Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-16 / 12. (2233.) szám

1930 január 16. csütörtök. táló levelét sikerült lokalizálni és német bel üggyé tenni. Maga Schacht tegnap en­gedékeny húrokat pengetett és hajlandó volt eleget tenni a német kormány törvé­nyes parancsának. Mindazonáltal a biroda­lom balpártjai között mozgalom indult meg Schacht leépítésére. A Vorwärts mai szá­mában cikket, közöl Schacht ellen és kije­lenti. hogy a Német Birodalmi Bánk elnö­ke borzalmas veszteséget jelent a német közgazdasági életre és tarthatatlan helyze­tet okoz. A Berliner Tagblaít nyílt levelet közöl Schachthoz és ugyancsak lemondásra -zólilja föl. Ugyanakkor a francia sajtó nem hiszi el, hogy Schachtoj sikerült visszavo­nulásra bírni s a jövőben komoly vesze­delmeket lát miatta. A Petit Párisién sze­rint Schachtot eltávolítani lehetetlen, mert a Birodalmi Bank alapszabályai olyanok, hogy az elnök lemondását nemzetközi bele­egyezés nélkül nem engedik meg. Viszont Morgan soha sem egyezik bele kedvencé­nek és védencének eltávolításába. A szö­vetségesek hibája volt, hogy a Német Biro­dalmi Bank statútumait 1924-ben ilyképen szabályozták, de ezen ma változtatni nem lehet. Mggoüdollák a moratórium kérdését Hága. január 45. Ma délelőtt az első bizott­ságban .-ikerült a moratóriumkérdést szabá­lyozni. A birodalom a két éves moratórium letelte után a moratórium alatt nem fizetett annuitásokat három évvel az annuitások fize­tésének újrakezdése után fogja a Nemzetközi Bankba befizetni. Amíg a birodalom nem fi­zette ki ezeket az összegek* a hitelező ha­talmak nem adhatnak ujaoo moratóriumot. A zálogjog követelését a hitelezők elejtették, ezzel szemben a birodalom beleegyezett ab­ba, bo"'' a Young-annuitásqkat ezentúl nem a hónap végén, hanem a hónap közepén fi­zetik. A szankciókról intézkedő szerződés- szöveg rövid, alig három gépírásos oldal. For­mája a jegyzékforma, melyet Németország és j Franciaország egymás között kicseréltek. Ma ! estére ezt: a jegyzéket szintén megfogalmaz- j zák. Megegyezés a Mabsburg-vagyon körűi? Budapest, január 15. A „Magyarország“ hű-1 gai jelentése szerint a kisantant és a magyar delegáció tegnap megegyezett a Habsburg) főhercegek kisajátított birtokainak imvében. • A megegyezés tartalma elveidre ismeretlen. .íólértesüM körök szerint Frigyes és József fő-! hercegek volt birtokairól van szó. ; Tardieu változatlanul opEmista Páris, január 15. Tardieu francia minisz­terelnök Loucheur munkaiiírvj miniszter társaságában éjszaka visszautazott Hága-j ha. A miniszterelnök az újságírók előtt ki-; jelentette, hogy még ma, legkésőbb hol­nap ujrn felveszi a tárgyalásokat a német bizottsággal. Nézeteltérés nincs többé, mi­vel Schacht dr. engedett és hajlandónak j mutatkozott a Nemzetközi Bank támogató- j sara. Kz mindenesetre eredménynek tekint­! hetö. A tárgyalások a hágai konferencián általában szerencsésen bonyolódtak le. A francia delegáció minden tőle telhetőt megtett és valamennyi garanciát megsze- I rezte a Young-tervezet első tranehe-ának mobilizálhatóságára. Tardieu szombaton Rotterdamon át Londonba utazik a flotta- konferencia megnyitására. Románk fcáföa&ntadla Msgyarsrszágos Budapest, január lő. (Budapesti szerkesz­tőségünk teieíonjelentése.) A hágai tárgyalá­sokkal kapcsolatban megjelent román hiva­talos jelentésre a budapesti reggeli sajtó úgyszólván kivétel nélkül reflektált- A ro­mán hivatalos jelentés azzal vádolja Ma­gyarországot, hogy azért nem akar meg­egyezni Hágában, hogy megmaradjon a le­hetősége további agitációnak, Olaszország pedig, aki a magyarokat támogatja, nem tehet egyebet, minthogy háborút készít elő. A i-yjló megjegyzi, hogy ilyen iámadás ak­kor, amikor a román delegáció még ez ügyben nemzetközi fórum előtt tárgyal, nem csak szokatlan és egyedülálló, hanem párat­lan is. A Pesti Hírlap többek között azt Ír­ja, hogy a román jelentés igen hasonlít ah­hoz a mentalitáshoz, amit Tituleseu hágai ki­rohanása alkalmával kifejezésre juttatott. A keddi áríekeileS jHága, január 15. A kedd délelőtti érte­kezleten Bethlen, Walko, Wekerle, Korányi Frigyes, továbbá Benes, Ossuski, Marinko- vies, Mironescu és Tituleseu vettek részt. A vita akörül forgott, hogy a pénzügyi meg- állapodás milyen perekre vonatkozzék- A magyarok szerint az egyezmény csakis az agrárperekre vonatkozhat, míg a kisántánt delegátusai valamennyi perre ki akarják ság érvényesüléséért kifejt és Isten áldását kéri további nemzetmentö munkájához.“ Győr és Moson közigazgatásilag egyesített vármegye tegnapi rendkívüli közgyűlésén Skuliélhy Miklós főjegyző indítványára egy­hangúan kimondották, hogy a közgyűlés a Hágában időző Bethlen István gróf minisz­terelnököt táviratilag üdvözli és Isten áldá­sát kéri az ország érdekében folytatott mun­kájára. Fejér vármegye tegnap rendkívüli köz­gyűlést tartott, amelyen Széchenyi Viktor gróf főispán indítványt tett. hogy táviratban üdvözöljék küzdelmeinek óráiban a minisz­terelnököt és biztosítsák bizalmukról. Az in­dítványt lelkesedéssel elfogadták. Magyarok helyett i’ass diákokat verlek meg iradsws Arad. január 15. Botrányos inzultus színtere volt a napok­ban az aradi föuoca. A déli korzón gyanútla­nul sétált Ívé! idegen egyensapkás diák. mi­kor váratlanul rájuk támadt néhány aradi román diák. A verekedés zajára összefutott az egész korzó népe és csak akkor derült ki, hogy az elvakult, soviniszta diákok azérí ütik a két fiatal emberi, meri sapká­juk rózsáidban piros-feli ér-zöld színeket fedeztek fel. A botrányos verekedésnek végre a nagy- nehezen előkerült rendőrök vetettek végei, akik a verekedő társaságot nagy tömeg kí­séretében a rendőrségre szállították. Amerre a két összevert diák elvonult, az összegyűlt rámán publikum hangos ..Jós cu unyuri!“ (Le a magyarokkal!) kiáltással kí­sérte őket... A rendőrségen lefolyt kihallgatás alkal­mával a botrányt okozó román diákok kije­lentették. hogy- a verekedést azért rögtönöz­ték, mert nem tűrik, hogy magyar diákok magyar egyensnokává] sétáljanak egy ro­mám város uccáián. Az igazoló eljárás során azonban kiderült a túlbuzgó hazafiak tévedése, mer! a megvert diákok nőni is magyarok, ha­nem olaszok voltak „ a; es a sapkarózsára, varrt trikolor nemi piros- fehér-zöld. hanem zöld-felrér-pi.ros színekből volt összeállítva. 3W|P*’ T Előfizetőink és Ohvsoirsfc figyelmébe! Magyar, olasz, lengyel é<. román viynmok. illetve ilyen útlevelek meghosszabbítása végett méltóztassanak útleveleiket a P M. H pozsonyi kiatíőlm'aialáho?. Brati­slava, Grössüngn 3í>. 1. címre bekül­deni A többi államokba szolgáló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatalt 35jT* Praha I!.. Panská nlice 12 Ml., eszkö/l i terjeszteni. Döntés azonban nem történt. Dél­után az olasz delegátus indítványára az ag­rár-pereket tárgyalták és elsősorban megbe­szélték. hogy az agrárper elnevezés alá fog­lalt javaknak mennyi volna az ellenértéké. Ha kátéiéit: a baigás1 kérdés Hága, január 15. Ma délelőtt a szövegező, bizottság a bolgár kérdés megoldásával fog­lalkozik. A bolgárokkal szemben már csak egy pont vár megoldásra. Ez a pont a dob- radzsai javak kérdése, amelyeket Románia elkobzott és likvidált- A magyar kérdés tár­gyasára ma délben 12 órakor ültek össze. Hága, január 15. A magyar kérdés elő be­készítése körül ma egész nap folynak a tár­gyú1 ások. Amennyiben a ma Hgába érkező Loucheur szükségesnek tartja úgy a dél­utáni értekezleten kívül az esti órákban foly­tatják a megbeszéléseket. A. nagyhatalmak változatlanul ragaszkodnak azon álláspont­hoz, hogy a keleti jóvátétel nem érinti a Young-te.rvezetel, amely akkor is aláírásra bocsátható, ha a keleti jóvátétel rendezését későbbre halasztják. A TrlbMRQ Seihien sikeréről Ráma. január 15. A Tribün a mai száma bőven foglalkozik a keleti jóvátétel kérdé­sével. Megállapítja, hogy Bethlen rendkívüli politikai sikereket aratott, engedékeny ma­gatartásával, felvilágosító munkájával, amelyből kitűnt, hogy Magyarország eddig is rendkívül nagy- áldozatokat hozott. A lap rámutat azután arra, hogy Magyarország súlyos anyagi romlás dacára mégis hajlan­dó a múlt rendezése elmen bizonyos össze­geket fizetni. A lap végül leszögezi, hogy Hágában általános az a felfogás, hogy a ma­gyar kormány érvelésével szemben a kisan- í an Inak engednie kell­Hottpoütan a magyar jóvátétel ügye Hága, január 15. A magyar jóvátétel | ügyében a hangulat pesszimisztikusra for-1 dúlt. Valószínűtlen, hogy ma a döntésre sor j kerüljön. A proliéira legfontosabb részle- S tejnek megvitatása Louekeur részvételével ; este hét óra után lesz. Amennyiben a konfe­rencia kudarccal végződne, előáll az a hely­zet, nintha augusztusban nem merült volna föl a n scyar jóvátétel kérdése, vagyis a jó­vátétel 1943-ig fixirozva van, másrészt a 250. paragrafus alapján a pörök tovább folynak a döntőbíróságok előtt. Valószínű, hogy a magyar ügytől függetlenül dönte­nek az osztrák és a bolgár jóvátételekben, i Hága, január 15. A magyar kérdésben a j tárgyalások holtpontra jutottak, minthogy | a kisantant a legnagyobb határozottsággal j ragaszkodott a 2c0. paragrafusról való le- I n entíáskez. Lcucleur állítólag ma délben | kijelentette, hegy ily körülmények között a! hágai konferencia nem fejezi be a keleti jó­vátétel tárgyalását. Budapest polgársága £s a $8rs?és$3fStaí$ság©St rsd¥§2íi*! Budapest, január 15. (Budapesti szerkesz­tőségünktől.) Az Egységes Községi Polgári Párt értekezlete után a párt és a Polgári Egység Klubja tágjai tegnap- rénd&sléK eb­ben az évben első társasvacsoráju'bh, atn-e-: lyen több mint háromszázan voltak jedem A vacsoráról többek felszólalása után a kelet­kező táviratot intézték a Hágában harcoló Bethlen István miniszterelnökhöz.: ,.A pol­gári egység gondolatában egyesült és ezért dolgozó fővárosi polgárság Exoel'lenciád iránt érzett hódolatának és hűségének kife­jezést adva, a legnagyobb bizalommal és féltő gonddal kiséri azt az emberfeletti mun­kát, amelyet Nagyméltóságod a magyar igaz-' FABRICZY FÉLIX BOLDOGSÁGA REGÉNY Irta: SZÓ fi BATH Y VIKTOR (4) így élt Eszter és felette efzugott négy szörnyű esztendő. *- Nem ismertem magát, Eszter, csak mint gyermeket. De azt hiszem, mos! is van olyan szép. mint menyasszony korában — mondta a kapitány néhány nap múlva, mikor újra bekopogtatott a virágos kúrián.- Ez ugyan gyanús i ók. de Mfogadom! — mosolygott a lány. Ültek a verandán s a hegyeket nézték. Ko­moly kék hegyek fonódtak egymásba, felet­tük felhők imbolyogtak az égen. Szép tavasz volt, de <• tavaszba még mindég puskák dör- rentek bele, emberek békétlenkedtek, a kis falu is föl-fölriadt a hírekre, holott már u.i állam volt számára az, amelyben éli és más ors/ág az. ahol koétyikcvk próbálták elrendez­ni magukat egy életre szólván.-- Tudja Isten, — folytatta Eszter. — csak most. riadozom néha, hogy eszembe jut éve­kig tartott nagy egyedülvalóságom. Mi min­den fenygetett! Elnézett messzire s hozzátette még: — Him. mégis jó egy férfi . . . Do már fe'ugrott, mert nem szerette a szen­timentális hangulatokat és hangos rendelke­zéseket pattantott el a lépcsőről. A kapitány csodálkozva nézegette: — Nagyszerű nő! Mikor Eszter visszakerült, elismerően mondta: — Nem tudom, mi az oka, ele a maga fajtá­jával eddig nem találkoztam. Ritkán terel­hető típus egy példánya vagy pedig külön egyéniség? Nem tudom. — Sem típus, sem egyéniség, — ingatta a fejét Eszter, — a kényszer vitt rá, hogy ilyen legyek. Én az uj kor kilermeltje va­gyok. — Kitermelt! Úgy beszél, mint egy diva­tos népszón ok. Nem alkalmazhatom magával szemlén ezt az üzleties szót. Kitermelt . . . — Hát . . .? — Egy pompás leány! Ügyes. okos. ener­gikus. — Az én helyemben mindenki ezt tette volna. A kapitány rácsapott az asztalra.- Látja ez az, amit nem hiszek. Száz kö­zül egy érkezett volna így el erre az állomás­ni és az az egy maga! — Kapitány, maga udvarol! A kapitány gyorsan visszavonult. Nem. Igazán nem udvarolok. Ebből elég volt nekem eddig. Másodszor, ne szólítson ka­pitánynak, mert én kénytelen leszek magát generálisnak titulálni. Ilyen lézengő ritt er, mint én . . . , — Kössünk Igékét! Eszter hosszú, fehér ujjai a kapitány bar- na kezében. Egy pillanatig. De Fabriczy Félix felugrott, az ilyen jele­neteket ő sem szerette és idegesen pillantott karórájára. — Megyek! — mondta s már lendült be kis homokfutójába. Gurult végig a pázsit közölt. Néha nem jött vissza egy’ hétig, néha min­dennap olt volt. — Csak bekukkantottam, hogy van, — mondta s ott maradt órák hosszat. Csodálatos. Eddig minden nőnek úgy tette a szépet, hogy ell e ná 11 lia tuti arra ak hitte ma­gát. Gyors, háborús- szerelmek voltak, ina a váci uccai korzón, holnap tán Varsóban, lo­vaskapitány, hadijog, miegymás . . . Áttértünk a békebeli, csendes vizekre, — tűnődött most magában, noha tűnődés, elmél­kedés. nek. a vérig-katonanak sose volt szo­kása, de olykor mégis megpróbálta nehézke­sen elemezni ez, a tiszteletet, amit Eszter i ául érzett. Nem, Eszter nem könnyű diszattak szá­mára való. De akkor már meg is fogalmazta magában, hogy Eszter lesz az asszonya. — Asszony kel a házhoz és Eszter lesz ez. Az attakok hőse azonban egyre kerülgette a «vili támadást. Nem akart kudarcot val’a- ni a lánynál. Hol ritkábban, hol sűrűbben mutatkozott Eszternél, volt egy ürügye: meg­védeni Eszter ház-a táját. Egysze aztán azt media Eszter: — N“m tudom, milyen veszedelmek óíÓl véd ? Hisz már minden elcsendesedett. A kapitány mélyen hallgatott. Hirtelen nem tudta, f'Z a visszautasitá-s szava-e, vagy Esz­ter most egyet lépni akar előre. Eszter lépett is.-• Ezzé esek azt mondom. — hajolt előre mosolyogva, — hogy más okot is találhat, ha akar jönni, labr.czy! ^ébx moso y.’goh — Köszönöm és majd élek is vele. Ekkor iná: sokan rebesgették hogy Fab- riczy í ébx elveszi Farkas Esztert. A véle­ményei.’ azonban nagyon megoszTottak efolől a házasé-ág felől Félix ís úgy érezte, hogy rendezni kell a dolgokat Nincs más választás: Eszter pompás feleség lesz. okos. reális, józan, nincsenek ro­mantikus álmai s eztán az sem utolsó, ha a két birtok is egyesül Napok ófa hallgatag volt. Meg-megjclent Eszternél: — Ürügy nélkül jövök, — szólt be a konyhába, szobába, ahol Eszter éppen tar­tózkodott. Szép dé1 után ok voltak ezek. Egyszer Eszter friss v ’ágokat szedett ha­lomba s a dombon megbúvó kis kriptába vit­te. mint mindennap, az a^ja főié. Félix ott állott nyitott kápolna ajtajában s Eszter nyakát nézte, amint a szőke haj végigfutott rajta. A leány sokáig térdepelt, meghajolva és imádkozott Kint az élet járta táncát: leplrék pilla.ngóztak. bogarak döncg- tek s a nap sarga foltokkal dobálta tele a fák aljat.-— Milyen jó maga. Eszter. — emelte fel a fejét íélix, — még a íradarákról is gon­doskodik. Eszter bezárta a kápolna ajtaját s leült a lépcsőre. A kapitány sokáig hallgatta, Aztán váratlanul ezt mondta: — Tudja, hogy én magát már kompromit­tálom. Eszter bólintott. — Nem baj. Már hajlottam, hogy beszél­nek. De, úgy-©, azért jóbarátok maradunk? A kapitány keresle te a szavakat: — Tudja, szeretnék magától kérdezni va­lamit. Nézze szeretném megkérdezni szeret­ném megtudni... Elhallgatott. Eszter mosolygott. — Bátorság, kapitány! Félix felállóit és összecsappantotta a bo­káját. — Szeretném megtudni elfogadna e több­nek is, mint jóbará’jának? Eszter belehunvoritott a napba Sokáig nem szólt semmit. — Mielőtt erre felelnék, még mondani sze­retnék valamit! Fabriczy fejet hajtott. <Foly tatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents