Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-31 / 296. (2221.) szám

^R^GM-MAG^AR-HrRMP 1999 december $1, Md. ügyetlensége és engedékenysége könnyen eu-1 kompromittálni, Nagy bt Bánnia mai világhatal- !yo« csapást mérne az empirere és halálosan 1 mi pozícióját. Összeül a laboréi kongresszus Az idén Laboréba, Észaikindia kies fekvé­sű városába, liivták össze a nagy hindu kongresszust, amelyen az angol lapok jelen­tései szerint kétezerbatszáz delegátus vesz részt. Több mint negyedmillió zarándok ér- kzett a kongresszus városába, hogy jelen legyen a nagy történelmi pillanatokban és üd­vözölhesse a hindu szabadságmozgalom kö­rülrajongott üzéreit. A sikkek szektája, amelyből a háború alatt az angolok a leg­jobb katonákat toborozták, ..fegyveresen14 je­lent meg húszezer emberével, ámbár a fegy­veres szót nem kell tulkon:olyan venni, mert a sikkek összes fegyvere egy „kiipan“ nevű késből áll, amelyet a szekta tagjai vallási okokból hordanak. Az óriási emberözönlés­nek komoly jelentősége van, mert ez alka­lommal nem vallási, hanem politikai okok vezették a népet Laboréba, Az általános hindu kongres. zus nem poli­tikai testület a szó szór >s ér időiében, nem parj'mient, hanem néporganizáGő, melyhez ■mindenki csatlakozhat, aki ^evetért í vezé­rek náción Lista progi altijával. Jóval a világ­háború előtt alapították, abban a/, idlöen, amikor Anglia indiai uralma még táinitoritha- tatlanul állott. « A kongresszus eredetileg nem politikai, hanem reformcélokat tűzött maga elé s csak később, röviddel a világháború előtt, változott a reformmozgr1"": c—v^^ságmoz- galommá. A háború után, amikor a kon­gresszus vezetését Mahatma Gandhi és Mo- tílal Nehu vállalták, az organizáció egyre nagyobb horderejűvé vált és egyre ered­ményesebben támadta Anglia hatalmi pozí­cióját. A londoni kormány hol erőszakkal, hol en­gedékenységgel igyekezett elejét venni a kongresszus radikalizmusának. 1919-ben kilá­tásba helyezte, hogy tízéves provizórium után Indiát domíniummá alakítja át, de ma, ami­kor az ígéret megvalósítására került a sor, húzódik teljes it és étéi, ámbár a hinduk az adott pillanatban a dominiumi statútummal sem elégszenek meg és teljes függetlenséget követelnek. Anglia rendkívül la-ssu tempó­ban szeretné megadni Indiának a szabadság- jogokat — állandóan a hindu nép politikai éretlenségére hivatkozik, —- de az ezidei la­boréi kongresszus brutális erejű határozatai után kétséges, vájjon elegendő erővel rendel­kezik-e céljainak megvalósítására. Amióta a hindu nép bojkott alá vette a li­berális Sir John Simon tanulmányi bizott­ságát é« véres merényletekkel igyekszik akaratát demonstrálni, a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a legravaszabb angol politikusok sem látnak módot a kibontako­zásra. Hiába nevezték ki a bizottságba Sakállovát. a londoni parlament egyetlen hindu ét' kom­munista tagját, a hindu pártok a bizottságtól függetlenül állást foglaltak a teljes hindu al­kotmányreform mellett, amelyet kidolgozója nyomán „Nehru-reportnak“ hívnak. A terve­zet a dominium-status azonnali bevezetését követeli és lényeges újításokat kíván az an­gol-hindu viszony legfényesebb pontjának, a hadse reg uek o r ga n: zá e i ój ában. Ugyanakkor az általános hindu nemzeti kongresszus határidőhöz kötött ultimátumot intézett Angliához. .Ha 1930. január elsejéig Anglia nem egye­zik bele a dominiumi rang megadásába, a hindu nép vezetői megadják a jelt India forradalmasítására és ezentúl a nép nem áll meg a hindu-angol viszony kompromisszumos rendezése követelésénél, hanem teljes függet­lenséget fog kívánni. A fiatal hindu generá­ció nyomása óriási és Angliában jól tudják, hogy a hindu vezetők ez‘ egyszer meg tud­ják valósítani fenyegetéseiket. A mérsékelt Gandhi kénytelen volt a fiatalokhoz csatlakoz­ni és< megfenyegetni Angliát, hogy a domini­umi státus meg nem adása esetén India tel­jesen elszakad a brit impériumtól. A népve­zér Motilal Nehruval karöltve, számos határo­zati javaslatot készített, amelyet a kongresz- szus bizottságai elé terjesztett. A legfontosabb határozati javaslat a következőképpen hang­zik: 1. India teljes függetlenséget kíván. 2. Az alkirály által ajánlott angol-hindu konferencia tervét elvetik. 3. A kongresszus tagjai bojkottálni fogják az angol zsoldban élő központi és vidéki tanácsnokokat. 4. A hinduk nem fizetnek adót és megta­gadják az angol hivatalnokokkal való együttműködést. A Reuter-iroda mér tegnap jelentette Laboré­ból, hogy valamennyi bizottsági tag a Gandhi- féle határozat elfogadása mellett foglalt ál­lást, sőt számos tag még radikálisabb rend­szabályokat követelt és a bíróság és az isko­lák bojkottját kívánta. Gandhi a kongresszus ülésén nagy nyomatékkai síkra szállt' a pá­riák mellett, amiről Angliában szintén ko­moly megütközéssel vettek tudomást. A hin­du krízis tehát teljes erővel dühöng. Szvatkó Pál dr. H nép öriöngő lelkesedése közt kitűzik a hindu lobogót Lahore, december 30. A hindu nemzeti kongresszus főbizottsága tegnap tízórás vita után elfogadta Gandhi határozati javasla­tát, amely India teljes függetlenségét köve­teli és a londoni konferencián való részvétel ellen nyilatkozik. A szélsőséges Bőse javas­latát a bizottság 131 szavazattal 89-cel szem­ben elutasította. Bőse az Angliával való tel­jes diplomáciai szakítás mellett foglalt ál­lást, az önálló hindu kormány kinevezését és az általános sztrájk megszervezését kí­vánta, továbbá a hatóságok és a bíróság bojkottját akarta elérni. Bőse javaslatát a plenáris illés elé bocsátják, ahol a mérsé­kelt elemek nincsenek többségben, úgyhogy a plénum könnyen magáévá teheti a radi­kális vezér kívánságait. A nemzeti kongresszus tegnap ünnepé­lyes szertartással kitűzte a kongresszus pa­lotájára a hindu nemzeti lobogót, amelyet az cgybegyült félmillió ember őrjöngő lel­kesedéssel köszöntött. A tömeg a forradal­mat éltette és Anglia ellen tüntetett. Har­mincezer ember áttörte a rendőri kordont és benyomult az ülésterembe, ahol szerető­iében csaknem agyonnyomta a nemzet ve­zéreit. A jelenlévők közül számosán, külö­nösen asszonyok, a nagy izgalomban el­ájultak. El Angliától! London, december 30. „A függetlenség azt jelenti, hogy végre megszabadulunk az angol imperializmus és uralom szörnyű nyomásától. Az empire nem a népek be­csületes szövetsége és ölelése veszedelmes. Ez a kongresszus nem ismeri el Angliának azt a jogát, hogy diktátumokkal kormá­nyozza Indiát/4 Nearu elnök a lehorei hindu nemzeti kongresszus plénumának tegnapi megnyitó ülésén ilyeneket és hasonlókat hangozta­tott. A delegátusok hangulata izzó és kevés szükséges, hogy az angolellenes gyűlölet kirobbanjon. Nearu elismerte, hogy az an­gol alkirály ajánlata az eláő pillanatban békésnek tűnik, de az angol diplomácia hamarosan meghazudtolná Irwin alkirály ígéreteit. Wedgewood Been, India minise­iére az angol parlamentben, tisztességes munkát végez, de a londoni alsóház ellen­zése tulnagy ahhoz, hogy megvalósítsa ter­veit. Neliru szocialista és köztársasági, azaz a teljes függetlenség híve, de megérti, hogy a kongresszus az adott körülmények között nem fogadhatja el a tiszta prog­ramot. A hindu nép követelései a követke­zők: Anglia és India elválasztása, a hindu nemzeti parlament megszervezése, passzív rezisztencia az