Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-21 / 16. (2237.) szám

-ff! RI»At> 1930 janaár 2i, kediL ................... n n n ■■Mimii c °ze redai-Grttber Károly: A KNIDOSZILEÁNY Szeredai-Gruber Károly nem újonca, de bevált tehetsége a magyar irodalomnak. Ezelőtt mintegy 25 évvel a pozsonyi Grenzbote-ban még német nyelven jelentek meg a versei, de azóta rendkívül erősen belekapcsolódott a magyarságba. Szivár­ványod című regénye sajátságosán finom meee- ezövósével és színezésével rendkívüli hatást kel­tett És a mólt év végén, midőn a pozsonyi írók fokozott mértékben léptek a nyilvánoeság elé könyveikkel, megjelent a szlovenszkói magyar könyvpiacon: A knidoszi leány. A szlovenszkói magyar könyvpiac súlyos vergő dése. a magyar könyv számkivetett sorsa és a tárgyilagos kritika hiánya magával hozza a kriti­ka többé-kevésbé szordinós hangját. Szeredai Grubernek azonban nincs szüksége mesterkélt íel- dicsérésre, mert valódi érték a könyve. eseménye a téli irodalmi idénynek. Nem tartozik szorosan egyik irányhoz sem, megy a maga egyéni utján előre és ez az önállóság ritka őszinte megnyilat­kozása a szerző érző, meleg lelkének. Ezidőszeriní ott tartunk, hogy már az intellektualitás is hátat íordii a versnek, azonban az olvasók, akik hosszú évek éta gyönyörködnek Szeredai-Gruber finom- csengésű lírájában, egész tábort alkotnak. És eb­ben rejlik a jó költő, a jó iró missziója: a közö­nyösök tömegét bevezetni azok táborába, ahol bíznak a legszebb, legerősebb és legegyetlenebb fegyverben, a magyar kultúra győzelmében. A szerző nem tartozik irodalmi klikkekbe és talán még érzőbb, fájóbb szívvel járja a kálvá iás utat, mint báromlyike a szlovenszkói magyar köl­tőknek. Nem rohan együtt a törtetőkkel, hanem lelkiségét szinte észrevétlen szerénységgel gyen­géden tárja elénk. Nincs szüksége kiáltó szóra, mert teljesítménye súlyos értéket képvisel a lírai irodalomban. Négy ciklusra oszlik a könyve: Szerelemlobegós gályán. Túl az ifjúságon, Szomorúságok a-Ikony- útján, Szövétnekek ha gyulnak. Rendkívül érző gziv^ amely finom szálaival meg ejti és behálózza az olvasó érzéseit és határ tálán emberszeretet szövi át költeményeit Költői egyé­nisége gyönyörűen nyilatkozik meg Prológusának e néhány sorában: Mary királyné keserűségei A királyné és a tradíciók —- Hogyan távolodott el Mary a fiatalságtól? Miért volt annyi mésalímnce az angol uralkodócsaládban a háború óía? Irta: az angol királyi család egyik intimusa Busán jövök, rég elhagy,7ott utón. Kezemben vers, színes konfetti, semmi. .Ne bántsatok ezért. Terhem mégis csak le kell Aztán lehet már halkan, észrevétlen. [tenni, örökre messze menni... Verseiben gyönyörű metaforák világlanak fel. a rímek muzsikálnak. Lehiggadt, rendkívül finoman körülhatárolt érzések szinte csodás virágoskert­ként szórják elénk a gazdag színeket Oda állítja élénk a prózai Ma alakját, de a gondolatok tiszta derűjével ©alak-mentesen, hogy a fájdaiom is jól­eső legyen. Olykor elénk villantja a mithológikus lira álmodó világát, majd a verőfényes ifjúságot, a nőt. aki felemel, az Éden rejtett sugarát, amelyet csak a vágy érhet el és a kiváltságos lelkek fel- emotkedettségét. A könyvnek nemes és mély tar ta-lma van, világnézete emelkedett, emberszerete- te korlátlan. Eszmemenete és kifejezése sajátságo­sán eredeti. Szeredai-Gruber Károly könyve a szlovenszkói magyar irodalom rendkívül nagy értéke. Megér­demli. hogy eljusson minden jó magyar asztalára, kunyhóba és palotába egyaránt. Császár István. 4* A Budapesti Hírlap többi között a következőket ina Szeredai Gruber Károly verskötetéről: „Szerzője Pozsony egyik legrégibb és legjel­legzetesebb költői egyénisége. A pozsonyi lapok vagy húsz esztendeje közük szebbnél-szebb lírai alkotásait, amelyek egytol-egyig kiváló formaér­zékről és műgondról tanúskodnak. Ebben a köte­tében összegyűjtött Iirai verseit a szerelmi vá­gyak forrósága és a teljesüléibe vetett remény elpusztíthatatlan ereje hevíti. Életkedve a sok csa­lódásból fakadt borongó? alaphang mellett is ro- konérzéere késztet, mert a versekből egy vérbeli poéta lelke szól az olvasóhoz ...“ A Pester Lloyd kritikájából idézzük a követ­kező sorokat: ..... Boy balladának jelzett költői elbeszélés egy szép magyar főúri asszony selyemcipellőjé- rol, akit parányi kis lába megment a török fog­ságból, bizonyára a legjavához tartozik annak, amit a legutóbbi évtizedek magyar Irodalma eb­ben a művészeti formáí?an alkotott...“ ♦ A knidoszi leány c. verskötet megrendelhető a pozsonyi könyvkereskedésekben vagy a szerző­nél (Híradó szerkeszt őségé. Pozsony). Ara portó mentes küldéssel 24 korona. Amikor György király trónralépett, min­denki azt remélte, hogy az angol főúri tár­saság fiatalabb régiói is belekapcsolódnak az udvari életbe. Eduard király idejében az ud­varban csak a főúri társaságnak tiszteletre­méltó és megállapodott része volt hivatalos. Remélték, hogy az udvarba beköszönt a fia­talság. Hiszen aránylag a király és a király­nő is fiatalok voltak és a legidősebb gyerme­kük, a walesi herceg akkoriban csak 16 éves volt. így szinte magától értetődőnek látszott, hogy a fiatalabbak is bejutnak az angol ki­rályi udvarba, sőt egyesek arra gondoltak, hogy a Buckingbam Palace falai között való­ságos gyermekzsurok lesznek. A walesi herceg duzzog Természetesen az egész Mary királynőn múlott. De senkisem kételkedett abban, még a saját udvarhölgyei sem, hogy a királynő meg fogja nyitni a Buckingbam Palace ka­puit a fiatalság előtt. Ezek a remények nem teljesültek. Igaz, hogy Mary királynő adott néhány ilyen gyermekzsurfélét 16—17 éves fia számára. Ezek a táncos fogadások kilenc­kor kezdődtek és tizenegykor végződtek, a „gyerekek** teát, limonádét és fagylaltot kap­tak. Egyetlen modern táncot sem engedélye­zett a királynő (és ez 1912-ben volt!), csak a régimódi walcert, polkát és quadrillt nyo­matta a giriandos udvari meghívókra. A v/a- lesi herceg a maga duzzogó módján meg­mondta édesanyjának, hogy ezek a táncok el­viselhetetlenül unalmasak és hogy senkisem jön el szívesen. így végződött a királynő kísérlete a fia­talsággal. A királynő Viktória-korszakbeli el­veket vallott, azon a véleményen volt, hogy az uralkodó gyermekei éljenek zárkózotton és ne kössenek meleg barátságokat, amelyek későb kellemetlenekké válhalnak. őfelsége nem jött rá arra, amire nála sok kisebb képességű asszony ráiött volna, hogy nem lesz képes állandóan gyermekei életét a kezében tartani és lesz idő, amikor a gyer­mekek barátokat keresnek tekintet nélkül a Viktória-korszakbeli tradíciókra. Mary ki­rálynőnek ez a téves állásfoglalása okozta azt, hogy gyermekei, főleg a fiai úgy emlékeznek az otthonukra, mint egy unalmas, rigorózus házra, ahol keveset nevelnek és keveset be­szélnek. A világháború egyszersmindenkorra meg­ölte azokat a társadalmi tradíciókat, ame­lyekben Mary királyné gyermekeit felnevel­te. Ennek ellenére Őfelsége még ma sem is­meri el, hogy ezek a tradíciók meghaltak. Amikor Ingrid svéd hercegnő 1928-ban a eounaughli herceg vendége volt, a walesi herceg többször megkísérelte, hogy rábeszél­je édesanyját arra, hogy a Buckingham Pa- laceban bált rendezzen Ingrid hercegnő tisz­teletére és a bálra főleg az angol főúri társa­ság fiatalabb tagjait hívja meg. Mary király­né hallani sem akart erről a tervről, amely­ből természetesen nem lett semmi. A királynénak ez a hátrányos tulajdonsága élete legnagyobb csődje. Ez a tulajdonsága sokszor szakadást idézett elő családja és csa­ládja barátai között és az utóbbi években sokszor elkeserítette őfelsége életét. A királyné és a polgári rokonok Az angol udvari tradíciók szerint a házas­ság által keletkező rokonságok érvénytele­nek abban az esetben, ha a házasság utján szerzett rokon nem visel cimet. Viszont ré­gebben az ilyen rokonokat az ember köny- nyen megszámolhatta az ujjain. A királyi család ebben az időben még erősen ragaszko­dott a tradíciókhoz. Amikor Edward király egyik lányát egy gróf vette el. Viktória ki­rálynő lehetetlennek tartotta, hogy egy gróf veje lehessen a trón várományosának. — A grófból herceget csinált és a grói többi roko­nairól nem vett tudomást. Még Edward ki­rály felesége, Alexandra királynő sem érint­kezett veje polgári rokonaival. A háború óta azonban az angol királyi csa­lád annyi tagja utján került rokonságba pol­gáremberekkel, hogy most már lehetelleu a cimnélküli rokonokat ignorálni. Az angol királyi család első tagja, aki a háború után férjhez ment, Patrícia con- naughti hercegnő volt, György király első unokatestvére. A hercegnő Alexander Ram- say kapitányhoz ment feleségül. A kapitány- az angol királyi tengerészeiben szolgált. Ab­ban az időben, amikor a hercegnő eljegyez­te magát Ramsay kapitánnyal, még mindig háborús hangulat volt az angol asszonvszi- vekben, még mindig boldogok voltak a fiatal mm —aa bbwmbm—b a a—w \ angol nők, ha jegyesük vagy férjük végigve- rekedte a háborút. Patrícia hercegnő kijelen­tette, hogy lemond -címéről és egyszerűen Ramsayné asszony lesz. — Nagyobb méltóságnak tartom, — mon­dotta, — hogy egy tengerészkanitánv felesé­ge vagyok, minden hercegi vagy nagyhercegi címnél. MésaUianceok tömege Mary királynénak nem volt rokonszenves az a gondolat, hogy királyi családba tartozó hölgyek egyszerű polgáremberekhez menje­nek férjhez és lemondjanak a rangjukról, de amennyiben sem ő, sem a connaughti herceg nem tartotta nagyon helyénvalónak, hogy az angol uralkodó első unokatestvére egy kö­zönséges kapitány felesége legyen, beleegye­zett abba, hogy a hercegnő lemondjon a rangjáról. Patrícia hercegnőből igy Lady Ramsay lett. Mary hercegnő, a királyi pár leánya Lord Lesceileshez ment férjhez, a yorki herceg pedig Lady Elizabeth Bowes Lyont vette fe­leségül, igy az angol uralkodó család egész sereg cimnélküli rekonra tett szert. Mary ki­rályné unokaöccse egyszerű polgárleányt vett el feleségül, Miss Dorothy Hastingsot, Az eljegyzés előtt a királynő magához kéret­te Miss Hastingsot. Meglehetősen mereven fogadta és ennyit mondott csak: — Nemsokára tagja lesz a családomnak. Remélem méltó marad mindig ehhez a ki­tüntetéshez. A királyné mégis hozzászokott lassanként ahhoz, hogy a Buckingham Palaceba olyan emberek is beteszik a lábukat, akiknek még hercegi cimük sincsen. Tulajdonképnen Mary királvné túlzott kötelességtudásból ragaszko­dik oly mereven az angol királyi család régi tradícióihoz. Viktória királynő nevelte bele ezeket a tradíciókat, ő tanította meg arra, hogy mindenekfelett tisztelje azt a rangot, amelyet visel és ezt a tiszteletet mások által is tartassa be. — Légy, mint repüiőcsoda. Charles Towaend dr., a kiváló amerikai rovartudós, érdekes megfigyelé­seket végaett a Cepheoemya nevű léggyel kap­csolatban. Fjz a légy a leggyorsabb áltat a viliágon. Óránként 650 mér földes sebességgel repül, úgy­hogy ezrei mesp.ze felülmúl minden elképzelhető repüWgépteljesitményt. Ha ez a KSry hajnali 4 óra­kor elrepülne Newyorkból é» kőrülrepülné n földet, este Őre már megint otthon volna. Ha egy repülőgép megtudná tenni nat, amit ex a légy, akkor az utasok, akik hajnalban Newyorkból in­dultak el, Kaliforniában reggelizhetnének. Pering­ben ebédelnének, Konstantinápolyban uzsonnázná­nak, Madridban vacsoráznának és este 0 kor vala­melyik newyork'i moziban vagy szín házban üthet­nének. A leggyorsabb -ep Időgép eddig 365 mér- földes sebességgel tudott rr-ak repülni. Ez volt a Sebőd dér-kupa legnagyobb Wjesitiménye. A ROSSZ VIRÁGAI Irta: MÓRICZ ZSIGMOND A gyerekek nem kapnak játszótársakat Mint királynő, van hatalma arra, hogy a hozzátartozói életét ilyen régi társadalmi normák szerint igazgassa. Az angol királyi családban a leánygyermekeket most is úgy nevelik, mintahogy Mary királynőt nevelték fel: kispoigárian, szinte nyárspolgárian. A yorki herceg kislánya, Elisabelh hercegnő nagyanyja intenciói szerint alig jön össze a vele egykorú fiatal lányokkal. Egyedüli ját­szótársai a két unokatestvére, Mary hercegnő és lord Harewrood gyermekei. A yorki herceg részint azért, mert némileg közelébb áll a Víktória-korszak szelleméhez és mint fi test­vére azért, mert nem akar az édesanyjával ellentétbe kerülni, aláveti magát édesanyjá­nak leánya nevelésében. A királynő azonban nem számit arra, hogy amint a hercegnő felnő, talán még azelőtt, mielőtt érett lány lesz be­lőle, ki fog röppenni a nagyanyaj szárnyak alól és olyan barátnőket fog magának válasz­tani, talán még az arisztokrácián kívül is, aminők neki tetszenek —- és ebben támogat­ni fogja nagybátyja, az angol trón váromá­nyosa, a kedélyes, majdnem bohém walesi herceg. A fiatal lányok félnek a királynétól Van valami Mary királyné természetében, éppen úgy, mint Viktória királvnőében volt, ami megakadályozza, hogy a fiatalembere­ket megértse és bizalmasságra bírja. Az angol szertartások szerint a mindenkori királynőnek néhány fiatal lány udvarhölgye van. Ezeknek a titulusa Maid of Honour. Viktória királynőnek tizenkét ilyen fiatal lány udvarhölgye volt, akik ugv féltek tőle, mint a tüzlől. Volt olyan, aki kőt évig Viktó­ria mellett teljesített szol álalot, de ezalatt a két óv alatt egyszer sem ült le a királynő jelenlétében, ami azt jelenti, hogy néha há­rom négy órát állt remegő lábakkal egyhu­zamban. Mert a királynő közelében senki Rém mer leülni. Ugyanez áll Mary királynéra is, avval a különbséggel, hogy a királyné so­hasem vágyakozik fiatal társaságra Sohasem volt több, mint. négy leányudvarhöteve és most csak egyetlenegy van és ez is csak a legnagyobb állami ünnepélyeknél van a ki­rályné oldalán. Ssohiok, január 18. A téli nap rosszul világit. Homályos a nagyterem és homályos ez az egész ügy. A terem tömve vart hallgatókkal, a fotyosók tömve csizmás, falusi tanukkal és a vádlot­tak tömve bűnökkel. Két asszony áll a bíróság előtt. Ahogy nézem, két tisztes, feketeruhás, de­rék parasztasszony. Úgy állanak ott, mint az Ur asztala előtt urvacsoravételkor. Rangosán, gőgösen, tisztán, Isten-ember előtt