Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-08 / 280. (2205.) szám
Hl legyen és miért keli a rózsahegyi egyezményt Irtás JÓZSEF Karlsbad, december 7. Heteit éta folyik lapjainkban a szlovénekéi blokk csatája. A két ellenfél a Prágai Magyar Hírlap és a Slovák érdemes és jészándéku szerkesztői Toltak. Aki ezt a csatát figyelemmel kísérte, az sok örömet találhatott benne még akkor is, ha egynémely félretett gondolat talán ellen- ssenTet váltott ká benne. Mert amiéta a köztársaság fennáll, még 8yen siántájas és tárgyilagos vita nem folyt szlovákok és magyarok között. Most a SÍ órák súlyos kijelentésekkel mtotegj befejeai a vitát. Mint az a hadsereg, «uae4y megtisztüotta & harcteret ée eérégc a béketárgyalások élőkéért*# *w*rikáját. Becsületes, okos munka volt Becsületes azért, mert komoly elhatározások vezették — okos azért, mert egyetlen pillanatra aem esett ki a konceptusból és nem felejtette el odaszegezni a meíliimk- nefc: ,.Mondjátok meg, mi legyen a rézsa- hegyi egyezmény?" Kern áll módomban ellenőriem, vájjon a SJovák a párt vezetőinek akaratából tette-e azt, amit tett, de nem szabad kutatnom, mert hát igen, úgy van: „A legfőbb ideje, hogy a zöld asztalhoz leüljünk" — és méltatlan volnék arra a bizalomra, amellyel annyiszor fordult felém a magyar közvélemény, ha másként tennék. Mi az a rózsahegyi egyezmény? Mi legyen? — Olyan egyszerű és világos. És olyan becsületes és okos, mint a Slovák cikkei. Néhány egészen komoly, a leiekből. a belátásból, a politikai éleslátásból mondott szó. ígéret! Meg akarunk békülni a mi magyarjainkkal, meg fogjuk látni a hajaikat, orvosolni fogjuk. Segítünk nekik élűi. Azért, hogy ők is velünk együtt segítsék felemelni out * sok kis faházat, amelyekben, istentelen begyek között, szorgos, munkáskén! atyafiak laknak. Tudom biztosan és ezért merek róla árai, hogy nem fog megharagudni érte a fSovák, ha teljes őszinteséggel megmondom, mi as és pártom felfogása. A néppárt pofüflcsd múltja, a® a tíz esztendő, amely mögöttünk van, semmi okot nem adott arra, begy politikai irányában meg- *%«”■"* Akkor nem, ha uagyréiirfai felénk intett baráti kézmozdulattal, akkor sem, amikor nemzeti becsületünkben támadott. A nagy politikát a jóvátétel! kérdések végleges rendezése foglalkoztatja. Likvidálni akarják a békeszerződésből folyó kötelezettségeket és a népek gazdasági teherbírásának figyelembevételével óhajtják az egyes államok kötelezettségeit a következő évtizedekre megállapítani. A Dawes-tervet helyettesítik a Young-terv- vel, jóvátételi bankot alapítanak, mindez a népek iá ,.ge ztélődésének ,a béke hóadoeitásá- nak érdekében tör bénák. Ugyanakkor, amikor a nagy államok vezető államférfiad a béke miegszílárdiitásának szükségességétől áthatva, a nagy kérdésekben, azokhoz illő nagyvonalúságot tanúsítanak, megakad a szemük a béke diktátum által porba sejtett, gazdaságilag megnyomorított Magyarországon. Talán azért, mert a jóvátéte- li problémákat Magyarország nélkül nem lehet megoldani? Nyilvánvaló, hogy azok az összegek, melyeket Magyarország terhére a jóvátételi bizottság esetleg előírhatna, teljesen eltörpülnének a Németország által fizetendő, évenként két milliárd aranymárka körül mozgó összeg mellett. Egészem bizonyos, hogy sem a jóvátétel pénzügyi problémájának megoldása, sem a nagyhatalmak politikai érdekei nem kívánják sem Magyarország újabb megalázását, sem gazdaság ifejlődésémek megakadályozását. Ismét egy olyan akcióval állunk szemfben, melyet az elmúlt évek során a béketárgyalá- sokból, a Károly-puecs idejéből, a magyar szanálási kölcsön tárgyalását kísérő és Magyarország díszkredHálását célzó kampányból tulonrtul ismerünk. Miniket, a csehszlovák köztársaságba zárt magyarokat, a 'keleti jóvátételi kérdés két szempontból érdekel. Érint bennünket azon érzelmi és szellemi kötelékeknél fogva, melyek 'Magyarországhoz fűznek, mert