Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-01 / 274. (2199.) szám
10 Benes házszámai (««y) A Csehszlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség csakugyan nincsen elkényeztetve attól, hogy vele szemben a tárgyilagos igazság alapján tárgyaljanak vagy bánjanak. Tanulságos példája ennek a felfogásnak Ben-es külügyminiszter, aki ismeretes határtalan optimizmusáról, valahányszor Csehszlovákia jövőjéről vagy Európa megoldatlan problémáiról nyilatkozik. Különösen a kisebbségi kérdés az, amelyet következetese®. bagatellizálni szokott és igen jól emlékezünk, hogy a magyar kisebbség számáról sohasem hivatkozott a hivatalos adatokra, hanem mindig egy számot gondolt és hol félmillióra, hol meg — mint legutóbbi hir- lajpi nyilatkozatában is — hatszázezerre becsüli az itt élő magyarság számát. Csodálatos ez a tévedés annál az embernél, aki egy kereskedelmi iskola tanári katedrájáról került a külügyminiszteri székbe. A kereskedők a realitások emberei, nem túloznak és nem szépítenek, de nem is szoktak alábecsülni semmit, hanem keresik a .tárgyilagos igazságot A csehszlovák tankönyvelv hamisításairól ne is beszéljünk, amelyek negyedmilliótól félmillióig ismerik el a földrajzi iskolai könyvekben a magyarság itt élő részének létszámát. Hogyan, hát nem volna statisztikai hivatal, amely pontosan szokott dolgozni és a népszámlálások adatait közzé is 6zokta tenni? Szó sincs róla, hogy ne volna, ezek az iskolakönyvekben található számok a magyarság számáról a nacionalizmus házszámai, amelyeket a saját gondolkozásuk és jámbor óhajtásaik szerint írtak bele az iskolakönyvekbe az iskolai ifjúság megtévesztésére és butítására. Benes miniszter hatszázezres házssaáma is ilyen eredetű. Szerint© 650.000 magyart csatoltak a trianoni szerződés szerint Csehszlovákiához, ahol az első, 1919. évi népszámlálás egymilliót meghaladó magyart talált, míg a második, igen emlékezetes módon végrehajtott népszámlálás már csak 745.000 magyart talál Csehszlovákiában, vagyis háromszázezernek egyszerűen nyoma veszett. Ha a hivatalos cseh statisztika, amelyről nem lehet feltenni, hogy nekünk kedvezne, százötvenezer magyarral többet ismer el, mirevaló a külföldi közvéleményt megtéveszteni egy külügyminiszternek azzal, hogy itt jelentékenyen kevesebb magyar kisebbség él, azt igazán neon tudjuk megérten i. Azaz, igen is jól megértjük Benesmek ezt a mesterkedését is, ha figyelemmel kásér- jük tízéves működését, amelyben a kisebbségeknek ige® kevés figyelmet szentelt. A magyar kisebbséget állandóan azzal fizette ki, hogy mindent megkapott és jobb dolga van, mint a magyaroknak anyaországukban. Mikor az állampolgáréigi ügyben panaszát benyújtotta a magyar nemzeti kisebbség parlamentáriusai utján, kicsinyes kifogásokkal igyekezett azt megerőtleniteni és utalt az állampolgársági novellára, amelynek alapján eddig talán ötezer folyamodó kapott állampolgárságot, mig tízezreket elutasítottak a belügyminisztériumban különféle ürügyek alatt, amit csehszlovák részről is számtalanszor megerősítettek. Ez volt az a 'törvény, amelynél sohasem nézték a törvényhozó akaratát, amelyet nemcsak a jus strictusn, tehát a törvény betüszerinti magyarázata szerint hajtottak végre, hanem magának a