Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-23 / 18. (2239.) szám
6 1930 január 23, csütörtök. Széljegyzetek Kassa város közgyűlési naplójának margójára Kassa, január 22. (Kassai szerkesztőségünktől.) Úgy járt Kassa városa eddig sok várospolitikai kezdeményezésével. mint néhai való, jó Koroncz László pápai plébános, aki az ötvenes évek elején gondozta paróchiája híveinek lelki ügyeit. Eötvös Károly mondja el róla e jóizü adomát. Nagyon tisztelt és megbecsült ember volt Ko- roncz főtisztelendő ur. Általánosan nagyra tartották. Mikor Pápára érkezett, a kaszinó tagja óhajtott lenni. Nem is lehetett kétség az iránt, hogy egyhangúan föl is fogják venni a tagok sorába, összeült a választmány annak rendje és módja szerint és mikor szavazásra került a sor, úgy gondolkoztak: „Hiszen úgy is bekerül a reverendissime a kaszinótagok sorába, de adta plébánosa, miért kerüljön be egyhangúlag, legyen legalább egy fekete golyója." Mikor leszavaztak, kiderült, hogy mindenki igy gondolkodott, mindenki fekete golyóval szavazott. Lett nagy nevetés erre. Bár azután egyhangúlag be is választották, de Koroncz főtisztelendö ur soha el nem fogadta a kaszinói tagságot. A szociális ház tervének tárgyalása idején minden képviselőtestületi tag meghatott városatyái leereszkedéssel gondolt a gyógyíthatatlan betegek szomorú sorsára és mindegyikben fölbugyborékolt a nagy humanitás. Mikor azonban megvalósítására került volna a sor, az urak úgy gondolkoztak: „Hiszen mindenki meg fogja szavazni, beste szociális ház, legalább egy fekete golyót kapjon." Máig sem szavazták meg, holott erre a célra Kassa városa a kölcsön- képpen fölvett kétmillió koronából négyszáz- ezer koronát a tervezgetésekre már el is költött. Hogy a kérdés tulajdonképpeni okával közelebbi ismeretséget kössek, megtekintettem a kassai gyógyíthatatlan betegek menházát. Emberi told nem képes leirni azokat az állapotokat, amelyek minden emberi ideget igénybe vesznek már a belépéskor. Ahhoz pedig, hogy nyugodtan és hosszadalmasan merüljön el a látogató a nővérek önfeláldozó gondossága mellett is rettenetes emberi nyomorúság szemléletében, szükséges volna a jó nővérek angyali lelkét kölcsönkérni, azonkivül pompás ideg- rendszert és kitűnő gyomrot bérelni. Gorkij, az orosz paraszt nyomorának pompáskezü megrajzolója, nem találhatott volna fényesebb anyagot témája földolgozásánál, mint a kassai gyógyíthatatlan betegek elhelyezését, amely nem is annyira szociális, mint inkább antiszociális. Meg vagyok győződve arról, hogy a kassai városatyák közül alig vett valaki idáig fáradságot, hogy az ügy tárgyalása előtt személyesen győződjön meg e borzalmak tanyájának viszonyairól. Ez adhat csak megnyugtató feleletet arra. hogy mindezideig késleltetik a ■szociális ház problémájának megoldását-, mert a város korifeusai ugv gondolkoznak: „minthogy nem lehetséges fölénitenünk a négymilliós európai nívójú szociális intézetet, ennélfogva továbbra is maradjanak csak ott a nyomorultak, ahol évtizedeken keresztül jó volt nekik". Minden pénzügyi természetű kérdésnél fölhangzik e sztereotip kijelentés: „a városnak nincs pénze". „A város terhei oly nagyok, hogy a szükséges kiadásokat nem képes fedezni jövedelmeiből." Kassa városa, mint azt illik tudni, egyike a leggazdagabb városoknak. birtoka mintegy 40.000 katasztrális hold erdő. tekintélyes szőlőbirtok, sok bérház és néhány jövedelmezőnek tartott iparvállalat. Nem az a baj, hogy Kassa város nem