Prágai Magyar Hirlap, 1930. január (9. évfolyam, 1-25 / 2222-2246. szám)

1930-01-11 / 8. (2229.) szám

1930 január 11, szambái

KOMMENTÁROK

*

BRIAND HALLGAT

Egy ember számára a hágai konferencia csilla,gkuiiást jelentett: Aristide Briand valahogy sehol sincs, a Binnewhof komor ivei alatt nem zeng a sorsszavu baritonja, mellyel többször mentette meg Franciaországot, mint a nagy Oondé, Tourenne, vagy Clemenceau és a négyszáz összegyűlt újságíró nem jegyzi föl fürgén szavait, a könnyű bon-mot-kat, az elmúlt négy-öt óv konferenciáinak üdítő giar- dinettoit. Cigarettáiról sem esik szó, lom.pos ruhájáról sem, pacifizmusáról sem, — s a -aagy Aristide a falhoz lapult, mint az árnyék, míg elől a fiatal Andr'ó rekedt hangja ágál, Tarclieu-é, aki „du Nord“-való és poincarébb Po in cár énál.

Franciaországban tudták, hogy Briand-nak az uj és a fiatal tűzben -égő kormányban vége van. Stresemann meghalt, mint Philemon, szegény Baucis-Briand nem tehet mást, mint utána-szomorkodik és utána hervad. Sennep, a rajzoló — a legzseniálisabb francia karikaturista különben —. a hágai konferencia megnyitásának napján megrajzolta obiigát kommentárját: megy a vonat Hága felé, elől, az olsőosztályu fülke ablakában most a diadalmas Tardieu füstöli gőgösen elmaradhatatlan cigarettáját és elegíins, jóllakott pózban várja az indulást. Hátul, a paklikocsiba, 'egy lepedőbe csavart és összekötözött csomagot hajítanak be az utolsó pillanatban. A csomag: Briand. A kép alatt az aláírás:

—• Hopp! Csaknem itt felejtettük az excel- lenciás urat!

A helyzet tényleg olyan, mintha Briand ex- celleneiás urat Parisban felejtették volna. Mi történt vele? Miért nem szólal meg? Miért sétálgat busán és elhagyatva a hágai uccákon, mig Tardieu üti a dobot a konferencián és a világ csak arra figyel? S ha már elhallgatott, miért van mégis Tardieu delegációjában?

Azért, mert Tardieu a legügyesebb fiú a Rajnán innen. Jobboldali kormányt alakított, ami korrespondál északi voltával és temperamentumával, de csodák-csodájára a fölösleges Briand-t nem hajózta ki és nem ültette helyébe Franklin-Buillont, amiért ez utóbbi szörnyen mérges is lett. Tardieunek kellett a ház bizalma és a középpártoké, ennélfogva kellett az az ember, aki szirénahangjával még Cachin elvtársat is a jobboldali kormány elveszejtő szigetére tudja csalni, ha kell. Briand bűvös •szavú szónok, ennyi elvitathatatlan. Az öregur nem törődik semmivel lustálkodik, cigarettázik s álmosan várja a pihegő hirnököt (évtizedek óta ezt cselekszi), aki bejelenti, hogy baj van. Aristide megkérdezi, miről van szó, elmondják, hogy például a vasúti obligációk kommerciaiizálásának diszkontja körül támadt vita a kamarában, s Aristide, ámbár fogalma sincsen, mi fán terem az egész ügy, nyomban fölkerekedik s amúgy pecsétes kabátban és ételmarad'ékokkal * bajuszán kiáll a tribünre, elmondja beszédét és minden rendbe jön. Egy a száz ellen, hogy rendbe jön. A kamara hajója holtbiztosán megfordul, mint a vitorlás, ha más irányból csapja meg a szél.

Tardieu tudta ezt és szüksége volt Briand- •ra, a villámhárítóra, holott egyébként nem azonosította magát politikájával. S hogy helyesen számított, megmutatta a közelmúlt. Franklin-Bouillon, a csalódott külügyminisz- terjelölt, föíbujtására a kamara közvetlenül Hága előtt általános támadást intézett Tardieu kormánya ellen. Az ellenzék Foch ismeretlen levelét lobogtatta s órákig úgy látszott, hogy a ház bizalmatlanságot szavaz, körülbelül 120:400-as arányban. Ek'kcT siettek a hírnökök Briandért, s az ellenállhatat’an beszéd után Tardieu nyert 17:390-es arányban. Pedig Mandel, Clemenceau volt ádáz titkára, ekkor mondotta Briandról a legsulyosabbat, ami eddig a francia parlamentben elhangzott róla.

— Nem haragszunk Briand urra — úgymond —, mert igaz, hogy ő volt az, aki annakidején fölrobbantotta Poincaré nemzeti blokkját, de ő volt az is, aki két évre rá levegőbe röpítette a baloldali kartellt.

Ezzel a maró gúnnyal Mandel mindenkit kivégzett volna. Briand-t meg sem tudta mozdítani s Mandelák vesztettek.

Érthető, ha Tardieu megőrzi a fölbeosülhe- tetlen értékű kincset és kormányában hagyja, hogy megrasryogtathassa, ha éppen kell. Hágában egyelőre nem kell 8 a kincs a futerál- ban marad. Most Tardieu cselekszik, a félnémet, aki együtt volt diák Bonnban német partnereivel: Curtiusszal és Moldenhauerrel,

az uj ember, az energikus és németes alaposságú németgyülölő. Mit keres a furulya a pö- Töiyök között? A furulya egyelőre bánatosan kódorog az unalmas holland fészek megmosott uccáin és bizonyára tudatában van annak, mennyire másodrendű szerepet játszik itt. Vissz-aálmodja Locarnót és Stresemannt; a német olK'át, akivel oly szép összhangban tudta fújni az európai koncertet. Fdgyedül, egyedül hallgatja Scheweningenben a tenger mormogását és vicceire senki sem kiváncsi.

A pörölyök csatáznak, a furulya hallgat. De a pörölyök hamar elfáradnak. Akkor Tardieu holtbiztosán megszólaltatja a curulyát, mert tudja, hogy hangjára még a fáradt pörölyök is táncra perdülnek.

FULGOR.

Navratií Hedvig táviratilag jelentkezett és eloszlatta a legendát, hogy ő tett volna

az elhmií Gaby Desiys

„Még ma Írok szüleimnek, szüntessék be a part" — Váratlan lordalat

a 2 millió dolláros örökségért folyó perben

Párizs, január 10. A Gatby Desiys öröksége ügyében megindult rejtélyes hátterű perben ma szenzációs fordulat állott be. Mint már tö'bbizben beszámoltunk arról, a világhírű táncosnő sokmilliós vagyont hagyott hátra, amidőn 1920-ban Parisban meghalt. A hagyatékot az évek óta folyó pörben nem kevesebb, mint három család igényli, mert mindegyik a maga gyermekének vallja az immár történelmi alakká vált láncosnőt, akinek szerelme Manuel portugál királyt megfosztotta trónjától. A rnorvaországi Navratil-család az egyik öröikség-igénylő, a másik a hatvani Nav- natibcsalád, amely szintén Morvaországból vándorolt be Magyarországba s a harmadik a marséillei Gaire-família. Matild Caire-neik vagy Navratií Helénnek hívták-o Gaby Des- lyst és a morvaországi Felső - M ostin e c ón, vagy pedig Marseilieben látta-e meg a napvilágot? — ezt kellett 'eldönteni az évek óta húzódó pör kapcsán.

