Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-21 / 16. (2237.) szám

2 'PR&GM-MAíifem-H 1RLAP 1930 jíinuíir 31, ítfvM. na—a—BB—ne auniwiumiDiiiiHW hm—n—m— eete fél hétkor elutazik Hágából, Curtius .Taspárhoz ment és kérte, hogy a ráróiilést valamivel előbb nyissa meg. Jaspar és Curtius végre megállapodtak abban, hogy az ünnepi aktus délután négy órakor tör­ténik meg. A tegnapról virradó éjszaka a konferen­ciák történelmének legdrámaibb éjszakája volt. A delegátusok szakadatlanul tárgyal­tak. A kisantant megbízottai és Magyaror­szág képviselői éjfélkor elvileg megegyez­tek, de a tárgyalás reggel hatig elhúzódott, mert az eredményt pontos formába kellett önteni. Az utolsó pillanatban Csehszlová­kiával is sikerült megegyezni, ámbár a prágai delegációnak a megegyezés szem- melláthatóan nem volt ínyére, amiről a csehszlovák távirati iroda utolsó jelenté­sei tanúskodnak. Anglia grandseigneuri gesztussal belement abba, hogy az angol kincstár rovására Csehszlovákia fölszaba- dáfcési adójának annuitását tizenegy millió márkáról tiz millió márkára szállítsák le. A csehszlovák külügyminiszter elvi jelen­tőségű eredményt ért el azáltal, hogy a hitelező hatalmak megszavazták Csehszlo­vákiának a keleti jóvátételek egy százalé­kát. Ennek az engedménynek természete­sen nincs pénzügyi jelentősége s hatása pusztán politikai, mivel Csehszlovákia ezentúl Magyarország hitelezői sorába ke­rült, úgy mint Románia és Jugoszlávia. Érdekes, hogy Csehszlovákiát e két kér­désben legfőképpen Olaszország támogat­ta. Mivel Csehszlovákia jóvátételi felsza­badítás! adóját az első hágai konferencia megállapodása szerint Angiig kapja, a csökkentés elsősorban Anglia kárára tör­tént. Az éjszaka folyamán Ausztriával és Bnlgáriával is sikerült megegyezni. A borzalmak éjszakáié A ma éjszakai ülés kétségtelenül egyike volt a világtörténelem leghosszabb ülései­nek és mindenesetre a legnagyobb fizikai munkateljesítmény, amelyre eddig nemzet­közi konferenciákon sor került. A Magyar- országgal való tárgyalások huszonnégy óra hosszat megszakítás nélkül folytak. Snow- den betartotta szavát: a delegációk addig nem hagyták abba a munkát, amig elvileg meg nem egyeztek. Éjféltájban Loucheur, a II. bizottság elnöke, frissítőket hozatott a terembe és a delegátusok, mint a vadak ve­tették magukat az ételekre, mert délelőtt tiz óra óta nem ettek. Ma reggel huszperces szünet volt s a munka újra folytatódott. Végre délelőtt féltizenegykor a delegátusok elérték a célt. A kisantant, a nagy hitelező államok és Magyarország delegátusai el­hagyták az üléstermet, hogy álomra hajtsák fejüket Megdöbbentő kép volt, amikor a többnyire korosabb államférfiak és politi­kusok az irtózatos munka után megtörve és a végletekig elcsigázva, karikás szemmel és a munkában föhnorzsolódott idegekkel, hal­vány arccal megjelentek a palota kapujá­ban. Néhányan a szó szoros értelmében csak inibolyogva tudtak járni és fiatalabb kollé­gáik támogatták öltét. A magyar kérdést a szakértők a délutáni órákban tovább tárgyalták. A fődelegátusok pihenni térhettek, mert délelőtt csupán a mellékkérdések kidolgozásáról volt szó. Mussolini és Snowden harca Csehszlovákia ellen Vasárnap délelőtt tiz órától hétfő délelőtt tizenegy óráig az ülés megszakítás nélkül tar­tott. A drámai feszültség a végsőkig fölcsigáz- ta a delegátusok idegeit s nincs az a nagy sporttéljesitmóny. amely fá/rasztóbb lett volna, mint az agynak ez az állandó koncentráltsága és a folytonos tárgyalás. Egyrészt Anglia és Olaszország, másrészt a kisantant között szörnyű és elkeseredett küzdelmek folytak. Főleg Csehszlovákia nem engedett. Mussolini éjszaka táviratot intézett az olasz delegációhoz, amelyben megparancsolta, hogy tovább is a legna­gyobb nyomaíékkal védelmezze Magyaror­szág érdekeit. Az angol delegáció körében azt beszélik, hogy Snowden és Benes között órákig tartó küzdelem folyt, amely gyakran az objektív vita hangneméből átcsapott a személyeskedésbe. Snowden kitartóan védte a főhercegek jogait. Gyakran úgy látszott, hogy a szakítás elkerülhetetlen. Végre sike­rült nagy vonalakban megteremteni a meg­egyezést. A döntőbíráskodás ügyében a bot3!mák ab­ban állapodtak meg, hogy 91. arbitrázs bírósá­got. a jövőben két semleges taggal kiegészítik és má« *dik •nstancián&L az állandó hágai nemzetközi döntőbi'•óságot snierik el. Ez a írás ’dik instancia dö. en fog Magyarország valamennyi eddig el nem döntött panaszának ügyében. Az optám ok kár>aldu liánra szüksé­ges összeg moblizálására r-égy és fél százalé­kos benno-k kiadásával fog történni s a bon- nokat a jóvátételi bank jegyzi Ma délben Csehszlovákia és Magyarország deL-gátusai a bolsevista habomban szenvedett szlovenszkói kárnk kártalanifásárak kérdésé­vel íog’alkoziak. Ar osztrák bizottságot dél­után három órára nivták össze. 1 magyar Jóvátételi kérdés rendezésének sémája Hága, január 20. A magyar jóvátételi kér­dés rendezése főbb vonalaiban a következő­képpen hangzik: A legfontosabb kérdést, azaz az optáns- kérdést és a tiszta mezőgazdasági pörök kérdését pénzügyi szerződés szabályozza, amely szerint a kisantant kétszáznegyven­millió aranykoronás alapot teremt, amely­ből kártalanítani kell a magyar opíánsokat a Romániában, Jugoszláviában és Csehszlo­vákiában lefoglalt birtokokért. A kártalaní­tások végösszege nem haladhatja túl ezt a 240 milliós összeget. A 240 milliót a kisan- tantállamok kölcsön alakjában azonnal mo­bilizálják. A hágai tanácskozások után Pá- risban megkezdődnek a tárgyalások a Lou- cheurhcz közelálló francia bankcsoporttal és a kisantanthatalmak kiadják a 4.5 száza­lékos bonnokat. A kártalanitási eljárás le­folyása a következő lesz: A vegyes döntő­bíróság a jövőben is, mint eddig, dönt a ma­gyar állampolgárok követeléseinek jogossá­gáról. Románia visszaküldi biráit a vegyes döntőbíróságba. A bíróság döntése után a felek megállapodnak a kártérítés öszegének nagyságában. Természetesen esetről-esetre a pörösködő felek a döntőbíróság nélkül is megegyezhetnek, vagy a klsantantállamok természetben is visszaadhatják az elkobzott birtokokat. elésben nem sikerült tisztázni, mert a tria­noni békeszerződés 191. pontja az uralkodó család (tehát a Habsburg-család) tagjait ki­rekeszti a kártalanításból s igy a jövőben a főhercegek stb. folytatni fogják pőréikét. Az öt nagy hitelező hatalom mindenesetre hajlandónak mutatkozott arra, hogy függet­lenül a pörök eredményétől, egy második, százmillió aranykoronás alap megteremté­sével biztosítsa Magyarországot minden es­hetőségre. A főhercegeket stb. egyelőre eb­ből a százmillió aranykoronából kártalaní­tanák. Ha a folyamatban levő pörök na­gyobb összegeket Ítélnek meg, akkor a kü­lönbséget a bepörölt államok, tehát Cseh­szlovákia, Románia és Jugoszlávia fizetik meg. A trianoni békeszerződés 250. para­grafusa továbbra is érvényben marad, tehát az a döntőbíróság is, amelynek döntenie kell az optánsok ügyében. A döntőbíróságot a mai szabályozással két taggal kiegészítik. Eddig a döntőbíróságban egy magyar biró, a kisantant egyik képviselője és az a sem­leges elnök foglalt helyet, akit a népszövet­ség nevezett ki. A döntőbíróságot most két semleges taggal kiegészítik, akiket a hágai nemzetközi bíróság nevez ki. Ezenkívül Ma­gyarország beleegyezett abba, hogy a dön­tőbíróság felettes fórumául a hágai nemzet­közi döntőbíróságot ismerjék el és az op- tánsügy döntőbíróságnak felei legfőbb in­stanciaként hozzá folyamodjanak. Az 1943 utáni annuitások Magyarország hajlandónak mutatkozott arra, hogy adminisztratív adósságait 1943 után évi 13 és fél millió aranykoronás an­nuitások alakjában törlessze. A törlesztés 1867-ig tart. Adminisztratív adósságok alatt nem a jóvátétel értendő, hanem azok az összegek, .amelyekkel Magyarország a nyu­gati hatalmaknak tartozik, például a le m m szállított hadianyagért, iparcikkekért, ál­latállományért stb. Tiszta pénzügyi jóváté­telt Magyarországtól nem kérnek. Az évi 13 és fél rniliió aranykoronás annuitások az amortizációs kamatok levonásával azt jelen­tik, hogy Magyarországra adminisztratív adóssága törlesztése fejtben íökealakban 87 és fél millió aranykoronát róttak ki A jelen pillanatban a magyar jóvátételi an­nuitása tízmillió aranykoronám rúg s ez az összeg később tizennégymillió aranykoroná­ra emelkedik. Ez az össaeg és az 1943 után vállalt kötelezettségek a magyar államház­tartásnak alig egy százalékát teszik ki 1943- ban, amikor az uj annuitás életbe lép, Ma­gyarország amorlizálía népszövetségi kölcsö­nét, úgyhogy államadóssága kisebb lesz, mint a háború előtt volt. Magyarország tehát 1943-ban fölszabadul valamennyi háborús megterhelíetés alól. Ebből a konstrukcióból viszont az tűnik ki, hogy Magyarország már most visszanyeri korlátlan financiális s/.uve- rénitását és akadály nélkül vehet fel kölcsö­nöket á külföldön, mig eddig a jóvátételek rendezésének bizonytalan helyzete miatt a nagyhatalmak megtiltották a budapesti kor- mámnyak, hogy kölcsönöket vegyen föl és a külföldi bankok sem voltak hajlandók a fi­nanciális bizonytalanság miatt kölcsönt fo­lyósítani, ami végeredményében a magyar gazdasági helyzet válságának főóra volt. Ez a helyzet most megváltozik. A nagyhatalmak megígérték, hogy mindenképpen segítségére lesznek Magyarországnak a szükséges kül­földi kölcsönök megüeremíésénéL Jólinfor­mált körök szerint rendkívül nagy összegű és sürgős invesztációs kölcsönről van szó, melyet nagy részben a magyar államvasutak kiépítésére és a magyar mezőgazdaság* ter­melés nemesítésére fordítanak. (A gaboua- gazdálkodást mezőgazdasági nemesíermény- gazdáJkodásra alakítják át.) Teljes győzelem A föfhersesefc A másik nagy kérdés, amely körül külö­nösen az utóbbi napokban tombolt a harc, a főhercegek birtokainak (főleg József és Frigyes birtokairól van szó), az egyházak birtokainak, a korona-uradalmaknak, a nagy ipari vállalatok és a vasutak vagyonának kártalanítása volt. A jogi álláspontot e kér­Az Üllőiéin- iroda megállapítása szerint a magyar delegáció és különösen Bethlen Ist­ván miniszterelnök, akfrendkivül ügyesen vezette a tárgyalásokat, óriási eredmbiyí könyvelhet el és nagyjában elérte azt, amit célul tűzött maga elé. Az osztrák kérdést ugyancsak szabályozták és Ausztria a jövőben nem visel lényeges terheket Az osztrák köztársaság Magyarországhoz ha­sonlóan visszanyeri pénzügyi szabadságát. Bul- n> gária 11 millió aranyfrankba annuitásokat fizet-, de valósznüleg moratóriumot'kap.'A dóbrudzsai birtokok likvidálásának kérdésében Bulgária és Románia tovább folytatják tárgyalásaikat. A hágai tárgyalások alatt Curtius német kül­ügyminiszter és Bethlen magyar miniszterelnök a függőben lévő német-magyar kereskedelmi szerződésről is tárgyalt. Jólinformált körök FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY (8) Eszter érdeklődve hallgatta. Utóbbi eszten­dőiben vajmi keveset forgott uj emberek között, házasságuk néhány hónapja is in­kább a világtól távol telt el s most ujult örömmel figyelte az embereket. De ez a Hagen fárasztott. Miután hatal­mas körmondatokban ecsetelte a zuhanást és szörnyű részleteket festett a lehetőségek­ről, a behozás és a skizés szépségein lelke­sedett. Ám ezzel is rohanvást elkészült és a 'látra szépségének áldozott, mint egy idegeu- vezető kalauz. — De hisz ön nem is volt fenn a csúcso­kon? — vetette közbe Eszter. Hagen nem jött zavarba. — Valóban, nem, nagyságos asszony. De pontosabban ismerek mindent, mint aki lát­ta. Ez az én elméletem a sztereoszkópikus ismeretekről. — Tessék? — Hát kérem. Valahány ember járt a szebb helyeken, annyiféleképpen figyelt, lá­tott, emlékezett. Minden ember másfélekép­pen. Én összegyűjtöttem az ő tapasztalatai­kat, véleményüket s ezáltal sokkal plaszti­kusabb képem van mindenről, mintha ma­gam is ott jártam volna. Elvégre én is csak egy ember vagyok, egyféleképpen látok, miig azok százan voltak s ha mindegyik le­hozott magával egyetlenegy eredeti meg­figyelést, már javított a sztereoszkópomon. A kapitány felkönyök ölt: — Hallod, ez nem is rossz! Gyanakodva tette hozzá: — A magad elmélete? Irta: SZOMBATHY VIKTOR Hagen Attila önérzetesen billegette tur­bánját: — Kérlek, kérlek! Igazán nem megyek kölcsönkérni eszmét senkitől! De felnevetett s vele együtt a másik kettő is. A hangulat valamennyire oldódott feszes­ségéből s félórái szózuhatag után Hagen jó­nak látta, hogy megossza a szót. — De most magukról beszéljenek! Rop­pant őr vendek, hogy sikerült az én kedves barátom bájos feleségét megismernem, vég­telen szimpatikus ez a találkozás. Mind több teret engedett Félixnek és Esz­ternek a beszédben s mire távozni készült, olyannak tűnt a dolog, mintha interjúvoló riporter ülne Félix ágya szélén, aki a hős huszárkapitányt az utolsó leheletéig kérdezi. Estellett A fürdő gyér lámpái egymás­után lobbantak fel, mire Hagen Attila bu- csuzkodni kezdett. Sok dolga van, a villája most üresen áll s azt javítja belülről. Tavaly is mennyi bérlő volt még benne. Mert most ebből él, a bérekből. Ezt még mind egy szuszra mondta el. Majd, mielőtt végképpen eltávozott volna, még visszaszólt: — Holnap este hangverseny lesz a nagy­teremben. Nem parancsolják meghallgatni? Becsukódott végre az ajtó. Eszter kíván­csian nézett utána. — Vájjon kinek és minek az ügynöke ez? A kapitány ásított: — Sajáton agának! Eszter még szeretett volna valamit kér­dezni. Egyáltalán, sok mindent szeretett vol­na még kérdezni, megbeszélni az urával, mert Hagen, ha egyebet nem tett, legalább megmozgatta a kedélyeket, ebtwn a szobá­ban. v, De a kapitány már falnak fordult és ment­hetetlenül aludni kezdett. 