Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-05 / 4. (2225.) szám
14 ^TOCAlA'VAGtoVR-HTRIigg 1980 feimrfr 5, y&mmf. Snstaiiáf©r Keietszlovenszkó első és legnagyobb központifülés vállalata, Ko£9<*S« Hvieszdoszlav kőrút 18. Tel. 451 — óriási halat fogtak a Dunából. Párkányi tudósítónk írja: Nem mindennapi szerencséje akadt Borz Kálmán dunai halásznak. Egy hatalmas, két méter 60 centiméter hosszú, 96 kilogramm súlyú harcsa akadt hálójába, Nagy nehézségek árán partra vonszolták az óriási halat, azután feldarabolták és kiárusították. — Derült idő a Tátrában. A Tátrából távi- ratozzák: Erős hóesés után a Tátrában kiderült ötfokos hideg mellett a hó magassága 40—60 cm. Vasúti összeköttetés hibátlan, a sportpályák elsőrangú állapotban vannak. Tátralommcon és Csorbatónál nagyon kedvező az időjárás a síeléshez és a ródlizáshoz. Ez a kedvező körülmény lehetővé teszi az olcsó és nagyon kellemes tátrai üdülést. xx A csizma-divat. Az idei ősz forradalmat hozott a női cipő viseletben, amire már évti- zedik óta nem volt példa. Az uj női csizma j és magasszáru hócipővüeletet nagy lelkesedéssel fogadta a közönség. Végre szakítottak a nők a® áiedaettség divatjával, amely sárban és fagyban vékony selyemliarisnya viselésére kényszerűét te őket. örömmel fogadták a meleg, flanellel bélelt magasszáru hócipőket és gummicsizmáfcat, melyek sárban, fagyban nagyszerűen védik a harisnyát iis s a vékony harisnyákban a fagy romboló hatásának kitett lábszár bőrét és bőralatti kötőszövetét is. S mint azt már minden uj divatnál láthatjuk, az idén is egész versengés indult meg a hölgyek között, hogy ki jelenik meg h amarább, a Baba féle árak következtében mindenki számára elérhetővé lett, újdonságban. A szlovenszkói magyar képzőművészek a képzőművészei helyzetéről — Magyarország a negyedik Európa népességszaporulatában. Rómából jelentik: A Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet most megjelent évi jelentése érdekes adatokat tartalmaz az európai államok népesedési mozgalmáról. Magyarország a népességszaporulat tekintetében a negyedik helyen áld. Mig 1920-ban egy négyzet km. területre 86 lakos esett, addig 1928-ban ez a szám 92-re emelkedett, úgy hogy 8.2 százalékos szaporodás állapítható meg. Ausztria népessége 3.9 százalékkal 6.7 millióra szaporodott Németország 7.6 százalékos szaporulattal az ötödik helyen áll. Németország lakossága 1919-től 1928-ig kereken 4 millióval nőtt Olaszországnak 1921-ben 38.8 millió lakosa volt, 1928-ban lélekszáma 41.1 millióra emelkedett, a szaporulat 6 százalékos. Egy négyzet km. területre az 1921. évi 126 fővel szemben 1928-ban 133 fő esik. Franciaország 1921-ben 39.2 millió lakossal rendelkezett, mig 1928-ban 41.1 millióval. Mig 1921-ben Olaszország népessége 374.000- rel alacsonyabb volt, mint Franciaországé, addig most Olaszország lakossága 153.000-rel több. — Emelkedik a munkások életstandardja Amerikában. Londonból jelentik: Az amerikai Közgazdasági Hivatal kimutatása szerint az Egyesült Államok lakosságának jövedelme a legutóbbi 10 év alatt 23.470 millióval s az utolsó 20 év alatt 610.000 millióval növekedett. Egy munkás átlagos évi keresete 1909-ben 976 dollár, 1928-ban 1205 dollár volt xx Érelmeszedés a rég kezdete! Ha minden 40 egész biztos, legtöbben elkerülnék az időelőtti éven felüli egyén megszívlelné e mondást, úgy úgynevezett fájó öregséget, vagy a korai halált. Az évek során az erekre lerakodó mész idővel a hajszálereket eltömi és a vérkeringést a nagyobbacska erekben is nehézzé teszi. Ez okozza azt, hogy szédülés, főfájás, vagy