Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)
1930-01-19 / 15. (2236.) szám
TO^<U«MaGÍ!ARHIRIíAJ? 1!%0 január W, VB&rnaQ. Még egyszer Szent István kardiáról — Podlaha püspök magyarul is ért és melegen érdeklődik szlovenszkói műemlékek iránt gaik érvényesítéséiben is akadályozva vannak. Én harcolok s küzdeni fogok a nemzeti kisebbségek kulturális igényeinek jobb dotálásáért és határozottan el kell Ítélnem a kisebbségi szerződések alapján állva minden asszimilációs törekvést! Öntudatos népfaj nem hagyja magát asszimilálni, amit a cseh nép története is igazol s minden ilyen törekvés csak kiélezi az ellentéteket, sok fájdalmat, gondot és az államnak meddő kiadásokat okoz. Az iskolaügyi költségvetés keretében éppen az állam érdekében szükségesnek tartom a vallá.serkölcsj nevelés ápolását. Pártunk követeli a felekezeti iskolák fönntartását s ellene van az iskolák államosításának. Az állam és az egyház kiegészítik egymást s a valláserkölosi érzék emelése sohasem volt kárára az államnak. Le nem tagadható az ifjúságnak bizonyos fokú erkölcsi sülyedése s az államnak egyik legfontosabb érdeke, hogy e tekintetben biztosítsa magának az egyházi intézmények segítségét, amelyek azt bizonyára , nem fogják visszautasítani. Az állam konszolidációja szempontjából nyilt seb a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati joga igazságos rendezésének elmaradása. A nyelvhasználat eddigi szabályozása rosszul sikerült kísérletnek bizonyult, pedig ezt a kérdést nem szabad lekicsinyelni, hanem a legsürgősebben s az igazságosság alapján szabályozni! Kereskedelmi szerződéseket! A legnagyobb rosszalásomat és sajnálatomat kell kifejeznem amiatt, hogy mind a mai napig nem sikerűit a közgazdasági életet — és pedig mind az ipart, mind a mezőgazdaságot — a kereskedelmi szerződések megkötésével biztos alapokra fektetni. Valami itten nincsen rendben! Mi ellenzékiek nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mindenről biztos tájékozást nyerjünk. Miután azonban sem Jugoszláviával, sem Romániával — amely államokkal pedig Csehszlovákia szoros politikai barátságban van — nem sikerült mind a mai napig megkötni a kereskedelmi szerződést, ez csak annak a jele, hogy az állam gazdasági politikájának valamelyes kerekei hamisan forognak. További hiba as Is, hogy politikai ellentétek miatt mindeddig nem kötöttek rendes kereskedelmi szerződést Magyarországgal. Mi szlovenszkóiak ottani gazdasági érdekeink szempontjából emiatt fokozottan panaszkodhatunk. Tagadhatatlan, hogy a történelmi országok és Szlovenszkó gazdasági érdekei között bizonyos ellentét van. Ezt az ellentétet pedig a történelmi országok gazdasági életének érdekei szempontjából a szlovenszkói gazdasági élet hátrányára tarifáiig intézkedésekkel még jobban kiméiyitették. Követelnünk kell tehát nemcsak a normális kereskedelmi szerződések megkötését a szomszédos államokkal, hanem a territoriális különbségek megszüntetését az egyes országrészek között is. Véget kell vetni a szlovenszkói ipar ilyen rendszabályokkal való leépítésének, ha el akarjuk kerülni azt, hogy a Szlovenszkó és a történelmi országok között lévő különbség politikailag is megnagyobbodjon, másrészt Szlovenszkó egyre növekvő kivándorlását csak az ipar megerősítésével lehet megakadályozni. A szlovenszkói ipar érdekében figyelni fogunk arra, hogy az állami közmunkákat megfelelő tftezalékarányban kapja meg a szlovenszkói közgazdasági élet. Hibáztatom, hogy Szlovenszkó eddig ebben a tekintetben úgyszólván semmit sem kapott. Szlovenszkó hegyvidékeit természeti kincsei és fürdői rendkívül alkalmassá teszik az idegenforgalom számára. Az automobilizmus jegyében álló korunkban Prága, január 17. A téli nap élesen és hidegen csillog, mint egy késpenge, a hradzsini Vár kanyargós utjai kihaltak, csak egy-egy messziről- jött elszánt idegen tűnik fel néha Baedeckerrol a kesében, amint a Dóim felé siet, amelynek üvegablakain a festett alakok a csillámló színjátékban mintha élőik volnának. A pallér áll egyedül a Dóm előtt, nézi ezt a remek kolosszust, mely annyi álmot és emberi erőt nyelt el és most, ezer év után még mindig egy munkás kopácsol odabenn valami deszkán, de ez az évezredes emberi munka lázas ritmusa után már csak olyan, mintha egy mókus bujt volna meg a hatalmas kőfalak mögött. Podlaha Antal dr.-hoz, Prága város püspökéhez igyekszem ezen a téli délutánon. Délelőtt felkerestem a püspököt az érseki palotában, hivatali szobájában, egyrészt azért, hogy átadjam neki Prágai Magyar Hírlap karácsonyi számában megjelent, a Dóm kincses- kamrájában őrzött, Szent István kardról szóló cikkemet, másrészt, hogy más, prágai, magyar vonatkozású kulturális és művészettörténeti emlék felől érdeklődjem nála. Podlaha Antal dr. püspök, a híres műtörténész és tudós nagy szívélyességgel fogadott és egy hosszabb beszélgetésre meghívott délutánra magához. A püspöki lak szemben van a Dómmal. Már a lépcsőház elárulja a műgyűjtőt. A lépcsőmentén a fal rézkarcokkal, metszetekkel, festményekkel van tele, amelyek nagyrésze a régi Prágát ábrázolja építészeti remekeivel. Oda- fönu a lakásban, amely három szobából áll, elámul az ember a kincsek láttán. Valóságos rnuzeum, kincseskamra Podlaha püspök kis szalonja. Miniatűrök, festmények, metszetek, szobrok, antikvitások, porcellánok százszámra, egy pompás reneszánsz-beli oltári triptichon fogják meg a szemet, de órák kellenének hozzá, hogy apróra meg lehessen mindent nézni, figyelni. A könyvtárszoba nem kevésbé el- ámitó, legalább 8—10 ezer kötetet számlál. Mindamellett a lakás oly szerény, a hálószobában egy egyszerű ágy, a könyvtárszobában egy egyszerű mosdó és olyan magától értetődő, hogy Podlaha püspök ilyen miliőben él, antik festmények, karcok, oltárképek és könyvek között. Azoknak a szolid lelkű papoknak egyenes leszármazottja, lelki teát vére, kök valaha annyi gonddal másoltók a régi görög, latin kéziratokat a kolostorokban, akik az emberi kultúra veszendő értékeit átmentették, fejlesztették és a tudás' fényét küldték szét a világba a hit fáklyájával. A tudós abbé, akit régi könyvek lappiról ismerünk, a katedrá- Lis árnyékában, egy csöndes tiszta papiakban. Végtelen szívélyesség, barátságosság árad minden szavából, amint elém hordta a vaskos foLiánsokaf, amelyek a prágai magyar vonatkozású vagy eredetű kulturális történeti műemlékekhez írásos bizonyítékokkal szolgálnak. Podlaha Anitái dr. püspök nem beszél ugyan, de tud magyarul. Magyarul olvas szótár segítségével. Nagyon megörült a Prágai Magyar Hírlapnak, amelyet szótárral fog átböngészni. — Harmincöt évvel ezelőtt — meséli a püspök — a Strakov-i Akadémián tanítottam, tanítványaim közt volt egy miagyar arisztokrata kisfiú, Mirbaöh Oszkár gróf, aki a magyar nyelv elemeire megtanított, könyvek és szótár segítségével azután messzebb jutót!aan a magyar uvelv ismeretében, sőt cikkeket is fordítottam magyarból csebre. Mirbaeh gróf egyike volt legkedvencebb tanilyányaimnak. A kis- grófi gyermek, lelkes magyar volt, tüzes nacionalista, alá az iakoapadiban egy kitűzött zászlócskát lengetett mindig maga előtt á miagyar trikolór színeivel. Egy ideig még irt nekem, mikor elkerült innen, de a háború óta nem kaptam többé hirt felőle. — Némethy Lajossal, az esztergomi káptalan könyvtárosával sokáig levelezésben állottam i1 1897-ben egy Ízben meg is kértem rá, hogy lapomnak, „Casopis Katoliokého Du- chovenstva“ cikket írjon. Némethy cikkét, amely Szent Adalbert püspök magyarországi kultuszáról szólt, azután én fordítottam le cseh re. — A magyarok és a osebek kulturális kapcsolatai ott kezdődtek, mikor Szent Adalbert prágai püspök lement Esztergomba, hogy Gejza fiát, Vajkot felvegye a keresztségbe. — Egész sora van itt Prágában az olyan műemlékeknek, amelyek magyar vonatkozásunk s olyanoknak is, melyek Magyarországból kerültek ide. Visszatérünk Szent István kardija eredetének kérdésére. A püspök egy hatamas könyvet vesz elő, amelyben meg van írva a kard története. A könyv magyar munka, elme: III. Béla király emlékezete Dicsőségesen uralkodó utódja, I. Ferenc József császár és apostoli magyar király segélyéivel, a magyar kormány megbízásából, szerkesztette Forster Gyula, 1900-ban jelent meg abból az alkalomból, mikor Ferenc József lriásaíta a székesfehérvári koronázási templom romjai alól III. Béla király és hitvese, Antiocbiai Anna királyné tetemeit és átvitette a budai koronázási templomba és méltó síremléket állíttatott nekik. Ebben a könyvben Nagy Géza III. Béla fegyverzete ée az Árpádházi királyok jelvényei cím alatt a következőket Írja a prágai Dómban őrzött kardról: „Neuwirth József dr. prágai egyetemi tanár szerint a kard Prágába való jutásának ideje 1354 és 1368 augusztus 18-ika közé helyezendő. Ezen a napon vették fel ugyanis ’Wrativogius dóm-dékán. Henriik, a dóm kincstartója és Ferenc, a Mind- reenitekről elnevezett templom dékánja a prágai Várban mint a Szent Vitus szélbeökápta- lan megható Imazottai egy kimerítő leltárt a dóm kincstáráról. Ebben a „rubrica armorum14 alatt van megemlítve. Az 1387. leltár csupán ismétli a feljegyzést. Az 1354-iki leltár azonban a kardot nem említi. Neuwirth tehát valószínűnek tartja, hogy 1354 után kapta IV. Károly császár Nagy Lajostól, aki már 1353- ban Szent István több más ereklyéjével ajándékozta meg őt, melyek közt a kard nincs említve. Az ereklyéik ösztönözhették IV. Károlyt arra, hogy Szent István kardját is megszerezze. Nekem azonban úgy tetszik, mintha a dolognak megfordítva kellett volna történnie. Szent István kardját sem Nagy Lajos, sem más magyar király nem ajándékozhatta el, mert ezt országos jelentőségű jelvénynek tekintette a nemzet. A prágai Szent Vittra egyháznak való ajándékozás már csalit a végleges elintézési módja volt egy a magyar és cseh királyi ház közt levő kényes természetű vitás dolognak, ami nyolc évtizeddel előbb töraz idegenforgalmat csak a kitünően kiépített úthálózat tudja biztosítani s ezért a megfelelő resszort. vitájánál követelni fogom, hogy az eddig elhanyagolt szlovenszkói úthálózat kiépítésére nagyobb összegeket fordítsanak, mert a mostani költségvetés rendkívül mostohán bánik ezzel a kérdésseL Szlovenszkó folyóit, különösen a Vágót és a Tiszát sürgősen szabályozni kell, de az állam segítsége nélkül ez a munka elképzelhetetlen. Külön fejezetet képez A mezőgazdaság, amely a háború befejezése után úgyszólván adósságmentes volt, ma súlyos adósságokkal küzd és állapota egyre rosszabbodik. Ha ehhez hozzászámítjuk még az árak krízisét, akkor nem nehéz megmondani, hogy a segitség elmaradásának ecetén, mikor következik be az összeomlás. a mezőgazdasági válság A vámok emelése nem alkalmas eszköz a helyzet megjavítására. A földművelésügyi minisztérium költség- vetésében első segítségképpen föltétlenül gondoskodni kell arról, hogy 1. a mezőgazdaság és a kisipar, amelyek Szlovenszkón szorosan összefüggenek, olcsó hitelt kapjon; 2. az adóknak végrehajtási utón való behajtását egy évre fölfüggesszék. Ez a legkevesebb, amit azonnal követelnünk kell! Fönntartom magamnak azt a jogot, hogy a földművelésügyi minisztérium költségvetésének részletes vitájánál további javaslatokat tegyek. Fölezólalásom folyamán igyekeztem a költségvetési előirányzat fölött objektív kritikát gyakorolni s a kisebbségi igények emelésénél is mértéket tartottam. Nem mulaszthatom el azonban, hogy beszédem végén ki ne hangsúlyozzam azt, hogy az állam nemzetiségi kisebbségeinek is joguk — még pedig törvényadta joguk — van szerény helyre a nap alatt s ha ezért a törvényes alapon harcolunk, ez nem jelent államellcnességet. Csak akkor, ha ennek az elvnek a fölismerése teljoseu áthatja az egész közvéleményt, fogják demokratikusnak nevezhetni az áliamot. tént eseményekből indult ki. Tudjuk ugyanis, hogy IV. Béla halálakor (1270) leánya, Anna, Raeatiszláv macsói herceg özvegye, aki folytonos ellenségeskedésben élt öccsével, V. Istvánnal, a királyi ház kincseivel együtt veiéhez, II. Ottokár cseh királyhoz menekült. V. István visszakövetelte a kincseket, melyeket „a magyar királyok Attila óta gyűjtöttek14 s a magyar koronát illetik, de Ottokár, bármily nagyhangún erősitgette is, hogy nem szorult rájuk, hja kell, ad Istvánnak négy annyit, visz- sz.a nem adta, mert Anna ezeket a magáénak tar telte, melyeket — úgy á Ili tolta — atyja, jutalmul adott neki. Volt pedig a kincsek közt két aranykorona, királyi pálca, királyi szók, kard, nyaklánc, aranykorié, tányérok, több arany ékszer. Az ón felfogásom szerint Szent István kardja csakis ekkor és ily módon kerülhetett a cseh királyi ház kincsei közé. A na nem igen lehetett számítani, hogy nyolc évtizedes birtoklás után visszaadjon ilyen becses ereklyét a cseh dinasztia a magyar királyi háznak s viszont a magyar király is nehezen tűrhette, hogy egy magyar királyi jelvény a cseh királyság klenódiumai közé olvadjon be. A megoldás ilyen körülmények között csakis az lehetett, hogy a kard valamelyik egyház birtokába menjen át s a lovagi as magyar király aztán arról is gondoskodott, hogy a kard mellé a szent királynak valamely pusztán vallásos ereklyéje kerüljön, minek talán olyan mellékcélja is volt, hogy ezzel a kard politikai jelege tejesen megszűnjék. Nagy' Lajos már 1353-ben elküldte IV. Ká- rolynak Szent István ereklyéit, fel kell tennünk, hogy talán már 1354 folyamán a Szent Vitus prágai egyháza megkapta a karton1. Más prágai magyar vonatkozású m”emlékekről Podlaha püspök útmutatásai alapján külön cikkben fogok beszámolni. El kell még mondanom, bogv Podlaha püspök szerkesztője a ' Párnáiky Arcbeolo- gické című műtörténet} folyóiratnak is, amely 54 óv óta cseh és francia nyelven jelenik meg és a világ legnevesebb műtörténészei, archeológusai a munkatársai. Podlaha püsnök több könvvet irt Csehország műemlékeiről, most IdegbaiolcnáE Kérje a csizi jődbróm ivó- és fürdőknrák használati utasítását Csizfürdő. Szlovenszkó kulturális és művészeti őrt érieíF*T emlékei feldolgozásának tervével foglalkozik, és szlovenszkói munkatársakat keres ehhez a munkához. Pozsony műemlékeiről Weide kisasszony ir, feldolgozásra várnak még a többi szlovenszkói műemlékek. A püspököt figyelmeztetem a kassai Dóm kitűnő leírására, melyet Bubics néhai kassai püspök irt s amelvre egész véletlenül találtam ró egy itteni antikváriusnál. Podlaha püspök búcsúzóul egy finom rajzu . bronz-emiékplakettel ajándékozott meg mely- lyel jubileuma alkalmából lepték meg barátai. A plakettel együtt egy délután szén emlékét őrzöm, amelyet a hradzsini kátéd ralissal szemközt levő könyvtárszobában együtt tölthettem egy melegszívű, univerzális műveltségű híres tudóssal. Szenes Erzsi. — A walesi herceg — mint borbély. Londonból jelentik: A walesi herceg hajóján, a Kenil'worth Castle-n kedd délelőtt játszották végiig az Egyenlitő- ünnepélyt, miközben a hajó áthaladt az egyenlítőn. Edison kapitány játszotta Naptun-tengeristent, a tengerek királynőjének szerepét pedig egy fiatal amerikai szépség. Az udvari borbély maga a walesi herceg volt. Szerepéhez híven a walesi herceg két láb hosszú, fából faragott borotvával hadonászott. Az utasokait, akik először haladtak át az Egyenlítőn, Neptun elé vitték, az beszappanozta őket, mire ..az udvari borbély44 — ez esetben a walesi herceg — „megborotválta44 őket. Az igy megborotvál lakat rögtönzött fürdőttvedencébe dobták 6 ugyanerre a sorsra jutott a walesi herceg is, aki csuromvizesen ugyan, de harsány kacagással ugrott ki a medencéből. Mind külön érdekességet említik meg az angol lapok, hogy „a szertartásra44 valamennyi utas jelentkezett a hajóról!. A walesi herceg ezután hosz- szu ideig elbeszélgetett a III. osztályú utasokkal, majd itallal megvendégelte őket. lonsorakiálliíás ****»■ c~ 'rrnn:------rriTü!—a nt.pítrof . °rum Mozipalota, „Musika* Hangszerház. világhírű zongoráiból 6 Látogatás a Hraézsin magyarbarát ®0 * tk pmspokeneí
