Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-26 / 21. (2242.) szám
'PRSGAlAW'A'AR-mRTlAP 1980 janaér M, rmárna*. II. Ulászló király prágai emlékei Prága, január 25. Gyerekkoromban a mesék törékeny, finom alakjai mellett, a magyar királyok története népesítette be leginkább a fantáziámat. Ha ma visszaemlékezem első élményeimre-, képzeletemben most is ott lebegnek a magyar királyok daliás alakjai, akiknek sorsa, élete, fényes tettei jobban érdekeltek, mint a saját életem. Lázas érdeklődéssel olvastam el minden kezembe kerülő ' történelemkönyvet, sokkal korábban, mint azt az iskolai tanrend előírta s. amikor társaim különböző játékokkal szórakoztak, én az Árpádházi és az utánok jövő királyok élet- történetét böngésztem. Ezeket az első képzeteket azután, ha némileg korrigálta is a komoly történelmi stúdium, a magyar történelem alakjai még ma is úgy élnek beírnom, éleden, korrigálhatatlaruii, mint ahogy őket akkor legelőször elképzeltem. Az összes királyok közül legkevésbé imponált nekem íí. Ulászló, ez az erélytelen király, aki nem tudta méltóan betölteni Mátyás örökét, aki alatt ,szétszedték Magyarországot, mint valami játékskatulyát. Azt hiszem, mindenki, aki magyar történelmet tanult, úgy emlékszik II. Ulászlóra, mint egy dib-dáb királyra: a trón meginog alatta. Szent István koronája bizonytalanul áll a fején, kezében a jogar és a királyi pálca iires jelvények, mert a király nem kormányozza az országot, nem érti az urak beszédét, mindenre csak a fejét bólogatja és e&endetsen azt mondja, hogy „dobzse“. De ha az ember itt él Prágában é* a város történetét tanulmányozza, lépten-nyomon II. U'ászló nevével találkozik és egészen más képet kap róla. Nem azért, miutha II. Ulászló, itt II. WladLslav cseh királynak erélyesebb, erősebb kezű lett volna, mint amilyen magyar királynak volt. itt ia azt mondta mindenre, hogy „dobzs«e“ (igaz. hogy ezt a csehek úgy értelmezték, hogy gatambszive volt), hanem azért, mert Prága legmonumentálisabb, legszebb és legértékesebb építészeti remekeit ő építtette. Míg Magyarországot koldusságra juttatta, addig itt ez a gyenge bábkirály kőből épült remekekkel biztosította magának pár évszázadra a halhatatlanságot. Ez annál érdekesebb, mórt Magyarországon már ő alatta, szinti szemeléttára, niájjeihordták és wéjjel lopkodták Mityáa világhírű Korvina-könyvtárát. Balba® Jeromos, Sehlechta János, Bohuslavue Hasenstein olasz éa eseh humanisták, akik II. Ulászló budai udvarában éltek, valóságos kereskedést űztek Mátyás csodálatos szépségű, drága könyveivel. A bécsi Palatínus korvina- gyűjteménye is akkor vándorolt ki Magyarországból egy bécsi egyetemi tanár által, aki nem sajnálta a fáradságot és öt év alatt hu •zonötazör járt Magyarországon, hogy a Korvina könyvtár ritka, művészi példányait megase- re*he*»«. A* a király, aki IVágában temérdek pénzt költött a művészetek pártfogására, bőkezű mecénás volt, nem tudott vigyázni Mátyás kincseire és trónrajutásával aláásta a budai udvar fényét, ahol Mátyás alatt otthonra találtak a kor első szellemi kiválóságai. Szinte hihetetlen, hogy a tudomány és irodalom kis kincseskazettái, a művészek által Írott, festett, aranyozott korvinák, hogy elsikkadtak a keze alatt és ime, Prágában a Pulwerturm, a Wla- dislav-Sal és a Dóm hirdetik, hogy egy álmodozó, művészetért rajongó ember volt. Egy álmodozó, aki nem illett bele abba a korba, amelyben élt, békesség után áhítozott, finomművű tornyok, templomi oltárok és pompás termek után. ©zági városban, mire a bruxiak megmérgez- tették. Akár a Dómot, akár a Wladislav-tcrmet, akár a Pulwer-tornyot nézem, nem értem, hogy a mecénás Ulászló egyéniségének alapvonalai hogyan halványodhattak el annyira magyarországi szereplésében. Bonfininek Magyarország történetének megírásáért, valamint a könyvek másolásáért és kifestéséért járó tiszteletdijakat még kifizettette, megbízottját elküldte Firenzébe, hogy a Mátyás által rendelt könyveket átvegye és kifizesse, azután, mintha csak kialudt volna benne minden érdeklődés, veszni hagyott mindent, ami érték volt. Hogyan lehet, hogy aki itt templomot, oltárt építtetett, Magyarországon pusztulni hagyta mindazt, ami a kultúra és haladás templomának éptilt? Mindenesetre érdekes két reflektor, a magyar ás a cseh történelem fényében visszaidézni Ulászlót, akinek nevével a magyar történelem lapjain a hanyatlás és pusztulás van összeköt ve s Prágában az építőművészet tökéletes alkotásai őrzik emlékét évszázadok óta évszázadokig. Szenes Erzsi. „AMNESZTIA" Irta: NEUBAVER PÁL A saidház válsága... a aen© válsága... a festészet válsága... A művészetben ma ez a szó dominál: válság. Minden ankét, minden cikkezés vezető szólama, tragikusan lírai tenorja: válság. Pedig nincs. Nincs válság. Legalább is úgy nincs, ahogyan a tehetség- nélküliség hínárjában vergődő élhetetlenek gondolják. Nincs válság, de van tehetségtelen ség. Ha nem kell a színház, a zene, a festészet, akkor bizonyos, hogy másutt van a hiba; nem ott, ahol a károgó hollók és krá- kogó vátesz-varjak keresik. Egy erős agy élefcmankolása bizonyltja, hogy nincs válság, elleniben a világ azt várja a művészettől, hogy a sablon helyett végre is nyújtson önállót, markolja meg az időt, mondjon olyat, amire az Idő vár —: a végzetes félreértést. GO A Dóm építését, amely akkor a huszita háborúk miatt már nagy ideje szünetelt, az ő intézkedésére kezdték meg újra és uralkodásának tartama alatt mindvégig szakadatlanul folyt a munka. A Dóm egyik legszebb oltára, az úgy-! nevezett királyi oratórium, II. Ulászló ajándéka. Díszítései között van egy kőből faragott, természethü levelos-ág, amely finomsága és szépsége által egyedülállóvá tés»zi a késői gótikának ezt a remekét. A Pulwerturm a prágai ó-vároe dísze is II. Ulászlót hozza az emlékezetbe, fényes ünnepségek keretében ő maga tette le alapkövét 1475 virágvasárnapján és még ugyanazon évben föl is épült a 'páratlan szépségű őrtorony. Az őrtorony közelében volt akkor a királyi lak. S mikor azután Ulászló a huszita mozgalmak miatt nem érezte magát többé biztonságban és főiköltözött a Hradzsin- ba, megépíttette a vár legragyogóbb termét, amelynek évszázadok óta csodájára járnak az emberek. A Wladislav-Sa! a késői gótika stílusában épült, eredetileg lovagterem volt, itt tartották a lovagi játékokat, amelyeken a király is részt vett. Amfiteátrumszerűen volt berendezve, a királyné udvarhölgyei élén páholyból nézte végig a vitézi tornát. Később a nemzet- gyűlések alatt olyan szint kapott a terem, mint egy tarka keleti vásár, bazárok voltak itt. ahol arannyal és ezüsttel vert nehéz bársonyt. selymeket, drágakövekkel ékes uyakdi- j székét, karpereceket, gyűrűket, myrbát, csil-. lógó kövekkel kirakott kardokat, díszes fogyItt van Einstein. Mindenki beismeri, hogy □cin érti. Homályos, mint a*, ephceuai Herakleitos, megtofchra azzal, hogy az öreg görög nőm burkolta gondolatait matematikai képletekbe, amik külön hosszú előtanulmányt igényelnek. Einsteint senki sem érti, mégis megmarkolta — az időt. Tudtán kívül. Esneágáíban sem rolt a relativitást oly bárgyú leegynaerOaitériben elgondolni, hogy: mindeci reUtfo. Hogy: nincs abszolút igazság. Zenéről besnéSgettam vele egyszer és Schopenhauer zenemetafizikáján át rá akartam siklani a relativitás-elmélet filozófiai konzekvenciáira. Einstein nyugodtan leintett: sohasem foglalkozott filozófiával; nem gondol filozófiára; nem is tudja, mi a filozófia. Ö fizikus és a relativitásnak a fizika értelmében épp oly kevés köze van a filozófiai értékelméleti relativitáshoz, mint a régi görögök „atómjártak" a mai mérhető elek- trónhoz. Ezt mondotta Einstein. Az emberiség máét mond. Az emberiség Einsteint a maga használatára trancsirozza és a köznapi ember, a ma tál aj falta n ságá n ak gyermeke, hajszolt bolond, aki elvesztette a fejét és „semmiben sem hisz", gerinctelen hajlongó kapitalizmus és kommunizmus közt, azt mondja: Valóban igaza van Einsteint!ak! Nincs abszolút igazság e®en a földön, de másutt sem Minden relatív! Gerinűtelenségének kapóra jön egy nagy tudó9 terminus tedbniousának ilyen módon a saját céltalanságra való kificamítása és szegény Einstein még csak védekezni sem tud az ellen, hogy egy végzetes félreértés következtében az agyúé Malii milliók kedvence lett és hogy a milliók, akik nem értik, gondtalanul használják azt a kifeje-' zést, amelybe ez a* uj Newton a fizikai világ titkát vitte bele. Az Einstein-pr imadonnának legalább olyan szenzációs sikere volt, mint a legszebb ! szépségkirálynőnek. Kortünet és kórtünet: eltalálta a jelszót: minden relatív. Kapálód- zik, hogy nem igy... Fontos, hogy ők, a milliók igy értették! Mit érdekli őket Einstein magyarázata! A tudomány nem beszél válságról: Einsteinnaík kasszáéikor© volt. Egy félreértés következtében. Végzetes. | de világsiker. 1 GO A berlini Népszinipad frenetikus sikerrel hozta ki Kari Maria Finkeluburg udvari tanácsosnak, a porosz legfelső büntetőbi róság elnökének egy darabját, amelynek .^Amnesztia" a cinné. Az ötvenéves elnök el^ő dana hja ez a darab, amely nem is darab, hanem a közönség szempontjait felölelő forradalom. Itt a szí apádon ismétlődik meg as Einstein iáda: egy félreértés frenetikus sikert eredményez és egyszeriben nincs színházi válság. A büntetőbíróság elnöke, Poroszország egyik legelső jogásza váratlan fordulattal a fegyház bürokráciája ellen veszi fel a harcot és a fegyenoek pártját fogja. Persze nem úgy, ahogyan a fegyencagyak gondolják, de hatásában mégis úgy. Relativitás... a fegyenoértéfcelés relativitása! Siker, mert megmarkolta ax időt, amelynek egyik főproblémája a fegyenc. a javítóintézet, a telcncház. Peter Martin LampeJuefc óriási sikere volt egy hasonló darabbal. A pártpolitika kon- junkiuraiovagja magára terelte a figyelmet a ..Rovotté ián Erziehungeheim" című darabjával. Azután leleplezték: gyilkos. Kari Maria FmkeHburgot ta le kell tepfami: udvari hanáosox, elnök. A darab: egy kormánytanéema megjelenik a fegyeccháBbasi, hogy meghallgassa az amnesztiára vonatkozó előterjesztéseket A fegyház igazgatója és a hivatalnokok ellene vannak az amnesztiának, mert az amnesztia az autoritás megtrontója. A fegyház fiatal lelkésze azonban a szociális gondolkodás mellett kardoskodik és kész tervvel lóp fel. Az amnesztia terve ham árosán elterjed a fegyenoek közt. Vágyak, álmok törnek elő kitör a fegyencfonradalom. A fiatal lelkész a kormánytanácsos felhatalmazására megnyugtatja a fegyeaoeket azzal, hogy nem fognak büntetésben részesülni. Az adott szó megtörik a fegyház igazgatójának brutalitásán: ontja a büntetéseket. Ekkor kitör a forradalom —■ a lelkészből. Lángoló idealizmusa azonban megtörik a bürokrácián. A lelkész otthagyja az állami fegyházat... A közönség lelkesedett, a közönség tombolt. Nem volt színházi válság: a tanácsoséinak darabja kasszáéikor. Megint az einsteini félreértés. A közönség szeret tombolni a lelkesedéstől, ha már megváltotta színházjegyét. Egy udvari tanácsos és bíróság öklök a fegyházi bürokrácia ellen --r, ok a íomholásra. Fegyencdráma amúgy is kedvelt csuiege manapság. Ideg- izgatóau szórakoztató. Finkelnhuirg hiába fogja mondani, hogy ő nem igy... Fontos, hogy ők, a színházi ezreik és tízezrek igy értették! Már megint ..minden re lativ". A fegyház igazgató gazember. Lelki- ismeretlen, szószegő és born irt. A tegyen- oek azonban — az más. Amnesztia a jelszó A jelszó. Minden jelszó: amnesztia áa relativitás. Minden relatív és ezért: részesül jön mindenki amnesztiában. A berlini Népszinipad nem beszél válságról: Flnkelnburgnak ka szaza sikere volt. Sárost Árpád: A HEGYEN HaMokíó, fen alkonyon Velean vannak testvéreim: A tódén csönd, * nyugalom. t A lomb neszét, mely hnUva-h6JJ, A város harcos xanvaja, K bás sene, nem sírja MI. Ax éj feszíti bársonyát, S a házak sóvár lángjai Lassan kígyóinak odaát. Ezer és ezer tüsszentek: Remények, bűnök, bánatok, Ragyogók, vérzők, betegek. Lepergő lombok halk neszét, Vedd karjaidra kóbor sxé!, Hintsd a síivekbe soerte-osét A csend körüliem megremeg. S a városban, mint sári mécs Kialszanak a tű estesnek. Egy félreértés következtében. Végzetes, de frenetikus silker. 00 Nem akarom a példákat halmozni, elég e# a kettő. Úgy látszik, mégis csak van válság, de, mint mondtam, nem ott és nem úgy, ahogyan válságról beszélnek. Elleniben a gondolat, a világnézet, a szellem válságáról igenis szabad és kell beszélni. Mert nvegreo- dftő, hogy a sportba és a politikáiba belő* szédült tömegek számára „minden relatív* és hogy az élő Einsteinnek meg kell élnie a saját gondol a thalólát.. Épp oly megrendítő, hogy Finkelnburg udvari tanácsosnak kétezer ember tapsolt őrjöngve. Szintén azért, rn^rt „mindem relatív". Ez a válság: a relativitás elképzelése a tömegeik agyában. Einstein ráibibázott a kor válságára. Fi®* keflmlburg talán tudatosa® járt el. Peter Martin Laimpel minden bizonnyal előre kiszámított hatással rótta a sorokat, amelyekkel mesrohamozta a sikert. Kell tudomány, kell színház, kell művészet Csak az időt kell megmarkolni: a tömegeket amelyek unatkoznak és verejtéke* »en loholnak. Meg kett markolni a —- — félreértést, amely minél végzetesebb, arafi sikeresebb. Relativitás és amnesztia ... A panem ©t circenses ©Ív© ma élettel ie- s©bb. mint a rómaiaknál. Ha akad valaki, aki szórakoztat, az megszünteti a válságot, a színpad, a tudomány, az élet válságát. De tudni kell. mit akar a kor. A kor pedig kenyeret és játékot akar. A tömegek ken véréről gondoskodni próbál a forradalom. A játékról a végzetesen fél rém agyar á zo 11 Einstein. Vagy Finkelnburg. Mindkettejüket amnesztiában kell részesíteni, mert hiszen minden — relatív. I ,Patent b'íI^ow*- 1 marhaitató-berendezésunkksl. I Ennek következménye, hogy wr elmúlt Íj| esztendőben minden tviajdenoe m legtel- r3 esebb megelégedésére több, mint 50.000 9| darab „Palent-Dikonr** válywl szerel- j||| önnek is érdoke, hogy csak egy ilyen igazán kipróbált itatófelszerelést szerezzen be. Minden utánzat értéktelen. DIKOW & ZEDNIK, GABLONZ a. N. A legmodernebb marhaitató készülékek jjaifo csehszlovákiai legnagyobb speeiálisgyára. longorakiállifás mmnmmrnmmm ■ mmmmmmmmm wrnmm JM| jQJp fy irp... Ep; BjSJi Ep Koiice, Z.lina, ® ® ^ “3 ^ ^ Fórum Mozipalota, „Musika" Hangtszerház. WiKáSlBBlVÜ 3l©ilSlOB*áiÍiídl Fő-utca 63. ______________ ^^ ve rzetet, miniatűrökkel és aranyozással ciiszitett könyveket, velencei tükröket árultak. A király ebben a teremben fogadta vendégeit és Ulászló után, a Habsburg-ura.lkodók alatt, egészen Mária Teréziáig mindig fontos szerepet játszott ez a hatalmas, pompázatos, külsőségeiben annyira reprezentatív terem. A cseh és % lengyel címer mellett egyik falán még ma is ott van Magyarország cimere is. A Wiadislav- 3a! építője, Benedikt Rieth építőmester, őzzel a müvével beírta ugyan nevét, áz épitŐmüvészet iranykönyvébe, de hírnevét életével kellett megfizetnie. A Wladisiav-terein fölépítése után Bruxban. épített egy templomot. A templom oly szép volt. a bruxiak annyira büszkék voltak rá. hogy azt akarták fölfuvalkodottságuk- )an. hogy Rieth soha többé ne építsen templomot. meg is fenyegették, hogy megölik. Rieth rém hitt a fenyegetéseknek, megkezdte egy második templom építését egy másik csehoraBssismHHnnnní 6