tudja fedezni a szükséges kiadásokat, hanem az a hiba. hogy a gazdálkodási rendszere olyan, hogy a városnak a mai várospolitika mellett valóban csődbe kell mennie. A város gazdálkodási rendszere teljesen nélkülözi a reális számításokat. Pégi tradicionális gazdálkodás ez, az előírások szerint vett rendszer, amely elegendőnek véli. ha a közüzemek csak annyi jövedelmet biztosítanak a városnak, melyek az előirányzott fedezetet és amortizációkat képesek fedezni. így csak azok gazdálkodhatnak, akik megelégednek az évi millió koronás haszonnal s nem törődnek azzal, hogy birtokuk ökonomikusán hozná ki a legnagyobb eredménylehetőségeket. A város évente 800 hold erdőt termelhetne ki, melynek normális jövedelme a szakértők véleménye szerint 8—9 millió korona, de ez a kassai erdőkben teljesen lehetetlen, mert az utolsó 50 év gazdálkodása miatt az erdők értéke tetemesen leszállóit s azt mondják, ma alig van 10.000 hold- nyi erdeje, mely a közeli években értékes kitermelési területnek számit. A város ezévi költségvetési tételei között az erdőgazdaság bruttó jövedelme 0.5 millióban, a kiadások ezzel szemben 5.5 millió koronában szerepelnek. Általános az a meggyőződés, hogy. ha a város vagyonát képező erdőket magánbérlők kezébe adnák a legs/zigorubb föltételekkel is, még mindig többet kapna a város érte. mint ameny- nyit az ma a város kezelésében hoz. Ez az oka annak, hogy rna nincs pénze a városnak, s ha valamire föltétlenül szükséges a pénz, akkor a városnak azon kell kipróbálni a városatyák éleselméjűségét, hogy honnan hajszoljanak föl néhánymilliós kölcsönt. # Roppant érdekes háttere a város pénzügyi nehézségeinek az országos hivatal gáncsoskodó bürokráciája. Ha Kassa városa valahol mint eladó lép föl, földje termékeit, akarja értékesíteni, az nem megy egyszerű kereskedelmi szokás .szerint, hanem mig egy-egy fa-, vagy borértékesitő üzletét lebonyolíthatja, hónapokig tartó könyörgéseibe kerül a városnak, hogy az országos hivatal végre járuljon hozzá a termékek eladásához. Ha a város januárban eladta március elsejére az erdeiből kitermelt fát, jó eset, ha az országos hivatal augusztus hónapjában megadta a hozzájárulását, mely nélkül nem bonyolítható le az üzlet. Hogy közben a fa ára. tetemesen csökkent s a vevő nem veszi át, azzal az országos hivatal nem törődik. Érthetetlen egyébként is az országos hivatal magatartása a várossal szemben. A legutolsó közgyűlés tárgyalta le Novak dr. volt polgármester 160.000 koronás követelésének ügyét, melyben a rövid tényállás a következő: Novák dr. főügyésze volt Kassa városának, mielőtt polgármesternek kinevezték. Hogy elfoglalta polgármesteri állását, eo ipso megszűnt a város főügyésze is lenni. Erről egyébként néhány tanácsi jegyzőkönyv is tanúskodik. Az országos hivatal, bár a város elutasította Novák dr. kérelmét a nagy végkielégiBudapest, január 22. Óbudán, a Határ-iiccában, szemben a karton- gyár komor épületével, egy még komorabb, szürke bérház harmadik emeletén becsöngetek. —• Máriát? Ó, mi itthon Bébinek nevezzük... rögtön... Özvegy Papsné bekiált a szobába a szűkös előszobából: —• Bébi, Bébi... Ebédlő. Kissé megviselt bútorok. A sarokban idős, világosszinü zongora. Díván, a múlt időkből. A díván fölött kopott rámában egy tengerészuniformisos férfi mellképe. A másik sarokban egy detektoros rádió. Egyszerű otthoni ruhájában fölemelkedik helyéről az uj Miss Magyarország. Mosolyog. Már nem zavart, már megszokta a nyilvánosságot. * Hogy milyen? Itt a személyleirás: Haja: sötétbarna. Szeme: nagy és sötét. Szája: formás, kissé erélyes vonalú. Fogai: erősek, nagyok, szépek. Alakja: szép, de talán Simon Erzsébeté szebbvonalu volt. Hangja: kedves, kisleányos. Életkora: 17. * — Örül? — Nagyon. (Mit is felelhetne?) — Szépnek tartja magát? Gondolkozik. A kisujja bakfisosan a szájához emelkedik, de meggondolja magát. — őszintén feleljek? Inkább azt hiszem, hogy szépnek tartanak. Simon Bösko szebb volt... * Megint mosolyog. Szerény és kedves. A választás első komoly öröme életében. Tizenhét- éves és —- sóhajtva mondja — nem voltak rózsásak az elmúlt évek. Póláhan született, apja hajózási hivatalnok volt. A háború alatt Pestre kerültek, apja bevonult s a háború után belépett a folyamőrséghez. — Zárdában nevelkedtem. Két évvel ezelőtt Antwerpenbe kerültem. Apácanevelő iskolába jártam... Igen. Apáca szerettem volna lenni. Furcsa., mi? * Elkomolyodik. — Sürgönyt kaptam, hogy a papa nagyon beteg. A helyőrségi kórházban feküdt. Tüdőhaja volt. Papsné eddig nem beszélt, átveszi a szót: — Bizony itt maradtunk egyedül. A középosztályban gyakran megismétlődő sors, amit, elmond: Havi százhat van pengő nyugdijat kap. Bébi nővére, a Stefi, zongorát tanit. Három pengőt ra helyezkedett, hogy — ugyan az ügy még i nincs tisztázva, jár-e Nováknak az összeg, de! mivel Novák dir. vagyona garancia arra, hogy1; ha a pert elvesztené, a városnak visszatéríti i a kifizetett 160.000 koronáit, utasította tehát a várost az országos hivatal, hogy az összeget Novák dr.-nak fizesse lei. Természetes, a vá- j ros ezt egész jogos felháborodással utasította; vissza. Az országos hivatal intéző körei isme-1 rik Kassa város' nehéz pénzügyi helyzetét s mert közpénzek kezeléséről van szó, furcsa, hogy a központi közigazgatási hivatal egy magánember érdekeit mozdítja elő a közpénzekkel rendelkező várossal szemben, akkor, mikor nagyon jól tudják az országos hivatalban isi, hogy Novák polgármestersége idejében előterjesztett költségvetések soha nem irányozták elő a polgármester ügyészi fizetését s azt abban az időben Novák nem igényelte, csak amikor a városi közigazgatást elhagy-j ta, jutott őszéibe ezt kérni azzal a föltevéssel,1 hogy esetleg ki lehet préselni valamit a város kasszájából. # Ha szembeállítjuk a város vagyoni viszonyait ma az adósságai val, meg kell állapi t an i,1 hogy nem is oly veszedelmes a helyzet. Az évi szükségletet az 1930. évre a költségvetés 51 millió koronában állapítja meg. melyre 46 millió fedezet vau, a hiányzó 5 milliót a pótadókból fedezik, mely egész tekintélyes' százalékot jelent. A város lakossága 220 százalékos pótadót lesz kénytelen ebben az évben fizetni. A központi igazgatás 5.7 milliót emészt fel s egyedül a reprezentációkra s kiutazásokra 140.000 koronát irányoz elő a város. A jótékonyságra, a szociális gondoskodásra viszont 1.7 milliót költ a város 1930-ban. Egy túlságosan feltűnő jelenséget állapíthatunk meg Kassa város költségvetésében. Rengeteg a személyi kiadás. Bármerre is néz az ember a hatalmas számoszlopok között, kap egy órára. Egy fia is van, hatodik gimnáziumba jár. A Bébi? Kézimunkázott eddig. — Dolgoztam, — javítja ki az anyját Miss Magyarország. — Egy Lónyai-uccai kézimunkák ereskedésnek szállítottam kézimunkákat. Ezt büszkén mondja, a dolgozók büszkeségével. * A megfakult szinü díványon két hosszúlábú zsurbaba. Persze, — Bébi csinálta. — Mert mindent tud, kérem — nevet a mama —, főzni is, gépírni is. — Kedvenc ételem, már amit legjobban tudok csinálni, az almásrétes és — szünetet tart — azt is tessék fölirni az életrajzba, hogy kedvenc költőm: Ady. A szeme most fölcsillan: — Nagyon szeretek olvasni.., * Most arról beszél, hogy apja halála után beiratkozott a kereskedelmi iskolába is. De: sok volt a tandíj... Abbahagyta. * — Tessék nézni, milyan furcsa dolgok vannak az életben. Tegnapelőtt senki sem tudta,1 családunkon kívül, hogy élek. Ma tudják. Ha négy héttel ezelőtt nem megyek el az uj föd- j rászhoz, akkor továbbra is Paps Mária mara- j dók, tizenhétéves dolgozó urileány. Egy a rengeteg közül. Mert a fodrász, akinél hajat mosattam, beszólt rá, hogy jelentkezzem. — Terv? Ki csinál terveket? Amikor itt lesz az ideje, féTjhezmegyek. Kihez? Titok. És nagyon elpirul. * Megkérdezem, hogy ha minden kívánságát1 teljesítenék, mit szeretne legjobban. Határozott és gyors a válasz: —< Boldog szeretnék lenni. — Most nem az? — Igen, de mindig, életem végéig... * Még egyet el kell mondani. Délelőtt fölkereste Winterri, a grafológus és analizálta az Írását. A betűk formája, a sorok vezetése, az írás karaktere, a grafológus szerint ezeket mutatják: — Határozott egyéniség. Logikus gondolkozás. A grafológus hozzátette, talán csak kívánságnak: — Megnyeri a párisi világ-választást is, hazajön és jól, gazdagon fórjihezmegy. Sorsával nagyon meg lesz elégedve. Fülnevet a tizenhétéves leány: —- Szeretnék hinni benne.., (B. B.) tésa összeg ügyében, mégis arra az álláspont- * * Az uj Miss Magyarország boldog szeretne lenni és férjhez akar menni Szebbnek farija magánál Miss Európát — Tizenhétéves és apácának készült — Beszélgetés Paps Máriával, aki süt, főz, gépír, zongorázik és eddig egy hézimunkakereshedésnek dolgozott mindig a legnagyobb tételekkel a személyzet fizetése szerepel, ami — úgy futólagos megállapítás szerint — az 50 millió korona nagyobb részét foglalja le. Nemrégen Tosit Barna prelátus, polgármester a vele folytatott beszélgetésem során azt a kijelentést tette, hogy Kassa városa kevesebb bürokrácia mellett feleannyi munkaerővel is elvégezhetné az adminisztrációját. A város személyzete oly óriási apparátust jelent, hogy bármely országos minisztériumnak becsületére válna. Azonban ehhez a kérdéshez nem szabad hozzányúlni. Talán nem is időszerű, mert a mai bürokratikus tultengés mellett az elintézésre váró akták igy is hónapok lassúságával haladnak keresztül a város hivatalain, mig azokból joigérvényets döntés születhetik meg. Pedig a kérdés megoldása nem odázható el sokáig. Ezen a téren Kassa városa legalább tízmillió korona megtakarítást tudna elérni, ha nem is egyszerre, de a következő évek során. Amily lassú a város hív atal os kodása, épp oly „tradíció" fejlődött ki a képviselőtestület vontatott menetében. Minden közgyűlés arra szolgál, hogy a politikai pártok kiéljék benne pártdifferenciáikat s nincs közgyűlés, amelyen egy-két heves összeütközés nem zajlana le egyes pártok között. Természetes, hogy ily körülmények között valami érdemleges munkáról alig lehet szó. .Sehol a világon nem található meg az a jelenség, hogy a politikai pártok dezavuálják a tanácsiba delegált tagjaikat azzal, hogy ennek tanácsi döntését, hozzájárulását megváltoztatják. Itt pedig ez napirenden van. Sőt. Túl gyakori az eset, hogy a tanácstag a nyilvános közgyűlésen salját határozata ellen szavaz s megtörténik igen sűrűn, hogy egész politikai pártok homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak él a felmerült kérdésekben egyik napról a másikra, csak azért, mert a közgyűlésen egy ellenlábas párt is a macáévá tette ugyanezt az álláspontot. Ily feltételek között hónapokon keresztül minden közgyűlés napirendjén visz- sza-visszatér ugyanaz az ügy, ezalatt pedig az érdekelt városi polgár tehetetlenül látja, mint szabotálják el sokszor exisztenoiális fontosságú ügyét. Talán az a hiba, hogy a képviselő- testület kevés tagjában van meg az a tiszteletreméltó öntudat, hogy a közgyűlés porondján a köz harcosa, akire az egész polgárság figyel, nem csupán saját politikai barátai s nem érzi, hogy neki itt fontos' közérdekű missziót kell teljesítenie s ezért küldték be párthívei a képvselőtestületbe. Szerencséje azonban a városnak, hogy mégis ülnek a képviselőtestületben, a várospolitikában sok tapasztalattal bíró s önzetlen férfiak, akik sokszor — mint az élő lelkiismeret — igyekező- nek helyes irányt szabni a közgyűlések menetének. Egyik vezetőszelleme a várospolitikának kétséget kizáróan: Blanár Béla dr. tartomány gyűlési képviselő, a magyar nemzeti párt kerületi elnöke, aki óriási közigazgatási felkészültségével s a legnagyobb tájékozottsággal döntően irányitó szerepet visz a közgyűléseken. Kár, hogy sokszor súlyos véleménye elmerül a széles viták szóhalmazá- ban. A közgyűlésnek legnagyobb tekintélyű tagjai mellette a keresztényszocialistaipárti Gros- schmid Géza dr. szenátor és Tost Barna prelátus, helyettes1 polgármester. Ritka szónokai a képviselőtestületi üléseknek, de tárgyilagos, higgadt mondanivalójuk mindig a kérdések tisztázódását s a szenvedélyek csillapodását eredményezik. A keresztény szocialista párt városatya-frakciójának legagilisabb tagja Fleischmann Gyula dr. tartomány gyűlési képviselő, aki a párt mindenkori várospolitikájának szószólója azzal a tüzes elánnal, amely a fiatalabb generáció jövőtépitő aktivitását jellemzi. Halmi Béla dr. talpraesett hozzászólásaival, Herz Ignác dr. alaposságával, Wirth Gyula a műszaki kérdésekben lelkiismeretes felkészültségével s Pajor Miklós dr. az apró részletekig hatoló minuciozitással járul hozzá a tényleg a város érdekében folyó munkáihoz. Az iparosság elismerését érdemli ki a magyar nemzeti párti Helyei Gyula, aki dörgedelmes szónoklataival minden ipar önérdekért síkra száll; s h,a nem is annyira temperamentumos', de ugyanúgy hasznos -és lelkes munkát végez a munkásság érdekében a keresztényszocialista szakszervezetek rokonszenves' titkára, Ványai István. A' többi pártok emberei közül Farkas Zoltán dr. képviselő éles logikájával, Oosenásek dr. a cseh pártok nevében sokszorosan elfogult politikai beszédeivel, Rácz, a kommunista párt vezérszónoka pedig az uccának szóló szónoklataival tűnik föl a közgyűlések vitáiban, melyek nagyon gyakran tulhoaszura nyújtanak sok oly kérdést, ami voltaképpen semmi különösebb jelentőséggel nem bir. Nagy munkát végez Muttnyánszki polgármester azzal, hogy igyekszik elnöki csengőjével a gyakorta kirobbanó pártpolitikai ellentéteket osititgatni, de kevés sikerrel. A szemlélő azzal az érzéssel hagyja el a közgyűlések színhelyét. hogy ez a sok jó szándékú ember jobb ügyhöz méltó törekvéseket pazarol el az eredménytelenül folyó, hosszú üléseken, amelyek csak azért nem járnak több eredménnyel, mert a város vezetését valami szomorú elhanyagol! ság jellemzi, ami végzetesen terül rá’ a közgyűlésekre és a város adminisztrációjának minden ágára. G. J.