angolok ellen, adó- és .hiva­talbojkott. Nearu reméli, hogy a kívánt vál­tozásokat sikerülni fog békés eszközökkel elérni, de ha a hindu nép főbizottsága arra a meggyőződésre jut, hogy csak erőszakos utón lehet eredményt elérni, akkor nyom­ban kiadja a parancsot a fegyveres ellent- állás megkezdésére. A bizottság ülésén Pandit Malaviya megnyugtató kijelentése­ket tett, de a fiatalság lehurrogta. A ben- gúliai függetlenek vezére, Bőse azt köve­telte, hogy Ghandi határozati javaslatában „a békés eszközökkel44 kitételt a „más esz­közökkel44 kitétellel .helyettesítsék. A kongresszus elfogadta Gandhi radikális Javaslatát Laboré, december 30. Az United Press jelentése szerint Gandhi javaslatát a főbi­zottság elfogadta, de az elfogadást rendkí­vül heves harcok előzték meg. A bizottság jobb szárnya február végéig moratóriumot kért, hogy India valamennyi pártszerveze­tének alkalmat nyújthasson az állásfogla­lásra. A mérsékelt csoport megelégedett volna Indiának a dominiumi rangra való emelésével. Végül a főbizottság kétharmad többséggel Gandhi radikális javaslatát fo­gadta el. A kongresszus plénuma szintén föltétlenül elfogadja a határozatot, sőt le­hetséges, hogy még radikálisabbat fog kö­vetelni. Párisi jelentés szerint megvan i remény a Magyarországgal való megegyezésre § keleti jóvátétel kérslésélieii Paris, december 30. Jól informált hely­ről tudni vélik, hogy az elmúlt hét folya­mán élénk tárgyalások folytak Magyaror­szág megbizottaival. Noha lényegileg a magyar álláspont változatlan, mégis meg­van a remény arra, hogy Hágában béké­sen megegyeznek. Ha ez a romény nem ^ válik valóra, a keleti jóvátétel kérdését egyszerűen leveszik a hágai konferencia napirendjéről. Budapest, december 30. (Budapesti • szerkesztőségünk telefönjeiéülóse.) Bethlen István míniszíterelinök, Wekerle Sándor pénzügyminiszter és Korányi Frigyes báró volt pénzügyminiszter csütörtökön, Walko Lajos külügyminisater pedig pénteken uta­zik Hágába. A delegáció tagjai ma reggel kezdik meg háromnapos előkészítő tanácsko­zásukat. Ma délelőtt Bethlen minszterelnök hosszasan tanácskozott Walko külügyminisz­terrel. aiH5SaBKftBS«B» F6LHOLD BLRTT Irta: ETHEy GyULR (6) — No csak elő vele! — Mindjárt, de hol van a nemzeles asszony? A nélkül nem megy a dolog. A nemzetes asszony beszaladt a buvólikba, ott borogatja fejét ecetes vízzel a Mari szakácsnő. Aligha fog előjönni, mert nagyon megijedt a szegény. /" — Ha én hívom lelki vigasztalásra, hát mind­járt itt lesz, engedjék meg, hogy szólhassak neki. — Ám próbálja meg szentatyám! Mátyás plébános felemeli a padozatnak a buvó- lik'ba menő titkos kockáját és bekiált a sötétségek: Nemzetes asszonyom a Mátyás plébános kéri egy szóra! — Nem merek, mert elvisz a pogány! — szól zokogó hangon a felelet. — Sohase féljen attól; az én gazdaeszonyom egy évvel fiatalabb, mégis mindig itt hagyták. — Nem illik ilyent mondani! — taszítja oldalba » papol Nóvery Dénes. — Bocsássa meg domine speetabilis, én neon értek az asszonyokhoz hebegett a plébános. Csak jó tanácsokat tudok nekik adni. most is első sza­vamra mozgolódás van odalent. Még egy perc és itt lesz Szelezsényiné asszony. Csakugyan igy volt. Kisírt szemmel, rogyadozó térdekkel ült az asztal mellé a háznak, a rejtekből lassan e'őcsuszó úrnője. — Szentatyám-szent atyám.... vigasztaljon meg, ha ugyan lehet még eegitő «zó ebben a borzalmas csapásban. — Ahol a legnagyobb a veszedelem, ott legköze­lebb van az Ur kegyelme. Éppen az imént fohász­kodtam a Mindenhatóhoz, annak végtelen oltalmá­ba ajánlottam száz fájdalommal sújtott nemzetes asszonyomat, És íme nmgvitágoeult vala elmém, melynek