törvénynek az imperativ rendelkezéseit iá olyan magyarázatoknak vetették alá, amelyek a törvény szellemével a legnagyobb mértékben ellenkeznek. Benes szerint 650.000 magyar került a csehszlovák köztársaság kötelékébe a trianoni szerződéssel; a mi tudomásunk szerint négyszázezerrel több. Benes szerint most 600.000 magyar él ezen a területei), holott a hivatalos statisztika szerint százötvenezerrel több. Nyilvánvalóan csak álmodta a külügyminiszter ezeket a számokat, amelyek egyszerű és közönséges házszámok. Egy miniszternek, bármennyire kevéssé is rokonszenves előtt© egy ügy, a tárgyilagos-ágtól sohaeem volna szabad eltérnie. Ezt megteheti egy soviniszta tanár, vagy tanító tan- könyviparom, akinek felettes hatóságai nem néznek a körmére. Ennek a köteles objektivitásnak a. hiánya okozza azt, hogy az itt élő magyarság Benesben és éenes objektivitásában nem bízhatók, nyilatkozatait költeményeknek 'tekinti, amelyek a valóságtól és a reális élet adottságaitól eltérnek. A politika valamikor az egzigenciálk tudománya volt; sajnos, ma olyan fegyverekhez is nyúl, amelyek etikai szempontból nem megengedettek, csak hogy bizonyos dolgokat, amelyek a politikusra nézve nem kedvezőek, rózsaszínűr© fessenek. Jól emlékezünk, hogy Bonon számára ©ok évig ötöm A wiesbadeni élőhalott Csicserin,az űzött vad néni a szovjet, hanem étetbenmaradt egyetlen arisztokrata rokona elől bujdosik Wiesbaden, november 90. Wíesbadetmek, a* előkelő üdülőhelynek csonka a kurlietája. Mindenkinek a nevét pontosan beiktatják, csupán egyetlen vendég neve hiányaik. Azé az emberé, aksnék a nevétől tos esztendő óta jóformán egész Európa viesrahngaák. De Wieebeden tapintatos fürdőváros. A világért sem írná ki, de nett m ejti ki senki hangosén Cskserianek, ax oross népMstosnak a nevét A* ax hogy voltaképpen nem is Lehet tudná, népbiztos-e még Ceeoeerip, avagy ma már 6 is a s®öv- jetkoonnémy egyik letűnt nagysága, fis Csi meri® maga is mindent elkövet, hogy észre se vegyék. Ha egy magas, meggömyedt, keaskeszakáilu ur halad végig óvatos léptekkel Wiesbaden valamely orcáján, a sétáló megdöbbenve né* a krétafehór, ráncoktól szántott, megviselt arcra. — Tudje-e ki e*? — kérdi a bemfeötee a másiktól, — a mindenható Csieserin. Mindenható? Ma már nem az. Már nem ffl arcán az a Mrdanapálá mosoly, melyről még Rathenan mesélt. Csieserin egyszerű menekült, aki még egyre tovább menekül. E pillanatban talán maga sem tudja, merre és hová. A hivatalokban is, ahol megfordul, aggódva kéri, hogy ne vegyenek tudomást róla és hogy a nagy nyilvánosság előtt is hallgassák el, hegy itt van s hogy még él és lélókzik. ó dehogy íb egy fáradt nagy-rang® ur pihenni vágyása követeli az inkognitót Nem. A határtalan félélem. Olyan Csieserin, mint egy flaott vad és a kis villát, amelyben Lakik, állandóan titkos rendőrük figyelik. Kissé drága elővigyázatosság és jó volna tudni, ki fizeti az árát Ha kérdezik, as a ráláss, hegy a villában Vaesi- lievits György nr lakik. Csieserin nevű arról a villában sem tudnak. És csakugyan nem fölösleges ee a titkolózás. Nem ok nélkül tartanak kellemetlen látogatásoktól és épp oly kevésbé kellemes telefonhívásoktól, így néhány nap előtt bizonyos Roisemann nevű nr csengetett be a villába. Es a Roisemann Páriából jött. Emiékeaáietünk rá, hogy néhány héttel ezelőtt Roisemann csapott le a párisi szovjetseövetség vezetőségére, Beszedov- szki tanácsosra, akit tudvalévőén családostól együtt el akart fogni, sőt ugylehet, eltenni láb alól. Ez e Roisemam Sztálinnak a hatalmasa. Nem ók nélkül tért ki tehát előle Csieserin. Csak a népbiztos titkára tárgyalt Roieemaamal, sajnáBtoova hangoztatva, hogy Csieserin eltűnt, ő maga sem tadja, hová. Bizonytalan, hogy mikor jön viseez etb. A kedves vendég tehát elment, anélkül, hogy Ceicserini láthatta volna. De — nt mondják — negyvennyolc órával késöb Csieserin mór menesztett népbiztos volt. Cseo&erin azonban azt hiszi, hogy ezzel még nincs ax ő ügye elintézve, ügy zavarták ugyan el, ahogyan még külijgymáraMztert el nem kergettek, de lehetséges, hogy az igazi vadászat még csak most kezdődik. Azoknak, akiik a vörös forradalom fénykorának legragyogó csillagai voltak (így hívják a Lenin- érát), ez a sorsa. így zavartál? el Büchárinit, így zavarták el Iainaosarezlrit, s. III. Intemacáomálé bonvivauját és még néhányat D® voltaképpen nem is Moszkvától fél ennyire Csicserra. Nem is annyira a G. P. U. emberei elől dugdossa magát ily aggodalmasan. A végzet nem Moszkva embere képében settenkedik körülötte. Csieserin végzetét Meyerdortf bárónak bivják. Ez a Meyendörff báró teszi elviselhetetlenné C$i- tíöérin utolsó napjait. Ceioserin végzete Csioserin unokaöcnete. Mert a népbiztos 8pyja Meyendorlí bárónő volt és e«t a regi német-balti arisztokrata- családot a bolsevik! forradalom nemcsak gazdaságii ag semmisitette meg, hanem valamennyi tagját léméezároltatta. Csicserinjaek ez kedvére volt. Úgyis a* volt ax ő tehertétele, hogy a régi cári diplomáciában szolgált. Nem bíztak benne a bol- serikiek. Ezt a bizalmat kellett kiverekedni a Meyendorffok vére árán. De Csieserin még sem végzett egész munkát. Egy MeyendorH életbenmaradt és elmenekült. létezett kisebbségi kérdés, egyformán nem vett. tudomást a ezudétonéanetökről, m agyarakról, ruszinokról és szlovákokról. A párle- külvárosi békéket fétiseknek nyilvánította, melyeket érinteni nem szabad. Most kiderül, hogy nyolc év előtt ezek a békék még elveszthették volna szüzességüket.- Viszont a kisebbségi kérdést csak akkor vette — nem is egészen komoly formáiban — tudomásul, amikor arról Géniben ée Rarcelóná- ban vitatkoztak. A magyar kisebbség igen jól tudja, hogy Be nőstől, sémimi jót nem várhat, hogy nekünk nem barátunk, de objektív tárgyitágasságot mégis csak elvárdnk tőle, miért ex imiiiiiden államférfira nőzve kötelező. Régebben Wiesbaenben é*t, most áffilőbg Pártéban tartőEkodik. De ént nem lehet biztosan tudni. Gei- oserin. tudja a legikevéébé. Meyeodorff bármely pillanatban széni beekrfilhet Wiesbaden uccáján Csic&erinneL fis lehet, hogy CsBOserin elkerült Sztálin, messzeérő kezét, de MeycndorB bérét nem fsgta tóéul MhdÉé él vele • sorsát. A wiesbadem viliéiben, ha vZMá kóréwhUli, azt a sztereotip választ adják, hogy: MwaMr bo* teg és senkit sem fogad. Moosieor Csánarin vdá bán beteg. Meyendorff-betegségibec aoapved. A morlium mértéktelen élvezése öngyilkosságba kergetett egy ungvári uriasszonyt A gőzfürdő kabinjában fői vágta ereit Ungrár, november 