Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-04 / 3. (2224.) szám

t>ra:gai-7V\a&^arhiriíAI> ÚJÉVI LEVÉL A TÉLI TÁTRÁBÓL Mária Terézi a-rendesaranyérmet kapott három magyar tiszt — A kitüntetettek hőstettei — Magas Tátra, január 3. Hull a liő, csendesen száll alá az égéből és táplálja a hegység téli takaróját, puhábbra és puhábbra növelvén. A tátrai fürdőkben azonban eleven élet nyüzsög, sífutók suhan­nak; el kísérteties árnyakként az utakon, a korcsolyázók kacaja kballatszik a szobákba, a széles Tátraköruton csilingelő szánok re­pülnek végig. A tátrai téli élet első zenitjét érte el. Az idén a Tátra annyira megtelt, mlint még sohasem. Már karácsony előtt Mórynál, Tátraszéplakon, a Tátraotthouban, Ujtátra- füreden, Ófáirafüreden, Maitlárházán és sok villában 'és penzióban is minden szoba meg­telt. Ez a nagy látogatottság már hónapok óta előrevetette árnyékát, annyi volt idén a szobaelőjegyzés, mint még soha, de hogy ilyen sokan jöjjenek, arra mégsem számított a legvórmesebb tátrai direktor sem. A ven­dégek dandárja megint Magyarországról jött, ahol hál Istennek elfelejtették a leven tefog- dosást, Hidasnémetit és ismét eljönnek a Tátrába, ahol mégis csak jobban érzik ma­gukat, mint a Semmer ingen és más osztrák télisporfhelyen. A látogatók másik szállítója a maehiriedh-ostrau-kar wini szónvidék, noha nekik is 240 kilométert kell ideutazniok és sokkal közelebb van az Altvater számos téli- sporlhelye. Azért ők hűséges barátaink ma­radnak. örvendetesen szaporodik a birodal­mi németek száma és pedig nemcsak régi, évszádcs szomszédságunkból, Sziléziából, ha­nem újabban Szászországból is. És hogy a németség legserényebb utazói, a szászok fel­fedezték a Tátrát és a Szepességet, ez igen fontos a jövőre nézve is. Ótátrafürednek, a Gr and Hotelnek ismét a szokott tarka képe van, A páratlan taraj­kai ródlipálya csak úgy nyüzsög a szánikázni kívánóktól, a sikló nem győzi őket felszálli- tani. A pompás korcsolyapálya, a felette el­terülő gyönyörű silejtők, a Károlypihenő alatt épített siugrósánc a találkahelyei a vendégeknek nappal, mig este a Gramd Ho­tel összes helyiségei megtelnek, mert hisz nemcsak a bennlakók töltik el ott az időt, hanem a Füred környékén épült számos vil­la és penzió vendlégei is szívesen bejárnak az ötórai teára vagy vacsora után a babba. "A szilveszterestély, amelyet Bunfalvy fürdő­titkár bámulatos leleményességgel rendezett páratlan érdekessége mulatsággá, zsúfolásig megtöltötte a Grandot. Az itt telelő kitűnő­ségek közül megemlíthetjük Illés dr. és Hu­szár dr. egyetemi tanárokat, Székelyhídi Fe­renc dr.-t, a magyar kir. Operaház örökös tagját, Mahnke titkos tanácsost és Krömling korcso!yamüvészt Berlinből, Kuffler Artúr, Béla és Oszkár földbirtokosokat Puháról, Feldmár földbirtokost Pösíyénböl, Schwitzer földibirtokost és Franki elnököt Pozsonyból. A Füred környéki villákban egy breslaui uta­zási iroda 45 tagú télisportoló csoportja he­lyezkedett el. Ujtátrafüred sportélete nem kevésbé moz­galmas. A szlovenszkói jéghockevbajnokság a legjobb keretek között folyt le, rengeteg volt a nevező és résztvevő, úgy hogy a Pa- 1 ace-szanaíóríumban csak egyetlen csapatot és a rendezőket lehetett elhelyezni, a többi a Füred környéki kisebb penziókba szorult. Az érdcklődiés központja a Magyar Hockey Club csapata volt, amely rögtön első mérkő­zésén általános szimpátiát keltett stílusos, finom játékmodorával. Na, nem csoda. Neo- grády Miklós, Bethlen Gábor gróf, Teleki Géza gróf, Révay József gróf, Márffy-Mam- tun.no báró, ifj. Bethlen István gróf és Wirth László a csapat tagjai, számukra