kifürkészőetlen rejtettéből kihullott a kész szabadító terv, Mindnyájan jól tudjuk, hogy nem­zetne és vitézlő BéLády Márton uramat némi ba-át- ság fűzi a nagyvezérhez. Ha tehát ő kegyelme Er­zsi ke atyja gyanánt fordul esdeklő szóval Konstan- tinápolyba, bizonyos, hogy a siker nem marad el. Nemz*zonyom fogadja jó szívvel férjül Béla­dy uramat, mert az anyai könnyek az apai fárado­zás mellett meglágyítják a kősziklát i*! Katalin asszony egyszerre megtör ülte szemét, k*cgy«oeeedfát a ezékm. v 1 ^ — Az én anyai lelkem kész bármikép segíteni, de nemcsak rajtam áll a dolog ... — No ha nemzetes asszonyom nincsen a meg­oldás ellen, én pedig határozottan mellette vagyok, akkor nemzetes Bélády uram os k nem fogja segitő karját a háta mögé dugni? Bélády Márton komoran nézett a kérdőjellé görbült plébánosra. Smetanovsky Jankó utolsó látogatása óta rendesen kieirva találta meny­asszonyát, lassan belátta maga is, hogy erőltetett házasságban a családi tűzhely csak hideg marad. Ennek tetejébe nemrég hozta a pósta régi barát­jának Maróthy Kálmán vicekapitánynak levelét, akt jó kiivánatok helyett a következőket irta: Kegyelmedet nemcsak maga józan értelme, ha nem tapasztalása folytán is úgy megvilágosiitottnak lenni tudom, hogy nem szükséges fejtegetnem, életédesités vagy keseritée légyen-e egy kamu­kévá vén embernek tűzről pattant e gyöngy virágjában levő buzgó leányzót feleségül venni? Mindenkor azt vettem észre, hogy sóvárgó asszo­nyok inkább gyarló indulatok után járnak, sem­mint a gazdaság szükségleteire vigyáznak, ők az ősz és kopasz fejeket, fej őrlő tövises szakái lakat bizony nem szeretik ... Harag helyett a józan megfontolás foglalt helyet szivében, felállott székéről, végignézett a mellette ülő két Néveryn, kiknek feje ugyancsak igent bólántgatott és röviden kimondta elhatározását — Isten ujját látom abban, — úgymond — hogy menyasszonyom rablásnak esett áldozatul, szíve­sen leszek atyja, ha férje nem lehettem... Ezután Katalin asszonyhoz lép, megcsókolja annak a kezét, majd meghatva fordul a plébános­hoz: Reverendissime Domine igazítsa el az ügyet, azután hirdessen ki minket!- Legyen áldott az Urnák szent neve — kiáltja boldogan a plébános — keresztény foglyoknak kiszabadjiása « legnagyobb jutalmat nyeri a túl­világon. VI. Hadak járása idején nagy sürgés-forgás vala Esztergomban. Omer bég becsülettel igazított a el a reánehezülő l öménytefen gondol. Hatalmas sál Or­bán fogadta a mindenféle népet, melynek söb t- •zínfl kopott vászonlapjait recsegve mozgatta aj őszi szélvihar. Most is ott ül végtelen nyugalom­mal, megpihenve kissé a sok lovaglás után. A félhomályban porosán jelenik meg Abdi mar­cona alakja, aki alázatosan jelenti, hogy szerencsé­sen megérkeztek rabostul együtt. Fegyveres ki­séret között, mint fehér vászonra festett halovány kép közeleg Szelezsényi Erzsi törékeny alakja. Omer bég mosolygó arccal köszönti, de a leány megvető'eg néz reá, egy hang sem hagyja el resz­kető ajkait. A bég lovagiasan egy pad felé vezeti, nyájas hangon kínálja hellyel: — Foglalj helyet fáradt kis leányom! Majd egy intésére széthúzódik a szemközt levő ajtó vászon­függönye, nehéz lánccsörgés halla'szik, kissé gör­nyedve megjelenik Kálnay György. Erzsiké néz, bámul, felugrik helyéről, gyönge izmaiból egyszerre eltűnik minden fáradtság, éles sikollyal rohan a rab felé ... — Istenem a Gyurka, az én Gyurkám ól! Azonnal rá borul na a rozsdás vasat hordó té­pettruháju fogolyra, ha annak sovány keze tilta­kozókig nem mered feléje. — Más asszonya vagy Erzsi, ne nyúlj hozzám! Látod megbüntetett az Isten; most már talán jó lennék ón is ebben a földi pokolban, de