30. (Ungvári szer- [ készt őségünk távirati jelentése.) A váróéban tegnap futótűzként terjedt el egy ungvári kapitány feleségének öngyilkosságáról szám rrak élt hir. Bartovszky Ni na, egy oroag származása asszony és egy ungvári kapitány felesége kabint bérelt a gőzfürdőben, magára zárta a kabin ajtaját és azután egy zsiletkéssel felvágta balkeze ütőereit A fürdő személyzete még idejében rátalált és az asszonyt súlyos sebével az ungvári kórházba szállították. Állapota azonban a nagy vérveszteség következtében nagyon súlyos és felépülésére úgyszólván 068fiH)l fttDODJ ®SW^S!L ÁS fc5 gyilkossági kísérlet színhelyére rendíti bizottság szállt ki, amely azután lefolytat* ta a nyomozást és megállapította, hogy afl asszony szenvedélyes rabja volt a morfiumnak és ez a végzetes szenvedély nena- eaak idegrendszerét roncsolta össze, kenem agyát is megzavarta, A közehauiKboa a morfinista nő állapota annyira veszélyei volt, hogy elmegyógyintézetó kezelést igényelt. Az öngyilkos kísérletet valószínűleg a morfinistákra jellemző depressziós lelkiállapotban, vagy mindjobban elbataf- maeodó elmezavarában követte eh r i nii i ■unó .....min ........xi ■imixrani imiiT A sárga veszedelem nem fantazmagória többé Háromszázmillióval több sárga él a földön, mint fehér 1934-ben kétmilliárd ember tesz A népszövetség mostanában állította össze a legutolsó népszámlálásnak az egész földre vonatkozó adatait. Az értékes adatgyűjtésről jelentést adtak, amelyet a legnagyobb gonddal készítettek el, az adatokat a legszigorúbban ellenőrizték, különösen az Ázsiára vonatkozókat. Az emberi történelem folyamán, úgyszólván, először történt például komoly kísérlet arra, hogy Kina lakosságának pontos számát megállapítsák. A népszámlálás végső eredménye az a megállapítás, hogy ezidő szerint ezerkilencszázötvenmillió ember él. Ez a szám majdnem teljesen pontos, lefelé vagy fölfelé legfeljebb ha tízmillió lehet a differencia. Ezek szerint igen közel van az az idő, hogy földünk lakosságának száma eléri a kétmilliárdot Hogy mikor következik ez be, már most is kiszámítható. Régebbi statisztikákkal való összehasonlítás révén kiderült, hogy az átlagos szaporulat a földön évenkint tizenkétmillió fő. Négy év alatt, tehát 1933—34 táján lépi át a kétmilliárdos határt a föld lakosainak száma. Georg R. Knibbs társadalomtudós szerint a népszövetség által megjelölt évi ti- zenkétmilliós szaporulat túlságos kicsinek van felvéve és müvében, amelyben az emberi szaporodás matematikai törvényeiről ir, megállapítja, hogy hatvanegy esztendő mujva megkétszereződik, száz érv múlva megháromszorozódik, kétszáz év múlva pedig megtízszereződik az emberiség létszáma. 2130-ban tehát földünkön közel húszmilliárd ember fog szorongani, fetléve, ha közben valamely előre ki nem számítható világkatasztrófa meg nem tizedeli az emberiséget. A szociológusok különbözőképpen ítélik meg, hogy vájjon képes-e a föld ennyi ember számára elegendő helyet és táplálékot nyújtani, Penck, a világhírű anthropogeografus szerint tizen- kétmilliárdnál van az a határ, amelynél a föld teljesítőképessége megszűnik. Ez azonban még messze van. Sokkal közelebb van az a veszedelem, amelyre Maurice de Waleffe, a Budapesten is járt francia publicista bivja fel a figyelmet A népszövetségi statisztika szerint ugyanis mindössze 750 millió fehér ember él, mig a sárgák száma meghaladja az egymilliárdot. Mi pontosa® megtanultok az itt élő összes nemzeteknek a létszámát, tudjuk, mennyi cseh, mennyi német, szlovák, magyar, ruszin, zsidó és lengyel él a köztársaság területén. Az iskolákban a földrajzban tanulja ugyanezt jól vagy rosszul minden kis isko- lésgyerek. Lehetséges-e az, hogy a lmlűgy- mínisrier tudása ilyen alapvető kérdésben ne mozogjon az iskola színvonalán? Ha a hivatalos statisztika pontosnak veendő számadatukat tartalmaz a magyar kisebbség létszámáról, miért tájékozódik a külügymi- niezter azokból a fércmunka iskolaköny-* vekből, melyek liáfcsxámokat tanítanak a magyarság számáról, amelyek a valósággal homlokegyenest ellenkeznek? Ehhez még hozzájárul az a súlyosbító körülmény is, hogy a sárgák lényegesén szaporábbak a fehéreknél. Ma még, amikor a nytsga- tón bevezetett higiénikus rendszabályok éa berendezések egyelőre kevés alkalmazást találnak Ázsiában, különösen Kínában, a szaporodási különbséget áthidalja a sárgák lé-, nyegesen nagyobb halálozási arány száma, de már igy is négy sárga jut három fehér em^ bérré, amiből könnyen kiszámítható, hogy igen rövid időn belül kétszerannyi sárga less a földön, mint fehér. A fehérek berkeiben azonban más bajok mi vannak. Itt van például Oroszország a maga közel kétszázmilliós tömegével, amely politikai és gazdasági aspirációiban inkább támaszkodik a sárgák barátságára és támogatására. A sárga veszedelem tehát, amelyről az elmúlt évtizedekben olyan sokat fanatizáld tak irők, politikusok, tudósok, ime a Nép- szövetség statisztikája szerint a valóság világába lépett át. Kérdés, hogy a sárgafajta túlsúlya gazdasági és technikai téren is érvényesülni fog-e a fehér emberiség felett. Téli idény a Magas Tátrában Csorbató és TAtrálomníc gondos előkészületeket tett a téli idényre, amely karácsonykor kezdődik és rendkívül jelentőségű sporteseményeket hoz. Megrendezi elsősorban as európai korcsolyázó* bajnokságát, amelyet a Csorba-tón 1930 január 12-fcfil—* 20-ig bonyolítanak le a világ legjobb versenyzőinek részvételével. A verseny védnökségét civátiatíc a Csehszlovák köztársaság kormánya. Továbbá sporteseményekként szerepelnek még a csehszlovák véderő anveraenyeá, összekötve céllövő versenyekkel, amelyeket ugyancsak a Csorba tónál 1960 méretne 12-től l(Mg rendeznék. A téli idény bezárása basvébkos* fosa, esetkor a csehszlovák köztársaság atoaöveteége rendezi meg versenyei! Az egész téli idény alatt gondoskodás történt arról, hogy Csorbató és Tátralotnnte vénei (“goi úgy társadalmi, minit aportaeempontíböl teljesen ki legyenek elégítve. A síelők részére rendelkezésre áfl küftnó oktató, aki rendszeres gyakorlatokat vezet kezdők és haladók számára teüjeean ingyen* Az uj jégpályák a Csorbatőn és Tátralojnni- oou is, valamint a ródttpály* a sport és társadalmi forgalomnak a központja lew. Mindenféle intormáttákáit készséggel nywjl ál információs iroda (Informálni kanoelar stta* nicb lázrvi Parba-Smáóhov, 53borcxváka 26). Telefon 101—41 v ée Csórható, valamint Tátra- louniic állami fürdőinek igazgatooágto. «■ ---------- •( 11 *1 ÖIWHIlöUf L, T^WtaTO^'