a jéghockey sport a szó legszorosabb érteiméiben, előkelő játék, amelynél ők az országot képviselik és nemcsak úgy, hogy nyerjenek, hanem hogy szépen nyerjenek. Rendkívül szimpati­kus csapat a besztercebányai és a pozsonyi siklüb is és igy nem csoda, hogyha a szlovák közélet számos kitűnősége feljött a verse­nyekre, köztük Stefamek exminiszter egész családjával, a 'tulajdonos Hubka-család és sok más. A Palaee-szanatóriumra rá sem le­het ismerni, a betegek mintha eltűntek vol­na, csupa sportolót látni mindenütt. No, el­árulhatjuk: aki csak az üdülésre feljöttek 'közül már teheti a szigorú orvos urak enge­délyével, az sít köt, korcsolyát csatol vagy legalább szánkóba ül és kiélvezi a tátrai na­pot és a tátrai levegőt, mert hisz ezek a tát­rai gyógyulás hatalmas ösztönzői. Tátraszéplak is sok év után ismét befo­gadhatott -portolókat, mert lakhatóvá épült már az uj Dr. Guhr-szamatóriuim. Nyüzsög is a sportoló, akárcsak n nagy siversenyek ide­ién. A maciirisoh-pstraui Touring Club 50 résztvevőé tárnae ki rándulással van Itt, Budapest, január 3. Három vitéz magyar katonát, ért újból magas kitüntetés. A Mária Terézia-rend káptalanja Andrássy Géza gróf valóságos belső titkos taná­csost, szolgálatonkivüli viszonylatból! huszárezre­dest, Zsiros István tüzérezredest és Mihály Jenő Őrnagyot a Károly király által alapított Mária Teréziás aranyéremmel tüntette ki. A Mária Terézia-rendet követően minden kitüntetés közül ez a legmagasabb, amely katonát vitézségéért érhet. A kitüntetésekről és a kitüntetettekről lapunk munkatársának Zsiros István tüzérezredes a kö­vetkezőket mondotta el: — Az az aranyérem, amellyel bennünket ki­tüntettek, nem sokkal marad el maga a Mária Terézia-rend mögött, ugyanolyan cselekményekért adják, mint magát a rendet, úgy hogy a dekorá­ció ritkaságán kívül a kivételessége is emeli érté­két.. Minden más kitüntetésnél előbb hordandó. — Én az Armeeobmkommando egyenes fel­szólítására jelentkeztem annakidején a Mária Terézia-rendre és annak elintézéseképpen jutot­tam most ehhez a kitüntetéshez. 1014 december 20-án történt az az eset, amelyért most kitüntet­tek. Akkor századosi rangban a losonci tüzéreknél szolgáltam. Az orosz fronton voltunk Lodztól ke­letre, Lisownál és Gallwitz német tábornok pa­rancsnoksága alatt egy német gárdaezrednek voltunk a tüzérsége. Az ezredet a parancsnok visszarendelte és én hat ágyúból álló két üteggel maradtam a helyemen, amikor orosz támadást jelentettek. Nyomban tüzet vezényeltem, hat ágyúm déli két órától négyig állandóan tüzelt, kétezernél több lövést adott le. Az előre­törő oroszvok elé tűzesőt eresztettünk és képtelenné tettük őket, hogy vonalainkba benyomuljanak, a huszonötödik gyalogezred eltávozásával támadt hézagba betörhessenek és onnan frontunkat felgöngyölítsék. Én magam mint ütegparancsnok az ágyuk mögött egy parasztház tetején állottam és onnan vezet­tem a tüzelést. Közben a ház egy ellenséges lőtedéktől tüzet fogott és már a lángok nyaldosták a tetőt, de meg kellett maradnom helyemen, hogy irányíthassam az ágyuk legénységét. Csák estére vettek le az égő házról, amikor már vége volt a támadásnak. — Ezzel az én esetemmel kapcsolatos Andrássy Berlin, január 3. A világ egyik leghatal­masabb vándorcirkusza ütötte fel tanyáját a Berlin melletti Neuköln mezőin. Egész kis városi, szabályos, tiszta uocákkal, csinos desz­kaházacskákkal, amelyek valóságos kis vil­lák, autóparkokkal, amelyek diszére válná­nak akármelyik fuvarozási és közlekedési vállalatnak. Kopácsolás, motorberregés, rövid vezényszavakra pontosan begyakorolt, mun­kásseregek dolgoznak. Indiánok, négerek, kí­naiak fantasztikus öltözetekben, némelyik exotikus figura csak szürke szvetterben, pi­pával agyarai között. Sehol se látni a ván­dor cirkuszok elmaradhatatlan kellékét, a IBasedov és golyvánál kérje az otthoni csizi jőd- kura használati utasítását. Csizffirdő. nagy ponyvasátort. De egy égben yuló oszlop már fölméred és mint valami szürke fal, emelkedni kezd körülötte a lengő ponyva. Alig negyedóra és már áll a sátor, Akkora, mint egy pályaudvar. — Fölhúzni már nem nagy művészet, mondja a germán óriás, aki egyik tulajdo­nosa a már hatodik nemzedékre öröklődő, vi­lághírű B. vándorcikusznaik. Azért sem ne­héz, mert nem emberek húzzák, hanem mo­torok. Húsz teherautónk, tiz traktorunk, há­ugyamannyi a Budapesti Orvosok Turista Egyesület társas kiránduló inaik száma. Vig az élet, egyik bál a másikat érte, közben ko­moly, értékes előadásokkal. Az első kará­csonyi ünnepen Brüll ismert ostraui aport- férfiu tartott vetitetitképes előadást az Alpok téli túráiról, szombaton pedig a tátrai hegy­mászás lés sífutás apostola, Grosz Alfréd ta­nár mutatta be a szepesi ifjúság túráiról fel­vett gyönyörű képeit. Tátraszéplakon is szá­mos közéleti, különösen orvosi kitűnőség van, igy Flóra dr. miniszteri tanácsos Prágá­ból, Gütig dr. kórházi főorvos Witkowitzból, Alföldi dr. kormányfőtanácsos és Dóczy Im­re dr. főorvos Budapestről és mások. Zajos a hegység minden része a sífutók örömétől. A karácsonyi ünnepek alatt ugyan még kevés volt a hó és három napig meleg déli szél uraiük odott, de után* először Géza gróf ezredes hőstette, ő akkoriban Gallwitz tábornok mellé volt beosztva és jelentésem után, hogy az oroszok támadást kezdettek, parancsot kapott, hogy parancsőrtiszti minőségében lovagol­jon a visszavonuló 25. gyalogezred elé és utasítsa az ezred parancsnokát, hogy forduljon vissza és hiúsítsa meg az oroszok támadását. Andrássy ennek a parancsnak a teljesítése köz­ben az ezredparancsnokkal együtt a mjancsko- wói erdőben kézitusába keveredett. Bár az oroszok fölényes számban voltak, az ezred megfutamította őket, úgyhogy a mieink idejére a veszélyeztetett frontszakaszra érhettek és meg­állíthatták az oroszokat támadásukban. — Ütegeim vitézségével és az idejében érkezett gyalogság beavatkozásával nemcsak az orosz tá­madást vertük vissza, hanem megmentettük Lodzot, amely a támadás sikere esetén ellenséges kézbe került volna. Amikor ennek az ütközetnek a lefolyását hitelesen megállapították, ütegem minden katonája a kis é6 nagy ezüst vitézség! érmet kapta meg, különböző kitüntetéseket kaptak tisztjeim, engem pedig so- ronkivül őrnaggyá léptettek elő és a vaskorona- renddel dekoráltak. Ugyanakkor kaptam a felszó­lítást a Mária Terézia-rendire való jelentkezésre. A losonci tüzérek hőstettét különben Larwin festő egy gyönyörű képen meg is örökítette és ennek a képnek másolatait ott lógnak ma is min­den tüzérkaszárnya irodájában és legénységi szo­bájában, mint az ágyúsok fegyvernemének egyik legszebb hadifénye. — Másik társam, aki hozzám hasonló kitünte­tésben részesült, Mihály Jenő őrnagy, przemysli hős. A. várból 1916-ban kitört és Janownál az ellenségre igen kemény csapást mért. Zsíros István ezredes neve a magyar közönség előtt künlönben irodalmi tevékenysége révén is ismert. Két színdarabját is előadták. 1907-ben a Nemzeti Színház hozta színre Fátum cimü müvét, 1916-ban pedig a Magyar Színház a Grál lovagot. Mindkettőnek igen számottevő sikere volt. Andrássy Géza gróf a legnépszerűbb magyar mágnás. A sportélet kimagasló di6ze. ő maga is, bár már a nyolcvanadik esztendejéhez van közel, aktív lovas és nemcsak szemlélője, hanem irányí­tója az atlétikának, ö honosította meg különben a lovaspőlót. Andrássy gróf jelenleg a szlovenszkói Betléren van fiánál medvevadászaton. rom nyersolajmotorunk dolgozik a tizenhat specális&n cirkuszi építő és szállitómunkára kiképzett munkásunk mellett. Vonatot nem igen szoktunk igénybe venni. Hajót annál gyakrabban. Tavaly ilyenkor még Argentiné­ban vol tunk ... Sátorváros És az óriási ponyvaépitmény közepén va­lóban ott pöfög a nyersolajmotor, hengerdo­bokról sodronykötelek nyúlnak a magasba, künn ugyancsak motorok csavarják, húzzák a csigaszerkezetekkel működő készülék fo­gaskerekeit. Egy-két. keményvágásu legény igazgatja az egész munkát. De az oszlopkar rok, oövekek leverése már nem ilyen kényel­mes foglalkozás. Egy kis traktor hengerli, egyengeti a talajt. Munkások hosszunyelü ka- larácsokkal körülállják a földbe illesztett óé­veket és tized másodpercnyi pontossággal, egymásután vernek a cövék fejére, amely szemlátomást sülyed, mig csak ökölnyi darab látszik ki belőle. A gépfegyverropogá sszerü kalapácsolás megszakad, a munkáskör már a másik kijelölt helyet állja körül. — Évekig tart, amíg igy összedolgoznak, mondja az óriás, legalább olyan komoly és nehéz teljesítmény a munkásaimé, mint a legjobb artistáé. Erősen fejlett ritmusérzék, szemmérték és fizikai erő kell ahhoz, hogy egy ilyen cöveket igy a földibeverjenek. Ha nyőrü napsütéses, fagyoshideg idő követke­zett, aztán havazás, amely néhány nap alatt beborított minden követ és minden rögöt és az egész Tátrát egyetlen siterületité avatta. No de kellett is ez a hó, ment egy hét múlva elkezdődik ótátrafüreden a Kassai Sport Club híres téli sporthete, a tátrai téli élet egyik csúcspontja és akkorra sok hó és sok jég kell annak a páratlanul szépszámú spor­tolónak, aki erre a hétre, amelyen siverse- myek és szánkóversenyeik mellett műkőreso- lyázás, jéghockey és más sportágak is szóhoz jutnak, máris 'benevezett. —yar. Fizessen elő a m- Képes Hét-F® Előfizetőn ára % irt* 88 — Kos. ______________ 1330 január 4, szombat. HIWIWIMi WBBB—PSB—MBWHMW8BBBIIW II l^■lllll——— egy ütés csak pillanatot is késik, vége a kör munkájának. — És a cikrkusz művészei ,nem vesznek részt az, építkezésnél, szállításnál ? Kikből áll a cirkusz? Jóindulatú mosoly a válasz. Meglátogatjuk a „müsort“. Kellemes kis weckend-házacs- kákban lakik egy-egy család, vagy „szám“. Vasárnap délutáni hangulat, bár hétköznapot írunk. Pihennek, kártyáznak, sakkoznak a le­vegő vakmerő hősei, a fenevadak parancso- lói, a bűvészek, művészek, csepürágók, kard­nyelők ..., de milyen mások ezek a modern komédiások, autóikkal, traktoraikkal, gra­mofonjaikkal, mert majd mindegyik szobában szól a gramofon. Jazz, opera, már amelyik milyet szeret. Valahol villanymotor zug. Vil­lannyal fütik az összes házakat. És remek für­dő szobáik vannak. Egy indián fehér felesége harisnyát stoppol. Egy olasz törpe lombfürész munkával szórakozik. Madarakat tenyészt, csízeket, sármányokat, alig van kollégája, akinek ne csicseregne egy lombfürészkalit- kában madár a szobájában. — Egy-két évre szerződnek általában, de van részes tagunk is, aki rendez, adminisz­trál, fellép, olykor kis külön csoporttal leválik a „truppétól és1 külön dolgozik. Van, aki ál­lataival társult be az üzembe. Az állatok? A legnagyobb és legkényesebb érték az egész társaságban. Nemcsak azért, mert nagy az árule, hanem, mert évekig is eltart az idomi- tása egyikuek-másiknak, mig a porondra le­het vele lépni. Bizony, sokat esznek és ezen nem lehet takarékoskodni. Ahogy nem csuta­kolhatok lovat a mül öv eszemmel, nem dolgoz­tathatom idomít ott állataimat, és . nem kop- laltathatom „őket". Néhány csodaszép oroszlán sétál nesztele­nül, olykor egyet hördülve a svédacélrácsos ketrecben. Ezek a remek fenevadak kilenc kiló friss ló- vagy marhahúst kapnak napon­ta, fejenkint. A tigrisek szintén. A hiénák és leopárdok szerényebbek, három kilóval is megelégszenek és nem ragaszkodnak a friss eledelhez. Hetenkint egyszer böjtéinek is, persze nem önszántukból, hanem egészségi okokból. Az elefántok félmázsa szénát ebédel­nek és négy-öt jókora cipót nyelnek hozzá. A közönség adományait csemegeként kebelezik be. Az elefánt az egyetlen állat, amelyik nem lármázik, ha éhes, hanem megáll moz­dulatlanul és meg se rezzen, amíg eléje nem rakják a kosztét. Csak bámul, sóhajtozik, de ilyenkor nem tanácsos ingerelni. Itt minden állat kiképzett művész, az egyik táncol, a másik biciklizik, a harmadik ugrik és más< szórakoztató dolgot tud, de van köztük olyan is, „akik“ most állanak kikép­zés alatt. Ezeket a délelőtti gyakorlatokra beviszik a manézsba, hogy lássák kollégáikat dolgozni. Aztán rájuk kerül a sor. Később már a kiképzettekkel együtt gyakorolnak. — És mennyit ér egy ilyen tudós’ állat? — Mint az ember, néha tízszer annyit, mint a tudatlan. Hagenbeck fiatal elefántot már háromezer márkáért is szállít, idősebbeket hét-nyoloezerért. De idomított elefántot uem igen adnak el a cirkuszok, és ha el is adnak egyet-egyet, harminc-négy venezer márkán alól aligha. Köztudomású, hogy az elefánt roppant tanulékony állat, de köztük is van­nak értelmetlen, ideges, sőt rosszindulatuak, amelyekkel aztán nem lehet boldogulni. A legjobb esetben is eltart két-hárora évig, mig egy elefánt poroudképes lesz. A barnamedve a legtanulékonyabb Valamennyi állat közül a barnamedve a legkönnyebben tanítható, a legokosabb, leg­értelmesebb és ami szintén fontos dolog, a legtartósabb. Minden kiimát kibír, -táplálék­ban nem válogatós és nem történhetik meg a barna medvével, ami például a „macskák­kal" történt, mikor Délre utaztak, hogy való­sággal fellázadtak, megtagadták az engedel­mességet, otthon érezték magukat, a hazai levegő napokra megrészegitette valamennyit. Egy-két napi hústalan koszt aztán lekötötte szabadság vágyukat, tem-peramentumukat. Az idomított lovak értéke erősen ingadozó, Faj, kor, képzettség szerint változik. A szá­moló poniló nem eladó, többet ér, mint a leg­nemesebb arab iskolámén. A cirkusz egyik büszkesége Jacky, a tűzoltó elefánt, „aki" egy tüzeset alkalmával alaposan összeégette magát, mig ki tudott vergődni a reázühauó zsarátnokok alól. Tévédéi’ volna azonban azt feltételezni Jackyiről, hogy őrült fájdalmában Ö9sze-vissza nyargalászott volna. Nem. Szépen megállt ott, ahová vezették, aztán figyelte az oltást. Medencékből meregették a vizet, fecs­kendezték a lángokat, sürögtek, forogtak a tűzoltók. Jacky unta a tétlenséget. Odasétált az egyik medencéhez, belemerhette az ormá­nyát, teleszitta magát vízzel és elkezdte ő is fecskendezni az izzó, lángoló tetőzetet. Nagy- nehezen sikerült Jacky segítségével eloltani a tüzet, de a derék állatot alig lehetett elcsa­logatni a vész helyéről. Rendületlen buzga­lommal fecskendezett tovább. Végül is az ál­latorvos elé került, angyali türelemmel hagy­ta jó négyzetméternyi sebét éterrel kimosni és' büszkén viselte heteken át a kötést, amely mindössze hatvan méter gézből és vászonból, naponta öt kiló vattából Állott,*, 0. 2*. wEgy különös város" A világ legnagyobb vándorcirkusza Gépemberek és enge­delmes állatok — Hatvan kiló széna ebédre — Lázadozó ienevadak 6

Next

/
Thumbnails
Contents