nekem már nem kell senki ezen a keserves világon. Mindketten elhallgatnak, a leány hangosan zo­kog, az őrség szótlanul áll. mikor Omer bég hir­telen kiadja a parancsot, hogy hozzák ide a ková­csot. Belép egy vad cigány, inkább szörnyeteg, mint ember, kezében valami ijesztő szerszámmal, talán beszélni se tud, mert csak kérdőleg néz az ő parancsoló urára. — Ne bámulj, mint borjú az újkapura, — mond­ja Ome bégr — hanem vágd le ennek a fogolynak a nyaká... Csak eddig jutott a bég és nem tovább, őrjöngő fúriaként veti magát a Leány Kálnay és a cigány közé, szinte tajtékozva kiáltja ... Nem nyu’sz hozzá gazember ehhez a férfihez, amíg ón élek..- Te pedig hatalmas bég fogadd el vál'ságul ezért a fogolyért az én semmit nem érő életemel! Mindig szerettem öt, nem vagyok senki felesége és nem is leszek soha. Kálnay György bámulva tárja ki karjait, de he­lyette Omer bég szorítja keblére a teljesen roska­dozó Erzsikét. Megijedtél kisleányom mondja ellágyull liaügon — mert nem vártad bo, hogy mit akarokI éri mondani. Nem a nyolcát akarom elvágatni a tej Gyurkádnak, hanem nyakáról a láncot! Kálnay | QyArgy ín halljad meg, hogy azahad vagy. És most átadom neked ezt a leányt, aki tóged igazán szeret... Kálnay György a fiam vagy, Erzsiké a leányom vagy, éljetek boldogan, áldásom reálok! A cigánykovács most már nyugodtan dolgozik Kálnay vasával, mely nagy csörrenéssel hull a földre. Nem fog sokáig gazdátlanul heverni, van odakiinn megfékezendő keresztény vitézi kar még elég. Tétován bámul a két fiatal lélek a levegőbe, hitetlenül néznek jobhra-balra, mindketten azt hiszik, hogy csak álmodnak. — Nohát öleljétek meg egymást gyerekek! — hangzik Omer türelme’lenkedő szava. Ezúttal már nem eredmény nélkül. Egymáshoz simul a két meggyötört szív, lezuhan lelkűkről a nehéz kő és elihagya rázzák egymásnak eddig féltve őrzött tit­kukat. Omer bég nem zavarja őket. Szeme tétován néz a messzeségbe; látszik hogy gondolatai egé­szen más vidéken bolyongauak. Végre is felrezzen ke’eti nyugalmából és újonnan fogadott gyermekei­hez beszélni kezd. — Csodálkoztok ugye, hogy én a szerintetek ke­gyetlen pogány igy bánok ve’etek? Lágy szivet rakott belém a teremtő, de mégis kemény katoná­vá kellett lennem. Igazat adtam egy papotoknak, aki mecsetünk félholdjára mutatva szépen jelle­mezte a 6ors gördülését: Lusus fort.unae, variatur imagino Lunae Créseit, deorescit, oonstans consistere nesőit! — A szerencse pályája hasonló a hold forgásá­hoz, mert emelkedik, de osökkenie is kell. mert nem állandó soha. Bizonyos tehát, hogy egyszer megvékonyodik a félholdunk dicsősége, az emléke­zés lapjain pedig terhűnkre írják a sok kegyet'en- séget és pusztítást. Úgy óhajtom, hogy emlékünk fekete lapján legyen nehány fehér cei.l'ag is, kö­zöltük az egyik Omer bég neve. Bár a jótétemény sohasem csap olyan lármát, mint a jajszót kicsalő szerencsétlenség, úgy hiszem, hogy unokáitok ajka szeretette! szól majd Esztergomnak szolid- le'kii törökjéről.-. Még tovább is folytatta volna, ha Kálnay György mély meghajlással nem szóri'ja meg a szabadító kezet, míg Erzsiké boldogan öleli meg azt, k>i1ől nemrégen a halált- várta. Most lép a sátorba egy kihaja. aki csodálkozva nézd, hogy mi történik és még nagyobb szemeket mereszt, midőn a bég megparnneoíja, hogy Kálnay Györgyöt vezesse a szabóhoz, aki majd díszes atillát bűz 3 rongyos gúnya helyébe. Onnan u paphoz kell vinni a felszabadul! rabol, mert itl lesz a menyegzője nemsokára Esztergom várában- A kihaja fürge léptekkel kalauzolja a meggyötört vitást, tnig Erzsikét Falui* lakájéba r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents