Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-08 / 5. (2226.) szám
W80 Január 8, roetrda. 'PJUfCM-MAGtAR-HTRIiAP KOMMENTÁROK AZ ESKÜVŐ Boldog nyugat! Amikor Hágában éíot-balálproblémákról van ózó, úgy tud örülni egy királyi esküvőnek, mint a gyerek, aki ólomkatonákat kapott. Reggel elém teszik az európai lapokat e neki gyű rikőzőm, hogy átolvassam a hágai kommentárokat. Sehol sincsenek. A Matin első oldalán jó néhány hasábnyi terjedelemben a belga királyleány kelengyéjével foglalkozik s többek között loirja és ábrákkal illusztrálja a menyasszonyi fátylat, moly a brüsszeli o&ipke- ♦verés remekműve és milliókat ér. A Journal fölsorolja valamennyi ajándékot: Doumorguét, a négyezáztizonöt darabból állé sóvresi piinp- renelle porcéilánkészletet, Páris városáét, a brilliáns nyakéket, Rómáét, az olasz városokét, a külföldét, az amerikaiakat és a gyarmatokét. Más lapok a nyolc világoskék szalonkocsiból álló vonat utjával foglalkoznak, a német újságok a tervezett anarchista merényletet boncolgatják, az angolok elmondják, hogy tizenkilencmállió villanykörte fog égni az Örök Városban szerdán, a nagy kivilágítás napján és a Times és a Temps — természetesen — az esemény jelentőségével foglalkoznak. Az olasz lapokról kár beszélni Négy-Öt lepedőddel terjedelemben írnak Umbertóról és Mária José- TŐ1, miközben a Corriere della Sera igy kezdi a történelmi visszaemlékezéseket tartalmazó cikkét (ez tény, tessék utánanézni): —- Már a régi latinok különleges rokon- szenvvel viseltettek a belgák iránt. Ehhez hasonló pompájú királyi esküvőre a legöregebb ember sem emlékszik. A belga— svéd és a norvég—svéd esküvők fénye hideg és dem óikra tik us északi fény volt, most dél ünnepel s az olasz nép, mely legújabban ki sem tud kerülni az ünnepek szériájából. Legelőször a fasizmus megalapításának tízéves évfordulóját ülte meg, utána napokra föl korbácsolta az ünneplő kedélyeket az olasz királyi pár vatikáni látogatása, majd XI. Pius aranymiséje és első kikoosikázása jelentett szenzációt s most mindent betetőz Umberto trónörökös és Maria Jósé belga királyleány esküvője. Reklámról kellő időben gondoskodtak: Páris- ban három országra szétterjedő anarchista ösz- •szeesküvést fedeztek föL, melynek tagjai állítólag föl akarták robbantani a belga királyi vonatot s mindenesetre elég volt ahhoz, hogy a világ figyelmét a római ünnep felé terelje. Mi változott? A háboruelőtti és multszázadi Tagyogó királyi lagzik obiigát anarchistái sem hiányoznak. A lelkesedés megvan, az érdeklődés megvan, a pompa megvan. Mintha az uralkodóházak a római esküvővel akarnák demonstrálni, hogy léteznek és létezni fognak. Mi változott? A tömeg őrjöng, valamennyi államfő ajándékot küld, egynéhány személyeocn megjelenik ... Valami mégis változott e személyes megjelenések körül. Az olasz és a belga királyi páron kivül csak egy aktív király és mindössze öt-hat aktív herceg jelent meg, a fejedelmi kiséret többi tagja — hogy úgy mondjuk — nyugdíjban van. A legrégibb megjelent nyugdíjasok a Bourbon-hercegek, a francia trón örök várományosai, élükön Guise hercegével, a trónkövetelővel. Békebeli exkirály Manuel is, a portugál, aki ugyancsak megjelent most Rómában. A háború áldozata a rengeteg görög, orosz, pármai, kóburgi, német, török, montenegrói és habsburgi exfőhorceg és exkirály, mig az egyetlen — és silány — plusz a hercegek sorában egy albán királyi herceg, aki Zogu képviseletében jelent meg. A pompát ez nem kisebbíti, a nász jelentőségét sem. Azt mondják, a házasság szerelmi,, de ha szerelmi is, szerencsés, s Mussolini jobb arát nem kívánhatott volna, mint a belga Albert leányát. A francia—olasz ellentét súlyos tehertétele a duce külpolitikájának s jó tudni, hogy Franciaország örök szövetségesét, Belgiumot, e házassággal sikerült bizonyos fokig az olasz érdekeknek megnyerni. Nyilvánvaló, ha a jövőben bármilyen differencia támad Róma és Páris között, a brüsszeli apó^ kormánya laübaveti tekintélyét leánya uj nemzetének érdekében, vagy ha nem is teszi, semleges marad, ami ugyancsak nyereség, mert Franciaország Belgium nélkül béna és nem ütőképes. Az örömre egyszóval minden ok megvan. Siker a Vatikán meleg érdeklődése k* — Gasparri nem akar addig nyugalomba- vonulni, amíg össze nem adja az uj párt — s a pápa kijelentette, hogy Umberto és Maria Jósé házassága az utóbbi évtizedek legkato- likusabb királyi házassága, amiben minden ; hívőnek őszinte öröme telik. Róma teljes egyensúlyban ujjong, s a pápaság most vesz először részt Italia Unita királyának családi ünnepén. A duce? A rossz nyelvek azt mondják, ő az egyetlen, aki duzzog. Umberto népszerűsége 1 néhány pillanatra elhomályositotta az ő napjának fényét, holott éppen Umberto az, akit Mussolini nem szeret a premier plan-on látni. Közöttük régi ellentét kísért. A trónörökös ■ energikus és ambícióval telt fiatalember, aki nem sziveden tapasztalja, hogy apja, a csendes 1 tudós, szó nélkül átengedi a reprezentálást és a népszerűséget a miniszterelnöknek. Ahol . teheti, kihangsúlyozza az uralkodói ház tekintélyét s egyszor-kétszer enyhe konfliktusba keveredett Mussolinival. Az esküvő ünnepségei előnyt adnak Umbertónak: ő a jelen pillanatban ’ Olaszország legnépszerűbb ^ embere, ami — a rossz nyelvek szerint —■ fáj Mwasoli- < A csehszlovák dohányjövedék több mint ötven százalékos árleszállítással váltotta be a termelőktől az uj dohányt Szilassy és FQssy szenátorok interpellációban sürgetik az indokolatlan árleszállítás gyors revízióját Prága, január 7. A csehszlovákiai mezőgazdasági válságra ige»n jellemző az az eset, mely december folyamán a dohánytermelőkkel történt. Az utöbbi években, éppen a szemes termények áresése, vagyis termelésük rentabilitásának megszűnése miatt a szlo- venszkói gazdák és pedig a nagygaadák és kisgazdák egyaránt, fokozottabb érdeklődést kezdtek tanúsítani más növények termelése iránt. A magyar gazdák komoly kísérletet tettek a cukorrépa termelésével, de a cukornak a szerencsétlen kereskedelmi politika következtében előállt export válsága miatt a cukorrépát is dekonjunktúra sújtotta. Hasonlóan keserves tapasztalatra tettek szert gazdáink most a dohánnyal is, melyet az 1927-e« dohánybeváltási árak után örömmel karoltak föl, de nagy csalódás érte őket, mert ez évben a dohányrjövedéki igazgatóság a beváltási árakat horribilis arányban leszorította. A decemberi beváltásnál például a tavalyelőtti 7 koronás dohányért ezidén csak 3 koronát fizetett, ami 57 százalékos árleszállítást és a dohánytermelők részére reményeik összeomlását, újabb gazdasági válságot jelent. A magát gazdaságinak nevező kormány egyetlen jelszava s állítólag egyetlen szándéka a gazdasági válság enyhítése. Ez az intézkedés azonban a mezőgazdasági válságnak nem az enyhítését, hanem éppen a mesterséges fokozását jelenti. Az áldatlan helyzet gyors orvoslása érdekéiben Szilassy Béla dr. és Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátorok ma interpellációt nyújtottak be a pénzügyminiszterhez. Az interpelláció szövege a következő: SzHass*? és Fössy interpellációja A pénzügyi kormányzat, mint az állami do- háuymonopólium kezelője, a Szlovenszkó és Ruszinsakó egyes vidékein termelt dohány egyedüli jogosított f elvársári ója. Most, amikor a mezőgazdaság főképpen a szemes termények katasztrofális áresése miatt a lehető legsúlyosabb válság’ an van, a dohánytermelők egyedüli reménysége az volt, hogy a dohánybeszolgáltaíásnál rendes árakat kapnak. A múlt óv december havában történt beváltásnál a dohánytermés első részét beszolgáltató gazdákat súlyos, kellemetlen meglepetés érte. A termelők a beszállított dohányért olyan árakat kaptak, hogy abból még a termelési költséget is alig képesek fedezni. Számos helyen oly hírek terjedtek el, hogy a beszolgáltatott dohány gyenge minősítése és leértékelése felsőbb rendeletekre történt, ami a gazdák teljesen érthető elkeseredését váltotta ki. A dohánytermelők érdekszövetkezései a központi dohányjövedéki főigazgatóságnál küldöttségek utján sürgették sérelmük orvoslását, kaptak is erre vonatkozólag ígéretet, eddig azonban semmi sem történt. A dohánytermelők sérelme annál is súlyosabb, mert köztudomás szerint a' dohányjövedék súlyos milliókat fizet ki évenkint külföldön vásárolt dohányért. Igaz ugyan, hogy a köztársaság dohánytermelése csak nagyon kis részben fedezi a szükségletet azonban tény az is, hogy a külföldi dohányért sokkal magasabb egységárak fi- zetteknek. Erre azt szokta válaszolni a dohányjövedéki igazgatóság, hogy a belföldön csak olcsóbb minőségű dohányt termelnek, ez az uj fogás azonban nem alapos, mert hiszen a dohán ymagvaikat szintén a dohányjövedéki igazgatóság adja ki, tőle függ tehát, hogy milyen dohányfajtákat termelnek a belföldön. Eddig nem lett egyszer sem megállapítva, hogy a finomabb fajtákat a belföldi talajon nem lehet termelni. A mezőgazdasági válság leküzdésére szolgáló eszközök és módok között ajánlani szokták a gabona termel és ről más növények termelésére való áttérést. Ez alapjában véve helyes gondolat s éppen a dohánytermelés lehetne az, ami a gazdaközönségen jelentősen segíthetne. A dohány átvételi árainak legutóbbi megállapításával azonban a gazdasági válság nemhogy enyhülne, hanem ellenkezőleg, elmérgesedik. Az 1928. évi dohánytermés kg-kénti 7—8 koronás átlagárai helyett a gazda ezidén ugyanilyen minőségért alig 3 korona átlagárt ért el, vagyis a leértékelés meghaladja az ötven százalékot. Az ilyen nagymértékű árleszállítás kizárólag akkor volna némileg indokolt, ha a dohány- jövedéki igazgatás az általa forgalomba hozott dohányáru jelentős árleszállítására készülne, erről azonban a közvélemény semmit sem hallott. A fentiek alapján kérdezzük a pénzügyiminiszter urat: 1. Van-e tudomása arról, hogy a dohánybeváltó hivatalok a,z 1929. évi termés beváltásánál az árakat úgy állapították meg, hogy a termelők az 1928-as évi értékkel szemben 50 százaléknál is kisebb átlagárakat kaptak? 2. Hajlandó-e sürgősen intézkedni aziránt, hogy a dohánybeváltók az eddig átvett dohány értékelését sürgősen revideálják? 3. Hajlandó-e nyilvánosságra hozni azokat a rendelkezéseket, amelyeket a pénzügyi kormányzat a dohánybeváltásra kiadott? Berlin, január 7. A berlini bíróság ma délelőtt kezdte meg az annakidején világraszóló szenzációként ható cservonechamisitás bün- perének főtárgyalását. Először a fővádlottat, Sadiathiervílit szólították a bírói emelvény elé, aki német nyelven teszi meg vallomását. Elmondja, hogy 1917-ben rövid ideig Németországban tartózkodott, majd visszatért Georgiába, onnan pedig újból Németországba vezetett az útja. Münchenben telepedett meg, ahol magántitkára lett Avalow Bermond hercegnek, ő intézte a herceg levelezését politikai barátaival Ebben az időben más irányban is tevékenykedett: egy georgiai szótárt adott ki, amelyet egy hamburgi nyomdában rendezett sajtó alá. Müncheni tartózkodása idejében ismerkedett meg Karamidsével, aki szintén lelkes részt vett a georgiai szabadságmozgalomban. Mindketten egy meggyőződést vallottak s a közös célkitűzés jó barátokká tette őket A fővádlott ezután történelmi áttekintést ad a kaukázusi -eseményekről: ,,Midőn a németek megszállták a Kaukázust, a georgiaiak felszabadi tójukat üdvözöl ék bennük és szívélyes barátsággal fogadták őket. Az összeomlás után a német csapatok kivonultak a Kaukázusból ps helyüket az antantcsapatok foglalták el, akik a németbarát goorgifiakkal szemben felette bizalmatlanok voltak. Az események további folyamán kitűnt, hogy az orosz uralom alóli megszabadulás Ez a teória aligha áll ji meg helyét. A házasság Mussolini égisze alatt történik s a miniszterelnök az első, aki ti in epei és ünnepeltet, ami azt bizonyítja, hogy! nem fél a népszerűség elíhomályosodásától, nem féltékeny, sőt a jövő érdekében szív eseti látja, ha a nemzet él és hal az uralkodó csaMért. A Savoyahház és a duce régen egymám találtak már. EULGOR. csak álom maradt. 1922-ben újból megalakult a georgiai forradalmi bizottság, Páris székhellyel s azzal a célkitűzéssel, hogy Georgiát felszabadítja a bolsevista uralom alól. A szervezkedés előrehaladott stádiumában lázadást szítottak, amelyet azonban a bolse- vikiek levertek. Ez a felkelés több ezer georgiai polgár életébe került. Végül is belátták, hogy a hasztalan vérontás nem vezet eredményre és a szabadságra vágyó georgiaiak höisessége, martiriuma nem fogja meghozni a sokat sanyargatott országnak az álmok megvalósulását. A szabadságmozgalom uj fázisába lépett: nemzeti frontot alakítottak és külpolitikailag Németország felé orientálódtak. Csakhamar felismerték a helyzetet a maga igazi valójában és látták, hogy Németország az ő szempontjukból kétfelé szakadt, a lakosság egyrészét már megfertőzte a bolseviamus. Választaniok kellett tehát, s Ők a német jobboldali körökkel léptek ös2- szeköttetésbe. Ezek hajlandók voltak támogatásukra, aminek nem vették valami nagy hasznát. A georgiai szabadságmozgalom vezetőinek az volt az intenciójuk, hogy Németországban a jobboldali körök kerekedjenek felül s az országot erőssé és harcképessé tegyék. Igyekeztek a jobboldali körökben minél több szimpátiát szerezni maguk és mozgalmuk számára és ezen a réven remélték az egész német nemzet hatékony támoga tásának megszerzését. Akciójuk többirányú volt s egyik elágazása a cservonech amis Másba torkolt. A tervet a fővádlóit beszélte meg barátjával, Karumidzével. Az volt a tervük, hogy tömegével hamisítják a csernovecet, elárasztják vele az egész szovjetbirodalmat, gazdasági válságot okoznak, amely végül is a bolsevista rendszer megbuktatására rezei. I Eleinte úgy gondolták, hogy a hamis bankjegyeket keleten hozzák forgalomba. A szükséges kliséket, az egész technikai munkálatot Németországban akarták végezni. Az akciónak ezt a részét Karumidzére bízta, aki több német céggel folytatott tárgyalás után megrendelte a kliséket, de a Sehneider-cég által szállított első klisével a komité elégedetlen volt. A rendelést megvonták a cégtől, amely ekkorára már 1500 hamis cservonec bankjegyet nyomtatott. Uj nyomdát kerestek, majd mikor nem találtak alkalmas üzemet, a fővádlott visszatért a Sohneider-oéghez, mely időközben fizetésképtelen lett. Schneiderfel együtt Frankfurt am Meinba utazott és Raquette dr. révén összeköttetésbe került Böhle könyvkereskedővel, aki az ottani kampóskeresztes organizációnak egyik oszlopa volt. A kereskedőnél deponálták a cservonechamisitáshoz szükséges ' disznyomásu papírokat és Böhle késznek nyilatkozott arra is, hogy nyomdáját, amely hosszabb idő óta szünetelt, a társaság rendelkezésére bocsátja. Kibérelték a nyomdát és zárt ajtók mögött láttak hozzá a csorvonecbankjegyek hamisításához. A vádlott ismételten hangsúlyozza, hogy a frankfurti bankjegyüzemről Karumidzének’ nem volt tudomása, az kizárólag az ő müve volt, 5 szerződtette a munkásokat és a technikai szakembereket. A hamisítás leleplezésének története már ismeretes a nyilvánosság előtt. Berlinben letartóztatták Becker dr.-t, a bankjegyhamisító társaság egyik tagját, akinél 516 hamisított bankót találtak. Beoker d.r. elárulta, hogy a hamisítványokat Sadathiersvilitől kapta és vallomásával nyomra vezette a rendőrséget. A cservonech am isitől^ bünperének főtárgy alása napokat, vagy talán heteket fog igényibe venni. „fl szovjetet gazdasági krízisbe akartuk dönteni, hogy megbuktassuk a bolsevisták uralmát1* A cservonechamisifísi biliper főtárgyaiásának első napja
