Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-17 / 13. (2234.) szám

Igpff

1930 január 17, péntek.

Ignotus és Móricz vitája a Nyugatról

Miért vették te Ignotus nevét a lap lejéről? — „iVem mondtunk le egy munkatársról se, csak a díszekről

Budapest január 16. (Budapesti szerkesatő- eógünfofcől.) A Zeneakadémia színül tig megtelt kistermében tartotta Ignotus kedden este beszámolóját a Nyugat folyóirat történetéről, irodalomtörténeti jelentőségéről és a vaHozásról, amely Osváth Ernő tragikus halála után a közeiniultban a folyóirat veretesében beállott. A Nyugat uj szerkesztői, Babits Mihály és Móricz Zsigmond, levették Osvállh elhunyta után Ignotus nevét au ól a folyóiratról, amelynek huszonhárom esztendőn át fő- szerkesztője volt.

Előadásában kimutatta, hogy a Nyugat több mint kétévtizedes fennállása alatt mindig a szellem szabadságáért küzdött, a tiszta és megalkuvásnélküili irodaloméit; küzdött akkor is, amikor egy Tisza István végtelenül ma- gaerendü és tiszteletreméltó oppozlciójával kellett megbirkóznia és küzdött minden politikai és világnézleti ellenzék támadásai ellen. Fájdalommal látja, hogy az örökösei annak az irodalmi hagyatéknak, amely a Nyugat révén Osváth halálával a legközelebbi természetes jogutódokra szállott, nem tartják fontosnak és kötelességüknek az ő, Ignotus, nevének programszerű ellenjegyzését azon a lapon, amelynek megteremtője, fel- nevelője, őre és vezére volt. N-em a személyi mellőzöttség beszél belőle, hanem a felelősségérzet egy üggyel szemben, melyet e'hagyni nem tud akkor sem, ha látszó’ag az ügy hagyja el őt. Amig a Nyugat ezt a címet viseli. amelynek tartalmáért vállalnia kell az irodalomtörténeti felelősséget, nem tekinti magát az ügytől különvált embernek és lelkiismerete kényszeríti, hogy fe’e.m'jc tiltakozó szavát, ha azt látja, hogy a nagy hagyatékkal hibásan sáfárkodnak.

Móricz Zslgmond válasza

Móricz Zsigmond ma a következő nyilatkozattal válaszolt az Estben Ignotusnak:

— Ignotus alapjában nagyon nobilisán, nagy írásműve szét tel nyilatkozott a Nyugat útjairól, de gondolataiban van egy pont, amely reánk, az uj szerkesztőkre, sértő. Az, hogy feltételezi, hogy valami illetlen előnyökért vettük le a nevét a lapról.

— Minden kritikát állunk és várunk, de azt nem fogadjuk el, hogy képzelt szándékainkat tegyék kritika tárgyává.

— Mindnyájunk neve ismert és hosszú irodalmi munkásságot jelent, örömmel veszLondon, január 16. Az oroszországi ateista tüntetések, templom-elkobzások propagandájával és vallásüldözései vei szemben megindított angol társadalmi mozgalom egyre nagyobb érdeklődést kelt, úgy hogy a hétfőn megtartott tiltakozó nagygyűlésen rendkívül sokan jelentek meg. Dickinson lord elnök tartotta a megnyitó beszédet, amelyet a terembe benyomult kommunisták közbekiáltásokkal akartak megzavarni.

A közönség azonban felháborodva kergette ki a kommunistákat a teremből s azután határozatot hoztak, amelyben felszólít ják az angol társadalmat, hogy a vallásüldözéssel szemben tegye kötelességévé az erélyes fellépést a kormánynál.

Az elhangzott beszédek során ismertették azokat a legújabb eseményeket, amelyek a szovjet területén különösen karácsony hetében előfordultak.

Az úgynevezett „pogányhősök“ csaknem az egész ország területén lehetetlenné tették az egyes egyháziaknak és felekezeteknek a templomok használatát.

szűk Ignotus üzenetét, hogy számontartja, mit csinálunk. De még jobban örülnénk, ha közénk állana dolgozni és harcolni Én az ő helyén nem siratnám a címemet, hanem örülnék, ha alkalmam volna cselekedni.

—• Magyarország azon a ponton' van, hogy minden téren össze kell fogni és minden erőt a végsőkig feszíteni, ha meg akarunk élni s ha valóban be akarunk jutni a — Nyugatba.

Babits Mihály, a másik szerkesztő, magáévá tette Móricz Zsigmond fenti nyilatkozatát s kijelentette, hogy amikor majd Ignotus felolvasásának teljes szövegét megismeri, részletesen válaszolni fog Ignotusnak.

Tgy a volga mén ti német telepeken lefoglalták Marxstadttban a protestáns templomot és december 24-én es'e hét órakor, amikor a templom telve volt hívőkkel, körülbelül kétezer ember jelent meg a templom előtt, kik kiszorították a híveket és azután hozzáláttak a templom átvételéhez. Azóta a protestáns templom átalakult „Marx Károly kultúrpalotává/'.

El távoli torták a toronvról a keresztet helyébe m úgynevezett „proietáresillagot" alkalmazták.

A templom belsejét teljesen kiforgatták eredeti formájából, vörös drapériákkal húzták be és mindenféle feliratokat alkalmaztak, igy többek között a következőt: „Nem ismerünk el földfeletti lényeket!" stb. Oroszországból érkezett jelentések szerint

ezeket a kultárházakat alig tudják megvé- delmezni a vallásos érzületében megsértett nép dühétől

és a kulakok inkább felgyújtják a templomokat, semhogy átengedjék az ateista propaganda céljaira.

Napló és

Eme eiseÉteü tiltakozik ai angol társadalom a szovjet templom-kobzásai ellen

A kulákck inkább felgyújtják a templomokat, semhogy átengedjék az atheista propagandának

írja Mérni Sándor

Fehete-haba« jeligére

— Ez nem áll.

— A Nyugat egy vállalkozás, amelynek tulajdonosai Osvát Ernő halála után reménytelennek látták a lap jövőjét és meg akarták szüntetni.

— Mi irók végtelenül sajnáltuk volna, ha ez történik, mert számunkra egyetlen irodalmi folyóirat sincs. Erre az orgánumra föltétien szükség van.

— Hosszú tárgyalások, után Babits Mihály és ón vállaltuk a Nyugat felelősségét. Szellemi és anyagi garanciát vettünk magunkra és súlyos munkát.

— De nemcsak mi tetten, velünk a régi szerkesztők, köztük Géllé rt Oszkár és az íróknak egész serege. Mindenki, akinek a neve és munkája érték a mi generációnkban s a fiatalok közt.

— Mikor seregszemlét tartottunk és pro gramot csináltunk, számot vetettünk, kik azok a kombattáns iróharcosok, akikre számi tünk.

— Ekkor kiderült, hogy olyan mélyreható újjászervezésre van szükség, hogy feláldoztunk egy nagy díszt, a Nyugat régi, előkelő névsorának publikálását.

Nem mondtunk le egy munkatársról se,

csak a díszekről. Mi nem értékeljük a

címeket és rangokat, nekünk a közös

munka lelkes híveire van szükségünk.

—- Ignotust szeretjük és tiszteljük ifjúkorunk emlékei alapján, de ő tiz éve nem él közöttünk és ezekben a kritikus hetekt>en sem láttuk a Nyugat sorsának intézői között. A Nyugat részvénytársaságnak a dolga lehetett volna, hogy őneki felkínálja a lapot, s az övé, hogy kezébe vegye. Ez nem történt meg, holott nem ment gyorsan és nem folyt titokban, hogy milyen nehezen szántuk el magunkat e folyóirat szerkesztésére.

— A Nyugat neve ma szimbólum. A Nyugat az Magyarország és Magyarország, az a Nyugat. Nálunk kezdődik Európa nyugata. Magyarország a Nyugat hídja.

— Ez a folyóirat olyan koncentrált irodalmi fórum lesz, amilyen indulásakor volt. vagy még több, hisz akkor gyermekek voltunk é» rna bizony ötvenévesek. Ez a folyóirat az Irodalmi értékek mentője és az irodalmi kincsek szolgálója lem.

lehet írni annak a hirdetőnek, akinek apróhirdetését az „Egyéb különféle" rovatban találtam az esztendő első napjaiban. így szólt: „Egészséges, szép pici lányomat örökbe adnám. Választ fekete baba. főkiadóba". Magánügy. Nem eladó autó, állást kereső egyén, betegápolás, nem diszkrét úriember ismeretségét kereső szőke özvegy, az árunak egy más neme, mely az apróhirdetés egyetlen rovatába sem illik bele, „e^réb különféle". Egy kisgyereket elad a mama, a viszonyok rosz- szak. Azt se lehet mondani, lm~’ knrtünet, mindig akadtak mamák, akik kiadták felesleges gyermekeiket. A recept örök és időtlen. De a hirdetés megfogalmazásában, olvassák csak el figyelmesen, van valami korszerű, amely érdemessé teszi arra, hogy kiemeljük a kínálat tömegéből. Már a jelige: „Fekete baba", — olyan könnyed, tetszetős és kelle- tős, hogy az olvasó, ha nem az „Egyéb különféle", hanem a napilapok „Levelezés" című rovatában találkozik vele, elolvassa, mert sejti, hogy itt valami érdekes következik. — Fekete baba idősebb ur ismeretségét kötné, kinek leánya helyett leánya lenne. Fekete baba keresi szülők érdekmentes ismeretségét. Figyeljék csak, a- hangot lehet fokozni: fekete baba, természetesen kislány, kínálja magát. Azt mondja: „Egészséges, szép vagyok..." Mi szokott igy kezdődni? Ha egy fiatal hölgy ilyen hirdetést ad fel, hogy egészséges, szép fekete baba vagyok s keresem valakinek az ismeretségét, akkor a szakértő bólint.

Valószínű, hogy fekete baba mamája esztendő előtt igy hirdetett: „Fekete baba,

egészséges, szép, önálló és fiatal, keresi olyan gyöngéd modorú, magányos, harmincas úriember ismeretségét, akivel megoszthatná érdeklődését a természet iránt". A hirdetésre érkezett választ, az utóirat talán az volt, hogy „házasság nincs kizárva" s a gyöngéd és magányos ur a programnak éppen csak ezt az utolsó passzusát stornirozla, mire fekete baba rna újra hirdet. „Egészséges, szép, pici lányomat..." — a szöveg banális, de a fogalmazásban van valami mai, valami üzleti, valami egészen speciálisan a mi korunk zenéjét csengető, az érzésnek, Ízlésnek, egy szomorú magánüggyel a világ elé való kiállásnak valami félreismehetetlenül mai koloraturáju. A cseléd, aki éjszaka titokban odarejli bo- pólyált porontyát az idegen ház küszöbe elé, becsenget, és riadozva elfut, egész skálákkal

Ízlésesebben, emberségesebben, kulturáltabban és „finomabban oldott meg egy affért, különösen stílusában, mint ez az apróhirdető mama, aki úgy kínálja egészséges, pici leányát, mini egy keveset használt tárgyat, jutányosán. ízléstelenségében van valami öntudatlan. Stílusa-, mellyel fogalmaz, nem az ő Stílusa, ez az idő stílusa. így kínál ez az idő mindent, hitet, lelket, meggyőződést, tisztességet, mint ez a mama a fekete babát. Az áru örök, de a csomagolás, a fogalmazás, a zenéje a kínálatnak mai, modern," prompt és tetszetős. Fekete baba, e^^é^es. szép pici kék szemekkel bámulsz valahol a világba s nem tudod, hogy ennek a világnak rendjében áru vagy és áru maradsz.

Volt még egy kéményseprő,

ujesztendő éjszakáján, Budapesten, aki az újév pillanatában egy meglepő gesztussal olyan szépen megmagyarázta nekem, hol élek, ki vagyok és mire kell számítanom, hogy ez elég is nekem egy évre. A klub lépcsőjén mentem fel, egymásnak örvendező emberek tolongtak a termekben s egy szabályos kissé talán túlságosan előirásszerüen szabályos kéményseprő jött velem szembe, masza- tosan, füstvakaróval és seprővel a hátán, talpig kormosán, barátságosan s megállt, azzal a nyájas kinálkozással, mintha várná, hogy szükségem lesz szerencsére az ujesztendöben és keresletem szerencsében nála akarom kielégíteni, azzal, hogy megérintem, kilencszer mormogok valamit és aztán kiköpök. Miután mindez elmaradt s részemről inkább tartózkodás és szkepszis fogadta a kinálkozást, a kéményseprő bátorítóan rámmosolygott és kacáran elébem állt, hogy ne zsenirozzam magam, itt a szerencse az orrom előtt, nyúljak utána. Szép, piszkos kéményseprő volt, a megtestesült szerencse. Álltunk és néztük egymást, én, a vevő és ő, az eladó. Nem tudom, mit látott rajtam, gyanakvást, kedvetlenséget, — gyors mozdulattal a zsebébe nyúlt, előhúzott egy bőrbekötött igazolványt., átnyújtotta s közben felém hajolt és ezt súgta: „Igazi vagyok". Átvettem az igazolványt és néztem. Fényképes igazolvány volt, az állt benne, hogy X. Y. valóban kéményseprő, a Vili. kerületben működik és kémények seprésére ipartestületi értelemben jogosult.

Olyan szép volt ez. A szerencse, amely fényképpel igazolja magát, — mert, valami joggal, azt hihetem, hogy ő is is egyike az ál- szerencséknek, melyek csőslül kínálkoznak

ebben a városban, ahol már semmi nem biztos, ahol mindenki inás, mint akinek kiadja macát, ahol senkiről nem hiszik el, hogy csakugyan az, akinek felöltözött, még a kéményseprőnek sem. A kéményseprő főit, hogy link kéményseprőnek tartom, valakinek, aki csak felöltözött Szilveszter éjszakára szerencsét játszani, mit lehet ebben a városban tudni, talán nem is igazi kéményseprő, hanem álhirlapiró? J volt neki Visszaadtam az igazolványt, de nem ■ érintettem rneg, nem is morogtam kilencszer csak kiköp lem. Aztán adtam neki borravalót., mert az üzlet megért ennyit, ujeszlendő hajnalán. A bizalom is más s a korrekt üzlet is más. Ez korrekt üzlet volt.

Nőt kmoncok

Rossz nyelvek szenet a nő többé kevésbé excentrikus. azaz. hogy olyan dolgokat müvei néha, amikre a férfi csak fejcsóválással tekinthet. Ez bizonyára tu’zott ítélet, azonban 6ok példa azt tanúsítja, hogy van valami igaz magva. Csak arra a francia márkinö által alapított klubra keli gondolni. amelynek „A síró nők klubja" volt a címe és amelynek tagjai a hetenként kétszeri összejövetelekre mély gyászban és sűrűén lefátyolozotían jelen'ek meg. A terem, amelyben összejöttek, fekete leplekkel vob borítva, mindenütt ezüst koszorú- és sirkődisszel. Székek ' ’"ett koporsók voltak az ülő alkalmatosságok, az evőeszközök nyele emberi ~ ontckból volt, koponyákból ittak és a felszolgáló inasok sírásóknak voltak ö/özveu Asztali zenének e£ orgona gyászmelódiákat zúgott, amihez a hö'gyek jajongása szolgált kíséretül.

Egész más értelembe uvflvámilt meg egy angol nő különcsége, aki hétszer ment férjhez, még pedig mindenkor más-más európai ország lakójához és a hetedik válás ulán egy beduin sejket választott magának élettársul.

Legka'ásabb tav;a ezeknek a női különcségeknek persze a divat volt. 1880-bon például Hollandiában előkelő hölgyek egy ideig facipőben sétáltak. A fiús vonal ideába is régibb keletű, semmint gondolnák és néha furcsa módon érvényesült. Miss Ella Robinson bostoni hölgy például beállott evégből cow^r’rtek. mig aztán envezer elfogták valami lórablás ügyében és hűvösre tették.

Egy osztrák udvari tanácsos ö^v-rve huszonegy kutyát tartott magának, mert meg volt győződve, hogy az állatok jobbak, mint az embere)?. Néha valósággal éhezett, csakhogy jói elláthassa négylábú barátait. Egyénéé ellentéte volt egy amerikai hölgy, a bostoni Kata West. aki felebarátai iránt való túláradó szeretetében mindenkép eegPeni akart a szegényeken, amit azzal igyekezeti elérni, hogy a szatócsoktól mindent összevásárolt.

A különcök sorába tartozott egy milliomosnak az özvegye, akinek az volt a mániája, hogy minden vendégnek bemutatta a szakácsnőjét. Egy angol no leghőbb kívánsága volt, hogy egyszer vasúti katasztrófának le^-en a szemtanúja. Egyszer teljesült is ez a kívánsága és a romok, halottak és sebesültek láttára az érzékenvszivü hö’gy- nek csak az okozott csalódást, hogy nem v >It nála a kodakja. Már szinte a különcség határán túl volt. amikor egy angol hölgy Batienberg hercegnek, amikor elfoglalta a bolgár trónt, levélben ajánlkozott, hogy ..vitéz, mindenre kész kirá’ynő- je“ lesz. Épp oly kevéssé normális volt Clio Lattá rét ti, egy ismert r^mai ez/ ég, aki gyakran napokon át ■ étien-szom|an bezárkózott, máskor pedig a Terro?7'»rnbb éleződőt * ’vt<yHa. evvi-k nap színésznő, másik nap bolti árusnő volt, majd távirásznőnek állott be és végül mint mannequin fejezte be változatos életpályáját. Halála is nagyon különös előzmények után következett be. Beleszeretett egy hentesle?énybe. aki valakit megölt és darabokra -pritott. Amikor megtagadták azt a kívánságát, hogy egybekelhessen a halálraítélttel, Öngyilkos lett.

Á női különcködések a Pártéban lakó Culas- sonnét arra bírtak, hogy 1868-ben visszavonuljon és bezárkózzék a házába, amelyből aztán húsz éven át nem is távozott. Minden harmadnap valaki élelmiszert hozott neki a szomszéd fűszerestől. A rendőrség végre házkutatást tartott. Az a gyanúja azonban, hogy pénzhamisítók űzőiméit takarja a ház, nem igazolódott. Hanem talá'tak a házban egy barátságos aggszüzet, aki kijelentette, hogy- a más nők áitak elkövetett bolondságok fölött való szégyen érzetében vonult vissza a világtól. Hagyják öt békén, mert különben magánlaksértés miatt panaszt tesz a ..császárnál". A sajnálatra- máltó remeteuőnek halvány sepernie sem volt a császárság bukásáról és a többi eseményekről, amik 1864 és 1SS4 közt a világ’ an történtek.

Kerenszky sisiSísa a szoyjetwateiis terzafeaisí!

Pdris, január 16. Korén szky, az első orosz forradalmi kormány miniszterelnöke, mint a második internációnálé tagja, a francia szocialista párt tegnapi ülésón előadást tartott az oroszországi terrorrá’. Állításait okmányokkal és fényképekkel bizonyította. Az elavult év utolsó három hónapjában Oroszországban politikai okokból 588 embert végezlek ki. A szovjet-börtönök zsúfolva vannak. A paraszt olyan ellenszenvvel viseltetik a szov jet uralom iránt, hogy termését inkább felégeti ős barmait le öldösi, semhogy a soovj elhat óságok rendelkezésére bocsássa.

Kerenszky sajnálkozását fejezte ki bog' a francia szórtálisták ál’andóan támadják a nyugati diktatúrákat, de nem lépnek fel kellő eréllyel a legrettenőiesebb, a szóvjelforma* ellen.

4