az uijakban zsibbadásos érzés jelentkezik, továbbá az elmeszesedésse) kapcsolatos, itt fel nem sorolható sok mindenféle betegség, amit a szenvedő ön’ aga is a vég kezdetének nevest Az orvosi tndomány tapasztalatokon alapuló álláspontja, hogy az érelmeszesedés ellen jődot kell a szervezetbe juttatni. A mesterséges jődkészitményeknek legtöbbször nagy hátrányuk az, hogy a szervezet nem tudja y felszívni, (ab- sorbeálni) sőt sokszor más bajok előidézői. A tapasztalatok beigazolták, hogy az érelmeszesedésnek legbiztosabb ellenszere a „Cigelka-Ludovicus" igen dús jódtartalmú természetes gyógyforrás vize. Ezen szerencsés összetételit ovófryviz kiváló gyógy- erejét a tudós orvosi kar te teljesen elismeri e igen sok idősebb orvos saját magának is rendeli. A Révai Lexikonban is olvashatjuk (V. kötet. 262 oldal), boev érteke® " -'“i'Molében a hasonló ásványvizek felett áll. A légzőszervek huni los bánhalmainál is kiváló ér nyesül gvógyha- tása. Mig a hasonló íóónt? forrásvizek igen kelle....ben izüek, a Cigrlka-Lndovicns jődos gyógyvíz ke llőm'’'- tzzr’ ' r, amit a szervezel. mint emésztés elősegítő. étvá"*-T,-bor.ő -r- - ,» vesz rrt-rf.'ba A á’ rlo”i'“'; '■ 'v; gvogy.’1 ? kapható gyógyszertárakban, drogériákban é? jobb füflzerllz’etokben. Ahol nem volna forduljanak a „Cígelka" Jódoe gyógyforrások vállalatához Bar- dejov-(Bártfa), Szlovenszkó (CSR). (2.) Újévi számunkban közölt hozzászólások után Gwerk ödöin és Prohászka István iestő- müvészek nyilatkozatait közöljük. Gwerk Ödön (Selmecbánya) Főszerkesztő Utr! Véleményemet kéri képzőanüvészefüin!k állapotáról: „infandum, regina, juibes revovare doiorem!" Kulátástadam, sötét és kétségiheejtő az. Nézzük. A komolyam száimbev ehető, értéket teremtő és jelentő alkotó művészeink száma ijesztően gyér — de annál nagyobb számmal szaladgál szabadon a sarlatánok, giccsörötk, dilettánsok, egyszóval pseudomüvészek tömege — súlyosbítva az importált úgynevezett „márkás" festők rakományszámra terjesztett termékeivel. Ebben az egyetlen mondatban rejtik a helyzet képe: a nagy tömegben, üzleti célokra gyártott „művészi" portéka olcsó pénzen köny- nyen talál vevőre és ha hozzátesszük, hogy az eladók azokat a legszemenszedettebb trükkökkel sózzák a járatlan publikum nyakára — nem szabad csodálkoznunk azon, ha a közönség beléun a kópvásánlásba és a valóban értékes kiállításokat nem Látogatja. Ezt az anomáliát megkoronázza a mát gazdasági depresszió, mely egyben sírkövéül szolgál képzőművészetünk állapotának. így értékes művészeink művészete publikum, vevőik, érdeklődés nélkül talaj tálammá lesz itt és kétségbeesetten kapkod levegő után. A hiba nem bennünk művészekben van, de egyedül a közönségben. Mi dolgozunk és alkotunk, kááliitásokat rendezünk, előadásokat tartunk és csaknem minden alkalommal ráfizetünk, mert a közönséget ez nem érdekli. Ha művészeti kérdésükéiben képezné, művelné ma gát a publikum, látogatná esztétikusaink, művészeink elég sűrűn tartott előadásait a központokban éppúgy, mint a kisebb helyeken, nem állhatna fenn az a helyzet, hogy megelégedne Ízléstelen és müvészáetLem „góbiéin képekkel ", nem venné magát körül selyemre, szövetre és tudomisén miféle lehetetlen anyagokra elkövetett művészet elleni merényletekkel, de meglátná és megszerezni igyekezne igazi alkotó művészeinknek az élet ezerarcú m^nyilvánításait magukon hordozó, áhítatot keltő, mély, dús, életes müveit. A szlovenszkói magyar közönség feneketlen tunyasága ó sibünös közönye az oka annak, hogy képzőművészeinket falvaikhoz, városaikhoz ragasztja a sár, nincsen mozgási lehetőségűk és híjával vannak még a létminimumnak megfelelő anyagi eszközöknek is és a külföldön igyekeznek talajt találni művészetük értékesítésére. így áll elő az, hogy a külföld közönsége, nagy művészeti revüd bámulattal hódol művészeink művészetének és a belföld, ahol ez a művészet termett, még a kínálkozó alkalmakat sem veszi figyelembe abszolút művészetet látni. A minap Léván rendeztem kisebbszerii kiállítást itthonié vő müveimből: meg sem nézték; előadást tartottam művészeti kérdésekről: alig néhányan voltak ott, azok is csak Schubert Tódor felhajtására — és ugyanekkor a párisi „Revue du Vrai et du Beau" szerkesztősége az ószakeurópai államok metropolisaiban vándorló csehszlovák reprezentációs kiállításon látott müveim alapján további reprodukciókat, életrajzomat, eddigi működésemről szóló jegyzeteket kér tőlem. Érdemes hát a szlovenszkói publikumnak nyújtani valamit? Nem, ingyen sem kell nekik semmi művészeti érték! Minden nemzet annyit ér, amennyit kultúrája, tudománya, művészete reprezentál. A osebs zilováikiai magyar kisebbség 'kultúrája érték európai relációiban, is — ezt az értéket óvni, áldozatok árán fenntartani és terjeszteni kötelesség. Uj törvényhozóink közül Böhim Rudolf szenátor, Hokky Károly képviselő a múltban sok megértéssel viseltettek művészeti kérdéseink realizációja, kulturális életünk egészségessé IftLfIlílliil Gvárfeleneks lisfepest - MoSIcg Pieltany ?EST - TISJ5TIT - MOS Központi üzem cime: Haltenberger Festögyár, Kasict? 2. ■ ni—mi riiwiiniiiiwi—w iinmimHfminrriifTin—n---------------—T“Tiimifm sz ilárdítása iránt: uraim itt az alkalom. Mi művészek ezután is fogunk dolgozni — ónak szervezzék meg zilált kulturális és művészeti életünk lehetőségeit a jövő számára. Emaniens érdeke ez a csehszlovákiai kisebbség jövőjének. Főszerkesztő Ur: röviden és durván ez a véleményem a szlovenszkói képzőművészet állapotáról; erről bővebben és szakszerűbben értekezni bármikor szívesen és örömmel állok rendelkezésére. Prohászka István (Somorja) Szlovenszkón ezidőszerint még nehezen ismerhető fel a magyar képzőművészet Ami nem szlovák, nem ruszin, nem német, arról még nem áidiiható, hogy ez már csak magyar lehet. Számolni kell még az egyéni törekvésekkel is, melyekről nem tudni, művelőik munkáikban közösségünkbe kivánnak-e tartozni A képzőművész csak az esetben sajátítható ki ha müvein fölismerhető a hovatartozás. Azonkívül mindenkié lehet. Évekre visszaemlékezve a napilapok által az országbeli’ kiállításokról közölt beszámolókra, a közelebb esőket megtekintve, amit fenti címen összegyüjthetünk, kevés kivétellel — külsziness mélység nélkül való. — Festőt, szobrászt olyant, akinek csupán az anyag kezelése és az ábrázolás jelenti a művészetet, sokat ismerek. — Nem az életet ügyelik, hanem a katalógusokat. Nem szabad beérnünk kiskaliberű megnyilvánulásokkal. az ilyent még a jjiincsmás" jelzés sem avathat művészetté. — Ha eddig alig akadtunk elfogadhatóra, majd rátalálunk. Talán lappang is már: Itt arról van szó, ami közismert. Álljon elő tettekkel az, aki ezt meg akarja és meg tudja cáfolni: Csak azt ismerhetjük el, ami sajátos, de egy nívójú a Szloveuszkón kívül eső magyar müvésztörekvésekkel. Ha beérjük a meglevővel, nem segítjük elő a fejlődést, amelyre pedig a fenti megállapítás szerint szükség van. Megkülönböztetek festőt yagy szobrászt és külön miivészt. A festő, illetve szobrász ismertető jele, hogy rabja az anyagnak, a színnek sbb. és Leábráaoi valamit — művészi- esen. A művész ura az anyagnak, az anyag, a forma, az izmusok csak eszközei. Kivonja a pluszokat. A lényeget keresi és külön élménnyé teszi. Amit csinál az maga a művészet (Tévesen együtt szokás nevezni, pedig a festő csak az átmenetet, jelenti a művészethez). Vannak ezenkívül képecskézők, akik ha mégolyán méteresre is igyekeznek fölfujni keneményeiket, ezek nem nevezhetők festőknek, hiába igyekeznek „legalább" annak látszani. Festővé lenni is többt jelent, tehetség kell hozzá. Erre a megállapításra szükség van a mániákusok ellen. Ezeknek madár- ijesztője legyek. Mert sok visszaélés történik: vannak,akik szivesn takarják magukat elveszetté a már szinte unalomig halott szinte jelszóvá nőtt „a magyar művészt nem pártolják" (egyébként majdnem igaz) frázissal, mert igy legalább mártirképet vághat a művészettel való sikertelen kacérkodáshoz. — Igaz, van amit nem lehet eléggé sokszor hallani, ha unjuk is. A művészet pártolása legtöbbször jelszavak hatásának következménye, melyekből eltérő irányúak vannak forgatómban, amiből természetenként kiki a neki megfelelőt fogja föl. Ilyenek: „pártolni kell a művészi". Ellenjelszó: „megélek én ilyesmi nélkül is" Ezek a társadalom bármely rétegében hallhatók. — Az ellem jelszavaik dacára is akadnak pártolók. Egyrésze fölismeri és lelki szükségből pártol, a másik azzal a céllal, hátha idővel véletlen vásárral jó számot húz — vagyonszerzésre törekvő csoportok ügynökeitől külön e célra százszámra készült gics- csekkel tévesztett meg magát, amik között „élni is kell" érveléssel — egy-egy jobb név Llven alkalomra szánt selejt holmija is szerepel. Ezt látva, hogyne akadna a gyöngék között követésre. A tájékozatlanabb közönség jő név alatt nem az érdemekkel szerzett jő nevet, hanem az érzelgős, megjelenésében is* dilettáns nevet érti. Pártoljuk a szlovenszkói mavvar művészetet — szívhezszólássál terjeszkednek és ezeknek valóban jól is megy. (Nem irigylem őket érte. Pozsonyban nyílt meg egy giocses bolt mostanában, hasonló céllal, émelygős föliratokkal. Ez is a közönség tájékozatlanságára támaszkodva virul.) Szörnyű az, hogy festők, akiknek munkáik legjavával kellene elnémítani azt, .ami talmi, e helyett ölt is azzá lesznek, ami ellen ha dák ózni ok kellene. Közismerten vagyonosak „nincs pénz" só-1 hajtással kerülnék messzire. — Hozzáteszem:! ilyesmire nincs. — Pedig * jó kép aörrekró érték. Az előbbi esetben szerényebb tí*b»t nvuak találomra vásárodnak; a. bőven megáldottak: biztos, jó szerzemény felett örvende®- hetaének. És ha tudná, mi mindent tesz azáltal a saját és másik épülésére! Aki teheti mindenből a javát vegye, ez tinormttja át sa embert. Szépen virul a dilettantizmus: jó tenné® lesz müértőkibőL Divat, amit Lehet házilag tóezitenl Szükséges az együttérzés, de « esetben inkább hátráltató. (A miniatűr gobelint kedvelik, a selyemre feisttt tájképeket, az üvegre festést Mert ax “értékes". Arra neon gondolnak, hogy csak akkor értékes, ha müvészkezakhől került ki és nem sablón után, házilag készült utánzat A világért sem hallgatják meg a fígyekmea- tetést — irigységnek tulajdonítják. — A' szomszéd, vagv az élni akaró düebtáms, akitől .ytanulták", annak a szava mértékadó. Mindenki a legrövidebb utón művész akar lenni. S mindez önbecézésből ered. Ha rossz is, de ő csinálta s ezért értékes, vagy mert a néni munkája. Az ilyen munka akkor les® értékes, ha megfogadják fölötte, hogy többé ilyet nem követnek ed, aeun hasonlót. Rengeteg a „festőművész". ®a, ha jön u ellendivat, amikor csömörleni fognak a tó serményoik lől, akkor jó lenne tájékozottakban állni egy jó kép előtt. Most ilyent a világért meg se néznének. 30—50—100 koronát vél megtakarítani & ezreket érő szellemi győ- nyörüségbevételí szalasztanak ed. — De hát a szellemi bevételeket kevesen értékelik. Legalább a művészet megértéoére hasmálnák tel próbálgatásaikat, e helyeit el vannak telve magukkal. Mindenfelé érzik a rohanást —< vidéken is. A legrövidebb utón szeretnének, kevés fáradsággal idő megtakarítással képességekre szert tenni. Ki* dolognál megállnak:, míg a nagy dolgok elrohannak mellettük. Ilyesmiben gyorsulhatna a divat, még ez segítene.) Szlovenszkói magyar festőink:, szobrászaink — művészeink életrevalósága abban álljon, hogy igazi művészettel küzdjenek a közöny ellen, a művészi elten ellen és ne e sorokból akarják kiolvasni a tennivalót, mert erről én is hallgatok a legközelebbi kiállításomig. Ma máT nem kívánhatjuk, hogy megunt ismételgetések kössék le a közönség figyelmét. Eddig törekvéseimben vélem fölismerni — azt, amit szlovenszkói magyar képzőművészet alatt értek. Á modem magyar plakát útja Budapest mindig a jő plakátok városa volt: idegesen lüktető életének papiros mása rikoltott a házak faláról « a hirdetőosziopokról, de sohasem lehetett annyi jó, Ízléses és hatásos plakátot látni, mint ma. A plakátmüvészét magyar reneszánszának megvannak a maga gazdasági okai. Kevés a pénz ... A kereske*^ dőnek minden ügyességét össze kell szednie, hogy a vásárlót a tömegszuggeszció legmodernebb módszerével — a reklámmal — kényszerítse a maga boltjába és másrészt nem egy festőművész aki újszerű képeivel fizetőképes közönséget nem talált, p Lak áttervezéssel szerezte meg magának a hiányzó erkölcsi és anyagi sikert. A plakátmüvészet — tömegmüvészet, alkalmazkodik a tömeg Ízléséhez, de egyúttal formázza is azt, a nagyváros szülötte és magas nívója Budapest metropolizálódását tükrözi. Megváltozott a plakát karaktere is. Bár mindig meg volt az a tendenciája, hogy mellőzze a részleteket és az összhatásra helyezze a súlyt, ma még nagyvonalúbbá, valósággal sematikussá vált. Nem várhatja meg, amig két-három ember összegyűl és megnézegeti, messziről kell odakiáltania mondanivalóját az előtte el- rohanókn.nk. A jó plakát tehát azonkívül, hogy feltűnő, szűkszavú is, de azt, amit mond, ötletesein kell kifejeznie. Ötletekben pedig igazán nincs hiány Pesten, sőt éppen a pesti plakát eredeti, „mellbevágó" volta az, amellyel egész Európa hozzáértőinek érdeklődését magára vonta. Itt van például Berény Róbertnek, a kiváló festőnek rendkívül népszerű plakátja, amelyet egy mosóporgyár számára készített. Nagy dézsa, amelyben a hirdetett mosópOT habzik, balról egy mulatságos, koromfekete emberke lép a dézsában — ő a „kis piszkos" —, jobbra pedig ugyanő, ugyanazzal a groteszk mozdulattal, de már hófehéren — mint a „kis tiszta" — lép ki belőle. A kép mindent kifejez, szövegnek elég a hirdetett cikk neve. Berény minden egyes nj plakátja uj öröme a járókelőknek, de- talán még az övénél is nagyobb hatást ér el Bortnyik Sándor művészete. ő is a festőnnitermének és a magánlakásoknak falai közül lépett az nocára. Plakátjai kevésbé növeliisztikusak, a végsőkig leegyszerűsítettek, de éppen egyszerűségűknél fogva mélyen szuggesztivek. Mindent elhagyni, ami fölösleges, ez a vezérlő elv; minden érdeklődés a hirdetett tárgyra koncentrálódik, amelynek plaszticitása ellenállhatatlan energiával nyűgözi le a néző figyelmét. Most megjelent cigarettapapiros-roklámsorozatát a legelőkelőbb szaklapok, mint a jő pkikát mirrtav képét tárgyalták. Bortnyiknak egyébként egész művé sziveié ja van — a Műhely —, amelyben a modern magyar grafika legszebb reményekre ftStljogoX
