politikai aktivitásának eaévi programja adtva van: 1930 a népszám­lálás éve. A nemzeti erőt, a személyes agili­tást, a társadalmi intézmények propagandá­ját, az ékesszólást és a jó tollat, az önérzetet, a bátorságot és a tisztességet koncentrálni kell, hogy a kisebbség mindenegyes tagja megtegye kötelességét és tudatosan magyar­nak vallja magát. A népszámlálás a kisebbség életében száz- íaorfca fontosabb esemény, mint bármily parlamenti választás, mert mig az utóbbi puszta demonstráció, addig az előbbi az ér­vek összegyűjtése, a jogalap megteremtése, mintegy hitvallás amellett, hogy a kisebbsé­gi nemzet van, termi akar és életei követel. Ha a választásokra gonddal és energiáival készülni beli, száasaocros gcrötkdal és százszo­ros energiával beil előkészíteni a népszám­lálást, amitől mindaz függ, amiért a kisebb­ség politikai, kulturális és gazdasági téren harcol. Ismeretes, hogy a modem államok meg­egyezése alapján a föld valamennyi civili­zált országában tizéveukint summásan és különféle szempont szerint összeszámlálják a lakosságot, vagyonát, intézményeit, kultu­szait s nemzetiség, vallás, foglalkozás, kor, nem és száz más beosztási alap szerint cso­portosítják a népet, hogy az országos admi­nisztráció minél tisztább képet nyerjen a gondjaira bízott töm égről. A nagy sereg­szemléből az állatok, a tárgyak, az emberi munka szüleményei vagy rombolásai sem maradnak ki, s az a tudomány, mely a kü­lönféle összeszámolásokkal foglalkozik: a statisztika tudománya, egyike a modern kor legfontosabb és legtökéletesebb praktikus tudományainak. Az állami rend és az állami adminisztrá­ció elképzelhetetlen nélküle. Nemcsak a belu föld, hanem a külföld is belőle ismeri meg az egyes nemzetek számbeli és gazdásági erejét Az utóbbi évtizedek valamennyi ál- lamtudománya, elsősorban a szociológia, be­lőle meríti érveit és belőle von praktikus következményeket Wilson a statisztikára építette tizennégy pontját, a békeszerződé­sek szomorú emlékű tárgyalásain a statiszti­ka — hányszor a hamis statisztika! — ját­szotta a döntő szerepet. Miként a logikában az alaptörvény az, hegy minden dolog önma­gával azonos, úgy alaptörvény, „cause finá­lé" és sarkalatos érv a politikában, az embe­ri jogok és javak elosztásánál, a demokrácia elvében a statisztikai adat, amely a világ épületének egy-egy támasztó pillére és meg­cáfolhatatlan tétele. A statisztika ellen nincs apelláta, a statisztika a jog és az igazság, a statisztika nevében mindent követelni tehet, vagy forradalmakat szítani és a statisztika adatai előtt /mindenki meghajtja tejét, meri érzi, hogy mindenható. A kisebbség egyetlen fegyvere és érve a statisztika, inkább, mint bárki másé. A cseh­szlovák köztársaság első népszámlálásainak idején, 1919-ben és 1921-ben, a bábom ijedt­vége, a kisebbség dezorganizáltsága és a kü­lönböző oldalról jött nyomás még oly nagy Aktív a költségvetés, de a tartományok részére uj százmilliós fedezetet kér a pénzügyminiszter A régi nyugdíjasok reményeit ismét eltemették néhány esztendőre — Engiís pénzügyminiszter sokalla m iskolákat — Prága, január 8. A képviselőház ma tar-1 tolta újév utáni első ülését, amelyen a kor­mány benyújtotta az ezóvi költségvetési elő­irányzatot és Englis pénzügyminiszter en­nek kapcsán elmondta expozéját. Az ülést Malypetr elnök délután félmégy- kor nyitotta meg. Az érdeklődés nem volt tulmagy, a kormánypárti törvényhozók .közül sokan hiányoztak. Napirend előtt szólásra jelentkezett Englis pénzügyminiszter, aki egyórás expozéban fejtette ki pénzügyi pro­gramját. Englis expozéja — Miután abban az időben, amikor a nem­zetgyűlésnek le kellett volna tárgyalnia a költségvetést — mondotta Englis — válasz­tások voltak s utána á kormány megalakítá­sa körüli tárgyalások következtek, az 1930. évre szóló költségvetési előirányzatot elkés­ve nyújtjuk be s szükség volt költségvetési provizóriumra, hogy" az állami háztartásban zavar ne álljon elő. — A költségvetésben elsősorban az állami háztartás kiadásainak terjedelme érdekel, mert hiszen ezek a kiadások a nemzetgazda­ság 'tulajdonképpeni megterhelését repre­zentálják. Ezzel szemben az állami üzemek kiadásai senkit sem terhelnek. A kiadások nagyjában ugyanazokat az összegeket repre­zentálják, amint 1929-ben, vagyis az állam- kincstár vezetősége öt év óta a kiadások sta­bilizálásának elvéhez ragaszkodik. Az állami adminisztrációra költött kiadá­sok összege a mi viszonyainkhoz képest aránylag tűim aga s. Ha azonban a pénzügyi problémákat m>eg- oldjjuk és rendezzük az adókérdésekieft is, akkor majd az állami kiadások a nemzet- gazdaság érdekeinek veszélyeztetése nélkül növekedhetnek egy-két százalékkal. Ha vi­szont most nem engedjük a kiadások növelé­sét, ezzel tartalékalapokhoz jutunk és lehe­tőivé tesszük azt, hogy az államvasutak for­galmi adójának felét a vasúti üzem saját be­ruházásaira használhatja fel. Ugyanígy volt, hogy a magyarság bizonyos haudicap- peü vett részt bennük s így jött léire az az eredmény, amely negyedmillióval keve­sebbre teszi a szlovenszkói magyarság szá­mú:, nrint amennyi tényleg van. A hétszáz- ötvenezres magyarság érvét az egymilliós magyarság érve helyett gyakran ki játszot­ták ellenünk — de az idei népszámláláskor végire elérkezett az idő, hogy minden erőn­ket megfeszítve korrigáljuk a régi hibákat. Reméljük, a nyomás most nem lesz akkora, mint 1919-lben és 1921-ben volt s ha mégis, módot találunk rá, hogy a visszaéléseket le­leplezzük. A szervezkedést éppen ezért kellő időben kell megkezdeni. A magyarság árgus sze­meikkel vigyázni fog arra, hogy a népszáim­lehetővé tesszük azt is, hogy a bányák és állami fürdők tiszta nyereségüket teljes egészében üzemi invesztációra fordítsák. A jövőben még súlyos feladatok várnáik az államkincstárra. így elsősorban számítani kell a régi nyugdíja­sok problémájára, továbbá a békeszerző­désekből eredő kötelezettségek törleszté­sére, melyeket nem lehet takarékoskodás­sal fedezni, hanem szükséges lesz a kiadá­sokat növelni. Feltétlenül szükséges az önkormányzati tes­tületek pénzgazdálkodását . szabályozni. Hi­szen a kiadások az államtól lefelé az utolsó községig egy ‘ egységes összefüggő egészet képeznek s egységesen terhelik a nemzet­gazdaságot. Az önkormányzati testületek azonban nehéz helyzetük dacára nem igye­keznek stabilizálni kiadásaikat, mint ezt az állam teszi már öt év óta, holott ez az ön- kormányzati testületeknél is feltétlenül szükséges, ha nem akarják, hogy egyre nö­vekvő pénzügyi krízisükből állami pénzügyi válság fejlődjön ki. Takarékoskodni 1 Takarékoskodni! A miniszter ezután az adók leszállításának kérdésével foglalkozik. Elismeri, hogy a fö­lösleges kiadások a szociális tekintetben legszerényebb sorban lévő adófizetőket sújtja a legjobban. Ha ezeken segíteni aka­runk, *— úgymond — elsősorban is racioná­lis alapokra kell helyeznünk az államház­tartást és ki kell küszöbölnünk minden olyan kiadást, amely ilyen kárt okoz. Min­den felesleges hivatal, minden felesleges is­kola, a közpénzek minden felesleges tékoz­lása a legszegényebb adófizetők zsebéből veszi ki az utolsó fillért, megállítja a gazda­sági gépezetet, mert a felesleges helyre köl­tött: kiadás hasznossága kisebb, mint az adó­teher okozta kár. Ami a régi nyugdíjasokat illeti, ezek ne száiriitsanak az állam takaró kos- [ kodásával megtakarított összegekre. mindenütt ott lesz, mindent ellenőriz, biz­tatni fog, föllbáíoritja nemzet testvéreit és egyetlen csalafintaság sem fogja váratlanul érni. Az egész 'évet arra használja föl, hogy imegkováosolja a kisebbség erős és áttörhe- íetlen falanxát, mintegy kiképezze önmagát a népszámlálásra és erős szívvel vonuljon a küzdelembe, melytől léte függ s újabb tíz évire megdönthetetlen érveket meríthet. Látod fogjuk, mennyien vagyunk és látni fogja az egész világ. Látni fogjuk, hogy mink van .— és még jobban azt, amink nincsen. 8 a hiányok adatai szebben fognak beszélni minden másnál, mert alkalmasak lesznek arra, hogy ráirányítsák a világ figyelmét ki­sebbségi sorsunk határtalan nyomorúságára. A régi. nyugdíjasok nyugdijának kérdéséit nem lehet egyszerre rendezni, hanem csak fokozatosan néhány éven át, A központi hivatalokban is ökonomikusán kell rendezni a tisztviselőkor dóst. Vonatko­zik ez különösen a pénzügyminisztériumra, amely tiszftviseilőhlányban szenved. Ez meg­bosszulja magát, mert szervei az adóügye­ket nem tudják kellő időre elintézni. Englishek $®k az iskola Az iskolaügyek teljes hipertrofiájátől szenvedünk. Az állami középiskoláik számát alapjában redukálni kellene. A középiskolát végzettek veszélyes felesle­get jelentenek. Ezzel a képzettséggel az em­bereknek már magasabb társadalmi igé­nyeik vannak és ha igényeik kielégítésre nem találnak, veszedelmes elemmé válnak. A középiskolák első évfolyamai túl vannak zsúfolva. Túlsók az iskola s az iskolák rosz- szul vannak berendezve. Tiz év óta az isko- laügyben semmiféle reform nem volt, kivénre azt, hogy uj iskolákat állítottunk egészen tervszerük ; lenül. A cseh kisebbségi iskola ügy terén — úgy­mond — sokkal többet lehetett volna elérni, ha inkább a szükségletre ügyeltek volna, mintsem az építkezésben való fényűzésre. Nem javult az addmerdl A költségvetés aktív. A köztársaság fenn­állása után ez már a hatodik aktív költség­vetés. Ezzel tehát bebizonyítottuk, h-ogy a költségvetés stabilis és az államháztartásban teljesen szilárd a* egyensúly. Az adóreform életbeléptetése óta azt tapasz­taltjuk, hogy az úgynevezett adóamnesztia sem javította eg az adómorált, hanem ellenkezőleg még megróni otta, de bi­zonyságot nyertünk afelől is, hogy az állam- kincstár még mindig nem tudja rászoktatni az adófizetőket a .becsületes adóbevallásra. Az adófizetők joggal elégedetlenek, de nem. a magas adótételek miatt, hanem azért, meri fizetési .meghagyásaikat nem kapják idejé­ben kézihez. Ami ezer a téren is rendet te­remtünk. Uj fedezetek kellessek A miniszter ezután felsorolja a legfonto­sabb pénzügyi problémákat. A járási és köz­ségi kiegyenlítési alap százmillió korona ősz szegben nem elegendő, miért is a tartományi költségvetések sem hozhatók egyensúlyba. Hogy az önkormányzati testületek iköltségve- téseinek hiányait fedezni lehessen, szükséges, hogy a nemzetgyűlés a leggyor­sabban fedezetet találjon, A második fontos probléma a. tanítók frzeté se. Az áillamk'incstár saját tartalékából 800 látáskor ne kurtítsák meg; szervezeteivel

Next

/
Thumbnails
Contents