Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-24 / 19. (2240.) szám

6 'PRAG.íJ-A'SaG^’AR-HIRLAP 1080 jannár 24, péntek. MESS BRA Nem miss Európa. Nem s&épségikirálynő. A szív királynője. így történt, hogy nem ünne­pelte az a világ, amelynek más gondja nin­csen. így történt, hogy egy huszonhároméves francia suhamc, Francois Pinet bestiális jnódon meggyilkolta. Senki sem ismerte a szív Idrály- nöjét, névtelen volt- Meg kellett élnie a leg­nagyobb női tragikumot, hogy neve híressé váljon. , Az előzmények igy festenek: Miss Branson dúsgazdag angol hölgy volt. A mai világtól teljesen elütő rendkívül jótékony lényéért j egész környezete rajongott. Baubx mellett te-l lepedett meg. Özvegyek és árvák támogatású- j fa éven ki ni 150.000 frankot áldozott. Többek: közi a Pinet családot is segélyezte s kiragad­ta a legsúlyosabb nyomorból. A család leg­fiatalabb tagja, a 23 éves Francois végzetes hatással volt rá- Miss Branson előkelő lelké­ben megfogahnzott annak a terve, hogy a fiút jó útra tereli és a fiú, kihasználva az asszony különös, anyáscm-erolikus érzését, rábírta miss Bransont, hogy még éleiében öt nevez-' ze meg általános örököséül. Az asszony en- j gedett ennek az elvetemült kérésnek és aMg nehány hónappal később bekövetkezett a borzalmas vég: 192S áprilisában miss Bran­son holttestét borzalmasam megcsonkítva ta­lálták meg Baux közelében, egy elhagyott \ jégveremben. Homlokát több lövés fúrta át és telemét elboricíoiták az ütések nyomai. A dúsgazdag és előkelő angol hölgy gyilkosság áldozata lett, Francois Pinet a vizsgálat alkal­mával tagadta, hogy köze lenne a gyilkosság­hoz és azt igyekezett bizonyítani, hogy miss Branson öngyilkosságot követett el. A birói helyszíni szemle azonban késégbevonhatat-1 Javul bebizonyüotla, hogy közvetlenül hálám ' előtt tettleg súlyosan bántalmazták, majd agyonlőtték és tetemét csak a gyilkosság elkö­vetése mán Óbb Iák a verembe. A párisi fctárgyaláson Francois Pinet-t fel­mentenék. Nem volt semmi bizonyíték ellene, \ tehát felmentették. Ez akkor történik, amikor I a .Justizmord“ ellen európai szövetségeket alakítónak Fs amikor ripvanvinklesen tizenöt és húsz esztendős böriönsinylődés után kikel­nek a sírból az ártatlanul elítéltek kísérletei, hogy az államtól ,.kárpótlás11 címén átvegyék azt a néhány ezer koronát, márkát, vagy fran­kói, amelyet a törvény ilyen ,,téves“' esetekre \ előír. Nem volt bizonyíték Pinet ellen és iri-1 nen a távolból még kevésbé ítélhetjük meg a' valódi tényállást. Elfogadjuk, hogy Pinet ár­tatlan. 8 Ugyanakkor azonban megborzongunk, ha rágándolunk arra, hogy íme, valóban: nem a gyilkos, hanem az áldozat a bűnös. Werfel, a fiatal németek írója irt ilyen címmel re- i gényi, amelynek pszchológiája akkor vádoló' forradalom volt. Az apagyilkosságok emlőin nevelkedett irodalmi forradalom mindenért,1 még a gyilkos gyilkosságáért is az áldozatot | okolta. Nem hittük el akkor ezt a perverznek kikiáltott, önkényes átértékelést és a háborús züllés számlájára könyveltük el. Most üt van miss Branson esete, aki elő­kelő lelkű és clusgazdagságában olyan jólel- kü volt, hogy minden legszí,gorubb etikai kö­vetelménynek megfelelt- Goethe mondotta: Nemes legyn az ember, embertársain segítő és jó! Ez volt miss Branson. Spleenes szóra­kozások helyett a jótékonyságot választotta és idejét az alárendelt Pinet családdal töltötte el —, ki volna oly cinikus-bátor, hogy a Pinet család helyett ujjmutalóul azt írná a tragédia margójára: Francois Pinet-vel?! Nemes volt,' jó volt és embertársain segített. Mégis ö, az áldozat oka a tragédiás gyilkosságnak. A lelki előzmények igy festenek: a jó em­ber nem, tud értékelni. Nem differenciál, nem tesz különbséget. A régi etika értelmében jó ember nem segít embertársain, ha segít, hanem tragédiákat idéz elő. Nem tudhatjuk, Pinet, volt-e a gyilkos, de a gyilkosságot m;ss Branson idézte elő akkor, amikor a maga ki­egyensúlyozott lelkivilágát, szilárd anyagi bá­zison épült kvalitásait, finomságai[ és emó­cióit, egyszóval a maga Énjét beledobta egy világba, amelyben a kenyérfalatért dúló küz­delem hullámai piszkos tarajukkal verik az átkoktól, gyilkolást vágytól, elvetemültségtől és állati öszönöklöl vérueborult eget. Nem minden cm,bér mentheti meg elveszettnek hitt embertársát ás a legtöbb esetben az intellek­tuálisan halálraítélt csendörpofon és rendőr­ink vizic/i 6 intenzivebben és determináló erő­vel ragadja ki a nyomorgó bűnözni készülői atmoszférájából,. mint miss Branson minden .-zir,jósága. Miss Branson esete madáchi meg- állapításhoz vezet: Nemesebb ura volt a tö­megnek, mini a tömeg neki. Neuibauer Fái. Mii mond a pápa az ifjúság neveléséről? Az állam feladatai a nevelésnél nem iithözhelnek össze a családdal és az egyházzal Róma, január 23. Világszerte hirt adott már a sajtó arról, hogy XI. Pius pápa uj encyklikát adott ki, amely az ifjúság keresztény nevetéséről szól. A pápának ez immár ti­zennegyedik ünnepélyes szózata a katolikus egyház papságához és híveihez és nagyon jelentős dolog, hogy a Szentatya az ő aranyjubiteuimá évét éppen ilyen tárgyú, az egész világot érdeklő szózattal fe­jezi be. Az encykiika dátuma ugyanis december 31, de csak január 12-én jelent meg az Osservatore Ro- mano hasábjain olasz nyelven azzal a megjegyzés­sel, hogy a Vatikán hiree poligtott nyomdájában már készülnek a különböző világnyelveken a fordí­tások, melyeket ezután kiklildenek a különböző or­szágok püspöki irodáinak. Az encykiika nemcsak tartalomban jelentős, hanem terjedelemben is ki­emelkedik, mert a nagy formátumú vatikáni lap­ban teljes tizenöt hasábot foglal le. Már ez is mutatja, hogy a pápa, — áld a pedagó­giának nemcsak alapvető, hanem részletkérdéseiben is a legalaposabb képzettséggel rendelkezik, — mi­nő nagy jelentőségeit tulajdonit az ifjúság nevelése kérdéseinek. De még két érdekes külső momentuma van az encykiika megjelenésének. Az egyik az, hogy ez az első apostoli levél, amel" a szokás!ól eltérőleg nem az egyház klasszikus nyelvén látott először napvilá­got (a hivatalos latin szöveg csali pár nap múlva je­lenik meg a Szentzsék hivatalos lapjában, az Acta Apostolicae Sedis-ben). hanem olaszul, aminek bi­zonyára fontos gyakorlatú okai voltak, mert hiszen a pápai szózat elsősorban Olaszországnak szól, bár irányítania kell a katolikus nevelés nagy kérdését messze az olasz határokon tűt is. Azzal, hogy az Osservatore hiteles olasz szövegben közölte a pápa szózatát, bizonyára azt a célt akarták szolgálni, hogy elkerüljék az alkalmi fordításokba esetleg becsúsz­ható hibákat — aminőknek a közelmúltban néhány kellemetlen sajtópolémia volt a következménye. A másik érdekes és szokatlan külsősége az apos­toli levélnek az, hogy az egész címekkel külön ré­szekre van bontva és már maguk a címek is nagyon sokat kifejeznek elrendezettségükben és diszpozi- ciójukban az Író szándékaiból. Ez is olyan újítás, amin őre még eddig nem volt példa. Eragedfétek kószám a kisdedeket Az encykiika a szokásos fej és az olvasókhoz in­tézett üdvözlés és apostoli áldás után ezekkel a sza­vakkal kezdődik: „Rappresentanti in terra“... Mint földi képviselője annak az isteni Mesternek, aki bár szeretetének végtelenségében felölelte az ösz- 6zes embereket, még a bűnösöket és méltatlanokat, mégis különös gyengédséggel mutatta előszeretetét a gyermekek iránt és ezekkel a megkapó szavakkal fejezte ki: „Engedjétek hozzám a kisdedeket", mi is minden alkalommal igyekeztünk az irántuk ér­zett atyai szeretetet kimutatni... A rövid bevezető sorok után a Szentatya ezzel a címmel: „Az '"tekezés indító okai" azt fejtegeti röviden, hogy mi indította az apostoli levél megírá­sára. Az isteni Mester visszhangja gyanánt már gyakran felemelte szavát a keresztény nevelés kü­lönféle kérdéseiben, de most, mikor az iskolai és nevelési kérdésekben a különböző országokban élénk viták folynak és a főpásztorok és hivők sok oldalról fordultaik gyermeki bizalommal felvilágosí­tásért a Szentatyához, ő szükségesnek tartja ennek a kérdésnek a tárgyalását legalább is a főbb pon­tokban. mert hiszen teljes tárgyát kimeríteni úgy sem lehet. A kővetkező fejezetnek ez a címe: „A keresztény nevelés lényege és kiválósága*4 és ebben a pápa abból indul ki, hogy a legfontosabb dolgok közé tartozik az, hogy ne tévedjünk a neve­lésnél, mint ahogy nem szabad tévedni a végső cél felé való törekvésben sem. amellyel bensőségesen és szükségszerűen függ össze a nevelés minden munkája. A nevelés lényege az ember kialakítása — Valóban — mondja a pápa, — mivél a nevelés lényege az ember kialakítása olyanná, aminőnek lenni ke-1 ebben a földi életben, hogy elérje a fen­séges célt. melyért teremtetett, világos, hogy nem lehet igazi nevelést adni, ha az nem irányul a vég­ső célra, nem lehel megfelelő és tökéletes nevelést adni, ha az nem keresztényi. És ezért fontos a ke­resztény nevelés nemcsak az egyének, hanem a családok és az egész emberi társadalom szempont­jából. mert hisz ez csak akikor lehet tökéletes, ha alkotó elemei is azok. A főszempontoknak ilyen világos és határozott beállítása után a Szentatya rátér arra a fontos kér­désre: Kire tartozik a nevelés? — A nevelés — mondja, — szükségszerűen tár­sas és nem egyedi munka. Már pedig három szük­ségszerű, kii1 önálló és égis Isten által harmoniku­san összekötött közű let van: kettő a természet rend­je szerinti, még pedig a család és a polgári társa­dalom; a harmadik pedig az Egyház, amely termé­szetfeletti rendű. A pápa röviden fejtegeti ennek a három közület- nek a rendeltetését és célját, majd részletesen tér át arra, hogy minő feladatok várnak a nevelés terén mindegyikre. Nagyon érdekes az apostoli levélnek az a része, amelyik az egyháznak a növelés torén való feladatait tárgyalja különböző szempontokból és levezeti az egyháznak nevelési és tanítási jogát az Üdvözítőnek szavaiból, aki azt mondotta, — men­jetek ép tanúsatok minden nemzeteket.. De az egy­háznak miég egy jogcíme van a nevelésre és taní­tásra és ez az a természet fölötti, mondhatnák, misz­tikus anyaság, amelyet a pápa szent Ágoston szavai­val Jellemez, aki azt Írja: Nem lesz atyja annak Is­ten, áld megtagadja azt, hogy az egyház legyen édesanyja. A család hivatása Az egyház nevelő hivatásával csodálatosan egye­zik meg a családinak ugyanilyen hivatása, hisz mind a kettő Istenből indul ki. A család közvetlenül a Teremtőtől kapta a hivatást, ennek megfelelően a jogot is, hogy nevelje a gyermeket és az olyan el­idegeníthetetlen jog, amely elválaszthatatlanul ösz- sze van kötve vele és éppen ezért megelőz minden jogot és sérthetetlennek kell lennie minden földi hatalom részéről Nagy alapossággal és sóik különleges esetre való hivatkozással mutatja ki a pápa, hogy az egyház a családnak ezt a jogát min­denkor, minden időben és minden körülmények kö­zött a leghatározottabban védelmezte meg. Azonban a nevelés terén megvannak kétségtelenül a maga jogai a harmadik köziiletnek, a polgári társada­lomnak, az államnak is. Az államnak ezen a téren megvannak a kötelezett­ségei is. Az apostoli levél bőven foglalkozik ezek­kel és különösen fejtegeti azt a viszonyt, amely­nek ezen a téren az egyhá és az állam között fenn kell állania, kimutatja a harmóniának szükséges­ségét. Azután részletesen foglalkozik a mai neve­lésügy egyes kinövéseivel annak a pedagógiai na­turalizmusnak a hamis tételeivel, amelyek igen sok­szor alkalmasak az ifjúság le-ikének megmeteiyezé- sőre. A mai nevelés Irhái A pápa több hegyen erőteljesen állást foglal a mai nevelési rendszerek ellen, amelyek a természet fölötti tényezőknek nem adnak elegendő teret. Va­lószínű, hogy az encykiika itten elsősorban a mai olasz iskolai rendszert tartja szem előtt, amely az állami pedagógiának szinte uj típusát teremtette meg. XI. Pius pápának már többizben alkalma volt kifejezést adnia annak, hogy helyteleníti a Turati által inaugurált rendszert, amely túlságosam egyol­dalúvá teszi az ifjusá-T nevelését A pápa igaztalannak át megengedhetetlennek mond minden iskolai és nevelési monopóliumot, amely fizikailag vaigy erkölcsileg arra kötelezi a családokat, hogy állami iskolába járassák gyerme­keiket a keresztény lelkdismerét vagy a családok legitim előjogai ellenére. Bármennyire is megvan­nak az államnak a maga jogai az iskolaügy legfel­sőbb vezetésénél, azonban ennél nem szabad az egyház és a család jogait háttérbe szorítania, vagy éppen megsértenie. Nagyon elítélően nyilatkozik a pápa a testi nevelésnek arról a túlhajtott tempójá­ról, amely ma sok tekintetben megnyilvánul és ame­lyet még a leányoknál is 6zin1e a természet rendje ellem alkalmaznak. Kiemeli azt a sok, pedagógiai tekintetben dicséretes dolgot, amit a korszerű ne­velés révén el lehet érni, de elítéli az atlétnamusnak a tulhajtásait, amelyek végső eredményben a po­gány kor ideáljait akarják feléleszteni. A közel jövőben a mi katolikus közönségünknek is alkalma lesz az encyklikát a maga teljes egészé­ben megismernie, mert hiszen az egyes egyházme­gyei hivatalok megkapják a Poliglotta Vaticana-tól a szlovák, magyar, német forditá.t is. amelyet a különféle egyházmegyékben alkalmai, módon ki fog­nak a híveknek hirdetni.--------"■■iwTTciniwm * ii iram ■■ ■■ —» Le het-e gyógyfürdő a tiszaborhuti zsidó hitközség rituális fürdője Kassa, január 23. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Még 1894-ben Rosenheik Dá­vid fele&ége, aki vagyonos nő volt, Tiszabor- kut községben telket adományozott a zsidó hitközségnek azzal, hogy ezen a telken imahá­zat és rituális fürdőt létesítsenek. Időközben Tiszaborkut forrásvizéről megállapitották, hogy azok gyógytartalmuak és a Rosenheik-család leszármazottai gyógyfürdőt és üdülőtelepet lé­tesítettek Tiszaborkuton annak a teleknek a szomszédságában, amelyet néhai Rosenheik Dá- vidné ajándékozott a hitközségnek. A rituális fürdőt 1905 után építették föl, azóta ez is mint gyógyfürdő szerepel, illetve a gyógyulást kere­ső zsidók egy része a rituális fürdőt használta gyógykezelés céljára. Ez természetesen kon­kurenciát jelentett a Rosenheik-család leszár- mazottainak tulajdonában lévő gyógyfürdőnek. Az adományozó unokái most port. indítottak a hitközség ellen azon a címen, hogy az ado­mányozott telket nem arra a célra használta föl, amelyre az adományozó levél szól. A múlt. év őszén tárgyalta ezt az ügyet a huszti tör­vényszék, amely arra az álláspontra helyezke­dett, hogy miután az adományozó tényleg ri­tuális fürdő céljára adományozta a telket, ame­lyet a hitközség gyógyfürdő céljára használt föl, helyt ad a felperesek kérelmének és a te­lek visszaszármaztatására kötelezi a hitközsé­get. Ma tárgyalta ezt az ügyet a kassai felső­bíróság ruszin tanácsa. Lackó Béla dr., az al­peres zsidó hitközség jogi képviselője, arra az uj körülményre mutatott rá, hogy az örökhagyó felpereseknek nem egyenes, felfelé menő ro­kona, hanem mostoha nagyanyja volt, tehát a felpereseknek nincs közvetlen örökösödési joguk. Á felsőbíróság ezen az alapon meg is változ­tatta a törvényszék ítéletét-, az örökösöket ke­resetükkel elutasította, miután semmi bizonyí­ték nincs arra, hogy az adományozott, telket Rosenheik Dávid felesége milyen föltételek mellett adta át a hitközségnek. /~HlREK^r 24 Január sma*® Péntek Elsüli Bjilsa is üli®: •' * . Mamiiw.: uii■•vr«wwr«iiu POZSONYI szerkesztőség és kiadóhivatal: Telefou 2787. Grössling-ucca 36T. KASSAI szerkesztőség és kiadóhivatal; Telefon 495. Ruman-ucca 6. UNGVÁRI szerkesztőség és kiadóhivatal: Pavlovics-ucea 2. NYITRA1 szerkesztőség és kiadóhivatal: Method-tér 3. BUDAPESTI kiadóhivatal: VIII., Mária-ucca 20. * VÍZUMOT Magyarországba, Romániába, Olasz­országba, Lengyelországba még ugyanaznap megszerez a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatala, Pozsony, Grössling-ucca 36. I. Nem szükséges a pénzt előre beküldeni, az összeget utánvételezzük. A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: Prága II., Panská uL. 12. Ili. eszközli. 4» VASÁRNAP is megkapják a Prágai Magyar Hírla­pot előfizetőink Pozsonyban, mert a lapot nem postán, hanem kihordó utján kézbesít­jük. Pozsonyi szerkesztőség é« kiadóhivatal: Pozsony, Grössling-ucca 86. I. Telefon 27—87. — Szíranyavszky Sándor lesz a magyaror­szági dunáninneni evangélikus egyházkerület fölügyelője. Budapestről jelentik: Kéler Zoltán­nak halálával megüresedett a dunáninneni ev. egyházkerület fölügyelői méltósága. A kerület egyházmegyéinek kívánsága az, hogy az egy­házkerület fölügyelője Sztranyavszky Sándor dr. államtitkár legyen. — Arany lakodalom harangszenteléssel. Ja­nuár 15-'én meghatóan szép és lélekemelő ünnepséget tartottak Beczkó községben. Du- bik Pál kántortaniitó és felesége ünnepelték a ran ylak odalmukat és velük ünnepelt sziwel- léJekkel a község és a környék lakossága is. A közszeretetnek örvendő kántortanitó .több generációt nevelt fel és hálás tanítványai most sorra elél>ejáirultaik, hogy Szerencsekivárnatai- kart fejezzék ki. A temploma szertartásóh óriási ember tömeg vett részt, amely disznie- netben vonult fel és zsúfolásig megtöltötte a templomot. A szentélyben két fel virágozott ha­rang várta az ünnepeiteket, kik gyermekeik és unokáik kíséretében jelentek meg Czeizel es- peresplőbá.nos előtt, aikj megható beszéd kísé­retében áldotta meg a tisztes öreg házaspárt. Ugyanekkor felszentelték a két harangot, me­lyeket a jubiláns és gyermekeik nevében ado­mányoztak a templomnak. Az ünnepség után diszebéd volt. — Stuhlman Patrik budapesti előadása. Buda­pestről jelentik: A Budapesti Katolikus Tanári Kör hétfőn este Kisparti János kegyrendi gimná­ziumi igazgató elnöklésével felolvasó ütést tartott. Az ütésen Stuhlmann Patrik dr. c. főigazgató, a premontrei rend volt kassai, tudós professzora, tartott előadást „Az ifjúság és a nemi élet" cím­mel. A tudós előadó hivatkozott arra. hogy ko­runk ifjúságának lelkében meggyöngültek az ösz­tönélet belső gátjai és emellett aggasztó módon kaptak erőre a veszedelmes külső ingerek. Az if­júság szeméremérzetét rendszeresen rontják. Ezer csatornán ömlik az ifjú leikébe a modern szexuá­lis morál, amely azt hirdeti, hogy a nemi élvezet az élet legfőbb központja, a legfőbb jó és az első teendője, hogy az ösztön kitombolja magát. Hogy ez a felfogás szinte uralkodóvá lett. ennek nem legutolsó oka- az, hogy a lakosság tekintélye'; ré­sze nagy városokban él, ahol a fogékony lelkek­ben az erkölcs parancsai könnyen elhaiványod- na-k. Súlyosbítja a helyzetet a nők nagy száma, a családalapítás nehézsége és a nőknek férfivá for­málódása. Az előadó végül ismertette a kato’ikns egyház álláspontját a nemi kérdésben és a házas­ságban jelölte meg a probléma egyedül tökéletes és erkölcsös megoldását, — Halálozás. Korok Pál né, a betléri evan­gélikus lelkész neje BeHérben hirtelen el­hunyt. Temetése nagy részvét mellett ugyan­ott ment végbe vasárnap délulán. — Adminisztrátori kinevezés. Rozsnyóról jelentik: A rozsonvói egyházmegye főható­sága Tihanyi Lajos plébános áthelyezése ré­vén megüresedett gömörrákosi plébánia ve­zetésével adminisztrátori minőségben Les- kó László gácsj káplánt bízta meg. — Lázár Miklóst választották nrng kópvtee’ö- nek Tokajon. Tokajból jelentik: Ternyin fnlvt le a tokaji kerületben a képviselőválasztás. Két jelölt küzdött a mandátumért és pedi ■ Lá­zár Miklós, a budapesti A Reggel hétfő’ lan főszerkesztője ellenzéki programmal és F^m o Miksa, a gyáriparosok országos szövetségének igazgatója, pártonkivüli programmal, A válasz­tási központba befutott jelentés szerint Lázár Miki óéra 4181, Fenyő Miksára pedig 3156 szava­zat. esett és igy Lázár Miklós lett a tokaji kerü­let megválasztott képviselője.

Next

/
Thumbnails
Contents