kijelölten, megbecsültén s minden érdemük tudatában. Ott van a magatartásukban a fciznhét hold fold- bdirtok irigyelt vagyona, a kamarás, hombá- ros ház, a sáfónos, sofcrühás lakás, a tiszteletes, előreik őszön ős falubeliek. Ott a nagyobb mű­veltség, az úriemberek megbecsülése a mesz- sze földig, a székvárosig, a megyéig terjedő hírnév. Egyik megölte volna az édesanyját, a férjét és a szeretőjét A másik az egyetlen fiát és az urát. Ntézem az arcukat , Nem ezemétnép. nem alja, nem ocsu. A ma­gyar nép dísze, virága. Annak a kálvinista ma­gyarságnak két remeit asszonya, amely való­ban a nemzet törzsökéhez számítandó. Fiata­lon szépséges hajadonok, majd dolgos hitve­sek, gondban égő auyák s ma a bölcs és min­dent tudó, árán yitó nagyanyák, — koruk sze­rint És itt állanak a bíró előtt és kényelmetle­nül, IÖ6 telked ve, pironkodva kell tűrni ök, hogy rájuk pirít, mint ők a hazug gyermekre. És hatUgaLniok kell és hazudni s inkább bevál­tanak mindent, azzal a türelem etlen pillantás­sal. hogy: Jól van jól van. hagyják már . . .“ Dóri Julianna és Szondi Mária. Lassan leifoszlik róluk a férjük neve: egyéneit egyéniségek. Az egyiknek az anyja fösvény, igazi paraszt- asszony volt s ö mulatós menyecske, állítólag megsütötte neki a légporos pogácsát. Az urát unta, a szeretőjét unta, beteg gyomorbajos em­ber, nem volt érdemes velük kínlódni. A másik a százlegényes asszony. Csodákat mesélnek róla a folyosón, urak és parasztok hemperegtek tiszta párnáin, ki tudja hányat lakaloít jól arzénnal, — csak két életet keres­nek rajta. t Két beteg erkölcsű nőstény. A falusi rossz­szak. A cifrák, buják, a cégéresek: jó barát­nők. Különös, hogy nagyanyakorban éri utói őket a so-re. — Csak húsz évre visszamenőleg vizsgált a csendőrség — mondja a folyosón egy bárány­bőrsüveges pogány. Bizony huszezerévre vissza lehetne menni: miudig volt ilyen. Az anyák legkedvesebb sza­va, hogy „megesziek“ s az, hogy „dögölj megu. A hitványát, beteget, a rossz erkölcsűt nép- i[életszerű közvélemény Ítéli halálra. Ezek csak végrehajtották az ítéletet. Rosszhirü, rosszvérii némberek hajtották végre s mégis, úgy látszik, közitélet volt­Különös zavar uralkodik ebben az életben; az ősidők morálja ütközik a modern életével. Ma minden élet szent. Az őskorban csak a hasznos emberek élete vo’t az. Melyik a helyes? Nyilván a mai felfogás. Hiszen az ősember halálra Ítélte a betegen született gyermeket s a szellem hősed a testi gyötrődök közül ke­rülnek ki. Ezek az asszonyok egyéni érdekük szerint nézték az életet s leány megölte az édesany­ját, anya megölte az édes gyermekét. Tettük szemben áll az emberiség mai felfo­gásával. Súlyosbítja, hogy a rosszait cselekedtek, a nemi örömök hajszoléi. Ez a ké; asszony, amint itt áll, lakkcipőben, fekete bársonyban és előkelőén a bíróság előtt, nagyanyakorban és testiségüket máig parádézva: félelmes jelenségek. A rossz virágai ezek Hasonlítanak a mér­ges gombákhoz, amelyek ragyogó díszükkel •vkai-i*’' --^ téveszteni a gyanútlanokat. De még:- ccnk szórványos jelenségek. Nem fogadom cl őket a magyarság s a kálvinista- ság képviselőinek. Két bűnözőt . . . De százliatvan esetben folyik vizsgálat és r egy'unhat gyanúsított már be van fogva. Ez a megdöbbentő. És ez mind a hábou követikeaménye. Az rétet olcsó lett. A gyilkosság művészet. A Rossz ráborította hullámait a magvar nép­re is. És a Rossz virágai virítanak, mint a tűzvész az éjszakában. __4 __

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents