Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-01 / 1. (2222.) szám

6

T>Ty<GAlA\Afifc\RHl ULAI»

1930 január í, ezervfa.

,.Honpolgári kötelességeiteket híven teljesítsétek, de nyelvi és kulturális szent örökségünkhöz híven ragaszkodjatok"

Péter Mihály túzánlnneni gáspök újévi pásztorieveie

Rimaszombat, deceanber dl. Péter Mihály, j •h tiszéniauem református egyházkerület püs- | pöke a'z újév alkalmából fáptáaatóri lóvéiéi! adott ki kerületének gyülekezeteihez s a j pásztori levelet újév napján valami ennyit egy-1 bázközség lelkésze a szószékről olvassa föl. I A. püspök örömét fejezi ki a körlevélben,; hogy' a megújuló hitnek igen sok jelét látja j ragyogni a hívek között.

— Szinte versenyre kelteitek egymással aaj

isteniházába hívogat ö harangok beszerzésé- ( ben — írja többek közt, I

— Mind több és több gjiitekezelibeii ébre-i deznek a lelkek, vallásos estélyek, bibliai, j leáuyfcörök, énekkarok stb. fezerveaáse feivi-| rágoztatása tekintetében. De mai nemzedékünk élete atyáink életével szemben sok visszaesést mutat. Sok helyen elnémultak a harangok, különösen hétköznapokon. Számos egyházban máskor sem oly tömöttek a templomi padok, mint hajdanában. Az evangyélium által támasztott szabadságot sokan szabadosságnak tekintik. Számos gyülekezetből hallatszik a panasz, hogy a hívek \ húzódoznak a belső emberek fizetését kiszól- j gáltatni, vagy ha ennek eleget is tesznek, de csak vonogotással, vagy kényszerrel és nem Atyáink buzgőságával s ezzel elkeseredés1!, kedvetlenségét támasztanak a belső emberek lelkében. Itt-ott szeMáriusok, idusok, sutkározó hamis atyafiak bontogatják az Amyaszemtegyliáz falait. Ezeknek a Lélek . erejével álljatok ellene. Innen is, onnan is hallatszik, hogy

a napi politika olcsó ái-ucikkei kereskedés tárgyai leitek.

Elfelejtették-e az ilyen kereskedők, mit cselekedett Jézus azokkal, akik üzérkedtek s a jeruzsálemi templomot .megfertőziették? Erőt vett sokakon a világ szerelme, a földieknek az égiéknél feljebb becsülése. A. régi egysze- j raséget számosán elthagyták közülünk ruha- \ zabban, szokásokban, enkőiesökibeiii. Sokaikat . kerülget köztelek a Sátán, Mnáigatva a fény- : űzési, az élwezetvágyafc, amelyek közül csak . egy is anyagi, erkölcsi romlásba kerget. Mig ; azonban ez a könnyelműség jele, van egy ' másik bűn, mely a vagyon, a földiek túlságos 1 szere tétéből táplálkozik. S ez az, mikor a bűnös ember az Isten kertjének virágait letépi, hogy azokból gyümölcs soha se legyen.

'.Azt a szóval eléggé nem is kárhoztatható, Isten, nemzetünk és egyházunk ellen elkövetett szörnyű vétket értem ezalatt, amelyet „egy-gyerm ek-rendszer“-nek neveznek, mely < helyenként a mi egyházkerül etüknben is i pusztít, rombol, másutt meg már oly mére- > leket öltött, hgoy

30—40 év alatt a gyülekezetek létszáma \ a feléi-e, vagy harmadm-a szállott alá. <

És most már az ősök által épített és ae őak- < kori létszámuknak megfelelő templomok és 1 .iskolák csak úgy konganak az ürességtől. Mi ] lesz velünk, ha e veszedelmet meg nem tud- J juk állítani, évtizedek múlva? ML? Könnyen } elgondolható: reí. egyházunk és nemzetünk , teljes pusztulása! Az Isten mindenható ke- ,< gyelme óvjon minket attól, hogy bekövet- i keazék az az idő, amikor a csillagos reí. 1 templomok csak gyászemlék jelek lesznek "j atékmtetben, hegy ott, azokban ,a községek- ( ben, valamikor református magyar kérész- • tyének éltek, akiket tatár, török, osztrák és , más ellení-égek nem tudván kipusztítani, magok pusztították iki magokat, akik magukra ] vették a vádat: ,.Iz:áel, te magad ölted meg < magadat!" Eszméljenek fel és vegyék eszük- 1 be azok, akiket illet, mily Isién ellen való, szörnyű bűn ez. Ott, ahol ez a veszedelem fel- 'j lépett és azok, akikre ez ,a vád illik, gon- ? dnljáík meg, hogy a gyermek Isten nagy ál- ’ dása Mikor Isten meg akarta áldani Izraelt, j így szállott neki: „ Meg.- zápor Ltom a te mago- 1 dat, mint az égnek csillagait és mint a ten- ( gernek fövényét".

De nem elégséges a b:l és nemzet vő de- } lem más vonatkozásban s*' in.

Pontos órák, ékszerek, részletre is ]

Kénednél.

Kosice, Srobár ucca 3. Államvasutak szállítója. j

. 1 . i

Fizessen elő a .

ír Képes Hét-rei:

ftlőtiivitér.í ára K érre Üli. — íves.

Szivetekre kötöm ugyan, hogy a felsőbb hatol inassá goknak. melyeket, istentől szánna- -ottakimlc mond az apostol, engedjetek s az ország törvényeit tiszteljétek, limpolgáVqzári Dezső verseiből:

ri kötelességeiteké/ kivert teljesit&étek, de mivel másrészről az állam törvényeibe be van foglalva a mi református egyházunk és nemzetiségűnk védetnie is, mivel ott van benne, hogy nyelvünket, kultúránkat szak dón űpolhtjuk, ehhez a széni ör ölesé g- günkltöz teljes erővel raguszkodjalok. Tiszteljétek a más hitet vallóikat, a más nyelven beszélőket, de a miénket semmi áron meg ne tagadjátok.

A. püspök végiül a losonci teológia és a I ornpllyay Margit páratlan áldocmikés,gégéből létesült beretked árvalwz 'támogatását ajánlja a református hívek jóakaratába.

Cipőjét ápolja

a SCBMOÜL Pasta

tt

SZILVESZTER-EJ

Idézlek, szörnyű szellem, szfinksz, guóni, titkot tudója, ez éjjelen ömöljön a láz aranybora; veréb csipog, köhög egy fáradt zongora.

Zöld s enyhe délszakon telel az ári gólya.

Szmoking feszül a vállon, a tiszta és kemény plnsztron alatt a szír egykedvűen dobog s mig szaxofon hörög s peregnek zord dobok, gomblyukadban kihajt egy rózsa: a remény.*

Szép, éhes leikeink sötéten felkoroguak; a, pinecr homlokán verejték harmatoz s a kaszinói felett iüstfelhők gomolyognak.

Mondd, érzed-é, barátom, hogy istenujj motoz halántékod körül, mely zúg. miként bolond tengereken a szél? Mondd, érzed-é? Ü mondd!

BOLYONGÓ

Hull, hull az este, szurokba ragadt a táj, fáj a sötétség. Fekete a kék és

lek eve,

Ki erre megy, ki arra megy,

van vándor s van ki visszafordul,

minden mozog, búg, változik, te állsz magadba egyre csak. miként a szikla, változatban.

Láncszemre lánc és mindig újra egy. Völgyek, hegyek, lankák, — mind feketék. Nincs út. Semerre.

Nem találom

szerelmed Ariadne-fonalát.

ÁLLATMESE

j Május volt egyszer, állt a bál a kertek j lila máglyáin, aj, ma már csak emlék;

! szagjott a föld, mint friss hajnali zsemlék, j a szellők szint és hangokat kevertek.

■ I.

Ilangyácska voltam, rendes, dolgos, tiszta; bölcsesség izét szűrtem, szüreteltem; itt „„ok most kövéren és beteltem s céltalanul, mint célon a turista,

Te tücsök voltál, húrjaid daloltak, j sziszegtek vágyak, zúgtak haBeluják; j ősz lett, a gyertyát csendesen kifújják,

| koplalhatnak ma jd, kik vidámak voltak.

! Ha téli trónján feltűnik a hoM,

| én befogadlak, tücsköm, hölgyem, lelkem; I mit szüreteltem, néked szüreteltem,

( kincsem a kincsed, vedd és pazarold.

„AZ EV TORTENETE“

Irtai MÁRAI SÁNDOR .

Izgalmas és különös olvasmány az, amit így i esztendő vége felé a napilapok „Az év története" címmel állítanak ősze, hónapról hónapra, tőmondatokban sorolva föl és szemléltetően- csoportosítva mindazt, ami ebben az esztendőben történt. Mindazt: ez persze csak afféle szólásmód. Az ember elégedetten s kissé büszkén olvassa az év történetét, a jó gazda büszke önelégültségével, hogy íme, megalakult a vatikáni állam, kiürítették a második rajnai zónát, szóval nem volt lusta az ember, nem feküdt egész esztendőben a hasán, mégis csináltunk valamit. A mérleg, ez a nagy mérleg, mindig nagyon érdekes. Általában az egész világon történt valami. Függetlenül a világszerte kedvezőtlen gazdasági helyzettől, s mintha nem is háború után lennénk, függetlenül .a nyugati kultúra hanyatlásától és az amerikai tőzsdekrachtól, általában, állandóan történik a világon valami. Csak. ilyenkor látja az ember, hogy mennyi mindent csinált az évben.' Nem is hittem volna, hogy ilyen, szorgalmas vagyok. \

Jól van no, nem dicsekvésből mondom, a köteles szerénységgel és szemlesütve mondom, de az a vatikáni egyezmény nem volt azért kis dolog, azt ki kellett találni, meg kellett ■szerkeszteni, rengeteg szempontra, történelmi 1 hagyományokra, emberek és intézmények érzékenységeire kellett tekintettel lenni, — hát nem mondom, sikerült, szó se róla, de sok baj és veszödség volt vele-. Aztán közben körül kellett repülni a Zeppelinnel a földet, az se volt kis dolog. Általában, ha jól utánanézek, egész esztendőben tele volt az ember keze a munkával, enni is alig ért rá, pihenni, megpihenni nem in gondolhatott, annyi, dolga volt. Na. most utána vagyunk, nyújtózzunk egyet.

Nem is lenne rossz, mi, nyújtózni egyet, ha lehetne? A furcsa az, hogy nem lehet, egy pillanatra se, — -s ha erre gondol az ember, miközben az esztendő mérlegét nézi, szorongás és kedvetlenség fogja el, — egy pillanat’ atom- részére sem pihen a verkli, nem hirdetnek ki egy hót általános pihenést, (ijesztendő éjszakáján tovább tart a gyilkosság éi,6 születés és maghaláé és feltalálás és kürberopiUés, — az; óriási katlant állandóan fűteni kei!,, a kohók j egy pillanatra se hűlhetnék ki, s minden ja- | riuárban ugyanaz történik, ami egy esztendő-1

vei elébb. Amit a történelem nagy vonalakban ■summázva száz, vagy kétszáz esztendők múlva elénk térit egy korról: hogy ilyen volt, s ez a sajátságos benne, s ez különbözteti meg az előző kortól, — az itt gyűlik föl, a szemünk 'előtt, az „év történetéinek adataiban, c&ak éppen nem vesszük észre. Azt olvastam a múltkor, hogy Einstein nyilatkozott a tudományos felfedezések technikájáról, s olyasmit mondott, hogy ördögöt talál fel az ember programszerűen, az ember állandóan gondolkozik ■és morfondíroz és jár a fejében valami, s aztán egyszer társaságban ül, vagy zenét hall, s hazamenet egyszerre világosabb lesz előtte egy dolog, amit évek óta nem értett, s mire hazaért, meglehetős értelmesen és határozottan tudja, hogy miről van szó? Hát ezt pontosan így képzeltem el. Az ember nem. találja fel programszerűen a relativitás teóriáját, s az ember nem csinál pro-gramszerüen történeteiét. A meglepő és izgalmas az, hogy, így utólag látjuk, ha elolvassuk az „év történetét", ami a „legújabb kor történetének" egyik hányada, hogy egész nap és egész esztendőben történelmet csinált, csak éppen közben nem tudott róla. mert közben mással volt elfoglalva.

Sakkal fontosabb dologgal.

Szórakozottan forgatom az év történetét: lateráni egyezmény, Zeppelin, Madame Curie- nek egy gram rádium, Stresemann meghalt, az angol, király betegsége... nem értem. s Valamit, úgy látszik, kifelejtettek.

Dereng nekem, hogy a legfontosabbat, vaia-. mi hiányzik az összeállításból, csuk ma még nem tudom pontosán, mi?

Aztán egyszerre eszembe jut. fejcsóválva ülök le és felírom.

Pótlólag:

Itt volt az, mikor márciusban mentem az uccán, a Révay-uccáu keresztül az Andrássy- ufc felé, s egyszerre ott állt Z. égy ház előtt és nézett valami kifüggesztett hirdetést, — Z., akivel majdnem mindennap együtt vagyok -s bizalmas dolgokról szoktunk -beszélni, ismerem minden titkát -s már úgy nézett kit hogy barátok vagyunk, — ott állt a kapu előtt, a szürke kabátja "volt- rajta és zöld kalapja, s nyújtotta a nyakát -k- erőlködve olvasott, valami közöm - bős szöveget. — s már Oda akartam menni, és a vállára ütni., hogy szervusz, s akkor egy- |

szerre visszatartott valami, s tudtam, hogy éhhez az emberhez semmi közöm, valami nagy veszély előtt állottam, mikor ezzel barátságot akartam kötni, s nem szólítottam meg, hanem í csendesen elsompolyogtam, igen nagy i'jedo- I lemmel, csak a sarkon túl lélegzetbem fel, mi- j kor már biztos volt, hogy nem vett észre. E5- | szöktem előle. S most már nem láttam hóna- j pok óta. Az utolsó években minden nap együtt j voltunk. Nem fáj és nem is hiányzik.

\ Vagy az, amikor Imréékhez egyszer késő délután mentem fel, s Gizi azt mondta az előszobában, csak menj be, a szobájában van és dolgozik, — s csendesen mentem a vastag •szőnyegeken a sötét szobákban, az ajtók nyitva voltak -b Imre szobája küszöbén megálltam, ■s a szoba sarkában, háttal nekem, Imre, ez a komoly, mindig ünnepélyes, választékos, megfontolt és szigorú lény ott állott egy tükör előtt s nem hallotta a lépéseimet és fintorokat | és grimaszokat vágott egyedül a tükör fele, gyakorolta az arcát, játszott az orrával és a szájával és rettenetes grimaszokat vágott, — •s ez rettenetes volt, mert valahogy nem vett •észre s már késő volt szólni, vagy köhögni, —- nagyon kinos volt, mert Imre mindig nagyon ünnepélyes és két gyermeke van, az egyik dijat nyert a negyedikes szavalóversenyen, a Imre metafizikus, — vonagiott az arca, nem -bírt jóllakni a saját grimaszaival, a nyelvét öltötte a tükör felé, ,s valahogy visszamásztam az előszobába, úgy, hogy nem vett észre, s felkaptam a kabátomat és elmentem.

Az is- volt, hogy telefonáltak délután a klubba, hogy jöjjek azonnal haza, mert történt valami. Mi történt? kérdem. Semmi, csak jöjjek haza, semmi különös. Kell orvöV? kérdem. Nem, nem kell orvos, csak talán jó lesz, ha hazajövök, igazán semmi, csak jöjjek azonnal, autóval. Igen, mondom, hogyne, de akkor talán mégis történt valami, hát mi? Semmi, ‘csak egy hír v-au itt az újságban. Aha, mondom. Akkor egy pillanat csönd. Aztán a telefon másik végében sirás és megint-: szóval jövök. Az újságban? kérdem. Igen egy hír, hogy ö. meghalt. Igen, mondom. Aztán: azt mondod, meghalt? Igen, beleült egy autóba, meghalt. Akkor vigyorogni kezdtem, mert ö.-vel együtt nőttünk fel, együtt voltunk gyerekek és fiuk és később költők és forradalmárok, egy szobában és egy kávéházban, s az egész egy vicc, mert az nincsen, hogy valaki, akivel együtt nőtt fel az ember, csak ugv beleül egy autóba és 1929-ben minden további nélkül meghal. Én is a vigyorgó halálhír-tudomásul- vevők közé tartozom, talán azért, tóért első percben soha nem hiszem el a halált s kínlódva vigyorognom kell, mert rossz viccnek tartom. De tényleg volt egy kir az újságban, hogy beleült Ö. ogv autóba és meghalt.

Mi volt még?

A franciák kivonultak a második rajnai zónából... igen, akkor egy pádon ültem a Bástya-sétányon és arra gondoltam, hogy egyszer abba kél! már hagyni mindenféle másirányu tevékenységet, mármint az életet és kapcsolatot- az emberekkel és érdeket és el kell menni dolgozni. Szeptember volt, a gyerekeket akkor íratták be az iskolába, a derűs kornak vége, tessék dolgozni. S hogy ahhoz éhen kell egy kicsit halni, hogy az ember dolgozni tudjon. S gyáva, vagyok és nem merek ében- halni.

Aztán volt még más is.

És egy délben a tengeren feküdtem, mozdulatlanul, s nem láttam csak az eget. Nem volt felhő az égen. De ez már magánügy, s nem tartozik szigorúan véve az év történetéhez és a történelemhez.

És voltak séták és beszéd emberekkel- és harag és irigység és féltékenység és elragadtatás. És végtelen, örök dolgok voltak, .s közben kiínztani a frakkomat.

*

Az év- története mindannyiunkban ilyen kettős könyveléssel zajlik le. Vau egy, a jelent-éktelen és mellékes és epizódszerü, amire már alig emlékezünk, a mindennapi és közönséges történet: a , let arán! egyezmény, Zeppelin, Madame Curie, Stresemann halála, rajnai zóna... s egy másik, ami elsőrendűen fontos, viíágra- ezófó s amit mindenki fontosabbnak tart, s ami csakugyan fontosabb ia, csak nem mer az ember beszélni róla,

Tulnagy a hord ereje ennek a másiknak.

Jobb hallgatni róla.

11a jól megnézem, ezerkilencszázhuszonki- ‘lencben pontosan az történt, ami ezerkitene- százhuszormyolc-ban. A gyávaság, butaság, gonoszság, irigység változatlanul viaskodtak a jóval és a jóravaló készséggel és* az emberi felelősségérzetet megint egyszer legyőzte az emberi felelőtlenség, s jelentős dividendát fizet,

'Vállalatom egy szebb prosperitás reményében vág neki :u. uiesztendőnek, összes kedves 'barátaimnak. Vevőirppek és ügyfeleimnek boldog uj észté időt kívánok.

1