9 Hagen Attila mint egy robbant bomba tőrt be másnap estefelé az ajtón. Szaporán be­szélt s miután néhány pletykát elujságolt — mert hová el nem jut a pletyka, még itt sem szabad tóle az ember — szabályszerűen meg­hívta Féiixéket a hangversenyre. Valami brünni művész fog zongorázni többek között. Lesz bűvészmutatvány is. — Silány program, de az ember örülni tud. hogy ebben a zavaros világban ilyet is talál — ajánlhatta Hagen Attila a műsoros estet, mintha legalább is részese lenne a jö­vedelemnek. — Nem megyek, igy, tőrt karral! — jelen­tette ki Félix. Attila tir könyörögve nézett az asszonyra. — Olyan kevés itt a szórakozási lehetőség, ki kell használni. A kapitány felült. — Ha a feleségem akar, ő lemehet. A feleségéhez fordult, kérdezte: — Noé, nem akarsz lemenni? Hagen hevesen pártfogolta az eszmét. — Dehogynem! — integetett kézzel-láb- bal — persze. Nagyon örvendek, hogy a nagyságos asszonyt gardírozhatom. — No, gardírozni talán mégsem — mo­solygott az asszony — legfeljebb kisér. — Minden lovaglás szolgálatra kész öröm­mel! Eszter tűnődött. Itthagyja az urát egyedül? De Hagen annyira unszolta, az ura i® küldte, különben sem volt kint két napja, mióta az ura fekszik, tehát bólintott a fejével. — Jöjjön fel értem! — szólt Hagennefc. Az jött is, megviselt szmokingban, sőt, na­gyobb hatás kedvéért monokli is társult öl­tözetéhez. Eszter megcsókolta az urát — Egyedül hagyom. Álmodjon szépet. A nagy étterem zajos, volt s a társaság összetétele nagyon különböző. Néhány ógkék uniformisos francia tiszt, azok kísérete, leá­nyok, akik roppant elegánsan akartak mo­zogni, idős, fehérhajói hölgyek hatalmas lor- nyonokkal mint fegyverrel, pár estélyi ruhás ur, de még többen csak úgy, délutáni ruhá­ban jelentek meg. Sőt egy, elkeseredésében idáig tévedt angol házaspár túr ista öltözet­ben terpeszkedett a nádion a tu székben. Fabriczyné meg Hagen távolabb ültek a zongorától, amely mellett nemsokára meg­jelent egy frakkos ur s belevágott Beethoven harmadik szimfóniájába. Később egy hege­dűs is társult másodiknak, hogy illően idéz­hessék Lisztet, majd, változatosság okából, egy álmosképü férfi szuggesztiós mutatvá­nyokat végzett a közönségen. A siker köze­pes volt. Lomnic tétlen személyzete az ablakok kö­rül állt a csillagos estén s kapkodta a hang­foszlányokat, a zenét, a nevetést, a tapsot s a tányércsörgést. — Nem tartja nagyon unalmasnak? — for­dult oda Hagen Eszterhez. Eszter megrázta a fejét. — Olyan ritkán volt részem utóbbi időben az ilyesmiben, hogy nem lehetek szigorú kritikus. A hangverseny nemsokára véget ért. A pincérek szabad helyet biztosítottak a tán­cosoknak s valami titokzatos eredetű szalon- zenekar kísérete mellett néhány pár táncol­ni kezdte a divatos vanszteppet. Ez a tánc még háborús maradék volt s nem a fékevesztett, Amerikát-utánzó Euró­pa táncmámora a jazz-banddel. Most még csak a fiatalok rakták. Eszter, mint komoly asszony, természetesen ülve maradt. Hagen erővel pezsgőt akart hozatni. Szerencsére kiderült, hogy a tábornok asztalára vitték az utolsó két megmaradt üveget, amit Ha- gen nem is bánt ojy nagyon.

Next

/
Thumbnails
Contents