A legutóbbi napokban a pörben folyó előzetes vizsgálat már döntő stádiumba került. Sor került a tanúkihallgatásokra s elsősorban négy francia tanút hallgattak ki, Gaby Desiys egykori jó.smerőseit. Mind a négyen, főképpen p< dig

Harry Pilcer, a táncosnő egykori partnere azf vallotta, hogy Gaby mars eü l ei volt, Caire-ne k hívták s a francián kívül, amelyet félreismer he tétlenül és utánozhatatlan déliés kiejtéssel beszélt, egyetlen más nyelvet, legkevésbé pedig a magyart, vagy csehei, ne?n beszélt.

N^m ismerték fel a Navratil-osaládok: által előterjesztett magyar és cseh nyelven Írott levelek kézírásában az általuk jólismert táncosnő kézírását sem s minden jel arra enged következtetni, hogy a Oaire-familia felülkerekedik, bf 1-családok párisi ügyvédei kijelentették, hogy hathatós bizonyítéka"- saik ezután fogják előterjeszteni.

Jelentkezik Navratií Hedvig

A különös eset annyira bonyolultnak látszott s annyira szokatlannak, hogy a párisi Journal egyik munkatársát valósággal csábi' tta a feladat:! tisztázni a helyzetet.

Az újságíró felkerekedett s nyo-mozó munkáját már a negyedik napon teljes siker koronázta:

fellelte Navratií Hedviget!

A Jounal tegnap este a következő táviratot kapta:

^Navratií Hedvig, 1884 október 31.-én Felső- Most enicén született, táncosnő volt Londonban és Pécsben, ugyanabban az időben, amikor Gaby Desiys. Él és jelenleg Biarritzban tartózkodik. Még ma ir a szüleinek, hogy nyomban szüntessék be a port.

Navratií Hedvig.“

Élettörténete dióhéjban

Kevéssel a táncosnő sürgönye után megérkezett a Journal nyomozó munkatársának jelentése is, aki Navratií Hedviget felfedezte s a biarritzi városi kaszinóban beszélgetést folytatott vele. A táncosnő felmutatta az újságíró előtt Felső-Mosteni- cén kiállított keresztlevelét és a madridi csehszlovák kozulátus által tavaly kiállridoU útlevelét!

(F első-Mostenioe Morvaországban fekszik, Prerau mellett, hol Navratií Hedvig apja cukorgyár! tisztviselő volt s onnan került el Hatvanba, az ottani cukorgyárba. A Navratil- család Hatvanban gyökeret vert s a többi Navratil-lány ott is ment férjhez, -t- A szerk.)

A táncosnő még elmondotta, hogy állandó lakhelye a spanyolországi San Sebastian. A háborút megelőzően öt évet Párisban töltött., ahol a világháború kitörése találta. Navratií 'Hedvig ekkor Spanyolországba menekült, ahol San Sebastiaoban telepedett le s azóta is, teljes tizenhat éve ott ét.

A háborút megelőzően, a párisi évek előtt Oroszország, Lengyelország, Németország s a mostani Csehszlovákia különböző városaiban lépett fel mint táncosnő Mi.ss Roger néven.

Navratií Hedvig közölte az újságíróval, hogy San Sobastiádból kétszer is irt haza ajánlott levelet, de

levelei „kézbesithetetlen“ jelzéssel mindkét esetben visszaérkeztek.

Azután kifejezetten kijelentette, hogy sohasem használta a Gaby Desiys nevet. A nagy táncosnőt ugyan ismerte, de közeiebbi isme, retségben nem állott vele.

Eddig a táncosnő közlése s bizonyára maga után fogja vonni, hogy a Navratií-csal adok, amelyek Mi lön-külön igényelték a hagyatékok be fogja szüntetni a port. A milliós örökség a Caire-osalád tulajdonába fog átmenni, viszont a Navratil-osaládok keblükre ölelik felmérhetetlen kárpótlásképpen az elveszettnek hitt gyerm eket.