Magyar- ország boldogulása, kultúrájának a fejődése a mi boldogulásunknak és kulturális fejlődésünknek is alapija. De érdekel bennünket, mint a csehszlovák köztársaság polgárait, is, mert az ezen állam által folytatott és Magyarországgal szemben megértést és jóindulatot nélkülöző külpolitikának mi is szenvedő részesei vagyonik. Immár tizenegy óv Óba vergődik a Csehszlovák iába zárt magyarság szárayaszegetten, papíron a kisebbségi jogok birtokában, a valóságban azonban semmi befolyása nincs saját sorsának .intézésére. Tizenegy éve nézzük tehetetlenül az itteni magyarság legnagyobb vagyoni értékeinek pusztulását, egy állítólag a modem demokrácia szellőmében folytatott kormánypolitika következményeként, mely megvalósította a törvény előtti egyenlőséget, de a végrehajtó hatalomból nekünk magyaroknak és a többi kisebbségeknek nem juttatott semmit. Mit ér a mi szempont un kból az általános tMfcoo választói jog alapján fetópifeleíőssé azért is, amit az apáink vagy a határon túli magyarok tettek vagy hibáztak. Most is itt cl bennünk ennek a kesetett parlamentarizmus, ha xtehetetlenül kell néznünk, miként húzzák ki a magyar földbir- tokososztáív lába alól a földet, azért, hogy azt politikai befolyásától megfosszák. Csak a legfontosabb körülményekre kívánok rámutatni. Miként engedték elpusztulni magyar pénzűit ézeíeiüket és károsították meg a hadiköl- csön-ügy rendezésével a magyar közönség széles rétegeit. A magyar közép- vagy nagybirtokodtól elvett földiből a magyar nincstelen édeskeveset kapott. A csehszlovák banktörvény évtizedeken keresztüli járulékok fizetésére kötelezi a még megmaradt s teljesen saját erejére utalt kevés számú magyar pénzintézetet, de az áll amnak a mi adófill éreinfe- bol is a bankalap részére évente juttatott ötven millió koronájából s a mi pénzintézeteink járulékaiból a támogatást mások kapják. A magyar imperium idejéből feumaradt, a csehszlovák köztársaság áltál beszedett adóhátralékok, melyeket ötven millió aranykoronára becsülnek, nem szolgálták a. mi javunkat, mert azokat a kormány nem fordította a magyar pénzintézetek vagy hadikölcsöntulaj- donosok részbeni kártalanítására. De felsorolhatjuk még gazdasági sérelmeink egész sorát, melyeket a hatalmat élvező és a nemzeti állam fikcióját hajszoló többség velünk szemben tizenegy év óta érvényesített és érvényesít. A centralizmus gazdasági politikájának irányát a csehszlovák köztársaság megalakulásának első percében kitűzték s azóta a hatalom birtokosait attól egy hajszállal sem lehetett eltérítem. Fentartottak mindent, ami a szlovenszkői és ruszinszkói termelésre hátrányos volt, nem adtak semmit, amivel a politikai változásnak megfelelően helyzetünket a történelmi országok termelésével szemben javíthatták volna. A cél világos: a cseh. tőke érdekeinek előmozdítása a mi rovásunkra. Ismét csak néhány körülményre kívánok röviden rámutatni. Fentartotfák a termelést elsősorban érintő magyar vasúti, tarifát, nem államositot- fáik Srtovenszkóu a helyiérdekű vasutakat, hanem az itteni érdekeltségek minden figyelmeztetése dacára a történelmi országok helyiérdekű vasutainak államosítása által a® ottani szállítási viszonyokat tették kedvezőbbé- A* eredmény, hogy Szűovemszkó és Ruszimsukó termelői és természetesen fogyasztói is ötven százalékkal fizettek a vasúti szállításért többet, mint a történelmi országok lakosai. Az állami szállításokban a mé szőkébb hazánk gazdasági élete alig részesedik három- négy százalékkal. Egész pontos adatokat megállapítani nem lehet, mert sem a statisztikai hivatal, sem az egyes minisztériumok, az érdekeltek határozott kívánságára sem hajlandók Szlovensfflkőra és Ruszmszkóra vonatkozólag külön siaű&zfikát. vezetni. Ha tekintetbe vesszük, hogy az állami költségvetés és az állami üzem ek költségvetésében a dologi' káftdáriisége. És nem tudunk odaállni, mint az évtized elején, amikor azt mondottuk: *Ha a sors a mi tiltakozásunk dacária a csehszlovák államba kebelezett, leszünk munkás polgárai, meri ez nemzetünk érdeke — ám vezessetek!" Ezért kell a rózsahegyi egyezmény, mert akkor nem fogadták el a kezünket és azóta sokszor vágtak végig rajtunk a korbáccsal! Üljünk a zöld asztal mellé! sok évi kilénc-ttz milliárd koronán y-i összegben szerepelnek, úgy könnyen kiszámíthatjuk, hogy Szilovenszkó és Ruszinszkó károsodása ezen a címein sok milLiárdot meghaladó ösz- ezegre rog s hogy az ezen a címen évente elvesztett munkabérek összege meghaladja a négyszáz millió koronái. Ennék következménye abban mutatkozik, hogy Szolvenszkó áru helyett munkásait exportálja. A hivatalos kivándorlási statisztika szerint 1927-ben a köztársaságból 23.598 iak-us vándorolt ki, ebből S/io- veuszkóra 12.053, 1928-ban pedig a 24.461 kivándorlóból 13.473 jut. Tíz évig nem tudták a oemítraílis&a kormányok megvalósítani az adótörvények egységesítését. Csehszlovák szempontból is megbízható tényezők állapították meg, mily tekintélyes károsodást szenvedtünk a magasabb kulcs álapján dologoző magyar adóförvé- ■ nyék fen tartásával. A kormányzat a túltengő szocialista befolyás következtéiben aránytalanul sújtotta a termelést szociális terhekkel. Száz milliókra rúgnak évente a különböző szociális intézmények bevételei, melyekből morzsák jutnak a ml szükebb hazánknak, a bevételek oroszlánrészét a történelmi országokban helyezik el. Az építkezési törvény alapján néhány kifejezetten szlovák jellegű városnak j uttattak a® ezen célra fordított milliárdokból jelentéktelen összegeket, akikor, amidőn a magyar városokat hivatalok áthelyezésiével a 'kormányzat megfosztani igyekezik városi jellegüktől. A szlovenszkői gyáripar leépítését a legilletékesebb tényezők hirdették és tették meg kormányprogramnjak és hajtották végre kétségkívül elismerésreméltó eredménnyel. Mindenütt, ahová nézünk, a pusztulásnak, a gazdasági leromlásnak nyomait látjuk, anélkül, hogy a védekezést megkisérelnök. Pedig a gazdasági leromlás el maradó ata tl a n következménye lesz, ha ezen folyamatot megállítani nem tudjuk, kulturális színvonalunk sülyedése. A szegénység, a gazdasági lerou- gyolódás lehetetlenné teszi kultúrintézményeink kielégítését. Megnehezíti érvényesülésünket a népek versenyében, de napról-napra súlyosabb a helyzetűink a történelmi ors^Á- gokkal szemben is, mert azok a mi rovásunkra gazdagodnak. Csehszlovákia magyarságának is joga van az élethez ée így joga van ahhoz is, hogy minden rendelkezésére álló eszközt felhasználjon ezen tizenegy év óta érdekei ellen folytatott politikának megakadályozására. Teheti pedig ezt annál is inkább, mert a Prága által eddág folytatott politika a csehszlovák köztársaság szempontjából sem nevezhető nagy koncepciókon felépülői, a nyugodt fejlődést tfatosátó és a mai történelmi időkhöz méltó politikának, mert csak a pillanatnyi érdekeket látja és azok kedvéért áldozza fel egyrészt tekintélyes szánul polgárainak szimpátiáit akkor,, amidőn oly külpoliikit folytat, mely minden alkalmat, megragad, a Magyar- ország elleni támadásra, de sérti az eddig folytatott külpolitika a köztársaság fontos gazIgaztalan.®!. Ok nélkül. Bennünket téve i m mmmm Irta: TARJON 0D0N *fai sz&mumte S© 2S0* (2205) szám - ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, /J szlovenszkői és ruszinszkói ellenzéki Dűltök Szerkesztőség: Prága 0., Panská ulíce negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre* . r 12, ü. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóévei!** 450, félévre 226, negyedévre 114* Főszerkesztő: __ pOLltlKGU nQ.piLQ.pjCX Felelős szerkesztő: hivatal: Prága fi., Panská ul 12/10.—Te* havonta 38 Ké. Egye* szára ára 1*20 Ki DZÜRANYJ LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lofon;34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
