Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-08 / 5. (2226.) szám

W80 Január 8, roetrda. 'PJUfCM-MAGtAR-HTRIiAP KOMMENTÁROK AZ ESKÜVŐ Boldog nyugat! Amikor Hágában éíot-balál­problémákról van ózó, úgy tud örülni egy ki­rályi esküvőnek, mint a gyerek, aki ólomka­tonákat kapott. Reggel elém teszik az európai lapokat e ne­ki gyű rikőzőm, hogy átolvassam a hágai kom­mentárokat. Sehol sincsenek. A Matin első ol­dalán jó néhány hasábnyi terjedelemben a bel­ga királyleány kelengyéjével foglalkozik s többek között loirja és ábrákkal illusztrálja a menyasszonyi fátylat, moly a brüsszeli o&ipke- ♦verés remekműve és milliókat ér. A Journal fölsorolja valamennyi ajándékot: Doumorguét, a négyezáztizonöt darabból állé sóvresi piinp- renelle porcéilánkészletet, Páris városáét, a brilliáns nyakéket, Rómáét, az olasz városo­két, a külföldét, az amerikaiakat és a gyarma­tokét. Más lapok a nyolc világoskék szalon­kocsiból álló vonat utjával foglalkoznak, a né­met újságok a tervezett anarchista merényle­tet boncolgatják, az angolok elmondják, hogy tizenkilencmállió villanykörte fog égni az Örök Városban szerdán, a nagy kivilágítás napján és a Times és a Temps — természetesen — az esemény jelentőségével foglalkoznak. Az olasz lapokról kár beszélni Négy-Öt lepedőddel ter­jedelemben írnak Umbertóról és Mária José- TŐ1, miközben a Corriere della Sera igy kezdi a történelmi visszaemlékezéseket tartalmazó cikkét (ez tény, tessék utánanézni): —- Már a régi latinok különleges rokon- szenvvel viseltettek a belgák iránt. Ehhez hasonló pompájú királyi esküvőre a legöregebb ember sem emlékszik. A belga— svéd és a norvég—svéd esküvők fénye hideg és dem óikra tik us északi fény volt, most dél ünnepel s az olasz nép, mely legújabban ki sem tud kerülni az ünnepek szériájából. Leg­először a fasizmus megalapításának tízéves év­fordulóját ülte meg, utána napokra föl korbá­csolta az ünneplő kedélyeket az olasz királyi pár vatikáni látogatása, majd XI. Pius arany­miséje és első kikoosikázása jelentett szenzá­ciót s most mindent betetőz Umberto trónörö­kös és Maria Jósé belga királyleány esküvője. Reklámról kellő időben gondoskodtak: Páris- ban három országra szétterjedő anarchista ösz- •szeesküvést fedeztek föL, melynek tagjai állí­tólag föl akarták robbantani a belga királyi vonatot s mindenesetre elég volt ahhoz, hogy a világ figyelmét a római ünnep felé terelje. Mi változott? A háboruelőtti és multszázadi Tagyogó királyi lagzik obiigát anarchistái sem hiányoznak. A lelkesedés megvan, az érdeklő­dés megvan, a pompa megvan. Mintha az ural­kodóházak a római esküvővel akarnák de­monstrálni, hogy léteznek és létezni fognak. Mi változott? A tömeg őrjöng, valamennyi ál­lamfő ajándékot küld, egynéhány személyeocn megjelenik ... Valami mégis változott e személyes megje­lenések körül. Az olasz és a belga királyi pá­ron kivül csak egy aktív király és mindössze öt-hat aktív herceg jelent meg, a fejedelmi ki­séret többi tagja — hogy úgy mondjuk — nyugdíjban van. A legrégibb megjelent nyug­díjasok a Bourbon-hercegek, a francia trón örök várományosai, élükön Guise hercegével, a trónkövetelővel. Békebeli exkirály Manuel is, a portugál, aki ugyancsak megjelent most Rómában. A háború áldozata a rengeteg gö­rög, orosz, pármai, kóburgi, német, török, montenegrói és habsburgi exfőhorceg és exki­rály, mig az egyetlen — és silány — plusz a hercegek sorában egy albán királyi herceg, aki Zogu képviseletében jelent meg. A pompát ez nem kisebbíti, a nász jelentő­ségét sem. Azt mondják, a házasság szerelmi,, de ha szerelmi is, szerencsés, s Mussolini jobb arát nem kívánhatott volna, mint a belga Al­bert leányát. A francia—olasz ellentét súlyos tehertétele a duce külpolitikájának s jó tudni, hogy Franciaország örök szövetségesét, Bel­giumot, e házassággal sikerült bizonyos fokig az olasz érdekeknek megnyerni. Nyilvánvaló, ha a jövőben bármilyen differencia támad Róma és Páris között, a brüsszeli apó^ kor­mánya laübaveti tekintélyét leánya uj nemze­tének érdekében, vagy ha nem is teszi, sem­leges marad, ami ugyancsak nyereség, mert Franciaország Belgium nélkül béna és nem ütőképes. Az örömre egyszóval minden ok megvan. Siker a Vatikán meleg érdeklődése k* — Gasparri nem akar addig nyugalomba- vonulni, amíg össze nem adja az uj párt — s a pápa kijelentette, hogy Umberto és Maria Jósé házassága az utóbbi évtizedek legkato- likusabb királyi házassága, amiben minden ; hívőnek őszinte öröme telik. Róma teljes egyensúlyban ujjong, s a pápaság most vesz először részt Italia Unita királyának családi ünnepén. A duce? A rossz nyelvek azt mondják, ő az egyetlen, aki duzzog. Umberto népszerűsége 1 néhány pillanatra elhomályositotta az ő nap­jának fényét, holott éppen Umberto az, akit Mussolini nem szeret a premier plan-on látni. Közöttük régi ellentét kísért. A trónörökös ■ energikus és ambícióval telt fiatalember, aki nem sziveden tapasztalja, hogy apja, a csendes 1 tudós, szó nélkül átengedi a reprezentálást és a népszerűséget a miniszterelnöknek. Ahol . teheti, kihangsúlyozza az uralkodói ház tekin­télyét s egyszor-kétszer enyhe konfliktusba keveredett Mussolinival. Az esküvő ünnepsé­gei előnyt adnak Umbertónak: ő a jelen pilla­natban ’ Olaszország legnépszerűbb ^ embere, ami — a rossz nyelvek szerint —■ fáj Mwasoli- < A csehszlovák dohányjövedék több mint ötven százalékos árleszállítással váltotta be a termelőktől az uj dohányt Szilassy és FQssy szenátorok interpellációban sürgetik az indokolatlan árleszállítás gyors revízióját Prága, január 7. A csehszlovákiai mező­gazdasági válságra ige»n jellemző az az eset, mely december folyamán a dohánytermelők­kel történt. Az utöbbi években, éppen a sze­mes termények áresése, vagyis termelésük rentabilitásának megszűnése miatt a szlo- venszkói gazdák és pedig a nagygaadák és kisgazdák egyaránt, fokozottabb érdeklődést kezdtek tanúsítani más növények termelése iránt. A magyar gazdák komoly kísérletet tettek a cukorrépa termelésével, de a cukor­nak a szerencsétlen kereskedelmi politika következtében előállt export válsága miatt a cukorrépát is dekonjunktúra sújtotta. Hason­lóan keserves tapasztalatra tettek szert gaz­dáink most a dohánnyal is, melyet az 1927-e« dohánybeváltási árak után örömmel karol­tak föl, de nagy csalódás érte őket, mert ez évben a dohányrjövedéki igazgatóság a be­váltási árakat horribilis arányban leszorítot­ta. A decemberi beváltásnál például a ta­valyelőtti 7 koronás dohányért ezidén csak 3 koronát fizetett, ami 57 százalékos árleszál­lítást és a dohánytermelők részére remé­nyeik összeomlását, újabb gazdasági válsá­got jelent. A magát gazdaságinak nevező kormány egyetlen jelszava s állítólag egyet­len szándéka a gazdasági válság enyhítése. Ez az intézkedés azonban a mezőgazdasági válságnak nem az enyhítését, hanem éppen a mesterséges fokozását jelenti. Az áldatlan helyzet gyors orvoslása érde­kéiben Szilassy Béla dr. és Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátorok ma inter­pellációt nyújtottak be a pénzügyminiszter­hez. Az interpelláció szövege a következő: SzHass*? és Fössy interpellációja A pénzügyi kormányzat, mint az állami do- háuymonopólium kezelője, a Szlovenszkó és Ruszinsakó egyes vidékein termelt dohány egyedüli jogosított f elvársári ója. Most, amikor a mezőgazdaság főképpen a szemes termények katasztrofális áresése miatt a lehető legsúlyosabb válság’ an van, a do­hánytermelők egyedüli reménysége az volt, hogy a dohánybeszolgáltaíásnál ren­des árakat kapnak. A múlt óv december havában történt bevál­tásnál a dohánytermés első részét beszolgál­tató gazdákat súlyos, kellemetlen meglepetés érte. A termelők a beszállított dohányért olyan árakat kaptak, hogy abból még a ter­melési költséget is alig képesek fedezni. Szá­mos helyen oly hírek terjedtek el, hogy a be­szolgáltatott dohány gyenge minősítése és le­értékelése felsőbb rendeletekre történt, ami a gazdák teljesen érthető elkeseredését vál­totta ki. A dohánytermelők érdekszövetkezései a köz­ponti dohányjövedéki főigazgatóságnál kül­döttségek utján sürgették sérelmük orvoslá­sát, kaptak is erre vonatkozólag ígéretet, ed­dig azonban semmi sem történt. A dohánytermelők sérelme annál is súlyo­sabb, mert köztudomás szerint a' dohányjövedék súlyos milliókat fizet ki évenkint külföldön vásárolt dohányért. Igaz ugyan, hogy a köztársaság dohányterme­lése csak nagyon kis részben fedezi a szük­ségletet azonban tény az is, hogy a külföldi dohányért sokkal magasabb egységárak fi- zetteknek. Erre azt szokta válaszolni a do­hányjövedéki igazgatóság, hogy a belföldön csak olcsóbb minőségű dohányt termelnek, ez az uj fogás azonban nem alapos, mert hiszen a dohán ymagvaikat szintén a dohányjöve­déki igazgatóság adja ki, tőle függ tehát, hogy milyen dohányfajtákat termelnek a belföldön. Eddig nem lett egyszer sem megállapítva, hogy a finomabb fajtákat a belföldi talajon nem lehet termelni. A mezőgazdasági válság leküzdésére szol­gáló eszközök és módok között ajánlani szokták a gabona termel és ről más növények termelésére való áttérést. Ez alapjában véve helyes gondolat s éppen a dohánytermelés lehetne az, ami a gazdaközönségen jelentő­sen segíthetne. A dohány átvételi árainak legutóbbi meg­állapításával azonban a gazdasági válság nemhogy enyhülne, hanem ellenkezőleg, elmérgesedik. Az 1928. évi dohánytermés kg-kénti 7—8 koronás átlagárai helyett a gazda ezidén ugyanilyen minőségért alig 3 korona átlagárt ért el, vagyis a leértéke­lés meghaladja az ötven százalékot. Az ilyen nagymértékű árleszállítás kizárólag akkor volna némileg indokolt, ha a dohány- jövedéki igazgatás az általa forgalomba ho­zott dohányáru jelentős árleszállítására ké­szülne, erről azonban a közvélemény sem­mit sem hallott. A fentiek alapján kérdezzük a pénzügyimi­niszter urat: 1. Van-e tudomása arról, hogy a dohány­beváltó hivatalok a,z 1929. évi termés be­váltásánál az árakat úgy állapították meg, hogy a termelők az 1928-as évi értékkel szemben 50 százaléknál is kisebb átlagára­kat kaptak? 2. Hajlandó-e sürgősen intézkedni az­iránt, hogy a dohánybeváltók az eddig át­vett dohány értékelését sürgősen revideál­ják? 3. Hajlandó-e nyilvánosságra hozni azo­kat a rendelkezéseket, amelyeket a pénz­ügyi kormányzat a dohánybeváltásra ki­adott? Berlin, január 7. A berlini bíróság ma dél­előtt kezdte meg az annakidején világraszóló szenzációként ható cservonechamisitás bün- perének főtárgyalását. Először a fővádlottat, Sadiathiervílit szólították a bírói emelvény elé, aki német nyelven teszi meg vallomását. Elmondja, hogy 1917-ben rövid ideig Német­országban tartózkodott, majd visszatért Ge­orgiába, onnan pedig újból Németországba vezetett az útja. Münchenben telepedett meg, ahol magán­titkára lett Avalow Bermond hercegnek, ő intézte a herceg levelezését politikai bará­taival Ebben az időben más irányban is te­vékenykedett: egy georgiai szótárt adott ki, amelyet egy hamburgi nyomdában rendezett sajtó alá. Müncheni tartózkodása idejében ismerke­dett meg Karamidsével, aki szintén lelkes részt vett a georgiai szabadságmozgalom­ban. Mindketten egy meggyőződést vallottak s a közös célkitűzés jó barátokká tette őket A fővádlott ezután történelmi áttekintést ad a kaukázusi -eseményekről: ,,Midőn a németek megszállták a Kaukázust, a georgiaiak fel­szabadi tójukat üdvözöl ék bennük és szívélyes barátsággal fogadták őket. Az összeomlás után a német csapatok kivo­nultak a Kaukázusból ps helyüket az antant­csapatok foglalták el, akik a németbarát goorgifiakkal szemben felet­te bizalmatlanok voltak. Az események további folyamán kitűnt, hogy az orosz uralom alóli megszabadulás Ez a teória aligha áll ji meg helyét. A házas­ság Mussolini égisze alatt történik s a minisz­terelnök az első, aki ti in epei és ünnepeltet, ami azt bizonyítja, hogy! nem fél a népszerű­ség elíhomályosodásától, nem féltékeny, sőt a jövő érdekében szív eseti látja, ha a nemzet él és hal az uralkodó csaMért. A Savoyahház és a duce régen egymám találtak már. EULGOR. csak álom maradt. 1922-ben újból megalakult a georgiai for­radalmi bizottság, Páris székhellyel s az­zal a célkitűzéssel, hogy Georgiát felszaba­dítja a bolsevista uralom alól. A szervezkedés előrehaladott stádiumában lázadást szítottak, amelyet azonban a bolse- vikiek levertek. Ez a felkelés több ezer ge­orgiai polgár életébe került. Végül is belát­ták, hogy a hasztalan vérontás nem vezet eredményre és a szabadságra vágyó georgi­aiak höisessége, martiriuma nem fogja meg­hozni a sokat sanyargatott országnak az ál­mok megvalósulását. A szabadságmozgalom uj fázisába lépett: nemzeti frontot alakítot­tak és külpolitikailag Németország felé orientálódtak. Csakhamar felismerték a helyzetet a maga igazi valójában és látták, hogy Németország az ő szempontjukból két­felé szakadt, a lakosság egyrészét már meg­fertőzte a bolseviamus. Választaniok kellett tehát, s Ők a német jobboldali körökkel léptek ös2- szeköttetésbe. Ezek hajlandók voltak támogatásukra, ami­nek nem vették valami nagy hasznát. A ge­orgiai szabadságmozgalom vezetőinek az volt az intenciójuk, hogy Németországban a jobb­oldali körök kerekedjenek felül s az orszá­got erőssé és harcképessé tegyék. Igyekeztek a jobboldali körökben minél több szimpátiát szerezni maguk és moz­galmuk számára és ezen a réven remélték az egész német nemzet hatékony támoga tásának megszerzését. Akciójuk többirányú volt s egyik elágazása a cservonech amis Másba torkolt. A tervet a fővádlóit beszélte meg barátjá­val, Karumidzével. Az volt a tervük, hogy tömegével hamisítják a csernovecet, el­árasztják vele az egész szovjetbirodalmat, gazdasági válságot okoznak, amely végül is a bolsevista rendszer megbuktatására rezei. I Eleinte úgy gondolták, hogy a hamis bank­jegyeket keleten hozzák forgalomba. A szük­séges kliséket, az egész technikai munkála­tot Németországban akarták végezni. Az ak­ciónak ezt a részét Karumidzére bízta, aki több német céggel folytatott tárgyalás után megrendelte a kliséket, de a Sehneider-cég által szállított első klisé­vel a komité elégedetlen volt. A rendelést megvonták a cégtől, amely ek­korára már 1500 hamis cservonec bank­jegyet nyomtatott. Uj nyomdát kerestek, majd mikor nem találtak alkalmas üzemet, a fővádlott visszatért a Sohneider-oéghez, mely időközben fizetésképtelen lett. Schneiderfel együtt Frankfurt am Meinba utazott és Raquette dr. révén összekötte­tésbe került Böhle könyvkereskedővel, aki az ottani kampóskeresztes organizáció­nak egyik oszlopa volt. A kereskedőnél deponálták a cservonechamisitáshoz szük­séges ' disznyomásu papírokat és Böhle késznek nyilatkozott arra is, hogy nyomdá­ját, amely hosszabb idő óta szünetelt, a társaság rendelkezésére bocsátja. Kibérel­ték a nyomdát és zárt ajtók mögött láttak hozzá a csorvonecbankjegyek hamisításá­hoz. A vádlott ismételten hangsúlyozza, hogy a frankfurti bankjegyüzemről Karumidzének’ nem volt tudomása, az kizárólag az ő müve volt, 5 szerződtette a munkásokat és a tech­nikai szakembereket. A hamisítás leleplezé­sének története már ismeretes a nyilvános­ság előtt. Berlinben letartóztatták Becker dr.-t, a bankjegyhamisító társaság egyik tagját, akinél 516 hamisított bankót találtak. Beoker d.r. elárulta, hogy a hamisítványokat Sadathiersvilitől kapta és vallomásával nyomra vezette a rendőrséget. A cservonech am isitől^ bünperének főtár­gy alása napokat, vagy talán heteket fog igényibe venni. „fl szovjetet gazdasági krízisbe akartuk dönteni, hogy megbuktassuk a bolsevisták uralmát1* A cservonechamisifísi biliper főtárgyaiásának első napja

Next

/
Thumbnails
Contents