Az ismert budapesti cipészmeatei

Csákány Károly

■eguiabb modelljeit Prágában & Fr. Berta & Co. azabóaági és uridivat üzletiben Národni tfida 17. állítja ki. * i

Annak jellemzésére, hogy az élet bizonyos konstellációi, hiedelmek, ellenőrizhe tétén meggyőződések és egészen rejtélyes módon össze halmozott adatok, értesülések milyen megtévesztőek lehetnek, közöljük a. Pesti Napló egy interjúját, amelyet a lap munkatársa a holtnak hitt Navratií Hedviggel folytatott

Berkeseknél, Hatvanban, akik Gaby Desiys hagyatékai, 2 millió dollárját és holttestéi követelik

a elme az érdekes beszélgetésnek, amelyből a következőket tudjuk meg:

Navratií Mária hangja annyira meggyőző ebben a beszélgetésben, a fényképek, a Gaby Desiys nevéről szóló postai feladóvevények s levelek, levelek tömkelegé lenyűgözően és meggyőzően hat. Talán mégis csak Navratií Hedvig volt Gaby Desiys, de ha igy van, kicsoda a Biarritzban jelentkező táncosnő? A Iegközelebbi napok mindent tisztázni fognak.

Á bárói.kastély barnára festett épülete mögött az Iskola-uccáb'an találtam meg Berkeséket. Berkes Sándornak kis szabóüzlete van, — rövid kávébarna, feketeszinü olcsó ködmönök lógnak kifeszitve egy hosszú rúdon az üzlet mélyében, ahol Berkes ur éjszakán át is dolgozik — a szabó felesége pedig minden idejét azzal tölti, hogy rendezi a nagy pörre vonatkozó iratait, amelyek — azt áliitja — több mint kétmillió dollárt jelentenek számára.

A nagy pör már pár esztendeje megindult a fiatalon elhunyt Gaby Desiys táncosnő hagyatékáért.

A port Berkes Sándorné, született Navratií Mária indította meg, aki azt áliitja, hogy a párisi Antonie női klinikán elhunyt Gaby Desiys édes testvére volt.

Berkes Sándorné beinvitál a belső szobába, A régi pliis dívány fölött lóg egy kopott rá- máju kép, három nő fényképévé,. Leveszi, mutatja:

— Ez volt a három Navratií lány. Köztünk a középső Navratií Hédy. Tizennyolcéves korában került el Hatvanból.

Olyan szép volt, hogy egész Hatvan udvarolt neki.

Hédy mindenáron táncosnő akart lenni. Bécsbeu megismerkedett Harry Vogel Pilcer- rel, akivel később együtt lépett föl.

Berkesné több, zsúfolásig megtömött borítékot szed elő a fiókokból:

— Ezek mind Hédy levelei. Minden útjáról irt haza, minden városból irt nekünk. Kaptunk tőle halomszámra levelet, mikor még kis táncosnő volt és kaptuk a levelek tömegét akkor is, amikor úgyszólván az egész világ ünnepelte a varieték csillagát. Nekünk irta meg azt is, hogy

Manuel portugál király ki vár-sáfára, akivel jó és bensőséges barátságban volt, egy lisszaboni színházhoz szerződött és beszámolt arról is, hogy menekülnie keiip' Portugáliából, mert kiütött a forradalom és Don Manuelt elzavarták... miatta természetesen — teszi hozzá.

— Ezekről a levelekről másolatom sincs, mert mind ott vannak párisi ügyvédemnél. Ott van nála minden fontosabb irat, hogy

1930 április 1-tol

bérbeadó

egy jól bevezetett, üzemben lévő, jó menetelő, géperőre berendezett bakancs és cipőgyár. Jelenlegi bérlőnek a tulajdonos felmondott és igy ezen régi bérlet 1930. március 15-én lejár. Ajánlatok László Béla cipő- gyár, Novézámky, Kostolna ul. 16. küldendők.

fölmutassa a jövő hónapban tartandó párisi tárgyaláson.

A kétmillió dolláros hagyatéki pört Párisban fóliák társulni. Navratií Máriának, ili letve ügyvédjének, két dolgot kell bizonyítani. Az egyik az, hogy

az a nő, akit a párisi Antonie női klinika 1920-ban Madame Gábriellé Caire néven vett lel és aki ott február 11-én meghalt, azonos Gaby Deslysszel. A másik, hogy Ga- by Desiys csupán művészi neve volt Navrar til Ilédypek, a hatvani születésű táncosnőnek.

Berkesné keresgél az iratcsomók között:

— Apám — meséli — morvaországi volt Hédy ott született, Mostenicében. Az ottani anyakönyvi kivonatot Hédy még életében sajátmaga szerezte meg és ebben szószerint az áH, hogy

Navratií Hédy, született ekkor és ekkor, művészi neve Gaby Desiys.

Ez tehát már nem kétséges. Azonkívül itt

vannak postai feladóvevények azokról az ajánlott levelekről, amelyeket mi küldtünk Gaby Deslysnek Londonba, Bécsbe, Lisszabonba, sőt Newyorkba is, mindazokra a helyekre, ahol megfordult.

A másik dolog bizonyítása szinte regénybeillő. Elmondja Berkesné, hogy erre vonatkozóan harminckét magyar tanút hallgatott ki a hatvani törvényszék és a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet hitelesítetten elküldték Párisba.

— Az elején kell kezdenem, — mondja Berkesné. — ügy történt, hogy amikor nővérein megismerkedett Manuel portugál királlyal Londonban, bizony kevés volt a pénze. Nekünk akkor nagy üzletünk volt és mégis nehezünkre esett, hogy elküldjük neki azt a pár ezer koronát, amit kért tőlünk. Azt irta levelében, hogy szeretné fenntartani az ismeretséget a portugál királlyal, de nem akar tőle pénzt kérni.

Berkesné halkitja a hangját:

— Persze, ez csak az elején volt...

— Szóval, — folytatja aztán — szüksége volt esrv mamára.

A mi szegény anyánk nem mehetett ki Londonba, különben sem tudott nyelveket. Ekkor ajánlkozott Caire anvó. Ez az az asszony, aki most lányával együtt ott ül a Marseille mellett levő gyönyörű szép villában, ami Gaby Beslysé volt. Nővérem

ieii'ogadta úgynevezett erinházi mamának. Ettől a perctől kezdve teljesen Caire anyó és lánya befolyása alatt állott. Annyira, hogy amikor jóval később föllépett Bécsben, én is csak nagynehezen tudtam vele beszélni, de anyám, aki Tarján Vilmos hirlapiró úrral felutazott Bécsbe, már nem tudott bejutni hozzá, mert

Caire anyó nem ensredte be.

Ezt tőlünk később levélből tudta meg a Gaby. És ugyancsak levélben tudattuk azt is, ho«y anyánk ez eset után idegbajt kapott és rövidesen rá meg is hall Szóval, erre számtalan tanunk van. Tanunk van arra, hogy Caire anyó színházi mama volt és csak a napokban jelentkezett egy Gitta Vera nevű volt táncosnő, aki pn^-1-íejé>n sokat dolgozott együtt Gabyval és jól ismerte Caire anvót és lányát is. Őt is l'T'Rgaíta a hatvani törvényszék.

Berkesné most megmutatja art a levélcsomagot, amit ebben az ügyben párisi ügyvédjétől kapott. Az ügyvéd tudatja a hatvani szabó felesegével, hogy az eddigi francia nyomozás szerint még nem sikerült bebizonyítani, hogy Gaby Desiys azonos Navratií Hédyvel, bár — Írja az ügyvéd — azokat a fontos bizonyítékokat, amelyeket Berkesné szolgáltatott, még nem terjesztette be az illetékes hatóságoknál. Kihallgatták Harry Pilzert, aki azt vallotta, hogy Gaby Desiys csak művészi név? volt a Caire-csa^ Iádból származott táncosnőnek. Sem magyarul, sem más nyelven, mint franciául nem beszólt. Külön-